Korea ékkövei
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: webdráma. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: webdráma. Összes bejegyzés megjelenítése

Kissable Lips

2022. március 2.

Műfaj: BL, fantasy, romantikus, iskolai, webdráma

Dátum: 2022

Részek száma: 8 (10 percesek)

Főszerepben: Kim Jiwoong (Kim Junho) és Yoon Seobin (Choi Minhyun)

Ismertető: Miután az elmúlt ötszáz évet halhatatlan vámpírként vándorolta a történelemben, Kim Junho belefáradt végtelen létezésébe - és egyébként is haldoklik. Junho tudja, hogy az egyetlen módja annak, hogy véget vessen nyomorúságos életének, ha egy tisztavérű ember vérét issza, és így maga is emberré válik. De tisztavért találni közel sem olyan egyszerű, mint gondolná. Feladván a reményt, beletörődve sorsába Junho megdöbben, amikor találkozik Choi Minhyunnal, aki rendelkezik a ritka tisztavérrel. Junho jó külseje rabul ejti, és Minhyun vonzódni kezd a halhatatlanhoz. De a vámpírhoz való közelségnek megvan a maga különleges kockázata, különösen akkor, ha az a vámpír ki akarja szívni a véred. 

Előzetes: https://www.youtube.com/watch?v=WXG6JqA7uj8 

Online: Videa

Véleményem: Ez a webdráma igazából nem ér annyit, hogy írjak róla. De idén még nem hoztam posztot, plusz ennek a sorozatnak sikerült (ismét) felidegesítenie, szóval csapjunk is bele.

Mire képesek a vámpírok? – Mert látszólag se gyorsan futni, se jól hallani nem tudnak. Nem tudjuk meg, hogyan "születnek". Harapással? Szaporodnak? Végülis, kit érdekel. Csak vért isznak, és halhatatlanok. Ez elég kényelmes létnek tűnik, ha engem kérdeztek. 

Mit jelent az, hogy "tisztavérű ember"? – Nincs tele sárral a vére? Átlátszó, mint az üveg? Mi a fenét jelent ez? Ez sem derül ki.

Hogy lehet egy vámpírt fojtogatással megölni? – Azért láttam én már egy-két vámpíros sorit, de még egyikben sem tudták szimpla fojtogatással megölni a vámpírokat. Halhatatlanok, nem? A halhatatlan nálam azt jelenti, hogy vagy sehogy nem lehet megölni, vagy nagyon nehezen, különleges, vámpírölő módszerrel. De nem, szimplán megfojtották csórót (mármint nem a főszereplőt, ezt fontos tisztázni), aztán annyi volt neki. 

Minek a fantasy körítés, kérem szépen, ha nem tudnak mit kezdeni vele? Értem én, hogy 80 perc kevés. Majd ha lesz időm, sajnálom a készítőket érte. De legalább a kulcsfontosságú fantasy elemeket magyarázzák már el, mert ez így nagyon gagyi. Ha már az egész történet arra épül, hogy Junhonank egy tisztavérűből kell innia, akkor magyarázzák már el, hogy mit is jelent pontosan az, hogy tisztavérű. Ha már a főszereplőnk vámpír, legalább mondják el, ez miben áll (mert hogy vért iszik, azt egy 5 éves is tudja, nem kell ehhez producernek vagy forgatókönyvírónak lenni, de még csak zseni nézőnek sem). 

Persze értem én, hogy csak a koncepció a lényeg: szegény, meggyötört vámpírunk már így is kinyírta a szerelmét egyszer, most pedig ismét beleszeret abba, akit meg kellene ölnie. Olyan eredeti koncepció, majdnem lefordultam tőle a székről. (Szarkazmus, csak forgattam a szemem a klisétől.) De ugyanezt a koncepciót meg lehet csinálni a realista vonalon is, és akkor az olyanok, mint én, nem tudnak mibe belekötni.

Haha, dehogynem. Ha nem ebbe, akkor a színészek játékába. A Junhot alakító színésszel (Kim Jiwoong) nem volt bajom, rajta látszott, hogy tudja, mit csinál. Néhány arckifejezése és mimikája olyan jó volt, hogy vissza kellett tekerjem. Na de Yoon Seobin... Valaki szóljon neki, hogy vagy menjen, és gyakoroljon sokat, vagy váltson pályát, mert ez nagyon kínos volt. És az ellenérzéseim még csak nem is neki szólnak, mert oké, kipróbálta magát, nem ment neki. Semmi baj ezzel. A baj azzal van, hogy az összes koreai BL-re ez a jellemző: a színészek nem tudnak színészkedni. A készítők arra sem tartják a saját sorijukat, hogy normális castingot válogassanak. Persze cuki, hogy feltörekvő színészpalántáknak adnak lehetőséget, de szerintem mind tudjuk, hogy egy BL dráma főszereplője nem mostanában fog hagyományos sorozatban jelentős szerepet kapni. 

Tudom, unjátok már, de ismét el kell mondanom: ez a sorozat sem volt jó semmire, csakhogy beteljesítse a nők BL iránti vágyait. Se a történet, se a kivitelezés, se a színészi alakítás nem érdemel szót (csúnyán szólva kritikán aluli az egész). Egyedül talán a zenék voltak hangulatosak.

Mégis keserédes érzéseim vannak az egésszel kapcsolatban. Egyrészt nem értem, mire fel szeretik ennyien (ők mást néztek, mint amit én? Ők az igénytelenek, vagy nekem magasak az elvárásaim?), másrészt pedig örülök, hogy ekkora figyelmet és szeretetet kapnak a BL sorik, mert ezzel is támogatják a koreai LMBTQ+ közösséget, ami nagyon rájuk fér.

Úgyhogy a konklúzióm a következő: mint a közösség támogatója, arra kérlek, nézzétek meg a sorit, lehetőleg valami olyan platformon, ami beleszámít a hivatalos nézettségbe. Támogassuk őket ennyivel. Azonban mint egyszerű sorozatnéző: nem ajánlom ezt a sorozatot. Felszínes, kidolgozatlan, gagyi. Amit sajnálok. Várom már, hogy valami minőségi, kidolgozott, igazán értékes koreai BL-t hozzanak nekünk.

Wish You: Your Melody In My Heart

2020. december 31.

Műfaj: dráma, zenés, romantikus, webdráma, BL

Dátum: 2020

Részek száma: 8 (10 percesek)

Főszerepben: Kang In-Soo (Kang In-Soo) és Lee Sang (Yoon Sang-Yi)

Ismertető: Kang In Soo egy szabad szellemű énekes, aki az utcán lép fel, élete teljesen a zene körül forog. In Soo reméli, hogy egyszer a zene iránti szeretet teljes munkaidős karrierré válik, de ez nem könnyű. Barátja és egyben menedzsere, Min Sung felveszi a fellépéseit és feltölti a Youtubera, nem is sejtve, hogy In Soo előadásai olyan emberek figyelmét keltették fel, akik örökre megváltoztathatják a fiatal zenész életét.
Egy nagy lemez-társaságnál dolgozó zongorista, Yoon Sang Yi mindig új tehetségeket keres. Miután belebotlott In Soo videóiba, Sang Yi az énekes egyik legnagyobb rajongója lett. Meggyőződve arról, hogy Soo nagyot hozhat, javasolja, hogy a fiatal művész csatlakozzon cége újonc felfedező projektjéhez. Látva a lehetőséget a meghívásban, In Soo elfogadja az ajánlatot, és hamarosan a cég utasítására összeköltözik Sang Yivel.
Amint a kettő együtt él és dolgozik, kapcsolatuk szorosabbá válik és lassan új érzések kezdenek kivirágozni. Sajnos, ahogy erősödnek az érzéseik, az akadályok is növekednek. Vajon In Soo és a Sang Yi képes lesz-e megtalálni a módját az előttük álló megpróbáltatások legyőzésére, vagy elhalványul a szerelmük, mielőtt esélye lehetne kibontakozni?


Online: Blhunsub oldalán

Véleményem:
Ajjaj. Ez nekem most nagyon nem jött be. Nem tudom, tudjátok-e, hogy a Mr. Heart, a Where Your Eyes Linger és ez a sorozat is egymástól független, de azonos koprodukció alatt készült BL webdráma sorozatok (mint amilyen a kínai HIStory volt). Eddig úgy tűnik, 6 BL sori lesz összesen, ebből az előbb említett három futott már le, és hamarosan elkezdik leadni a következőt. Na de a lényeg, hogy az eddig leadott három közül ez tetszett a legkevésbé. Tudjátok, hogy amúgy is hadi lábon állok a webdrámákkal; egyszerűen nem tudok mit kezdeni 80-100 percnyi kis nyúlfarkakkal. De ez esetben nagyon kiütköztek a műfaj hibái és hiányosságai.

Vegyes érzéseim voltak, mert azt éreztem, hogy a készítők hol sokat, hol túl keveset akartak. Ebből pedig azt lett, hogy kaptunk egy csomó érdekesnek tűnő, itt-ott elhullajtott kétértelmű mondatot, de a végén nem lett belőlük semmi, és a sorozat végtére is rém egyszerű kis semmiség lett.

A legelső dolog, amitől már az első részben húztam a számat, az maga Yoon Sang-Yi volt. Nagyon nem szeretem a teszetosza, életképtelen, esetlen srácokat, Sang-Yi pedig mindegyik volt egyszerre. Persze lehet ezt cukin is csinálni, meg vannak, akiknek jól áll, de ez nem ő volt. A karaktere rettenetesen esetlen, gyámoltalan és élettelen. Az a fajta srác, aki (legyen ez bármilyen gonosz is) nem tudom, hogy képes bárki figyelmét is felkelteni, mert egyszerűen olyan elesett, hogy ha vannak is jó tulajdonságai, azokat is képtelen megmutatni, mert inkább csak csendben lehajtja a fejét, és hagyja, hogy utasítgassák. Vártam, hátha sikerül összeszednie magát, de sajnos az utolsó részben is ugyanaz a szégyenlős kis pipogya srác volt, akinek az elsőben megismertem. Ez lehet, hogy csak a saját hülyeségem, de én nagyon nem tartom ezt vonzónak, és nem tudom megkedvelni az ilyen karaktereket. Talán az is lehetett a baj, hogy a színész sem volt a legtehetségesebb. Voltak olyan pillanatok, amikor kicsit jobban kibontakoztathatta volna a tehetségét (ha lett volna), de ez nem történt meg, így komoly hiányérzetem van vele és a karakterével kapcsolatban.

Kang In-Soo
ezzel szemben, amennyire azt ez a röpke 8 rész megengedte, viszonylag értelmes karakter volt. Bár a srác motivációit és indokait az egyes cselekedeteire az esetek nyolcvan százalékában nem értettem (ezt a készítők számlájára írom), de legalább képes volt megállni a saját lábán, és elnavigálni A-ból B-be, meghozni a saját döntéseit. Vele kapcsolatban ami nem tetszett, hogy az első három találkozásuk alkalmával magasról tett Sang-Yire, szó szerint átnézett rajta. Ám amint meghallotta őt a zongorán játszani, máris puff! Jött Kupidó és elvégezte a dolgát. Értem én, hogy a zene hozta össze őket, ez még aranyos is lenne, de ez nekem nagyon mesterkélt és elkeserítő. (De Kang In-Soo mosolyáért minden megbocsátok. Tényleg. Ne nézzetek rá, ha mosolyog. Gyilkos.)

Ami a történet szakmai részét illeti, legalább egy icipicit utánanézhettek volna a készítők a dolgoknak. Sang-Yi ugyebár egy lemezkiadó cégnél dolgozik. Történt egyszer, hogy az egyik felettese azt mondta, átküld neki egy excelfájlt, amiben az albumértékesítésekről találhatóak adatok, és arra kérte Sang-Yit, hogy készítsen ezekről diagramot... Nem szeretnék kukacoskodni, de ez egy fél perces művelet. Ha több diagram kell, akkor is maximum 5 percet vesz igénybe. Tovább tart emailben, vagy bármilyen más módon átküldeni az excelfájlt, mint megcsinálni. Erre odafigyelhettek volna, mert így nagyon kilóg a lóláb… Látszik, hogy az egész menedzsment cég csak díszlet és a két srácnak lett odatéve háttérnek, hogy valami konfliktus mégiscsak legyen (pl. hogy mivel a diagramokat kell csinálgatnia, Sang-Yi nem tud rohanni, hogy meglesse In-Soo-t éneklés közben), de amúgy semmit nem tudnak a sorozat készítői a cég belső működéséről.

A 4. részben egy kicsit felcsigázták a nézőt, mert egy rész erejéig úgy tűnt, In-Soo rejteget valami kis családi titkokat, esetleg némi tragédiát. De aztán az egész csak felnagyított műdráma volt. Hurrá.

Probléma numero sok: nagyon zavaró, hogy nem tudni, mennyi idő telik el. Ha logikusan nézem, még úgy is, hogy In-Soo dalai már meg vannak írva és komponálva, akkor is egy hónapnak minimum el kellett telnie, mire debütált (arról már ne is beszéljünk, hogy a gyakornoki időt úgy, ahogy van átugrotta (aki kicsit is ért a k-pop világához, az tudja, hogy ilyen csoda nem létezik)), de a soriban az egész pár napnak tűnt. Ami azért érdekes, mert mindenki túl hamar... összemelegedett. Túl nagy szavak hangzottak el, túlságosan rövid idő alatt, mint például: "Te vagy a másik felem", meg "Örülök, hogy te vagy In-Soo mellett" (mondta ezt In-Soo barátja Sang-Yinek, aki két napja ismerte Sang-Yit. (Miközben ezt írom, épp kínosan mosolygok, mert ilyen nincs). Szóval két lehetséges járható út van: bővítsék ki mondjuk 10 részre a webdrámáikat, és valahol hangozzék el, mennyi idő telik el, vagy hagyják a fenébe a nagy szerelmet, és koncentráljanak arra, hogy most ismerik meg egymást. Nem kell rögtön szívfájdalomig beleszeretni a másikba, létezik olyan is, hogy csak... vonzódnak egymáshoz. Vagy ez túlságosan kevés a nézőknek? 

Kang In-Soo mosolya: mert gyönyörű
A másik nagyon nem életszerű dolog, hogy én még nem hallottam olyat (még Koreában sem), hogy a producer az énekeséhez költözik. Persze Sang-Yinek valahogy In-Soo-hoz kellett költöznie, de kapásból minimum öt olyan lehetőség jut eszembe, ami életszerűbb és nem ennyire mesterkélt és irracionális. Most lehet engem szőrszálhasogatónak nevezni, és kérdezni, hogy miért nem tudom egyszerűen csak élvezni a sorozatot, de ezek tényleg olyan dolgok, amik nekem kapásból feltűnnek, miközben nézem, és nem tudok megfeledkezni róluk, mert olyannyira értelmetlenek, hogy az egész sorozat alapjaiban remeg meg, és zuhan össze. 

Kicsit csalódtam ebben a sorozatban, mert az elődeit egész szerettem (még úgy is, hogy a webdrámák és én nem szeretjük egymást). Érdemesebb lenne inkább az érzelmekre rámenni, mint a Where Your Eyes Linger esetében, vagy a cukiságra koncentrálni, mint a Mr. Heartnál. Mert nekem ez a sorozat most nagyon üres volt, és túl sok sebből vérzett.

Mi olyan emberek vagyunk, akik azért keresünk művészeket, hogy felneveljük őket, és mi csinálunk belőlük eladható terméket is. (…) Ha látunk valamit, ami csökkentheti a termék értékét, meg kell szabadulnunk tőle.

Where Your Eyes Linger

2020. október 16.

Műfaj: romantikus, dráma, iskolai, BL

Dátum: 2020

Részek száma: 8 (10 percesek)

Ismertető: Tae-Joo egy gazdag örökös, akinek az ég világon semmi problémája azon kívül, hogy egy-kétszer jól elverik, mert mások barátnőjével kavar. Legjobb barátja, és egyben testőre Kang-Gook, aki szó szerint feltakarítja a srác után a mocskot, vigyáz rá, és figyelmes vele. De ahogy az ember idősödik, úgy kezdi észrevenni magán, hogy érzéseket táplál valaki iránt; az ő esetükben azonban ez nem olyan egyszerű.

Főszerepben: Han Gi-Chan (Han Tae-Joo) és Jang Eui-Soo (Kang-Gook)

Előzetes: https://indavideo.hu/video/Where_Your_Eyes_Linger_-_Elozetes_Magyar_Felirat

Online: Sorozatbarát

Véleményem: Sok helyen olvastam, hogy ezt a sorozatot jobban szerették, mint a Mr. Heartot, pedig szerintem a kettő között nem sok eltérés volt. És a lényegesebb különbségek, amiket meg lehet említeni, azok is a Mr. Heart számlájára írandóak. 

Merthogy amit szerettem a Mr. Heartban, az hiányzott innen. Az előbbi sorozat történet szempontjából nem valami erős, ott inkább csak azt lehet megemlíteni, hogy nagyon aranyos lett. Azonban amit én mégis szerettem benne, az az volt, ahogyan hozzá álltak a készítők a BL témához: a történetben a két fiú szerelme teljesen természetesnek volt kezelve, és ez sokat adott az élvezetességéhez.

Itt azonban a konfliktus éppen azon volt, hogy valami hiba van ebben a szerelemnek nevezett szerkezetben, amit a két fiú érzett. Ezt pedig egy homofób apuka képében kaptuk meg, aki elküldte a világ másik végére tanulni a fiát, csakhogy távol tartsa őt Kang-Gooktól. Viszont kaptunk egy random anyukát egy random étteremből, aki komolyan mondom jobban shippelte a fiúkat, mint én, szóval ő, illetve a srácok barátai ellensúlyozták a konzervatív apukát (akit összvissz kétszer láttunk, de akkor is viszketni kezdett tőle a tenyerem). Viszont a Mr. Hearttal ellentétben ez a sorozat jobban össze volt rakva, az idővel is jobban kalkuláltak. Itt is zavaró volt néhol, hogy siettetni kellett az eseményeket, de legalább nagyjából átlátható volt, hogy mennyi idő telt el, és mikor hol vagyunk, nem ugráltak ide-oda térben és időben, amitől kerekebb lett a végén a történet.

Bocsánat az összehasonlításért, de a két sorozatot egy napon néztem végig, így óhatatlanul is egymáshoz hasonlítom őket: a történet mindkettőnél elég... semmi volt. Bár azért ez egy fokkal jobb és eseménydúsabb volt, mint a Mr. Heart, de még ez is gyenge. Nem is tudom, hogy össze tudnám-e foglalni egy mondatban, mert igazából még én sem nagyon tudom, miről szólt. Talán arról, hogy a két srác felfedezte, hogyan éreznek egymás iránt, majd a homofób apuka szétválasztotta őket. Nem túl eredeti, de amikor az ember nem sok mindenből tud választani, nem lehet válogatós. Viszont itt sokkal jobban rámentek az érzelmekre, és többször rándult össze a gyomrom, vagy szorult el a szívem. Ez sokkal inkább dráma volt, mint a másik, itt már azért voltak hisztik és veszekedések, amitől élőbb lett a sorozat. Én nem feltétlenül szeretem a túlzott drámát, de ide kellett, mert ettől lett élő.

Én egyébként elég rossz taktikának tartom a "hozzunk be egy női szereplőt a BL szerelmi háromszögbe, mert az milyen izgi már". Nem, nem az. Engem különösen irritál, főleg ha a meleg srác oldaláról kerül bele, és nem a biszexéről, ahol még értelme is lenne a dolognak, nem csak a felesleges konfliktuskeltés. 

Viszont a sori erőssége továbbra is az érzelmek voltak (bár nem egy The Untamed), illetve hogy az emberben nem hagyott hiányérzetet, minden kereken le lett zárva. Egy fokkal több dráma volt benne, mint feltétlenül kellett volna, de elnézhető. A karaktereket sokkal jobban meg tudtam szeretni itt, mint a Mr. Heartban, ami érdekes fejlemény, és üdítő is. Tae-Joo szerintem nagyon cuki volt, és bármennyire is seggfej "főnöknek" volt beállítva, nem volt az, sőt, előbb volt képes szembesülni az érzéseivel, mint Kang-Gook, pedig azt hittem, fordítva lesz. (Hogy tönkre tudta már tenni a romantikus pillanatokat, mikor azt mondta, hogy: "Az anyámra emlékeztetsz.") Kang-Gook nekem egy kissé túl nyers volt, túl durva és elutasító, amit nem egészen értettem. Nem értettem az indokait, hogy miért csinálja, amit csinál, és talán ezért sem tudtam őt megkedvelni. 

Mindenesetre ez a sori semmivel sem jobb, vagy rosszabb, mint a Mr. Heart, és bár sokat nem tudok róla mesélni (tudjátok, hogy a webdrámákkal egyszerűen nem tudok mit kezdeni...), de mindenképp ajánlom, mert nagyon nagy lépés, hogy Korea egy éven belül két BL drámát is leadott. Egyébként pedig aranyos és imádnivaló, szóval a 10 percig tartó vacsorához egy-egy rész tökéletes. 

Ha együtt vagyunk, ölelni akarlak. És ha nem látlak, nyafogok.

A szerelemhez nincs szükség észérvekre. 

Nézz csak magadra, mielőtt azt mondod másra, hogy aranyos.

Mr. Heart

2020. október 3.

Műfaj: romantikus, dráma, BL

Dátum: 2020

Részek száma: 8 (10 percesek)

Főszerepben: Lee Se-Jin (Sangha) és Cheon Seung-Ho (Jinwon)

Ismertető: Bár a dolgai általában balul sülnek el, Sang Ha mégis mindig talál okot a mosolygásra. Az iskolai futócsapat tagja, de még soha nem nyert. Ennek ellenére imád futni. Jiwoon remek futó, jó úton halad a szupersztárrá váláshoz. Csak egy dologgal törődik:a következő verseny megnyerésével. Ám az eredményei romlanak, így az edzője Sang Ha-t adja mellé peacemaker-nek. Jiwon rettentően csalódott és utálja új társát. Ám a közös edzések során az érzéseik váratlan fordulatot vesznek .. de vajon ez nem veszélyezteti az általuk kitűzött cél elérését, amiért annyit dolgoztak? Kiléphetnek-e a barát-zónából?

Előzetes: https://www.youtube.com/watch?v=jjaA9oY7h_8

Online: ITT

Véleményem: Nem tudom, mi értelmük van a webdrámáknak. Tényleg. Persze ezeknek pont az a lényege, hogy rettenetesen rövidek, az ember egy nehéz nap után csak bevetődik az ágyba, és lenyom belőle egy részt, miközben megvacsorázik; de mégis hogy lehet megfogni egy nézőt egy (ebben az esetben) 80 perces kis valamivel? Nincs időm megismerni – és így megszeretni – a szereplőket, ezáltal nem is tudok együtt érezni velük, vagy kötődni hozzájuk, nincs idő kifejteni a cselekményt, és a legtöbb esetben összecsapott, vagy elsietett lesz – ami nem feltétlenül a készítők, hanem a műfaj hibája. 

Na de, még ha nem is szeretem a webdrámákat, ezt muszáj volt megnéznem. Méghozzá egy igen egyszerű okból: ez a kis nyúlfarok egyike Dél-Korea rettenetesen kevés bl drámáinak; ráadásul ebben az évben ez a második bl webdráma! Ez akkora fejlődés, hogy az ember nem mehet csak el úgy mellette. Én csak itt reménykedem, hogy ez a kis fejlődés egyben a reménycsillag is, és egyszer (mondjuk belátható időn belül) kapunk egy szép, teljes sorozatot, valami klassz történettel, ami ezekhez hasonlóan cenzúrázatlan bl lesz. De nem vagyok nagyravágyó, egyelőre beérem ezekkel is, mert tényleg nagyon-nagyon örülök, hogy már eljutottunk idáig.

Ami nekem nagy meglepetés volt ezzel a kis webdrámával kapcsolatban, hogy kaptunk csók jeleneteket, és nem próbálták meg elhitetni velünk, hogy ők csak barátok, ahogyan azt a kínaiak teszik (khm, The Untamed, Advance Bravely, Guardian, Beloved Enemy, és még sorolhatnám a szívfájdalmaimat...). Szóval már csak ezért megérte megnéznem, mert végre egy olyan sorit kaptunk egyenesen Koreából, ahol szabad volt a csók (és nem is egyszer!) a két fiúnk között, és kicsit jobban kibontakozhattak. 

De ez nem jelenti azt, hogy a sorozat jó is volt. Mert... én egyszerűen nem tudom webdrámákra azt mondani, hogy jó. Egyszerűen nincs időm megszeretni senkit, beleélni magam, kötődni a karakterekhez, és ezeknek a cselekménye is olyan egyszerű, hogy tényleg nincs semmi, amire az ember rámondhatja, hogy "jó". Persze ez nem azt jelenti, hogy rossz lett volna; egyszerűen csak nem okozott bennem maradandó élményt, nem fogom emlegetni 20 év múlva, és nem is fogok az ágyban fekve a plafonra meredve gondolkodni rajta, mert semmi jelentőségteljeset nem adott át nekem a történet.

De ettől még cuki volt. Azt a nyolc részt tényleg végigmosolyogta az ember, még akkor is, ha közben elég komolytalan, nem túl hiteles, és néhol túlzottan drámai volt. Bár ebbe a 8 részbe is sikerült belepréselni az összes koreai sorira jellemző klisét (gondolok itt a szegény-gazdag kapcsolatra, az uzsorásokra, a felesleges szívfájdalomra a vége felé, akkor a romantikus klisékre, mint a "majdnem hasra esik, de a másik elkapja és akkor hosszasan bámulnak egymásra" és társai), sokszor eltúlozták a dolgokat, túldramatizálták, illetve az információ adagolás, a történések is iszonyú gyorsan történtek, nem voltak átmenetek, a jelenetek túl gyorsan váltották egymást, de ez mind a műfaj hibája, mert most őszintén, hogyan lehet egy jó cselekményt 80 percbe beletenni? 

A karakterek viszont tényleg aranyosak, ahogy Sangha kiskutyaként követte Jinwont, vagy amikor tejet hordott neki (Sangha önmagában egy cukigép volt, állandóan vigyorogtam rajta). Bár bevallom azt a részt, amikor Jinwon megpróbálta elkerülni Sanghát, miután az megcsókolta, nem egészen értettem – főleg mert maga a srác sem értette (még meg is kérdezte magától, hogy vajon mi a fenének kerüli Sanghát; na ezek után én hogyan értsem?). Na meg aztán, amikor jött azzal, hogy "Túl nehéz volt elviselnie Sangha szerelmét", hát majdnem kiköptem a limonádémat. És mégis mikor érezted nehéznek, drágám? Amikor vigyorogva hagytad, hogy bemásszon melléd az ágyba, vagy amikor te másztál bele az övébe? Na, hát értitek. Jinwon elég konok egy karakter volt, néha szerettem volna megcsapni – de ez jó, mert legalább valami érzelmet sikerült belőlem kiváltania a rövidsége ellenére! 

Mivel a cselekmény nem volt nagy szám, és a karakterek sem voltak kiemelkedőek, így én nem is ezekre figyeltem, sokkal inkább arra, hogyan ábrázolja mindezt Korea; és ezzel meg voltam elégedve. A csók jeleneteknek külön örültem, de már az is elég volt, hogy nem próbálták barátságnak tettetni a kapcsolatukat (khm, Kína), és főleg hogy nem voltak homofób karakterek a soriban, vagy olyan tényezők, ami miatt a fiúknak szégyellniük kellett volna magukat – tehát az általános "melegek vagytok, és ez rossz" mentalitás kimaradt a soriból (ami egyébként sok másik koreai műben ott van). Nem próbálták rossznak beállítani őket, és nem próbálták másnak sem mutatni őket; olyan volt a sori, mintha egy hetero párról szólt volna, csak éppen nem azok voltak. És ezért nagy piros pontot adok. 

Egyébként vannak olyan sorozatok, amiket az ember nem is azért néz, hogy valami nagyon mély tanulságot átadjon, vagy elgondolkodtassa, hanem csak ki akar kapcsolódni egy hosszú nap után, és nem is igazán akar gondolkodni a sorozaton, csak élvezni akarja; erre a célra ez a sori jó volt. Tényleg nem tudok mást mondani rá, csak hogy aranyos; szóval ha valami aranyosra vágytok, akkor nézzétek ezt!


Aki jobban szereti a másikat, az az esélytelenebb.

A szerelem csak akkor lehetséges, ha mindketten egyenlőek vagytok.

Another Parting

2019. január 25.
Műfaj: romantikus, dráma

Dátum: 2014

Részek száma: 5 (10 percesek)

Főszerepben: Seo In-Guk (Hul) és Wang Ji-Woon (Seo Hana)

Ismertető: Hana egy énekesnő, akinek a dolgai nem úgy jöttek össze, ahogy szerette volna. A férfi, akit szeretett elhagyta a legjobb barátnőjéért, semmibe veszi, és ezért öngyilkos akar lenni. És ott van egy fiú, Ahn Young Mo, aki épp akkor halt meg, a testébe pedig egy másik bolygóról származó lény költözött, akinek az a küldetése, hogy egyetlen nap alatt kiderítse, miért sírnak az emberek.


Online: Angolul Youtubeon

Véleményem: Nem is tudom, mivel kezdjem először. Azt meg kell hagyni, hogy az alapötlet jó, a színészek is jók voltak, viszont a karakterek több sebből véreztek. Kezdjük Hanaval. Ha elhagy a szerelmed, akit mindenkinél jobban szerettél, ráadásul éppen a legjobb barátnőddel csal meg, az baromira tud fájni, igen. De ez még egyáltalán nem ok arra, hogy valaki öngyilkos akarjon lenni, hacsak nem érzelmileg instabil és beszámíthatatlan az illető, vagy valamilyen más pszichológiai problémái vannak, de Hanara ez nem volt jellemző. És mivel ez volt a karakterének alapja, így elég hiteltelenre sikerült szegény. Persze előhozták azt a szálat is, hogy valójában minden, amit akart az nem más, mint élni, és emiatt a cslódottság miatt nem tudott, de végső soron az embert nem lehet meggyőzni azzal, hogy valaki egy szakítás miatt akarjon öngyilkos lenni; engem legalábbis nem sikerült. 

A másik pedig Hul-volt, vagy Ahn Young Mo, ahogy tetszik. Ő ugyebár egy földönkívüli, akit azért küldtek a földre, hogy teljesítsen egy küldetést: egyetlen nap alatt derítse ki, miért sírnak az emberek. Hul épp a jó emberrel találkozik, hiszen Hana jelenleg mást sem csinál, csak sír, tehát Hul egyrészt ezért marad vele, hogy kiderítse, mi az oka a sírásának. Az ő karakterével az volt a baj, hogy kidolgozatlan volt, összecsapott, és nem figyeltek oda a részletekre, ami agyonvágta az egész karaktert. A srác tudott vezetni, tudta használni a pisztolyt, sőt, képzeljétek, még úszni is tudott, holott most járt életében először a földön, és életében először volt emberi testben! Viszont, fogalma sem volt arról, hogyan kell sétálni (!), nekiállt oldalazófutásban átmenni a zebrán (de közben tud vezetni, meg úszni, hm, érdekes), és azt sem tudja, mi az a mandarin, és hogyan kell megenni (fogta, aztán hájastul beleharapott a mandarinba). Értitek, ugye? Tiszta összecsapott volt a karakter, egymásnak ellentmondó dolgokat művelt. A másik az, hogy az ő bolygóján elvileg nem voltak érzelmek, itt viszont vannak. És nekem egy kicsit furcsa volt, hogy egy nap elteltével megcsókolta Hanat. Egy csókhoz pedig ugyebár érzelmek kellenek. De egy olyan lény, aki egész életében nem érzett semmi ilyesmit, mert eltűntek a bolygójáról az érzelmek, az hogyan tudja azonosítani egy nap alatt, hogy mi zajlik le a fejében, és a tetsében? Honnan tudta, hogy meg akarja csókolni a lányt, honnan tudta, hogy az érzelmek, amik lejátszódnak benne azt jelentik, hogy meg akarja csókolni, mikor még sosem érzett semmit? Hmm, fura.

Viszont volt valami, ami nagyon tetszett a sorozatban. Mégpedig a hangulata. Bár elég kidolgozatlan volt az egész (ami sajnálatos, hiszen potom 50 percnyi sorozatról volt szó, és ezt nagyon jól össze kellett volna rakni), a sorozat hangulata mégis nagyon megfogott. Ráadásul annyira jól válogatták össze a zenét, annyira illett a hangulathoz, sőt, még jobban megadta azt az érzést a sorinak, és ezért is nem hagytam abba. Sajnos a karakterek kidolgozatlanok voltak, pedig ahogy írtam is, az alaptörténet jó, és ennél sokkal jobban is meglehetett volna csinálni. Viszont a hangulatát nagyon élveztem, a zenéket, és ahogy ezt összerakták. Ha másért nem, nekem a hangulat miatt megérte.

Love In Time

2019. január 13.
Műfaj: romantikus, fantasy, időutazás

Dátum: 2018

Részek száma: 6

Főszerepben: Oh Ha Young (Yoo Hari) és Go Yoon (Noh Jinwoo)

Ismertető: A történet egy "brain hackerről" szól, aki visszautazik az időben, hogy megmentse a nőt, akit szeret. De valahányszor visszautazik, a lányt mindig másféle baleset éri, és máshogyan hal meg. Vajon Jinwoo képes egyáltalán megváltoztatni a sorsot, és megmenteni Harit? Vagy végül fel kell adnia, és elengedni a lányt?


Online: Viki.com 

Véleményem: Most, hogy vége a vizsgáimnak gondoltam, pihenek egyet, és megnézek egy web-drámát. Fogalmam sem volt, mit karok nézni, szóval Viki.com-on egyszerűen szűkítettem a sorozatajánlók körét a web-drámákra, és bekapcsoltam az elsőt, ami megtetszett. Merthogy közben rájöttem, hogy valami romantikusat néznék. És hát így találtam rá a Love in time-ra. 

Nem olvastam el az ismertetőjét, szóval teljesen váratlanul ért a történet. Maga az alap nagyon tetszett: egy fiú, akinek meghalt a szerelme, és egy kutatás segítségével visszautazik az időben, hogy megakadályozza, hogy a lány meghaljon. Nagyon szeretem az időutazós történeteket, szóval én csak pozitívakat tudok írni a történetről. 

Hogy hogyan tudtak utazni az időben annak a történetben  nem sok szerepe volt. A lényeg az volt, hogy tudnak és kész. A hangsúly azon volt, hogy mit meg nem tenne Jinwoo azért, hogy megmentse Harit. Mindent megpróbált, minden lehetséges halált igyekezett elkerülni, próbált válaszokat találni arra, hogyan változtathatná meg a sorsot. És mikor rájött, kész lett volna megtenni, amit kell. Szegénynek nem egyszer kellett végignéznie, ahogy a lány, akit szeret meghal. És minden újabb alkalommal igyekezett elkerülni az előző eseteket, de végül mindig ugyanaz volt a végeredmény. Az ember azt gondolná, egy idő után belefárad ebbe, vagy már nem bírja tovább érzelmileg, de Jinwoo-val nem ez történt. Valahányszor elbukott, legközelebb még erősebben próbálkozott. Közben pedig minden alkalommal igyekezett annyi időt eltölteni Harival, amennyit csak tudott. Ezek voltak szerintem a legaranyosabb pillanatok a sorozat alatt. Azok a kis beszélgetések, randik, amikre Jinwoo elvitte Harit. Mintha tényleg ez lenne az utolsó alkalom, pedig legközelebb megint visszajött. Kicsit olyan "éljünk a mának" hangulata volt, de közben egy pillanatra sem adta fel. Csak próbálta kihozni abból a kevés időből, ami nekik jutott a maximumot.

Ha nem számítjuk azt, hogy Hari legalább hatszor meghalt a sorozat során, akkor azt mondhatom, hogy nagyon romantikus és aranyos volt. Az volt a romantikus, ahogyan Jinwoo bármit megtett volna Hariért. Bár nem az a fajta volt, aki kimondja az érzéseit, hanem sokkal inkább kimutatta azokat, és éppen ezért volt olyan megható az egész. Ahogy kétségbeesetten próbált megoldást találni, és újra meg újra átélte azt a pillanatot. És az volt az aranyos, mikor Hari kész lett volna meghalni, és engedni Jinwoonak, hogy nélküle éljen tovább boldogan, mikor megtudta, mi történik.

Mivel ilyen kis rövidke sorozat volt a készítők vagy nem figyeltek oda a részletekre, vagy csak én voltam nagyon fáradt, és nem értettem, hogy most akkor mi van. Ugye említettem, hogy nem azon volt a hangsúly hogy hogyan tudnak utazni az időben. És éppen ezért nekem a történt vége egy kissé ködös volt. Nem erre számítottam, és nem is nagyon értettem, hogy hogyan történhetett ez. Ettől függetlenül persze örültem annak, ahogyan vége lett, így lett teljes. Sajnálom, hogy ilyen rövidke volt a történet, én biztos megnéztem volna egy 12-16 részes sorozatot is belőle. Az alaptörténet nagyon jó, bármit ki lehetett volna hozni belőle, és a főszereplő páros is aranyos volt együtt. Én tudom ajánlani, hisz alig másfél órás a történet, és egyszer mindenképpen jó kikapcsolódás.

Page Turner

2019. január 11.
Műfaj: zenés, dráma, webdráma

Dátum: 2016

Részek száma: 3

Ismertető: A történet 3 fiatalról szól, akik álmok és csalódások között élnek. Yoon Yoo Seul egy nagyon tehetséges zongorista, de nem szereti, amit csinál, egyedül anyja nyomása miatt folytatja. Ám mikor a lány megvakul, úgy dönt, abbahagyja a zongorását. Cha Sik sportoló, rekordot döntött a rúdugrásba, ám egy sérülés miatt abba kell hagynia a sportot, és új álmot kell találnia.  Seo Jin-Mok szintén tehetséges zongorista, ám apja nem ismeri el őt, így nincs önbizalma, hiába jó abban, amit csinál, és hiába imádja a zongorázást. A történet az ő álmaikról és csalódásaikról szól.

Főszerepben: Kim So-Hyun (Yoon Yoo Seul), Ji Soo (Cha Sik) és Shin Jae-Ha (Seo Jin-Mok)


Online: Sorozatbarát

Véleményem: A legtöbb webdrámával az szokott lenni a bajom, hogy iszonyú rövidek, és emiatt kidolgozatlanok, vagy összecsapottak. Na már most ez a sorozat más volt. Itt nem zavart, hogy ilyen rövidke volt, mert épp annyit mutattak be, amennyit kellett, minden érzést átadtak ez alatt a 3 rész alatt, amit kellett, és így volt tökéletes. Biztos lehetett volna belőle egy hosszabb sorozatot is csinálni, de ez így nagyon is jó volt. Ez egy rövidke történet volt, betekintés 3 fiatal életébe, ami nem kellett sokáig húzni, mert 3 rész alatt is el lehetett mesélni az ő történetüket.

Ahogy az ismertetőből is láthatjátok, a történet három fiatalról szól. Az egyikük Yoon Yoo Seul, egy nagyon tehetséges zongorista lány. De minden tehetsége ellenére nem szereti, amit csinál, az anyja álmát éli, aki konkrétan ráerőszakolja a zongorázást. Aztán a lány egy baleset következtében megvakul, és abba kell hagynia a zongorázást. Innentől nem szeretne semmi mást, csak azt hogy saját döntéseket hozhasson, s úgy alakíthassa az életét, ahogyan ő akarja. Nehéz neki vakon élni, így folytatnia a mindennapjait, de nincs egyedül.

Ott van például Seo Jin-Mok, az ősellensége. Ők ketten egy régebbi incidens miatt utálják egymást, ám mikor a lány megvakul, Jin-Mok titokban mindig segít Yoo-Seulnak, mindig ott van, ahol a lány, figyel és vigyáz rá. Jin-Mok, Yoo-Seullal ellentétben nagyon szereti a zongorázást, ám az apja nem ismeri el, ügyetlennek nevezi, aki nem lesz jó semmi másra, mint zongoratanárnak. Jin-Mok pedig nagyon szeretne sikeres lenni, és szereté, ha az apja odafigyelne rá, és elismerné. Az ő álma az, hogy sikeres legyen, és elismerjék a tehetségét.

A harmadik főszereplőnk Cha-Sik, aki sikeres rúdugró. Épp, miután megdöntötte a rekordot megsérül, és abba kell hagynia a sportot. Cha-Sik semmi másban nem volt jó, semmi mást nem tudott elképzelni magának, így érthető, hogy elkeseredik, és úgy érzi, nincs értelme az életének, mikor rájön, hogy le kell mondania az álmáról. Az ő álma valójában szerintem az volt, hogy legyen egy álma. Hogy ne legyen céltalan, és bizonyíthasson. És mikor megtalálta azt az új álmot, ami értelmet ad mindennek, akkor nagyon kitartóan küzdött érte. Én is örültem, hogy új cél talált, mert ennek az életvidám, optimista srácnak nem állt jól a búslakodás. Ő, ahogy Jin-Mok mindig Yoo-Seul mellett volt, ám ő Jin-Mokkal ellentétben nem titokban segít a lánynak. Nem is tudom, melyik volt a szimpatikusabb, a csendesen gondoskodó Jin-Mok, vagy a kissé zajos, bolondos Cha Sik. 

Ami nem tetszett, az Yoo-seul karaktere volt. Valahogy ezek a beképzelt, beszólogatós, leégetik a másikat karakterek nem jönnek be. De ha figyelembe vesszük, min ment keresztül, és így is erős tudott maradni, akkor már kicsit jobban megértem őt. Azonban haragudtam rá, amiért annyiszor bántott Cha Sik-et, holott nem érdemelte meg.


Mindent összevetve én mindenkinek ajánlom ezt a rövidke kis sorozatot, mert semmit nem veszítetek vele, de nyertek három órányi megható szórakozást.

Aftermath

2018. január 24.
Műfaj: fantasztikus, romantikus

Dátum: 2014

Részek száma: 1. évad: 5 rész, 2. évad: 6 rész (8 percesek)

Ismertető: A történet egy középiskolás fiúról, Ahn Dae Yong-ról szól, aki egy baleset következtében 3 napig kómában fekszik a kórházban. Mikor felébred, különös képesség birtokába kerül: az emberek szemeit vagy vörösnek, vagy kéknek látja. A vörös szeműek meghalnak, a kékek gyilkolni fognak. Megpróbálja ezt a képességét arra használni, hogy embereket mentsen. Ám a hírnév lassan a fejébe száll, miközben felbukkan a színen egy másik srác, Kim Joon Goo, akinek hozzá hasonló képességei vannak. 

Főszerepben: Kim Dong Joon (Ahn Dae Yong), Sun Joo Ah (Joo Hee Kyung) Kim Geun Hyung (Kim Joon Goo), Kim Min Suk (Jo In Ho)

Online: Sorozatbarát

Véleményem: Csak egyetlen egy problémám volt a sorozattal. Rövid volt. Iszonyatosan rövid egy ilyen jó sztorinak. De hát minden rövidke webdrámának ez az átka: jó sztorik, kevés idő. Nagyon örültem volna, ha egy hosszabb sorozatot kap ez a történet, mert tényleg érdekes volt. Egyrészt maga az alapsztori, miszerint Dae Yong képes látni, hogy kik fognak meghalni, és kik gyilkolni. Aztán a karakterfejlődések is érdekesek voltak. Gondolhattuk, hogy a médián keresztül szerzett hírnév a fejébe fog szállni, de kicsit jobban is kifejthették volna, kicsit többet is mutathattak volna, ha egy rendes sorozatot kap. 

De így is nagyon tetszett. Nagyon szerettem a főszereplőnket, még akkor is, ha egy picit arrogánssá vált. Tényleg nem volt vészes, de azért látszott, hogy élvezi a dolgot. De hát melyik 18 éves ne élvezte volna, ha mindenki rá figyel, az ő hőstetteire? Érthető volt. És még így is meg tudott maradni egy pozitív, szimpatikus srácnak, és ennek örültem. A hősnőnk annyira nem vett meg magának, végig szkeptikus voltam vele szemben. Nem volt vele bajom, de nem is szerettem meg. In Ho-t pedig szerintem csak az őt alakító színész, Kim Min Suk miatt imádtam. Ennek a srácnak egyszerűen rémcuki feje van! Nem lehet nem vigyorogva nézni őt. A karakterének igazából nem sok szerepe volt, nem zavart sok vizet, de a színészt imádom.

A gonosz karakterünk meg egy az egyben egy pszichopata volt. Olyan nevetése volt, amitől borsódzott a hátam. Meg hát eleve, olyan tárgyilagosan, sőt, élvezettel beszélt arról, hogy meg fogja ölni az embereket, hogy én csak lestem, mint boci az új kapura. Tényleg nagyon sajnálom, hogy nem lett belőle egy normális hosszúságú sorozat. Még ebből a pszichopata Joon Goo-ból is tök sokmindent ki lehetett volna hozni. És akkor így jobban látszódott volna Dae Yong karakterfejlődése is. De hát így alakult. Mindenesetre tudom ajánlani mindenkinek, akinek van egy szabad délutánja, hisz gyorsan végig lehet nézni. Annak ellenére, hogy rövid, igazán jól meg lett csinálva, nem lesz zavaró a rövidke idő.