Korea ékkövei
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fantasztikus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fantasztikus. Összes bejegyzés megjelenítése

Angel's Last Mission: Love

2019. szeptember 1.
Műfaj: fantasztikus, romantikus

Részek száma: 32 (fél órásak)

Dátum: 2019

Főszerepben: Shin Hye-Sun (Lee Yeon-Seo), Kim Myungsoo (Kim Dan), Lee Dong-Gun (Ji Kang Woo), Kim In-Kwon (Hoo)

Ismertető: Lee Yeon Seo sorsa tragikus. Meghaltak a szülei, egy baleset következtében elveszítette a látását és fel kellett adnia az álmát, az egyetlen dolgot, amit szeretett: hogy balerina legyen. Így hát nem csoda, hogy egy "jéghercegnővé" vált. Rideg és elutasító, éles nyelvű, mogorva, aki semminek sem tud örülni, és legfőképpen: nem hisz a szerelemben. Ezzel szemben Kim Dan egy optimista, bajkeverő angyal, akit azzal bíznak meg, hogy találja meg Yeon Seo számára az igaz szerelmet. Ha teljesíti ezt a küldetést, visszatérhet a mennyországba. Az angyallal való találkozása lassan kiolvasztja Yeon Seo jeges szívét, a küldetés mégis veszélybe kerül, ugyanis Dan beleszeret a lányba.



Véleményem: Nagyon nehéz úgy elfogulatlannak lenni egy sorozattal, hogy a kedvenced játszik benne, ráadásul nem is akárhogyan. Ez már megint egy olyan sori, amit Kim Myungsoo miatt kezdtem el nézni. Aki követi a blogom egy ideje, az tudja, hogy nagy Infinite rajongó vagyok, és amit csak lehet, megnézek a fiaimtól. Így került listára ez a sori, méghozzá legelőre, megelőzve mindegyik másikat.

A sorit a legelejétől, hétről hétre néztem. Komolyan, nincs is annál jobb, mint mikor hétről hétre vársz egy sorozatot. Nagyon régen néztem már így valamit, még talán anno a Teen Wolfnál. Úgyhogy nagyon szomorú voltam, mikor vége lett, nem csak azért, mert egy nagyon jó sztori volt, hanem a hangulata, meg az izgalom miatt is, hogy na, ma megint soris nap nap van. Szóval, akkor most megpróbálom nektek összefoglalni a véleményem, lehetőleg fangörcsök nélkül. Az esetleges kilengéseimet kérlek bocsássátok meg.

A sorozat alaptörténete nem valami egyedi, vagy különleges, igazából ezer sorozatban, ezer fimben, ezer könyvben találkoztunk már ezzel a történettel. Egy angyal beleszeret egy emberebe, és a végsőkig küzdenek a szerelmükért, ami persze tiltott. Tényleg nem valami újszerű ötlet, de valljuk be: mindannyian szeretjük ezt a történetet. Még ha ezelőtt már ezren el is mesélték, kicsit másként, kicsit más szemszögből, akkor is: ez olyan, mint a Rómeó és Júlia. Hiába ismerjük a sztorit, attól még ezredszerre is ugyanolyan jó tud lenni; persze, ha jól van megcsinálva, és ha ad valami újat, amit előtte a többi ilyen nem adott. Szóval a lényeg, hogyha ugyan ezerszer-elmesélt is a történet, akkor is szerethető. És ebben a sorozatban nagyon sok dolog volt, ami különlegessé, egyedivé és mássá tette a történetet.

Nos, az alaptörténetet már el is mondtam. Adott Kim Dan, az angyal, aki mindig valami megbízást teljesít a földön, és most megkapta az utolsót: érje el, hogy Yeon-Seo szerelembe essen. Ha sikerrel jár, hazatérhet a Mennybe. Ha nem... nos, akkor megszűnik létezni. Az persze nem volt benne a pakliban, hogy Dan is beleszeret a lányba, ami elméletileg tilos, és korábban már megtörtént: elég tragikus kimenetellel. Ez a fenyegetés tehát, hogy Dan megszűnhet létezni folyamatosan a feje felett lebeg, és elég sok szabály van, amit be kell tartania, különben pont, pont, pont. Dannak persze nincs könnyű dolga, hisz nem véletlenül kapta épp Yeon-Seot. A lány ugyanis mindent akar, csak szeretni nem. Yeon-Seo életében - ahogy az lenni szokott - rengeteg tragédia történt, rengeteg embert veszített el, és olyanok verték át, és szúrták hátba, akiktől a legkevésbé várta, így érthető, hogy egy zárkózott, mogorva és a-néző-szeretné-pofáncsapni lány lett belőle, aki inkább taszítja, mintsem vonzza az embereket. Egy szó, mint száz, Dannal ennél jobban ki sem szúrhattak volna.

Meg kell mondjam, a sorozat igazi bája a kémia volt a két karakterek között. Mint a molotov-koktél két alapanyaga; robbantak, hacsak egymásra néztek. Hogy fér meg egy fedél alatt egy ateista lány meg isten egyik angyala anélkül, hogy le ne tépjék egymás fejét? Arról nem is beszélve, hogy Kim Dan optimizmusa és bizalma az emberekben nem egyszer verte ki a biztosítékot a gyanakvó és pesszimista Yeon-Seonál.
Yeon-Seo stílusa már az első részben hanyatt vágott. Nem is tudjátok, mennyire szeretem ezeket a lázadó, (kissé) ellenséges karaktereket. Már iszonyúan unom a kis ártatlan, mit sem sejtő, alázatos kislányokat a sorozatokban (főleg akkor ha ezek a tinédzserként viselkedő nők már harmincon túl vannak). Szóval már az első részben fellélegeztem. A dölyfös Yeon-Seo egyébként nagyon szerethető volt, jól átjött, amit képviselt, amiért és ahogyan harcolt. Volt tartása, voltak nagyon szerethető és elismerésre méltó pillanatai. Nem hisztizett, mindent ésszel és érvekkel próbált megoldani, nem adta fel, nem várta el másoktól, hogy megoldják a problémákat helyette, hanem igenis ment, és a kezébe vette a dolgokat. Nem volt hajlandó beletörődni az elkerülhetetlenbe, és ezt nagyon tisztelem benne, Nem hozott hülye döntéseket, amiktől a néző szerette volna kivágni a  TV-t az ablakon, és ez iszonyú sokat dobott nem csak a karakterén, hanem az egész sorin is. Sajnáltuk is őt, meg nem is, szerettük is meg nem is, de azért a végére mind megkedveltük, és szurkoltunk érte/értük.

Kim Dan persze egyáltalán nem ilyen volt. Az elején iszonyúan naiv volt, de azon az aranyos módon, amit az ember megmosolyog. Párszor arra gondoltam "milyen szép, hogy valaki úgy bízik az emberekben, mint ő."  Mintha az embereknek nem lettek volna hibáik, és mind megbízhatóak, jóravalóak lettek volna. Úgyhogy fájt érte a szívem, mikor rádöbbent, hogy tévedett, és csalódott, mert az emberek olyanokra voltak képesek, amiket ő nem hitt el Yeon-seonak, aki párszor megpróbálta felvilágosítani erről. Ne jó, de ne vegyük ilyen komolyra a szót, ez nem az a sorozat. Dan a legjófejebb angyal volt, akit valaha láttam. Amekkora hülyeségeket ez csinált, meg mondott, meg amilyen lehetetlen helyzetekbe ez belekerült, hát komolyan, minden elismerésem annak, aki ezt kitalálta. Nem volt olyan jelenete, amin ne kellett volna nevetni. A külföldi ismertetőben a "játékos" jelzővel illették, de ő inkább szeleburdi és komolytalan volt, aki állandóan bajba került. Nagyon rég találkoztam ilyen jó fej és szerethető férfi főszereplővel, szóval le a kalappal.

Külön kiemelném a szereplők közül Hoo-t, aki Dan mentora, felettese, tanára vagy nem is tudom milyen volt. Ő vigyázott Danra, ami azt jelenti, hogy ő rohangált és hozta helyre, amit Dan elszúrt, ő szidta le részenként legalább kétszer, amiért ilyen kelekótya és felelőtlen, és ő próbálta meg észhez téríteni - mondanom sem kell, nem sok sikerrel. Ő is hozott áldozatokat, és bebizonyította, mennyire szerette Kim Dant, amivel alaposan megsiratott engem, és még szerintem sok más nézőt is. 

Hogy a harmadik főszereplőről, Kang-Wooról mit mondjak, azt nem tudom. Az ő története szomorú volt ugyan, és én nem vagyok egy lelketlen dög, úgyhogy persze, megértettem őt, sajnáltam is egy kicsit, de amúgy ki nem állhattam a hülye megszállott, minden-lében-kanál fejét. Kang-Woo volt Yeon-Soo balett tanára, akkor jött a városba, mikor a lány visszanyerte a látását, és eltökélte, hogy kerül amibe kerül, ő bizony újra híres balett táncost farag belőle. Sok helyen olvastam, hogy szerették őt, különböző okok miatt, és ne kövezzetek meg, nekem nem jött be a karaktere. Amúgy van egy vicces sztorim hozzá: SPOILER! én az elejétől fogva sejtettem, hogy ki ő, és mondogattam is a részek alatt, és aztán mikor igazam lett szó szerint felpattantam, és körbeugráltam a házat azt kiabálva, hogy "Én megmondtam! Én megmondtam! Én megmondtam!" Szerencsére ezt a jelenetet senki sem látta. Lehet akkor a zárt osztályról írnám nektek ezt a bejegyzést. SPOILER VÉGE! Lényeg a lényeg, én nem csíptem a csávót. Eleve megszállott volt: egy olyan lányt üldözött, aki isten tudja mióta halott volt. Ahelyett, hogy elengedte volna, belé kapaszkodott, és úgy gondolta, joga van birtokolni valakit, aki nem volt az övé. Úgy járt Yeon-Seo után, hogy normál esetben az ember már távoltartási végzést kérne ellene. Nem egyszer szerettem volna belefojtani valamibe, mikor csak úgy random felbukkant körülötte, vagy éppen megpróbálta Dan-t eltüntetni a közeléből, mintha bármiféle indok őt feljogosítaná erre. Persze megértem - sajnos - a srácot, de ettől nem kedveltem meg. A végére már olyan megszokott lett, hogy ott van, ahol nem kéne, és már előre tudtam, hogy na, ő most tönkre fogja tenni a szerelmeseink romantikus pillanatait valami pesszimista beszólással. De a végére azért megkedveltem, és örültem, hogy az ő dolgai is jóra fordultak, mert megérdemelte.

SPOILER Yeon-Seo családjából egy valakit emelnék ki, ő pedig Ru-Na. Ő volt a balett táncos, Ni-Na nővére. Ni-Na szegény mindig csak egy kis második volt Yeon-Seo mellett, az ő árnyékában élt, így érthető, hogy nem csak ő, a családja is szerette volna Ni-Na-t látni a főszerepekben Yeon-Seo helyet. Először azt hittem, Ru-Na egy velejéig romlott ember, akit semmi sem állít meg abban, hogy elérje a célját. Azzal a címszóval, hogy ő mennyire szereti a húgát próbálta meg eltenni láb alól Yeon-Seot, és én eleinte azt hittem, hogy szimplán csak egy romlott ember. De aztán a sori készítői feladták nekünk a leckét: Ru-Na jelenetei alá bevágtak egy bizonyos kísértetiesen csengő, akár túlviláginak is ható zenét. Először azt hittem, a lány is egy angyal, vagy legalábbis az volt. Részről részre vártam, hogy ez kiderüljön, de semmi, továbbra is csak beadták azt a zenét a jelenetei alá, én meg ültem, és rágtam a körmöm, hogy mi a franc ez... aztán rájöttem. A lány megőrült, és ezt ezzel a zenével próbálták felerősíteni vagy a tudtunkra adni. A végére már látszott is, hogy Ru-Na őrült, azon a pszichiátriai módon, nem volt épeszű. Ezzel csak azt akartam elmondani, hogy iszonyú jól megcsinálták, még ha nekem nem is esett le először. Az a zene az ő őrületének szimbóluma volt, és annyira, de annyira jól hatott a jelenetei alatt, hogy libabőrös lettem tőle. Még ha nem is kedveltem, nagyon szerettem a jeleneteit, talán emiatt. SPOILER VÉGE.

Hogy ismét egy kicsit komolyra vegyük a szót: az egész sorozatnak a legnagyobb érzelmi központja a remény volt. Dan reménye az emberek és Isten felé. Yeon-Seo reménye a kegyelem felé. Hoo reménye Danban. Az én reményem, hogy nem fognak brutális módon megsiratni. Minden szereplő reménykedett valamiben, céljaik voltak, sebeik, amik visszahúzták, akadályozták, hátráltatták őket, vagy épp ostoba döntések meghozatalára késztették őket. A remény az első résztől az utolsóig megvolt. Ahogy a bizonytalanság és a fenyegetés is, hogy hiába minden remény, és hiába az imáik meg a küzdelmük, végül minden összeroppanhat. A sori vidámnak indul, tele van élettel, vicces, poénos helyzetekkel, ami kitart legalább a sorozat háromnegyedéig. Ott egy picit elsötétednek a dolgok, hisz Dan ideje lassan lejár, be kell fejeznie  a küldetést, így addigra kevesebb lesz a humor is, és több félelem, az izgalom, a komolyság.  Ezek az érzelmek voltak az egyik alapjai annak a hangulatnak, ami vitte az egész sorozatot.
Plusz pont, hogy nagyon sok balettos rész volt a soriban. Örülök, hogy nem csak említés szintjén volt benne, hanem tényleg be is mutatták az előadásokat, meg a táncokat, a táncosokat, az edzéseiket, a konfliktusaikat, nagyon jó volt nézni.



Ami ezt a kissé átlagos alapsztorit különlegessé tette, azok a szereplők és a hangulat volt. A zenék, az effektek, a hangok, poénok, a helyek, ahol forgatták, a színészek, a kémia; minden egyszerűen adott egy hangulatot a sorozatnak. A történet is hiába ezerszer elmondott, mégis más volt, mert a karaktereink is mások voltak. A történet végére Dan megkomolyodott, Yeon-Soo pedig elkezdte értékelni azokat a kis eseményeket, boldogságmorzsákat, ami jutott nekik. Mindketten harcoltak a szerelmükért - ami nyilvánvaló okokból tiltott volt. A karakterfejlődések szuperek voltak. Dan, aki az elején szabálykövető angyal volt most fellázadt. Yeon-Soo, aki hitetlen volt most hinni kezdett. Kang-Woo, aki semmi értelmet nem látott az életben most reménykedni kezdett. Szóval tényleg, annyira szuperül megcsinálták, nem hiába bőgtem végig az utolsó két részt. Ó, és persze volt benne akció, meg izgulni való is bővel. És ha azt hiszitek, tudjátok, hogyan fog végződni ez a történet, akkor tévedtek!

Nem is tudom, mi rosszat mondhatnék a sorozatra. Gondolkodtam, hogy mi nem tetszett, vagy mi az, ami gyengére sikerült, de igazából ha volt is ilyen, akkor annyira nem tűnt fel. Talán a vége volt az, amit elsőre nem nagyon értettem, de így később visszagondolva meg emésztgetve a történteket már van értelme. Ez tényleg csak az az élvezni való sorozat, amit az ember leül, és néz, mert megnevetteti, megsiratja. Lehet azért volt nekem ilyen jó élmény, mert hétről hétre néztem. Szerintem ha még nem láttátok, ti is így nézzétek, kisebb kihagyásokkal, adjátok meg a módját, hogy átjöjjön a hangulat, ne egyszerre daráljátok le.

__________

És egy icipicit hadd dicsérjem Kim Myungsoot, aki Kim Dant játszotta. Szinte az összes sorozatát láttam már, még akkor is, ha még nem írtam róla nektek véleményt, és nagyon-nagyon fura látni, mennyit fejlődött a sorikkal. Az utóbbi, a Ruler: Master of the Mask volt az, ami iszonyúan megdöbbentett. Úgy játszott, hogy én csak tátogtam, mint a hal, sokszor csak azért tekertem vissza, mert újra látni akartam az arckifejezését, vagy éppen a hangját akartam hallani, ahogy valamit mondott. Itt, az Angel's Last Mission: Love-ban pedig egy eddig nem látott karaktert formázott meg: ezt a játékos, bajkeverő és optimista angyalt, és mégis iszonyú jól csinálta. Ő eredetileg énekesként debütált, mégis egy pár színésznek tanult embert lepipál az alakításával. Iszonyatosan jól átadta a dolgokat, nem is értem, hogy csinálja. Szóval nagyon büszke vagyok rá, nagyon sokat fejlődött.

W - Two Worlds

2018. szeptember 23.
Műfaj: fantasztikus, romantikus

Részek száma: 16

Dátum: 2016

Főszerepben: Lee Jong-Suk (Kang Chul), Han Hyo-Joo (Oh Yeon-Joo), Kim Eui Sung (Oh Sung-Moo), Lee Tae-Hwan (Seo Do-Yoon), Jung Eugene (Yoon So-Hee) és Lee Si- Un (Park Soo-Bong)

Ismertető: A történet főhősei két, egymással párhuzamos világban élnek. A való világban él az orvosként dolgozó Yeon Joo, míg a szupergazdag férfi főszereplő, Kang Chul a lány apja által rajzolt "W" című képregény fikciós világában létezik. A lány, aki rajong az apja által rajzolt manhwa főszereplőjéért, egy nap azon kapja magát, hogy bizonyos események hatására a két világ összekapcsolódik, s ő személyesen találkozik az épp vérben fekvő rajongása tárgyával. Az apja úgy akarja befejezni a 10 éves múltra visszatekintő történetet, hogy megöli a főhőst, de ezt valahányszor meg akarja tenni, a lánya szereplőként megjelenik a történetben, s megmenti a főhőst.



Véleményem: Az alaptörténet, hogy Oh Yeon-Joo édesapja Korea leghíresebb képregényének rajzolója: a W-nak. A képregény 10 éves múltra tekint vissza, mindenki rajong a főhős, Kang Chul történetéért; beleértve Oh Yeon-Joot is. A lány egy nap, mikor elmegy apja műhelyébe egy véletlen folytán felfedezi, hogy a két világ között, a képregény és a való világ között van egy átjáró, és Oh Yeon-Joo belerántódik a képregény világába.

Nagyon tetszett ez a sztori. Érdekes volt, egyedi és izgalmas. Minden részben történt valami, egy percig sem unatkoztam. Alig vártam, hogy a két főszereplő számára világossá váljon, mi is történik, kíváncsi voltam a reakciójukra, hogy hogyan alakulnak az események. Olyan hamar végignéztem, hogy szinte sajnáltam, mikor megnyitottam az utolsó részt. Az egész annyira izgalmas volt, főleg mikor behozták a gyilkost is, mint új főszereplőt. Akkor vett egy fordulatot a történet, egy hajsza vette kezdetét a két világ között. Tetszett, ahogy bemutatták a W világát; megvolt a rizikója annak, hogy Kang Chul, vagy akár bármelyik szereplő egyszer csak eltűnhet, hogyha a történetben nem követi a neki kiszabott szerepet, vagy megszűnik főszereplőnek lenni, és már nem lesz rá szükség. Tetszett, ahogy hirtelen megjelent a "folytatjuk" vagy "vége" felirat és mindenki visszakerült a saját világába, mintha tényleg mindez csak egy egyszerű képregény története lett volna. Azok voltak a legjobb jelenetek, mikor a képregény világában történt eseményeket lerajzolva is láthattuk. Ettől valahogy hihetőbb lett az egész világ.

Kang Chul egy iszonyú akaraterővel rendelkező karakter volt, aki ha valamit egyszer a fejébe vett többet nem tágított. Nagyon tetszett az az ötlet, hogy Kang Chul azért volt képes életre kelni, mert nem volt hajlandó elfogadni a teremtőjének (Oh Sung-Moonak) a rá kiszabott sorsát: nem volt hajlandó meghalni, hiába kényszerítette erre a képregény rajzolója. Oh Sung Moo ugyanis rájött, hogy Kang Chult már nem ő irányítja, és így félni kezdett tőle, és minél hamarabb be akarta fejezni a képregényt úgy, hogy megöli a főszereplőt. Kang Chul azonban nem volt hajlandó elfogadni az értelmetlen halált, elutasította azt. Így a saját akaratából képes volt önálló életre kelni, és irányítani a saját sorsát. Mikor rájött arra, hogy a képregény világban a szereplők csak egyféle utat követhetnek (azt, amit a képregény rajzolója kitalált) különben megszűnnek létezni, akkor eltökélte, hogy ad egy új célt a szereplőknek, hogy megakadályozza, hogy eltűnjenek; így nem csak a saját, de mások sorsát is irányítani tudta. Nagyon szerettem a személyiségét, hogy ilyen akaratos és ellentmondó volt, aki nem tűrte, hogy mások irányítsák. Sajnáltam őt nagyon, mikor megtudta, hogy nem más, mint egy manhwa főszereplője, és emiatt csalódottnak, sértettnek érezte magát. De után eltökélte, hogy változtat azon a sorson, amit kiszabtak neki, és végül jóra fordította a dolgokat.

Oh Yeon-Jooban a kezdetben azt szerettem a legjobban, hogy eldöntötte: nem hagyja, hogy az apja megölje Kang Chult, így amikor csak tudott, átment a manhwa világába, és megmentette. Eleinte Kang Chul számára egy igazi rejtély volt, aki mindig akkor bukkant fel, ha meg kellett őt menteni, aztán eltűnt, mint a kámfor. Nekem tetszett ez a felállás. Aztán Kang Chul kezdett rájönni, hogy valami nagyon furcsa dolog folyik körülötte, furcsállta, hogy Oh Yeon-Joo mindent tud róla, és tudnia akarta, miért. Yeon-Joo pedig nem volt hajlandó elmondani neki, a végsőkig védelmezni akarta. Szerettem a főhősnő karakterét, és nagyon sokszor sajnáltam is őt. Mindig ő itta meg a levét vagy az apja, vagy Kang Chul döntésének. Szerettem a kezdetben kissé szeleburdi és őrült viselkedését, utána pedig az eltökélt nőt, aki lett belőle.

A gyilkos megjelenésével fordult a kocka, és a képregény egy olyan világgá vált, amit a gonosz irányított. Utáltam ezeket a részeket. Nagyon fel tud idegesíteni, mikor a gonoszok uralkodnak, és keresztbe tesznek a főszereplőinknek, de nagyon izgalmas részek voltak, a körmöm rágtam, hogy vajon ki lesz a gyorsabb, ki lép először, ki fog győzni.
 
Sokáig fogalmam sem volt, hogyan fog véget érni ez a történet. Kétszer is azzal "fenyegettek" minket, hogy csúnya vége lesz. Nem is tudom, igazából mit vártam, bár azt biztos, hogy tudtam, hogy jó vége lesz. Egyszerűen csak el sem tudtam képzelni, milyen befejezést kaphat a sztori. 


Meglepődtem azon, milyen eseménydús, izgalmas történetet hoztak össze, és imádtam minden percét. Egyetlen dolog volt, ami nem tetszett: hogy a szereplőink túl hamar szerettek egymásba. Olyan gyakran csinálják ezt sorozatokban és annyira el tudják rontani vele a dolgokat. Ha kicsit több időt töltöttek volna együtt, több időt adtak volna nekik, hogy egymásba szeressenek jobb lett volna. Na de sebaj. Én mindenféle képen ajánlom nektek ezt a sorozatot, mert iszonyú egyedi története van, a karakterek és a színészek is nagyszerűek, és izgalomban sincs hiány.

"Most, hogy pénzt, hírnevet és elismerést szerzett már nincs szüksége rám. Megteremtett és szenvedésre ítélt. Azzal vált sikeressé, hogy hullámvasúttá változtatta az életemet." – Kang Chul

"Kang Chul: Nem tud alkohol nélkül élni. Nincs akarata. Belül mindig is lúzernek érezte magát. Ezért teremtett meg engem, egy férfit, aki fiatal, sikeres, egészséges és népszerű. Valakit, akinek erős akaratereje van. Valakit, aki a maga tökéletes ellentéte! Rajtam keresztül akart más életet élni, hogy elmenekülhessen a valóságból!
Oh Seong Moo: Neked adtam mindent, amit én akartam!" 

 "Ez a tökéletes befejezés annak, aki egy gyilkost keresett és végül maga vált gyilkossá." – Kang Chul 

"Ahelyett, hogy ő falna fel engem, én falom fel őt!" – Oh Seong-Moo

Moon Lovers: Scarlet Heart Ryeo

2018. szeptember 16.

Műfaj: fantasztikus, romantikus, történelmi

Részek száma: 20

Dátum: 2016

Főszerepben: Lee Joon-Gi (Wang So), IU (Hae-Soo), Kang Ha Neul (Wang Wook), Hong Jong-Hyun (Wang Yo), Nam Joo-Hyuk (Baek-Ah), Baekhyun (Wang Eun), Ji Soo (Wang Jung),

Ismertető: Go Hajin 2016-ból egy napfogyatkozás következtében rejtélyes módon visszautazik az időben országa történelmének egy viharos korszakába. A Koreai-félszigeten, a Három Királyság egykori területén éppen új birodalom születik a Korjo-dinasztia (918-1392) formájában. A fiatal nő a nemes kisasszony Haesu testében ébred fel, és az államalapító Taejo király népes udvarába csöppen, ahol udvari intrikák közepette megismerkedik az uralkodó gyönyörű fiaival, a birodalom hercegeivel.


Online: Sorozatbarát

Véleményem: Hűha. Be kell valljam, két napot kellett várjak, míg lecsillapodtak annyira az érzelmeim, hogy beszélni tudjak erről a sorozatról, de még most sem vagyok biztos benne, hogy ez sikerült. Engedjétek, hogy először is pár szóban összefoglaljam, mit gondolok most: csodálatos, eszméletlen, lenyűgöző, fájdalmas, tökéletes. Igen, ezek a legjobb szavaim. Egyszerűen csodálatos volt, gyönyörű, minden. Az, ahogyan belecsöppentünk Gorjo világába, ahogy a főszereplőink megismerkedtek, ahogyan szerelmek és barátságok szövődtek, ahogy a világ szép lassan darabjaira hullott, csaták, cselszövések, boldog és szomorú pillanatok jöttek-mentek; egyszerűen gyönyörű volt. Ahogy néztem egyszerűen csak azt éreztem, hogy minden olyan tökéletes, minden, amit megalkottak, ahogy mindazt életre keltették és bemutatták, majd lezárták. 

De kezdjük is az elején. Bevallom, az első pár perc nekem elég furcsa volt, talán az egyetlen nem-tökéletes jelenet az volt, mikor a főszereplőnk belezuhant a vízbe, és bekerült Gorjo világába. Valahogy nem a legjobban lett megoldva. De aztán a történet vett egy fordulatot, átkerültünk Gorjo alapításának idejébe, Taejo király uralkodásába. A világban, amit bemutattak minden szépnek, könnyűnek és normálisnak tűnt, míg az ember a felszín alá nem nézett, meg nem látta azt, amit olyan jól próbáltak rejtegetni. 

A dekoráció, a ruhák, a környezet, a sminkek, minden egyszerűen gyönyörű volt. Néha még én is irigykedtem, milyen gyönyörű holmikban jártak az emberek, és milyen gyönyörű kiegészítőket hordtak. Ezekkel az apró részletekkel annyira fel tudták dobni az egész hangulatot, hogy az nem igaz. Tényleg minden gyönyörű volt.

Már az első pár rész után annyira beindult a sztori, hogy csak kapkodtam a fejem, minden jelenetben történt valami, s egyszerűen nem tudtam abbahagyni. A sorozat egy szívszorító történetet ölel fel, amiben egy királyi család tragédiáját mesélik el. Hercegekről szólt, akik együtt nőttek fel, szerették egymást, de végül a palota, a trón megváltoztatta őket, és "testvér testvérnek lett gyilkosa". Persze nem mindegyikük. Imádtam a hercegek közti kapcsolatot, hogy barátok és testvérek voltak, olyan szép jeleneteik voltak, hogy azt kívántam, bár úgy maradhatott volna minden. Imádtam Hae-Soo és a hercegek közti barátságot is, mert tiszta és önzetlen volt, amit nem sokszor látni. És aztán ott volt Wang Wook és Hae-Soo szerelmi kapcsolata. Tudtam, mind tudtuk, hogy nem fog megvalósulni, mégis annyira szurkoltam nekik, hogy... nem is tudom, miért szurkoltam. Egyszerűen csak szép volt nézni őket, mert az ő szerelmük is tiszta és önzetlen volt. De ugyanez igaz volt Wang So és Hae-Soo kapcsolatára is, amit azért egy kicsit jobban szerettem. 

Wang So egy nagyon magányos lélek volt, aki rengeteg nehézségen ment keresztül, nem vágyott másra, csak hogy a testvérei és az anyja ne szörnyetegként lássák. Sokat szenvedett, és csak szeretett volna úgy élni, hogy ne annak a szörnyetegnek lássák, akinek gondolta magát. Hae-Soo volt az, aki reményt adott neki, megmutatta, hogyan válhat olyan herceggé, akit mindenkit szeret. Hae-Soo-ban annyi szeretet volt, hogy mindenkinek jutott belőle, és ő mindenkinek adott is, legfőképpen Wang So-nak. Az egész sorozatban ez volt a legszebb elem: a rengeteg szörnyűség, várontás, árulás mellett ott volt ez a lány, akiben annyi szeretet és törődés volt, ami elnyomta a rengeteg szörnyűséget. 

Én a végsőkig reménykedtem, hogy minden jóra fordul, hogy végül megoldódnak a dolgok, de azt hiszem, valahol mélyen számítottam arra, milyen befejezést kap ez a történet. Az utolsó részt, de úgy az egész sorozatot végigsírtam. Gyönyörű volt, de fájdalmas is, egyszerre imádtam, és gyűlöltem. Imádtam, mert tökéletes volt, gyönyörűen összerakott történet, amit egyszerűen mindenkinek látnia kell, de gyűlöltem is, mert annyit de annyit sírtam rajta, és annyira fájt, hogy jobb lett volna egyszerűen abbahagyni. Az utolsó jelenetekben együtt zokogtam Wang Soval, és addig nem is hagytam abba, míg el nem tűnt az utolsó képkocka is, s véget nem ért a sorozat.

Kivétel nélkül, minden egyes szereplőt szerettem. A hercegeket egytől egyik, főképp Eun nyerte meg a szívem. Olyan ártatlan volt és olyan tiszta, hogy egyszerűen nem illett bele ebbe az áruló, gyilkos környezetbe, de közben mégis ott volt a helye, hogy egy kis vidámságot és tisztaságot csempésszen a palota világába. Baek-Ah a maga művész és törékeny lelkével, okosságával nagyon megszerettette magát, szorítottam érte végig, hogy legalább neki, ha senki másnak hát neki had legyen boldog befejezése. Még Wang Yonak is sikerült egy halvány együttérzést kicsikarnia belőlem. Annyira vágyott a trónra, hogy megölt bárkit, aki az útjában állt, a testvéreit, az apját, és ez a tudat végül megőrjítette. Itt jöttem rá, hogy semmi sem csak fekete és fehér, még Wang Yo, a trónbitorló  is a kettő között állt. A túlélésért küzdött, csak épp a rossz eszközökkel. Én, aki egyébként szeretem az ilyen történeteket most letaglózva, és szomorúan néztem, ahogy a sorozat elején felépített kapcsolatok tönkremennek a trónért folyó harc során. Olyan szomorú volt látni, hogy mit el nem dobnak az emberek érte. Igaza volt Hae-Soonak, mikor azt mondta: "ez egy veszélyes szék".

Nem szoktam külön kitérni az OST-kre, most mégis megteszem. Egyszerűen gyönyörűek voltak. Ennyi gyönyörű, szívszorító dalt én még nem hallottam sorozatban. A tökéletes pillanatoknál játszották le a tökéletes zenét, ami csak még gyönyörűbbé, vagy fájdalmasabbá tette a jelenetet.

Nem is tudom, mit mondhatnék még. Kicsit most is elszorul a torkom, ahogy ezeket leírom nektek. Vannak ilyen sorozatok, amik egyszerűen megmaradnak az ember szívében, mindegy hányszor nézi meg, hányszor hallgatja meg a zenéit, vagy mennyi képet néz róluk.
Ez egy olyan sorozat, amit ha egyszer megnézel, onnan mindig szeretni fogod. Tele van szeretettel, tiszta lelkű, ártatlan emberekkel, de gyűlölettel, és árulással is, ami megrontja az embereket. Nem is tudom, hová dicsérjem még ezt a sorozatot. Annyi mindent tudnék írni. Hogy fájni fog azt nem tagadom. De gyönyörű is lesz, élvezni fogjátok, szeretni és sokszor-sokszor megnézni, még akkor is, ha mindemellett fáj. Ez egy ilyen sorozat, amit én tiszta szívből ajánlok mindenkinek.



Talán bűn... Hogy élni akarok?" - Hae-Soo

Ha nem egy világban vagyunk... Meg foglak találni!" - Wang So

Ha nem találkoztam volna vele, nem sóvárognék utána.
Ha nem ismertem volna, nem gondolnék rá ennyit.
Ha nem lettünk volna együtt, nem kellett volna eltűnnöm.
Ha nem lett volna olyan fontos, nem lenne ennyi emlékem.
Ha nem szerettem volna... nem kellene eldobnunk egymást. 
Ha nem álltunk volna szemtől szemben, sosem lettünk volna együtt.
Talán... Ha sosem találkozom veled. - Hae Soo

Goblin

2018. március 11.

Műfaj: romantikus, fantasztikus

Dátum: 2016

Részek száma: 16

Főszerepben: Kim Go-Eun - Ji Eun- Tak, Gong Yoo - Kim Shin, Lee Dong-Wook - Kaszás, Yoo In-Na - Sunny, Yook Sung-Jae - Yoo Duk-Hwa

Ismertető: Több száz évvel ezelőtt Kim Shin-re, a hős hadvezérre mestere által lesújtott egy kard, de ő csodával határos módon mégsem halt meg, hanem egy örök életű dokkaebi (koreai mitológiai lény) lett belőle. A jelenben Kim Shin épp ott tart, hogy már nagyon elege van a halhatatlanságból, szeretne végre békére lelni, de ez nem olyan egyszerű. Hogy vágya teljesülhessen, egy emberi menyasszonyra van szüksége, s fel is bukkan Eun Tak, az életvidám, középiskolás lány, aki megoldás lehet a problémájára. Tervébe azonban hiba csúszik, ugyanis egyre jobban belehabarodik a lányba. Vajon e hatalmas szerelem vet véget az életének?

Online: Sorozatbarát, Viki.com, 


Vélemény: Nem is tudom, mikor került elém legelőször ez a sorozat. Elolvastam az ismertetőjét, de aztán végül nem álltam neki. Aztán egyre többen ajánlották, hogy nézzem meg, és végül beadtam a derekam. Az volt a baj, azért nem mertem nekiülni, mert azt hittem, hogy ez valami komoly sorozat lesz, ahol állandóan sírni fogok, és nagyon nem vágytam akkor ilyenre. Aztán az első pár rész után csak pislogtam, hogy mekkorát tévedtem!

Nagyon örülök, hogy végül rávettem magam, hogy megnézzem, mert komolyan mondom, az egyik legjobb sorozat, amit eddig láttam! Nem komoly volt, ahogy hittem, hanem vicces, pörgős, rengeteget lehetett rajta nevetni, és a karakterek is nagyon jók voltak! A történet is nagyon érdekes lett, és igen, szívszorító volt, ahogy azt sejtettem, de a készítőek ezt a "szomorú szerelem" témát a lehető legviccesebb módon hozták össze, ami előtt le a kalappal. Persze voltak benne tényleg szomorú jelenetek, nem egyszer sírtam rajta, de az egész annyira jól és szépen volt felépítve, hogy néha csak pislogtam, hogy "wow, ez nagyon jó lett!"

A szerelmi sztori mellett nekem egyértelműen a Kaszás és Kim Shin párosa volt a kedvencem. Ezek ketten felülmúlhatatlanok, überelhetetlen páros! Imádtam minden jelenetüket. Csak nevetni lehetett, ha ezek ketten egy légtérbe kerültek, imádtam a harcaikat, a szóváltásaikat, a szövetségüket, a poénjaikat. Ahogy kezdetben utálták egymást, majd elviselték, végül megszerették egymást. Annyira jó volt nézni őket, és már most hiányoznak.

Kim Shin, a 900 éves hadvezér a múltban egy becsületes, kiváló harcos volt, aki rendületlenül védte a hazáját. A sors nem volt kegyes hozzá, nem azt kapta, amit érdemelt volna. Ami a legjobb volt az egészben, hogy a jelenkori Kim Shin és a múltbéli még véletlenül sem hasonlít egymásra.

Ezalatt a hosszú idő alatt Kim Shin kissé felengedett, már nem az a kemény hadvezér, aki volt. Nem egy vicces pillanatot köszönhettünk neki, és én sokkal jobban örültem, hogy ilyen irányban változott, mintha még annál is zárkózottabb és csendesebb lett volna, mint amilyen hadvezérként volt. Sokáig sajnáltam őt, amiatt, ami történt vele. Megértettem, miért akart annyira megszabadulni az életétől, és hogy miért vágyott annyira a megnyugvásra - amit nem kapott meg. Sokat kellett szenvednie, és irtó sokat kellett várnia, míg végre úgy élhetett, ahogy azt megérdemelte.

A kaszás (Kim Woo-Bin, vagy Wang Yeo, vagy a sok neve közül az egyik) volt a kedvencem. Kezdetben elég merev és szófukar volt, aztán mikor beköltözött Kim Shin lakásába, szépen lassan felengedett, és megmutatta melegszívű, jóságos oldalát. (És mellesleg: annyira aranyos volt, mikor mosolygott!) Imádtam, egyszerűen imádtam. Nem tudnám megmagyarázni, miért... Talán a kisugárzása, a mosolya, a jelleme miatt, a tettei és persze a vicces szituációi miatt. Őt talán még Kim Shinnél is jobban sajnáltam. A dokkaebinek volt 900 éve, hogy megeméssze magában a történteket, de a Kaszásnak nem volt. Ő épphogy csak megtudta, miket tett, már szembe is kellett néznie a következményekkel, a büntetéssel. Iszonyúan sajnáltam őt, és közben imádtam is. A szerelmi története Sunny-val gyönyörű volt, nem csak a karaktereik, de a színészek is tökéletes párost alkottak. Nekik jobban szurkoltam, mint a dokkaebi párnak.

Ji Eun-Tak. Őt is szerettem, szomorú sorsa ellenére egy életvidám, mosolygós lány volt, aki mindenben a jót látta, sosem lankadt le a lelkesedése. Állandóan pörgött, feldobta a sorozatot. Egyetlen egy problémám volt, és ez volt ez egyetlen nagy bajom a sorozatban is: iszonyúan zavart a korkülönbség a színésznő és a színész között. Ránézésre Gong Yoo simán az apja lehetett volna Go-Eunnak. Még a sorozatban is kimondták, hogy a lány 19 éves, a férfi pedig a 30-as évei közepén jár (mármint járt, mikor dokkaebi lett belőle)! A valóságban a lány idősebb, de akkor is iszonyúan látszott, hogy nem illenek egymáshoz korban, és ez engem nagyon zavart. Nagyon fura volt nézni, mikor csókolóztak, vagy szenvedélyesebben egymáshoz értek. De ezzel vége is a "mi nem tetszett" listának.

Sunny volt a kedvenc női szereplőm. Örültem, hogy rá és a kaszásra is nagyjából annyi időt fordítottak, mint a dokkaebi párra. Az ő szerelmi történetük nekem jobban is tetszett, szebb, de szomorúbb is volt. Sunny pedig egy nagyszerű karakter. Egy kissé beképzeltnek tűnt az elején, és az biztos, hogy nagyon büszke egy nő volt, aki igazán hatásosan tudta faképnél hagyni kedvenc kaszásomat, de a végére ez annyira természetessé vált, és emiatt volt annyira szerethető. Egyébként pedig egy kedves, a saját világában élő nő volt, aki nem hisztérikázott sosem, viszont nagy szája volt, ami a szívén az a száján, igazi vagány csaj. A kedvenc részem volt, mikor Sunny egy virágzó barackfaágával leverte a láthatatlan Kaszásról a kalapját, ezzel felfedve őt. Vagy négyszer visszapörgettem azt a részt. Aztán később megkérdezte Kim Shinttől: "Téged ütött már meg nő virágzó barackfaággal?"

Duk-Hwa az a tipikus gazdag örökös volt, akinek mindene a hitelkártyája. Annyira tipikus karakter volt, mégis, hiányzott volna, ha nem lett volna benne. Nagyon szerethető srác, főleg, mikor próbált kiigazodni a bácsikáin. Szegényt totál hülyének nézték, aztán meg pislogtak, mikor közölte, hogy egyébként nagyon is jól tudja, hogy Kim Shin egy dokkaebi, Wang Yeo meg egy Kaszás. Ügyesen hozta Yook Sung-Jae a karaktert, remélem, máskor is láthatom őt, és egy főszerepet sem bánnék tőle.

Összességében a két pár közül engem sokkal jobban megnyert a Kaszás és Sunny, mint a dokkaebi pár, aminek lehet az az oka, hogy annyira zavart a korkülönbség. Nem szokott ez baj lenni nálam, még a 10+ évnél sem, csak akkor a nő igazán legyen már idősebb, mint 20, és akkor semmi baj. De mondom, ez volt az egyetlen bajom, minden más tökéletes volt. Ilyen gyönyörűen levezetett és bemutatott sorozatot nagyon keveset láttam! A jelenetek tökéletesen voltak megcsinálva, néha csak pislogtam, hogy wow, ez de gyönyörű lett! A történet sem laposodott el, izgalmas volt, nem volt olyan, hogy ne történt volna valami.

A zenék egyszerűen gyönyörűek voltak! Annyira eltalálták, annyira illettek a jelenetekhez, hogy tényleg, le a kalappal! Lehet, hogyha az OST-k nem lettek volna ilyen tökéletesek, a jelenetek sem lehettek volna ilyen hatásosak.


Én azt mondom, ezt a sorozatot mindenképp látni kell. Nagyszerű történet, nagyszerű színészekkel, nagyszerű kivitelezéssel! Ez egy alapsorozat lett, szerintem. Mindenkinek csak is ajánlani tudom! Bővelkedik humorban és nevetnivalóban, de kapunk szívszorító jeleneteket is, ami facsar kettőt-hármat szívünkön, mielőtt minden tökéletes fordulatot venne.