A 24 éves Choi Ara egyetlen célt tűzött ki maga elé, amikor egyetemre került: beleférni a free size ruhákba.
„Hongdae vagy a Gangnam állomás föld alatti üzleteiben a legtöbb szép ruha csak free size méretben volt kapható” – mesélte. „Középiskolásként túlsúlyos voltam: 170 centi magas és 65 kiló. Az volt a célom, hogy leadjak tíz kilót, hogy végre hordhassam ezeket a ruhákat.”
Elérte a célját. Közel tíz kilót fogyott – a ruhák mégsem álltak jól rajta.
„A ruhák gyakran túl rövidek voltak. A pólókat még fel tudtam venni, de a hosszú ujjú felsők problémásak voltak: az ujjak túl rövidek voltak, a vállrésznél pedig szűknek éreztem őket.”
És nincs egyedül ezzel az élménnyel.
A 32 éves Kang azt mondta, több csalódás után teljesen felhagyott a free size ruhák vásárlásával.
„Próbálkoztam vele többször is. De mivel csak 156 centi magas vagyok, sokszor egyszerűen túl nagyok rám.”
Mit jelent valójában a free size?
A free size Koreában olyan ruhát jelent, amelyet csak egyetlen méretben gyártanak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az anyag rendkívül rugalmas lenne, vagy hogy a szabás sokféle testalkathoz alkalmazkodna. Bár online és hagyományos üzletekben is gyakori, nincs hivatalos szabály arra, pontosan mekkora egy free size ruha.
A hagyományos méreteknél – például S, M vagy L – léteznek ajánlott szabványok a Koreai Ipari Szabványrendszerben. Ezek azonban nem kötelező érvényűek, ezért sok gyártó figyelmen kívül hagyja őket. A free size esetében pedig még ilyen irányelvek sincsenek.
Kim Jin-young, a hongiki egyetem textilművészeti és divattervezési professzora szerint a free size gyakran egy amerikai S-es méretnek, vagyis a koreai 55-ös méretnek felel meg.
Szerinte a jelenség elsősorban a készletkezelés egyszerűsítéséből ered.
„A gyártók számára minél több méretet kínálnak, annál nagyobb a készletkockázat” – magyarázta. „Sokan ezért tértek át az egyetlen méretben gyártott ruhákra.”
A trend különösen a 2000-es évek elején erősödött fel, amikor az online vásárlás rohamosan terjedni kezdett, és egyre több kisvállalkozás próbálta minimalizálni a megmaradt árukészletet.
Kim példaként elmondta: ha egy márka 60 darab ruhát készít S, M és L méretben, akkor általában mindegyikből 20 darabot gyártanak. Ha azonban az S-es méret gyorsan elfogy, újra kell gyártani, miközben a többi méretből még marad raktáron. Ez könnyen veszteséget okozhat.
„Ha viszont mind a 60 darab ugyanabban az egy méretben készül, sokkal egyszerűbb a készlet kezelése.”
Egy 2014-es koreai kutatás szerint a gyártók azért választják az egy méretet, mert a koreai nők többsége az 55–66-os mérettartományba esik. Így csökkenthetik a költségeket, miközben a vásárlókra marad annak megfejtése, hogy valójában mit is jelent a free size.
A társadalmi hatások
A témával több koreai és külföldi tartalomgyártó is foglalkozott. A YouTuber Jina The Gorgeous például videókban próbált fel különböző koreai free size ruhákat. Bár amerikai méretezés szerint 4–6-os méretet hord, sok esetben ő sem fért bele az egy méretként árult darabokba.
Jina Koreában nőtt fel, ezért tisztában volt az ország méretezési rendszerével, de szerinte a probléma mélyebben gyökerezik: a koreai szépségideál gyakran kizárja a nagyobb testalkatú nőket.
Ma már az Egyesült Államokban él, és azt mondja, megtanulta elfogadni a különböző testalkatokat.
„Rájöttem, hogy az egy méret valójában nem jó mindenkire. Ez már nem visel meg engem, mert megtanultam elfogadni a testemet.”
Azt is hozzátette, hogy míg Amerikában kifejezetten vékonynak számít, Koreában gyakran XL-esnek címkézik.
Sok koreai nő számára azonban nehéz elszakadni ezektől az elvárásoktól.
Kim professzor szerint a szabványosított és változatos méretek hiánya komoly pszichológiai hatással lehet.
„Sok nő, aki nem fér bele a free size ruhákba, úgy érzi, vele van a probléma. Ahelyett, hogy magát a méretezési rendszert kérdőjeleznék meg, saját testüket hibáztatják.”
Szerinte ez hozzájárulhat a fogyókúrák, plasztikai műtétek vagy akár a fogyasztószerek túlzott használatának elterjedéséhez is.
Choi is hasonlóan látja:
„Néha egészen apró ruhadarabokat is free size-ként árulnak. Engem már nem zavar, mert tudom, hogy egyszerűen nem nekem készültek. De szerintem a fiatal lányokra ez sokkal nagyobb hatással lehet, és könnyen azt hihetik, hogy kövérek.”
2020-ban még online petíció is indult Dél-Koreában, amely a ruhaméretek szabályozását követelte.
„Nehéz ruhát vásárolni, mert minden bolt más méretezést használ, ráadásul ott vannak az olyan homályos megnevezések, mint a free size vagy a one size” – állt a petícióban.
A Koreai Technológiai és Szabványügyi Hivatal azonban azt válaszolta, hogy a jelenlegi szabályozások nem kötelező érvényűek, csupán ajánlások.
A hivatal szerint ha az állam túlzottan beleszólna a méretezésbe, az korlátozhatná a márkák kreativitását.
Forrás: ITT
Ha van rá lehetőséged és szívesen támogatnád az oldalt, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése