Korea ékkövei
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: komédia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: komédia. Összes bejegyzés megjelenítése

Elősködők

2021. március 2.

Műfaj: thriller, dráma, komédia

Játékidő: 2 óra 12 perc

Dátum: 2019

Főszerepben: Song Kang-Ho (Ki-Taek), Jang Hye-Jin (Chong-Sook), Choi Woo-Sik (Ki-Woo), Park So-Dam (Ki-Jung), Lee Sun-Kyun (Mr. Park), Cho Yeo-Jeong (Yeon-Kyo), Jung Jo-So (Da-Hye), Jeong Hyun-Jun (Da-Song), Lee Jung-Eun (Moon-Gwang)

Ismertető: Kim Ki-Taek és családja egy félszuterénben lakik Szöulban, ahová nem süt be a nap, és rendszeresen az ablakuk alá vizelnek a részegek. A család alkalmi munkákból tengődik, miközben nagyra törő álmaik vannak. A wifit a szomszédos kávézóból lopják, és hajlandóak kifúrni a pizzéria részidős alkalmazottját is pletykák terjesztésével, csak hogy pénzhez jussanak. Egy nap az egyetemista korú, de a felvételit többször is elbukó Ki-Woo barátja meglátogatja őket, és megkéri a fiút, hogy amíg ő külföldön van, korrepetálja helyette angolból a felső-középosztálybeli Park család tinédzser korú lányát. Az állás jó pénzzel kecsegtet, és sokkal többet is nyerhetnek, vagy bukhatnak, mint egy jól fizető állás.

Előzetes: https://youtu.be/5xH0HfJHsaY

Online: Mozicsillag

Véleményem: Két dolgot lehet tenni ezzel a filmmel: lehet dicsérni a megbotránkoztató (?) jellegét, és az üzenetet, amit közvetít, vagy rá lehet mutatni, valójában mennyire primitív, sokat látott témát is dolgoz fel. Én most hadd tegyem meg mindkettőt.

Az Élősködőket alapvetően azért szerették olyan sokan, és a megérdemelt díjakat is azért zsebelte be, mert sikerült neki több humorral és kevesebb drámával átadnia azt a túlságosan is valóságos üzenetet, ami átszövi az emberek mindennapjait: hogy a gazdagok és szegények között áthidalhatatlan szakadék húzódik. A gazdagok, ha nem is tudatosan vagy bántó szándékkal, de lenézik a szegényeket, akik pedig (szintén akár tudatosan, vagy tudat alatt) mélyen gyökerező irigységgel néznek a felsőbb osztálybeliekre. A film azért működött olyan jól, mert ezt az élesnek beállított határt olyannak mutatja be, amilyen valójában: elmosódónak, és kevésbé élesnek. A gazdagok nem minden esetben gonoszak és rosszak, a szegények pedig nem mindig kedvesek és alázatosak. Vannak teljesen normálisan gondolkozó, alázatos gazdagok (mint itt a Park család), és ravasz, álnok szegények. Bong Joon-Ho rendező (igen valósághű) elképzelése az volt, hogy ez a jellembeli határ a gazdagok és szegények között nem olyan éles, mint ahogy a koreai sorozatokban látjuk. Viszont az első baki akkor ugrott ki, amikor megláttuk, melyik osztály hol lakik; a szegény család szinte a csatornában tengődik, a kávézóból lopják a wifit, és akármilyen szennyes munkát elvállalnak, hogy fent tartsák magukat. Ezzel szemben gazdagék kvázi luxusvillában élnek. Ha az üzenet lényeges pontja az, hogy a határ a gazdagok és a szegények között nem is olyan egyértelmű, akkor ebbe az üzenetbe nem nagyon fér bele ez az éles esztétikai ellentét. Mondhatni általánosító és közhelyes. 

A Park család bár a gazdagok táborát erősítette, erősen erkölcsös család voltak, sokkal könnyebben lehetett velük azonosulni, mint az élősködő szegényekkel. A film felkeltette az emberek empátiáját is, de ahelyett, hogy a szegényeket sajnáltuk volna, inkább gazdagékért aggódtunk. Parkék tisztelettel bántak az alkalmazottaikkal, és a szegényekkel is, míg Ki-Taek családja alapvetően eleve előítéletekkel lépett be a házukba. Azzal kezdték, hogy "hát, ez a Yeon-Kyo asszony nagyon gazdag, de igen buta". Láthatóan azt várták, hogy aki gazdag, az okos is. Míg a Park család megbecsülte minden dolgozóját, addig a szegények szemrebbenés nélkül kitúrták őket a helyükről, hogy beférkőzhessenek a házba. Kicsit visszásra fordította a rendező azt, amit az átlagos néző ismer. 

Az egész folyamat hátborzongatóan rideg és következetes: az első átverés szinte észrevétlenül vezet el a következőhöz, majd az azt követőhöz, míg a hazugság- és átverésfolyam már szinte megállíthatatlan. A film alatt több forgatókönyv is megfordult a fejemben, de végül mindegyik csődöt mondott, mert nem úgy végződött, ahogy azt az ember várta volna, ezért volt benne némi izgalom és kiszámíthatatlanság.

És persze korábban dicsértem a Park családot, de ahogy már említettem, a filmben benne van az a burkolt, tudatalatti lenézés is a gazdagok részéről, ami végül rámutat arra, hogy a szakadék a két osztály között áthidalhatatlan. Mr. Park meg-megjegyezte, hogy Ki-Taek büdös. Így, egyszerűen. Metró szaga van. A Park család legfiatalabb tagja pedig az egész szegény családot végigszagolta, és közölte, hogy mindegyiknek ugyanolyan szaga van. Nem, nem arra gondolt, hogy ugyanazt az öblítőt használják. Szegény szaguk van. Valami, ami belengi az egész családot, és amit nem tüntethetnek el egyszerűen azzal, hogy négyféle mosóport kezdenek el használni. 

A varázs éppen abban rejlett, hogy már-már barbár naturalizmussal mutatott rá a legalapvetőbb különbségekre a szegények és gazdagok között. Miközben Ki-Taek családja értetlenkedve figyelte, miféle problémák merülnek fel gazdagéknál egy szülinapi partin, addig gazdagék a szagukra tettek megjegyzést. Mindezt a témát pedig olyan befogadhatóan hozták össze, hogy még egy tíz éves gyerek is simán megérti. 

És akkor ezzel térjünk is át a másik meglátásra, ami végig bennem motoszkált: a film már-már túl szájbarágós, főleg a vége. Semmi mélyebb értelem, kétértelmű jelzések vagy elejtett félmondatok. Olyan közérthető formában lett átadva, hogy az már szinte primitív és unalmas. Érdeklődve figyeltem az eseményeket, és kíváncsi voltam, mi fog kisülni ebből az egészből, de közben egy részem már elég hamar unatkozni kezdett. A film nem igényel túlzott agymunkát, amit általában egy thrillertől elvár az ember. A társadalomkritikája tisztán érthető, mintha tankönyvi ábrával magyarázná, hogy a szegények felgyülemlő megaláztatásai és elnyomása, a kisebbség érzetük, és hogy sosem lesznek képesek kitörni a helyzetükből, és csak az álmodozással rázhatják ki egy kicsit magukat a gödörből végül agresszióhoz vezet majd. Ha leültetnék egy általános iskolás gyereket, ő is megértené, miről szólt a film. Nincs ezzel persze baj, de a primitivizmusa kicsit csalódást okozó volt.

Viszont visszatérve a dicséretekhez muszáj megjegyezni, hogy a rendező mesterien játszott a műfaj- és tónusváltásokkal. Egyik percben még drámáztunk, a következőben pedig már a komédia uralta a képernyőt, és észre sem vettük, hol történt meg a váltás. Egy ilyen műnél szerintem fontos ezekkel játszani, mert sokkal sokrétűbben fogja felgöngyölíteni az adott problémát, vagy a mi esetünkben a kritikát.

Ami eléggé elbizonytalanított a film valódi üzenetét tekintve, azok a befejező képkockák voltak. Azt gondolná az ember, hogy mindezek után Ki-Taekék megelégszenek a sorsukkal, és megpróbálják majd kihozni a legtöbbet abból, amilyük van, de nem. Még mindig gazdagságra törekednek, a jellemük sehová sem fejlődött ez alatt a két óra alatt. Nem számít, milyen akaratlan lenézéssel szembesültek a Park család részéről, továbbra is arra áhítoznak, amijük nekik van. Mintha saját magukat tagadnák meg azzal, hogy olyanná akarnak válni, mint azok, akik miatt annyi sérelmet szenvedtek el. Mit jelent ez? Az irigység, bár nem tudatos érzés, mégis olyan erős, hogy túllép olyan alapvető életérzéseken is, mint a megaláztatottság és lealacsonyítás. 

Ha össze kellene foglalnom a látottakat, azt mondanám, megértem, miért lett sikeres az Élősködők, de közben nem látom többnek egy középkategóriás filmnél. Kilép az emberek komfortzónájából, és az átlagos moziba járós közönséget megbotránkoztatja (pedig valójában semmi megbotránkoztató nem volt benne (legalábbis az én tűrőképességem határát meg sem közelítette)), de ezzel szemben rém egyszerűen, primitíven ábrázol egy olyan társadalmi problémát, amit egyébként már ezren feldolgoztak, néhány esetben ennél jobban. A különbség annyi, hogy Bong Joon-Ho elgondolásában a határ a két kaszt között nem volt olyan éles, mint más filmekben.
A pénz egy vasaló, ami mindent elsimít.

Ha nincs terved, nincs, ami félresiklik. 

Strong Woman Do Bong Soon

2019. április 7.
Műfaj: romantikus komédia, thriller, fantasy, akció

Dátum: 2017

Részek száma: 16 +1 kiegészítő

Főszerepben: Park Bo-Yeong (Do Bong Soon), Park Hyung-Sik (An Min-Hyuk) és Ji Soo (In Gok-Doo)

Ismertető: Ez a csaj átlagon felüli. Do Bong Soon herkulesi erővel rendelkező "Herkulány". Tárgyakat roppant darabokra puszta kézzel. Habár Bong Soon egy kecses és elegáns nővé szeretne válni, hogy méltó legyen egy férfi szerelmére, nagy sajnálatára nem tudja tagadni szuper erejét. A különleges képességének hála Ahn Min Hyuk testőrévé válik, aki egy videójátékokat gyátró cég igazgatója. Bong Soon gyerekkori barátja In Gook Doo Általános Iskola óta bele van zúgva titokban. Vajon hogy fog reagálni, ha megtudja, hogy szikra pattant ki Min Hyuk és Bong Soon között?De ha mindez nem lenne elég, egy sorozatgyilkos is rettegésben tartja a környéket, amibe Bong Soon akarva-akaratlanul is belekeveredik.



Véleményem: Fogalmam sincs, hogyan álljak neki ennek a véleményezésnek. Már legalább egy hónapja befejeztem a sorozatot, de még csak most jutottam el idáig, mert nem is tudom, hol kezdjem. Talán azzal kéne, hogy mekkora hülye voltam, hogy nem néztem meg hamarabb a sorit. Ti már mind biztos láttátok, mire én eljutottam idáig, de ha mégsem, akkor tartsatok velem!


A történet ugyebár egy rendkívüli lányról szól, akinek szuperereje van: pokolian erős. Kocsikat dobál, egyszerre tíz gengszterrel verekszik, és belehalsz, ha rálép a lábadra. Ez így elég mesebelien hangzik, igaz? Pontosan. Ezért is nem álltam neki a sorozatnak sokáig. Mert valahogy olyan... gagyinak hangzott. Aztán megláttam a romantikus komédiát a műfajai között, és ennek hatására vettem rá magam, mert akkor épp erre vágytam.

Hogy egy sorozat lehet egyszerre komédia és thriller is azt lehetetlen elhinni addig, míg nem láttad ezt. Igen, meglehet csinálni. Persze nem mondom, hogy tökéletes volt, sőt! Az utolsó pár rész egy kissé lelombozta a lelkesedésem. A szerelmi szála a végére elég sok lett, és sokszor előfordult, hogy minden mást ki is szorított, és csak arra fókuszáltak, hogy mennyire szeretik egymást a főszereplőink. Bár az elején nekem egyszerre volt aranyos, és vicces, az utolsó pár részben már tényleg kicsit túllőttek a célon, sokszor több hangsúlyt fektettek erre a szálra, mint a cselekményre, de mivel manapság mindig ezt csinálják, ezért én már hozzászoktam. Ez igazából elkerülhetetlen, és ha ez alapján ítélnénk meg egy sorozatot, akkor iszonyú kevés lenne, amire azt mondhatnánk, hogy jó...

Térjünk vissza a tárgyra. A sorozat tele volt poénokkal, már csak Bong Soon miatt is, de persze Min-hyuk vitte a pálmát, akinek minden megmozdulása poén volt, szóval a komédia jelzőt teljesen megérdemli a sorozat. A szerelmi háromszög (mert hogy van benne) érdekes módon nem lett unalmas, méghozzá azért nem, mert mire eljutottunk oda, hogy kibontakozhasson, addigra már rég el is volt rendezve minden, szóval idő sem volt arra, hogy beleunjunk.

Na de hogy mi tetszett nekem benne a legjobban? Hát a háttérsztori! Komolyan majdnem annyira élveztem, mint egy Gyilkos Elmék részt (és én hatalmas Gyilkos Elmék rajongó vagyok). Adott volt egy srác, aki szó szerint elmebeteg volt, lányokat rabolt el ugyanarról a környékről, ahol Bong Soon is lakott, méghozzá elég gyakran. A környéken élők már rettegtek, hogy mikor csap le újra. Az ügyet Gok-Doo és csapata kapta meg, hogy derítsék fel és kapják el a tettest. Mondanom sem kell, nem sok sikerrel jártak. A tettes okos, ravasz és elmebeteg volt, ami jól tudjuk, hogy egy veszélyes kombó. A készítők ki tudták húzni 14 részig, hogy elkapják a srácot, addigra a legtöbb néző szerintem már velejéig gyűlölte őt, és legszívesebben puszta kézzel fojtotta volna meg. Nem mondom, hogy nem volt sok ez a 14 rész, mert de. Egy kissé elhúzták, kicsit túl sokszor menekült meg a tettes és ezért a rendőrség elég teszetoszának tűnt, amitől meg ideges lettem. A legvégén már azért húzták-vonták a dolgokat, mert a szerelmi szál miatt háttérbe szorult.

Szóval azt tudom nektek mondani, hogy a sorozat eleje iszonyúan jó volt, pörgős, vicces, romantikus, aranyos; de aztán a végére egy kicsit sok volt az egész, és az utolsó pár részt már kevesebb lendülettel néztem, de ettől függetlenül nekem tetszett. A poénok a toppon voltak, és hát Min-Hyukot meg kell zabálni, de tényleg. A sztori a romantikázás közben is folytatódott, és nem voltak unalmas részek, ahol ne történt volna valami, tényleg egyfolytában izgultam. Szóval még ha sokszor sok is volt a szerelmi szálból, akkor is élveztem.

Amit én nagyon szerettem, az az egésznek a hangulata. A poénok, a romantika, a karakterek, a viselkedésük, a párbeszédek, ahogy folytak az események. Ez a sok minden adta a sorozatnak azt a légkört, ami engem minden nap arra ösztökélt, hogy  leüljek, és folytassam. Szóval szerintem egyszer mindenképp megéri megnézni, biztos lesz/van, akinek többször nézős.

Advance Bravely

2019. március 15.
Műfaj: BL, akció, komédia, romantikus, dráma

Dátum: 2017

Ország: Kína

Részek száma: 30 (20 percesek)

Főszerepben: Simon Gong (Xia Yao), Xu Feng (Yuan Zong), Li Qiao Dan (Yuan Ru), Meng En (Xuan DaYu), Chen Xun (Peng Ze), Liang Xue Feng (Wang Zhushi)

Ismertető: Xia Yao egy gazdag családból származó jóképű srác, aki után futnak a nők, őt mégsem érdekli egyik sem. Van azonban egy lány, akinek bármit is mond, nem tágít mellőle: ő Yuan Ru. Yuan Ru elkeseredve próbálja magára vonni Xia Yao figyelmét. Hogy megkedveltesse magát vele a bátyját hívja segítségül: azt akarja, hogy a bátyja vigye el Xia Yao-nak a süteményeket, ajándékokat, amiket készített neki. Egy idő után persze a bátyj, Yuan Zong már nem a húga unszolására jár a Xia Yao-hoz.


Online: https://indavideo.hu/profile/Genong/all-videos
Kicsit visszatekertek, és ott lesznek. (Köszi a linkért Hayakonak!)

Véleményem:
Hát ez nagyon, de tényleg nagyon cuki volt. Végtelenül aranyos és romantikus, még úgy is, hogy egyetlen röpke csók sem csattant el (erről később, mert ez nagyon kiborított.) Nagyon jól esett az a könnyedség, ami átszőtte az egészet, semmi bonyodalom, egyszerűen csak vicces és vidám volt. Mindegyik részen rengeteget lehetett nevetni, ami nálam mindig jó pont.

Maga az alaphelyzet is elég vicces volt. A főszereplő Xia Yao, egy gazdag, de végtelenül kedves és segítőkész srác, azonban egy kissé meggondolatlan és szétszórt is. Nem csoda, hogy Yuan Ru teljesen belezúgott, azonban a fiú oda sem figyelt rá. Így hát mit volt mit tenni, Yuan Ru a bátyja, Yuan Zong segítségét kérte. Yuan Zong volt katona, jelenleg testőröket képez ki, és valahányszor a húga gengszter, vagy kétes értékű alakokkal kezdett, ő volt az, aki eltette őket láb alól. Nagyon magának való, komoly és makacs személyiség. Pont Xia Yao ellentéte. A húga arra kérte, hogy mivel Xia Yao látni sem akarja, azért helyette a bátjya vigye el a fiúnak a süteményeket, ajándékokat, amiket a lány csinált neki, és helyette Yuan Zong figyeljen rá (vagyis kövesse éjjel-nappal). Na hát gondolhatjátok, Xia Yao ennek mennyire örült. Eleinte azt sem tudta, mi a csávó baja, minek kövei, mit akar tőle.  Mindent megpróbált bevetni, hogy elkerülje: hol gyalog, hol kocsival, hol biciklivel, hol görkorival ment dolgozni, hogy Yuan Zong ne tudja követni. Egyszer még buszra is szállt, és lásatok csodát: Yuan Zong még a buszra is követte. Komolyan, ezek voltak a legjobb részek, és rengeteget nevettem rajta. 

Aztán persze egy idő után Yuan Zong már nem a húga miatt járt Xia Yao-hoz. Mikor a húgát megpróbálták elrabolni, és Xia Yao belekeveredett a dologba akkor minden éjjel őrt állt az erkélyén, hogy ne eshessen baja. Aztán hamar meg is változtak a dolgok kettejük között.

Az egész sorozat alatt Yuan Zong olyan volt, mint egy kis védelmező anyatigris, ami ha engem kérdeztek iszonyú cuki volt. Mindig odafigyelt Xia Yao-ra, mindig óvta és védelmezte mindentől, persze a maga mogorva és rejtelmes módján. A történetben nem voltak bonyolult szálak, igazából végtelenül egyszerű volt, de pont ez tette olyan jóvá. Én például most pont nem vágytam semmi bonyolultra, így nekem ez volt az egyik dolog, ami nagyon tetszett. Csak leültem, és hol nevettem, hogy majd lefolytam a székről. Imádtam azokat a részeket, mikor Yuan Zong főzöt Xia Yao-nak, aztán csak figyelte, hogy mennyire ízlik neki, vagy mikor Xia Yao Yuan Zongnál aludt (jó ok ilyen rész volt), vagy mikor Yuan Zong azt hitte, Xia Yao bajban van, és ezért rohant, hogy megmentse. Nagyon kis aranyos volt, mikor aggódott. Képzeljetek el egy majd két méter magas, csupaizom, mogorva pasit, amint aggódik egy kis szeleburdi srác miatt. Hát nem cuki?

Xia Yao viszont nagyon sokáig magának sem vallotta be, mi a helyzet, mit érez, de aztán volt egy pont, már nem is igazán tudom, hogy hol, ahol rádöbbent a dolgokra. Nem mondták ki hangosan, de lehetett tudni. 

Na de nem csak ők voltak ám a lényeg a sorozatban. Ott volt a másik kedvenc párosom, Da Yu és Wang Zhushi. Mondjuk úgy, hogy az ő kapcsolatuk nem volt teljesen felhőtlen. Wang Zhushi konkrétan Da Yu agyára ment, és legszívesebben szerintem megfojtotta volna. Wang Zhushinak meg szerintem életcélja volt, hogy Da Yu agyára menjen, szóval ők amolyan Tom&Jerry páros voltak. Amennyi hülyeségbe ezek belekeveredtek, hát az fergeteges volt. Ha ők nem lettek volna, nem élveztem volna ennyire.
((Hadd említsem meg, hogy mennyire beleszerettem a színész, Meng En (Da Yu) szemeibe. Egyszer belenéztek, és végetek van.))

Na de hogy egy kis rosszat is mondjak: mi a franc az, hogy egyetlen egy csók sem csattant el? Összesen három párosunk volt, de egyikük sem csókolózott egyszer sem, és semmiféle forró jelenet nem volt! Sőtmitöbb, a sorozat utolsó része, a zárójelenet egy kész katasztrófa volt! Ilyen förtelmes lezárást én még életemben nem láttam! Azt sem mondták ki konkrétan, hogy most akkor a párosaink összejöttek-e végül, együtt vannak-e, vagy mi van, semmi. Mintha csak ránk bízták volna a dolgot, de ez így borzalmas volt. Szóval ha megnézitek, készüljetek fel! Mert a lezárás egy katasztrófa!
(Utólagos megjegyzés: közben tapasztalt lettem, tudomást szereztem a kínai cenzúráról, meg a homofóbiájukról, szóval már egyáltalán nem csodálkozom, hogy az összes BL-t brománcnak tüntetik fel, és nemhogy csók, még egy kézfogás sincs.)

Picit (nagyon) csalódott vagyok amiatt, hogy nem csattant el egyetlen csók sem. De nekem ennek ellenére is nagyon tetszett, jól esett hazajönni egy nehéz nap után, bezuhanni az ágyba, és mosolyogni a sorozaton. Egyáltalán nem nagy szám, de néha nagyon jól esik ilyet is nézni. Szóval ha ti is épp valami ilyesmire vágytok, akkor ne hagyjátok ki.