Korea ékkövei
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jogi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jogi. Összes bejegyzés megjelenítése

Touch Your Heart

2019. május 8.
Műfaj: dráma, romantikus, vígjáték, jogi

Részek száma: 16

Dátum: 2019

Főszerepben: Lee Dong-Wook (Kwon Jung-Rok) és Yoo In-Na (Oh Jin-Shim)

Ismertető: Történet egy híres ügyvédről és annak titkárnőjéről szól, aki valójában egy lecsúszott népszerű színésznő. Oh Yoon Seo (Yoo In Na) szép külsejéről ismert, viszont borzalmas színész. Botrányba keveredik egy harmadik generációs chaebollal, aminek hátására a karriere mélyrepülésbe kezd. Megtudja, hogy egy híres forgatókönyvíró fel szeretné kérni az új sorozatának főszerepére, hogy egy ügyvéd titkárnőjét alakítsa. Hogy tapasztalatot gyűjtsön, kénytelen elszegődni a híres, de arrogáns és hidegszívű Kwon Jung Rok (Lee Dong Wook) ügyvéd szolgálatába, aminek azonban a férfi nem igazán örül. 


Online: Viki.com 

Véleményem: Ne tudjátok meg, milyen ideges vagyok! Még soha, de soha nem akadtam ki ennyire egy sorozaton sem, úgyhogy előre is bocsánat, ha ez a bejegyzés egy káosz lesz.
Azt sem tudom, hol kezdjem.

Kezdjük először is azzal, hogy mikor megláttam, ki a két színész, akik a sorozatban játszani fognak majd kiugrottam a bőrömből! Azóta akarom Lee Dong-Wookot és Yoo In-Na-t főszereplő párosként látni, mióta láttam őket a Goblinban mellékszereplőkként. Istenemre mondom, alig vártam, hogy kijöjjön egy olyan sorozat, amiben ők együtt vannak, és melengetik a kicsi szívemet.

Szóval, elmondom még egyszer, ne tudjátok meg, milyen dühös vagyok!

Szerintem a sorozat rendezője, forgatókönyvírója, vagy tudom is én kicsoda is tudta, hogy a Goblin óta az egész fandom akart egy ilyen sorit, és ezért meg is csinálták, hogy kielégítsék a vágyainkat. 
Hát irdatlanul elbuktak!

Minden, amit imádtam ebben a két színészben, minden kémia, amiért oda voltam a Goblinban az konkrétan 3 rész után darabokra omlott, és olyan elhűlve néztem a sorozatot, mint akit képen töröltek. Komolyan, ennél még a What's Wrong With Secretary Kim is erősebb teljesítményt nyújtott.  Ne tudjátok meg, mennyire csalódtam, és mennyire, de mennyire dühös vagyok most (ezt már elmondtam párszor, bocsi). 

De akkor kezdjük is az elejénél. Alig bírtam magammal, mikor megláttam ezt a sorozatot. Azt hittem, minden álmom vallóra vált, végre-végre egy Dong-Wook&In-Na sorozat. Annyira de annyira be voltam zsongva tőle, hogy az egyik egyetemi előadásomon kezdtem el a sorozatot (az óra uncsi és felesleges, szóval semmit sem veszítettem). Az első rész még esküszöm tetszett! Jung-Rok egy belevaló, bunkó-de-baromira-érti-a-dolgát karakternek tűnt, aki ki nem állhatta a kis buta, cserfes színésznőt. Konkrétan a szemébe mondta, hogy "én szeretem a nőket, de te egyáltalán nem érdekelsz". Hah, na mondom, imádni fogom ezt a felállást, meg ezt a pasit is! Nem tudom, de nekem bunkó pasi fétisem van, szóval imádom, mikor így kezdődnek a sorozatok, és utálják egymást, főleg a pasi a csajt, aztán lassan megváltoznak a dolgok (klisés tudom, de nekem tetszik). Annyira jól meglehetett volna csinálni, tényleg. Még ha klisés is, de ezt annyira szépen fel lehetett volna építeni. Erre mi történt? Na mi? Találjátok ki! Hát az, hogy a 3. részben még Jung-Rok kért bocsánatot, hogy egy seggfej volt, és mint aki vett egy 180 fokos fordulatot, úgy ment át menő pasiból nyáladzó idióta kiskutyába. Azt hittem ott helyben földhöz vágom a laptopomat. Istenemre mondom, az első rész nagyon király volt! Még a sztori is érdekesnek ígérkezett, hát még a főszereplők kapcsolata! Erre más a 2. részben látni lehetett, hogy Jung-Rok teljesen megváltozik, és alig 1 rész elteltével máshogy nézett a lányra, én meg csak ültem a gép előtt, és tátogtam, mint a hal. Hogyan? Miért? Miért kellett ezt így tönkretenni?

Épp készültem volna túltenni magamat a sokkon, és elfogadni, hogy ez az elutasítás meg nem-csíplek-de-megtűrlek kapcsolat a pasi részéről nem úgy fog alakulni, ahogy akartam (és ahogy kellett volna), és komolyan, esküszöm megpróbáltam szemet hunyni felette a két színész miatt, (akiket amúgy imádok, és tehetségesnek tartok), erre máris megkezdődött a katasztrófák sorozata.

A létező összes klisé, ami valaha előfordult sorozatokban, a létező összes közhely bele volt sűrítve ebbe a sorozatnak csúfolt maszlagba. Komolyan, sorozatnak nevezni ezt a valamit sértő a sorozatokra nézve! Undorító volt!

A 16 rész alatt kb 30 perc volt az, amiben történt valami izgalmas, de csak a legnagyobb jóindulattal nevezhetjük "izgalomnak", szóval kezdjük azzal, hogy az egész dögunalom volt! Aztán folytassuk a nyáladzással. Ne értsetek félre, imádom a romantikus sorozatokat, és néha (hangulattól függően) nagyon szeretem a csöpögős, úgy-szeretlek-majd-megeszlek sorozatokat is. De ez egy förtelem volt! Néha egyszerűen csak skippeltem a jeleneteket, mert nem bírtam végignézni. Komolyan, épp hogy nem doromboltak egymásnak! Aztán folytassuk azzal, hogy az egész egy hiteltelen össze-visszasság volt. Jung-Rokot megütötte egy férfi, amitől lett egy egy centiméteres seb a nyakán, ami persze borzalmas vérzett, és összevérezte az ingét (de a seb továbbra is mindössze egy centis volt), erre a főhősnő konkrétan majd elájult az aggodalomtól, és nekiállt sírni! Értitek? Egy egy centis seb miatt, nekiállt bőgni... Erre be akarták magyarázni nekünk, szerencsétlen nézőknek, hogy hát az aggodalom, meg stressz miatt sírt... Én meg csak ültem, és nem tudtam eldönteni, hogy magamat akasszam fel, vagy őt. Az egész hiteltelen volt, és nem volt életszerű, úgy értem, én szeretem a fantasy sorozatokat, de vannak olyan élethelyzetek, amiket akármilyen műfajú is a sorozat, egyszerűen nem lehet hiteltelenül átadni.

Aztán: már mondtam, hogy az egész sorozatban nem történt semmi. A csaj bement az irodába, bájolgott az emberekkel, főleg Jung-Rokkal, aztán hazament, és tovább bájolgott telefonon a pasival. És ez ismétlődött a részekben, újra, meg újra. Úgy beszélt, és viselkedett, mintha mindössze 12 éves lett volna, a pasi meg úgy viselkedett, mint egy hormon túltengéses tinédzser, akinek még fogalma sincs, hogy mit kell kezdeni egy nővel, vagy mi az, hogy nő. A karaktereik hiteltelenek voltak, állandóan meghazudtolták magukat, hol ezt mondták, hol azt, hol így viselkedtek, hol úgy. Bekerült a képbe a féltékenykedés is, amit a lehető legóvodásabb módon mutattak be, és majd a hajamat téptem tőle. Szenvedtem, de rendesen. A kedvencem azt volt, mikor Yoon-Hyuk közölte szegény Dan Moon-Hee-vel, hogy "nem mozgatja meg a szívét". Valami hihetetlen, előre nem látható módon megjelent egy őrült motoros, és majdnem elcsapta Yoon-hyukot, és kééépzeljétek, mi történt! Hát Dan errébb lökte, és megmentette! Erre mi történt? Na mi? Hát Yoon-hyuk szíve "megmozdult". Na akkor csaptam falnak a fejemet, és hagytam abba az egészet. Ja, meg akkor, mikor természetes szintén teljesen eredeti módon a színésznő menedzsere megkérte Jung-Rokot, hogy szakítson Oh Jin-Simmel, és azta! Szakított is vele.

Nevetséges volt az egész sorozat. Nem volt romantikus, hányinger keltő volt. Nem volt izgalmas, unalmas volt. Az egész sztori elveszett valahol az éterben. Nem történt semmi, a háttérsztori ment a levesbe, mert kb kétszer került elő az egész, és olyan gyorsan lezavarták, hogy hmm... oké.

De még nem végeztem! Az egész ugye egy ügyvédes sztori, úgy is van beállítva a sorozat, hogy "jogi". Nem tudom, ki látta már a Lawless Lawyert, esetleg a While You Were Sleepinget... na azok jogi sorozatok voltak! Ez meg? Ez konkrétan kicsúfolta a jogi sorozatokat! Először is egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány ügy került elő a 16 rész alatt (és ehhez 3 ujjamra lenne szükség). Aztán: ezeket az ügyeket 15 perc alatt lezavarták! 15 perc! Nyomoztak, tárgyaltak, börtönbe dugták az emberkéket, és mindezt 15 perc alatt! Wow, ez már teljesítmény. A valóéletbeli ügyvédek tanulhatnának tőlük! Egyik ügynek sem volt semmi jogi háttere, semmi indoklás, semmi részletezés, konkrétan csak azért tették bele, mert az egész sztori egy ügyvédi iroda körül forgott.

Aztán azt mondj a műfaj: vígjáték. Hát ez egy vicc volt, az tuti. Remélem, bejelentik, hogy "elnézést ezért a förtelemért, csak vicceltünk." 

Úgyhogy én itt le is zárom ezt a véleményt, mert most megint felidegesítettem magam. Botrányos, hogy hogy el tudnak kaszálni egy jó színészekkel teli sorozatot. A legdurvább pedig az, hogy volt, akinek ez tetszett... Folyamatosan olvastam a kommenteket Viki.com-on míg néztem, és szerintem a kommenteken még jobban ki voltam akadva, mint a sorozaton. Komolyan oda jutottunk, ahol az emberek már nem néznek minőségi sorozatokat, elég nekik két szép színész és színésznő, akik egymást falják egy semmit mondó történetben, dobálóznak az élet nagy bölcsességeivel, és cuki-muki szavakat suttognak egymás fülébe, miközben nem létező problémákkal küzdenek, sírnak egymás után, aztán egyesülnek. Fúj.

Nagyon-nagyon csalódott vagyok, még az életkedvem is elment. Annyira vártam már ezt a két színészt egy sorozatban, egy percig sem gondoltam volna, hogy ezt kapom... Két tehetséges színész egy ilyen igénytelen, borzalmas sorozatban... pedig volt egy-két karakter, akiket tényleg kedveltem, például Dan és Yoo-Hyuk. Ők tényleg egyedi, vicces, jó fej szereplők voltak. Persze az ő dolgaikat is össze-vissza rángatták, és elszúrták, amin már nem is csodálkoztam.

Most biztos azt kérdezitek, hogy ha ennyire nem tetszett, akkor minek néztem meg, minek írtam meg róla ezt a szörnyű véleményt... Nos, csak a két színész miatt, akikre a Goblin óta vártam. Ennyi. Semmi más miatt. Mert valószínűleg nem mostanában fognak együtt szerepelni, és egyszerűen csak annyira szeretem a kémiát közöttük, hogy muszáj volt néznem őket, még akkor is, ha konkrétan fizikai fájdalmaim voltak.

Ne haragudjatok, hogy ez a vélemény ilyen csúnyára sikeredett, tudjátok, hogy nem szoktam így kikelni magamból. Én tényleg nem ajánlom ezt senkinek... Igénytelennek, és rémesnek tartom. 

Lawless Lawyer

2018. december 8.
Műfaj: jogi, thriller

Dátum: 2018

Részek száma: 16

Főszerepben: Lee Joon-Gi (Bong Sang Pil), Seo Ye-Ji (Ha Jae-Yi), Lee Hye-Young (Cha Moon Suk), Choi Min Soo (An O-Joo), Kim Byung Hee (Tae Gwang Soo), Lim Ki Hong (Geum Gang), Seo Ye-Hwa (Geum-Ja), Yum Hye-Ran (Nam Soon Ja) és Cha Jung Won (Kang Yeon-Hee)

Ismertető: Bong Sang Pil ügyvédként dolgozik, az egyik legsikeresebb az országban. Képes előnyt kovácsolni a törvényekben rejlő kiskapukból. Az anyjáért akar bosszút állni, szemben az abszolút hatalommal. Amikor Bong Sang Pil gyerek volt, Gisongban élt az édesanyjával, aki szintén ügyvéd volt. A nő elvállalt egy ügyet, amelyben Cha Moon Suk volt a bíró. Cha Moon Suk bírónő a város legtiszteletreméltóbb személyisége volt és manapság is az. Egy éjjel Bong Sang Pil a szemtanúja volt, amint az anyját megölte Cha Moon Suk egyik embere. Bong Sang Pil elhagyta Gisongot, hogy a bandavezér nagybátyjával, Choi Dae Woong éljen Szöulban. Sang Pil elhatározta, hogy ügyvéd lesz, és bosszút áll mindazokon, akik felelősek anyja haláláért. 18 évvel később ügyvédként dolgozik. Látja a híreket a tévében, miszerint egy nyomozót letartóztattak Gisongban, a polgármester meggyilkolásának vádjával. A nyomozónál lehet Sang Pil anyja megölésének kulcsa, így 18 év után először visszatér Gisonba. 



Véleményem: Nem is tudom, hol kezdjem. Nagyon, nagyon szeretem a jogi sorozatokat, és nagyon szeretem Joon-Git is, mert ennek a pasinak olyan tehetsége van a színészethez, mint senki másnak. Bármilyen szerepben, bárhol helytáll, nem számít, "milyen bőrbe bújik". 

A történet egy bosszúról szól, amit Sang Pil 18 éve tervezget, és most végre esélyt kap, hogy végigvigye. Egy pillanatig sem habozik, és nincs semmi, ami eltántoríthatná attól, amit akar. Az egész sorozatot az teszi a legizgalmasabbá, hogy itt mindenkinek van veszíteni valója, mindenki küzd valamiért, amire a legjobban áhítozik, mindenki védelmez valakit, akit nem akar elveszíteni, és ez gyakran hatalmat ad az ellenség kezébe. 

A sorozat eszméletlen jól lett felépítve. Szépen elkezdték, behozták a bonyodalmakat, izgalmassá tették, majd szépen lezárták, és nem maradtak elvarratlan szálat, végül mindenre választ kaptunk, végül mindenki azt kapta, amit megérdemelt. Az elsőtől az utolsóig mindegyik rész izgalmas volt, nem volt olyan jelenet, ahol unatkozni lehetett volna. 

Amit én a legeslegjobban szerettem a sorozatban, az iszonyú nagy ellentét volt a jó és rossz karaktereink között. Az, ahogyan Sang Pil csapata Sang Pillel viselkedett egyszerűen minden mosolyt és könnyet kicsalt belőlem. Imádtam, hogy milyen hűségesek voltak hozzá, hogy mindig hallgattak rá, hogy törődtek vele, hogy szerették őt, és hogy Sang Pil is ugyanígy érzett a kis csapata iránt, akikkel dolgozott. Egy igazi hülye banda voltak, akik állandóan pörögtek, és mindenben megtalálták a viccet, de ha Sang Pil valami fontos feladatot bízott rájuk, rögtön odafigyeltek, hogy jól csinálják. Annyira szerettem őket, hogy azt nem tudom elmondani. Semmi pénzért nem fordítottak volna hátat egymásnak. Szeretet, hűség, barátság és családiasság volt közöttük, amit imádtam.

Aztán ott volt a rossz oldal, An O Joo, Cha Moon Suk és Nam Soon Ja. Bár úgy tűnik, szövetségesek, mégis mindegyikük áskálódik, és kihasználja a másikat, keresztbe tesznek egymásnak, a pénzért a saját anyjukat is eladnák. Senkihez nem kötődtek, semmi sem volt szent nekik. Először hatalomra segítették egymást, majd letaszították onnan. Nagyon látványos volt a különbség a két oldal között, és ez nagyon tetszett.


A másik legjobb dolog, amit szerettem a sorozatban az az volt, hogy végre olyan negatív karaktereket kaptunk, akiket tényleg csak utálni lehetett. Cha Moon Suk például egy velejéig romlott nőszemély volt, aki ugyan a bírói székben ült, és akit ugyan mindenki az egekig magasztalt, mégsem volt benne egy csepp igazságosság sem, egy csepp megbánás vagy szánalom sem. Nem érdekelte, ki áll az útjába, mindenkit félreállított, kénye-kedve szerint manipulálta az embereket. Semmi nem volt benne, amit szeretni lehetett, és ez nagyon jól esett. Végre nem kaptak a fő gonosz karakterek sajnálni való múltat, vagy olyan jeleneteket, ahol az ember megsajnálta őket. Nyugodt szívvel, boldogan utálhattam őket 16 részen keresztül. 

Aztán ott volt An O Joo, szintén az egyik rossz fiú, akit egyébként én nagyon bírtam egy darabig... Aztán valami olyasmit tett, amit utána soha többé nem bocsájtottam meg neki, és onnantól kezdve gyűlöltem. Ki nem állhattam a gusztustalan akcentusát, a fejeket, amiket vágott, ahogy járt, ahogy nézett, ahogy levegőt vett... Mindent utáltam benne. Bár a vége felé bepróbálkoztak a készítők ezzel a megsajnálós dologgal, de esélytelen volt.  

Na de térjünk rá a főszereplőinkre. Bong Sang Pil egy kicsit rossz fiú volt, egy kicsit jófiú, mikor hogy hozta a sors. Annak ellenére, hogy mindenét a bosszúra építette nem vált egy befordult, mogorva karakterré. Éppen ellenkezőleg, egyszerűen állandóan pörgött, életvidám volt, mindig viccelt és mosolygott, és ezt nagyon szerettem benne. Az a típusú férfi volt, aki mindig tudta, mit csinál, mindig volt B és C terve, nem lehetett meglepni semmivel. Egyszerűen még a néző is feltétlenül megbízott benne, és biztosak lehettünk benne, hogy akármi is sül el rosszul, azt ő mg tudja oldani, vagy van rá egy terve. Ezenkívül pedig akár egy golyót is bekapott volna azokért, akiket szeret.

Ha Yae-Ji az egyik legtökösebb női karakter, akit eddig láttam. Nem hisztizik, nem nyavalyog, nem drámázik. Pontosan tudta, mit akar, hogy akarja, mi/ki a fontos neki. Mindig ott volt Sang Pil mellett, hogy biztassa és segítsen neki, és nem utolsó sorban még szája is volt, hogy kimondja a véleményét, és kiálljon magáért.

Nagyon tetszett a szerelmi szál is. Annyira aranyos, mégis valóságos volt. Bár sajnálom, hogy alig 1 vagy 2 csókjelenetet kaptunk, de most annyira igazából nem hiányzott. Nagyon szépen lett felépítve az ő történetük is, bár annyira nem ezen volt a hangsúly. Szerettem a bizalmat, ami kettejük között volt, a kémiát és azt a finom vibrálást, ami minden közös jelenetüknél ott volt. Nagyon aranyosak voltak együtt.

Imádtam az akció jeleneteket is, baromi menőek voltak. Már a City Hunternél leírtam, mennyire imádom az ilyen jeleneteket, de most újra le kell írjam. Joon Gi-nek nagyon jól állt a verekedés.

A történetet maga bár egy kissé már megszokott volt, hisz sok más sorozatban is ez a séma, halott szülő(k), és egy bosszúra éhes gyerek, de azt hiszem, itt a karakterek voltak azok, amik az egészet újjá, élénké és izgalmassá tették. Nagyon szépen elkezdték és lezárták, az utolsó pár perc nekem nagyon tetszett. A sok izgalom után végre kaptunk pár percnyi nyugit, és ellazulhattunk, ahogy a szereplőink továbbléptek, lezárták a dolgokat.

Nem is tudom, mit mondhatnék még a sorozatról nektek. Nagyon nagyon tetszett, izgalmas volt, vicces, rengeteg poént kaptunk. Joong Gi az egész sorozatban olyan érdekes fejeket vágott, hogy néha majd' lefordultam a székről, ami csak egy plusz volt a humor kategóriában. Nagyon tudom ajánlani nektek, a történet miatt is, a szereplők miatt pedig pláne!

Suspicious Partner

2018. augusztus 28.
Műfaj: jogi, bűnügyi, romantikus komédia

Részek száma: 40 (30 percesek)

Dátum: 2017

Főszerepben: Ji Chang-Wook (No JiWook), Nam Ji-Hyun (Eun Bong-Hee), Choi Tae-Joon (Ji Eun-Hyuk), Nara (Cha Yoo-Jung), Lee Deok-Hwa (Byeon Young-He), Jang Hyuk Jin (Bang nyomozó) és Dong-Ha (Jung Hyun-Soo)

Ismertető: Noh Ji Wook az ügyész egy váratlan és kínos helyzetben találkozik Eun Bong Hee-vel, az első éves igazságügyi gyakornokkal. Három hónappal később, újra találkoznak oktatóként és próbaidősként. A dolgok rosszabbá válnak, amikor Bong Hee-t elkapják a volt barátja meggyilkolásának gyanúsítottjaként. Bong Hee vádlott lesz és mi lesz Ji Wook következő lépése, aki durva ügyészként ismert?



Vélemény: Nagyon vegyes érzéseim vannak ezzel a sorozattal kapcsolatban. Az eleje bitang jó volt. Pörgős, izgalmas, vicces, minden, ami csak kell. Az elején még tényleg igaz volt rá, hogy jogi, bűnügyi és romantikus-komédia műfajú drámáról van szó. Aztán a közepe felé már elmaradt a jog... a végére meg a bűnügy, és lett belőle romantikus-komédia + melodráma.

Én nagyon szeretem a jogi drámákat, sokat láttam már, és most is reméltem, hogy ismét láthatok egy jót. De sajnos egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ez a sorozat tetszett-e vagy sem. A dorama háromnegyedéig minden isteni volt, rengeteg humort kaptunk, voltak jogi és bűnügyi dolgok is benne bőven, tényleg minden nagyon jól haladt, egyszerűen imádtam. Egy nagyon nevettető, mosolygós sorozat volt, csak néhol akadt egy-egy komoly jelenet. A szereplőket nagyon jól összeválogatták, nem voltak sablonosak, mindegyiküknek megvolt a maga hibája és erőssége, jó volt figyelni őket. A háttérsztorit, azt a tűzesetet egy kissé laposnak találtam, de hát egye fene, mert tényleg isteni volt minden, így emiatt nem panaszkodhattam. 

Ott romlott el minden, mikor Eun Bong-Hee szakított No Ji-Wookkal egy bizonyos incidens miatt (amivel most nem lőném le a poént annak, aki még nem látta). Tényleg, az volt az egész sorozat fekete foltja, ahol minden elromlott. Egészen addig meg volt benne minden, amire csak az ember vágyhat egy ilyen műfajú sorozat kapcsán. De innentől kezdve nem szólt másról, mint ahogy a két főszereplő halálosan kínosan érzi magát egymás társaságában, szenvednek, pedig mindketten együtt lennének, de mégsem teszik. Ettől a ponttól az egész sorozat egyszerűen unalmassá vált. Ráadásul mikor a főgonoszunk amnéziát szenvedett... hát nekem ott lett sok ez az egész. Valaki ráébreszthetné már a készítőket, hogy ez az amnéziás szál már egyáltalán nem menő. Sőt, nagyon idegesítő, és teljesen tönkre lehet vágni vele egy amúgy nagyon jó sorozatot. Főleg mikor épp a főgonosz, akinek semmi sem szent úgy ébred fel, mint egy jóhiszemű kisfiú, és néz az ártatlan boci szemeivel. 

Nagyon nehezen tudtam rávenni magam ezek után arra, hogy továbbnézzem, pedig esküszöm a háromnegyedéig nagyon jól ment mindent. Sajnos ezzel a két dologgal eléggé elrontották, és kissé keserű szájízt hagyott maga után. Persze aki az ilyet szereti, annak semmi akadálya, hogy beleszeressen ebbe a drámába, mert nagyon sok vicces és aranyos jelenetet talál majd benne, illetve lesznek izgalmak is.

Volt még két szál, amiről azért szeretnék beszélni. Egyrészt ott volt a Ji-Wook és Eun-Hyuk közötti ellentét, amiért Eun-Hyun lefeküdt Ji-Wook exével, amiről persze kiderült, hogy nem történt meg, satöbbi. Ezt a szálát a sorozat végére úgy szépen elfelejtettél. Nem mondták el, hogy nekik sikerült-e megoldani a dolgot, vagy sem, amit én egy kicsit hiányoltam, elvégre az egész sori alatt mutatták, hogy Ji-Wook a mai napig dühös emiatt, Eun-Hyuk pedig úgy próbálja kibékíteni a barátját, hogy le se száll róla. Ezek után azért jó lett volna, ha legalább beszélnek róla, de ez valahogy kimaradt. A másik dolog pedig ez a tűzeset volt, ami végül is összekapcsolta a szereplőinket. Már említettem, hogy gáz és lapos volt. Na igen, és az egész sorozatot jól elszúrták vele. Tényleg, egy dráma sem lehet meg tűz nélkül... Régen még működött ez az amnézia meg tragikus tűzeset dolog, amíg még új keletű és izgalmas volt, de most már tényleg unalmas. Hagyjuk ezeket, kérlek.

Lássuk is akkor kicsit a szereplőket. No Ji-Wook egyértelmű kedvencem volt. Imádtam a karakterét, ahogy beszélt, ahogy gondolkodott. Főleg azt szerettem, amikor ügyész volt (nem pedig ügyvéd). Ji-Wook egy igazi seggfej ügyész, aki ha tudja, hogy a gyanúsított bűnös, akkor történjék bármi, be is bizonyítja, és magasról tesz arra, hogy ki mit gondol róla. De emellett egy lágyszívű ember is, aki amikor épp nem rossz fiúkat kap el akkor igazán gyengéd tud lenni. Ő elejétől a végéig megmaradt ennek a karakternek, és ezt szerettem benne. Azt pedig egyszerűen muszáj hozzátennem, hogy ennek a színésznek van a világon a legédesebb mosolya, és leggyönyörűbb, mosolygós szeme. Ez volt az első dolog, ami eszembe jutott, mikor megláttam: hogy milyen gyönyörű, mosolygós szemei vannak. 

Eun Bong-Hee, a női főszereplő is kissé kettős volt nekem. Az elején szerettem a karakterét, mert egy rátermett, magabiztos és nagyszájú lány volt. Aztán ahogy a sorozat, úgy ő is elromlott, átment hisztis libába. Pedig az első pár részben még tényleg nagyon szimpi volt. Mikor aztán szakított Ji-Wookkal, és még ő volt az, aki szenvedett (de úgy igazán, nagyon cifrán), akkor kezdtem el megunni őt. Nem utáltam meg, egyszerűen meguntam a siránkozását. 

Ji Eun-Hyuk volt az egyik kedvencem. Az a nevetés, amit produkált, hát komolyan remek volt. Volt humora, megkapó személyisége, kedves mosolya, és törődő szíve. Ha nem lett volna Ji-Wook, én szurkoltam volna érte. Kicsit sajnáltam is, mert próbálta visszaszerezni a barátját, miután azt rajtakapta őket az exével, pedig valójában semmi sem történt közöttük, és hát Ji-Wook nem könnyítette meg a dolgát.

Bang nyomozó vitte el nálam ezt a sorozatot. Ha ő nincs, nem bírtam volna végignézni. Nagyon nagy karakter volt, akinek minden megmozdulása aranyat ért.

Összességében azt tudom mondani, hogy a sorozat bitang jól indít, és a háromnegyedéig tartja a szintet. Onnan kissé elfogy a lendület, és unalmassá válik, másrészt pedig nagyon-nagyon sokáig húzzák a dolgokat, olyan, akár a rétestészta. Pokoli soknak tartottam ezt a 40 részt, 30-35 is bőven elég lett volna. De nem mondom azt, hogy ne nézzétek meg, mert szerintem látni kell, az utolsó szakaszt pedig ki lehet bírni.