A dél-koreai „free size” divat iróniája

A dél-koreai divatban a free size – vagyis az egy méretben gyártott ruhák – sokak szerint inkább a divatiparnak kedveznek, mint a vásárlóknak.

A 24 éves Choi Ara egyetlen célt tűzött ki maga elé, amikor egyetemre került: beleférni a free size ruhákba.

„Hongdae vagy a Gangnam állomás föld alatti üzleteiben a legtöbb szép ruha csak free size méretben volt kapható” – mesélte. „Középiskolásként túlsúlyos voltam: 170 centi magas és 65 kiló. Az volt a célom, hogy leadjak tíz kilót, hogy végre hordhassam ezeket a ruhákat.”

Elérte a célját. Közel tíz kilót fogyott – a ruhák mégsem álltak jól rajta.

„A ruhák gyakran túl rövidek voltak. A pólókat még fel tudtam venni, de a hosszú ujjú felsők problémásak voltak: az ujjak túl rövidek voltak, a vállrésznél pedig szűknek éreztem őket.”

És nincs egyedül ezzel az élménnyel.

A 32 éves Kang azt mondta, több csalódás után teljesen felhagyott a free size ruhák vásárlásával.

„Próbálkoztam vele többször is. De mivel csak 156 centi magas vagyok, sokszor egyszerűen túl nagyok rám.”

Mit jelent valójában a free size?

A free size Koreában olyan ruhát jelent, amelyet csak egyetlen méretben gyártanak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az anyag rendkívül rugalmas lenne, vagy hogy a szabás sokféle testalkathoz alkalmazkodna. Bár online és hagyományos üzletekben is gyakori, nincs hivatalos szabály arra, pontosan mekkora egy free size ruha.

A hagyományos méreteknél – például S, M vagy L – léteznek ajánlott szabványok a Koreai Ipari Szabványrendszerben. Ezek azonban nem kötelező érvényűek, ezért sok gyártó figyelmen kívül hagyja őket. A free size esetében pedig még ilyen irányelvek sincsenek.

Kim Jin-young, a hongiki egyetem textilművészeti és divattervezési professzora szerint a free size gyakran egy amerikai S-es méretnek, vagyis a koreai 55-ös méretnek felel meg.

Szerinte a jelenség elsősorban a készletkezelés egyszerűsítéséből ered.

„A gyártók számára minél több méretet kínálnak, annál nagyobb a készletkockázat” – magyarázta. „Sokan ezért tértek át az egyetlen méretben gyártott ruhákra.”

A trend különösen a 2000-es évek elején erősödött fel, amikor az online vásárlás rohamosan terjedni kezdett, és egyre több kisvállalkozás próbálta minimalizálni a megmaradt árukészletet.

Kim példaként elmondta: ha egy márka 60 darab ruhát készít S, M és L méretben, akkor általában mindegyikből 20 darabot gyártanak. Ha azonban az S-es méret gyorsan elfogy, újra kell gyártani, miközben a többi méretből még marad raktáron. Ez könnyen veszteséget okozhat.

„Ha viszont mind a 60 darab ugyanabban az egy méretben készül, sokkal egyszerűbb a készlet kezelése.”

Egy 2014-es koreai kutatás szerint a gyártók azért választják az egy méretet, mert a koreai nők többsége az 55–66-os mérettartományba esik. Így csökkenthetik a költségeket, miközben a vásárlókra marad annak megfejtése, hogy valójában mit is jelent a free size.

A társadalmi hatások

A témával több koreai és külföldi tartalomgyártó is foglalkozott. A YouTuber Jina The Gorgeous például videókban próbált fel különböző koreai free size ruhákat. Bár amerikai méretezés szerint 4–6-os méretet hord, sok esetben ő sem fért bele az egy méretként árult darabokba.

Jina Koreában nőtt fel, ezért tisztában volt az ország méretezési rendszerével, de szerinte a probléma mélyebben gyökerezik: a koreai szépségideál gyakran kizárja a nagyobb testalkatú nőket.

Ma már az Egyesült Államokban él, és azt mondja, megtanulta elfogadni a különböző testalkatokat.

„Rájöttem, hogy az egy méret valójában nem jó mindenkire. Ez már nem visel meg engem, mert megtanultam elfogadni a testemet.”

Azt is hozzátette, hogy míg Amerikában kifejezetten vékonynak számít, Koreában gyakran XL-esnek címkézik.

Sok koreai nő számára azonban nehéz elszakadni ezektől az elvárásoktól.

Kim professzor szerint a szabványosított és változatos méretek hiánya komoly pszichológiai hatással lehet.

„Sok nő, aki nem fér bele a free size ruhákba, úgy érzi, vele van a probléma. Ahelyett, hogy magát a méretezési rendszert kérdőjeleznék meg, saját testüket hibáztatják.”

Szerinte ez hozzájárulhat a fogyókúrák, plasztikai műtétek vagy akár a fogyasztószerek túlzott használatának elterjedéséhez is.

Choi is hasonlóan látja:

„Néha egészen apró ruhadarabokat is free size-ként árulnak. Engem már nem zavar, mert tudom, hogy egyszerűen nem nekem készültek. De szerintem a fiatal lányokra ez sokkal nagyobb hatással lehet, és könnyen azt hihetik, hogy kövérek.”

2020-ban még online petíció is indult Dél-Koreában, amely a ruhaméretek szabályozását követelte.

„Nehéz ruhát vásárolni, mert minden bolt más méretezést használ, ráadásul ott vannak az olyan homályos megnevezések, mint a free size vagy a one size” – állt a petícióban.

A Koreai Technológiai és Szabványügyi Hivatal azonban azt válaszolta, hogy a jelenlegi szabályozások nem kötelező érvényűek, csupán ajánlások.

A hivatal szerint ha az állam túlzottan beleszólna a méretezésbe, az korlátozhatná a márkák kreativitását.

Forrás: ITT

Ha van rá lehetőséged és szívesen támogatnád az oldalt, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.

"Fekete Vénusz", a dél-koreai kém, aki találkozott Kim Jong-illel

Mielőtt találkozott volna az észak-koreai vezetővel, Kim Jong-illel, a „Fekete Vénusz” fedőnevű dél-koreai kémet arra utasították, hogy maradjon fenn sokáig, zuhanyozzon le, és öltözzön elegánsan. Vendéglátói azonban nem tudták, hogy egy apró hangrögzítőt rejtett el a péniszében.

Kevés kém jutott valaha olyan közel egy ellenséges állam vezetőjéhez – különösen egy olyan zárkózott országhoz, mint Észak-Korea –, mint Park Chae-seo, akinek fedőneve „Fekete Vénusz” volt. Az 1990-es években kiábrándult dél-koreai katonatisztnek adta ki magát, aki üzletemberként észak-koreai helyszíneken forgatott reklámokat dél-koreai cégek számára.

„Rendkívül stresszes volt kémként élni” – mondta a 64 éves Park az AFP-nek. „A legapróbb hibánál is lebukhattam volna, akár egy ostoba elszólás miatt.”

A Délre küldött észak-koreai kémekkel ellentétben neki nem adtak ciánkapszulát arra az esetre, ha elfognák.

„Arra képeztek ki minket, hogy saját kezünkkel vessünk véget az életünknek” – mondta, hozzátéve, hogy ezt bizonyos „kritikus pontok” segítségével lehetett végrehajtani a testen.

A „Fekete Vénusz” 1990-ben kezdte pályafutását a katonai hírszerzésnél. Feladata az volt, hogy információkat gyűjtsön Phenjan akkor még kezdeti stádiumban lévő nukleáris programjáról.

Összebarátkozott egy koreai származású kínai atomfizikussal, aki egymillió dollárért cserébe elmondta hogy Észak-Korea két kis hatóerejű nukleáris fegyvert szerzett be. 

1995-ben belépett a hírszerzéshez, ahol megkapta a „Fekete Vénusz” fedőnevet. Ezután Pekingbe küldték egy dél-koreai importcégnél dolgozni, amely észak-koreai termékeknek álcázott vámmentes árukat forgalmazott. Ez lehetővé tette számára, hogy kapcsolatokat építsen ki Észak-Koreában.

Korrupcióval is sikerült közel kerülnie a phenjani rezsim tisztviselőihez. Egy pekingi látogatás során például hamis Rolex órákat adott az észak-koreai hírszerzés vezetőjének.

Park Chae-seo szerint akkor kezdett igazán ismerté válni, amikor segített kiszabadítani Jang Song Thaek egyik unokaöccsét – aki a jelenlegi vezető, Kim Jong-un nagy befolyású nagybátyja volt –, miután Kínában őrizetbe vették. Emellett segített rendezni egy 160 ezer dolláros tartozását is a kínai üzletemberek felé.

Jang Song Thaek családja – akit később, 2013-ban árulás miatt kivégeztek – meghívta őt Phenjanba, hogy megköszönjék a segítségét. Park reklámügynöksége négymillió dolláros szerződést kötött egy észak-koreai turisztikai szervezettel, hogy reklámfilmeket forgassanak a Paektu-hegynél, amely Észak-Korea spirituális bölcsőjének számít, illetve a Kumgang-hegynél is.

Miután a Szovjetunió összeomlásával Észak-Korea elveszítette legfontosabb hitelezőjét, a rezsimnek sürgősen pénzre volt szüksége. A kém elmondása szerint segített a Kim család tagjainak abban, hogy antik kínai porcelánokat adjanak el gazdag dél-koreaiaknak.

Északi szél

1997-ben, több észak-koreai út után elvitték a phenjani Paekhwawon vendégházba, ahol Kim Jong-il – szokásához híven – éjszaka dolgozott. Ott félórás találkozón vett részt a vezetővel. A hangrögzítőt a húgycsövében rejtette el.

Az észak-koreai vezető, akit egy magas rangú hírszerző tiszt kísért, még kezet sem fogott vele.

„A hangja kissé rekedt volt” – emlékezett vissza Park.

A beszélgetés főként porceláneladásokról szólt.

„Eléggé megkönnyebbültem, mert ez azt jelentette, hogy az északiak teljesen megbíztak bennem” – mondta.

Kim Jong-ilt ugyanakkor nagyon érdekelték a dél-koreai elnökválasztások is. Dél-Koreában a választási években gyakran történtek határ menti katonai incidensek, amelyeket a konzervatívok arra használtak fel, hogy a bizonytalan szavazókat maguk mellé állítsák. Ezt a jelenséget „északi szélnek” nevezték.  

Az 1987-es dél-koreai elnökválasztás előtt alig három héttel észak-koreai ügynökök felrobbantották a Korean Air egyik repülőgépét az Andamán-tenger felett, 115 ember halálát okozva.

Az 1997-es választások előtt észak-koreai tisztviselők azt mondták Parknak, hogy a konzervatív dél-koreai elnökjelölt, Lee Hoi-chang három szövetségese fegyveres provokáció végrehajtását kérte tőlük.

„Saját szememmel láttam egy pekingi hotelszobában, ahogy az észak-koreaiak azokat a pénzkötegeket számolták, amelyeket a dél-koreaiaktól kaptak” – mondta.

Az összeg összesen 3,6 millió dollár volt: 36 köteg, egyenként 100 ezer dollárral.

Park jelentette az összeesküvést feletteseinek, valamint az ellenzéki jelölt, Kim Dae-jung környezetének, akik nyilvánosságra hozták az ügyet. A támadás végül nem történt meg, Kim Dae-jung pedig megnyerte a választást.

A három konzervatív politikust elítélték a nemzetbiztonsági törvény megsértése miatt, amely tilt minden kapcsolatot Észak-Koreával. Fellebbezés után azonban felmentették őket, mert Park nem volt hajlandó ellenük tanúskodni.

Miután lelepleződött a fedősztorija, a hírszerzés elbocsátotta Parkot. Ezután visszatért Kínába, ahol ideje nagy részét golfozással töltötte.

A dél-koreai hírszerzés nem kívánta kommentálni a „Fekete Vénusz” állításait.

Miután a konzervatívok ismét hatalomra kerültek, és új hírszerzési vezetőt neveztek ki, Parkot 2010-ben Szöulban letartóztatták, majd elítélték, amiért titkos információkat adott át Phenjannak. Ő azonban azt állította, hogy jelentéktelen adatokat továbbított csupán azért, hogy fenntartsa az észak-koreaiak bizalmát.

„Hat évig magánzárkában tartottak” – állította Park, aki szerint ez politikai megtorlás volt.

Park azt mondta: ha a geopolitikai helyzet ismét megváltozik, és újra rossz oldalra kerül, van egy ütőkártya a kezében, amelyet 2010-ben még nem tudott felhasználni: a Kim Jong-illal, Jang Song Thaekkel és más észak-koreai vezetőkkel folytatott beszélgetéseinek hangfelvételei. Állítása szerint ezeket „valahol egy külföldi országban” biztonságban őrzik.  

Forrás: ITT

Ha van rá lehetőséged és szívesen támogatnád az oldalt, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.

Jeong-in, a 16 hónapos kislány halála

A 16 hónapos kislány, Jeong-in halála hatalmas közfelháborodást okozott Dél-Koreában, miután kiderült, hogy örökbefogadó szülei brutálisan bántalmazták, a rendőrség pedig három gyermekbántalmazási bejelentés ellenére sem lépett közbe.

Az SBS oknyomozó műsora számolt be az esetről. Jeong-in 2020 októberében halt meg, mindössze 271 nappal azután, hogy egy dél-szöuli család örökbe fogadta.

A kislányt 2020 januárban fogadta örökbe egy házaspár, akiknek már volt egy négyéves vér szerinti lányuk. Az anya tolmácsként dolgozott, az apa pedig egy műsorszolgáltató cégnél alkalmazottként. A család korábban még az Korea Educational Broadcasting System egyik műsorában is szerepelt, hogy az örökbefogadást népszerűsítsék. 

Az SBS oknyomozó riportjának képernyőképein
bal oldalon Jeong-in örökbefogadás előtti,
jobb oldalon pedig örökbefogadás utáni fotója látható.

Az SBS riportja szerint az örökbefogadó szülők hónapokon át súlyosan bántalmazták Jeong-int. Az első bejelentést 2020 májusban tette egy bölcsődei dolgozó a yangcheoni rendőrkapitányságon, miután zúzódásokat fedezett fel a kislány testén. A szülők azt állították a rendőröknek, hogy valószínűleg túl erősen masszírozták meg a gyermeket, a rendőrség pedig lezárta az ügyet. 

A házaspár ezután otthon tartotta
Jeong-int, és nem vitték bölcsődébe. Július és szeptember között mindössze hatszor jelent meg az intézményben, miközben vér szerinti lányuk ugyanebben az időszakban egyszer sem hiányzott.

Júniusban újabb bejelentés érkezett: Jeong-int egy parkoló autóban hagyták egyedül. Szeptemberben pedig egy gyermekorvos jelentette a rendőrségnek, hogy bántalmazásra gyanakszik. Mindkét alkalommal lezárták a nyomozást arra hivatkozva, hogy nincs elegendő bizonyíték, és nem választották el a gyermeket a családtól.

Jeong-in 2020. október 13-án halt meg egy mokdongi kórházban, Szöul yangcheoni kerületében. Testét véraláfutások borították, több csontja eltört, és fejsérülései is voltak. A kórházban háromszor állt le a szíve, de az orvosok nem tudták újraéleszteni. Egy kórházi dolgozó jelentette a rendőrségnek a feltételezett gyermekbántalmazást. 

Az Országos Igazságügyi Orvosszakértői Szolgálat boncolási eredménye szerint Jeong-in súlyos belső vérzés következtében halt meg, amelyet külső erőhatás okozott. A 16 hónapos kislány halálakor mindössze 8 kilogrammot nyomott. Amikor januárban örökbe fogadták, hét hónapos volt és 9 kilogramm súlyú.

A yangcheoni rendőrség arra a következtetésre jutott, hogy az örökbefogadó szülők már egy hónappal az örökbefogadás után elkezdték bántalmazni a gyermeket. Novemberben a szöuli déli ügyészség az örökbefogadó anyát gyermekbántalmazás következtében elkövetett gondatlan emberöléssel vádolta meg, az apát pedig hanyagsággal. Az anya pere január 13-án kezdődött a Szöuli Déli Kerületi Bíróságon.

Mivel a gyermekbántalmazás következtében elkövetett gondatlan emberölés maximális büntetése 15 év börtön, sokan gyilkossági vádat követeltek. Egy, a Kék Ház petíciós oldalára feltöltött beadvány több mint 230 ezer aláírást gyűjtött össze, hogy súlyosabb vádat emeljenek az örökbefogadó szülők ellen.

A Korean Women Lawyers Association hétfőn közölte: az örökbefogadó szülőket gyilkosságért kellene felelősségre vonni. A szervezet szerint az eddig összegyűjtött bizonyítékok alapján nincs ok arra, hogy ne emeljenek gyilkossági vádat. Emellett hangsúlyozták, hogy a helyi önkormányzatoknak több szakembert és nagyobb költségvetést kell biztosítaniuk a gyermekbántalmazási ügyek felismerésére és kivizsgálására.

A szervezet szerint csak 2018-ban 28 gyermek halt meg otthoni bántalmazás következtében Dél-Koreában. Úgy fogalmaztak: a kormány tavaly megígérte a gyermekek jogainak védelmét, de érdemi változás nem történt.  

A rendőrséget komoly kritikák érték amiatt, hogy nem reagált megfelelően a bejelentésekre, és enyhe felelősségre vonást alkalmazott az érintett rendőrökkel szemben. Hét rendőr figyelmeztetést kapott az első két ügy kezelése miatt, további öt rendőr ellen pedig fegyelmi eljárás indult a szeptemberi bejelentés kapcsán.

Újabb petíció is indult, amelyben a felelős rendőrök és a yangcheoni rendőrkapitány elbocsátását követelték; egyetlen nap alatt több mint 110 ezren írták alá. 

Az akkor kormánypárti Noh Woong-rae bejelentette, hogy pártja módosítani fogja a törvényt: megdupláznák a gyermekbántalmazásért kiszabható börtönbüntetéseket, és nyilvánosságra hoznák az elkövetők személyazonosságát. Az akkor ellenzéki Kim Chong-in szerint vizsgálatot kell indítani annak feltárására, hogyan vallhatott ekkorát kudarcot a rendszer.

Forrás: ITT

Ha van rá lehetőséged és szívesen támogatnád az oldalt, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.