Korea ékkövei
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: cikk. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: cikk. Összes bejegyzés megjelenítése

Társadalmi elszigeteltség Dél-Koreában

2025. szeptember 15.

Egyre több az olyan dél-koreai fiatal felnőtt, aki (szándékosan) elszigeteli magát a társadalomtól, ami egy olyan országban, amely a megfelelési kényszerről és a vérre menő versengéséről ismert, aggasztó kérdéseket vet fel a fiatalok helyzetével kapcsolatban.

Joggal merülhet fel a gondolat, azonban jó, ha előre tisztázzuk: a probléma megelőzte a világjárványt, az okai pedig összetettebbek, mint a távolságtartásra vonatkozó intézkedések. A globális egészségügyi válság azonban kétségtelenül súlyosbította a fiatalok társadalmi elszigeteltségének és mentális egészségének problémáját.

A Koreai Egészségügyi és Szociális Ügyek Intézetének (KIHASA) 2019-es pandémia előtti tanulmánya szerint Dél-Korea 19 és 34 év közötti lakosságának körülbelül 3%-át érinti az elszigeteltség, amelyet a tanulmány úgy határoz meg, hogy: nincs érdemi interakciója a családján és munkáján kívül, illetve nincs kitől segítséget kérni, amikor arra szükség van.

Ebbe a csoportba olyan elvonultan (az elszigeteltség szélsőséges formájában) élő emberek kerültek, akik évekre bezárkóztak otthonukba vagy szobájukba. 2021-ben a fenti becslés 5%-ra, azaz 540 000 koreai fiatalra emelkedett. A kormány felismerve a helyzet súlyosságát a közelmúltban elkészítette az első országos felmérését a fiatal "remetékről". Sok országhoz hasonlóan Dél-Korea is egyre inkább tudatában van annak, hogy a társadalmi elszigeteltség hatásai nemcsak az egyének mentális és fizikai egészségét, hanem az ország jövőjét is veszélyeztetik.

Országszerte több mint 21.000 19-39 éves, elszigeteltséget vagy kirekesztést megélt személy töltötte ki az online felmérést. A megkérdezettekből 12.000-et fenyeget jelenleg is az elszigetelődés veszélye, ebből 504-en arról számoltak be, hogy el sem hagyják a szobájukat. A válaszadók élettel való elégedettsége és mentális egészsége szignifikánsan alacsonyabb volt társaikénál.

A folyamatos csalódás is egy kiváltó ok

Közel 60%-uk nyilatkozott úgy, hogy rossz a testi és lelki egészsége. Négyből három válaszadó vallotta be, hogy voltak öngyilkos gondolatai. Negyedük azt mondta, hogy elszigetelt vagy remete életmódja egy-három évig tartott, míg 6,1%-uk szerint ez az időszak meghaladta a 10 évet. Több mint 80%-uk azonban azt is mondta, hogy szeretne kitörni helyzetéből.

Állapotuk két legfőbb oka (saját bevallásuk szerint) a munkahelyi nehézségek és a személyes kapcsolatok voltak.

Kim Ji-yeon, egy 31 éves szöuli lakos, aki kitört az elszigetelt életmódból, mindkettőt megtapasztalta. Elmondása szerint azután kezdett elzárkózni társaitól, miután tinédzser korában súlyos fizikai zaklatást élt át. A középiskola elvégzése után állásra jelentkezett, de csak egymás utáni elutasításban volt része.

"Tehetetlennek és depressziósnak éreztem magam. Az önbizalmam csökkent az ismétlődő kudarcok miatt, így nem tudtam nem otthon maradni."

Kim Seonga, a KIHASA munkatársa, aki a fiatalok elszigetelődésének kérdését tanulmányozta, és részt vett a kormányzati felmérés megtervezésében és elemzésében, azt mondja, sok koreai fiatal, aki ismétlődő csalódást él át a felnőtté válás során, úgy érzi, hogy a társadalomban megtagadják a létezésüket.

„Sokan úgy gondolják, hogy nem kaptak szerepet ebben a társadalomban, és nincs itt helyük.”

Eltérő kulturális nyomás

Japán évtizedekkel Dél-Korea előtt felismerte a fiatal remeték jelenségét, és "hikikomori"-nak nevezte őket, aminek jelentése: magába zárkózott. Kim Seonga azonban azt mondja, hogy Dél-Korea elszigetelt fiataljai érzelmileg jobban hasonlíthatók a doomerizmus* nihilista pesszimizmusához vagy a kínai tang pinghez**, a túlterhelt fiatalok ugyanis egyszerűen feladják a próbálkozást.

*doomerizmus: kétségbeesés és apátia, amelyet a változás lehetőségében való hitetlenség okoz
**tang ping: a túlterheltség, a versengés, és a folytonos törekvés elutasítása

Ebben az értelemben Dél-Korea esete egy tágabb, valószínűleg globális ifjúsági jelenség része lehet, amelyet még nem lehet egyértelműen felismerni, nemhogy megnevezni. Ázsián kívüli kutatók beszámoltak már a hikikomorihoz hasonló szélsőséges társadalmi elzárkózásról az Egyesült Államokban, Kanadában és Európában is. Más szakértők azonban úgy gondolják, hogy ez Dél-Korea és szomszédos régióinak sajátos társadalmi és kulturális feltételeinek egyéni problémája.

Lee Eunae (a Seed:s civil szervezet főigazgatója, amely több mint 1000 remetének nyújtott tanácsot, és saját létesítményt üzemeltet az összejöveteleikhez) azt mondja, hogy a családközpontú kultúrával és gazdasági jóléttel rendelkező országok fiataljai nagyobb valószínűséggel élik meg az elszigeteltséget és a kirekesztést.

„A szülők mindent megadnak gyermekeiknek, hogy lehetőséget biztosítsanak nekik, és cserébe sokat is várnak el tőlük” – mondja. "Úgy vélik, gyermekeiknek örökölniük kell azt a gazdagságot és társadalmi státuszt, amit ők elértek."

Kim Hyewon, a Hoseo Egyetem pszichológus professzora, aki tinédzserekre és fiatal felnőttekre specializálódott, és a PIE for Youth civil szervezetben vezet programokat, azt állítja, hogy ez a nyomás a a kollektivista társadalmakban a családon kívülről is jön, hiszen ezekben rossz szemmel nézik a szabványos életmódtól eltérő embereket.

„Próbálnak alkalmazkodni a társadalmuk különböző életszakaszaihoz: a 20-as éveikben munkát keresnek, a 30-as éveikben házastársat, majd a 40-es éveikben gyermeket nemzenek. De ezt csak addig, amíg a nyomás túlságosan nagy nem lesz."

Amikor letérnek az ösvényről, "a frusztráció, a fájdalom és a szégyen, ami abból fakad, hogy haszontalannak érzik magukat ebben a társadalomban, felülírja a kapcsolatok iránti vágyukat" – mondja.

A felnőttkori feladatok egyre nehezebben teljesíthetők a fiatalabb generációk számára. Dél-Korea gazdasági növekedési üteme 10% körül mozgott az 1980-as években, amikor a szülők baby boomer generációja nagykorúvá vált. A Bank of Korea adatai szerint az ország bruttó hazai terméke 1,4%-kal nőtt tavaly. Éles a verseny a stabil munkahelyekért, mivel a munkaerőpiac egyre inkább polarizálódik, és a munkahelyek minősége romlik. A fejlett gazdaságok közül Dél-Koreában a legrövidebb az átlagos munkaviszony, a negyedik leghosszabb munkaidő és a második legmagasabb az ideiglenes foglalkoztatási aránya.

A Seed:s igazgatója, Lee azt mondja Dél-Koreában és Japánban is: "Van a mainstream generáció, amelyik sikerrel járt, a gyermekeik generációja pedig most az elszigeteltség problémájával küzd."

"Az idősebb generáció megköveteli az általuk tapasztalt színvonalat, koncepciót és sikermódszert, de a kemény munka önmagában már nem garantálja a kényelmet Dél-Koreában."

Ez a generációk közötti különbség okozott nehéz időket egy középiskolai tanárnak is, akinek 21 éves fia három évet töltött a szobájába zárkózva. A nőt azt kérte, hogy csak a vezetékneve alapján azonosítsák (Kim), mert attól tartott, hogy fia jövője sérülne.

A fia a középiskola utolsó évében elkezdte kihagyni az órákat, mert azt mondta, nem érti, miért kell iskolába járnia, amikor zenész szeretne lenni. Ezután elbújt a szobájában.

„A szülőknek általában az a merev elképzelésük, hogy a minimum, hogy a gyermekeik bejárjanak az iskolába, vagy tartozzanak valamilyen intézményhez – mondja Kim. – Én minden nap sírtam, mert nem értettem a fiamat."

Elmondása szerint megpróbált mindent, amit lehetett, elvitte pszichoterápiára, mentális egészségügyi klinikára és alternatív iskolába, de sikertelenül. Ami végül kirángatta őt az elzárkózásból, az az volt, hogy azt csinálhatta, amit mindig is szeretett volna: zenét tanult.

A pénzügyi problémák sarokba szorították

Míg a középosztálybeli és jómódú családok az öröklésen vitáznak, addig a társadalom egy másik csoportját az öröklendő anyagi vagy társadalmi javak hiánya emészti fel.

A 27 éves Oh Dong-yeop az elmúlt hét évet elszigetelten töltötte. Elég szorgalmas diák volt ahhoz, hogy ösztöndíjat nyerjen, és informatikát tanuljon egy főiskolán, de mivel nem kaphatott segítséget a családjától, részmunkaidős állásból kellett megélnie. Fiatal éveiben aztán túlterhelte a kettős teher, és elvesztette az ösztöndíját. Szöulba költözött, hogy félre tudjon tenni a tanulmányaira, és építőipari és logisztikai munkákat vállalt. De az anyagi biztonsággal való küzdelem megviselte, és elszigeteltségbe taszította. Végül kimerítette megtakarításait, inni kezdett és online videókat nézett nap mint nap.

„Folyton arra gondoltam: „Nem szabadna így élnem” – mondja Oh. "Ám amikor másnap felébredtem, elfelejtettem ezt a gondolatot, elpazaroltam a napot, majd éjszaka újra azt gondoltam: "Holnaptól talpra kell állnom."

"A hátrányos helyzetű fiataloknak túl kevés szakmai választási lehetőségük van a társadalomban" – mondja a Seed:s igazgatója, Lee. "Miután gyermekkoruktól fogva hátrányos helyzetű életet éltek, nehezen alakítanak ki értelmes kapcsolatokat és nem bíznak önmagukban sem."

De egészen a közelmúltig a kormány nem tekintette jóléti politikai célpontnak az Ohhoz hasonló fiatalokat.

Amikor Oh végül úgy érezte, falba ütközött, nem maradt fillérrel sem a zsebében, egy helyi közigazgatási hivatalhoz ment. Homályos, de kétségbeesett reménye gyorsan szertefoszlott. „Azt mondták, hogy nincs sok lehetőségem, mert fiatal vagyok és nem élek fogyatékkal” – mondja.

"Lehet, hogy az elszigetelt középkorú vagy idős emberek állami támogatása nem elegendő, de legalább létezik" – mondja Kim Seonga, a KIHASA kutatója. "De ami a fiatalokat illeti, számukra nincs semmi."

A változások csak a közelmúltban kezdődtek, amikor egyre több koreai fiatal, köztük az otthonukban elzárkózók is hangot adtak nehézségeiknek és segítséget kértek. Vannak, akik YouTube-videókat készítenek kirekesztettségükről vagy szegénységükről, míg mások civil csoportok vagy önkormányzatok által működtetett támogatási programokat pályáznak meg.

Ezenkívül a fiatalok mentális egészségének az elmúlt néhány évben tapasztalt jelentős romlása megriasztotta a közegészségügyi hatóságokat. A 20 éves koreaiak öngyilkossági rátája a 2017-es 16,4%-ról 23,5-re ugrott 2021-re (100.000-es arány) a kormányzati statisztikai hivatal szerint.

Szakértők szerint a korai beavatkozás kulcsfontosságú a fiatal "remeték" megsegítésében, hiszen állapotuk könnyen állandósulhat, ha nem cselekednek időben.

Japánban a 80-as éveikben járó szülők gondoskodnak már 50-es éveikben járó, régóta elzárkózott gyermekeikről. Ezt a társadalmi problémát hívják "8050"-nek.

Minél tovább maradnak elszigeteltek ezek az emberek, annál valószínűbb, hogy fizikai és mentális egészségügyi problémákkal fognak küzdeni. A szöuli nagyvárosi kormány 2022-es felmérése a városban élő több mint 5000 elszigetelt vagy visszahúzódó fiatalon kimutatta, hogy 10-ből 8 szenved valamilyen fokú depresszióban, és 18,5%-uk szed pszichiátriai gyógyszereket, míg nem remete társaiknak csak a 8,6%-a.

Szakértők szerint az orvosi költségek és az elszalasztott lehetőségek nemcsak az egyéneket, hanem az egész nemzetet is leterhelhetik.

Kim Seonga kutató azt állítja, hogy a társadalom többi részének szociális jóléti költségeket kell fizetniük miattuk, különösen, ha öregszenek és elveszítik a családjuk támogatását. Valószínűtlen, hogy ezek az emberek megházasodnak és gyereket vállalnak, ami még tovább rontja Dél-Korea alacsony születési arányát és következésképpen az ország termelékenységét.

Ezen okok miatt Kim azt mondja: "Ez nemcsak a jelenlegi fiatalok számára jelenthet problémát, hanem a következő 20, 30, 40, 50 évében az egész ország számára is." A Koreai Ifjúsági Alapítvány, egy szöuli szervezet, tavaly úgy becsülte, hogy az elszigetelt fiatalok kieső gazdasági teljesítményének, jóléti szolgáltatásainak és egészségügyi kiadásainak éves költségei meghaladhatják az 5,6 milliárd dollárt.

2023 decemberében a felmérés eredményeivel együtt a dél-koreai kormány egy sor intézkedést jelentett be a fiatalok felépülésének elősegítésére, mint például forródrótok megnyitása, támogató központok felállítása négy településen és személyre szabott rehabilitációs programok biztosítása.

Kim Hyewon pszichológus érzékenységre és figyelmességre szólít fel a konkrét részletek kidolgozásakor is, mivel az elszigetelt emberek nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy elmondják, mire van szükségük.

Kim Seonga kutató szerint több támogató központot kell létrehozni a kisebb városokban és kerületekben országszerte. Néhány nagyváros, például Szöul és Gwangju saját támogatási tervet indított az elmúlt években, amelyek révén több száz ember, köztük az NPR-nek nyilatkozó egykori remete kapott segítséget. A távoli régiókban azonban még mindig korlátozott a probléma tudatossága. Rámutatva arra, hogy az intézkedések jelenleg kísérleti szakaszban vannak, Kim megfelelő finanszírozást és jogi alapot is kér stabilitásuk biztosításához.

Lee Eunae (Seed:s) egyetért azzal, hogy hosszú távú perspektívára, valamint holisztikus, türelmes megközelítésre van szükség. Azt is szeretné, hogy generációkon átívelő, az egész társadalomra kiterjedő beszélgetésekre kerüljön sor, hogy hogyan lehet boldog, sikeres életet folytatni.

"Továbbra is dolgozom ezen a témán, mert meggyőződésem, hogy így a koreai társadalom be fogja látni, hogy változásokra van szükség" – mondja.

Ilyen önreflexióra jutott a középiskolai tanár és anya is a fia elzárkózása után.

„Magam is tanár vagyok, de elnézve a szülőket, akik a végletekig hajszolják a gyerekeket vannak kétségeim az oktatásunk jövőjét illetően – mondja. – Én is depressziósnak érezném magam, ha fiatal lennék. Egyszer azt hittem, hogy ha a fiam abbahagyja az iskolát, az egyenlő azzal, hogy a pokolba zuhan, de úgy tűnik, hogy most jól van, függetlenül attól, hogy mit gondoltak a szülei."

Forrás: ITT 

(Ha szívesen támogatnád a munkám, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.)

Jeju Loveland: Ahol az erotika és a művészet találkozik

2025. szeptember 2.

Park egy koreai szigeten, ahol minden a szexnek van szentelve

Jeju Loveland: Minden a 70-es években kezdődött, amikor a sziget az ifjú házasok kedvelt célpontja volt (akiknek többsége elrendezett házasságban élt). A közelmúltban megházasodott embereknek általában nem volt szexuális tudása vagy tapasztalata, ami kínos nászutas éjszakákat eredményezett. Vendégkörüknek köszönhetően a nászutas szállodák némelyike ​​olyan műsorokat kezdett kínálni, amelyek segítettek a tapasztalatlan ifjú házasoknak, hogyan élvezzék házasságuk kiteljesedését. Az érdeklődés így érthetően megnőtt, és egyre többen jöttek Jejuba szexuális oktatás céljából.

A folyamatos szexuális oktatás jegyében 2002-be a művészhallgatók elkezdtek szobrokat készíteni a park számára, majd 2004-ben megnyílt a Jeju Loveland (Jejui Szerelemföld), ami otthont ad egy Szerelemmúzeumnak, ajándékboltnak, művészeti galériának és több mint 140 erotikus szobornak, amelyek két futballpálya méretű területen helyezkednek el.

Fedezzük fel, mi is van itt

Loveland külterülete a 60-as évek vidámparkjának hangulatát adja, amelyre nem fordítottak túl nagy figyelmet: kifakult festék, túlnőtt növények, hámló matricák a belépőtáblán és elavult betűtípusok.

A jegypénztár mellett haladva a földre és a táblákra festett péniszeket kell követni, ami így körbevisz a parkon.

Persze nyilván az egész egy vicc-parknak hangzik, de vannak szobrászatilag valóban gyönyörű alkotások is, amiket lelkiismeret furdalás nélkül lehet szeretni. De persze vannak olyan darabok is, amik egyszerűen csak viccesek, vagányak, és csak azért rakták oda őket, hogy kuncogást váltsanak ki a látogatókból.

A parkon át kanyarogva meztelen nők, férfiak és állatok szobrait helyezték el, amelyek kifejezik egymás iránti szeretetüket. Ezek a koreai szex, az afrikai szex, az amerikai szex, a görög szex értelmezései. Hármasozás, egy autó hamisítványa, ami szexuális hangokat ad ki az alatta lévő hangszóróból, péniszpadok és még sok minden más.

Ahogy belépsz a Szerelemmúzeumba és a Művészeti Galériába, van ott egy claw machine (az a játékgép, amiből egy fém karral kell kihalászni a plüssjátékot), amiből szexjátékot és emléktárgyat tudsz kihalászni, de olyan ősrégiek, mintha Korea kettészakadása óta ott lennének. Üvegvitrinek mindenféle vibrátorral, óvszerrel, szexuális játékkal és minden mással, ami a szexszel kapcsolatban felmerülhet.

Az első emelet hátulján található az ajándékbolt. Fehérneműk, műanyag stresszlabdák, amik úgy néznek ki, mint a valódi heregolyók vagy mellek, ostorok, bilincsek, kártyajáték, csak szexpozíciókkal, kulcstartók, szemüvegek és mágnesek. Bármilyen szuvenír, amit el tudsz képzelni, akár hasznos, akár nem. A második emeleten forgó művészeti kiállítások találhatók. Egyszer a "Képzelet" volt a téma: egy csomó mini életszerű dioráma* szexi helyzetekről, egyik a másik után. Egy apartmankomplexum, ahol minden egységben történik valami. Helytelen munkahelyi helyzet. Szaunás szórakozás.

*(Dioráma: háromdimenziós múzeumi/kiállítási makett.) 

Maga a park szép. Könnyen összetéveszthető egy olyan hellyel, ahol az ember gyanútlanul séta-randit szervez, vagy egy napsütéses napon kiviszi a gyerekeket, vagy leül a közepén lévő mesterséges tóhoz, hogy piknikezzen. Addig, amíg az említett ember össze nem találkozik egy kentaurral, aki épp egy lánnyal csinál ezt-azt, vagy három emberrel aktus közben, vagy két kismalaccal, akik egymást szimatolják. A park egy érdekes jelenség, különösen Koreában, ahol az ember azt tapasztalja, hogy a szex nem beszédtéma, nem olyasmi, amiről valaki társalogni fog, és főleg nem épít neki egy egész parkot. De nem ez az egyetlen park az országban, amelyet valami nagyon szexuális jellegűnek szenteltek (ott van például a Haesindang Péniszpark).

A parkba csak 18 éven felüliek léphetnek be, ám ha kicsikkel érkezel, nekik van egy anime témájú részleg, ahol ellehetnek, amíg te körbejársz.



Görög szex

Amerikai szex

Forrás és még több kép: ITT

(Ha szívesen támogatnád a munkám, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.)

Ítélj a borító alapján

2025. augusztus 4.

2024 januárban Lee Geum-yi szerző jelölve lett a Hans Christian Andersen-díjra, valamint Hwang Sok-yong író a International Booker-díjra májusban. A közvélemény érdeklődése a koreai irodalom iránt ezen szerzők eredményei nyomán megugrott. A koreai irodalomi közösségén belül azonban továbbra is találkozhatunk problémákkal, amelyek potenciálisan hátráltatják a globalizációs folyamatot. A Sungkyun Times (SKT) feltárta ezeket az akadályokat és megoldást keresett rájuk.

Egy új címke: K-Irodalom (K-Literature)

A K-irodalom, más néven a koreai irodalom mint címke a közelmúltban született meg a külföldi olvasók egyre növekvő pozitív figyelmének köszönhetően. A koreai irodalom globalizációja a fordítások fejlődésével kezdődött. Az első Koreából exportált könyv a Le Printemps Parfumé volt, egy koreai népmese, a Chunhyangjeon francia változata, amelyet Hong Jong-u fordított 1892-ben. A Koreai Kulturális és Művészeti Alapítvány 1973-as megalakulása óta a kormány irányítja a koreai irodalom fordítását. 2001-ben aztán a Kulturális, Sport- és Turisztikai Minisztérium (MCST) megalapította a Koreai Irodalom Fordító Intézetet (LTI), amely a koreai irodalom világméretű terjesztéséért és marketingjéért felelős, és amely további kutatásokat eredményezett az ázsiai országok irodalmát célozva. Később néhány koreai irodalmi alkotás pozitív értékelést kapott a nyugattól, ami számos rangos díj elnyerésén keresztül történt. 2016-ban Han Kang író megkapta az International Booker-díjat A vegetáriánus című művéért, amely a koreai irodalom történetének monumentális eseménye volt. Ázsiai szerzőtől ez volt az első győzelem, a könyv pedig több mint 160.000 példányban kelt el 13 nyelven. A 2020-as években a koreai irodalom még népszerűbb lett a különböző médiafelületeknek hála. Számos koreai film és dráma Over-the-Top (OTT) platformokra/platformok által lett gyártva (Netflix, Hulu, Prime, Disney, stb), ezzel sikeresen bővítve a koreai irodalom közönségét. Az LTI szerint 2018 és 2022 között 60 különböző irodalmi művet adtak el a külföldnek.

A K-irodalom antagonistái

A koreai irodalom növekvő népszerűsége ellenére a rossz infrastruktúra akadályozza sikeres exportját. Elsősorban a fordítás fontosságát, amely a globalizáció első lépése, figyelmen kívül hagyják. 2023 júliusában a kormány megvizsgálta az LTI-t, és feltárt számos meglévő problémát, például a méltányosság hiányát és a rossz üzletvezetést. A tengerentúli kiadók Fordítási és Publikációs Pályázatának esetében például az elbírálásra váró könyveket az utolsó pillanatban, a lektorálás napján adták át, ami akadályozta a lektorálási folyamat pártatlanságát. A hazai kiadók Publikációs Pályázatának során 2021-ben 14 kötetből csak 1 jelent meg. Ezen kívül a koreai irodalom exportjával foglalkozó két szervezet, az MCST és a Korean Publishers Association (KPA) konfliktusa is komoly probléma. A hosszan tartó nézeteltérés 2003-ban kezdődött a könyvek árkötöttségének politikájával kapcsolatban, majd a 2023-as Szöuli Nemzetközi Könyvvásáron fokozódott, ahol publikációkat és szerzői jogokat ismertettek és cseréltek. Miután az MCST 2023-ban beperelte a KPA két tagját a hibás számviteli rendszerük miatt, a kormány bejelentette, hogy a 2024-es Szöuli Nemzetközi Könyvvásárra szánt 670 milliós összeget visszavonja; ebből az összegből gazdálkodott volna a KPA. Emellett az is aggodalomra ad okot, hogy a kulturális és diplomáciai tevékenységekre szánt 550 milliós költségvetést is megvonták, amit Korea a tengerentúli könyvkiállításokra szánt volna; így azonban a jövőbeni rendezvények során fennakadások merülhetnek fel. A konfliktus elhúzódása a 2023 áprilisában Olaszországban megrendezett 61. Bolognai Gyermekkönyvvásár Koreai Pavilonjában is megmutatkozott, mivel a két szervezet külön standot üzemeltetett. A fordítási támogatás hiánya és a szervezetek közötti konfliktusok jelzik az exportkörnyezet jelenlegi hibáit, amelyek hátráltatják a koreai irodalom nemzetközi sikerét.

Nincs egyediség

A K-irodalom exportját befolyásoló közvetlen hibák mellett van néhány alapvető buktató is a koreai irodalom közösségében. Először is, az új szerzők jelenleg csak úgy tudnak debütálni, ha megnyerik az évenkénti tavaszi irodalmi vetélkedőt vagy a folyóirat-társaságok által rendezett irodalmi díjak egyikét. A hivatalos bemutatkozáshoz vezető keskeny út hozzájárul a képzett szerzők kiműveléséhez; az irodalom területén belül azonban közvetve hatalmi játszmát alkot. Például, a művek szerzőinek az olyan díjak, mint a Yi Sang Irodalmi Díj megnyerésének esetében három évre át kell adniuk a szerzői jogokat a kiadónak, ami egyszerűen csak kihasználhatja az újonc írókat. De azzal a problémával is szembesülniük kell, hogy implicite nyomást gyakorolnak rájuk, hogy kövessék a már meglévő trendeket, mivel így könnyebbnek tűnik a debütálás. Következésképpen felszámolják az egyedi stílusokat és témákat, csökkentve az irodalom területének általános sokszínűségét. Ez egy ironikus tendencia, ahogy ezt a koreai irodalom egyik külföldi olvasója elmondta az SKT-nak:

„Különböző műfajokat és stílust vártak el a nevezőktől.”

Ráadásul a koreai kiadói ágazat jelenleg elég instabil az MCST-nek szánt költségvetés 2024-es hirtelen lefaragása miatt. Márciusban csökkentették a támogatásokat, amivel a kiváló tartalmak publikálását akarták élénkíteni; erre eredetileg 1.3 milliárdot szántak. Az ilyen költségvetési megszorítások elkerülhetetlenül destabilizálják a koreai irodalom alapjait, ami tovább akadályozza a sikeres globalizációt.

Boldogan, amíg meg nem...

A fordítási folyamat javítása kell, hogy legyen a legfontosabb prioritás a jelenlegi infrastruktúra megerősítése érdekében. Először is szisztematikus változást kell végrehajtani a Koreai Irodalmi Fordítás Intézményén (KLT). Mivel az eredeti probléma a 2023-as minisztériumi ellenőrzés során került felszínre, szilárd és rendszeres ellenőrzésre van szükség a támogatások igazságos elbírálásához. Ez a monitoring rendszer javítani fogja a nemzetközi és hazai kiadói támogatási programokat, jelentősebb támogatást nyújtva a fordítóiparnak. Továbbá növelni kell azoknak a szakembereknek a számát, akik helyesen tudják közvetíteni az eredeti koreai szöveg szerzőinek szándékait. A fordítónak meg kell tartania a szerző által használt irodalmi technikákat, például a kötőszók kihagyását a rövid mondatok között, vagy az aktív és passzív igeidő keverését egy mondatsorozatban. Ezenkívül a KPA és az MCST közötti konfliktus megoldásához elengedhetetlen a KPA számviteli módszereinek újraértékelése. Mindkét fél érdekeit összhangba kell hozni a bevételek elszámolásának szabványosított módszerével és átláthatósággal. Emellett folyamatos nyomon követésre van szükség ahhoz, hogy a kormány ne éljen vissza a költségvetési megszorításokkal kapcsolatos hatáskörével. A politikai pártoknak és érdekképviseleteknek a napirendek meghatározásával és fórumok szervezésével rendszeresen ellenőrizniük kell a költségvetés változásait és a kapcsolódó problémákat. Hasonlóképpen döntő fontosságúak a koreai irodalom exportkörnyezetének javítására irányuló erőfeszítések.

A hazai pálya revitalizálása

A jelenlegi debütáló rendszerrel kapcsolatban belső innovációra van szükség a koreai irodalom aktív exportjának előmozdítása érdekében. Erre a célra a koreai irodalom számára a meglévő versenyeken túl további csatornák létrehozása is létfontosságú. Lehetőség van például a független irodalmi folyóiratok fellendítésére, ahol a kisebb írók szabadon megoszthatják írásaikat. Egy diák, aki rendszeresen olvassa a Moonhak3 című verses magazint, így nyilatkozott az SKT-nak:

„E magazinok egyik érdeme, hogy kisebb írók ismeretlen, mégis rendkívüli műveit találhatjuk meg.” 

Egy másik lehetőség az online írási és publikációs platformok használata új, egyedi és kreatív perspektívák felfedezésére. Ezenkívül a teljes kiadói ágazat helyreállításához elegendő pénzügyi támogatás újjáélesztése szükséges. A hazai piac stabil bázisa további globalizációt ösztönözhet. Mivel azonban a költségvetést már megnyirbálták, az exportot a médiatartalomra való összpontosítással lehetne ösztönözni. A kormány megduplázta a mindenféle K-tartalom szektor beruházását 340 milliárdra. A koreai irodalmi művek narratívái webfilmekké, játékokká és filmekké alakíthatók szellemi tartalomként (IP). Így a jelenlegi koreai irodalmi társadalom sokszínűségének biztosításával a koreai irodalom sikeres globalizációt érhet el.

Koreában számos különböző eseményt terveznek, ahol a külföldi kiadók, ügynökségek és olvasók szabadon cserélhetnek koreai irodalmi műveket, ideértve a 2024. évi Szöuli Nemzetközi Könyvvásárt júniusban és a K-kultúra Fesztivált júliusban. Hosszú távon a koreai irodalom aktuális problémáinak megoldása jelentheti a valódi globalizáció kiindulópontját.

Forrás: ITT

(Ha szívesen támogatnád a munkám, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.)

Sasaengek: a jelenség háttere, hatása és a rajongók szerepe

2025. május 14.

A sasaeng (사생, szó szerint "magánélet") rajongók olyan extrém fanatikusok, akik megszállottan követik a kedvenc hírességeik, főként K-pop idolok életét, gyakran átlépve a magánélet határait. Ez a jelenség több tényezőből ered, amelyek a dél-koreai társadalom, a K-pop ipar és az egyéni pszichológiai motivációk összetett keverékéből fakadnak.

Mitől válik valakiből sasaeng?

1. A K-pop ipar által teremtett idealizált kép

Fan-idol kapcsolat: A K-pop ipar már a kezdetektől fogva erőteljesen épít a rajongók és idolok közötti érzelmi kötődésre. Az idolokat úgy ábrázolják, mintha tökéletes emberek lennének, akik mindig elérhetők és közel állnak a rajongóikhoz. A "közelség" illúziója – például az élő közvetítések, közösségi médiás interakciók vagy személyre szabott üzenetek – miatt a rajongók azt érzik, hogy valódi, személyes kapcsolatuk van az idollal.

Versengő rajongói kultúra: A rajongói kultúra Dél-Koreában rendkívül intenzív. Egyes szakértők szerint a sasaengek a túlzott és versengő rajongói kultúra eredményei, mivel a rajongók extrém módon akarják kimutatni hűségüket és szeretetüket az idolok iránt. Egyes rajongók azért is versenyeznek, hogy ők legyenek a "legnagyobb fanok", ami miatt bizonyos emberek extrém cselekedetekre is képesek.

2. A társadalmi nyomás és szociális dinamika

Közösségi hovatartozás: A K-pop rajongótáborok (fandomok) sokszor szoros közösségeket alkotnak. Egyes rajongók azért válnak sasaengekké, mert ezzel próbálnak kiemelkedni a csoportból vagy elismerést szerezni.

Fiatalok frusztrációi: Sok sasaeng fiatal, akik magányt, csalódottságot vagy frusztrációt élnek meg a saját életükben. Az idolok iránti megszállottság gyakran a valóság elől való menekülést jelentheti számukra.

3. A hírességek "megközelíthetősége"

Geográfiai közelség: Dél-Koreában a hírességek életének bizonyos aspektusai könnyen nyomon követhetők (pl. menedzsmentirodák, tévéállomások vagy forgatási helyszínek). Ez lehetővé teszi a sasaeng rajongóknak, hogy fizikailag is kövessék kedvenceiket.

Információáramlás: Az interneten és a közösségi médián keresztül elérhető információk miatt a rajongók könnyebben hozzáférhetnek az idolok privát adataihoz. Sokszor illegálisan szerzik meg ezeket (pl. telefonszámok, lakcímek).

4. Pszichológiai tényezők

Megszállottság: A sasaeng rajongók viselkedése sok esetben megszállottságból fakad. Ez pszichológiai problémák, például önértékelési gondok, szorongás vagy borderline személyiségzavar jele is lehet. Akinek érzelmi problémáik vannak, azok ezt az űrt a bálvány életének követésével töltik be

Illuzórikus közelség: Egyes sasaeng rajongók úgy érezhetik, hogy az idol "tartozik" nekik a támogatásukért, és ezért jogosnak gondolják, hogy belépjenek az idol magánszférájába.

Elismerés iránti vágy: Sok sasaeng arra törekszik, hogy személyes elismerést kapjon idoljától, és úgy véli, hogy extrém cselekedetek révén emlékezetessé válhat számára.

Korlátozott szabadidős lehetőségek: Egyes szakértők szerint a dél-koreai fiatalok számára kevés a kulturális tevékenységre nyíló lehetőség, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy a K-pop iránti rajongás váljon fő hobbijukká, és ezáltal megszállottá váljanak.

5. Gazdasági motiváció

Információk értékesítése: Egyes sasaeng rajongók pénzt keresnek azzal, hogy privát információkat vagy képeket árusítanak más rajongóknak vagy médiumoknak.

Exkluzivitás: Az idolok életéről szóló ritka információkat vagy relikviákat birtokolni sok esetben státuszszimbólum a rajongói körökben.

6. Társadalmi problémák kezelése

Nem megfelelő szabályozás: Bár Dél-Koreában léteznek törvények a hírességek magánéletének védelmére, ezek végrehajtása sok esetben nehézkes, és nem mindig rettenti el a sasaengeket.

A stigma hiánya: Bizonyos rajongói körökben a sasaeng viselkedést nem ítélik el egyértelműen, ami tovább bátoríthatja az ilyen cselekedeteket.

Miért marad fenn ez a jelenség?

A sasaeng-jelenség fennmaradása részben az ipar szerkezetéből és a társadalmi dinamikákból adódik. A K-pop világa továbbra is táplálja a rajongók és az idolok közötti érzelmi kapcsolatot, miközben nem mindig nyújt elegendő védelmet az idolok számára. A rajongói csoportok versengése és a gazdasági haszonszerzés pedig tovább táplálja ezt a viselkedést.

A sasaengek hatása

Amiket a sasaengek extrém cselekedetei okoznak, jelentős hatással vannak az idolokra. A sasaengek által megtámadott idolok reakciója a támadás mértékétől függ. Azok az idolok, akiket megtámadtak félhetnek, dühösek, szoronganak, depressziósak vagy traumatizáltak, mert nem érzik magukat biztonságban, és nincs magánéletük. Emellett alvászavarokat, koncentrációvesztést vagy stressz miatti teljesítménycsökkenést is tapasztalnak. Nem élhetik zavartalanul mindennapjaikat, például nem vásárolhatnak, vagy tölthetnek időt barátokkal és családdal anélkül, hogy a sasaengek figyelnék őket. Emiatt korlátozva érzik magukat, és folyamatosan nyomás alatt állnak. Egyes idolok hírnevét károsíthatják a sasaengek által terjesztett hamis pletykák, rágalmazás vagy becsületsértés.

A sasaengek komoly problémát jelentenek a szórakoztatóiparban. Sok erőfeszítést tettek viselkedésük kezelésére és a bálványok magánéletének védelmére. Az ügynökségek általában fokozott biztonsági intézkedéseket érvényesítenek az idolok védelmében. Egyes ügynökségek még jogi lépéseket is indítanak az illegális vagy zavaró magatartást tanúsító sasaeng rajongók ellen. A Big Hit Entertainment (már Hybe) jogi lépéseket is tett azon sasaengek ellen, akik megsértették a művészeik magánéletét és jogait. Bizonyítékokat gyűjtöttek a jogsértésekről, és átadták az ügyeket a hatóságoknak.

Forrás: ITT és ITT

(Ha szívesen támogatnád a munkám egy kávé árával, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.)

Kávékultúra Dél-Koreában: a hagyománytól a modernitásig

2025. március 4.

A dél-koreai kávékultúra jelentős fejlődésen ment keresztül. A 19. században jelent meg, mostanra pedig a mindennapi élet élénk és dinamikus részéve. Ez a cikk a koreai kávé történetét, a kávézók típusait és a kávéfogyasztás mai trendjeit mutatja be.

A kávé története Koreában

A történelem szerint a kávé Koreában nem Ádámig és Éváig nyúlik vissza, hanem Gojong királyig (1852–1919). 1896-ban Gojong király a több hónapos Japán agresszió és Min királynő (Myeongseong császárnő) meggyilkolása után elmenekült Gyeongbokgungból. Fiával az orosz diplomáciai minisztériumba menekültek, és körülbelül egy évig az orosz nagykövetségről kormányoztak. Gojong király itt kapott rá a kávéra Antoinette Sontag jóvoltából, aki az orosz nagykövet sógornője volt.

Amikor visszatért Deoksugungba, Gojong egy különleges épületet épített a kávézáshoz, Jeonggwang-heon néven, amely még mindig a Deoksugung helyén áll. Állítólag ez volt Korea első kávézója, csak a király és vendégei számára.

Noha a hírek szerint Gojong király volt az első koreai, aki megkóstolta a kávét, ez azért nem teljesen igaz. Amikor Korea még az elszigetelődési politikáját folytatta (ezért nevezték oly sokáig „Remete Királyságnak”), időnként külföldi hadihajók látogatták meg a tengerparti városokat, ahol a koreai tisztviselőket meghívták némi frissítőre. Bár az alkohol volt a választott ital, kávét is felszolgáltak.

A 19. század végén a kávét a nyugatiasodás és a modernitás szimbólumának tekintették, így különösen vonzó a felső osztály számára. 

Koreában elkülönítünk "dabangot" és kávéházat.

A kávét eredetileg „dabangban” szolgálták fel, ami teázót jelent (da = tea, bang = szoba). Ez erdetileg egy olyan hely volt, ahol teát, kávét és egyéb alkoholmentes italokat lehetett fogyasztani. A japán gyarmati időszakban (1910–1945), 1923 körül épült legelső dabangot Antoinette Sontag nyitotta meg a Sontag Hotelben, Gojong király támogatásával. 


A modern stílusú dabangok 1927-ben kezdtek megjelenni Myeongdongban, és ezek a létesítmények gyorsan népszerűvé váltak a politikusok, művészek és üzletemberek körében. A 20. század közepére a dabangok politikai és kulturális viták központjaiként szolgáltak, bár magas áraik miatt a kávé az elit luxusa volt.

However You Want Cafe
Ezekben a dabangokban tartottak előadásokat, versfelolvasásokat és könyvkiadások ünnepségeit. Az 1950-es évekig ezek a helyi dabangok a gazdagok gyülekezőhelyei voltak, akik élvezhették a feltörekvő koreai művészetet.

Ezek a szalonok – Korea későbbi kávézóinak korai prototípusai – forró kávét kínáltak, amelyet gyönyörű hölgyek szolgáltak fel. A koreai és nemzetközi üzletemberek körében egyaránt népszerű volt, az összejöveteleket kapcsolatépítésre használták. Abban az időben a kávé túl drága import volt az egyszerű emberek számára, egészen addig, amíg a második világháború végén az 1941-es csendes-óceáni háború következtében a cukor- és kávéimport leállt. A hagyományos stílusú dabang eltűnt, és kereskedelmi kávézókká alakult át.

Aztán 1950-ben aztán kitört a koreai háború, és az amerikai katonák instant kávét vittek az országba, ami széles körben elérhetővé és élvezhetővé vált (bár az 1953-as fegyverszünet után az országot túlságosan lefoglalta, hogy újjáépítse önmagát, és nem igazán törődött a kávézókkal).

Az 1960-as évektől az 1980-as évekig a koreai kávékultúra reneszánszát élte. A dabang már nem csak az elitnek és a művészeknek szólt; bárki számára elérhetővé vált. Népszerűek voltak, hiszen nagyon kevés hely volt, ahol az emberek szocializálódhattak.

A kávézók fejlődése

1. Hagyományos Dabangok:

Az 1960-as és 70-es években a dabangok a fiatalok randevú helyszíneiként váltak népszerűvé. A politikai elnyomás idején a "zenés dabangok", ahol DJ-k léptek fel, az egyetemisták társadalmi központja volt.

2. Kávézók megjelenése:

Az 1980-as években a hagyományos dabangok modernebb kávézókká kezdtek átalakulni, és egyre inkább a vidám hangulatra, a világosabb atmoszférára és a széles választékra fókuszáltak. Ez a változás egy új korszak kezdetét jelentette a kávékultúrában.

3. Modern kávéházi kultúra:

Az első Starbucks 1999-ben nyílt Szöulban, és ez volt a kávékultúra fordulópontja. Olyan új koncepciókat vezetett be, mint az önkiszolgálás és az elvitel. Azóta a koreai kávépiac számos nemzetközi és helyi kávézólánccal bővült, amelyek mindegyike egyedi jellemzőket és hangulatot kínál.

Cafe 1in1jan
Jelenlegi kávéfogyasztás

A legfrissebb adatok szerint Dél-Korea kávéfogyasztása folyamatosan növekszik. A 2023/2024-es időszakban az ország körülbelül 3,35 millió zsák kávét fogyasztott el, ahol egy zsák súlya 60 kilogramm. A legfrissebb adatok szerint több mint 100 000 kávézó működik az országban, ami csaknem kétszerese az élelmiszerboltok számának az országban. Ez a szám jelentős növekedést mutat az elmúlt évekhez képest. Egy 2019-es jelentés szerint akkoriban körülbelül 71.000 kávézó működött az országban, és évente átlagosan 14.000 új kávézó nyílt, miközben 9.000 zárt be.

Egy koreai felnőtt átlagosan 353 bögre kávét iszik meg évente, ami majdnem háromszor annyi, mint a 132-es globális átlag. 

Instant kávé

Az instant a legutóbbi adatok szerint uralja a koreai piacot. A dabangok idején a felszolgált kávé forró vízben kevert instant kávé volt, tejszínporral és cukorral. Minden vásárló eltérő preferenciákkal rendelkezett, így a kávét eltérő tejszín és cukor aránnyal preferálták.

1976-ban a Dongsuh Foods bemutatta az első koreai 3 az 1-ben instant kávékeveréket, amely cukrot és tejszínt tartalmazott egy adagra csomagolva. Ez egy forradalmi termék volt, amely minden otthonban, irodában és iskolában megtalálható volt. Hamarosan pedig már szükséglet, mintsem luxus volt: a koreaiak minden étkezés után, minden nap kávét ittak.

A Statista szerint a dél-koreai instant kávépiac bevétele 2024-ben 1,43 milliárd amerikai dollár, és várhatóan évi 2,65%-os növekedést fog mutatni 2024 és 2029 között. Egy 2014-es tanulmány szerint az instant kávékeverék volt a leggyakrabban fogyasztott kávéfajta a koreai felnőttek körében, különösen a 40 év felettiek között.

Míg az instant kávé még mindig uralja a hazai piacokat, a kávéházi élmény miatt folyamatosan nő a jobb minőségű kávék fogyasztása. A koreaiak az instant kávékeveréket napi szükségletnek tekintik, míg a főzött kávé luxus, amelyet hetente egyszer-kétszer elfogyasztanak a barátaikkal vagy üzleti partnereikkel.

Modern koreai kávézók

Az Amoene kávézó (fejjel lefelé tematika)
Az 1980-as évekre modern és tematikus kávézók kezdtek felbukkanni Szöulban. Megjelentek a saját babszemet pörkölő kávézók, és az emberek elkezdtek jobb minőségű kávét inni, amelyet a helyszínen pörköltek és főztek is.

A különleges babszemekre és a pörkölési eljárásokra fektetett hangsúlyon túl a kávéfogyasztók sokat foglalkoznak azzal a légkörrel, amelyben kávéikat isszák. A koreaiak, másokhoz hasonlóan, szeretnek találkozni és barátokkal lógni, randevúzni, vagy üzleti találkozókat lebonyolítani, de mindezt egy gyönyörű helyen.

Így hát Korea kávékultúrája 1999-ben ismét megváltozott. Ekkor megnyílt az első Starbucks Koreában, az Ewha Női Egyetem előtt. Ez volt az amerikai székhelyű Shinsegae kereskedelmi óriás első Koreai boltja, és neki köszönhetően megjelent az elviteles kávé lehetősége. Ez áthelyezte a koreai kávékultúrát a nyugati kávézók helyzetébe. A diákok már ott tanulnak, megállnak egy gyors italra, vagy visznek magukkal egy cappuccinót az útra.

Greem Kávézó (line art témájú)
Így természetes, hogy más külföldi márkák, például a Coffee Bean és a Tea Leaf is beköltöztek az országba, hogy megragadják a gyorsan bővülő piac egy részét. A hazai koreai márkák, például a Hollys Coffee, a Tom N Toms, az A Twosome Place és az Ediya gyorsan követték őket. A Starbucks rohamos ütemben nőtt, több mint 1600 üzlettel működik Koreában.

Mivel 100 méterenként belebotlik az ember egy kávézóba, ez egy nagyon versenyképes piac. A kávézók tulajdonosai nehezen tudják megragadni a dél-koreaiak, különösen a szöuliak ingatag ízlését, akik folyamatosan a legújabb étel-ital-őrületet kergetik.

A kávézók manapság

Dél-Korea kávékultúrája esztétikailag egyedi tereket hozott létre. Egyesek tematikusak (például egy Hello Kitty kávézó, vagy egy Mozarton alapuló); némelyik élményszerűen egyedi (például kávézók, ahol tetszőleges számú állat – macska, kutya, mosómedve, szurikáta és sarki róka – között lehet kávézni; de van olyan is, ahol belemárthatod a lábadat egy édesvízi doktorhallal teli lavórba, ami pedikűrkezelésként szolgál, miközben iszod a kávédat). Különleges desszertekre is specializálódik némelyik (például szivárvány színű réteges palacsinta süteményekre), vagy egyedi díszítésekkel rendelkeznek (pl. a latte art, ami szándékosan úgy készül, hogy kaki kinézete legyen, és a kávét miniatűr WC formájú csészében szolgálják fel).

A kávékultúra szerves része a menekülés. A koreaiak többsége több generációval él együtt, a város sűrűn lakott, zajos és zsúfolt a nap 24 órájában. Még hajnali 3 órakor is nehéz egyedül lennie az embernek. A kávézókban azonban az ember pár más emberek között, mégis egyedül ülhet, írhat és létezhet a saját csendes gondolataival. Privát találkozókat szervezhet a barátaival, vagy egyszerűen csak elmehet egy gyönyörű helyre.

Egy csésze kávé átlagos ára körülbelül 4000 KR₩ (kb. 1100 Ft), de jellemzőbb, hogy 7000 KR₩ (kb. 1900 Ft) – így a kávészakemberek jó bevételre számíthatnak. A verseny és a magas bérleti díjak azonban, különösen a látványos terek miatt, amelyeket létre kell hozniuk, elnyeli a nyereséget.

Koreában a legnépszerűbb kávé az Iced Americano, amely télen is kedvenc marad. Az „Eoljukah” (jegeskávé akkor is, ha halálra fagyok) kifejezés a gyors és kényelmes kávézási lehetőségeket kedvelő felgyorsult kultúrát tükrözi. 

Kávé és buddhista kultúra

A mai Koreában egyes buddhista szerzetesek növelték kávéfogyasztásukat. Ez az irányzat a hagyományos értékek és a modern gyakorlatok keverékét tükrözi, lehetővé téve, hogy a buddhizmus releváns maradjon a kortárs társadalomban.

        A tea és a kávé kulturális váltása

A buddhizmus hagyományosan a teaivást támogatta, mivel ez fontos része volt a meditációs gyakorlatoknak. A koreai templomi teaceremóniák (다도, dado) ma is szerves részei a buddhista életnek. Azonban a modern életmód, különösen a városi környezetben, népszerűbbé tette a kávét. A kávé egyre inkább átvette a tea szerepét, ez lett a mindennapi energiaforrás, különösen a dolgozó generációk körében. Az utóbbi években számos koreai buddhista templom integrálta a kávét mindennapi gyakorlatába, és egyes kolostorokban kávézók is működnek. Például a Puramsa és a Torisa kolostorok területén. Ezen túlmenően, egyes templomokban kávékészítési workshopokat is tartanak, ahol a kézi csepegtetős (hand-drip) kávékészítés népszerű.


Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT 

(Szívesen támogatnád a munkámat? Az alábbi gombra kattintva ezt egy kávé árával megteheted.)

Koreai szerelemhotelek

2025. február 23.

Queen, egy koreai szerelemhotel
A közgázon végeztem, turizmus-vendéglátásból diplomáztam, és 4 éve vagyok recepcióvezető egy balatoni kempingben. Hihetetlenül imádom és élvezem a munkámat. Úgyhogy szakmai ártalom, de nagyon-nagyon szeretném látni belülről is, hogyan működnek ezek a szerelemhotelek. Mondjuk úgy, ha lennének egyáltalán emberek ezekben a hotelekben, akkor lennék ott recis egy pár hónapig, biztos jól mutatna az önéletrajzomban.

Egy olyan országban, ahol betiltottak egy könyvet, ami a menstruációról szól, ahol 2015-től cenzúrázzák a pornót, kriminalizálják a válást, és ahol az emberek között a szex egyszerűen nem beszédtéma, szerintem annyira nem meglepő, hogy elég sok szerelemhotel létezik. Az, ha valamiről annyira nem beszélsz, mint a koreaiak a szexről, olyan belső feszültséget kelt az emberben, amit muszáj levezetni. Muszáj utánaolvasni, utánanézni, megnézni, csinálni. Az emberek szeretnek szexelni. A szex egy jó dolog, amit lehet rosszul és lehet jól is csinálni, de a lényeg az, hogy szeretjük, úgyhogy én annyira nem lepődöm sem a Péniszparkon, sem a Jejui Szerelemföldön. (Engem inkább az álszentség zavar, de ez már legyen az én problémám.)

A szerelemhotel bejáratát úgy képzeld el, mint azokat a hatalmas szövetcsíkokat, amiken egy benzinkút kocsimosóján hajtasz át, mikor mosás után szárítani viszed.

A szerelemhotel biztonságos függönye mögött egy nyitott garázs vár, jól megvilágítva, hogy tudd, üres.  Mielőtt kiszállnál a kocsiból, becsukódik a garázsajtó. Nem bíznak semmit a véletlenre, minden inkognitóban, diszkréten zajlik; se házastárs, kíváncsiskodó barát vagy szomszéd nem tud rápillantani arra a rendszámra.

A szerelemhotelek története

Az 1988-as szöuli olimpia után robbant be Koreában a Japánból származó, alacsony költségvetésű szálláshelyek koncepciója, amelyeket egy órára vagy éjszakára lehet bérelni. A megugrott látogatók komoly gazdasági ösztönzők voltak a szálláshelyek építésére, miután azonban távoztak, aránytalan túlkínálat mutatkozott. A tulajdonosoknak kreatívnak kellett lenniük, hogy vendégeket szerezzenek, így rövid, egy órás opciókat kínáltak.

Ahogy az ország nőtt és egyre sűrűbbé vált, a pároknak privát térre volt szükségük; a szingli, még szüleikkel élő felnőtteknek privát térre volt szükségük, a félrelépőknek privát térre volt szükségük, és azoknak, akik fizettek a szexért privát térre volt szükségük. Így született meg a koreai szerelemhotel, amely Szöulból indult, és végül az egész országban elterjedt.

Na de vissza a szerelemhotelbe...

Két pár láb sétált fel a lépcsőn, hogy bejelentkezzen néhány órára. De nincs ember a láthatáron.

A szerelemhotelek névtelenek, a diszkréció az elsőszámú prioritásuk. Nincs szükség foglalásra és nem is megengedett; érkezési sorrendben történik a bejelentkezés. A lépcső tetején egy ATM-szerű automata található, azzal a különbséggel, hogy nem fogad el hitel- vagy bankkártyát (lásd fent a névtelent). Csak készpénz. Egy óra 10.000 ₩ (kb. 2700 Ft). 3 óra 30.000 ₩ (kb. 8100 Ft). Egy egész éjszaka 50.000 ₩ (kb. 13700 Ft). Minden instrukció koreai nyelven van.

Kezdetben a szerelemhotelek nem meglepően rossz hírnévnek örvendtek Koreában. Gyanús helyek, amelyeket házasságtörők, prostituáltak és erkölcstelen emberek látogattak, akikkel a tekintélyes emberek nem akartak kapcsolatba kerülni. De az idők változnak.

Sok koreai szerelemhotel próbál bekerülni a mainstreambe, és próbálja megragadni a turisztikai piacot, nem csak a szerelem piacot. Vannak egészen őrült tematikájú szerelemhotelek, és fiatal koreaiak csoportosan bérelnek szobákat, amelyek síkképernyős tévével és karaokegépekkel vannak felszerelve, hogy együtt igyanak és lazítsanak. De a Queen Hotel szobáját határozottan egyetlen célra szánták.

A szobába lépve meglepő a dekoráció. Én „bordélysikknek” nevezném. Egy mélyvörös Cleopatra kanapé a sarokban, és egy piros, puha bőr szexkanapé (így hívják, rákerestem a Google-ön) egy queen méretű ágy lábánál, opcionális vibrációs beállításokkal. Fekete, szegecses bőr díszfal az ágy mögött, jobbra tükör, balra pedig mattüveg ajtó vezet a fürdőszobába. És a pièce de résistance, a 12 akrobatikus szexpozíció laminált látványvilága, amiket a szex-kanapén lehet megvalósítani. A laminálás okos volt, könnyen tisztítható; nem akarok arra gondolni, hogy hány kéz érintette, míg a másik kéz ki tudja, mit csinált.

A koreai szaunával együtt a szerelemhotel egy nagyon klassz koncepció. Izgalmat kelt, ha idegen helyen szállunk meg, miközben mégis a saját ágyunkban ébredhetünk fel. A takarítás valaki más problémája, és nem kell attól tartani, hogy a szomszédok meghallanak. Persze ezeket a helyeket nem találod a Kayak-on vagy a Bookingon. Továbbra is teljesen másik síkon léteznek, mint a hagyományos szállodák, de az idők mindig változnak: már két kifejezetten szerelemhotel keresésére szolgáló webhely is működik, és köszönik szépen, igen népszerűek. A Yanolja a legnépszerűbb, 17.000 szállodapartnerrel és 8 millió alkalmazás-előfizetővel.

A fogyasztók részéről van egy nyomás a szállásadók felé, hogy tegyék mainstreammé a szerelemhoteleket, ami nem épp egy olyan dolog, amire kifejezetten büszkének lehet lenni. Van valami durva, kicsit mocskos, kicsit tabu egy autentikus szerelemhotelben. Nem szívesen látnék egyet a Pinterest táblámon, mint turisztikai attrakciót. Persze még idő, mire ez megtörténik.

Forrás: ITT

(Ha szereted a munkámat, és szívesen támogatnál egy kávé árával, akkor ezt az alábbi gombra kattintva teheted meg.)

Cenzúrázni kell a tinédzsereknek szóló könyveket?

2025. február 18.

Tavaly október 10-én Han Kang dél-koreai író nyerte el az irodalmi regénydíjat. A megtiszteltetés ellenére a Szülők Országos Szövetsége azt állította, hogy reprezentatív munkája, "A vegetáriánus" káros a tinédzserekre. Még aláírásokat is gyűjtöttek, ellenezve a könyv általános- és középiskolákban való elhelyezését országszerte. De vajon milyen irányt kellene valóban követnie a "káros" könyveknek egy vitában?

Könyvtiltási trend

A tinédzserekre ártalmas könyvek olyan könyvek, amelyek rontják a tinédzserek testi vagy mentális egészségi állapotát, beleértve az olyan tartalmakat, mint a szexualitás, az erőszak és a drogok. Az ilyen könyvek „tinédzserek számára ártalmasként" való besorolása mindig is ellentmondásos volt. Manapság minden eddiginél több érv szól a tinédzserek számára káros könyvek cenzúrája mellett a nyilvános könyvtárakban, valamint az általános-, és középiskolai könyvtárakban. A Koreai Kiadóipari Promóciós Ügynökség (KPIPA) ezen listája hivatalosan a Fiatalkorúak 16 Védelméről szóló Törvény alapján ítéli meg a könyvek ártalmasságát. Az oktatási minisztérium és a könyvtárak azonban önállóan sorolhatnak be bizonyos könyveket károsként, és korlátozhatják a hozzáférésüket. Más szóval, a listázási folyamat nincs szisztematikusan meghatározva. 2023 májusában Chungnam tartomány egyes konzervatív csoportjai panaszt emeltek a könyvtárakban, és a szexuális nevelésről és a nemek közötti egyenlőségről szóló könyvek korlátozását kérték. 133 civil szervezet határozottan ellenezte ezt, ami nagy vitákat eredményezett. 2023 szeptemberében a Gyeonggi Tartományi Oktatási Hivatal hivatalos dokumentumokat küldött a tinédzserek számára káros anyagok besorolási kritériumairól minden oktatási hivatalnak. Ez problémás volt, mivel a dokumentum tartalmazta a konzervatív csoportok által javasolt káros könyvek listáját. Ezek a konzervatív csoportok nyomást gyakoroltak a könyvtárakra az által, hogy négy alkalommal küldtek el hivatalos dokumentumokat a szexuális nevelésről szóló könyvek jelenlegi helyzetének vizsgálatáról, így sürgetve azt, hogy ezeket a könyveket fenttartásokkal kezeljék. Ennek eredményeként 5868 nemek közötti egyenlőséggel és szexuális oktatással kapcsolatos könyvet távolítottak el vagy korlátoztak Gyeonggi tartomány 2490 általános-, és középiskolájában. A korlátozott könyvek reprezentatív példái a 153 iskolában betiltott Welcome To Your Period! (fiatal lányoknak szóló könyv a menstruációról) és a 132 iskolában betiltott Szexuális nevelési Közismereti Szótár. 517, a szexuális neveléshez nem kapcsolódó könyvet is korlátoztak, köztük a Proof of Sphere-t (Choi Jin-young), egy Yi Sang irodalmi díjnyertes regényt, és a Mindenki érzékeny a megjelenésére (Jeong Jae-seung doktor írta). Mindeközben Han Kang lett az első koreai regénydíjas író, aki felkeltette a közvélemény figyelmét azzal, hogy a nyertes A vegetáriánus című könyve is a korlátozott könyvek közül került ki. Napjainkban tovább szaporodnak a tinédzsereknek szóló ártalmas könyvek listázásával kapcsolatos viták.

Ugyanaz a kérdés, különböző válaszok

- Az idő, amikor valóban szükség van védelemre

A korlátozást támogató oldalnak az első érve az volt, hogy a káros könyvek felgyorsíthatják a tinédzserek lelki zűrzavarát az értékteremtés előtt. Oh Eun-young pszichiáter szerint a serdülőkor az az időszak, amikor az impulzivitás természetesen növekszik, így a tinédzserek könnyen befolyásolhatók bagatell események vagy médiumok által. Ez ésszerűen arra a következtetésre vezet, hogy a tinédzserek még nem kritikus gondolkodók, és nem képesek önállóan feldolgozni a káros könyveket. Példa erre, hogy ahogy egyes filmek és játékok korhatárosak, úgy a könyveknél is besorolási rendszert kellene alkalmazni. Az Egyesült Államok nonprofit szervezete, az EveryLibrary Institute 2023-ban végzett egy felmérést a szülők iskolai könyvtárakról és könyvtárosokról alkotott megítéléséről, amiben a válaszadók 80%-a értett egyet a különböző életkornak megfelelő tartalombesorolási rendszerek használatával.

Továbbá a második érv az volt, hogy az iskola olyan intézmény, amely a társadalmilag elterjedt ismereteket tanítja, ami nem fedhet le kényes témákat. A Sungkyun Timesnak adott interjúban egy általános iskolai tanár azt mondta: 

„Bár a diákok az iskolán kívül is hozzáférhetnek bizonyos könyvekhez, más probléma, ha ezek a könyvek az iskolában vannak.”

– azt állítva ezzel, hogy az iskoláknak nem szabad olyan környezetet teremteniük, ahol a tanulók könnyen elérhetik a szociálisan érzékeny tartalmakat.

Kitettségen keresztüli tanulás

Másrészt az ellenoldal azt állította, hogy a könyvcenzúra korlátozza a szellemi szabadságot. A Polgári Összefogás a Helyes Olvasási Kultúráért 2023-ban megtartott fóruma szerint a könyvcenzúra sérti az olvasói jogokat, és csorbítja a könyvtárak és a kiadványok szabadságát. Például a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó könyvek tinédzserek számára ártalmas könyvként való címkézése elősegíti az LMBTQ diszkriminációt és előítéleteket, társadalmi és politikai szinten egyaránt. Egyesek azzal érvelnek, hogy ahelyett, hogy "védelem" címszó alatt elkoboznak könyveket, ezeknek a kérdéseknek a megfelelő kezelése előnyösebb oktatási módszer lenne. Inti Chavez Perez, a Tisztelet: Minden, amit egy srácnak tudnia kell a szexről, szerelemről és beeegyezésről írójával készített interjúja során a következőt mondta:

„Lehet, hogy a felnőttek számára egyszerű betiltani bizonyos könyveket, csak mert ők már túl vannak a serdülőkoron, azonban a megfelelő útmutatókhoz és információkhoz való hozzáférés blokkolása komoly károkat okozhat a serdülőknek.”

Ezenkívül aggasztó, hogy ez a vita nem tartalmazza a tinédzserek hangját, amely a vita tényleges témája. A legtöbb beszélgetésben csak szülők, pedagógusok és politikusok vesznek részt, figyelmen kívül hagyva azokat, akiket a leginkább érint. Egy középiskolás diák azt mondta az SKT-nak:

„Az olyan könyveket, mint A vegetáriánus, amelyek az erőszak nagyon mély témáját dolgozzák fel, nem szabad betiltani, csak azért, mert szexuális jellegű leírásokat tartalmaznak. Ha megfosztjuk az ilyen könyvektől a diákokat, az elveszi a lehetőséget a tinédzserektől, hogy mélyebben elmélkedjenek az életről.”


Egy paradoxon: melyek az "abszolút megfelelő" könyvek?

Han Kang: Human Acts
Nem létezik hivatalos eljárás arról, hogyan, mi alapján kellene kiválasztani a tinédzserek számára káros könyveket. Dr. Bae Jeong-weon, a Sejong Egyetem professzora és a Koreai Szexuális Oktatási Szakértők Szövetségének elnöke hangsúlyozta a szisztematikus eljárások szükségességét. Dr. Bae azt szorgalmazta, hogy ha a tinédzserek számára káros könyvekről kell dönteni, akkor egy szakértői csoportot kell létrehozni a káros tartalom egyértelmű és átlátható kritériumokkal történő megállapítására. Az ilyen jellegű eljárások azonban nem elegendőek a probléma lényegének megoldására. A tinédzsereknek szóló ártalmas könyveket nehéz kezelni, mivel összetett problémáról van szó, amely összefonódik a politikával, a társadalommal, az oktatással és a vallással. Ennek ellenére nincsenek teljesen oda nem illő vagy abszolút megfelelő könyvek. Egy bizonyos ideig cenzúrázott könyvet később nyugodtan lehet dicsérni. Például a Han Kang által írt Human Acts című regény, ami a Gwangju-mészárlást dolgozza fel, Park Geun-hye kormányzása idején a tiltólistán szerepelt. Ezenkívül egy Dél-Koreában egykor betiltott könyvet a külföldi szexuális nevelés legjobb könyveként jelöltek meg. Ez a Tisztelet: Minden, amit egy srácnak tudnia kell a szexről, szerelemről és beleegyezésről, amelyet egykor a KPIPA a tinédzserek számára káros könyvek közé sorolt, külföldön széles körben elismert, elnyerte a legjobb ifjúsági könyv svéd díjat, és világszerte 15 országban adták ki. A Welcome to Your Period!, amelyet 2023 szeptemberben a Gyeonggi tartomány legtöbb iskolájában betiltottak és korlátoztak, a 2020-as Australian Book Industry Awards nyertese volt. Végső soron nincs abszolút mérce a jó vagy a rossz könyvekre. A káros könyvek kiválasztása korszakonként és kultúránként eltérő. Egy konkrét könyv kijelölése a korszakfelfogást és a társadalom üzenetét ábrázolja. Ha a listázást folytatni akarják, akkor alaposabban felül kell vizsgálni a procedúrát.

A tinédzsereknek szóló ártalmas könyvek témája kihívást jelent. Valójában mik is a „megfelelő könyvek” a számukra, és kinek kell meghatároznia, hogy melyek azok? A nehéz kérdések azonban önmagukban is értékesek, mert lehetőséget adnak arra, hogy gondolkodjunk a nem gyakran tárgyalt témákon, és ezáltal egy jobb irányon az emberiség számára.

Forrás: ITT

(Ha szereted a munkámat, és szívesen támogatnál egy kávé árával, akkor ezt az alábbi gombra kattintva teheted meg.)

Haldoklófélben van az ősök imádata Koreában?

2025. február 4.

A dél-koreai emberek már évszázadok óta ápolják az ősök imádatát hagyományból, gyermeki jámborságból és a halottak iránti tiszteletből. Ez azonban egy olyan gyakorlat, amely lassan erodálódik, ennek okai pedig – meglepő módon – igen összetettek. Merüljünk el Charye bonyolult világában, hogy megértsük, miért veszít hatalmából egy ilyen régi hagyomány a mai dél-koreai társadalomban.

Charye (차례): A koreai ősimádat áttekintése

A Charye a hagyományos koreai kegyeletlerovás, amelyet az ősök tiszteletére és emlékére hajtanak végre olyan fontos ünnepeken, mint a Seollal (Holdújév) és a Chuseok (Ősz-Középi Fesztivál). Eredetileg a konfucianizmusból ered, aminek keretében megterítenek egy ünnepi asztalt különféle ételekkel, füstölő gyújtanak, és a vége felé többször meghajolnak az elhunyt ősök tiszteletére. Az egész beállítás és a rituálék a tiszteletet és az emlékezést tükrözik.

Charye történelmi jelentése

Az ősök imádata Koreában a három királyság időszaka óta élő hagyomány, és más vallások, például a konfucianizmus, a buddhizmus és a sámánizmus különböző hatásai miatt alakult ki a ma is gyakorolt változata. A konfucianizmus által beépített gyermeki jámborság eszménye tette a koreai identitás és családstruktúra szerves részévé ezt a gyakorlatot. Ezek a rituálék messze nem csupán az ősök tiszteletének vallási szertartásai, hanem a rokonok közötti kapcsolatok előmozdítását szolgálták a társadalmi kohézió érdekében.

Korea ősimádatának lassú halála

A Charye, a három királyság időszakában gyökerező, a konfucianizmus, a buddhizmus és a sámánizmus által formált ősi koreai ősimádat lassan elhalványul. A gyors urbanizáció, a modern életmód és a kereszténység térnyerése megzavarta a hagyományos családi struktúrákat, megnehezítve a fiatalabb generációk számára e rituálék fenntartását.

Charye gazdasági és fizikai követelményei megterhelővé váltak, és annak ellenére, hogy a kormány igyekezett egyszerűsíteni a hagyományt, hanyatlása továbbra is fennáll. A COVID-19 világjárvány tovább gyorsította ezt a tendenciát, mivel a társadalmi távolságtartás és az utazási korlátozások miatt sok család teljesen lemondott ezekről a szertartásokról.

1. Változó demográfia és modern életmód

A tényezők közül a demográfiai és az életmódbeli változások együttesen adják a Charye csökkenő gyakorlatának legkiemelkedőbb okait. Dél-Korea gyors urbanizációja, és ennek következtében a vidéki életről a városi életre való átállás alapvetően megbontja a hagyományos családstruktúrát. A fiatalabb generáció nagyon karrierista, és személyes ambíciói motiválják; ezért lehetetlenné válik ennek az új nemzedéknek, hogy annyi időt és munkát fordítson az ősimádásra.

2. A kereszténység és más vallások hatása

Az elmúlt száz évben a Charye-gyakorlat drámaian visszaesett, és az okok nagyrészt a kereszténység dél-koreai térnyerésének tudhatók be. Sok keresztény hívő úgy véli, hogy vallása nem ösztönzi az ősök imádatát, és az ilyen szertartásokat bálványimádásnak tekintik. Ezért a gyakorlat családi konfliktusokhoz és vitákhoz vezetett; egy idősebb családtag nem hajlandó egyetérteni az ilyen hiedelmekkel.

3. Gazdasági nyomás és a való világ akadályai

Meglehetősen költséges és fizikailag megterhelő az előkészület Charye-re. A vásárlás, az előkészítés és a díszasztal elrendezése során a pénz és az energia a lefolyóba megy. A gazdasági nyomás növekedésével és a családlétszám csökkenésével a családi kötelezettségek nagyobb része egyre kevesebb egyénre nehezedik, akik közül sokan az emlékezés sokkal egyszerűbb vagy alternatív formáit részesítik előnyben.

4. Kormányzati politika és társadalmi attitűdök

A dél-koreai kormány 1969-ben elfogadta a családi rítusok szabályozásáról szóló törvényt, hogy modernizálja és enyhítse a családokra nehezedő gazdasági nyomást. Ennek az volt a célja, hogy egyszerűsítse az ősök imádatának hagyományos gyakorlatát és mértékét azáltal, hogy meghatározta az elvégzendő rituálék számát és a felajánlások mennyiségét. Ezek az intézkedések nem akadályozták meg a Charye-val szembeni régimódi és babonás társadalmi attitűd kialakulását.

5. A COVID-19 pandémia hatása

A COVID-19 tovább gyorsította Charye halványulását. A társadalmi távolságtartás és az utazási korlátozások megnehezítették a családok összejövetelét, és a legtöbbet arra késztették, hogy teljesen kihagyják a rituálékat. Bár egyes családok online platformokon kezdtek készülni ezekre a szertartásokra, ez a járvány ezen éveiben jelentősen csökkentette az ősök imádatában való részvételt.

6. A nemek közötti egyenlőtlenség és a háztartási kapcsolatok

A Charye-ban a nemi szerepek is figyelembe kell venni. A rituálék előkészítését és elvégzését általában a nőktől, különösen a menyektől várják el. Az ezzel járó feladatok rendkívül bonyolult jellege és a nagy családi összejövetelekkel járó stressz miatt a legtöbb nő ezt nem az ellenállás egy formájának tekinti, hanem egyszerűen megtagadja. Ezek a változó családi viszonyok és az egyenlőségre való törekvések szintén az ősök imádatának felhagyásához vezetnek.

Alkalmazkodás vagy kihalás?

Bár a tradicionalisták amellett érvelnek, hogy a Charye-t meg kell őrizni a koreai örökség központi elemeként, az igazság az, hogy egyre kevesebb család kötelezi el magát a rituálé ezen formája mellett. Az adaptált formák némelyike ​​a szertartások leegyszerűsítését, vagy akár az ételkínálat professzionális szolgáltatókhoz történő kiszervezését kínálja. Mások az emlékezés alternatív módjaival korszerűsítettek, mint például a templomokban tartott megemlékezés vagy digitális emlékművek létrehozása.

A Gallup Korea szerint 2006-ban a lakosság körülbelül 80 százaléka rótta le tiszteletét az ősei előtt  Seollal és Chuseok ünnepekor. Ez az arány 2014-ben 71 százalékra, 2019-ben 64 százalékra, 2021-ben pedig 40 százalékra esett vissza.

Forrás: ITT és ITT

(Ha szereted a munkámat, és szívesen támogatnál egy kávé árával, akkor ezt az alábbi gombra kattintva teheted meg.)