A dél-koreai „free size” divat iróniája

A dél-koreai divatban a free size – vagyis az egy méretben gyártott ruhák – sokak szerint inkább a divatiparnak kedveznek, mint a vásárlóknak.

A 24 éves Choi Ara egyetlen célt tűzött ki maga elé, amikor egyetemre került: beleférni a free size ruhákba.

„Hongdae vagy a Gangnam állomás föld alatti üzleteiben a legtöbb szép ruha csak free size méretben volt kapható” – mesélte. „Középiskolásként túlsúlyos voltam: 170 centi magas és 65 kiló. Az volt a célom, hogy leadjak tíz kilót, hogy végre hordhassam ezeket a ruhákat.”

Elérte a célját. Közel tíz kilót fogyott – a ruhák mégsem álltak jól rajta.

„A ruhák gyakran túl rövidek voltak. A pólókat még fel tudtam venni, de a hosszú ujjú felsők problémásak voltak: az ujjak túl rövidek voltak, a vállrésznél pedig szűknek éreztem őket.”

És nincs egyedül ezzel az élménnyel.

A 32 éves Kang azt mondta, több csalódás után teljesen felhagyott a free size ruhák vásárlásával.

„Próbálkoztam vele többször is. De mivel csak 156 centi magas vagyok, sokszor egyszerűen túl nagyok rám.”

Mit jelent valójában a free size?

A free size Koreában olyan ruhát jelent, amelyet csak egyetlen méretben gyártanak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az anyag rendkívül rugalmas lenne, vagy hogy a szabás sokféle testalkathoz alkalmazkodna. Bár online és hagyományos üzletekben is gyakori, nincs hivatalos szabály arra, pontosan mekkora egy free size ruha.

A hagyományos méreteknél – például S, M vagy L – léteznek ajánlott szabványok a Koreai Ipari Szabványrendszerben. Ezek azonban nem kötelező érvényűek, ezért sok gyártó figyelmen kívül hagyja őket. A free size esetében pedig még ilyen irányelvek sincsenek.

Kim Jin-young, a hongiki egyetem textilművészeti és divattervezési professzora szerint a free size gyakran egy amerikai S-es méretnek, vagyis a koreai 55-ös méretnek felel meg.

Szerinte a jelenség elsősorban a készletkezelés egyszerűsítéséből ered.

„A gyártók számára minél több méretet kínálnak, annál nagyobb a készletkockázat” – magyarázta. „Sokan ezért tértek át az egyetlen méretben gyártott ruhákra.”

A trend különösen a 2000-es évek elején erősödött fel, amikor az online vásárlás rohamosan terjedni kezdett, és egyre több kisvállalkozás próbálta minimalizálni a megmaradt árukészletet.

Kim példaként elmondta: ha egy márka 60 darab ruhát készít S, M és L méretben, akkor általában mindegyikből 20 darabot gyártanak. Ha azonban az S-es méret gyorsan elfogy, újra kell gyártani, miközben a többi méretből még marad raktáron. Ez könnyen veszteséget okozhat.

„Ha viszont mind a 60 darab ugyanabban az egy méretben készül, sokkal egyszerűbb a készlet kezelése.”

Egy 2014-es koreai kutatás szerint a gyártók azért választják az egy méretet, mert a koreai nők többsége az 55–66-os mérettartományba esik. Így csökkenthetik a költségeket, miközben a vásárlókra marad annak megfejtése, hogy valójában mit is jelent a free size.

A társadalmi hatások

A témával több koreai és külföldi tartalomgyártó is foglalkozott. A YouTuber Jina The Gorgeous például videókban próbált fel különböző koreai free size ruhákat. Bár amerikai méretezés szerint 4–6-os méretet hord, sok esetben ő sem fért bele az egy méretként árult darabokba.

Jina Koreában nőtt fel, ezért tisztában volt az ország méretezési rendszerével, de szerinte a probléma mélyebben gyökerezik: a koreai szépségideál gyakran kizárja a nagyobb testalkatú nőket.

Ma már az Egyesült Államokban él, és azt mondja, megtanulta elfogadni a különböző testalkatokat.

„Rájöttem, hogy az egy méret valójában nem jó mindenkire. Ez már nem visel meg engem, mert megtanultam elfogadni a testemet.”

Azt is hozzátette, hogy míg Amerikában kifejezetten vékonynak számít, Koreában gyakran XL-esnek címkézik.

Sok koreai nő számára azonban nehéz elszakadni ezektől az elvárásoktól.

Kim professzor szerint a szabványosított és változatos méretek hiánya komoly pszichológiai hatással lehet.

„Sok nő, aki nem fér bele a free size ruhákba, úgy érzi, vele van a probléma. Ahelyett, hogy magát a méretezési rendszert kérdőjeleznék meg, saját testüket hibáztatják.”

Szerinte ez hozzájárulhat a fogyókúrák, plasztikai műtétek vagy akár a fogyasztószerek túlzott használatának elterjedéséhez is.

Choi is hasonlóan látja:

„Néha egészen apró ruhadarabokat is free size-ként árulnak. Engem már nem zavar, mert tudom, hogy egyszerűen nem nekem készültek. De szerintem a fiatal lányokra ez sokkal nagyobb hatással lehet, és könnyen azt hihetik, hogy kövérek.”

2020-ban még online petíció is indult Dél-Koreában, amely a ruhaméretek szabályozását követelte.

„Nehéz ruhát vásárolni, mert minden bolt más méretezést használ, ráadásul ott vannak az olyan homályos megnevezések, mint a free size vagy a one size” – állt a petícióban.

A Koreai Technológiai és Szabványügyi Hivatal azonban azt válaszolta, hogy a jelenlegi szabályozások nem kötelező érvényűek, csupán ajánlások.

A hivatal szerint ha az állam túlzottan beleszólna a méretezésbe, az korlátozhatná a márkák kreativitását.

Forrás: ITT

Ha van rá lehetőséged és szívesen támogatnád az oldalt, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.

"Fekete Vénusz", a dél-koreai kém, aki találkozott Kim Jong-illel

Mielőtt találkozott volna az észak-koreai vezetővel, Kim Jong-illel, a „Fekete Vénusz” fedőnevű dél-koreai kémet arra utasították, hogy maradjon fenn sokáig, zuhanyozzon le, és öltözzön elegánsan. Vendéglátói azonban nem tudták, hogy egy apró hangrögzítőt rejtett el a péniszében.

Kevés kém jutott valaha olyan közel egy ellenséges állam vezetőjéhez – különösen egy olyan zárkózott országhoz, mint Észak-Korea –, mint Park Chae-seo, akinek fedőneve „Fekete Vénusz” volt. Az 1990-es években kiábrándult dél-koreai katonatisztnek adta ki magát, aki üzletemberként észak-koreai helyszíneken forgatott reklámokat dél-koreai cégek számára.

„Rendkívül stresszes volt kémként élni” – mondta a 64 éves Park az AFP-nek. „A legapróbb hibánál is lebukhattam volna, akár egy ostoba elszólás miatt.”

A Délre küldött észak-koreai kémekkel ellentétben neki nem adtak ciánkapszulát arra az esetre, ha elfognák.

„Arra képeztek ki minket, hogy saját kezünkkel vessünk véget az életünknek” – mondta, hozzátéve, hogy ezt bizonyos „kritikus pontok” segítségével lehetett végrehajtani a testen.

A „Fekete Vénusz” 1990-ben kezdte pályafutását a katonai hírszerzésnél. Feladata az volt, hogy információkat gyűjtsön Phenjan akkor még kezdeti stádiumban lévő nukleáris programjáról.

Összebarátkozott egy koreai származású kínai atomfizikussal, aki egymillió dollárért cserébe elmondta hogy Észak-Korea két kis hatóerejű nukleáris fegyvert szerzett be. 

1995-ben belépett a hírszerzéshez, ahol megkapta a „Fekete Vénusz” fedőnevet. Ezután Pekingbe küldték egy dél-koreai importcégnél dolgozni, amely észak-koreai termékeknek álcázott vámmentes árukat forgalmazott. Ez lehetővé tette számára, hogy kapcsolatokat építsen ki Észak-Koreában.

Korrupcióval is sikerült közel kerülnie a phenjani rezsim tisztviselőihez. Egy pekingi látogatás során például hamis Rolex órákat adott az észak-koreai hírszerzés vezetőjének.

Park Chae-seo szerint akkor kezdett igazán ismerté válni, amikor segített kiszabadítani Jang Song Thaek egyik unokaöccsét – aki a jelenlegi vezető, Kim Jong-un nagy befolyású nagybátyja volt –, miután Kínában őrizetbe vették. Emellett segített rendezni egy 160 ezer dolláros tartozását is a kínai üzletemberek felé.

Jang Song Thaek családja – akit később, 2013-ban árulás miatt kivégeztek – meghívta őt Phenjanba, hogy megköszönjék a segítségét. Park reklámügynöksége négymillió dolláros szerződést kötött egy észak-koreai turisztikai szervezettel, hogy reklámfilmeket forgassanak a Paektu-hegynél, amely Észak-Korea spirituális bölcsőjének számít, illetve a Kumgang-hegynél is.

Miután a Szovjetunió összeomlásával Észak-Korea elveszítette legfontosabb hitelezőjét, a rezsimnek sürgősen pénzre volt szüksége. A kém elmondása szerint segített a Kim család tagjainak abban, hogy antik kínai porcelánokat adjanak el gazdag dél-koreaiaknak.

Északi szél

1997-ben, több észak-koreai út után elvitték a phenjani Paekhwawon vendégházba, ahol Kim Jong-il – szokásához híven – éjszaka dolgozott. Ott félórás találkozón vett részt a vezetővel. A hangrögzítőt a húgycsövében rejtette el.

Az észak-koreai vezető, akit egy magas rangú hírszerző tiszt kísért, még kezet sem fogott vele.

„A hangja kissé rekedt volt” – emlékezett vissza Park.

A beszélgetés főként porceláneladásokról szólt.

„Eléggé megkönnyebbültem, mert ez azt jelentette, hogy az északiak teljesen megbíztak bennem” – mondta.

Kim Jong-ilt ugyanakkor nagyon érdekelték a dél-koreai elnökválasztások is. Dél-Koreában a választási években gyakran történtek határ menti katonai incidensek, amelyeket a konzervatívok arra használtak fel, hogy a bizonytalan szavazókat maguk mellé állítsák. Ezt a jelenséget „északi szélnek” nevezték.  

Az 1987-es dél-koreai elnökválasztás előtt alig három héttel észak-koreai ügynökök felrobbantották a Korean Air egyik repülőgépét az Andamán-tenger felett, 115 ember halálát okozva.

Az 1997-es választások előtt észak-koreai tisztviselők azt mondták Parknak, hogy a konzervatív dél-koreai elnökjelölt, Lee Hoi-chang három szövetségese fegyveres provokáció végrehajtását kérte tőlük.

„Saját szememmel láttam egy pekingi hotelszobában, ahogy az észak-koreaiak azokat a pénzkötegeket számolták, amelyeket a dél-koreaiaktól kaptak” – mondta.

Az összeg összesen 3,6 millió dollár volt: 36 köteg, egyenként 100 ezer dollárral.

Park jelentette az összeesküvést feletteseinek, valamint az ellenzéki jelölt, Kim Dae-jung környezetének, akik nyilvánosságra hozták az ügyet. A támadás végül nem történt meg, Kim Dae-jung pedig megnyerte a választást.

A három konzervatív politikust elítélték a nemzetbiztonsági törvény megsértése miatt, amely tilt minden kapcsolatot Észak-Koreával. Fellebbezés után azonban felmentették őket, mert Park nem volt hajlandó ellenük tanúskodni.

Miután lelepleződött a fedősztorija, a hírszerzés elbocsátotta Parkot. Ezután visszatért Kínába, ahol ideje nagy részét golfozással töltötte.

A dél-koreai hírszerzés nem kívánta kommentálni a „Fekete Vénusz” állításait.

Miután a konzervatívok ismét hatalomra kerültek, és új hírszerzési vezetőt neveztek ki, Parkot 2010-ben Szöulban letartóztatták, majd elítélték, amiért titkos információkat adott át Phenjannak. Ő azonban azt állította, hogy jelentéktelen adatokat továbbított csupán azért, hogy fenntartsa az észak-koreaiak bizalmát.

„Hat évig magánzárkában tartottak” – állította Park, aki szerint ez politikai megtorlás volt.

Park azt mondta: ha a geopolitikai helyzet ismét megváltozik, és újra rossz oldalra kerül, van egy ütőkártya a kezében, amelyet 2010-ben még nem tudott felhasználni: a Kim Jong-illal, Jang Song Thaekkel és más észak-koreai vezetőkkel folytatott beszélgetéseinek hangfelvételei. Állítása szerint ezeket „valahol egy külföldi országban” biztonságban őrzik.  

Forrás: ITT

Ha van rá lehetőséged és szívesen támogatnád az oldalt, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.

Jeong-in, a 16 hónapos kislány halála

A 16 hónapos kislány, Jeong-in halála hatalmas közfelháborodást okozott Dél-Koreában, miután kiderült, hogy örökbefogadó szülei brutálisan bántalmazták, a rendőrség pedig három gyermekbántalmazási bejelentés ellenére sem lépett közbe.

Az SBS oknyomozó műsora számolt be az esetről. Jeong-in 2020 októberében halt meg, mindössze 271 nappal azután, hogy egy dél-szöuli család örökbe fogadta.

A kislányt 2020 januárban fogadta örökbe egy házaspár, akiknek már volt egy négyéves vér szerinti lányuk. Az anya tolmácsként dolgozott, az apa pedig egy műsorszolgáltató cégnél alkalmazottként. A család korábban még az Korea Educational Broadcasting System egyik műsorában is szerepelt, hogy az örökbefogadást népszerűsítsék. 

Az SBS oknyomozó riportjának képernyőképein
bal oldalon Jeong-in örökbefogadás előtti,
jobb oldalon pedig örökbefogadás utáni fotója látható.

Az SBS riportja szerint az örökbefogadó szülők hónapokon át súlyosan bántalmazták Jeong-int. Az első bejelentést 2020 májusban tette egy bölcsődei dolgozó a yangcheoni rendőrkapitányságon, miután zúzódásokat fedezett fel a kislány testén. A szülők azt állították a rendőröknek, hogy valószínűleg túl erősen masszírozták meg a gyermeket, a rendőrség pedig lezárta az ügyet. 

A házaspár ezután otthon tartotta
Jeong-int, és nem vitték bölcsődébe. Július és szeptember között mindössze hatszor jelent meg az intézményben, miközben vér szerinti lányuk ugyanebben az időszakban egyszer sem hiányzott.

Júniusban újabb bejelentés érkezett: Jeong-int egy parkoló autóban hagyták egyedül. Szeptemberben pedig egy gyermekorvos jelentette a rendőrségnek, hogy bántalmazásra gyanakszik. Mindkét alkalommal lezárták a nyomozást arra hivatkozva, hogy nincs elegendő bizonyíték, és nem választották el a gyermeket a családtól.

Jeong-in 2020. október 13-án halt meg egy mokdongi kórházban, Szöul yangcheoni kerületében. Testét véraláfutások borították, több csontja eltört, és fejsérülései is voltak. A kórházban háromszor állt le a szíve, de az orvosok nem tudták újraéleszteni. Egy kórházi dolgozó jelentette a rendőrségnek a feltételezett gyermekbántalmazást. 

Az Országos Igazságügyi Orvosszakértői Szolgálat boncolási eredménye szerint Jeong-in súlyos belső vérzés következtében halt meg, amelyet külső erőhatás okozott. A 16 hónapos kislány halálakor mindössze 8 kilogrammot nyomott. Amikor januárban örökbe fogadták, hét hónapos volt és 9 kilogramm súlyú.

A yangcheoni rendőrség arra a következtetésre jutott, hogy az örökbefogadó szülők már egy hónappal az örökbefogadás után elkezdték bántalmazni a gyermeket. Novemberben a szöuli déli ügyészség az örökbefogadó anyát gyermekbántalmazás következtében elkövetett gondatlan emberöléssel vádolta meg, az apát pedig hanyagsággal. Az anya pere január 13-án kezdődött a Szöuli Déli Kerületi Bíróságon.

Mivel a gyermekbántalmazás következtében elkövetett gondatlan emberölés maximális büntetése 15 év börtön, sokan gyilkossági vádat követeltek. Egy, a Kék Ház petíciós oldalára feltöltött beadvány több mint 230 ezer aláírást gyűjtött össze, hogy súlyosabb vádat emeljenek az örökbefogadó szülők ellen.

A Korean Women Lawyers Association hétfőn közölte: az örökbefogadó szülőket gyilkosságért kellene felelősségre vonni. A szervezet szerint az eddig összegyűjtött bizonyítékok alapján nincs ok arra, hogy ne emeljenek gyilkossági vádat. Emellett hangsúlyozták, hogy a helyi önkormányzatoknak több szakembert és nagyobb költségvetést kell biztosítaniuk a gyermekbántalmazási ügyek felismerésére és kivizsgálására.

A szervezet szerint csak 2018-ban 28 gyermek halt meg otthoni bántalmazás következtében Dél-Koreában. Úgy fogalmaztak: a kormány tavaly megígérte a gyermekek jogainak védelmét, de érdemi változás nem történt.  

A rendőrséget komoly kritikák érték amiatt, hogy nem reagált megfelelően a bejelentésekre, és enyhe felelősségre vonást alkalmazott az érintett rendőrökkel szemben. Hét rendőr figyelmeztetést kapott az első két ügy kezelése miatt, további öt rendőr ellen pedig fegyelmi eljárás indult a szeptemberi bejelentés kapcsán.

Újabb petíció is indult, amelyben a felelős rendőrök és a yangcheoni rendőrkapitány elbocsátását követelték; egyetlen nap alatt több mint 110 ezren írták alá. 

Az akkor kormánypárti Noh Woong-rae bejelentette, hogy pártja módosítani fogja a törvényt: megdupláznák a gyermekbántalmazásért kiszabható börtönbüntetéseket, és nyilvánosságra hoznák az elkövetők személyazonosságát. Az akkor ellenzéki Kim Chong-in szerint vizsgálatot kell indítani annak feltárására, hogyan vallhatott ekkorát kudarcot a rendszer.

Forrás: ITT

Ha van rá lehetőséged és szívesen támogatnád az oldalt, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.

인연 (inyeon) a koreai kultúrában

Az inyeon (인연) egy kínai-koreai kifejezés, amely „összefonódott sorsot” vagy „kauzális kapcsolatot” jelent. A kínai yinyuán kifejezésből származik, mely jelentése változás, lehetőség, sors vagy végzet. Ez pedig a szanszkrit hetu-pratyaya fogalomra vezethető vissza, amely az ókori buddhista filozófiában a „okok és következmények” összefüggésrendszerét jelöli. Arra ad magyarázatot, hogyan lehetséges, hogy megmagyarázhatatlan kapcsolatot vagy kötődést érzünk olyan emberekkel, akiket alig ismerünk, távoliak vagy épp nagyon különbözőek tőlünk. Ez a koreai buddhizmus egyik alappillére, és egyedülálló szemléletet kínál az emberi kapcsolatok, az egyéni felelősség és a létezés összekapcsoltságának megértéséhez.

Fordíthatnánk „sorsnak” vagy „végzetnek”, de ez túl szűk értelmezés lenne. Az inyeon filozófiai gyökerei a karma fogalmában rejlenek – ez a buddhizmus egyik alapelve, amely ok-okozati láncot állapít meg az egyén tettei és jövőbeli következményei között –, valamint a Sunyata tanításában, amely szerint minden jelenség között kapcsolat van, és nincs önálló, független létezése.

Egy régi koreai közmondás szerint: „Az is inyeon, ha csak a ruhád súrolja a másikét.” Más szóval még egy futó, látszólag véletlen találkozás is a sors műve. A fogalmat gyakran egy vörös fonállal szimbolizálják, amely két lelket összeköt. Ezt a fonalat egy ősünk szelleme szövi, és minden olyan emberhez elvezet, akivel dolgunk van az életben, végül pedig annak a kisujjához érkezik, akit örökre szeretnünk kell.

Az inyeon tehát abból indul ki, hogy kapcsolataink és másokkal való interakcióink a múltbeli karmánk eredményei. Más szóval az emberek, akikkel találkozunk, és az élmények, amelyeket átélünk, nem véletlenszerűek, hanem egy karmikus út következményei. Emellett az összes jelenség összekapcsoltságát is tükrözi, megmutatva, hogy életünk számtalan más lény életéhez kapcsolódik egy olyan kapcsolati hálóban, amely messze túlmutat közvetlen valóságunkon.

A hívők számára az inyeon mindenféle kapcsolatot áthat: a legszorosabbaktól, mint a család és a szerelem, egészen a távoli ismertségekig vagy akár idegenekkel való találkozásokig. Minden találkozás mély jelentést kap, és a fejlődés, a kölcsönös változás lehetőségét rejti. Az inyeon tudatosítása arra tanít, hogy hálásak legyünk azokért az emberekért, akik pozitívan gazdagítják életünket. Ugyanakkor arra is, hogy a nehéz kapcsolatok és kihívások a fejlődés és a karma tisztulásának lehetőségei.

Arra is tanít, hogy mély együttérzéssel forduljunk mások iránt, megpróbálva megérteni cselekedeteiket – legyenek azok pozitívak vagy negatívak –, hiszen azok valójában a múlt karmájának következményei. Így az együttérzés az ítélkezés ellenszerévé válik, és hidat képez az egyetemes megértés és szeretet felé.

A koreai társadalomban ez egy jelentős filozófiai fogalom, összefonódva a konfuciánus harmónia- és kapcsolatrendszer-elvvel. Az összekapcsoltság és a karmikus felelősség hangsúlya hozzájárult a család és a közösségi jólét erős szerepének kialakulásához. Az inyeon megerősítette a család fontosságát, hangsúlyozva a kollektív karma és az otthoni kapcsolatokért viselt felelősség jelentőségét. A családi kötelékek szentnek számítanak, a szülők és idősek tisztelete alapérték. A fogalom hűséget és kötelezettséget is jelent: a gyermekektől elvárják, hogy gondoskodjanak idős szüleikről, és akár saját szükségleteiket is háttérbe szorítsák a család érdekében. Az ősök tisztelete – amely Koreában széles körben elterjedt gyakorlat – abból a hitből ered, hogy az ősök befolyásolják az utódok sorsát. Az inyeon ezt a hiedelmet is erősíti, a múlt generációi iránti tiszteletre és hálára ösztönöz.

Az összekapcsoltság és a karmikus felelősség hangsúlya hozzájárul a társadalmi harmónia és a közösségi kohézió erősítéséhez is. A szemlélet szerint minden élőlény kölcsönösen függ egymástól, és felelősséggel tartozik a közösségi jólétért. Ez a kölcsönösség ösztönzi az együttműködést és a kölcsönös segítségnyújtást, elősegítve többek között az önkéntesség és a jótékonyság fejlődését is.

Az inyeon azonban ma már nem annyira jelenik meg a koreai popkultúrában: egy olyan korszakból ered, amikor a hagyományos vallási hiedelmek sokkal inkább a mindennapi élet részei voltak.

Ma ezt felváltotta a modernebb „jeong” fogalma, amely a „mi-érzését”, az összetartozást, az „egy szív-egy elme” közösségi élményét jelenti. Ez a kimondatlan kedvességek világa, az úgynevezett „láthatatlan öleléseké”. Jeong az, amikor valaki szó nélkül átadja neked a helyét a buszon, amikor egy tál bulgogi mellé ingyen kapsz extra köretet, amikor egy elveszett pénztárcát leadnak a rendőrségen, vagy amikor valaki segít kijutni a metróról.

Forrás: ITT és ITT

Ha van rá lehetőséged és szívesen támogatnád az oldalt, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.

Tabuk Koreában: Szex és szexualitás (2. rész)

Ha még nem olvastad, kezd az 1. résszel!

Dél-Koreában, ahol a konfucianizmus mélyen beágyazódott a társadalmi kultúrába, az iskolák gyakran úgy kezelik a szexuális felvilágosítást, mint egy kellemetlenséget, amit egy 20 perces videóval el lehet intézni. Bár az élmény iskolánként változó lehet, egy névtelen megkérdezett (Fresh., UIC, Underwood Div.), aki Koreában született és ott is tanult, a Yonsei Annalsnek adott interjújában elmondta, hogy náluk a felvilágosítás során a tanár csak videókat mutatott a szexuális bűncselekmények megelőzéséről, illetve elméleti magyarázatokat arról, hogyan működik a szex. „A diákok egyszerűen kikapcsoltak a szexoktatás alatt; senki sem figyelt igazán, mert nem tartották fontos órának” – idézi vissza az élményt.

Az oktatás másik hiányossága, hogy az iskolák ritkán adnak lehetőséget a diákoknak arra, hogy átgondolják a szex következményeit, vagy megértsék, hogyan működik a szex a való életben. „Volt egy óránk, ahol homokzsákokat kellett magunkra rögzítenünk, amelyek nagyjából egy valódi baba súlyát adták, hogy jobban megértsük a terhességet” – meséli Park Jin-woo (Soph., Politikai Tudományok és Nemzetközi Tanulmányok), aki korábban egy japán nemzetközi iskolába járt. „Meg kellett néznünk egy videót egy szülésről, hogy megtanuljuk, hogyan születik a gyermek, és milyen felelősségek követik a szexet” – tette hozzá Park.

Dél-Koreában a szexoktatás még az alapvető mechanizmusokat sem magyarázza el, és nem elégíti ki a hormonális tinédzserek kíváncsiságát, akik emiatt más módszerekhez nyúlnak: barátoktól kérdeznek, pornót néznek vagy az interneten kutakodnak. A diákok tényleges szexuális tudása csupán 3,7 pont a 10-ből, miközben saját megítélésük szerint 7,27 pontot értenek.

A SZEX KIVEZETÉSE A SÖTÉTSÉGBŐL

Miután rávilágítottunk a koreai szexoktatás hiányosságaira, könnyen az lehet a benyomásunk, hogy Korea még mindig nagyon konzervatív. Ugyanakkor van egy reménysugár: az ország fokozatosan nyit a „szexbeszélgetés” normalizálása felé. Népszerű koreai YouTube-csatornák, mint a Spooning és a Daisy, oktató tartalmakat kínálnak olyan témákról, mint az önkielégítés, síkosítók vagy szexjátékok. A Spooning 53,7 millió, a Daisy pedig 49 millió követővel rendelkezik; ezek a számok is azt mutatják, hogy egyre több koreai nyitottabb a szex iránt, és természetesnek, életük szerves részének tekinti azt.

Ugyanakkor néhány népszerű YouTube-csatorna még nem jelenti azt, hogy a hétköznapi koreaiak kényelmesen beszélnek a szeretkezésről. Ami igazán szükséges, az egy olyan általános társadalmi légkör kialakítása, amely normalizálja a szexet. Egy probléma diagnosztizálásához és megoldásához először meg kell tudni nevezni a problémát – ugyanez igaz a szex kérdéseire is.

FOGAMZÁSGÁTLÁS

Egy gyógyszertár pultjánál nem éppen ideális a szexuális életről, a hüvelyi vérzésről vagy a mell érzékenységéről beszélgetni. Arra pedig végképp nem alkalmas helyszín, hogy valaki részletesen átbeszélje, hogyan kezelje a hormonháztartását. Pedig ezek mind létfontosságú kérdések akkor, amikor valaki szájon át szedhető fogamzásgátlót használ – ezek ugyanis Koreában vény nélkül kapható (OTC) készítménynek számítanak.

Ennek következtében a magánszféra hiánya és a szakmai odafigyelés korlátozottsága miatt sok koreai nő nem megfelelő tájékoztatás mellett vásárol fogamzásgátló tablettát, elegendő használati ismeret nélkül.

Ironikus módon a jelenlegi gyakorlat, amely elvileg megkönnyíti a fogamzásgátlókhoz való hozzáférést, valójában eltántoríthatja a koreai nőket attól, hogy valóban éljenek a reproduktív egészségük feletti kontroll lehetőségével.

A Koreai Szülészeti és Nőgyógyászati Társaság (KAOG) adatai szerint a koreai nők mindössze 2,5 százaléka szed fogamzásgátló tablettát, szemben az Egyesült Államokban mért 14,3 százalékkal és az új-zélandi 40 százalékkal.

Jelenleg a Koreai Élelmiszer- és Gyógyszerbiztonsági Hatóság (KFDA) minden fogamzásgátló készítményt vény nélkül kapható gyógyszernek (OTC) minősít, két termék kivételével.

A szájon át szedhető fogamzásgátlók különböző mennyiségű ösztrogént és progesztint tartalmaznak. Ezek a hormonok a peteérés gátlásával, valamint a méhnyaknyák besűrítésével előzik meg a terhességet, így megnehezítik, hogy a spermiumok eljussanak a petesejthez. A méhnyak állapotának megváltozása emellett azt is gátolja, hogy a megtermékenyített petesejt beágyazódjon a méh falába. Megfelelő szedés mellett a tabletták akár 99%-os hatékonyságúak.

A nők ezeket a tablettákat bármelyik gyógyszertárban megvásárolhatják orvosi recept nélkül. Ezzel szemben a sürgősségi fogamzásgátlók – közismert nevükön az „esemény utáni” tabletták, amelyeket védekezés nélküli együttlét után lehet bevenni – receptkötelesek.

Ez a besorolás ellentétes az olyan országok gyakorlatával, mint az Egyesült Államok, Japán, Új-Zéland és Anglia. (Az Egyesült Államokban a 18 év alatti nőknek orvoshoz kell fordulniuk, ha sürgősségi fogamzásgátló tablettát szeretnének vásárolni.)

„Ez egy elavult, az 1970-es évekből származó szabályozás, amikor a fogamzásgátló tablettákat népességszabályozási kezdeményezés részeként juttatták el a gyógyszertárakba” – magyarázta Cheong Ho-dzsin, a KAOG alelnöke. „A tablettahasználat kirívóan alacsony aránya jól mutatja, hogy ez a rendszer nem segíti a nőket.”

Koreában a leggyakrabban alkalmazott védekezési módszerek az óvszer, a megszakításos közösülés (a hüvelyen kívüli ejakuláció) és a menstruációs ciklus követése (a legtermékenyebb napok kerülése). Ezeknél a módszereknél 15–20 százalék az esélye annak, hogy terhesség következik be.

A KFDA egyik illetékese szerint a vény nélkül kapható és a receptköteles gyógyszerek közötti fő különbség a klinikai biztonság. „Azokat a készítményeket engedélyezzük szabad forgalmazásra, amelyekről az idő során bebizonyosodott, hogy biztonságosak.”

Cheong nem ért egyet ezzel.

„Egy orvos első és legfontosabb feladata a tanácsadás” – mondta.

„Nem az a cél, hogy bonyolult vizsgálatokat végezzünk a nőkön azért, mert aggódunk a gyógyszer biztonságossága miatt. Azért van rá szükség, hogy átbeszéljük, mire lehet számítani a fogamzásgátló tabletta szedésekor, és hogyan kell azt helyesen alkalmazni; egy olyan biztonságos közegben, ahol a szexuális egészségről is nyíltan lehet beszélni. Az ilyen gyakorlat ösztönözné a nőket a készítmény használatára.”

Cheong úgy véli, hogy a receptköteles fogamzásgátlók 2008-as bevezetése hozzájárult az abortuszok számának csökkenéséhez: míg 2005-ben 340.000 beavatkozást végeztek, addig 2010-re ez a szám 170.000-re esett vissza. Jelenleg Koreában a Bayer Schering Pharma két készítménye érhető el orvosi recepttel.

A Yaz és a Yasmin kombinált hormontabletták, amelyek drospirenont (a progeszteron szintetikus változatát) tartalmazzák. Ez az összetevő csökkentheti a menstruáció idején jelentkező puffadást, ugyanakkor lehetséges szívproblémákat is okozhat, ami több ezer peres eljáráshoz vezetett.

2012 április 10-én az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) bejelentette, hogy szigorúbb figyelmeztetéseket vezet be a drospirenont tartalmazó fogamzásgátló készítmények esetében. Ezután a KFDA röviddel később közleményt adott ki, amelyben arra kérte az orvosokat és gyógyszerészeket, hogy tájékoztassák a betegeket.

A szájon át szedhető fogamzásgátlókat a lehető legnagyobb védelem érdekében minden nap, azonos időpontban kell bevenni. Az első alkalommal használóknak a menstruációjuk első napján kell elkezdeniük a szedést, és a tabletták egy héten belül fejtik ki a hatásukat.

A Koreában elérhető legtöbb típus 21 tablettát tartalmaz, amelyek azonos mennyiségű, mesterségesen előállított progesztin- és ösztrogénszármazékot tartalmaznak. Három hét szedés után a nő tarthat hét nap szünetet, ami alatt megjön a szokásos menstruáció, vagy azonnal elkezdhet egy új levelet, hogy elkerülje a vérzést.

A kihagyott tabletták esetén a megfelelő teendők ismerete kulcsfontosságú. Például ha egy nő a ciklus első két hetében két tablettát kihagy, azokat azonnal be kell vennie, és a következő hét napban kiegészítő védekezést, például óvszert, kell alkalmaznia. Ha azonban háromnál több tabletta marad ki, új levéllel kell újrakezdenie a szedést.

A szedési szabályokon túl az egyes márkák hormontartalmában meglévő összetett különbségek miatt is indokolt az orvosi konzultáció. A nők eltérő mellékhatásokat tapasztalhatnak, az orvos pedig fel tudja mérni a panaszok mértékét, és szükség esetén más készítményre való áttérést javasolhat.

Forrás: ITT

Ha van rá lehetőséged és szívesen támogatnád a munkám, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.

Pigpen (webtoon)

Cím: Pigpen

Műfaj: webtoon, thriller, pszichológiai, misztikus, horror

Ország: Dél-Korea

Írók: Kim Carnby és Cheon Beom Sik

Fejezetek száma: 68

Kiadás: 2020

Leírás: Pihentető menekülés a paradicsomba… vagy halálos csapda?

Song Jinhyeok egy lélegzetelállító tengerparton ébred, de fogalma sincs, ki ő, vagy hogyan került oda. Bárhogy próbálja összerakni a történteket, nem könnyű kibogozni ezt az őrjítő rejtélyt úgy, hogy mindenegyes nyom újabb, őrjítő kérdésekhez vezet… és a család, amely befogadja őt, korántsem az, aminek látszik.

Véleményem: Srácok... esélyetek sincs arra, hogy kitaláljátok, mi folyik itt. 

Én úgy ugrottam bele, hogy még a műfaját sem néztem meg, csak megláttam Kim Carnby nevét, és nekiálltam olvasni. A Sweet Home és Bastard után én már nem kérdőjelezem meg ezt az embert.

Ebben a történetben semmit nem tudsz előre kitalálni. Persze aki sok hasonló műfajú történetet olvasott, annak valószínűleg lesz némi fogalma arról, hogy nagy vonalakban mi folyhat itt; de az utolsó fejezetekig még ő sem fogja tudni összerakni a teljes képet. Mert a teljes kép egy őrület.

A történet ott kezdődik, hogy Song Jinhyeok felébred egy festőien szép szigeten; amin egyébként semmi más nem festői és nem szép. A világon semmire nem emlékszik; sem a nevére, sem a múltjára, azt is csak azért tudja, hogy fiú, mert... Nos. Miután valahogy kisakkozta, hogy biztos hajótörött lett (bár hogy milyen hajóra szállt fel, mikor, miért és hová tartott, azt nem tudja), elindul, hogy felfedezze a szigetet. Nem tart sokáig, hogy találjon egy nagyon indokolatlan panziót, amit egy hátborzongató család üzemeltet. Két szülő, és három gyerek, ebből az egyik egy bogárkínzó, disznóölő kb. 12 éves copfos kislány, a másik egy majdnem-de-mégsem céda leányzó, a harmadik pedig egy magas, nem túl szószátyár srác, aki kvázi csak akkor szólal meg, amikor azzal fenyegeti Jinhyeokot, hogy megöli. Hupsz. A szülők közül az apa hívő; de a Bibliája egy üres lapokkal teli könyv. A majdnem-de-mégsem céda leányzó imád olvasni; de a könyv, amit olvas üres lapokból áll. A család egy panziót vezet, de nincsenek vendégeik, csak szökőévente egyszer; és azokat is (látszólag) megölik. Most azt hiszed, kitaláltad, mi történik itt, mi? Bocsi, de még mindig fogalmad sincs.

Miután Jinhyeok rájön ezekre az apróságokra, illetve arra, hogy talán nem kellene megennie a vacsorát, amit főznek neki, mert lehet, hogy drog van benne, teljesen kiakad, és őrjöngeni kezd, aminek az lesz az eredménye, hogy a család bezárja a csávót egy faházba; ahonnan észrevesz egy kisfiút, aki lehet, hogy a család legfiatalabb gyermeke? De akkor hol volt egészen eddig, és miért nem beszélt róla senki? És miért van nála Jinhyeok telefonja? Ahogy te nem tudod, úgy Jinhyeok sem tudja.

Aztán megjelenik a képben egy néhai k-pop sztár, aki most már jobb napokon sem emlékeztet régi önmagára; szakállas, dagi, ápolatlan. Amolyan mindenesként dolgozik a családnak, akik (látszólag) fizetségként drogot adnak neki (merthogy az ürge egy lecsúszott néhai k-pop sztár). De nem biztos, hogy a fizetség drog. Ez a srác Taehui, és első és legfontosabb szerepe, hogy figyelmezteti Jinhyeokot: bizonyítsa be az értékét a családnak, ha nem akarja, hogy ő legyen az aznap esti vacsora. Ugyanis elképzelhető, hogy a család nem is drogot tesz a vacsiba; lehet, hogy emberhúst esznek.

Vagy mégsem?

Tulajdonképpen fogalmad sincs (és valószínűleg tévedsz). És ez a legjobb az egészben: nagyjából az utolsó fejezetekig elképzelésed sincs, hogy mi történik, de amikor kiderül, az a legélvezetesebb katarzis.

Vannak elejtett félmondatok, foszlányokban visszatérő emlékek, itt-ott megtalált papírfecnik számokkal, meg egy disznóól, aminek Jinhyeok a közelébe sem mer menni, mert... Miért is? És van a világ a szigeten túl, ahová Jinhyeok elvileg nagyon szeretne visszatérni. De ebben se legyél olyan biztos. Még akkor sem jársz közel a megoldáshoz, ha a cselekmény ellentétét hiszed el.

A történet legizgalmasabb karaktere a főszerplő, aki nem emlékszik a múltjára. És mivel nem emlékszik a múltjára, tiszta lappal indul az olvasó előtt, de legfőképpen saját maga előtt. Nagyon izgalmas, mivé fejlődik Jinhyeok, amint elkezd visszatérni az emlékezete, és a ki is van hangsúlyozva a történetben, mennyire megváltoztatják őt az átélt események. (Itt szeretném megjegyezni, hogy emiatt nekem volt egy ötletem, mire akarhat kifutni a történet, de közelében sem voltam a valóságnak. Ezt egy egész kicsit bánom, mert nagyon izgalmas koncepciót találtam ki. Másrészt lenyűgözött, mennyire kiszámíthatatlan a történet, és mennyire nem jártam mégcsak a közelében sem a megoldásnak.) A történet nem próbálja meg sem áldozat, sem  gonosztevő szerepében bemutatni Jinhyeokot. Nincsenek ilyen szélsőségek, csak a morálisan szürke valóság. A történet nem akarja megmondani neked, hogy sajnáld vagy elítéld őt, ez mind a te interpretációdon múlik, és ez a nyitottság, ez az olvasói szabadság nekem nagyon tetszett. Kim Carnby lehetetlenül jó karaktereket ír.

Zseniális ez a történet. Zseniális a hangulata, a feszültség, ahogy felépíti a cselekményt és az érzelmeket addig a pontig, ahol már nem lehet tovább építkezni, és összeomlik az egész. És ekkor nyer értelmet minden. Ha tudsz és szeretsz out-of-the-box (tehát kreatívan, konvencióktól mentesen) gondolkodni, ezt a történetet nagyon fogod szeretni. Persze legyél egy picit őrült is; a megoldást akkor értékeled a legjobban.

És ha most azt gondolod, hogy igazából nem is mondtam semmi konkrétat erről a történetről, akkor nagyon jól látod a helyzetet. Minden spoileres lenne, még a karakterek ismertetése is. Úgyhogy szaladj, és olvasd el, hogy megtudd, amit itt nem tudtál meg!

Tabuk Koreában: Szex és szexualitás (1. rész)

A fotón óvszerekből készült installációk láthatók egy óvszerkiállításon,
amelyet 2020-ban rendeztek a dél-seouli Seocho kerületben. [YONHAP]

Az emberek körülbelül hatmillió éve lakják a Földet, mégis az egyik legalapvetőbb, az emberiség által ismert ösztön Koreában még mindig tabunak számít: a szex.

Mindig is ez volt az elefánt a szobában, olyannyira, hogy a koreai gyerekek és tinédzserek mit sem sejtenek róla, és kínosan érzik magukat a témától. Még a médiában is megjelentek olyan esetek, amikor a tinédzserek műanyag zacskókat vagy folpackot használnak óvszer gyanánt.

Vajon miért nem a megfelelő módon védekeztek?

Egyes beszámolók szerint a tinédzserek erre azt mondták, hogy az óvszer vásárlása „kínos”, mivel a koreai társadalom rossz szemmel nézi, ha a kiskorúaknak köze van a szexhez.

A Naver kérdés-válasz felületén, a Jisik In oldalon több bejegyzés is megjelent, ahol a felhasználók arról érdeklődtek, vajon az ilyen módszerek mennyire hatékonyak a hagyományos fogamzásgátláshoz képest. Néhányan azt is hozzátették, hogy „túlságosan szégyellték óvszert venni”. Mások pedig azt kérdezték, mi történik, ha az együttlét közben elszakad a műanyag zacskó, illetve elfogadható-e a használata, ha előtte kimossák.

A képen egy iskolai szexuális felvilágosító óra látható.
[JOONGANG KÉP]

Néhány tinédzser a saját tapasztalatait is megosztotta: volt, akitől személyigazolványt kértek, amikor a kisboltban óvszert próbált vásárolni, sőt olyan is akadt, akinek az eladó egyszerűen megtagadta az eladást.

A dél-koreai Oktatási Minisztérium és a Járványügyi és Betegségmegelőzési Ügynökség 2021-es felmérése szerint a szexuális tapasztalattal rendelkező, összesen 60.000 megkérdezett általános és középiskolás diák 34,5 százaléka azt válaszolta, hogy „csak néha” vagy „soha” nem használt fogamzásgátlást.

(Itt fontos tisztázni, hogy az itt említett "általános és középiskolások" Koreában a "middle and high school" korosztálynak felelnek meg, tehát 12-15 és 15-18 évesek. (A szerk.))

A Járványügyi és Betegségmegelőzési Ügynökség egy másik, szintén 2021-es kutatása szerint mindössze 67,8 százalék mondta azt, hogy az elmúlt 12 hónapban részt vett iskolai szexuális felvilágosításon. Ez alacsonyabb a 2018-as 78,6 százaléknál, és 2011 óta a legalacsonyabb arány.

MI A PROBLÉMA A SZEXUÁLIS FELVILÁGOSÍTÁSSAL KOREÁBAN?

Sok koreai szerint iskolás évei alatt alig tanult valamit a témáról, mert a szexuális felvilágosítás gyakran kitérően kezeli az érzékeny kérdéseket. Az óraszám is nagyon alacsony: sokszor mindössze egy-két alkalomból áll, amelyet az iskolaorvos vagy az egészségügyi tanár tart.

– Miféle szexuális felvilágosítás? Én csak arra emlékszem, hogy néztünk néhány videót, de arra nem, miről szóltak – mondta a 19 éves, Incheonban élő Shin Suh-ji. – Az órákon senki nem figyel igazán, mert túl homályosan fogalmaznak, nem mondanak konkrétumokat, és azt végképp nem mutatják be, hogyan kell használni a fogamzásgátló eszközöket.

Az Oktatási Minisztérium azt ajánlja, hogy az általános iskolától a középiskoláig minden évfolyamon évente legalább 15 óra szexuális felvilágosítást kapjanak a diákok. Ez azonban nem része a hivatalos tantervnek: az úgynevezett kereszttantervi programba tartozik, ami azt jelenti, hogy a tanároknak nem kötelező a rendes tanórák keretében megtartaniuk ezeket az órákat.

Figyelembe véve, hogy Koreában kiemelt jelentőséget tulajdonítanak az egyetemi felvételihez szükséges tantárgyaknak – például a matematikának vagy az angolnak – más tárgyak, mint a testnevelés vagy a művészetek, gyakran háttérbe szorulnak. Így esik ki a szexuális felvilágosítás is.

A tanárok részéről is egyre több aggodalom merül fel amiatt, hogy a korlátozások miatt sokszor nem egyértelmű számukra, pontosan mit és milyen mélységben taníthatnak a diákoknak.

– A tanárok tisztában vannak vele, mennyire hiányos volt korábban, és sokszor még ma is, a szexuális felvilágosítás, ezért sokan igyekeznek tartalmasabbá és hasznosabbá tenni ezeket az órákat – mondta egy általános iskolai pedagógus a Korea JoongAng Dailynek. – De amikor egy tanár részletesebben belemegy a témába, a dühös szülők néha betelefonálnak, és számon kérik, miért a szexről tanult a gyerek az iskolában, amikor inkább matematikai képletekkel kellene foglalkoznia. Ez komoly dilemmát okoz: a szexualitást nem lehet egyszerűen a szőnyeg alá söpörni, ugyanakkor nincs egyértelmű, részletes iránymutatás arra, hogyan kellene jól kezelni ezt a kérdést.

– Mindenki ismeri a „hogyan találkozik a hímivarsejt a petesejttel” történetet, de azt már senki nem akarja, hogy a gyerekek a hogyanról is tanuljanak – tette hozzá a tanár. – Az egész folyamat [a szex] kimarad. Koreában ez egyszerűen így működik.

MENNYIRE KONZERVATÍV KOREA A SZEXUALITÁS TERÉN?

Csak az utóbbi években kezdett a média aktívan foglalkozni a szexhez kapcsolódó témákkal. Népszerű lettek például a JTBC „Witch Hunt” (2013–2015) című műsora, egy beszélgetős show a párkapcsolatokról és a szexről, amely egyenes és nyílt módon tárgyalta azokat a kérdéseket, amelyeket korábban túl kockázatosnak tartottak a nyilvános beszédhez.

Hong Sung-woo, aki Dr. Jomulju néven ismert urológus, több mint 219.000 feliratkozót szerzett YouTube-csatornáján a szexuális felvilágosító videóival, amelyek egyszerre őszinték és könnyedek. Ahelyett, hogy homályos „méhek és virágok” történetet mesélne, játékosabb módon közelíti meg a szexualitást, például nagy, rajzfilmszerű péniszeket formázó plüssjátékokkal, amikre nevetés a reakció.

Ezen erőfeszítések ellenére Korea továbbra is konzervatív ország a szexualitás terén. Shin Dong-yup, humorista és műsorvezető, aki rendszeresen szerepelt a „Witch Hunt”-ban és annak Tvingen futó folytatásában, a Netflix „Risqué Business: Japan” című műsorában is feltűnt, amely 2023-ban debütált. Azonban nagyon hamar támadások érték amiatt, hogy „átlépte a határt”.

MIÉRT ELLENZIK SOKAN A SZEXUÁLIS FELVILÁGOSÍTÁST?

A leggyakoribb érv a korai szexualizációtól való félelem.

– Úgy gondolják, hogy a szexuális felvilágosítás már fiatal korban serkenteni fogja a szexualitást, a diákokat korán szexuális aktivitásra ösztönzi, sőt a homoszexuális kapcsolatok elfogadását is elősegíti – mondta Lee Sun-young, az Ulsanban működő szexuális felvilágosító központ igazgatója. – De ez nem így van. A szexuális aktus csupán a tananyag körülbelül 3 százalékát teszi ki.

Lee hangsúlyozta, hogy a szexuális felvilágosítás ennél jóval szélesebb spektrumot ölel fel: a nemek közti egyenlőségtől és a szexuális kisebbségekről szóló ismereteken át a pubertás és a terhesség testi változásainak tanulmányozásáig.

Az UNESCO nemzetközi technikai iránymutatást adott ki a szexuális nevelésről, amelyet a korszerű, életkornak és fejlődési szakasznak megfelelő tananyagra épülő átfogó szexuális nevelésbe (Comprehensive Sexuality Education, CSE) építettek be.

A szakértők szerint ez nem jelenti azt, hogy a legtöbb koreai ellenzi a szexuális felvilágosítást. Inkább arról van szó, hogy az ellenzők hangosabban (mintha „hangosbeszélőn” szólnának) adják tudtára nemtetszésüket. Bár az ellenzők aránya a teljes koreai lakosságban elenyésző, ők agresszívan nyújtanak be panaszokat iskolákhoz vagy helyi önkormányzati hivatalokhoz.

– Ha meg akarjuk előzni a szexuális erőszakot, fontos, hogy a gyerekek megtanulják, joguk van beleegyezni, és hogy a „nem” valóban „nem”-et jelent – mondta Lee. – Azok, akik ellenzik a szexuális felvilágosítást, nagyon megtévesztő állításokat tesznek: azt sugallják, mintha azt javasolnánk a fiataloknak, hogy bármikor szexeljenek, amikor csak akarnak. Egyetlen szakértő sem tenne ilyet.

HOGYAN PRÓBÁLJÁK KEZELNI EZT A PROBLÉMÁT?

Az évek során a koreai kormány, amely a szexuális felvilágosítási tantervért felel, több intézkedést tett, ám ezek nagy részét kritikával illették, mondván, hogy ez "gyenge menedzsment" vagy "nem megfelelő válasz egy komoly problémára".

Részlet a 성교육 표준안 avagy National Sex Education Guidelines
(Nemzeti Szexuális Felvilágosítási Irányelvek) c. könyvből

2015-ben, Park Geun-hye kormányzásának idején az Oktatási Minisztérium kiadott egy egységesített szexuális felvilágosítási kézikönyvet, amelyet minden koreai iskolába eljuttattak, sőt online is letölthető volt. Ez egy jelentős projekt volt: a kormány két évet töltött az iránymutatás kidolgozásával, amely 600 millió wont emésztett fel. Azonban a szakértők és a közvélemény azonnal „szexista” és „torzult szexuális nézeteket” tartalmazónak ítélte.

A kézikönyvben szerepeltek vitatható állítások, például: „A lányokra inkább a hangulat, a fiúkra inkább a meztelenség hat” és az olvasóknak azt javasolta, hogy „tartsák távol magukat attól, hogy kettesben legyenek az ellenkező nemű baráttal”. Egy másik rész szerint a párkapcsolati bántalmazás akkor következik be, ha a nő nem fizeti ki a vacsorát.

Az akkori oktatási miniszter „félreértésnek” nevezte a problémát, és elmondta, hogy ezek csupán „elterjedt nemi szerepsztereotípiák” példái, majd eltávolították a vitatott tartalmat a kézikönyvből. Ez azonban nem csökkentette a kézikönyv körüli vitákat.

A kézikönyvet ma már minden online platformról eltávolították, az Oktatási Minisztérium pedig még nem adott ki frissített változatot. Ehelyett Yoon Suk Yeol elnök alatt a Nemzeti Oktatási Bizottság nemrégiben jóváhagyta a 2022-es módosított tantervet, amelyből eltávolították az olyan kifejezéseket, mint „nemi egyenlőség”, „szexuális kisebbség” és „szexualitás”.

– A „szex”, a „nem” és a „szexualitás” szavak csupán nyelvi kifejezések a nemi jellemzők leírására, de most már nem taníthatjuk őket a diákoknak? – kérdezte Lee Myoung-hwa, a Szöulban működő Aha Szexuális Felvilágosítási és Tanácsadó Központ ifjúsági igazgatója.

– Ugyanez vonatkozik a szexuális kisebbségekre is – tette hozzá –, és elmagyarázta: – Csak azért, mert elmondjuk a diákoknak, mi az a homoszexualitás, még nem jelenti azt, hogy arra ösztönöznénk őket, hogy megfordítsák a szexuális identitásukat, vagy növeljük a melegek számát. Ez csupán teljesen egyszerű, hétköznapi józan ész.

Más esetekben a szexuális felvilágosítás politikai vitákhoz vezetett a konzervatív és a progresszív pártok között, nemcsak abban, hogy hogyan kellene kezelni ezeket a témákat, hanem abban is, hogy egyáltalán szóba kellene-e hozni őket a gyerekek előtt.

2020-ban a Nemi Egyenlőségért és Családügyért felelős Minisztérium visszahívott hét gyermekkönyvet a „Nadaum Books” projekt keretében kiválasztott 199 könyvből, amelyeket az iskolákba küldtek volna, hogy növeljék a gyerekek nemi és szexuális tudatosságát.

– Lehet, hogy ezek gyerekeknek szóló szexuális nevelési könyvek, de túl sok aggasztó, kifejezetten explicitté tett kifejezés található bennük. Nem az a kérdés, hogy segítik-e a gyerekeket a nemi érzékenységük tudatosításában. Arról van szó, hogy ezek a könyvek idealizálják és serkentik a homoszexualitást – mondta Kim Byeong-wook, a konzervatív Koreai Népi Hatalom Párt képviselője 2020-ban a Nemzetgyűlésben.

A visszavont Nadaum Könyvek

A Nadaum Books projekt körüli vita annyira elfajult, hogy bár a kezdetekkor a világ egyik legelismertebb és legszélesebb körben használt szexuális felvilágosító könyveiként mutatták be őket, a minisztérium végül teljes egészében visszavonta a projektet.

Ulsan is a társadalmi tétlenség egyik legnagyobb áldozata. Ulsan volt az első koreai város, amely 2021–2022-ben bevezette az átfogó szexuális nevelést (CSE) az állami iskolákban, és támogatást nyert, hogy a szexuális felvilágosítást kötelezővé tegye az ötödikesek és az elsőéves középiskolások számára. Ez egy 2020-as incidens után történt, amikor egy általános iskolai tanár az első osztályosoknak olyan házi feladatot adott, hogy mossák ki az alsóneműjüket, és a feladatról készült fotókra szexuálisan zaklató megjegyzéseket tett.

Az egész projekt azonban megszakadt az Ulsani Városi Tanács költségvetési megszorításai miatt, miután a város oktatási főigazgatója, Noh Ok-hee, a 2022 év végén elhunyt.

HOGYAN VÁLTOZHATNA A TÁRSADALMI DISKURZUS KEDVEZŐ IRÁNYBA?

A szakértők szerint új normára van szükség, amelyet csak úgy lehet elérni, ha több erőforrást és költségvetést fordítanak a szexuális felvilágosítás tudományos kutatására.

Egy lehetséges megközelítés, ha más országokat vesznek példaként, például Svájcot, amely 1994 óta az első olyan ország a világon, ahol kötelezővé tették a szexuális felvilágosítást az állami iskolákban, vagy Japánt, ahol szélesebb körű tudományos és kutatási anyagok állnak rendelkezésre a serdülők szexualitásáról.

– Koreai kormányzati statisztikákból egyelőre nincs elég adat – mondta Lee az Aha Központból. – A rendelkezésre álló adatok csak azt mutatják, hogy milyen életkorban kezdtek a serdülők szexuális életet élni, és hány százalékuknak volt már szexuális tapasztalata vagy használt fogamzásgátlást. De mi a helyzet a szülők véleményével arról, hogyan kellene nevelnünk a gyerekeinket? Mennyire lehet hatékonynak mondani a jelenlegi szexuális felvilágosító rendszert ezek nélkül az információk nélkül? És pontosan mi a hosszú távú terv?

A mélyreható kutatások hiánya azt jelenti, hogy amikor nézeteltérés alakul ki, a felek pusztán egymás szavára hagyatkoznak, mivel nincs bizonyíték. Ráadásul az online szexuális visszaélések, köztük az úgynevezett Nth Room-ügy és más esetek növekedése miatt a serdülőket oktatni kell arra, hogyan védhetik meg magukat a digitális környezetben.

– Természetesen nem mindenki érthet egyet ugyanabban, ezért racionálisan kell döntenünk egy új norma kialakításáról – mondta Lee az Ulsani Szexuális Felvilágosító Központból. – Bár rendelkezésünkre állnak nemzetközi iránymutatások [az UNESCO-tól], társadalmunk elutasította azokat, és úgy érzem, Koreának nagyon sok időbe fog telni, mire elkészül egy olyan kézikönyv, amely emberi jogi szempontból is mindenki számára elfogadható.

– Az elmúlt 17 évben találkoztam diákokkal, és amit láttam, az az, hogy a szexről alkotott képük nem promiszkuitív vagy negatív – folytatta –, ezért soha nem szabad lekicsinyelnünk ezt a témát. Senki nem nevezheti a szexet obszcén cselekedetnek, amikor az alapvető emberi ösztön.

 

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Ha van rá lehetőséged és szívesen támogatnád a munkám, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.