Korea ékkövei
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: danmei. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: danmei. Összes bejegyzés megjelenítése

Mo Xiang Tong Xiu: The Scum Villain's Self-Saving System (teljes sorozat)

2024. október 22.

Cím: The Scum Villain's Self-saving System

Író: Mo Xiang Tong Xiu

Műfaj: wuxia, danmei, fantasy

Ország: Kína

Nyelv: Angol 

Fülszöveg: Half-demon Luo Binghe rose from humble beginnings and a tortured past to become unrivaled in strength and beauty. With his harem of over three hundred wives, and dominion over both the human and demonic realms, he is truly the most powerful protagonist—in a trashy web novel series!

At least, that’s what Shen Yuan, online alias “Peerless Cucumber,” believes as he finishes reading the final chapter in Proud Immortal Demon Way. But when a combination of rage and a poor meal choice leads to his death, Shen Yuan finds himself reborn into the world of the web novel, in the body of Shen Qingqiu–the beautiful but cruel teacher to a young Luo Binghe. Although as Shen Qingqiu, he now has incredible power and abilities as a cultivator, he’s destined to be horrifically punished for crimes against the protagonist, so this new Shen Qingqiu has only one course of action: get into Luo Binghe’s good graces before the young man’s rise to power. That’s the only way he’ll escape the awful fate of a true scum villain!

Véleményem: Gyorsan elmondom, amit tudni kell erről a regényről, ha esetleg nem beszéltek angolul: Shen Yuan épp az utolsó fejezetét olvassa a Proud Immortal Damon Way-nek, egy neten publikált háremregénynek, ami annyira feldühíti őt, hogy dühében megfullad, majd újjáéled az említett háremregény világában. A főgonoszként. Akinek a főhős, alias Luo Binghe, az eredeti regényben levágta a kezeit és a lábait, és beletette egy csuporba. Mármint a főgonoszt, nem a testrészeit. Na ennek tudatában Shen Yuan, aki immár Shen Qingqiu, mindent el kíván követni, hogy Luo Binghe kedvében járhasson. Több-kevesebb (inkább kevesebb) sikerrel.

MXTX regényei közül mindig az a kedvencem, amit épp olvasok, úgyhogy most épp az SV-t méltatom agyon, kezdjünk is bele. 

Mikor egy barátnőmnek ajánlottam a sorozatot, azzal próbáltam meggyőzni, hogy a főszereplő irtó nagy arc. Az első kötet ismertetője során is főleg azt emeltem ki, hogy az egészet Shen Qingqiu viszi el a hátán. Humoros, találékony, extrovertált, méltóságteljes, és hatalmas szíve van, amit szeret elrejteni mindenki elől (köztük saját maga elől is). A tökéletes megbízhatatlan narrátor, ha engem kérdeztek. (Erre később még visszatérünk.) MXTX-nek csodás érzéke van a karakterek rétegezéséhez, úgyhogy nem csak SQ, minden más szereplő is rendkívül érdekes és összetett. Szerintem írónőnk jobban ismeri a karaktereit, mint a saját családját. Úgyhogy amit első körben ki tudok emelni, az ez: ha olyan könyvet szeretnétek olvasni, amiben a karakterek lelépnek a lapokról, akkor ez a ti regényetek. 

Aztán beszéljünk kicsit a cselekményről.  A regény arról szól, hogy Shen Yuan, a srác, aki a 21. században él, egy webregényt olvas (amit utál-szeret). Aztán meghal, és belekerül az olvasott webregény világába, ahol a főgonosz karakterét kapja. A Rendszer üdvözli, és közli vele, hogy az lesz a feladata: élje túl, amibe az eredeti regény főgonosza belehalt (vagyis a főszereplő, Luo Binghe haragját). Ja, meg persze javítsa ki a plothole-okat, és szedje ráncba a cselekményt, ha már az író ezt nem tette meg. Amellett, hogy ez egyébként egy számomra új koncepció volt (ha valaki találkozott hasonlóval nyugaton kiadott könyvek körében, azonnal írja meg!), MXTX nagyon jól összehangolta az "eredetei regényt" és a "javított verziót". Mivel SQ a narrátor, rajta keresztül tudjuk, minek kellene most történnie, és ő hogyan próbálja kimenteni magát/a főszereplőt, hogy B-pontokat meg Elégedettségi pontokat szerezzen. Ja igen, mert egyébként a Rendszer egy kis suttyó, és minden küldetésért meg cselekedetért B-pontokat és Elégedettségi pontokat számol fel, amiket ugyanitt el is lehet veszíteni (ami ha lenullázódik, akkor Shen Yuan visszakerül a saját világába, ahol ugye halott. Ezt nevezem motivációnak.) A cselekmény végig izgalmas, akciódús, hála istennek egyetlen szereplő sem sérthetetlen, szóval mikor megsérül valaki, annak tényleg tétje van. Kivéve ha az Luo Binghe, A főszereplő, ugyebár (erről szintén később). Neki csak a törékeny kis szíve sérül. De akkor aztán rettegjen mindenki, aki él és mozog.

De azért nehogy azt higgyétek, hogy minden tökéletes volt. A korábbi posztomban említettem, hogy Shen Qingqiu bár nagyon hamar elfelejti, hogy az emberek körülötte csak egy könyv szereplői, Luo Binghére, a love interestre, ez nem igaz. Shen Qingqiu az idő nagy részében nem tekintetett valódi emberként Luo Binghére. Volt ez a bekezdés a 2. kötetben: 

"He had finished reading the hugely long original novel and raised this child to adulthood, but he'd never realized that Luo Binghe was actually a purehearted young man." - 263. oldal

("Végigolvasta a eredeti, rendkívül hosszú regényt, és felnevelte ezt a gyereket, de azt sosem fogta fel, hogy Luo Binghe valójában egy tisztaszívű fiatalaember volt." - saját ford.) 

Ez csak azért „vicces”, mert pont azt szerettem az első kötetben, hogy Shen Qingqiunak milyen hamar sikerült valódi emberként, nem pedig egy könyv szereplőiként tekintenie a többiekre. De végül mindenkire valódi emberként tekintett, csak Luo Binghe maradt „a főszereplő” a szemében.

"A főszereplő sérthetetlen, a főszereplőt nem győzhetik le, a főszereplő minden körülmények között jól lesz"; tehát Shen Qingqiu szerint nincs szüksége sem érzelmi sem fizikai támogatásra. Luo Binghe nagyjából a könyv végéig csak a badass főszereplő marad a szemében, aki nem sérülhet meg, aki mindent túlél, akinek nincs szüksége semmire, mert... mert ő a főszereplő. Ezzel pedig az a baj, hogy Shen Qingqiu emiatt érzelmileg nagyon távol kerül Luo Binghétől, és így elérhetetlennek tűnik, Luo Binghe pedig teljesen magára marad, már elég fiatalon is (úgyhogy nem csoda, hogy rengeteg érzelmi kirohanása van, ami SQ-t sokáig nem nagyon hatja meg). Nagyjából emiatt a 2. kötet az komplett fájdalom (úgyhogy nyilván imádtam, és az a kedvenc SV kötetem).

A másik negatívum számomra az, hogy bár a kapcsolat Luo Binghe és Shen Qingqiu között romantikus, én nem látom, hogy Shen Qingqiu szerelmes lenne Luo Binghébe. És itt jön a képbe, hogy SQ egy megbízhatatlan narrátor. Nézzük meg, hogy ez mit jelent pontosan: "A korlátozott vagy (egyenesen) megbízhatatlan narrátor olyan személy, aki úgy meséli el a történetet, hogy nem ismer minden tényt, vagy nem mond el mindent, amit tud. Így a narrátor állíthatja, hogy valami igaz, miközben az olvasó – aki a mesélőnél tájékozottabb – tudja, hogy az igazság ettől eltér." 
A mi esetünkben ez azt jelenti, hogy a narrátor (Shen Qingqiu) nincs tisztában a saját érzéseivel. Vagyis 4 könyvön át tagadja maga előtt is, hogy szerelmes lenne Luo Binghébe, aminek következtében az ő részéről én végig csupán az apai/mesteri szeretetet láttam.
SQ tényleg bármit megtenne LB-ért, és meg is tesz mindent, amit csak tud, de ezek olyan dolgok, amiket egy apa és egy mester is megtenne a fiáért/tanítványáért. Persze ezen sokat lehet vitatkozni, főként mivel tudjuk, hogy SQ egy megbízhatatlan narrátor. Csakhogy nekem olvasóként elvileg tudnom kellene, hogy hazudik, tudnom kellene az igazságot (ami az, hogy szerelmes Luo Binghébe). De én nem tudtam. Nekem nem jött át a szerelem. A szeretetet éreztem, de semmi ennél többet. Viszont nagyon sok elemzés található a neten erről, és szerintem már az is kivételes erénye egy könyvnek, hogy a szereplői olyan összetettek, hogy oldalas elemzések íródtak hozzájuk.

És akkor beszéljünk a 4. kötetről, ami már nem szerves része a cselekménynek. Ebbe az extrák kerültek, azaz rövid kis történetek a fő- és mellékszereplők (általában a fő cselekmény utáni) életéből.

Szögezzünk le valamit: Én jobban örültem volna, ha ez a kötet meg sem íródik/ha Shen Qingqiu és Luo Binghe jeleneteit kihagyják belőle.

Ugyanis míg az első három könyvben valahogy szemet lehet hunyni afelett, mennyire toxikus a kapcsolatuk, itt ez már lehetetlen. Vegyük szépen sorba, mi a baj velük:

1. Luo Binghének csak a Shizunja van

Se barátai, se ismerősei, senki, akivel beszélgessen, vagy időt töltsön. Az ő világa teljes egészében SQ körül forog. SQ azonban szeret másokkal is lenni, beszélgetni, élvezni a tanácskozásokat, a teázásokat, fontosak neki a diplomáciai kapcsolatok, rendkívül társasági ember. De mindenkit fel kell adnia/korlátozni kell a kapcsolatait, mert LB egyből hisztizni kezd, ha SQ nem vele foglalkozik/nem szentel neki elég figyelmet/másra is odafigyel.

2. Luo Binghe nem tiszteli Shen Qingqiu határait

SQ nagyon méltóságteljes ember, fontos neki a megjelenése, a megítélése, hogy mit gondolnak róla mások. Könnyen megalázó helyzetbe lehet hozni, és nem szereti, ha sebezhetőnek tűnik. LB azonban folyamatosan olyan dolgokra készteti, és olyan dolgokat mondat ki vele, amiket SQ megalázónak talál, amitől zavarba jön, ami feszélyezi és ami kényelmetlen számára. Mégis minden egyes alkalommal megteszi LB-nek, máskülönben az hisztizni kezd (szó szerint "könnyek szöknek a szemébe").

3. Shen Qingqiu… nem szerelmes Luo Binghébe

Ezt már kibeszéltük fent, szóval ehhez nem fűznék hozzá sokat. Annyit tennék még hozzá, hogy az olvasók szeretik ezt a "megbízhatatlan narrátor" fogalmával magyarázni, de azt ne felejtsük el, hogy egy nagyon fontos kulcsszereplőnk, Shang Qinghua is úgy hivatkozik rájuk, mint egy óvóbácsi-óvodás párosra. Mint egy mester-tanítvány párosra. És ő nem a megbízhatatlan narrátor, aki a történetet meséli, ő csak egy (fontos) mellékszereplő. Azt mondja, amit lát. És ha ő nem lát szerelmet a két főszereplő között... Nos, az azért lehet, mert nincs. Ezzel alapvetően nem lenne baj, lehetett volna ez egy gyönyörű plátói szerelem is, de nem ez van elmondva róluk. 

4. A szex 

Jajj. Ha valaki egy kicsit is szereti magát, az nem olvassa el. Kezdjük azzal, hogy a 3 kötet alatt SQ végig úgy hivatkozik LB „melegségére”, mintha az egy tragédia lenne, és mintha azért történt volna, mert ő megváltoztatta a cselekményt, és ezért LB elveszítette a háremét. Olyan, mintha azért szexelne vele, mert ezzel valamiképp kiengesztelheti az elvesztett háremért. „Én tettem meleggé a főszereplőt, akkor ezt el kell viselnem.” És a szexjelenetek pontosan ezt a hatást is keltik. Azt nem hiszem, hogy be kell mutatni, milyen intim jeleneteket írnak a kínaiak. Na azt szorozzátok fel úgy öttel. Fáj. Fizikailag. Bárcsak ki tudnám törölni az agyamból.

MXTX eddigi három regénye közül szerintem ez a legkevésbé komplex történet, de ez nem jelenti azt, hogy bármivel is kevesebb lenne, mint a másik kettő. Ennek is megvannak a maga klassz és kevésbé klassz elemei. Izgalmas és érdekes karaktereket hoz egy újszerű koncepcióra épülő pörgős cselekményben, és a fantasy közegben (ahogy az nála lenni szokott) bőséges társadalomkritikát vág az olvasó arcába szinte láthatatlan módon. Csakhát, a főszereplő páros kapcsolata hagy némi kivetnivalót. 

A többi regényével szemben szerintem ez az, ami a legkevésbé túlírt (szerintem azért abban meg lehet egyezni, hogy az össze regénye túlírt). 4 kötet lett, ebből 3 az alapcselekmény, és a 4. kötet az extrák, amiben a főszereplő páros, és a mellékszereplők is kapnak saját kiegészítő fejezeteket.

Nos, ennyit szerettem volna mondani erről a történetről, remélem, sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket.

Kedvenc idézeteim:

"Had he done something wrong? Something so wrong that it couldn't be absolved – that he didn't even have the right to kneel and plead Shizun for forgiveness?
„But Shizun, you said before that just as pople can be good or evil, demons can be good or evil,” he mumbled. „That in this wold, there is no one… intolerable to the heavens.”" – 1. kötet

 

„Fate? What is fate? That which let a four-year-old child be humiliated while no one lent a hand to help? That which let an innocent old lady die of heartbreak and starvation? […] Or that which let me fight with dogs for scraps? Or let the person I wholeheartedly adored lie to me, abandon me, betray me, and shove me down into a place worse than purgatory with his own two hands?”
„Shizun, look at what I've become. Am I strong enough? – 2. kötet


What he'd needed wasn't a path of safe retreat, but to be together with Shen Qingqiu. Even if he was trapped in Zhao Hua Monastery and unable to retreat, even if he was surrounded and attacked by everyone present—either outcome was better than leaving alone!
[…]
It was exactly as Luo Binghe himself said. He wasn't forcing Shen qingqiu to choose between two options because he was completely certain he knew the answer, down to his very bones: that Shen Qingqiu would one day abandon him. – 3. kötet

 

„Some people were rotten from birth. Shen Jiu thought of himself in exactly this way—someone vile and poisonous from the start. Because, at that instant, he came to a crystal-clear realization:
That he'd rather have met a Yue Qi who'd died in some unknown corner, his remains unsightly and forgotten, than a Yue Qingyuan who was elegant and powerful, his prospects and future boundless.” – 4. kötet

Ha szereted, és támogatnád a munkámat, akkor már meg tudsz hívni egy virtuális kávéra, amit hálásan fogadok ♥

Mo Xiang Tong Xiu: The Scum Villain's Self-Saving System (első kötet)

2024. május 4.

Cím: The Scum Villain's Self-saving System

Író: Mo Xiang Tong Xiu

Műfaj: wuxia, danmei, fantasy

Ország: Kína

Nyelv: Angol 

Fülszöveg: Half-demon Luo Binghe rose from humble beginnings and a tortured past to become unrivaled in strength and beauty. With his harem of over three hundred wives, and dominion over both the human and demonic realms, he is truly the most powerful protagonist—in a trashy web novel series!

At least, that’s what Shen Yuan, online alias “Peerless Cucumber,” believes as he finishes reading the final chapter in Proud Immortal Demon Way. But when a combination of rage and a poor meal choice leads to his death, Shen Yuan finds himself reborn into the world of the web novel, in the body of Shen Qingqiu–the beautiful but cruel teacher to a young Luo Binghe. Although as Shen Qingqiu, he now has incredible power and abilities as a cultivator, he’s destined to be horrifically punished for crimes against the protagonist, so this new Shen Qingqiu has only one course of action: get into Luo Binghe’s good graces before the young man’s rise to power. That’s the only way he’ll escape the awful fate of a true scum villain!

Véleményem: Gyorsan elmondom, amit tudni kell erről a regényről, ha esetleg nem beszéltek angolul: Shen Yuan épp az utolsó fejezetét olvassa a Proud Immortal Damon Way-nek, egy neten publikált háremregénynek, ami annyira feldühíti őt, hogy dühében megfullad, majd újjáéled az említett háremregény világában. A főgonoszként. Akinek a főhős, alias Luo Binghe, az eredeti regényben levágta a kezeit és a lábait, és beletette egy csuporba. Mármint a főgonoszt, nem a testrészeit. Na ennek tudatában Shen Yuan, aki immár Shen Qingqiu, mindent el kíván követni, hogy Luo Binghe kedvében járhasson. Több-kevesebb (inkább kevesebb) sikerrel.

Art: @teayez

MXTX karakterei közül Shen Qingqiu erősen a kedvencem. Nem csak azért, mert egy belevaló karakter, hanem mert ő az egyetlen, akinek piszok erős és hangulatos a személyisége. Ahogy behozza a modern stílust a kultivátorok (kortalan? régmúlt?) idejébe, az zseniális. Természetes. Hiába simult bele teljesen a világba, amibe belecsöppent, ő akkor is egy 21. századi háremregény olvasó maradt, aki keni-vágja a xianxia regények szörnyecskéit, felépítését, cselekményét, kliséit, az olvasók elvárásait, és ezt lehet is érezni azon, ahogy beszél, gondolkodik és a többi szereplőhőz/cselekményhez viszonyul. Imádom, ahogy megfigyeli a az eseményeket és a szereplőket, ahogy előre gondolkodik, és próbálja abba a mederbe terelni az eseményeket, amiben az eredeti is folyt (persze úgy, hogy ő azért túlélje), kitöltse a plothole-okat, és egy átlátható ívet adjon a cselekménynek.

Annyira szeretem ezt az első részt, mert itt Binghe még olyan kis ártatlan és naiv (később is az lesz, csak akkor majd a falnak fogok menni tőle), és imádom ezt a korai kapcsolatát Shen Qingqiuval. Olyan ártatlan és gyermeki. Kedves. SQ minden erejével próbálja elkényeztetni a fiút, hogy annak később eszébe se jusson őt feldarabolni, LB meg olyan áhítattal lohol utána, mint egy csaholós kiskutya. Imádnivalóak.

(Kedvenc folyamatom a regényben, hogy SQ az elejétől kezdve minden egyes női karakterrel össze akarja hozni csóró Luo Binghét  (értem én, hogy egy háremregény főhőse volt, de a gyerek még csak 14 éves! Hagyd, hogy felnőjön, kérlek!) Nagyon vicces, hogy mivel SQ végig arra koncentrál, hogy LB-nek melyik nőt kellene épp felszednie, észre sem veszi, mikor került ő a lányok helyébe, és hogyan lett ő Luo Binghe érdeklődésének tárgya. Ez a realizáció SQ fejében nagyon hitelesen van ábrázolva, 50 elégedettségi pont az írónőnek.)

Nagyon kedves a szívemnek az is, hogy mindenki szereti SQ-t (élükön Liu Qinggével, egyem a szívét). Ő ilyen kis méltóságteljes karakter, aki a legyezőjét libegtetve képes finom, elegáns benyomást kelteni, miközben a gondolatai szarkasztikusak és csepegnek az iróniától. Bármilyen körülmények között le tud állni vitatkozni a Rendszerrel, vagy be tud szúrni gondolatban valami gúnyos megjegyzést, nem számít, milyen szomorú vagy gyászos épp a hangulat. Mellesleg: én nagyon shippelem a Shen Qingqiu x Rendszer párost. Ha van valaki, aki még SQ-nál is szarkasztikusabb, az a Rendszer. 

Artist a képen

Alapvetően egyébként az SV előtt nem olvastam regényt ezzel a koncepcióval (hogy a szereplő belekerül az általa olvasott regény világába és az egyik karakter testébe), szóval nekem nagyon tetszett. Hogy ezt ilyen jól hozta az írónő, ilyen érdekes célt adott a főszereplőnek, és hogy ilyen szépen beleszőtte az eredeti regényt ebbe az újba, és ettől nem lett unalmas, az pedig újabb 50 elégedettségi pont.

Az egyetlen, amit sosem magyarázott meg, de engem igen csak felzaklatott a kérdés… Hogyan? Mármint oké, hogy Shen Qingqiu aktiválta a Rendszert. Oké, hogy kimondta a jelszót. De… hogyan jött létre a Rendszer? Mert erről Shen Qingqiu sosem kérdezi meg az írót (SPOILER akivel ugyebár találkozik, tehát lehetősége lenne rá SPOILER VÉGE), sőtmitöbb, úgy tűnik, maga az író sem tudja, mi és hogyan történt… Bár a Rendszerből kinézem, hogy fogta magát, és lett. De alapvetően sosem volt téma a könyvben, hogy egyáltalán hogyan volt lehetséges ez az egész „újjászületés egy regényben” dolog. Aminek azért már csak kérdésként is fel kellett volna vetülne SQ fejében, nem? Az enyémben felvetülne, ha ilyen történne velem. Nem olvastam még erről teóriákat, szóval lehet, született egy csomó, csak én lemaradtam róla. 

Artistot nem találtam :(

A regény legerősebb eleme egyelőre a világépítés és az érdekes cselekmény. MXTX regényeiben egyébként mindig különböző módon jelenik meg a kultivátorok világa, bár az alapok legtöbbször ugyanazok (pl. a kardon repülés mindig megvan), ami minden regénybe csempész valami újdonságot, de azért az ember már nem lepődik meg annyira, és ismerősen fogadja a dolgot. De MXTX regényeit nem a világépítés adja el, hanem a karakterek. Ő az első olyan író, akinél igazi, élő, lélegző, esendő karakterekről olvastam. A karaktereit az egekbe emeli, aztán porrá zúzza őket. Nincs még egy olyan mellékszereplője sem, aki ne szenvedett volna meg azért, amit elért, vagy bűnhődött volna meg azért, amit elkövetett. Hagyja elbukni őket, hagyja hibázni őket, reménykedni, aztán csalódni, szeretni, aztán összetörni. Sosem kapnak meg mindent, amit akarnak, ellenben mindig le kell mondaniuk valamiről. Ezek itt is megtörténnek Shen Qingqiuval és Luo Binghével (nem a legelső kötetben, de szépen lassan), de ezekre inkább a Grandmaster of Demonic Cultivation és a Heaven Official's Blessing a legjobb példák.

Annak ellenére, hogy az írónőnek ez volt az első regénye, ezt olvastam utoljára. Sajnálom, hogy ez a regény nem kapott akkora hype-ot, mint a Grandmaster Of Demonic Cultivation és a Heaven Official's Blessing, pedig a három regénye közül ez világépítés szempontjából a második, történetvezetés szempontjából pedig a legerősebb (szerintem).

Bár az összes regényének úgy van értelme, ha egyben beszélünk a kötetekről (külön-külön nem sokat lehet róluk mondani, hisz ezek nem folytatásos sorozatok, hanem mindegyik egy nagy történet, amit muszáj volt részekre szedni, hogy kiadható legyen), de szerettem volna egy első kötetes értékelést is, ami az bevezeti az új olvasókat. A következő SVSSS posztban már egyben, és részletesebben értékelem a teljes sorozatot.

Kedvenc idézeteim:

„[…] If you cannot become strong, I will stay by your side and protect you.”

"Why does Shizun keep looking at me? he asked. "Could it be that this disciple was gone for so long that Shizun also missed him?”
„I'm not allowed to look at someone I raised?” asked Shen Qingqiu. Luo Binghe chortled. 
„Of course Shizun is allowed. Am I pleasing to look at?” 

„Dying for Shizun or dying together with Shizun, either one is something this disciple would gladly do,” said Luo Binghe.

"Had he done something wrong? Something so wrong that it couldn't be absolved – that he didn't even have the right to kneel and plead Shizun for forgiveness?
„But Shizun, you said before that just as pople can be good or evil, demons can be good or evil,” he mumbled. „That in this wold, there is no one… intolerable to the heavens.”"

"Liu Quingge wasn't good with words. He patted Shen Qingqiu's shoulder. „Your disciple is gone, but you can still accept more.”"

Mo Xiang Tong Xiu: Heaven official's Blessing 1.

2024. március 13.

Cím: Heaven Official's Blessing

Író: Mo Xiang Tong Xiu

Műfaj: xanxia, danmei, fantasy

Ország: Kína

Fülszöveg:  

“Hallottátok? A guberáló mennyei tisztviselő összeszűrte a levet a szellemek birodalmának első számú fejesével!”

Nyolcszáz évvel ezelőtt Xie Lian volt Xianle királyságának koronahercege, az istenek és az emberek dédelgetett kedvence. Nem is volt meglepő, hogy nagyon fiatalon az istenek közé emelkedett. Most, nyolcszáz évvel később Xie Lian harmadszor emelkedik fel az istenek közé, de korábbi bukásai következtében ezúttal mint “három világ bohóca”. Első isteni küldetése során találkozik egy rejtélyes démonnal, aki a szellemek uralkodója, és még a Mennyekben is rettegnek tőle. Xie Liannek azonban sejtelme sincs róla, hogy a szellemkirály már sok-sok ideje figyeli őt.

(A magyar fanfordítók által írt fülszöveget hoztam.)

Értékelésem:

Ez a kötet a legkevésbé kedvencem, de csak mert még annyira az "ismerkedős, világbemutatós, könnyű akadályok" részben tartunk. 

Xie Lian legtöbb "küldetésében" az zavar, hogy mindegyik a "sok hűhó semmiért" vonalon mozog. Xie Lian reeeengeteget utazik, hogy eljusson pl. a Yujun-hegyre, vagy Banyue-ba, és ezek az utazások tök érdekesek, mindig társaságban megy, ott van vagy San Lang, vagy Nan Feng és Fu Yao, karakter- és világépítés szempontjából 10/10. Még az is tök izgalmas, amikor felderítik az adott ügyet, és kibomolnak a szálak. Minden ilyen ügye felölel vagy 100-150 oldalt, utazással, nyomozással együtt... mindezt azért, hogy utána jöjjön egy harmadik fél, aki lezár és elrendez mindent. A Yujun-hegynél ott volt az az egész cécó a menyasszonynak öltözéssel, a hegyen való kóválygással, az értelmetlen halálesetekkel és harcokkal. Mindez teljesen felesleges volt, mert Fu Yaonak elég volt csak visszamennie a Mennybe, hogy segítséget kérjen, és már jött is General Pei Junior, aki közölte, hogy "jajaj, vágjuk mi a sztori, majd mi gondoskodunk róla".

Banyue ugyanez. Xie Lian megint vagy 20 oldalon át utazott, 75 oldalon át ügyet oldott, majd jött SPOILER most épp Shi Qingxuan SPOILER VÉGE egy harmadik fél, aki 5 oldalban letartóztatta a tettesünket, majd visszavitte a Mennybe, és megkérte Xie Liant, hogy maradjon ki a dologból. Ja, igen: minden szart rábíznak Xie Lianre, majd közlik vele, hogy amúgy maradjon már ki az ügyből. Értem én, hogy ő a Szemétszedő Isten, de legalább tiszteljük már meg annyival, hogy ne csak a szemét összeszedéséig legyen beleszólása a dolgokba! Emberem nagyon nincs megbecsülve, és hagyja magát kihasználni.

Viszont, így harmadszorra újra olvasva a sztorit rájöttem, MXTX mennyi spoilert dobált itt szét az elkövetkezendőkre vonatkozóan. Mint a Szélmester az érdemeket a Mennyben. Az volt ezzel a baj, hogy olyan rohadt hosszú ez a sztori, hogy mire ezek a spoilerek/utalások kibontakoztak a könyvben, már elfelejtettem, hogy valahol korábban meg voltak említve. (Zárójeles megjegyzés, hogy akármennyire is imádom ezt a történetet, rendkívül túlírt. Kellett volna ide egy erőskezű szerkesztő, aki kigyomlálja ezt a susnyást, hogy ne 8 kötet legyen, amit egyébként 5-6-ban is simán el lehet mesélni.)

Ha már ennyit szövegeltem, szövegelek még egyszer ennyit, mert itt van miről beszélni.

Az első egy spoileres "analízis" Nan Fengékről, amit amúgy nem kell magyarázni senkinek, de nekem fontos (ha nem olvastad még a teljes sztorit, ezt ne olvasd el, ugorj a spoiler vége felirathoz!): 

SPOILER Nagyon vicces, hogy Nan Feng és Fu Yao úgy tesznek, mint akiket kényszerítettek, hogy segítsenek Xie Liannek (amúgy valószínűleg saját magukra haragszanak, amiért nem tudták megállni, hogy ne vigyázzanak rá :D), de közben valahol nagyon szomorú a veszekedésük. Mindkettő szidja a másikat a teljes történet alatt, amiért cserbenhagyták Xie Liant, egymást túllicitálva harsogják, mekkora áruló a másik, miközben valószínűleg ezzel a saját lelkiismeretüket nyugtatják, vagy próbálják igazolni a döntésüket, vagy a saját hibájukat róják fel maguknak, vagy mindhárom. Amellett, hogy vicces őket civakodni látni, el is keserít. SPOILER VÉGE

A második egy kérdés, amire még lusta voltam rákeresni: Megemlítik ebben a részben, hogy az istenek annál erősebbek, minél több a hívőjük, és ha elfogynak a hívők, az istenek... megszűnnek létezni. Na már most Xie Lian 800+ éves. Mindenki, de főleg ő maga tisztában van azzal, hogy régen nincsenek már hívői. Sosem gondolkodott el azon, hogyan lehetséges, hogy még nem szűnt meg létezni? Vagy ennek a letaszításához, a büntetéséhez és az átokkalodákhoz van köze? Akit letaszítanak és elzárják a spirituális erejét, annak mindegy, mennyi hívője van, akkor is életben marad? Mert kvázi az a büntetése, hogy nem halhat meg? Mert ha nem, akkor Xie Liannek illett volna ezen elgondolkodnia...

A harmadik egy cukiságroham HuaHua felé: a banyue-i "it's dirty" jelenet, amikor nem akarta, hogy Xie Lian a koszos földön járjon... Nem egyszerűen arról volt szó, hogy ő egy Isten, akihez a kosz nem méltó. Akkor is így viselkedett volna, ha Xie Lian átlagember lenne. Ne felejtsük el, Hua Cheng hányszor nézte végig, hogy Xie Liannek a sárban kellett fetrengenie, és hogy ez vajon mit váltott ki belőle. 

A negyedik: úgy megszakad a szívem mindig, amikor valaki kedvesen bánik Xie Liannel, mert szegény fiú ilyenkor úgy meghatódik... Annyira fáj érte a szívem, hogy így hiányzik neki a kedvesség, így igényli, de mindenki rosszul bánik vele. :((

És a végére hagytam a kedvencemet: Xie Lian lehet, hogy maga a balszerencse, de mindenki, akire egy kis figyelmet fordított az élete során az vagy valami nagy ember lett, vagy nagy tetteteket hajtott végre. Banyue, Pei Xiu, Feng Xin, Mu Qing, Hua Cheng... Ez nem lehet a véletlen műve. :)

Igen, ez az értékelés inkább egy fangörcshöz hasonlít, de szerintem ez is sokat elmond arról, mennyire csodálatos ez a történet. Most pedig sipirc olvasni! 

Kedvenc idézeteim:

If I like you, you could be a beggar and I'd still like you. If I dislike you, you could be the emperor and I'd still dislike you.

 

„ I know better than anyone where my place is,” Xie Lian replied.
"Then how dare you still stand next to him?! Fu Yao shouted.
„Because…if I stand next to him, the snakes won't come,” Xie Lian answered earnestly.

 

Fu Yao turned to Nan Feng. „Was there something you wanted to say?”

Nan Feng immediately shook his head. „There is nothing I want to say.”

„… Why don't you guys just say something?” Xie Lian asked.

 

When the people call you a god, you are a god. If the call you crap, you are crap. You are whatever they say you are.

Meng Xi Shi: Thousand Autumns 1-2.

2024. február 27.

Cím: Thousand Autumns

Író: Meng Xi Shi

Műfaj: wuxia, danmei, fantasy

Ország: Kína

Nyelv: Angol 

Fülszöveg: Shen Qiao is a devout Daoist priest who has spent his life honing his skills and spirit, leading his sect with martial talent, beauty beyond measure, and an earnest heart. His polar opposite, Yan Wushi, leads one of the most powerful demonic sects and is said to be unrivaled in his strength and cunning. Yan Wushi believes in the inherently selfish nature of all people—himself included—and that nobody is above committing dark deeds for their own benefit.

When a fight leaves Shen Qiao injured, blind, and with hazy memories, Yan Wushi takes in the defeated sect leader with a dark plan: test the limits of the man’s patience and faith in others to lure him onto the demonic path. Little does he know that he is about to meet the first immovable force of his life, and that two hearts can connect in unexpected ways. With the passing of a thousand autumns, who can stay eternal?

Fanfordítás: ITT

Értékelésem: 

Mivel a fülszöveg angol, hadd foglaljam össze gyorsan, miről szól ez a kötet: Shen Qiao egy világi kis plüsscica: mindenkivel kedves, jóságos, jámbor, nagylelkű, akkor is, ha hátba szúrják. Ő a Xuandu Hegy Szektájának vezetőjét (illetve csak volt), és a történet elején egy egy-egy elleni harcban legyőzi őt egy nagyágyú, Kunye. Shen Qiao lezuhan a hegyről, élet és halál között vergődik, megvakul és elveszti emlékei egy részét. Yan Wushi, a három démoni szekta egyikének vezetője ilyen állapotban talál rá, és egy sötét tervtől vezérelve megmenti Shen Qiaot: próbára akarja tenni Shen Qiao jámborságát, kedvességét és jóságát, abban a reményben, hogy rá tudja csalni őt a démoni útra. Meg lehet-e mérgezni egy ilyen kedves lelket, és ha igen, hány árulás kell hozzá?

Hát, ez a regény nem úgy alakult, ahogy vártam. Tegyük félre a nagyon izgalmas alapkoncepciót (ami ugye az, hogy egy démoni kultivátor meg akarja mérgezni egy tisztességes kultivátor szívét), és nézzük a sajnálatos tényeket. Az egész story-line ide-oda csapong, a szereplők látszólag random, céltalanul lődörögnek egyik városból a másikba, minden olyan előrángatott, olyan hirtelen, olyan felszínes. Többször is szó esik „földrengésszerű” sokkról, amiben olyan karakterekről derültek ki felháborító dolgok, akikről akkor hallottunk először. Semmi nem volt felvezetve ezek közül a felháborító dolgok közül, semmi nem volt bemutatva, csak bumm, bele a közepébe. Úgyhogy mivel nem ismertem ezeket a szereplőket, nem is érdekelt, kiről mi derült ki, elmaradt tehát a katarzis.

És ha már lehet, beszéljünk légyszi arról is, hogy borzasztóan kiábrándító volt a történet felvezetése. Azt megcsinálni, hogy találkoznak a főszereplők egyetlen fejezet erejéig, majd elválnak útjaik, és teljesen érdektelen szereplőkkel kezdenek interaktálni, miközben mi arra várunk, hogy végre valami történjen, az felháborító. És itt most nem valami romantikus dologra gondolok. Én ezt a sztorit Shen Qiao és Yan Wushi miatt kezdtem el. Hogy 100 oldalt kelljen várnom rá, hogy Yan Wushi egyáltalán felbukkanjon(!), az nagyon lehangoló. Ők vezetik a fő konfliktust, úgyhogy 100 oldalon át a sztori nem tartott semerre, és még miután találkoztak is kellett úgy 80 oldal, hogy elkezdjen érdekes lenni. 180 oldal. Rettenetesen nehéz volt átrágnom magam rajta.

A könyv második felében voltak jó pillanatok, szeretem badass Shen Qiaot, Yan Wushi is érdekes karakter lehet (csak épp semmit nem tudunk még róla), de itt is nagyon hullámzó volt a történet. Valószínűleg a rengeteg érdektelen politika húzta le. Olvastam, hogy sok lesz benne az intrika, és jól sejtettem, hogy utálni fogom. (Ez valószínűleg az én szegénységi bizonyítványom, akinek ez bejön, az imádni fogja.) Ebben a könyvben találkozik az ázsiaiak „mondd, ne mutasd” történetmesélése, és a rémunalmas politika, ami azt jelenti, hogy 1-2 oldalon át töményen nyomatja az írónő a dumát mindenféle random emberekről, akiket még sosem láttunk, de meg kéne jegyezni a nevüket. Nem történelem órára iratkoztam be, kedvesem! Úgyhogy ez egy rémszenvedős első kötet volt. Lássuk, történt-e progresszió a második kötetben.


Ha az első részre 2,5 csillagot adtam (és bizony annyit adtam), akkor a második megérdemel egy féllel többet, mert itt már történtek dolgok, amik érdekeltek. Például Yan Wushi árulása, ami szerintem nem lepett meg senkit, de azért kicsit fájt. Vagy például a könyv végi csata, aminek kimenetele szintén nem lepett meg senkit, de kellőképpen kielégítő volt. De tetszettek a kolostoros jelenetek is, Shiwu-t is kifejezetten szerettem, magát a koncepciót is, hogy Shen Qiao shizun lett (bár abban is biztos voltam, hogy amint lehet, lepasszolja valakinek a kölyköt, (és így is lett)), és a Shen Qiao „megmenti” Yan Wushit is egy jó rész volt. De ne legyenek téves elképzelései senkinek, ennek a kötetnek a története még mindig nem elég erős.


A könyv 85%-át továbbra is az (érdektelen) politika teszi ki, a maradék 15%-ot pedig az, hogy Shen Qiao milyen gyenge, beteges kinézetű, aztán elver mindenkit egy bambusznáddal. Nincs tétje annak, hogy Shen Qiao ennyire erőtlen – mert igazából nem az. Akárkivel kerül is szembe, mindenkit legyőz. Lehet az a legerősebb démon, vagy az ereje teljében lévő halhatatlan, a gyenge, vak Shen Qiao mindegyiket leveri.


A fent említett ominózus eseményre (Yan Wushi árulása) 209 oldalt kellett várjak. És vajon mi történt az előtte lévő 208 oldalon? Semmi érdekes. Politika. Ilyen és olyan uralkodókkal találkoztunk, megint heteket utazgattunk egyik városból a másikba, volt egy csók jelenet, de egyáltalán nem érdekelt, volt egy harc jelenet Yan Wushi meg nem tudom ki között, de szintén nem érdekelt, mert tudtam, hogy Yan Wushi vagy nyer vagy döntetlen lesz. Nincsenek tétek ebben a könyvben. (Még annak sincs tétje, hogy Shen Qiao bambusznádja eltörik, mert abból is mindig szerez egy másikat >д<) Sajnálom, ez így nagyon unalmas. Visszatérve a politikára, jó lett volna egy térkép ehhez a könyvhöz, mert nem áll össze, ki kivel van, és tulajdonképpen mit is akarunk elérni. Azt sem tudom, kinek szurkoljak. Megjelenik egy új karakter és nem tudom eldönteni, hogy barát vagy ellenség, pedig elmondják, kinek az oldalán áll.


És ha már új karakter: na az volt. Sok. Minden fejezetben legalább három. Ezzel még meg tudtam volna barátkozni, ha az író nem erőlteti le a torkomon az összes új szereplő belső viszályát. A könyv végén mintegy 30-40 oldalt vesztegeltünk a Bixia Szekta viszályának megoldásán – egészen odáig én nem találkoztam ezekkel a szereplőkkel, nem ismertem őket, nem volt érzelmi kötődésem feléjük. De itt az írónő felfüggesztette az engem érdeklő fő cselekményt (azokkal a szereplőkkel, akiket ismerek és érdekelnek), hogy végighallgassam, miért mészárolja le egymást egy csapat vadidegen. Nem ér-de-kel. Mikor értik már meg a kínaiak, hogy nem tudunk azonosulni előrángatott karakterek problémájával? Ez a nő 50 oldalanként előhoz új szereplőket, akiket nem vezetett fel, helyette mint a Zanza TV, fél-egy oldalban elmesélte az egész élettörténetét, majd elvárta, hogy ez alapján engem érdekeljen, mi lesz vele. Hát nem érdekel. Ellenben itt van ez a Shen Qiao meg Yan Wushi gyerek, akiket két könyv óta követek, mégsem tudok róluk semmit. Na ők érdekelnének, kedves Meng Xi Shi! Róluk mikor tudok meg végre valamit? Mert szerintem már nagyon ideje lenne.

Végig fogom olvasni mindezek ellenére is a sorozatot (megvettem az első két részt, és utálom, ha megkezdetlen sorozatok állnak a polcomon), de ilyen első kötetek után ez tőlem hatalmas erőfeszítés. Csak kitartó olvasóknak ajánlom, és olyanoknak, akik szeretik a politikai intrikákat.  Töményen.

Kedvenc idézeteim:

„Only something that's gone can be called precious.”

(„Csak ami már elveszett, azt nevezhetjük értékesnek.”)

 

„Everyone holds evil thoughts inside their hearts; the difference lies in whether or not they act on it.”

(„Mindenki hordoz gonosz gondolatokat a szívében; a különbség abban rejlik, hogy ezek alapján cselekednek-e.”)

 

„You can kill people, but you cannot kill their hearts.”

(„Az embereket megölheted, de a szívüket nem.”)