Trigger

Műfaj: akció, bűnügyi, thriller, rejtély

Dátum: 2025

Részek száma: 10

Ismertető: Dél-Koreában a fegyvertartás illegális, s mint ilyen, a világ legbiztonságosabb országának tartják. Egészen addig, amíg rejtélyes, piros logós dobozok kezdenek el felbukkanni a társadalom peremére rekesztett, mentálisan instabil emberek ajtaja előtt. A dobozokban fegyverek vannak. Egyet találhatsz, vajon mit kezd ezekkel a fegyverekkel egy bántamazott diák, egy fiát eltemető anya vagy egy rendőr, akinek a lányát öngyilkosságba hajszolták. És mi történne, ha minden állampolgár kezébe fegyver kerülne?

Főszerepben: Kim Namgil (Lee Do) és Kim Youngkwang (Moon Baek)

Online: Netflix

Véleményem: Tényleg vannak olyan emberek, akik jobb, ha halottak?

Ez a kérdés járt 10 részen keresztül a fejemben, ugyanis a sorozatnak sikerült olyan szituációkat, embereket, erkölcsöket és morálokat bemutatnia, ami miatt ez a kérdés elkerülhetetlen volt.

De persze ez volt a sorozat lényege. Hogy mélyen megingassa és felzaklassa a nézőt. Ha elégedettséget vagy megnyugvást éreztél, mikor a harc hevében végeztek egy-egy bűnözővel, az nem a te hibád.

Emlékszem, gyerekként mi beszélgettünk ilyesmiről a barátaimmal, és mindig azon az állásponton voltam, amin Cho Hyunsik parancsnok: életben kell hagyni a bűnözőket, mert a halálban nem tudnak vezekelni. De bizonyos események hatására Cho Hyunsikben felébred a bosszúvágy, és rájön, hogy a börtön talán nem elég. Hogy nem minden bűnöző érez bűntudatot, és a börtön nekik nem vezeklés, csak elzárás. Igen, kevesebb bajt tudnak okozni, igen, az emberek nagyobb biztonságban lesznek egy ideig. De az az ember sosem fogja megbánni, hogy kirabolta, bántalmazta, meger𝕠szakolta, meg𝕠lte az áldozatait. Soha. Ellébecol majd a börtönben, amíg letelik az ideje, és mikor kikerül, folytatja. Minden hiába volt. És itt kanyaradunk vissza az eredeti kérdéshez, ami mint egy rosszakaratú pióca motoszkált a fejemben 10 részen keresztül: Tényleg vannak olyan emberek, akik jobb, ha halottak?

Aztán volt még egy gondolat, ami foglalkoztatott. Szerintem az ennek a sorozatnak a tanulsága, hogy nem kell rögtön fegyvert adni egy mentálisan labilis ember kezébe, ugyanis meghúzni a ravaszt (bár ellentmondásos, tudom, de hallgass végig) a legkönnyebb választás egy mentálisan sérült ember számára. Ezeknek az embereknek ott lapult a fegyver az ágya alatt, a szekrényében, a táskájában. Valahányszor attrocitás érte őket (pl. a bántalmazott diákot az iskolában, vagy a nővért a kórházban) az volt az első gondolatuk, hogy lelövik a bánatlmazóikat, hisz már ott az eszköz a kezükben, mi sem egyszerűbb. Sokkal egyszerűbb, mint kiállni magadért, és berizikózni, hogy még jobban megszívod. Sokkal könnyebb, mint anyukád vagy a főnököd elé állni, és elmondani, mit tesznek veled. Sokkal könnyebb, mint otthagyni a helyet és új életet kezdeni. És sokkal könnyebb, mint rájönni, hogy gyenge vagy, ezért tudnak eltaposni. Egy fegyver erőt ad. Azt az érzést adja meg, amit a bánatlmazóid elvesznek tőled: a hatalmat. Ezért volt olyan csábító, és relatíve "könnyű" meghúzni a ravaszt.

De mikor vége van, mikor már eldurrant a pisztoly, akkor rájönnek, hogy valójában nem akarták ezt tenni. Ők nem gyilkosok. Ők csak áldozatok. Ők csak... gyengék. Csak egy gyenge ember választja a gyorsabb utat, a könnyebb utat. De attól, hogy valaki gyenge, még nem lesz rossz ember. És ezért gondolom azt, hogy nem az a megoldás a bánatlmazott, rossz sorsú ember megsegítésére, hogy adsz egy fegyvert a kezébe. Ezzel épphogy rájátszol a mentális zavarára, a traumájára. Az ilyen emberek nem tudnak megfelelően átgondolt döntéseket hozni, hiszen sarokba szorított állatként támadó- és túlélőüzemmódban vannak. Ígyhát ez az egész "kísérlet", amit a főgonoszunk kitervelt igazából egy nagyon ritkán és szélsőségesen jelentkező állapotra, a túlélőüzemmódra épített, ami nem mutatja meg helyesen egy társadalom valódi arcát. Koreának rengeteg a traumája, az emberek mentális állapota a béka segge alatt van. Teljesen nyilvánvaló, hogy ilyen élettel, ilyen morális helyzetekben mit tennének ezek az emberek.

Én egyébként nagyon szeretem az ilyen thrillereket, nagyon érdekes számomra, mit tesz egy-egy helyzet az emberi elmével, hogyan védekeznek, hogyan támadnak, meddig hajlandóak elmenni. Nagyon sok valóéletbeli performansz is van, például Marina Abramović Rhythm 0 performansza, aminek az volt a lényege, hogy Abramović hat órán át mozdulatlanul állt egy teremben. Egy asztalra 72 tárgyat helyezett ki, köztük rózsát, tollat, mézet, ollót, kést, ostort, sőt egy töltött pisztolyt és egy golyót is. A nézőknek azt mondta, hogy bármit megtehetnek vele, ő nem fog ellenállni, és teljes felelősséget vállal a következményekért. A performansz elején az emberek többnyire kedvesek voltak: virágot adtak neki, megérintették. Ahogy aztán telt az idő, egyre agresszívebbé váltak: levágták a ruháit, kisebb sérüléseket okoztak neki, tüskéket szúrtak a bőrébe, egy ponton valaki a kezébe adta a pisztolyt, később egy néző a fejéhez emelte a fegyvert. Végül más jelenlévők közbeléptek, és megakadályozták a súlyosabb erőszakot.

Nekem a Triggerről ez a performansz jutott eszembe, bár bevallom, csak távolról összeegyeztethető a kettő.

Ha érdekel titeket az ilyesmi, én jó szívvel ajánlom ezt a sorozatot.

Perfect Crown

Műfaj: romantikus, dráma, vígjáték, alternatív történelmi, fikció

Dátum: 2026

Részek száma: 12

Ismertető: Az alternatív, 21. századi Dél-Koreában, ahol továbbra is alkotmányos monarchia működik, Seong Hui-ju egy dúsgazdag csebol család intelligens és ambiciózus örököse, akit házasságon kívüli származása miatt lenéz a társadalom. Élete összefonódik Yi An nagyhercegével, a király második fiával, aki bár királyi vérből származik, valójában nincs valódi hatalma. Kettejük kezdeti érdekházassága fokozatosan valódi érzelmekké alakul, miközben palotai intrikák, társadalmi hierarchiák és politikai konfliktusok nehezítik az életüket.

Főszerepben: IU (Song Huiju), Byeon Wooseok (Yi An nagyherceg), Noh Sanghyun (Min Jeongwoo), Gong Seungyeon (Yoon Yirang), Yoo Soobin (Choi Hyeon), Lee Yeon (Do Hyejung)

Online: Subtitle ninjas

Véleményem: Ez egy nagyon mókás sorozat. Kedves, és teljesen egyszerű cselekménnyel operál, ami nem akar többnek látszani annál, ami. Egy színlelt házasságból lett valódi szerelem története, amit sem az udvar, sem a nép nem hagyott jóvá, és őszintén: tulajdonképpen teljesen értelmetlen az egész.

Itt van nekünk mindjárt Song Huiju. Az apja nyomására férjhez kell mennie, hogy megtarthassa a céget, amit amúgy ő épített fel. (Értjük ezt? Én nem biztos.) Nyilvánvalóan olyan férjet akar találni, aki legalább vele egy szinten van, de még jobb, ha magasabb a rangja; és ki lehetne megfelelőbb, mint az ország nagyhercege? Elsőre ez egy nagyon jó ötletnek hangozhat, de gondoljunk bele: Huiju azért akar férjet magának, hogy bebetonozza a helyét a saját cégében, és az apja ne adhassa oda azt a bátjyának. Ezért férjhez megy a nagyherceghez, aminek következtében fel kell függesztenie a polgári állását, mivel a királyi család tagjai nem dolgozhatnak. Tehát, át kell adnia a céget a bátyjának. (Ha te sem tudod követni, ne aggódj, nem veled van a baj.) Itt jön képbe Hujiu nagy ötlete, hogy hát akkor váljunk el a nagyhercegtől 3 év múlva; a válással (ami amúgy még sosem történt a királyi családban, és irtó nagy botrány lenne belőle) megmarad a rangja (legalábbis a saját, meg a nép emlékezetében...) és ezzel megarad a cége. Az a cég, amit korábban oda kellett adnia a bátyjának. cirip, cirip, cirip Leányzónk tényleg azt hiszi, hogy a bátya majd csak úgy visszaadja neki a céget? Ugye nem? UGYE NEM? És még ha vissza is adja (ami nem tudom, mégis hogyan történhetne meg), lenne még egyáltalán cég, amit visszavehet? Song Taeju arról híres, hogy minden bizniszt bedönt, mert egyszerűen nem ért hozzá, nincs üzleti érzéke. Erre Huiju rábízná a sajátját 3 évre, és meg sem fordul a fejében, hogy ennyi idő alatt simán tönkreteszi? Érthetetlen számomra, hogy Huijunak ez miért tűnt jó ötletnek. Nekem inkább egy nagyon erőltetett írói döntésnek tűnik.

Aztán ott van Yi An, a nagyherceg, aki meg belemegy ebbe az nagyszerű tervbe, hiszen neki is házasodnia kell az anyakirálynő nyomásának hatására. Na most ahogy mondtam, a szerződés szerint 3 év múlva elválnának, amire még nem volt példa a királyi családban, hatalmas botrány lenne, lehet, hogy a koronát is tönkretenné, de az biztos, hogy a bizalmat a király család iránt megingatná, a hírnevük és a becsületük sérülne. Nekem ez Yi An és Huiju részéről színtiszta önzésnek tűnik. Persze értem én, hogy Yi An már a suli óta bele van zúgva Huijuba, de azóta felnőtt, és régens, egy országért felel. Lehetne, hogy azok, akik az országért felelnek, ennél felelősségteljesebb döntéseket hozzanak? Arról nem is beszélve, hogy Huijut így is rengeteg kritika éri amiatt, hogy házasságon kívül született. Ha elválna a nagyhercegtől, ismerve a koreai népet valószínűleg szétcincálnák. Mégis mi értelme akkor ennek az egésznek?

Amit ezzel mondani akarok az az, hogy sem Huiju, sem Yi An részéről nem látom értelmét ennek a házasságnak azon túl, hogy borsot törjenek a saját családjuk orra alá, ami persze nagyon szórakoztató, csak éppen életveszélyes.

Aztán hadd beszéljek Min Jeongwoo-ról, a miniszterről, aki egyben Yi An és Huiju barátja is, és nem mellesleg halál szerelmes Huijuba. Mert mindig kell egy szerelmi háromszög, anélkül nem állna biztos lábon egyetlen kdráma sem. Szeretném a legnagyobb tisztelettel megkérdezni, hogy MÉGIS MI A FÉSZKES FENÉT MŰVELT EZ A PALI? Mégis mit gondolt, mi fog történni, ha sikerül elérnie, hogy Huiju és Yi-An elváljanak? A nő majd egyből rohan a karjába, összeházasodnak és ellovagolnak a naplementében? Ha kiderül, mit tett, Huiju gyűlölni fogja. Ha nem derül ki, akkor pedig minden marad a régiben. Nem tudom, kinek kell ezt hallania, de kimondom: ha nem tudtad meghódídtani a nőt majd' 10 év alatt, akkor hidd el nekem, hogy ezután sem fogod tudni. Friend-zone-olva vagy, kopj le, amíg még van méltóságod. Nekem ez annyira érthetetlen, őszintén nem fogom fel ésszel. Jeongwoo inkább nézte volna, ahogy Huiju szenved egy életen át egyedül (mert hogy akkor se választotta volna őt, ha Jeongwoo lett volna az utolsó hím egyed a földön), minthogy boldognak lássa egy másik férfivel? Bro, ez nem szerelem. Ez színtiszta önző birtoklási vágy. Beteg vagy, és pszichológusra van szükséged.

Következő áldozat, az anyakirályné. Ez a nő mindent megtett, hogy megvédje a NYOLC éves fia királyi pozícióját, és a korona becsületét. Csak közben azt nem vette észre, hogy a fia megy tönkre bele. Aki kitalálta, hogy egy 8 éves gyerek király lehessen, azon ki kéne próbálni valamelyik középkori kínzóeszközt. Aki ehhez asszisztál, azon szintén. Nem teljesen mindegy, hogy valaki király vagy koronaherceg? Régens vagy miniszter? Egy modern monarchiában már azt is épp elég tisztelet és kiváltság övezi, ha a múltban ezek közül valamelyik voltál. Az a 8 éves gyerek pont olyan biztonságban lett volna hercegként is, mint királyként. És úgy talán gyerek maradhatott volna. Ahogy az anyakirályné sem egy önző szörnyeteg, hanem ember maradt volna. Palotai intrika? A "nem sok választja el az embert attól, hogy állat legyen" szinonímája.

Nekem egy kicsit furcsa volt egyébként ez a "modern monarchia", gyakran fennakadtam azon, hogy a karakterek hagyományos, uralkodói hanbokot viselve olvassák a telefonjukon vagy a tableten a napi híreket. Nem feltétlenül látom értelmét annak, hogy egy 21. századi monarchiában az uralkodócsalád napi szinten hagyományos öltözéket viseljen. De ez már valószínűleg csak az én szőrszálhasogatásom.

Egyébként én nagyon élveztem ezt a sorozatot. Annak ellenére, hogy sok kritikám volt, nagyon jól szórakoztam. A hangulat könnyed, humoros, a dráma és a komédia jó egyensúlyban voltak. A karakterek szerethetőek, és a legtöbb színész őszintén jól játszott. IU itt szerintem magához képest nagyon jó volt. Én őt nem kifejezetten szeretem, mint színészt, mert a korábbi szereplései során nem sokat tett hozzá a produkcióhoz azon túl, hogy szép. De itt használta az arcát, a mimikája nagyon kifejező volt, a hanglejtése pedig érzelmes. Nem úgy Byeon Wooseok. Ő sajnos a legtöbb esetben egyszerűen csak jóképű, de az arcjátéka valami kritikán aluli. Egyszer-kétszer voltak jó alakításai, amikor használta az arcát és a hangját, de többnyire ő csak egy dekoratív biodíszlett volt ebben a sorozatban.

Jó szívvel ajánlom a Perfect Crownt mindenkinek, aki egy könnyed romantikára vágyik, és csak jól szeretne szórakozni 12 részen át a szerethető, jófej karakterekkel.

A dél-koreai „free size” divat iróniája

A dél-koreai divatban a free size – vagyis az egy méretben gyártott ruhák – sokak szerint inkább a divatiparnak kedveznek, mint a vásárlóknak.

A 24 éves Choi Ara egyetlen célt tűzött ki maga elé, amikor egyetemre került: beleférni a free size ruhákba.

„Hongdae vagy a Gangnam állomás föld alatti üzleteiben a legtöbb szép ruha csak free size méretben volt kapható” – mesélte. „Középiskolásként túlsúlyos voltam: 170 centi magas és 65 kiló. Az volt a célom, hogy leadjak tíz kilót, hogy végre hordhassam ezeket a ruhákat.”

Elérte a célját. Közel tíz kilót fogyott – a ruhák mégsem álltak jól rajta.

„A ruhák gyakran túl rövidek voltak. A pólókat még fel tudtam venni, de a hosszú ujjú felsők problémásak voltak: az ujjak túl rövidek voltak, a vállrésznél pedig szűknek éreztem őket.”

És nincs egyedül ezzel az élménnyel.

A 32 éves Kang azt mondta, több csalódás után teljesen felhagyott a free size ruhák vásárlásával.

„Próbálkoztam vele többször is. De mivel csak 156 centi magas vagyok, sokszor egyszerűen túl nagyok rám.”

Mit jelent valójában a free size?

A free size Koreában olyan ruhát jelent, amelyet csak egyetlen méretben gyártanak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az anyag rendkívül rugalmas lenne, vagy hogy a szabás sokféle testalkathoz alkalmazkodna. Bár online és hagyományos üzletekben is gyakori, nincs hivatalos szabály arra, pontosan mekkora egy free size ruha.

A hagyományos méreteknél – például S, M vagy L – léteznek ajánlott szabványok a Koreai Ipari Szabványrendszerben. Ezek azonban nem kötelező érvényűek, ezért sok gyártó figyelmen kívül hagyja őket. A free size esetében pedig még ilyen irányelvek sincsenek.

Kim Jin-young, a hongiki egyetem textilművészeti és divattervezési professzora szerint a free size gyakran egy amerikai S-es méretnek, vagyis a koreai 55-ös méretnek felel meg.

Szerinte a jelenség elsősorban a készletkezelés egyszerűsítéséből ered.

„A gyártók számára minél több méretet kínálnak, annál nagyobb a készletkockázat” – magyarázta. „Sokan ezért tértek át az egyetlen méretben gyártott ruhákra.”

A trend különösen a 2000-es évek elején erősödött fel, amikor az online vásárlás rohamosan terjedni kezdett, és egyre több kisvállalkozás próbálta minimalizálni a megmaradt árukészletet.

Kim példaként elmondta: ha egy márka 60 darab ruhát készít S, M és L méretben, akkor általában mindegyikből 20 darabot gyártanak. Ha azonban az S-es méret gyorsan elfogy, újra kell gyártani, miközben a többi méretből még marad raktáron. Ez könnyen veszteséget okozhat.

„Ha viszont mind a 60 darab ugyanabban az egy méretben készül, sokkal egyszerűbb a készlet kezelése.”

Egy 2014-es koreai kutatás szerint a gyártók azért választják az egy méretet, mert a koreai nők többsége az 55–66-os mérettartományba esik. Így csökkenthetik a költségeket, miközben a vásárlókra marad annak megfejtése, hogy valójában mit is jelent a free size.

A társadalmi hatások

A témával több koreai és külföldi tartalomgyártó is foglalkozott. A YouTuber Jina The Gorgeous például videókban próbált fel különböző koreai free size ruhákat. Bár amerikai méretezés szerint 4–6-os méretet hord, sok esetben ő sem fért bele az egy méretként árult darabokba.

Jina Koreában nőtt fel, ezért tisztában volt az ország méretezési rendszerével, de szerinte a probléma mélyebben gyökerezik: a koreai szépségideál gyakran kizárja a nagyobb testalkatú nőket.

Ma már az Egyesült Államokban él, és azt mondja, megtanulta elfogadni a különböző testalkatokat.

„Rájöttem, hogy az egy méret valójában nem jó mindenkire. Ez már nem visel meg engem, mert megtanultam elfogadni a testemet.”

Azt is hozzátette, hogy míg Amerikában kifejezetten vékonynak számít, Koreában gyakran XL-esnek címkézik.

Sok koreai nő számára azonban nehéz elszakadni ezektől az elvárásoktól.

Kim professzor szerint a szabványosított és változatos méretek hiánya komoly pszichológiai hatással lehet.

„Sok nő, aki nem fér bele a free size ruhákba, úgy érzi, vele van a probléma. Ahelyett, hogy magát a méretezési rendszert kérdőjeleznék meg, saját testüket hibáztatják.”

Szerinte ez hozzájárulhat a fogyókúrák, plasztikai műtétek vagy akár a fogyasztószerek túlzott használatának elterjedéséhez is.

Choi is hasonlóan látja:

„Néha egészen apró ruhadarabokat is free size-ként árulnak. Engem már nem zavar, mert tudom, hogy egyszerűen nem nekem készültek. De szerintem a fiatal lányokra ez sokkal nagyobb hatással lehet, és könnyen azt hihetik, hogy kövérek.”

2020-ban még online petíció is indult Dél-Koreában, amely a ruhaméretek szabályozását követelte.

„Nehéz ruhát vásárolni, mert minden bolt más méretezést használ, ráadásul ott vannak az olyan homályos megnevezések, mint a free size vagy a one size” – állt a petícióban.

A Koreai Technológiai és Szabványügyi Hivatal azonban azt válaszolta, hogy a jelenlegi szabályozások nem kötelező érvényűek, csupán ajánlások.

A hivatal szerint ha az állam túlzottan beleszólna a méretezésbe, az korlátozhatná a márkák kreativitását.

Forrás: ITT

Ha van rá lehetőséged és szívesen támogatnád az oldalt, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.

"Fekete Vénusz", a dél-koreai kém, aki találkozott Kim Jong-illel

Mielőtt találkozott volna az észak-koreai vezetővel, Kim Jong-illel, a „Fekete Vénusz” fedőnevű dél-koreai kémet arra utasították, hogy maradjon fenn sokáig, zuhanyozzon le, és öltözzön elegánsan. Vendéglátói azonban nem tudták, hogy egy apró hangrögzítőt rejtett el a péniszében.

Kevés kém jutott valaha olyan közel egy ellenséges állam vezetőjéhez – különösen egy olyan zárkózott országhoz, mint Észak-Korea –, mint Park Chae-seo, akinek fedőneve „Fekete Vénusz” volt. Az 1990-es években kiábrándult dél-koreai katonatisztnek adta ki magát, aki üzletemberként észak-koreai helyszíneken forgatott reklámokat dél-koreai cégek számára.

„Rendkívül stresszes volt kémként élni” – mondta a 64 éves Park az AFP-nek. „A legapróbb hibánál is lebukhattam volna, akár egy ostoba elszólás miatt.”

A Délre küldött észak-koreai kémekkel ellentétben neki nem adtak ciánkapszulát arra az esetre, ha elfognák.

„Arra képeztek ki minket, hogy saját kezünkkel vessünk véget az életünknek” – mondta, hozzátéve, hogy ezt bizonyos „kritikus pontok” segítségével lehetett végrehajtani a testen.

A „Fekete Vénusz” 1990-ben kezdte pályafutását a katonai hírszerzésnél. Feladata az volt, hogy információkat gyűjtsön Phenjan akkor még kezdeti stádiumban lévő nukleáris programjáról.

Összebarátkozott egy koreai származású kínai atomfizikussal, aki egymillió dollárért cserébe elmondta hogy Észak-Korea két kis hatóerejű nukleáris fegyvert szerzett be. 

1995-ben belépett a hírszerzéshez, ahol megkapta a „Fekete Vénusz” fedőnevet. Ezután Pekingbe küldték egy dél-koreai importcégnél dolgozni, amely észak-koreai termékeknek álcázott vámmentes árukat forgalmazott. Ez lehetővé tette számára, hogy kapcsolatokat építsen ki Észak-Koreában.

Korrupcióval is sikerült közel kerülnie a phenjani rezsim tisztviselőihez. Egy pekingi látogatás során például hamis Rolex órákat adott az észak-koreai hírszerzés vezetőjének.

Park Chae-seo szerint akkor kezdett igazán ismerté válni, amikor segített kiszabadítani Jang Song Thaek egyik unokaöccsét – aki a jelenlegi vezető, Kim Jong-un nagy befolyású nagybátyja volt –, miután Kínában őrizetbe vették. Emellett segített rendezni egy 160 ezer dolláros tartozását is a kínai üzletemberek felé.

Jang Song Thaek családja – akit később, 2013-ban árulás miatt kivégeztek – meghívta őt Phenjanba, hogy megköszönjék a segítségét. Park reklámügynöksége négymillió dolláros szerződést kötött egy észak-koreai turisztikai szervezettel, hogy reklámfilmeket forgassanak a Paektu-hegynél, amely Észak-Korea spirituális bölcsőjének számít, illetve a Kumgang-hegynél is.

Miután a Szovjetunió összeomlásával Észak-Korea elveszítette legfontosabb hitelezőjét, a rezsimnek sürgősen pénzre volt szüksége. A kém elmondása szerint segített a Kim család tagjainak abban, hogy antik kínai porcelánokat adjanak el gazdag dél-koreaiaknak.

Északi szél

1997-ben, több észak-koreai út után elvitték a phenjani Paekhwawon vendégházba, ahol Kim Jong-il – szokásához híven – éjszaka dolgozott. Ott félórás találkozón vett részt a vezetővel. A hangrögzítőt a húgycsövében rejtette el.

Az észak-koreai vezető, akit egy magas rangú hírszerző tiszt kísért, még kezet sem fogott vele.

„A hangja kissé rekedt volt” – emlékezett vissza Park.

A beszélgetés főként porceláneladásokról szólt.

„Eléggé megkönnyebbültem, mert ez azt jelentette, hogy az északiak teljesen megbíztak bennem” – mondta.

Kim Jong-ilt ugyanakkor nagyon érdekelték a dél-koreai elnökválasztások is. Dél-Koreában a választási években gyakran történtek határ menti katonai incidensek, amelyeket a konzervatívok arra használtak fel, hogy a bizonytalan szavazókat maguk mellé állítsák. Ezt a jelenséget „északi szélnek” nevezték.  

Az 1987-es dél-koreai elnökválasztás előtt alig három héttel észak-koreai ügynökök felrobbantották a Korean Air egyik repülőgépét az Andamán-tenger felett, 115 ember halálát okozva.

Az 1997-es választások előtt észak-koreai tisztviselők azt mondták Parknak, hogy a konzervatív dél-koreai elnökjelölt, Lee Hoi-chang három szövetségese fegyveres provokáció végrehajtását kérte tőlük.

„Saját szememmel láttam egy pekingi hotelszobában, ahogy az észak-koreaiak azokat a pénzkötegeket számolták, amelyeket a dél-koreaiaktól kaptak” – mondta.

Az összeg összesen 3,6 millió dollár volt: 36 köteg, egyenként 100 ezer dollárral.

Park jelentette az összeesküvést feletteseinek, valamint az ellenzéki jelölt, Kim Dae-jung környezetének, akik nyilvánosságra hozták az ügyet. A támadás végül nem történt meg, Kim Dae-jung pedig megnyerte a választást.

A három konzervatív politikust elítélték a nemzetbiztonsági törvény megsértése miatt, amely tilt minden kapcsolatot Észak-Koreával. Fellebbezés után azonban felmentették őket, mert Park nem volt hajlandó ellenük tanúskodni.

Miután lelepleződött a fedősztorija, a hírszerzés elbocsátotta Parkot. Ezután visszatért Kínába, ahol ideje nagy részét golfozással töltötte.

A dél-koreai hírszerzés nem kívánta kommentálni a „Fekete Vénusz” állításait.

Miután a konzervatívok ismét hatalomra kerültek, és új hírszerzési vezetőt neveztek ki, Parkot 2010-ben Szöulban letartóztatták, majd elítélték, amiért titkos információkat adott át Phenjannak. Ő azonban azt állította, hogy jelentéktelen adatokat továbbított csupán azért, hogy fenntartsa az észak-koreaiak bizalmát.

„Hat évig magánzárkában tartottak” – állította Park, aki szerint ez politikai megtorlás volt.

Park azt mondta: ha a geopolitikai helyzet ismét megváltozik, és újra rossz oldalra kerül, van egy ütőkártya a kezében, amelyet 2010-ben még nem tudott felhasználni: a Kim Jong-illal, Jang Song Thaekkel és más észak-koreai vezetőkkel folytatott beszélgetéseinek hangfelvételei. Állítása szerint ezeket „valahol egy külföldi országban” biztonságban őrzik.  

Forrás: ITT

Ha van rá lehetőséged és szívesen támogatnád az oldalt, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.

Jeong-in, a 16 hónapos kislány halála

A 16 hónapos kislány, Jeong-in halála hatalmas közfelháborodást okozott Dél-Koreában, miután kiderült, hogy örökbefogadó szülei brutálisan bántalmazták, a rendőrség pedig három gyermekbántalmazási bejelentés ellenére sem lépett közbe.

Az SBS oknyomozó műsora számolt be az esetről. Jeong-in 2020 októberében halt meg, mindössze 271 nappal azután, hogy egy dél-szöuli család örökbe fogadta.

A kislányt 2020 januárban fogadta örökbe egy házaspár, akiknek már volt egy négyéves vér szerinti lányuk. Az anya tolmácsként dolgozott, az apa pedig egy műsorszolgáltató cégnél alkalmazottként. A család korábban még az Korea Educational Broadcasting System egyik műsorában is szerepelt, hogy az örökbefogadást népszerűsítsék. 

Az SBS oknyomozó riportjának képernyőképein
bal oldalon Jeong-in örökbefogadás előtti,
jobb oldalon pedig örökbefogadás utáni fotója látható.

Az SBS riportja szerint az örökbefogadó szülők hónapokon át súlyosan bántalmazták Jeong-int. Az első bejelentést 2020 májusban tette egy bölcsődei dolgozó a yangcheoni rendőrkapitányságon, miután zúzódásokat fedezett fel a kislány testén. A szülők azt állították a rendőröknek, hogy valószínűleg túl erősen masszírozták meg a gyermeket, a rendőrség pedig lezárta az ügyet. 

A házaspár ezután otthon tartotta
Jeong-int, és nem vitték bölcsődébe. Július és szeptember között mindössze hatszor jelent meg az intézményben, miközben vér szerinti lányuk ugyanebben az időszakban egyszer sem hiányzott.

Júniusban újabb bejelentés érkezett: Jeong-int egy parkoló autóban hagyták egyedül. Szeptemberben pedig egy gyermekorvos jelentette a rendőrségnek, hogy bántalmazásra gyanakszik. Mindkét alkalommal lezárták a nyomozást arra hivatkozva, hogy nincs elegendő bizonyíték, és nem választották el a gyermeket a családtól.

Jeong-in 2020. október 13-án halt meg egy mokdongi kórházban, Szöul yangcheoni kerületében. Testét véraláfutások borították, több csontja eltört, és fejsérülései is voltak. A kórházban háromszor állt le a szíve, de az orvosok nem tudták újraéleszteni. Egy kórházi dolgozó jelentette a rendőrségnek a feltételezett gyermekbántalmazást. 

Az Országos Igazságügyi Orvosszakértői Szolgálat boncolási eredménye szerint Jeong-in súlyos belső vérzés következtében halt meg, amelyet külső erőhatás okozott. A 16 hónapos kislány halálakor mindössze 8 kilogrammot nyomott. Amikor januárban örökbe fogadták, hét hónapos volt és 9 kilogramm súlyú.

A yangcheoni rendőrség arra a következtetésre jutott, hogy az örökbefogadó szülők már egy hónappal az örökbefogadás után elkezdték bántalmazni a gyermeket. Novemberben a szöuli déli ügyészség az örökbefogadó anyát gyermekbántalmazás következtében elkövetett gondatlan emberöléssel vádolta meg, az apát pedig hanyagsággal. Az anya pere január 13-án kezdődött a Szöuli Déli Kerületi Bíróságon.

Mivel a gyermekbántalmazás következtében elkövetett gondatlan emberölés maximális büntetése 15 év börtön, sokan gyilkossági vádat követeltek. Egy, a Kék Ház petíciós oldalára feltöltött beadvány több mint 230 ezer aláírást gyűjtött össze, hogy súlyosabb vádat emeljenek az örökbefogadó szülők ellen.

A Korean Women Lawyers Association hétfőn közölte: az örökbefogadó szülőket gyilkosságért kellene felelősségre vonni. A szervezet szerint az eddig összegyűjtött bizonyítékok alapján nincs ok arra, hogy ne emeljenek gyilkossági vádat. Emellett hangsúlyozták, hogy a helyi önkormányzatoknak több szakembert és nagyobb költségvetést kell biztosítaniuk a gyermekbántalmazási ügyek felismerésére és kivizsgálására.

A szervezet szerint csak 2018-ban 28 gyermek halt meg otthoni bántalmazás következtében Dél-Koreában. Úgy fogalmaztak: a kormány tavaly megígérte a gyermekek jogainak védelmét, de érdemi változás nem történt.  

A rendőrséget komoly kritikák érték amiatt, hogy nem reagált megfelelően a bejelentésekre, és enyhe felelősségre vonást alkalmazott az érintett rendőrökkel szemben. Hét rendőr figyelmeztetést kapott az első két ügy kezelése miatt, további öt rendőr ellen pedig fegyelmi eljárás indult a szeptemberi bejelentés kapcsán.

Újabb petíció is indult, amelyben a felelős rendőrök és a yangcheoni rendőrkapitány elbocsátását követelték; egyetlen nap alatt több mint 110 ezren írták alá. 

Az akkor kormánypárti Noh Woong-rae bejelentette, hogy pártja módosítani fogja a törvényt: megdupláznák a gyermekbántalmazásért kiszabható börtönbüntetéseket, és nyilvánosságra hoznák az elkövetők személyazonosságát. Az akkor ellenzéki Kim Chong-in szerint vizsgálatot kell indítani annak feltárására, hogyan vallhatott ekkorát kudarcot a rendszer.

Forrás: ITT

Ha van rá lehetőséged és szívesen támogatnád az oldalt, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.