Koreai feltalálók | 1. rész

Choi Yun-ui (최윤의)

Találmánya: mozgatható (fém)betűs nyomtatás

A mozgatható fémbetűs nyomtatás legkorábbi dokumentált használata 1234-re nyúlik vissza, amikor a koreai Goryeo-dinasztia megbízta Choi Yun-ui nevű hivatalnokot a Sangjeong Gogeum Yemun („A múlt és jelen előírt rítusainak szövege”) című könyv új kiadásának elkészítésével. A mű összesen 50 kötetből állt, így minden egyes oldalhoz külön fatáblás nyomódúct készíteni rendkívül körülményes lett volna – különösen azért, mert az ország betűmetszői ekkor egy másik jelentős állami projekten dolgoztak. Choi Yun-ui ezért olyan nyomtatási eljárást dolgozott ki, amely újra felhasználható bronz betűelemeket alkalmazott minden egyes írásjelhez. A Sangjeong Gogeum Yemun munkálatai így 1250-ben fejeződtek be.

A mozgatható betűkkel korábban már kísérleteztek Kínában a 10. században, ezek a rendszerek azonban – amelyek kerámiából vagy fából készült betűelemeket használtak – nem bizonyultak megbízhatónak, ezért hamarosan felhagytak az alkalmazásukkal. A 12. század elején a kínai nyomdászok fémből készült betűelemeket használtak a bankjegyek hamisításának megakadályozására is: a nyomódúcon egy nyílást alakítottak ki, amelybe egy további írásjelet lehetett behelyezni. Arról azonban nincs tudomásunk, hogy ezeket könyvek előállítására is használták volna.

Bár Choi Yun-ui találmánya kétségtelenül hasznos újítás volt, nem gyakorolt olyan forradalmi hatást, mint Johannes Gutenberg nyomdagépe mintegy 200 évvel később Európában. Abban az időben Koreában logografikus írásrendszert használtak, amely a kínai íráshoz hasonlóan működött, így a mozgatható betűk alkalmazásának előnyei korlátozottabbak voltak. Egy könyv elkészítéséhez több száz, sőt akár több ezer különböző írásjel előállítására volt szükség, nem pedig egy 26 betűből álló ábécé elemeinek sokszorosítására. Ráadásul a könyvnyomtatást a nemesség és a vallási intézmények ellenőrizték, így kevésbé volt szükség olyan technológiára, amely lehetővé tette volna a könyvek tömeges előállítását.

Nem egyértelmű, hogy Johannes Gutenberg 1440 körül megjelenő, fémbetűs nyomtatási technológiájára bármilyen módon hatással voltak-e a koreai fejlesztések. Közvetlen bizonyíték nincs arra, hogy kapcsolat állt volna fenn közöttük, ugyanakkor a koreai nyomtatási technikák a 14. század végére a Selyemút mentén fekvő országokba is eljutottak, így a kapcsolat lehetősége nem zárható ki teljesen.

Jang Yeong-sil (장영실)

Találmányai és fejlesztései: Esőmérő (측우기), Napóra – ilgu (일구), csillagászati műszerek, vízállás mérő (수표)

Jang Yeong-sil (장영실) a 15. századi Csoszon (Joseon) egyik legjelentősebb tudósa és mérnöke volt. Különösen érdekes az élettörténete, mert alacsony társadalmi státuszú, állami szolgálatban álló rabszolga/cseléd (gwan-no) családba született, mégis olyan tehetséges volt a kézművességben és a műszaki tudományokban, hogy Sejong király felfigyelt rá, támogatni kezdte, és így bekerült az udvarába. Érdekes életrajzi csavar, hogy 1442-ben kiesett Sejong király kegyéből, miután a király számára készített gyaloghintó eltört. Bebörtönözték és eltávolították a palotából; későbbi életéről pedig gyakorlatilag nincs megbízható feljegyzés.

Sejong király megbízásából 1433-ban megalkotta a honchon-ui (혼천의, 渾天儀) nevű csillagászati műszert, amely vízikerék segítségével forgatta a belső gömböt, és lehetővé tette a Nap, a Hold és a csillagok helyzetének, valamint az időnek a meghatározását. Később más csillagászati eszközöket, napórákat és vízórákat is elhelyeztek a Kjongbok-palota területén. Munkásságának jelentőségét az is mutatja, hogy 1442-ben a koreai csillagászok a Csilcshongsan (칠정산) című műben összegezték a Nap, a Hold és az öt szabad szemmel látható bolygó mozgására vonatkozó számításaikat.

Bár Choi Yun-ui már 1234-ben, a Gorjo-dinasztia idején feltalálta a világ első fémbetűs nyomtatási technológiáját, annak úttörőjeként világszerte Johannes Gutenberget tartják számon. A fémből készült nyomóelemek tartósabbak, pontosabbak és hosszabb élettartamúak voltak, mint a fából készültek. Sejong király ezért megbízta a Jiphyeonjeon tudósait egy korszerűbb nyomtatási rendszer kidolgozásával. Munkájuk eredményeként 1434-ben elkészült a Gabinja (갑인자), egy új, réz-, cink-, ólom- és ónötvözetekből készített fémbetűkészlet, amely az előző változatnál kétszer annyi példány nyomtatását tette lehetővé, ráadásul rendkívül tiszta és szép kínai írásjegyeket eredményezett. A készletet a Csoszon-dinasztia udvara a következő 370 év során hat alkalommal is újra elkészíttette.

Az önműködő, hangjelzést adó vízórákat már az arabok és a kínaiak is feltalálták; Kínában 1091-ben már létezett ilyen szerkezet. A koreaiak szintén használtak egy kezdetlegesebb változatot. Bár régészeti bizonyítékok nem maradtak fenn, a Samguk Sagi feljegyzései szerint a Három Királyság korában már külön hivatalt hoztak létre a vízórák felügyeletére. A koreai szerkezet két, egymás fölé helyezett edényből állt: a víz meghatározott ütemben folyt a felső edényből az alsóba, a vízszint pedig az idő múlását jelezte. A rendszer azonban meglehetősen körülményes volt, mivel valakinek folyamatosan figyelnie kellett az órát, és minden órában dobszóval kellett tájékoztatnia a lakosságot az időről.

Miután Sejong király értesült a külföldön használt, önműködő vízórákról, megbízta Jang Yeong-silt és más tudósokat egy hasonló elven működő szerkezet megalkotásával. Első próbálkozásaik nem jártak sikerrel, ezért Jang Kínába utazott, hogy tanulmányozza a különböző vízóraszerkezeteket. Hazatérése után, 1434-ben elkészítette Korea első önműködő vízóráját, a Jagyeokru (자격루) nevű szerkezetet. Az eredeti óra nem maradt fenn, de korabeli szöveges leírások alapján később rekonstruálták.

Jang vízórájának használata idővel országszerte elterjedt, a szerkezetek azonban drágák voltak, ezért olcsóbb és könnyebben kezelhető alternatívára, a napórára is szükség volt. Jang Yeong-sil, Yi Cheon, Kim Jo és más tudósok közösen megalkották Korea első napóráját, a Yangbu Ilgu (양부일구, 仰釜日晷) nevű eszközt, amelynek neve annyit tesz: „az ég felé tekintő, edény alakú napóra”.

A bronzból készült műszer egy tál alakú, 13 időjelöléssel ellátott felületből és négy, alul keresztmerevítéssel összekapcsolt lábból állt. A számlapon hét, különböző görbületű vonal futott keresztül, amelyek az évszakok szerint változó napjáráshoz igazodtak. A Yangbu Ilgu különböző változatait, köztük a Hyunjoo Ilgu és a Chunpyung Ilgu nevű napórákat forgalmas főutakon és más stratégiai pontokon helyezték el, hogy a lakosság könnyen tájékozódhasson az időről. Mivel a korabeli köznép jelentős része nem tudott olvasni, az időjelölések mellé 12 állat – köztük egér, tigris és tehén – alakját is bevésték.

Sejong király uralkodása idején készült csoszoni napórák közül egyetlen eredeti példány sem maradt fenn. Feltehetően mind elpusztultak a Korea elleni japán inváziók során, 1592 és 1598 között.

Sejong király megbízásából Jang Yeong-sil a koreai fegyverek fejlesztéséhez szükséges fémötvözeteket is kutatta, megvizsgálva a rendelkezésre álló fémek tulajdonságait. 1441-ben megalkotta Korea első esőmérőjét, a Cheokugye (측우기) nevű eszközt, amelynek szabványosított változatát 1442-re országszerte bevezették a csapadékmennyiség mérésére. Ugyancsak 1441-ben készítette el a Supyo (수표) nevű vízszintmérőt, egy beosztásokkal ellátott kőoszlopot, amely a vízállás mérésével segítette a vízkészletek hatékonyabb kezelését és a mezőgazdaság vízellátásának felügyeletét.

Forrás: ITT és ITT 

Ha szívesen támogatnád az oldal működését egy kávé árával, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.

K-pop-idol gyakornokok: emberi jogi kérdések

1. Jogi kapcsolat

Azok a K-pop-idol gyakornokok, akiket meghallgatásokon (audition) választanak ki, szerződéses jogviszonyba lépnek a produkciós céggel. A vállalat pénzügyi forrásokat fektet a kiválasztott gyakornokok képzésébe és felkészítésébe, cserébe pedig a gyakornokok exkluzív szerződést írnak alá, amelynek értelmében a szerződés időtartama alatt nem igazolhatnak át másik ügynökséghez.

Egy személybe történő befektetés alapvetően feltételezi annak személyiségének és önrendelkezési jogának tiszteletben tartását. Ugyanakkor mivel az érintett szabad akarattal rendelkező ember, előfordulhat, hogy elhagyja a céget, és egy másik ügynökséghez szerződik. Ilyen esetben a befektetőnek kell viselnie az ebből eredő veszteséget. A produkciós cég és a gyakornok közötti kapcsolat a jogok és kötelezettségek egyensúlyán alapul. Mivel a gyakornok emberi jogai nem korlátozhatók és nem idegeníthetők el, a cégnek vállalnia kell annak kockázatát, hogy befektetése veszteséggel járhat. Ezzel párhuzamosan azonban a gyakornokot számos kötelezettség és korlátozás terheli.

A K-pop-gyakornokok és a produkciós cégek közötti szerződéses jogviszony nem felel meg a munkajog szerinti hagyományos munkaviszonynak. Ennek ellenére a produkciós cég jogosult irányítani és felügyelni a gyakornokok tevékenységét. Ennek oka, hogy a gyakornok a vállalat irányítása alatt áll annak érdekében, hogy részt vehessen a képzésben és felkészítésben.

A K-pop-iparban alkalmazott ügynökségi szerződés egy sajátos, vegyes jogi konstrukció. Bizonyos elemei partnerségi megállapodásra hasonlítanak, ugyanakkor a produkciós cég – az idol irányítása és menedzselése révén – olyan jogosítványokkal is rendelkezik, amelyek részben a munkaviszonyhoz hasonlóak.

A bevételek felosztása szintén szokatlan módon történik: a nyereséget általában a fennmaradó profit százalékában osztják fel, miután levonták az idol képzésére és fejlesztésére fordított költségeket. Ez rendkívül egyedi jogviszony, amelyhez kevés bírósági precedens áll rendelkezésre. Mivel nincs hosszú történeti előzménye, kevés intézményes szabály és kialakult joggyakorlat irányítja ezt a szerződéses modellt.

Ennek következtében a bíróságoknak mindmáig nem sikerült egységes joggyakorlatot kialakítaniuk arra vonatkozóan, hogyan kell értelmezni ezeket a szerződéseket vitás esetekben. Ez különösen igaz a gyakornoki szerződésekre és az azokból eredő jogviszonyokra.

2. Emberi jogi kérdések

A produkciós cégek és a gyakornokok közötti szerződéses kapcsolat egyik legvitatottabb emberi jogi kérdése a magánélethez való jog. Mivel a produkciós vállalat jelentős összegeket fektet a gyakornokok megélhetésébe, oktatásába és képzésébe, komoly anyagi veszteséget szenvedhet el, ha a gyakornok végül nem debütál.

Számos oka lehet annak, hogy egy gyakornok még a debütálás előtt felbontja szerződését vagy később elhagyja a csapatot. A leggyakoribb ok a csoporttagok közötti konfliktus vagy összeférhetetlenség, ezt követik a céggel való rossz kapcsolatból fakadó érzelmi problémák, illetve a menedzsmenttel és az irányítással kapcsolatos elégedetlenség. Emellett külön kérdéskört jelent az is, hogyan kezelik a produkciós cégek a már debütált idolok magánéletét, különösen a párkapcsolatok tekintetében.

A K-pop fiú- és lánycsapatai közötti különbség részben abból fakad, hogy az idolok többsége a másik nemhez vonzódik. A K-popban az előadók sikere nem kizárólag ének- vagy tánctudásukon múlik: először megjelenésükkel és imázsukkal kell megragadniuk a közönség figyelmét. Ez azt is jelenti, hogy egy idolnak sok esetben a másik nem rajongóit is meg kell szólítania ahhoz, hogy megőrizze népszerűségét. Ennek következtében, ha egy K-pop-idol romantikus kapcsolatba kerül egy másik hírességgel, vagy ennek híre nyilvánosságra kerül, az negatív rajongói reakciókat válthat ki, ami akár a karrierjét is veszélyeztetheti.

Az ilyen esetekből eredő pénzügyi veszteségek csökkentése érdekében a produkciós cégek igyekeznek megakadályozni, hogy nyilvánosságra kerüljenek az idolok szerelmi kapcsolatai, illetve hogy botrányok alakuljanak ki. Ezeket az óvintézkedéseket gyakran már a gyakornoki időszak elején alkalmazzák. Ha egy idol nem tűnik megbízhatónak, a vállalat úgy ítélheti meg, hogy jelentős anyagi kockázatot jelent. Emiatt gyakori, hogy a cégek rendszeresen vagy váratlan időpontokban ellenőrzik a gyakornokok mobiltelefonját. Egyes esetekben a gyakornoki szerződés azt is kiköti, hogy a vállalat csak a szülők beleegyezésével vizsgálhatja át a fiatalkorú gyakornok személyes adatait.

3. Jogi szabályozás

Miután ezek a problémák társadalmi viták tárgyává váltak, a dél-koreai kormány jogszabályokat fogadott el a művészek – különösen a fiatalkorú előadók – jogainak hatékonyabb védelme érdekében.

A művészek magánéletének és jó hírnevének védelmére elfogadták a Popular Culture and Arts Industry Development Act (A népszerű kulturális és művészeti ipar fejlesztéséről szóló törvény) rendelkezéseit.

3. cikk (2) bekezdés

„A népszerű kulturális iparágban működő vállalkozásoknak és a kulturális tartalmak előállításában részt vevő munkatársaknak törekedniük kell arra, hogy megvédjék a népszerű kulturális művészek magánéletét, és ne sérüljön a jó hírnevük.”

21. cikk

(1) Ha egy kulturális vállalkozás fiatalkorú művésszel köt szerződést, annak tartalmaznia kell a fiatalkorú alapvető emberi jogait biztosító intézkedéseket, beleértve a testi és lelki egészséghez való jogot, az oktatáshoz való jogot, a nyilvánossághoz fűződő jogokat, az alváshoz és pihenéshez való jogot, valamint a szabad döntéshez való jogot.

(2) A kulturális vállalkozás nem kötelezheti a fiatalkorú művészt túlzott testmutogatásra vagy szeméremsértő erotikus megnyilvánulásokra.

Ezek a rendelkezések a fiatalkorú művészek alapvető jogainak és önrendelkezésének védelmét szolgálják.

Mindazonáltal a gyakorlatban továbbra is a produkciós cégek kockázatkezelési szempontjai érvényesülnek legerősebben. Ez azt jelenti, hogy a hatalmi egyensúly továbbra is elsősorban a produkciós cég javára billen az idolokkal és a gyakornokokkal szemben. A gyakornokok és szüleik ezért gyakran megpróbálnak alkalmazkodni ehhez a helyzethez annak érdekében, hogy a hosszú évek munkája végül debütáláshoz vezessen.

Egyes megfigyelők arra is rámutatnak, hogy amikor egy K-pop-idol magánéleti botrányba keveredik, amely jelentős pénzügyi veszteséget okoz, az nemcsak a produkciós céget, hanem magát az előadót is sújtja. Mivel erre számos valós példa létezik, nehéz egyértelmű álláspontot kialakítani. Az idolok emberi jogait és önrendelkezését mindenképpen védeni kell, ugyanakkor rendkívül nehéz megtalálni az egyensúlyt e jogok tiszteletben tartása és a produkciós cégek jogos gazdasági érdekeinek védelme között.

Forrás: ITT

Ha szívesen támogatnád az oldal működését egy kávé árával, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.

A K-pop előadók térhódítása Hollywoodban

A K-pop növekvő jelentősége és befolyása

Egy bizonyos ponton a hollywoodi produkciós rendszer elkezdte igényelni a K-pop idolok szerepeltetését. Kezdetben a K-pop előadókat főként vendégénekesként hívták meg hollywoodi filmek vagy sorozatok betétdalainak (OST) felvételeihez. Napjainkban azonban már komolyan fontolgatják, hogy K-pop idolokat főszerepekben vagy jelentősebb mellékszerepekben is alkalmazzanak filmekben és sorozatokban.

Ez a jelenség jól tükrözi a K-pop befolyásának növekedését, összhangban a koreai popkultúra globális térnyerésével, valamint a K-pop növekvő „soft power” (puha hatalmi*) erejével és kiterjedt nemzetközi rajongótáborával.

(*A puha hatalom lényege, hogy egy adott állam a kultúrája, politikai eszméi és intézkedései révén válik vonzóvá (akár turisztikai desztináció ként is). A szerk.)

Jimin, a BTS tagja volt az első K-pop előadó, aki a Halálos iramban (Fast & Furious) franchise filmjéhez készített hivatalos betétdalt. Énekesként vett részt az OST felvételében, amely 2023-ban, a film bemutatásával egy időben jelent meg.

Rajta kívül is találunk hasonló példákat a K-pop világában. Jennie, a BLACKPINK tagja például szerepet kapott az HBO saját gyártású sorozatában, a The Idol című produkcióban, valamint részt vett a cannes-i filmfesztivál vörös szőnyeges eseményén is, amely színészi debütálásának fontos állomása volt.

Miért akar Hollywood K-pop előadókat szerepeltetni?

Először is: a K-pop idolok sokoldalú előadóművészekké képződnek

A K-pop idolokat már a debütálásuk előtt tehetséges előadókká képzik a gyakornoki (trainee) időszak alatt. A legtöbb K-pop előadó éveken keresztül szigorú tréningprogramokon vesz részt, amelyek magukban foglalják az éneklést, a táncot, a színészi készségek fejlesztését, valamint az előadói viselkedés és a szakmai hozzáállás elsajátítását.

Ennek köszönhetően sok K-pop művész jól felkészülten érkezik a szórakoztatóipar különböző területeire, és képes megfelelni számos szerepkör szakmai követelményeinek.

Másodszor: hatalmas globális rajongótáborral rendelkeznek

A K-pop előadók nemzetközi rajongótáboruk jelentős részét a YouTube és más közösségi médiaplatformok segítségével építik fel, és sokan már pályájuk kezdetétől globális közönséggel rendelkeznek.

Ez egy olyan különleges előnyt jelent számukra, amely megkülönbözteti őket a szórakoztatóipar számos más szereplőjétől. A K-pop előadók képesek többféle szerepben és különböző műfajokban megjelenni anélkül, hogy egyetlen területhez vagy kategóriához lennének kötve. Ez jelentős versenyelőnyt biztosít számukra.

A K-pop idolok nemzetközi rajongótábora a hollywoodi producerek számára is komoly marketingértéket jelent: segítséget nyújt a tartalmak világszintű népszerűsítésében mind a gyártás előtt, mind a megjelenést követően.

Dél-Koreában ezért egyre gyakoribbá vált, hogy zenei és filmes projektek készítői K-pop idolokat választanak szereplőnek, hogy kihasználják az előadók globális rajongói közösségeiben rejlő lehetőségeket.

Harmadszor: segítenek leküzdeni a piacra lépés akadályait

A K-pop hátterében a koreai hullám, vagyis a Hallyu áll. A K-pop idolok és csoportok identitása szorosan kapcsolódik ehhez a kulturális mozgalomhoz, amely a kulturális cserefolyamatokon keresztül lépte át az országhatárokat.

A kulturális tartalmak – legyen szó filmekről, sorozatokról, zenéről vagy más művészeti formákról – minden országban különböző kulturális korlátokkal és értelmezési nehézségekkel találkozhatnak. Ez még kisebb témák esetében is akadályozhatja az érzelmi azonosulást, ezért a nemzetközi piacra lépés mindig bizonyos kockázattal jár.

A Hallyu azonban olyan globális kulturális jelenséggé vált, amelyet világszerte ismernek és követnek. Segített csökkenteni a kulturális különbségekből fakadó kockázatokat azáltal, hogy nemzetközi rajongói közösségeket hozott létre, és közös érdeklődési pontokat alakított ki különböző országok közönségei között.

Ez azt jelenti, hogy a K-pop idolok bevonása a hollywoodi projektekbe lehetőséget biztosít arra, hogy a produkciók már meglévő, biztonságos rajongói közösségekre építsenek.

Összességében tehát nincs valódi ok arra, hogy Hollywood tartózkodjon a K-pop idolok szerepeltetésétől.

A K-pop gyakornoki időszaka

A K-pop vállalatok vezetői hosszú időn keresztül keresték annak módját, hogyan csökkenthetik vagy szüntethetik meg az üzleti kockázatokat úgy, hogy közben tiszteletben tartják az előadók alapvető jogait – még akkor is, ha egy művész kizárólagos menedzsmentszerződése megszűnik vagy felmondásra kerül.

Ennek eredményeként kialakították azt a csoportos működési modellt, amely az egyéni előadókat egy közös csapatba kapcsolja. A csoport neve és védjegyjogai azonban kizárólag a menedzsmentcégek vagy a produkciós vezetők tulajdonában maradnak.

A csoportos tevékenységek során – még számos érdekellentét mellett is – elengedhetetlen, hogy az egyéni művészek egyetlen csapatként működjenek együtt. Ehhez egységes szemléletre, valamint jól felépített és rendszerezett oktatási és képzési programokra van szükség.

Ezért a K-pop gyakornokok gyakran rendkívül intenzív és megterhelő felkészítési időszakon mennek keresztül. A koreai szórakoztatóipari vállalatok az évek során jelentős tapasztalatot, szakértelmet és speciális képzési módszereket halmoztak fel.

A gyakornoki időszakot gyakran már a debütálás előtti marketing és promóció részeként is használják: a vállalatok előzetes tartalmakat mutatnak be, hogy felépítsék a közönség érdeklődését az új előadók iránt.

Paradox módon éppen ez a különleges oktatási és képzési rendszer bizonyul különösen hatékonynak a globális szórakoztatóipari marketingben. A közösségi média korszakában ugyanis könnyebben képes leküzdeni a kulturális és piaci belépési akadályokat, mint számos hagyományos módszer.

Mindezek alapján várható, hogy a K-pop idolok hollywoodi jelenléte a jövőben tovább gyorsul és még szélesebb körben terjed majd.

Forrás: ITT

Ha szívesen támogatnád az oldal működését egy kávé árával, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.

A Shincheonji szekta

A Shincheonji (vagy Shinchonji, illetve röviden SCJ) egy álkersztény vallási mozgalom, amelyet elsősorban Dél-Koreában követnek. Hivatalos neve: Shincheonji Church of Jesus, the Temple of the Tabernacle of the Testimony (Jézus Shincheonji Egyháza, a Bizonyságt Szentélyének Temploma). Az egyházat Lee Man-hee alapította az 1980-as években, és 2020-ra állítása szerint valamivel kevesebb mint 200.000 követője volt. A „Shincheonji” szó a koreai „új”, „menny” és „föld” szavak összetételéből származik.

A csoportot bírálták felszínes, tudományos szempontból gyenge tanításai, a bibliai szövegek rendkívül átvitt értelmű értelmezésének népszerűsítése, a szektaszerű légkör, valamint tagjainak különféle társadalmi, polgári és jogi problémákban való érintettsége miatt.

A Shincheonji azt vallja magáról, hogy az igaz egyház végidőkben megjelenő formája, amely a Jelenések könyvében található próféciák közvetlen beteljesedése révén jött létre. Vezetője és alapítója, Lee Man-hee („az Ígért Pásztor”) azt állítja, hogy isteni kinyilatkoztatás útján a Szentlélek küldte őt azért, hogy létrehozza „Isten mennyei országát itt a földön, pontosan úgy, ahogyan azt a mennyben látta”.

A szekta teljesen kiforgatja a Szentírást, ebből kifolyólag pedig több Shincheonji-ellenes csoport is létrejött. Ezek közül néhányat egyházi szervezetek működtetnek, másokat pedig olyan szervezetek, mint újságok vagy televíziós csatornák. Dél-Koreában a Shincheonji elleni általános stratégia a közösségi média és az internet használata annak érdekében, hogy eltántorítsák az embereket a csatlakozástól. Hasonló tájékoztató anyagok arra is figyelmeztetnek, hogy egyes kereszténynek tűnő evangelizációs kezdeményezések valójában Shincheonji-csoportoktól származnak. Dél-Korea számos valódi keresztény egyháza aktívan dolgozik azon, hogy híveit megóvja attól, hogy a Shincheonji tanainak befolyása alá kerüljenek.

A „szekta” kifejezés vitatott, és nehéz pontosan meghatározni. A szó legáltalánosabb használata alapján azonban jogosnak lehet a Shincheonjit egy rendkívül nagy és rendkívül sikeres szektának nevezni. A csoport élén egyetlen karizmatikus vezető, Lee Man-hee áll, aki azt állítja magáról, hogy különleges képességgel rendelkezik a Biblia értelmezésére. Ha tekintélyét megkérdőjelezik, Man-hee gyakran kitérő válaszokat ad. Rendszeresen utal arra, hogy halhatatlan, és azt sugallja, hogy az üdvösséghez nem Jézus Krisztusba, hanem belé kell vetni a hitet. Man-hee Shincheonji egyháza emellett azt tanítja, hogy a Biblia elsősorban metaforákból áll, és kizárólag ő rendelkezik azzal a lelki ajándékkal, amely lehetővé teszi ezek helyes értelmezését.

A szektákra jellemző, hogy inkább indoktrinációt, mint valódi oktatást folytatnak. A Shincheonji ingyenes bibliaórákat kínál, amelyek tananyaga a saját teológiájának megfelelően van kialakítva. Az SCJ tagjait ugyanakkor arra is tanítják, hogy az ellenérvek vagy más kifogások hitük próbáját jelentik. Ennek következtében a követők figyelmen kívül hagyják azokat a tényeket, érveket és bizonyítékokat, amelyek ellentmondanak Lee Man-hee tanításainak. Bizonyos esetekben a Shincheonji tanítványait még a hírek olvasásától vagy az internet használatától is igyekeznek eltántorítani, mivel ezek olyan információkat tartalmazhatnak, amelyek károsak lehetnek a hitükre.

A hamis tanítások a szekták egyik ismertetőjegyének számítanak. A Shincheonji azt tanítja, hogy a Jelenések könyve 7:4-ben említett 144.000 ember a Shincheonji 12 „törzsének” tagjaiból áll. A csoport tagadja a Szentháromság tanát. Azt állítja, hogy minden angyal ember, és hogy egyedül Lee Man-hee képes helyesen értelmezni Isten Igéjét. Sőt, a Shincheonji odáig megy, hogy a Jelenések könyve 7:2 versét konkrét utalásnak tekinti Koreára („Kelet”) és Lee Man-hee-re (az első „angyalra”).

A Zion Christian Mission Center a Shincheonji Egyház oktatási szervezete. A szervezet honlapja szerint a világ mintegy 300 központjában működő programban körülbelül 85.000 hallgató végzett. A csoport térítő tevékenysége elsősorban arra összpontosít, hogy az embereket meghívják a különböző központokban tartott tanfolyamokra. A képzés befejezése után a résztvevőkről azt mondják, hogy „lepecsételődtek”, vagyis a 144.000 tagjai lettek.

A Zion Christian Mission Center három képzési szintet kínál. A kezdő tanfolyamon (The True Knowledge of the Secrets of the Kingdom of Heaven) a hallgatók a Biblia példázatainak „igazi jelentését” tanulják meg. Lee Man-hee szerint, ha valaki nem érti helyesen a példázatokat, „nem nyerhet bocsánatot, és nem üdvözülhet”. A második szint átfogó képet ad a Bibliáról, amely Lee Man-hee szerint segít a hallgatóknak „megérteni a Biblia általános összefüggéseit”, elősegítve ezzel tanulásukat és végső soron üdvösségüket. A harmadik és egyben utolsó szint teljes egészében a Jelenések könyvével foglalkozik. A Shincheonji tanítása szerint a Jelenések könyvében szereplő próféciák és azok beteljesedésének helyes megértése elengedhetetlen a hallgató üdvösségéhez.

A Shincheonji egyház kulturális és önkéntes tevékenységekben is aktív. Több olyan társadalmi szervezetet működtet, amelyek elrejtik kapcsolatukat a Shincheonji tanításaival. Egyik legismertebb rendezvényük egy olimpiai játékokra emlékeztető atlétikai fesztivál.

Sajnálatos módon Dél-Koreában a Shincheonji legjelentősebb sajátossága a sikeressége. Egyes becslések szerint az országban akár ötven, helyben létrejött, eretneknek tartott, álkersztény vallási mozgalom – vagyis szekta – is működik. Ezek többsége viszonylag kicsi, és csekély társadalmi hatással bír. A Shincheonji Church of Jesus, the Temple of the Tabernacle of the Testimony azonban a hagyományos keresztény tanításokhoz képest jelentős eltérést képvisel.

Forrás: ITT

Ha szívesen támogatnád az oldal működését egy kávé árával, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.

Dopamin oldalak; hamis vásárlás, valódi terápia (?)

A dél-koreai FoodNeverComes (AKajaSosemÉrOda) alkalmazás lehetővé teszi a felhasználóknak, hogy átéljék a vásárlás izgalmát – anélkül, hogy valódi pénzt költenének.

A FoodNeverComes mindenben hasonlít egy ételkiszállító alkalmazásra. Végiggörgetheted az éttermek listáját, kiválaszthatod a fogásokat, módosíthatod a rendelést, majd megadhatod a címedet és a fizetési módot, sőt nyomon követheted a futárt is, ahogy elhozza az ételt az ajtódig. Az egyetlen bökkenő? Ahogy az alkalmazás neve is sugallja, az étel valójában soha nem érkezik meg.

A FoodNeverComes nem tartalmaz valódi tranzakciókat vagy kiszállításokat. Ehelyett egy Dél-Koreából terjedő új trend része: a hamis online vásárlóoldalaké. Az úgynevezett „dopaminoldalakon” a felhasználók átélhetik a vásárlás nyújtotta lelki megkönnyebbülést anélkül, hogy ténylegesen vásárolnának, így megkapják azt az izgalmat, amelyet valaminek a megvásárlása okoz – valódi anyagi ráfordítás nélkül.

A koncepció mögött álló tudományos magyarázat logikusnak tűnik: a dopamin általában a jutalom várakozásakor szabadul fel az agyban, nem pedig akkor, amikor a jutalmat ténylegesen megkapjuk. Ez azt jelenti, hogy a „vásárlás” gombra kattintás akkor is jó érzést válthat ki, ha valójában semmilyen termék nem kapcsolódik hozzá – a közösségi médiában azonban sokan szkeptikusak ezzel kapcsolatban.

Az alkalmazás születésének története

A FoodNeverComes-t egy Malhee nevű dél-koreai fejlesztő készítette, aki a közösségi médiában megosztotta, hogy az ötlet egy olyan éjszakán jutott eszébe, „amikor újra és újra megnyitottam, majd bezártam az ételkiszállító alkalmazásokat”.

„Először csak viccnek indítottam, de meglepő módon már önmagában az, hogy kielégítettem a késztetést, hogy »rendeljek valamit«, furcsán kielégítő érzés volt anélkül, hogy ténylegesen rendeltem volna” – írta Malhee.

„Manapság mindenki ilyen, nem igaz? Nem azért nyitod meg a rendelős appot, mert éhes vagy, hanem megszokásból vagy unalomból, a kezed automatikusan azt nyitja meg először. Ez az alkalmazás azért készült, hogy legalább egyszer megtörje ezt a mintát” – folytatta. „Akik szeretnének leszokni a rendelős appokról, de nem tudnak, akik diétáznak, de állandóan megnyitják az alkalmazást, vagy akik egyszerűen csak ki akarnak próbálni egy furcsa appot – mindenkit szívesen látunk.”

„Felnőttek szerepjátéka”: a közösségi média véleménye

Bár a dopaminoldalak állítólag egyre népszerűbbek a dél-koreai Z generáció körében, az internet szélesebb közönsége kevésbé lelkesedik az ötletért. Amikor a hétvégén vírusként terjedtek a FoodNeverComes-ról és más dopaminoldalakról szóló bejegyzések, az X-hez hasonló platformok felhasználói a késői kapitalizmus szomorú tünetének nevezték a jelenséget.

„A világ annyira lehangoló hely, ember” – olvasható az egyik virálissá vált reakcióban. Egy másik felhasználó viccelődve azt írta, hogy az online vásárlás szimulálása olyan, mint a „kirakatnézelődés online verziója”.

Bár az olyan alkalmazásoknak, mint a FoodNeverComes, talán nincs széles körű vonzerejük, bizonyos közösségek számára hasznosak lehetnek, például azoknak, akik online vásárlási függőséggel küzdenek. Egy vásárlásfüggőknek szóló Reddit-fórumon a felhasználók arról vitatkoztak, mennyire segíthet az alkalmazás távol tartani őket a valódi webáruházaktól.

Néhányan támogatták az ötletet. Egy felhasználó például ahhoz hasonlította az alkalmazást, ahogyan az alkoholmentes sör segíthet a felépülő alkoholistáknak.

„Enyhíti a késztetést, különösen az elején” – írta. „Idővel túllépsz rajta, de nagyon hasznos átmeneti lépcsőfok lehet.”

Mások szerint azonban az alkalmazás inkább bosszantó lenne, mint hasznos.

„Nálam ez nem működne” – írta egy felhasználó. „Csak felidegesítene a tudat, hogy valójában semmi sem fog megérkezni.”

Egy harmadik felhasználó szerint az alkalmazás olyan, mint a „felnőttek szerepjátéka”, és hozzátette: „Tulajdonképpen újra ugyanazt a játék-vásárlást éljük át, mint gyerekként.”

„Rengeteg fontosabb dolog van, amire fordíthatnánk az időnket és a figyelmünket” – értett egyet egy másik hozzászóló. „De ha a szerepjáték segít abban, hogy ne költsd el a pénzedet, és ne halmozd tele a lakásodat felesleges dolgokkal, akkor talán megéri a ráfordított idő.”

De létezik egy olyan oldal is, ami lehetővé teszi, hogy a felhasználók úgy tegyenek, mintha másokkal együtt cigarettaszünetet tartanának, anélkül hogy ténylegesen dohányoznának vagy bárki fizikailag a közelükben lenne. Az oldal egy cigaretta képét, egy „start” gombot, valamint más bejelentkezett felhasználók üzeneteit jeleníti meg, így egy online pihenőszoba érzetét kelti. A fő vonzereje azonban nem a beszélgetés, hanem annak tudata, hogy mások is jelen vannak. 

A Jungwon Egyetem professzora, Kim Heon-sik szerint a jelenség kielégíti az online világban felnőtt generáció folyamatos ingerek iránti igényét. Emellett megnyugvást is nyújthat azoknak, akik bizonytalan időszakokat élnek át, mivel lehetővé teszi a mindennapi tevékenységek szimulálását azok fizikai vagy anyagi terhei nélkül, amelyek a való életben együtt járnának velük. 

Forrás: ITT és ITT 

Ha szívesen támogatnád az oldal működését, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.