Choi Yun-ui (최윤의)
Találmánya: mozgatható (fém)betűs nyomtatás
A mozgatható betűkkel korábban már kísérleteztek Kínában a 10. században, ezek a rendszerek azonban – amelyek kerámiából vagy fából készült betűelemeket használtak – nem bizonyultak megbízhatónak, ezért hamarosan felhagytak az alkalmazásukkal. A 12. század elején a kínai nyomdászok fémből készült betűelemeket használtak a bankjegyek hamisításának megakadályozására is: a nyomódúcon egy nyílást alakítottak ki, amelybe egy további írásjelet lehetett behelyezni. Arról azonban nincs tudomásunk, hogy ezeket könyvek előállítására is használták volna.
Bár Choi Yun-ui találmánya kétségtelenül hasznos újítás volt, nem gyakorolt olyan forradalmi hatást, mint Johannes Gutenberg nyomdagépe mintegy 200 évvel később Európában. Abban az időben Koreában logografikus írásrendszert használtak, amely a kínai íráshoz hasonlóan működött, így a mozgatható betűk alkalmazásának előnyei korlátozottabbak voltak. Egy könyv elkészítéséhez több száz, sőt akár több ezer különböző írásjel előállítására volt szükség, nem pedig egy 26 betűből álló ábécé elemeinek sokszorosítására. Ráadásul a könyvnyomtatást a nemesség és a vallási intézmények ellenőrizték, így kevésbé volt szükség olyan technológiára, amely lehetővé tette volna a könyvek tömeges előállítását.
Nem egyértelmű, hogy Johannes Gutenberg 1440 körül megjelenő, fémbetűs nyomtatási technológiájára bármilyen módon hatással voltak-e a koreai fejlesztések. Közvetlen bizonyíték nincs arra, hogy kapcsolat állt volna fenn közöttük, ugyanakkor a koreai nyomtatási technikák a 14. század végére a Selyemút mentén fekvő országokba is eljutottak, így a kapcsolat lehetősége nem zárható ki teljesen.
Jang Yeong-sil (장영실)
Találmányai és fejlesztései: Esőmérő (측우기), Napóra – ilgu (일구), csillagászati műszerek, vízállás mérő (수표)
Jang Yeong-sil (장영실) a 15. századi Csoszon (Joseon) egyik legjelentősebb tudósa és mérnöke volt. Különösen érdekes az élettörténete, mert alacsony társadalmi státuszú, állami szolgálatban álló rabszolga/cseléd (gwan-no) családba született, mégis olyan tehetséges volt a kézművességben és a műszaki tudományokban, hogy Sejong király felfigyelt rá, támogatni kezdte, és így bekerült az udvarába. Érdekes életrajzi csavar, hogy 1442-ben kiesett Sejong király kegyéből, miután a király számára készített gyaloghintó eltört. Bebörtönözték és eltávolították a palotából; későbbi életéről pedig gyakorlatilag nincs megbízható feljegyzés.
Sejong király megbízásából 1433-ban megalkotta a honchon-ui (혼천의, 渾天儀) nevű csillagászati műszert, amely vízikerék segítségével forgatta a belső gömböt, és lehetővé tette a Nap, a Hold és a csillagok helyzetének, valamint az időnek a meghatározását. Később más csillagászati eszközöket, napórákat és vízórákat is elhelyeztek a Kjongbok-palota területén. Munkásságának jelentőségét az is mutatja, hogy 1442-ben a koreai csillagászok a Csilcshongsan (칠정산) című műben összegezték a Nap, a Hold és az öt szabad szemmel látható bolygó mozgására vonatkozó számításaikat.
Bár Choi Yun-ui már 1234-ben, a Gorjo-dinasztia idején feltalálta a világ első fémbetűs nyomtatási technológiáját, annak úttörőjeként világszerte Johannes Gutenberget tartják számon. A fémből készült nyomóelemek tartósabbak, pontosabbak és hosszabb élettartamúak voltak, mint a fából készültek. Sejong király ezért megbízta a Jiphyeonjeon tudósait egy korszerűbb nyomtatási rendszer kidolgozásával. Munkájuk eredményeként 1434-ben elkészült a Gabinja (갑인자), egy új, réz-, cink-, ólom- és ónötvözetekből készített fémbetűkészlet, amely az előző változatnál kétszer annyi példány nyomtatását tette lehetővé, ráadásul rendkívül tiszta és szép kínai írásjegyeket eredményezett. A készletet a Csoszon-dinasztia udvara a következő 370 év során hat alkalommal is újra elkészíttette.
Az önműködő, hangjelzést adó vízórákat már az arabok és a kínaiak is feltalálták; Kínában 1091-ben már létezett ilyen szerkezet. A koreaiak szintén használtak egy kezdetlegesebb változatot. Bár régészeti bizonyítékok nem maradtak fenn, a Samguk Sagi feljegyzései szerint a Három Királyság korában már külön hivatalt hoztak létre a vízórák felügyeletére. A koreai szerkezet két, egymás fölé helyezett edényből állt: a víz meghatározott ütemben folyt a felső edényből az alsóba, a vízszint pedig az idő múlását jelezte. A rendszer azonban meglehetősen körülményes volt, mivel valakinek folyamatosan figyelnie kellett az órát, és minden órában dobszóval kellett tájékoztatnia a lakosságot az időről.
Miután Sejong király értesült a külföldön használt, önműködő vízórákról, megbízta Jang Yeong-silt és más tudósokat egy hasonló elven működő szerkezet megalkotásával. Első próbálkozásaik nem jártak sikerrel, ezért Jang Kínába utazott, hogy tanulmányozza a különböző vízóraszerkezeteket. Hazatérése után, 1434-ben elkészítette Korea első önműködő vízóráját, a Jagyeokru (자격루) nevű szerkezetet. Az eredeti óra nem maradt fenn, de korabeli szöveges leírások alapján később rekonstruálták.
A bronzból készült műszer egy tál alakú, 13 időjelöléssel ellátott felületből és négy, alul keresztmerevítéssel összekapcsolt lábból állt. A számlapon hét, különböző görbületű vonal futott keresztül, amelyek az évszakok szerint változó napjáráshoz igazodtak. A Yangbu Ilgu különböző változatait, köztük a Hyunjoo Ilgu és a Chunpyung Ilgu nevű napórákat forgalmas főutakon és más stratégiai pontokon helyezték el, hogy a lakosság könnyen tájékozódhasson az időről. Mivel a korabeli köznép jelentős része nem tudott olvasni, az időjelölések mellé 12 állat – köztük egér, tigris és tehén – alakját is bevésték.
Sejong király uralkodása idején készült csoszoni napórák közül egyetlen eredeti példány sem maradt fenn. Feltehetően mind elpusztultak a Korea elleni japán inváziók során, 1592 és 1598 között.
