Korea ékkövei
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: koreai kultúra. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: koreai kultúra. Összes bejegyzés megjelenítése

Ítélj a borító alapján

2025. augusztus 4.

2024 januárban Lee Geum-yi szerző jelölve lett a Hans Christian Andersen-díjra, valamint Hwang Sok-yong író a International Booker-díjra májusban. A közvélemény érdeklődése a koreai irodalom iránt ezen szerzők eredményei nyomán megugrott. A koreai irodalomi közösségén belül azonban továbbra is találkozhatunk problémákkal, amelyek potenciálisan hátráltatják a globalizációs folyamatot. A Sungkyun Times (SKT) feltárta ezeket az akadályokat és megoldást keresett rájuk.

Egy új címke: K-Irodalom (K-Literature)

A K-irodalom, más néven a koreai irodalom mint címke a közelmúltban született meg a külföldi olvasók egyre növekvő pozitív figyelmének köszönhetően. A koreai irodalom globalizációja a fordítások fejlődésével kezdődött. Az első Koreából exportált könyv a Le Printemps Parfumé volt, egy koreai népmese, a Chunhyangjeon francia változata, amelyet Hong Jong-u fordított 1892-ben. A Koreai Kulturális és Művészeti Alapítvány 1973-as megalakulása óta a kormány irányítja a koreai irodalom fordítását. 2001-ben aztán a Kulturális, Sport- és Turisztikai Minisztérium (MCST) megalapította a Koreai Irodalom Fordító Intézetet (LTI), amely a koreai irodalom világméretű terjesztéséért és marketingjéért felelős, és amely további kutatásokat eredményezett az ázsiai országok irodalmát célozva. Később néhány koreai irodalmi alkotás pozitív értékelést kapott a nyugattól, ami számos rangos díj elnyerésén keresztül történt. 2016-ban Han Kang író megkapta az International Booker-díjat A vegetáriánus című művéért, amely a koreai irodalom történetének monumentális eseménye volt. Ázsiai szerzőtől ez volt az első győzelem, a könyv pedig több mint 160.000 példányban kelt el 13 nyelven. A 2020-as években a koreai irodalom még népszerűbb lett a különböző médiafelületeknek hála. Számos koreai film és dráma Over-the-Top (OTT) platformokra/platformok által lett gyártva (Netflix, Hulu, Prime, Disney, stb), ezzel sikeresen bővítve a koreai irodalom közönségét. Az LTI szerint 2018 és 2022 között 60 különböző irodalmi művet adtak el a külföldnek.

A K-irodalom antagonistái

A koreai irodalom növekvő népszerűsége ellenére a rossz infrastruktúra akadályozza sikeres exportját. Elsősorban a fordítás fontosságát, amely a globalizáció első lépése, figyelmen kívül hagyják. 2023 júliusában a kormány megvizsgálta az LTI-t, és feltárt számos meglévő problémát, például a méltányosság hiányát és a rossz üzletvezetést. A tengerentúli kiadók Fordítási és Publikációs Pályázatának esetében például az elbírálásra váró könyveket az utolsó pillanatban, a lektorálás napján adták át, ami akadályozta a lektorálási folyamat pártatlanságát. A hazai kiadók Publikációs Pályázatának során 2021-ben 14 kötetből csak 1 jelent meg. Ezen kívül a koreai irodalom exportjával foglalkozó két szervezet, az MCST és a Korean Publishers Association (KPA) konfliktusa is komoly probléma. A hosszan tartó nézeteltérés 2003-ban kezdődött a könyvek árkötöttségének politikájával kapcsolatban, majd a 2023-as Szöuli Nemzetközi Könyvvásáron fokozódott, ahol publikációkat és szerzői jogokat ismertettek és cseréltek. Miután az MCST 2023-ban beperelte a KPA két tagját a hibás számviteli rendszerük miatt, a kormány bejelentette, hogy a 2024-es Szöuli Nemzetközi Könyvvásárra szánt 670 milliós összeget visszavonja; ebből az összegből gazdálkodott volna a KPA. Emellett az is aggodalomra ad okot, hogy a kulturális és diplomáciai tevékenységekre szánt 550 milliós költségvetést is megvonták, amit Korea a tengerentúli könyvkiállításokra szánt volna; így azonban a jövőbeni rendezvények során fennakadások merülhetnek fel. A konfliktus elhúzódása a 2023 áprilisában Olaszországban megrendezett 61. Bolognai Gyermekkönyvvásár Koreai Pavilonjában is megmutatkozott, mivel a két szervezet külön standot üzemeltetett. A fordítási támogatás hiánya és a szervezetek közötti konfliktusok jelzik az exportkörnyezet jelenlegi hibáit, amelyek hátráltatják a koreai irodalom nemzetközi sikerét.

Nincs egyediség

A K-irodalom exportját befolyásoló közvetlen hibák mellett van néhány alapvető buktató is a koreai irodalom közösségében. Először is, az új szerzők jelenleg csak úgy tudnak debütálni, ha megnyerik az évenkénti tavaszi irodalmi vetélkedőt vagy a folyóirat-társaságok által rendezett irodalmi díjak egyikét. A hivatalos bemutatkozáshoz vezető keskeny út hozzájárul a képzett szerzők kiműveléséhez; az irodalom területén belül azonban közvetve hatalmi játszmát alkot. Például, a művek szerzőinek az olyan díjak, mint a Yi Sang Irodalmi Díj megnyerésének esetében három évre át kell adniuk a szerzői jogokat a kiadónak, ami egyszerűen csak kihasználhatja az újonc írókat. De azzal a problémával is szembesülniük kell, hogy implicite nyomást gyakorolnak rájuk, hogy kövessék a már meglévő trendeket, mivel így könnyebbnek tűnik a debütálás. Következésképpen felszámolják az egyedi stílusokat és témákat, csökkentve az irodalom területének általános sokszínűségét. Ez egy ironikus tendencia, ahogy ezt a koreai irodalom egyik külföldi olvasója elmondta az SKT-nak:

„Különböző műfajokat és stílust vártak el a nevezőktől.”

Ráadásul a koreai kiadói ágazat jelenleg elég instabil az MCST-nek szánt költségvetés 2024-es hirtelen lefaragása miatt. Márciusban csökkentették a támogatásokat, amivel a kiváló tartalmak publikálását akarták élénkíteni; erre eredetileg 1.3 milliárdot szántak. Az ilyen költségvetési megszorítások elkerülhetetlenül destabilizálják a koreai irodalom alapjait, ami tovább akadályozza a sikeres globalizációt.

Boldogan, amíg meg nem...

A fordítási folyamat javítása kell, hogy legyen a legfontosabb prioritás a jelenlegi infrastruktúra megerősítése érdekében. Először is szisztematikus változást kell végrehajtani a Koreai Irodalmi Fordítás Intézményén (KLT). Mivel az eredeti probléma a 2023-as minisztériumi ellenőrzés során került felszínre, szilárd és rendszeres ellenőrzésre van szükség a támogatások igazságos elbírálásához. Ez a monitoring rendszer javítani fogja a nemzetközi és hazai kiadói támogatási programokat, jelentősebb támogatást nyújtva a fordítóiparnak. Továbbá növelni kell azoknak a szakembereknek a számát, akik helyesen tudják közvetíteni az eredeti koreai szöveg szerzőinek szándékait. A fordítónak meg kell tartania a szerző által használt irodalmi technikákat, például a kötőszók kihagyását a rövid mondatok között, vagy az aktív és passzív igeidő keverését egy mondatsorozatban. Ezenkívül a KPA és az MCST közötti konfliktus megoldásához elengedhetetlen a KPA számviteli módszereinek újraértékelése. Mindkét fél érdekeit összhangba kell hozni a bevételek elszámolásának szabványosított módszerével és átláthatósággal. Emellett folyamatos nyomon követésre van szükség ahhoz, hogy a kormány ne éljen vissza a költségvetési megszorításokkal kapcsolatos hatáskörével. A politikai pártoknak és érdekképviseleteknek a napirendek meghatározásával és fórumok szervezésével rendszeresen ellenőrizniük kell a költségvetés változásait és a kapcsolódó problémákat. Hasonlóképpen döntő fontosságúak a koreai irodalom exportkörnyezetének javítására irányuló erőfeszítések.

A hazai pálya revitalizálása

A jelenlegi debütáló rendszerrel kapcsolatban belső innovációra van szükség a koreai irodalom aktív exportjának előmozdítása érdekében. Erre a célra a koreai irodalom számára a meglévő versenyeken túl további csatornák létrehozása is létfontosságú. Lehetőség van például a független irodalmi folyóiratok fellendítésére, ahol a kisebb írók szabadon megoszthatják írásaikat. Egy diák, aki rendszeresen olvassa a Moonhak3 című verses magazint, így nyilatkozott az SKT-nak:

„E magazinok egyik érdeme, hogy kisebb írók ismeretlen, mégis rendkívüli műveit találhatjuk meg.” 

Egy másik lehetőség az online írási és publikációs platformok használata új, egyedi és kreatív perspektívák felfedezésére. Ezenkívül a teljes kiadói ágazat helyreállításához elegendő pénzügyi támogatás újjáélesztése szükséges. A hazai piac stabil bázisa további globalizációt ösztönözhet. Mivel azonban a költségvetést már megnyirbálták, az exportot a médiatartalomra való összpontosítással lehetne ösztönözni. A kormány megduplázta a mindenféle K-tartalom szektor beruházását 340 milliárdra. A koreai irodalmi művek narratívái webfilmekké, játékokká és filmekké alakíthatók szellemi tartalomként (IP). Így a jelenlegi koreai irodalmi társadalom sokszínűségének biztosításával a koreai irodalom sikeres globalizációt érhet el.

Koreában számos különböző eseményt terveznek, ahol a külföldi kiadók, ügynökségek és olvasók szabadon cserélhetnek koreai irodalmi műveket, ideértve a 2024. évi Szöuli Nemzetközi Könyvvásárt júniusban és a K-kultúra Fesztivált júliusban. Hosszú távon a koreai irodalom aktuális problémáinak megoldása jelentheti a valódi globalizáció kiindulópontját.

Forrás: ITT

(Ha szívesen támogatnád a munkám, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.)

Cenzúrázni kell a tinédzsereknek szóló könyveket?

2025. február 18.

Tavaly október 10-én Han Kang dél-koreai író nyerte el az irodalmi regénydíjat. A megtiszteltetés ellenére a Szülők Országos Szövetsége azt állította, hogy reprezentatív munkája, "A vegetáriánus" káros a tinédzserekre. Még aláírásokat is gyűjtöttek, ellenezve a könyv általános- és középiskolákban való elhelyezését országszerte. De vajon milyen irányt kellene valóban követnie a "káros" könyveknek egy vitában?

Könyvtiltási trend

A tinédzserekre ártalmas könyvek olyan könyvek, amelyek rontják a tinédzserek testi vagy mentális egészségi állapotát, beleértve az olyan tartalmakat, mint a szexualitás, az erőszak és a drogok. Az ilyen könyvek „tinédzserek számára ártalmasként" való besorolása mindig is ellentmondásos volt. Manapság minden eddiginél több érv szól a tinédzserek számára káros könyvek cenzúrája mellett a nyilvános könyvtárakban, valamint az általános-, és középiskolai könyvtárakban. A Koreai Kiadóipari Promóciós Ügynökség (KPIPA) ezen listája hivatalosan a Fiatalkorúak 16 Védelméről szóló Törvény alapján ítéli meg a könyvek ártalmasságát. Az oktatási minisztérium és a könyvtárak azonban önállóan sorolhatnak be bizonyos könyveket károsként, és korlátozhatják a hozzáférésüket. Más szóval, a listázási folyamat nincs szisztematikusan meghatározva. 2023 májusában Chungnam tartomány egyes konzervatív csoportjai panaszt emeltek a könyvtárakban, és a szexuális nevelésről és a nemek közötti egyenlőségről szóló könyvek korlátozását kérték. 133 civil szervezet határozottan ellenezte ezt, ami nagy vitákat eredményezett. 2023 szeptemberében a Gyeonggi Tartományi Oktatási Hivatal hivatalos dokumentumokat küldött a tinédzserek számára káros anyagok besorolási kritériumairól minden oktatási hivatalnak. Ez problémás volt, mivel a dokumentum tartalmazta a konzervatív csoportok által javasolt káros könyvek listáját. Ezek a konzervatív csoportok nyomást gyakoroltak a könyvtárakra az által, hogy négy alkalommal küldtek el hivatalos dokumentumokat a szexuális nevelésről szóló könyvek jelenlegi helyzetének vizsgálatáról, így sürgetve azt, hogy ezeket a könyveket fenttartásokkal kezeljék. Ennek eredményeként 5868 nemek közötti egyenlőséggel és szexuális oktatással kapcsolatos könyvet távolítottak el vagy korlátoztak Gyeonggi tartomány 2490 általános-, és középiskolájában. A korlátozott könyvek reprezentatív példái a 153 iskolában betiltott Welcome To Your Period! (fiatal lányoknak szóló könyv a menstruációról) és a 132 iskolában betiltott Szexuális nevelési Közismereti Szótár. 517, a szexuális neveléshez nem kapcsolódó könyvet is korlátoztak, köztük a Proof of Sphere-t (Choi Jin-young), egy Yi Sang irodalmi díjnyertes regényt, és a Mindenki érzékeny a megjelenésére (Jeong Jae-seung doktor írta). Mindeközben Han Kang lett az első koreai regénydíjas író, aki felkeltette a közvélemény figyelmét azzal, hogy a nyertes A vegetáriánus című könyve is a korlátozott könyvek közül került ki. Napjainkban tovább szaporodnak a tinédzsereknek szóló ártalmas könyvek listázásával kapcsolatos viták.

Ugyanaz a kérdés, különböző válaszok

- Az idő, amikor valóban szükség van védelemre

A korlátozást támogató oldalnak az első érve az volt, hogy a káros könyvek felgyorsíthatják a tinédzserek lelki zűrzavarát az értékteremtés előtt. Oh Eun-young pszichiáter szerint a serdülőkor az az időszak, amikor az impulzivitás természetesen növekszik, így a tinédzserek könnyen befolyásolhatók bagatell események vagy médiumok által. Ez ésszerűen arra a következtetésre vezet, hogy a tinédzserek még nem kritikus gondolkodók, és nem képesek önállóan feldolgozni a káros könyveket. Példa erre, hogy ahogy egyes filmek és játékok korhatárosak, úgy a könyveknél is besorolási rendszert kellene alkalmazni. Az Egyesült Államok nonprofit szervezete, az EveryLibrary Institute 2023-ban végzett egy felmérést a szülők iskolai könyvtárakról és könyvtárosokról alkotott megítéléséről, amiben a válaszadók 80%-a értett egyet a különböző életkornak megfelelő tartalombesorolási rendszerek használatával.

Továbbá a második érv az volt, hogy az iskola olyan intézmény, amely a társadalmilag elterjedt ismereteket tanítja, ami nem fedhet le kényes témákat. A Sungkyun Timesnak adott interjúban egy általános iskolai tanár azt mondta: 

„Bár a diákok az iskolán kívül is hozzáférhetnek bizonyos könyvekhez, más probléma, ha ezek a könyvek az iskolában vannak.”

– azt állítva ezzel, hogy az iskoláknak nem szabad olyan környezetet teremteniük, ahol a tanulók könnyen elérhetik a szociálisan érzékeny tartalmakat.

Kitettségen keresztüli tanulás

Másrészt az ellenoldal azt állította, hogy a könyvcenzúra korlátozza a szellemi szabadságot. A Polgári Összefogás a Helyes Olvasási Kultúráért 2023-ban megtartott fóruma szerint a könyvcenzúra sérti az olvasói jogokat, és csorbítja a könyvtárak és a kiadványok szabadságát. Például a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó könyvek tinédzserek számára ártalmas könyvként való címkézése elősegíti az LMBTQ diszkriminációt és előítéleteket, társadalmi és politikai szinten egyaránt. Egyesek azzal érvelnek, hogy ahelyett, hogy "védelem" címszó alatt elkoboznak könyveket, ezeknek a kérdéseknek a megfelelő kezelése előnyösebb oktatási módszer lenne. Inti Chavez Perez, a Tisztelet: Minden, amit egy srácnak tudnia kell a szexről, szerelemről és beeegyezésről írójával készített interjúja során a következőt mondta:

„Lehet, hogy a felnőttek számára egyszerű betiltani bizonyos könyveket, csak mert ők már túl vannak a serdülőkoron, azonban a megfelelő útmutatókhoz és információkhoz való hozzáférés blokkolása komoly károkat okozhat a serdülőknek.”

Ezenkívül aggasztó, hogy ez a vita nem tartalmazza a tinédzserek hangját, amely a vita tényleges témája. A legtöbb beszélgetésben csak szülők, pedagógusok és politikusok vesznek részt, figyelmen kívül hagyva azokat, akiket a leginkább érint. Egy középiskolás diák azt mondta az SKT-nak:

„Az olyan könyveket, mint A vegetáriánus, amelyek az erőszak nagyon mély témáját dolgozzák fel, nem szabad betiltani, csak azért, mert szexuális jellegű leírásokat tartalmaznak. Ha megfosztjuk az ilyen könyvektől a diákokat, az elveszi a lehetőséget a tinédzserektől, hogy mélyebben elmélkedjenek az életről.”


Egy paradoxon: melyek az "abszolút megfelelő" könyvek?

Han Kang: Human Acts
Nem létezik hivatalos eljárás arról, hogyan, mi alapján kellene kiválasztani a tinédzserek számára káros könyveket. Dr. Bae Jeong-weon, a Sejong Egyetem professzora és a Koreai Szexuális Oktatási Szakértők Szövetségének elnöke hangsúlyozta a szisztematikus eljárások szükségességét. Dr. Bae azt szorgalmazta, hogy ha a tinédzserek számára káros könyvekről kell dönteni, akkor egy szakértői csoportot kell létrehozni a káros tartalom egyértelmű és átlátható kritériumokkal történő megállapítására. Az ilyen jellegű eljárások azonban nem elegendőek a probléma lényegének megoldására. A tinédzsereknek szóló ártalmas könyveket nehéz kezelni, mivel összetett problémáról van szó, amely összefonódik a politikával, a társadalommal, az oktatással és a vallással. Ennek ellenére nincsenek teljesen oda nem illő vagy abszolút megfelelő könyvek. Egy bizonyos ideig cenzúrázott könyvet később nyugodtan lehet dicsérni. Például a Han Kang által írt Human Acts című regény, ami a Gwangju-mészárlást dolgozza fel, Park Geun-hye kormányzása idején a tiltólistán szerepelt. Ezenkívül egy Dél-Koreában egykor betiltott könyvet a külföldi szexuális nevelés legjobb könyveként jelöltek meg. Ez a Tisztelet: Minden, amit egy srácnak tudnia kell a szexről, szerelemről és beleegyezésről, amelyet egykor a KPIPA a tinédzserek számára káros könyvek közé sorolt, külföldön széles körben elismert, elnyerte a legjobb ifjúsági könyv svéd díjat, és világszerte 15 országban adták ki. A Welcome to Your Period!, amelyet 2023 szeptemberben a Gyeonggi tartomány legtöbb iskolájában betiltottak és korlátoztak, a 2020-as Australian Book Industry Awards nyertese volt. Végső soron nincs abszolút mérce a jó vagy a rossz könyvekre. A káros könyvek kiválasztása korszakonként és kultúránként eltérő. Egy konkrét könyv kijelölése a korszakfelfogást és a társadalom üzenetét ábrázolja. Ha a listázást folytatni akarják, akkor alaposabban felül kell vizsgálni a procedúrát.

A tinédzsereknek szóló ártalmas könyvek témája kihívást jelent. Valójában mik is a „megfelelő könyvek” a számukra, és kinek kell meghatároznia, hogy melyek azok? A nehéz kérdések azonban önmagukban is értékesek, mert lehetőséget adnak arra, hogy gondolkodjunk a nem gyakran tárgyalt témákon, és ezáltal egy jobb irányon az emberiség számára.

Forrás: ITT

(Ha szereted a munkámat, és szívesen támogatnál egy kávé árával, akkor ezt az alábbi gombra kattintva teheted meg.)

Fejlődő sámánizmus

2025. február 11.

A világ kultúráiban a sámán egy kiemelkedő alak, hiszen hidat képez a halandó- és a szellemvilág között. Gyakran a társadalom peremén élnek, mégis ők képezik annak központját. Rájuk bízták azt a képességet, hogy kommunikáljanak a természet szellemeivel, az ősökkel vagy a kultúra isteneivel és istennőivel – és működhettek orákulumként, orvosként, pszichoterapeutaként és azon túl is.

Ezeknek a gyakorlatoknak ősi gyökerei vannak, de a sámáni hagyományok még ma is aktuálisak. Az alábbi cikk Jorge Mañes Rubio, a TED* egyik ösztöndíjasának tapasztalatait írja le, aki 2017-ben belépett a kortárs koreai sámánizmus világába, és elmondja véleményét arról, hogy ez hogyan kapcsolódik az emberiség művészethez és spiritualitáshoz való viszonyához.

(*A TED Fellows program egy több mit 500 főből álló globális közösségnek nyújt támogatást, akik különböző tudományterületeken működnek együtt olyan változások előidézésének érdekében, amik átalakíthatják a jövőt.)

Hogyan értelmezted a sámánizmust, mielőtt Koreába mentél? Mennyiben volt ez helytálló azzal, amit valójában találtál?

Mikor belekezdtem ebbe a projektbe, az én elképzelésem a sámánizmusról főként a nyugati perspektíva volt: azt hittem, a sámánok távoli helyen élnek, mondjuk egy brazíliai dzsungelben vagy Nyugat-Afrikában, és hogy valamiféle anyagot fogyasztanak, hogy a lelküket más világokba küldjék, és onnan tudást szerezzenek.

A koreai sámánizmus viszont pont fordítva működik. A sámán szelleme – amelyet Koreában manshinként ismernek – nem utazik máshová. Ehelyett istenek, szellemek vagy ősök szállnak alá a sámánba, így a sámán maga is istenné válik. Nagyon erőteljes élmény ennek tanúja lenni: a megszállt sámán teljesen másként beszél és mozog, egészen más személyiségeket mutat be – olykor regionális dialektusokban beszél, amelyeket maga a sámán nem tud – és tekintélyi pozíciót foglal el. Az emberek speciális kézmozdulatokkal és meghajlással ismerik el az isten jelenlétét – ezzel fejezed ki, hogy felismerted, hogy a sámán már nem sámán, hanem isten.

Miért keresik fel az emberek a sámánokat?

Mert egy sámánnal bármilyen célból lehet konzultálni; akár új házba költözik az illető, vagy új autót vásárol, segítséget kér a vállalkozásához, vagy szeretné megérteni a gyermekeit, de bármi ennél súlyosabb okból is. Ha valaki például egy különösen súlyos betegségen megy keresztül, akkor a sámán következtethet arra, hogy egy gonosz szellem vagy valamelyik nyugtalan őse avatkozik bele az életébe, és ördögűzésre van szükség. Soha nem voltam szemtanúja ördögűzésnek, de láttam például olyan szertartást, amelyet az ügyfél a szüleinek szerveztek, mert attól tartott, hogy nem boldogan távoztak.

Ha egészségügyi problémáról van szó, a sámán ajánlhat módot erre, de azt nem állítja, hogy ő helyettesíti a nyugati orvoslást. Ha valaki nagyon beteg, és a sámán ezt látja, akkor elvégzi a szükséges rituálét, de arra buzdítja az illetőt, hogy látogasson el egy kórházba, esetleg jósként viselkedik, és ajánl egy megfelelő időpontot vagy egy adott intézményt.

Hol dolgoznak a koreai sámánok? Vannak templomaik? Főként távoli területeken gyakorolnak, ahogy gondoltad?

Az előítéleteim azt súgták, hogy a sámánizmus és az urbanizmus nem igazán járnak együtt, de megtanultam, hogy Koreában igen. Szöulban van a legnagyobb sámánkoncentráció Koreában. Régen ez vidéki gyakorlat volt, és persze Koreában – így Észak-Koreában is – különböző stílusok terjedtek el, de a sámánok oda mennek, ahol az ügyfeleik vannak.

Például, amikor tűz ütött ki a Nemzeti Modern és Kortárs Művészeti Múzeum építkezései közben, mielőtt folytatták volna, felhívták Kim Keum-Hwa sámánt, hogy tisztítsa meg a helyet, hogy az építkezés a továbbiakban jól menjen. Tehát bár az emberek előítéletesek lehetnek a sámáni gyakorlattal szemben, az igazság az, hogy a 21. századi Szöulban még mindig számítanak a sámánokra, akik szerepet játszanak a társadalomban.

Vannak sámántemplomok Szöul körül – talán egy vagy kettő. De legtöbbször a gutdang nevű kereskedelmi templomokban működnek. Szobát bérelnek az adott napra, és ott találkoznak az ügyfelekkel, hogy elvégezzék a rituálét. Ebben az épületben egy időben öt rituálé folyhat.

Hogyan néz ki egy átlagos rituálé?

A rituálék kollektív törekvések, amelyek összekötik a sámánt, az ügyfelet és a szellemvilágot. Minden sámán jellemzően a saját teréből cselekszik, amelyet istenszobrok díszítenek. Kicsit olyan, mint egy orvosi rendelő. Az emberek gyakran csak rövid látogatásokat tesznek, alkalmanként felkeresik a sámánt jóslás vagy tanácsadás céljából. Csak amikor a sámán komolyabb problémát diagnosztizál, akkor kezd hosszabb, kidolgozottabb szertartásba. A teljes rituálé az utolsó lehetőség bármilyen probléma megoldására.

A rituálék végrehajtásában a sámánnak egy egész csapat segít. Olyan hangszereken játszanak, amelyek segítenek a sámánnak felvenni a kapcsolatot a természetfeletti világgal – a legfontosabb a homokóradob és a cintányér, de gongok, csörgők és fuvolák is. Különböző hangok kísérik a sámánt a szertartás alatt: hangos, lendületes, magával ragadó ritmusok jelennek meg a legdrámaibb pillanatokban, amelyek több percig is eltarthatnak. A Szellemek Lányai is a csapat részét képezik: ők fiatal tanoncok, akik most tanulják az énekeket és a rituálék különböző szakaszait.

A szertartás fontosságától és a megidézett istenektől függően többféle felajánlás is történhet: ezek általában gyümölcsök, rizssütemények, szárított halak és alkoholos italok, például soju és makgeolli. Különleges alkalmakkor akár egy egész sertést és tehenet is kínálnak.

A sámánok kést is használnak tekintélyük és hatalmuk érvényesítésére, a rituálé végén pedig rálépnek az éles pengére. A sámán közvetlenül előtted élesíti a pengéket, és elvág néhány ruhát vagy zöldséget, hogy bebizonyítsa, milyen élesek. A sámán néhány percig rájuk lép, sőt rájuk is ugrik, de nem fog sem vérezni, sem megsérülni. Hihetetlen, hacsak nem látod.

Ez ijesztően hangzik.

Az is. Egyszer tanúja voltam, hogy egy sámánt – aki valójában a legédesebb, legszebb és legkedvesebb hölgy volt – megszállt egy félelmetes isten. Hirtelen késekkel kezdett hadonászni, kiabált, és azt követelte, hogy mindannyian hajoljunk meg előtte – engem is beleértve. Nem voltam benne biztos, hogy mit tegyek, de mindenki úgy nézett rám, mintha azt mondaná: „Haver, ennek most te is a része vagy! Hajolj meg, mint mindenki más!” Így hát megtettem.

Később a sámán bocsánatot kért. Azt mondta: „Mindig igyekszem visszautasítani ezt az istent, mert tudom, hogy nagyon gonosz, és nagyon erős. Mindig megpróbálok nemet mondani neki. De ezúttal nem tudtam. Nagyon sajnálom.”

Hogyan lépnek kapcsolatba az istenek a kérővel?

Az istenek nagyon temperamentumosak. Néha féltékenyek lesznek. És mindig panaszkodnak. Egyszer láttam egy istennőt, aki leereszkedett és panaszkodni kezdett, hogy a sámán jelmeze – amely magát az istent ábrázolta – nem volt elég jó. Tehát mindig van tárgyalás. „Ezek a felajánlások nem elegendőek” – mondja az isten a sámánon keresztül az ügyfélnek. „Nem ajánlottál eleget. Ez a gyümölcs nem elég, a hús, a két disznó és az egész tehén – nagyon éhes vagyok, nem elég.” Egy istennő egyszer azt mondta: „Nézd meg ezt a festményt rólam, és nézd meg a jelmezt, amely rajtam van. A festmény gyönyörű, de ez a ruha nem elég jó.”

Az istenek gyakran követelnek imát is: „Nem imádkoztál hozzám eleget”. Az ősök azt mondják: „Nem gondoltál rám; nem adtad meg a kedvenc italomat vagy a kedvenc ételemet." Vagy ha ez egy gyerekisten: „Nem kaptam elég édességet”.

A kérő ekkor azt mondja: „Ezután jobban fogom csinálni. Hozok neked egy szebb ruhát; többet fogok imádkozni hozzád. Hozok még bort." A végén az isten végül beleegyezik, hogy segítsen a kérőn. De mindig van egy ilyen ping-pong meccsszerű tárgyalás.

Hogyan lesz valakiből sámán a koreai kultúrában? Bárki számára nyitott ez a hivatás?

A Han folyó északi részéről származó sámánok többsége Hwanghae-do stílusban dolgozik – amely az egykori közös észak- és dél-koreai tartományról kapta a nevét. Ők egy szellemi betegség útján kapnak elhívást. Először nagyon megbetegszenek, majd amint végre rájönnek, hogy ez egy elhívás, hogy sámánná váljanak, elfogadják isteneiket, és elvégzik a beavatási szertartást. A világ számos kultúrájában ez a klasszikus elhívás a sámáni gyakorlatra. És ez az a fajta sámáni gyakorlat, amikor a sámánokat túlvilági lények szállják meg.

Korea déli részén, többnyire a Han folyótól délre az elhívás többnyire örökletes. Lehet, hogy a szakmát a szüleidtől, a nagymamától vagy egy nagybátyjától tanulod. Ezek a sámánok szertartásokat végeznek, de nem szállják meg őket istenek vagy szellemek. Tehát óriási különbségek lehetnek a sámánstílusban.

Tudják az emberek a korabeli Koreában, hogy ezek a hagyományok még mindig fennállnak? Milyen helyet foglal el a sámánizmus a jelenlegi kultúrában?

A kultúrában mindenki tudja, mik a sámánok. Lehet, hogy letagadják ezt a tudást, mégis felkeresik őket, hogy gondoskodjanak szükségleteikről. A sámánizmus önmagában nem egy szervezett vallás, és egyesek „primitívnek” is tartják, ezért Koreában sokan nem veszik komolyan. De számomra a hierarchia hiánya még legitimebbé teszi. Szerintem a legtöbb embert világszerte, különösen a fiatalabb generációkat, a hatalom és az elnyomással miatt kevéssé érdekli a vallás. De a sámánizmus nem foglalkozik ezekkel. A jó sámán szívesen látja azokat, akik szeretnének többet megtudni vagy tanulni róluk, de nem kívánják a gyakorlataikat rákényszeríteni másokra, vagy a képességeiket mások befolyásolására használni.

A koreai sámánizmus különlegessége, hogy a sámánok többsége nő – körülbelül 90%, 95%-a. Ezzel szemben Koreában a legtöbb rituálét az ősök tiszteletére kizárólag férfiak hajtják végre merev konfuciánus keretek között. Mint sok más kultúra, a koreai kultúra is meglehetősen patriarchális, és a sámánizmus egy olyan hely, ahol a nők hatalmi pozíciót töltenek be.

Hagyományosan Koreában a sámánok mindig a társadalmi piramis alján voltak; ez összefüggésben állhat a női nemmel és társadalmi osztályokkal is. Most, a modern időkben sokan sikeresek és magasabb pozíciót tartanak fenn. A sámánok diplomával rendelkező emberek, akik az interneten (Facebookon és YouTubeon) is jelen vannak. Blogokat írnak.

Hogyan fejlődött a sámánizmusnak ez a formája az idők során – elvárják-e a sámánoktól, hogy a hitelesség érdekében szigorú hagyományokat kövessenek? Ők maguk a múlt hagyományainak őrzőinek tekintik magukat?

Nézőpont kérdése. Akadémiai szempontból a sámánizmust ünneplik, sőt védik Koreában. Néhány sámánt kulturális kincsként tartanak számon, a tudósok és akadémikusok pedig törődnek azzal, hogy kövessék a hagyományokat – ugyanazokat a dalokat éneklik, mint 300 évvel ezelőtt, és ugyanazokat a szabályokat követik. A kormány által védett sámánoknak különösen meg kell őrizniük és meg kell védeniük bizonyos rituálékat.

Azonban a legtöbb sámán, akivel találkoztam, nem ért egyet a hagyományok fenntartásával. Azt mondják, hogy minden rituálénak másnak kell lennie, rugalmasnak és az ügyfél igényeinek megfelelően kell módosítani. Szerintem ők úgy látják a saját szerepüket, mint aki megteremti vagy helyreállítja az egyensúlyt az emberek életében.

Te miként reagálsz erre az élményre?

Be kell vallanom, hogy megváltoztak a szándékaim a koreai tartózkodásom során. Kezdetben az volt a célom, hogy részt tudjak venni néhány rituálén, és ezt egy fényképészeti projektben szemléltessem. De nehéz volt ábrázolnom az összes túlcsorduló érzelmet, a zenét, a kántálást, a mozdulatokat. Úgyhogy elkezdtem el filmezni, és felfedeztem néhány műtárgyat is, amelyeket a rituálék során használtak.

Az igazi váltás akkor következett be, amikor barátságot kötöttem két emberrel, akik hajlandóak voltak egy mélyebb perspektívából bemutatni nekem a sámánizmust. Megtanítottak az egyes rituális szakaszok vagy dalok jelentésére, és megmutatták a sámán emberibb oldalát – nem csak az egzotikus és hatalmas lényt, hanem a nyugodt, barátságos, bölcs nőt is. Fontosnak tartom, hogy az emberek ilyennek is lássák a sámánokat: olyasvalakinek, akiben bízhatnak és akitől nem kell félniük.

Elkezdtem kérdezgetni ezeket a barátokat, hogyan lehet létrehozni bizonyos, a sámáni rituálékban használt tárgyakat, főleg a papírszobrokat, amelyeket az áldozatok mellé helyeznek el – gyönyörűen szólva: „a székeket az istenek számára”. Jo barátom megtanított papírt festeni, hajtogatni és vágni, és megmutatta, hol vásárolhatom meg a szükséges alapanyagokat. Végül úgy döntöttem, hogy megalkotom saját interpretációimat ezekről a tárgyakról – nem szent tárgyként, hanem élményeim emlékeztetőjeként.

Mit szeretnél, ha az emberek magukkal vinnének erről a kiállításról?

A koreai sámánizmusban vannak olyan értékek, amelyeket magunkkal vihetünk és alkalmazhatunk: ilyenek az őseink tisztelete, a bennszülött hiedelmek, a természet szeretete és megbecsülése, valamint az együttérzés. A sámánizmus nem kapcsolódik az elithez, a társadalmi osztályokhoz vagy a hatalomhoz. Hasonlóképpen úgy gondolom, hogy az igazi művészet alulról fakad: nem a gazdagoktól és a hatalomtól, hanem azoktól, akik mélyen keresnek a saját lelkükben, és képesek képviselni a benne talált eszméket és értékeket.

Nem igazságos, hogy a sámánizmust az anakronizmus státuszába sorolják – ezt a témát az antropológusok tanulmányozzák, és a néprajzi múzeumokban mutatják be. Az európai vagy amerikai művészek művészetét miért a modern és kortárs művészeti múzeumokban mutatják be, miközben egy csodálatos műalkotás mondjuk Kongóból vagy Peruból egy népi vagy néprajzi múzeumba kerül? Ez a redukcionista és gyarmati megközelítés ma is az a keret, amelyet követünk a művészet értékének meghatározásában.

Én úgy szállok szembe ezekkel az előítéletes keretekkel, hogy egy hagyományos nyugati, fehér kockagalériában állítom ki ezeket a darabokat. Ezenkívül az Európai Űrügynökséggel közös Hold-templom projektem folyamán olyan tárgyakat szeretnék küldeni a Holdra, amik a történelem számos civilizációjában megtalálható. Az ilyen tárgyak univerzálisabbak az emberiség egésze számára, és a legmélyebb, legősibb meggyőződésünkhöz kapcsolódik.

Forrás: ITT

(Ha szereted a munkámat, és szívesen támogatnál egy kávé árával, akkor ezt az alábbi gombra kattintva teheted meg.)

Miért nincsenek barátaid Koreában?

2024. március 20.

David A. Tizzard elmesélte, hogy egy alkalommal, mikor a kislánya vidáman ugrándozott körbe-körbe a szobában, mert várta, hogy a szomszéd kislánnyal játszhasson, megkérdezte tőle: "Mindjárt jön a barátnőd játszani. Örülsz?" A lánya pillanatnyi hezitálás nélkül ránézett, és azt mondta: "Apu, ő nem a barátnőm. Ő az unnie-m."


(Szerk.: Unnie: lányok között használt kifejezés, így szólítják meg a fiatalabb lányok a náluk idősebb lányokat. Hyung: ugyanez, csak fiúk között.)


Elizabeth még csak 8 éves, de már könnyedén jellemezni tudja a kapcsolatait koreai ismerőseivel. A barát olyasvalaki, aki velünk egyidős. Ezekkel a barátokkal kötetlenül lehet beszélni, nem kell udvariaskodni. Akik idősebbek Elisabethnél, azok unnie-vá vagy oppává válnak. Akik fiatalabbak nála, azok a dongsaengjei, de nem a barátai. Koreában nem szólíthatod a nevén azt, aki idősebb nálad. Címeket kell használnod. Az emberek kor és pozíció alapján azonnal határozzák meg, milyen kapcsolatban vannak egy másik emberrel.


"A sógornőmmel 12 éve ismerjük egymást. Rengeteg országba utaztunk már együtt, rendszeresen ettünk és ittunk együtt, és nagyon sokban hozzájárult a gyerekeink neveléséhez. Néhány pohár után azonban, mikor koreaiul beszélgetünk néha a nevén szólítom, csak hogy teszteljem a határokat. Ilyenkor azonnal rám mered, és olyan hevesen reagál, mintha hihetetlen bűnt követtem volna el. "– Héj!" – kiabál rám. "– Chohyunnak kell szólítanod!" Ezen a címen szólítják a férfiak a sógornőjüket." – mondta David. Majd így folytatta:


"A feleségem öccsével már kicsit bonyolultabb a helyzet. Idősebb nálam, így technikailag nekem kellene formálisan beszélnem vele. Azonban mivel feleségül vettem a nővérét, státuszban fölé helyezkedtem, és neki kellene formálisan beszélnie velem. Ennek az eredménye egy csodás tánc, amiben hol mindketten túlzottan udvariasak vagyunk, hol pedig teljesen lazák és kötetlenek."


Mindez pedig kimondatlanul történik. Korea egy magas kontextusú társadalom, az emberek nem beszélnek mindig egyenesen és konkrétan. A legtöbb beszélgetés szótlanul történik, és elvárják, hogy a szemeddel navigálj végig az életen és az emberi kapcsolataidon. Egy teljes dialógus játszódik le a szavak hátterében, és ezek helyett szinte észrevehetetlen morgások és kézmozdulatok jellemzőek"


A "fehér"-kártya


Külföldiként Koreában lehet könnyű is az élet. Ha nem beszélsz koreaiul, akkor eltudsz lavírozni az életben és elég könnyen megúszhatsz dolgokat. Néha van ez a kimondatlan és igazságtalan elvárás, különösen, ha fehér vagy, hogy a koreaiaknak alkalmazkodniuk kell a nyelvedhez és a kultúrádhoz. De a délkelet-ázsiai emberek sajnos már nem részesülnek ugyanebben a bánásmódban. Tőlük elvárják, hogy beszéljék a nyelvet és értsék a koreai kultúrát.


Ha pedig beszélsz koreaiul, akkor a kapcsolatod az emberekkel azonnal meg fog változni. Sokkal összetettebbé válik minden. Már nem csak barátaid lesznek, hanem egy sereg hyungod, unnie-d, dongsaenged és így tovább. A kapcsolataid kölcsönösen fognak függeni egymástól. Ahelyett, hogy egyetlen autentikus, hiteles személyiség lennél, felveszel egy maszkot és eljátszol egy szerepet, attól függően, kivel beszélsz éppen. Néhány akadémiai irodalom azt mutatja, hogy a változatlan identitás fogalma egy feltűnően nyugati, zsidó-keresztény gondolkodásmód, ami vallási és irodalmi személyiségekre jellemző. A konfuciánus társadalmakban az ember ahhoz a személyhez alkalmazkodik, akivel beszél, és akivel kapcsolatba kerül. Én soha nem David vagyok, hanem professzor, apa, testvér, nagybácsi vagy diák. Minden pozíció más-más beszédmódot és személyiséget hoz magával. És egészen másféle maszkokat.


Egyetemi élet


Az egyetemi szemeszter elején, amikor a hallgatók bemutatkoznak, gyakran meglepődnek azon, hogy ennyi unnie-t látnak az osztályukban. Bár osztálytársak, akik 16 héten át fognak együtt tanulni, de az első naptól kezdve különbség van a kapcsolataikban. Aztán eltelik egy év, teljesen új gólyák érkeznek, és hirtelen mind unnie-vá válnak. Megváltozik a nézőpontjuk. Már nem ők a csillogó szemű újonnan érkezettek, akik útmutatást és segítséget keresnek. Ehelyett nekik kell segítséget nyújtaniuk a fiatalabbaknak. Névtelenül kell írniuk az egyetemi alkalmazásokba, és körbe kell vezetniük másokat az egyetemen.


De ismétlem, ez nem mindig az életkoron alapul. Egyes hallgatók kétszer, háromszor, sőt négyszer is letették a suneung vizsgát, mielőtt egyetemre mentek, abban a reményben, hogy jobb jegyeket kapnak, vagy Szöulban tanulhatnak. Így vannak olyanok, akik idősebbek, mint mások, mégis lejjebb vannak a tudományos karrierjükben. Itt jönnek képbe a sunbae és hoobae címek.


(Szerk.: sunbae: egy nálad tapasztaltabb személy. Hoobae: egy nálad tapasztalatlanabb személy.)


Amit élvezettel veszek észre az az, hogy egyes lányok már nem oppának hívják az idősebb férfi ismerőseiket, hanem helyette a hyung címet választják (ezt a kifejezést általában a férfiaknak tartják fenn, akik más férfiakat szólítanak meg így). 


Túlanalizálás


Az utolsó pontban a lehetséges veszélyekről beszélnék. Lehet, hogy túlanalizálunk egy nagyon egyszerű dolgot. Miért nevezik például az emberek Angliában egymást „bro”-nak, amikor nyilvánvalóan nem rokonok? Miért lett a „fam” a nem vér szerinti rokonok iránti szeretet kifejezése? A nyelv folyékony, változó, és a társadalmi-kulturális feltételeket reprezentálja. A sok itt élő ember számára minden, amit fent elmondtam, teljesen nyilvánvaló, és bizonyos mértékig már a második természete. Különösen akkor, ha beszéli a nyelvet, és koreai nyelven folytatja mindennapi életét.


De azok, akik nem ebben az országban élnek könnyen lehet, hogy figyelmen kívül hagyják ezt a kulturális nyelvi különbséget. Vegyük például a K-drámákat. Gyakran látni, hogy az angol felirat az emberek nevét használja, pedig a képernyőn a koreai nyelv címeket és pozíciókat használ megszólításként. A fordítások tele lesznek Jisoo-kkal, Donghyunokkal és Eunyoungokkal. A képernyőn azonban, akárcsak a koreai életben, az emberek címekkel szólítják meg egymást.


Tehát amikor a külföldi hallgatók azt mondják nekem egy szemeszter végén, hogy gondjaik voltak a barátkozással Koreában, együtt érzek velük. Az itteni élet elég nehéz lehet néhány ember számára. De ilyenkor megpróbálok egy másik megoldást ajánlani. Ne barátokat keress. Keress egy unnie-t, keress egy hyungot, vagy keress egy dongsaenget. Ha ezt teszed, teljesen megváltozik az életed.


A kapcsolat először nagyon távolinak, szinte fagyosnak tűnhet. Ha olyan kultúrából jössz, amelyben életkortól függetlenül a keresztnevükön szólítasz embereket, a társadalmi- és baráti köröd mindenféle korosztályból áll, akkor idegennek tűnhet pusztán az életkoruk alapján megkülönböztetni az embereket, és eszerint használni a nyelvet és ennek megfelelően viselkedni. De valami egészen más dolog fog ekkor történni. Ha van egy hyungod, az megerősíti a kapcsolatodat azzal a személlyel. Bizonyos módon kötődni fogtok egymáshoz.


A legmélyebb és legbehatóbb kapcsolataim Koreában azokkal vannak, akikkel formális nyelvet használok. Azokkal, akiket sosem neveztem a nevükön. Ők nem a barátaim. De nem is jobbak vagy rosszabbak, mint a más kultúrákban élő emberek kapcsolatai. Csak különböző. Olyasvalami ez, amit remélem, más emberek is meg tudnak tapasztalni, ha látogatóba jönnek, vagy kapcsolatba lépnek a koreaiakkal. 


Forrás: ITT

(Ha szereted, és anyagilag is támogatnád a munkámat, az alábbi gombra kattintva ezt egy kávé árával megteheted.)

Hanahaki betegség

2021. október 14.

Ma egy kelet-ázsiai fandomokban gyakran előforduló érdekességet hoztam nektek, ez pedig a Hanahaki betegség. Japánul 花吐き病, koreaiul 하나하키병, kínaiul pedig 花吐病. A Hanahaki egy kitalált betegség, aminek áldozatai virágszirmokat köhögnek fel, ha viszonzatlan szerelemben szenvednek. A betegség akkor ér véget, ha viszonozzák a beteg szerelmét, vagy ha az áldozat meghal. A Hanahaki csak is romantikus értelembe vett szerelemnél alakul ki és múlik el, erős baráti szeretetnél nem. A betegség gyógyítható műtéti beavatkozás során, de amikor a fertőzést eltávolítják, a beteg romantikus érzései is megszűnnek a szerelme iránt.

Ez a kitalált betegség főleg a kelet-ázsiai fandomokban nagyon népszerű (Korea, Japán, Kína), és általában a BL/yaoi párosok körében fordul elő. 

A Hanahaki nem csak fandomokban terjedt el, nagyon sok ember érdeklődését keltette fel a koncepció és írt rá saját (nem fanfiction!) verset, dalt, készített videóklippet, vagy ihletett festményt, rajzot. Azonban tagadhatatlan, hogy a Hanahaki betegség főleg a fandomokban, és így a fanfictionökben a legnépszerűbb, hiszen érdekes potenciális témát és koncepciót jelent a hurt/comfort, angst, pining és romantika zsánereiben íróknak/alkotóknak. 

Artist: Jyundee
Eredete

A "hanahaki" kifejezés (szókép) a japán nyelvből ered, ahol a hana (花) virágot jelent, a hakimasu (吐きます) pedig azt, hogy "kihányni". A betegség Naoko Matsuda 2009-es shoujo mangájának (olyan manga, aminek a célcsoportja a lányok) hatására lett népszerű, aminek a címe 花吐き乙女 (Hanahaki Otome), vagy The Girl Who Spit Flowers (A lány, aki virágokat köp). A betegség tünetei, hogy az áldozatnak erős fájdalma van, a mellkasában és szívében pedig egy virág kezd el nyílni, aminek szirmait folyamatosan köhögi fel. 

Kelet-Ázsiában azonban ez az érdekes, kitalált betegség már jóval a manga előtt is ismert volt, a valódi eredete azonban nem.

Érdekes viszont, hogy 2017-ben törölték a koreai webtoont, a Spring In The Heart-ot (Bboong munkája), majd pedig ki is zárták a Lezhin 3. képregény-világversenyéről, amin elvileg 2. helyet szerzett volna. Az ok az volt, hogy a webtoon koncepciója a Hanahaki betegség volt, ami bár kitalált fogalom és az eredete is ismeretlen, de a koreaiak szerint a jogok Naoko Matsudát illetik, és Bboong engedély nélkül használta fel ezt. 

Artist: Silenced-Desires
Változatai

Ennek a kitalált fogalomnak többféle változata is van, megjelenhet romantikus, vagy épp tragikus történetekben is. Gyakran hónapok vagy akár évek alatt alakul ki, először csak néhány szirom felköhögésével, majd a köhögés (és a fájdalom) egyre intenzívebb lesz, míg a beteg már egész virágokat hány fel, ami azt jelenti, hogy a betegség a végső stádiumba ért. 

A happy-end verzió, amikor a beteg érzéseit viszonozzák, így pedig a szerelem már nem lesz viszonzatlan, és betegség elmúlik. Ez általában spontán történik, amikor az érzelmek tárgya felismeri, hogy ő is táplál érzéseket a másik iránt, vagy a betegség miatt a másik fél megpróbálja elhitetni a beteggel, hogy a szerelme nem viszonzatlan. Azonban, ha a beteg nem hiszi el, a betegség nem múlik el, és ő meghal. 

Sajnos a fanart készítőjét nem találtam meg,
de a jogok őt illetik
Egy másik népszerű változat, mikor az áldozat tüdeje megtelik virágokkal, a gyökerek pedig keresztülszövik a tüdejét. Ilyenkor az áldozat szó szerint megfullad. Ez általában az angst történetekben felkapott, és a szereplő halálával végződik. 

Olyan történetek is vannak, ahol a betegséget (ami a beteg szerelmének megtestesülése) műtéttel eltávolítják, ami azt jelenti, hogy az áldozat többé már nem tudja szeretni azt az embert, akibe valaha szerelmes volt. Ilyenkor néha az emlékei is eltűnnek a szeretett személyről, de olyan is előfordul, hogy az áldozat többé képtelen lesz egyáltalán bárkit is szeretni. 

Legtöbbször azonban a betegek elutasítják a műtétet, és inkább meghalnak, mintsem elvegyék az érzéseiket. 

Sok művész és szerző cseresznyevirágokat használ a szirmokhoz, amiket a beteg felköhög, de az sem ritka, hogy a szereplő a kedvenc virágának szirmait köhögi fel (vagy épp szerelmének kedvenc virágát). 

A virágszimbolika a nyugati fandomokban is népszerű, ez szimbolizálja a szereplő érzelmeit, személyiségét, vagy a szerelmük tárgyát.

Forrás: ITT

(Ha szereted, és anyagilag is támogatnád a munkámat, az alábbi gombra kattintva ezt egy kávé árával megteheted.)

Szabályok a koreai iskolákban

2020. december 14.
Természetesen minden országban más szabályok vonatkoznak a diákokra, és a szabályok akár iskolánként is eltérőek lehetnek. A teljesség igénye nélkül nézzünk meg néhányat a koreai iskolás szabályai közül.

1. Szombaton nincs iskola, de azért esti tanulószoba van

Mondhatni felesleges volt 2000-ben eltörölni a szombati iskola szabályzatát, ugyanis bár aznap szabadnap van az iskolákban, de ettől függetlenül – vagy épp ennek pótlására – kitalálták, hogy elvárt legyen részt venni a yaján (야자). Ez nem más, mint esti öntanulás, amikor is beülnek a diákok egy csendes osztályterembe és vagy házit írnak, vagy tanulnak valamire, amiből nem túl jók. Bár nem kötelező, a szülők és a tanárok is gyakran elvárják; és mivel a koreaiak tanulnak, mint a gép, a vizsgák előtt önszántukból is beülnek.

2. Tilos a kávé, még a tanároknak is

2013-ban léptették érvénybe, hogy a diákoknak tilos koffeintartalmú italokat árusítani. Az okos kis nebulók persze kikerülték a szabályt, és a tanároknak fenntartott automatákból vettek kávét, de aztán 2018-ban bevezették, hogy az általános- és középiskolákban már automaták sem lehetnek (ami azért is érdekes, mert a kávéfogyasztás Koreában a világátlag háromszorosa!)


3. Le kell venned az utcai cipődet az iskolában

Ahogy a lakásba beérve, úgy néhány iskolában is le kell venniük a diákoknak a cipőjüket. Persze nem zokniban fognak mászkálni, hanem tartanak a szekrényükben egy papucsot, vagy egy "benticipőt", amit csak a suliban használnak. A cipős szekrények rögtön a bejáratnál vannak, hogy nehogy összekoszolhassa a gyerek a padlót. A legtöbb iskola azt is megszabja, hogy milyen dizájnú papucsot hordhat a gyerek. Ha pedig valaki otthon felejti (mert pl. hazavitte kimosni), azzal a tanuló pontot veszít.

Csak a sorozatokban lehet ilyen rövid a szoknya
4. Egyenruha

A legtöbb iskola még a mai napig előírja az egyenruhát, és vannak helyek (bár ez már annyira nem jellemző), ahol a tanárok vagy néhány felsőbb éves diák (osztályelnökök) az ajtóban állva ellenőrzi, hogy minden diák a megfelelő öltözékben jött-e iskolába. 

Amit pedig ellenőriznek:

1. A tanuló ne viseljen kiegészítőt
2. Ne legyen rajta smink (ebbe a fehérítő fényvédő is beletartozik).
3. A hajviselet az iskolai előírásoknak megfelelő (pl. nincs befestve).
4. Lányok esetében a szoknya elég hosszú-e (térdig vagy az alá kell érnie).

A szabályok iskoláról iskolára változnak, némelyek nem túl szigorúak ilyen tekintetben. Amennyiben a tanuló nem a szabályoknak megfelelően jelenik meg, pontot veszít, ami befolyásolja az eredményét a szemeszter végén.


5. Nem ülhetnek le akárhová az osztályban

Az osztályok általában 15-35 főből állnak, és a diákokat a magasságuk alapján ültetik le. Ehhez szépen sorba állítják őket, majd az alacsonyakat előre, a magasak hátra ültetik. Ami pedig a pláne az egészben, hogy a magasságuk alapján egy számot is kapnak a diákok, amit egész évre meg kell jegyezniük. Egy 35 fős osztályban a legalacsonyabb diák lesz az Egyes, a legmagasabb pedig a Harmincötös. Ezt azért is fontos megjegyezni, mert a tanárok vagy a nevükön, vagy a számuk alapján szólítják fel őket. És persze minden évben másik számot kapnak (mert hát a diákok nőnek).

Érdekesség még, hogy a szám azt is eldöntheti, ki feleljen. Szeptember 18-án például nagy valószínűséggel a 9-es és 18-as számú diák fogja megoldani a matekpéldát a táblánál.

Néha a táblatörlést vagy a tanárok által adott egyéb feladatokat egyik héten a "páros számúak", másik héten a "páratlan számúak" végzik.

6. Nem randizhatnak az iskolatársukkal

A tanárok szerint ugyanis a randizás kihat a gyerek jegyeire, úgyhogy még büntetés is jár, ha elkapják őket. Persze manapság ez már nem igaz minden iskolára, de még mindig van, ahol él a szabály, és a megszegését fegyelmi eljárásokkal vagy kicsapással büntetik/büntették. Néha még az is előfordul, hogy az iskolák kérik a diákokat, hogy jelentsék, ha valakit rajtakapnak, hogy titokban randiznak; a besúgókat pedig megjutalmazzák. 2011-ben hatalmas botrány volt abból, hogy egy ilyen alakalommal kiderült, hogy azonos nemű diákok randiztak egymással az iskolában.


7. Engedélyt kell kérniük, hogy kimehessenek a mosdóba

Nálunk sincs másként; a gyerek felemeli a kezét, hogy felhívja magára a tanár figyelmét, és kikéredzkedik a mosdóba. Hacsak nem épp egy vizsga vagy teszt közepén történik, a tanárok szinte mindig kiengedik őket. Viszont a koreai iskolákban nincs toalettpapír, így a gyereknek a saját tisztasági szereit kell magával vinnie.

8. Óra előtt és utána meg kellett hajolnia tanárok előtt

Bár ezt a szabályt pár éve eltörölték, de régen még az volt a szokás, hogy amikor a tanár bejön és amikor távozik, a diákok felállnak, és meghajolva üdvözlik/búcsúznak el. A szabályt azért törölték el, mert túl konzervatívnak tartották, mondván ez nem segít a tanár-diák közti jó kapcsolat kialakításában.

9. Nem mehetnek át mások osztályába

Koreában minden osztálynak megvan a saját osztályterme, vagyis minden órájuk ugyanabban a teremben van. Náluk tehát nem a diák vándorol teremről teremre, hanem a tanár. Azonban a legtöbb iskolában a diákok nem mehetnek be mások osztálytermébe, még szünetben sem, csak a folyosón beszélgethetnek egymással.


10. Régebben az iskola szabta meg, milyen lehet a lányok hajviselete

Mostanra ez már nem érvényes, de régen az iskola megszabta, hogy a lányok nem festhetik, nem göndöríthetik be, vagy engedhetik ki a hajukat. Sőt, pár évtizeddel ezelőtt az is elő volt írva, milyen hosszú lehet a lányok haja (a maximum 3 centivel a váll alatt volt). És bár a legtöbb koreainak fekete, egyenes haja van, azért vannak kivételek: barnák, szőkések, göndör hajúak, akiknek szintén be kellett tartaniuk a szabályokat és feketére kellett festeniük a hajukat.



Forrás: ITT és ITT
(Szívesen támogatnád a munkámat? Az alábbi gombra kattintva ezt egy kávé árával megteheted.)

Mitológia: koreai istenségek

2020. november 16.
DALNIM (달님) a Hold istennője. Valaha egy Dalsun nevű kislány volt, aki felmászott a Mennyekbe, és holddá változott.

A kép csak illusztráció
Abban az időben, amikor csak a csillagok léteztek, a Nap és a Hold előtt volt egy szegény parasztasszony, aki rizspogácsákat adott el az életben maradásért. Ennek a parasztasszonynak két gyermeke volt, egy fiú és egy lány. Haesik, a legidősebb a kettő közül egy bölcs és felelősségteljes fiú volt, míg a lánynak, Dalsunnak ártatlan és bizakodó szíve volt.

Egy nap, mikor a rizspogácsák árulásából indult haza az anya, összetalálkozott egy tigrissel a domb tetején. A tigris rizspogácsát követelt, cserében pedig azt mondta, meghagyja az anya életét. A nő megijedt, és odaadta a kosarából a megmaradt rizspogácsák legjobbikát, így a tigris otthagyta az asszonyt, aki folytatta útját. Azonban hamarosan a tigris újra meg újra megjelent, és addig kért újabb és újabb rizspogácsákat, míg egy sem maradt. Az anya könyörgött az életéért, esedezett a tigrisnek, hogy a gyermekei kedvéért hagyja meg az életét. Arra a gondolatra, hogy nem csak egy, de három embert is elfogyaszthat vacsorára, a tigris felfalta az anyát, majd felöltötte a ruháit. Ilyen álcában ment a parasztasszony házába, remélve, hogy becsaphatja a két gyermeket.

Ám mikor a tigris megérkezett a házhoz, zárt ajtókat talált. A gyerekeket nem győzte meg az álcázott tigris. Azonban a tigrisnek valahogy sikerült elhitetnie velük, hogy ő az anyjuk, és a gyerekek ajtót nyitottak. Micsoda meglepetés érte őket akkor! A gyerekek sikítva menekültek a tigris elől, aki körbe-körbe üldözte őket a házban, majd ki az ajtón, fel egy fára. A tigris azonban talált egy fejszét a házban, és elkezdte kivágni alattuk a fát. Abban a pillanatban Dalsun imádkozni kezdett a Mennyekhez, hogy küldjenek le nekik egy kötelet. Azért könyörgött, hogyha ő és a bátyja igaz szívűek, és méltóak a megmenekülésre, akkor a kötél legyen elég erős, hogy megmentse őket. Ha azonban nem érdemesek rá, a kötél legyen öreg és rohadt, hogy lezuhanjanak. Akkor pedig egy erős kötél hullott alá az égből, és a két gyermek mászni kezdett, míg el nem érték a Mennyeket.


SEOKGA (석가) egy lázadó, csaló isten. Ő és Mireuk voltak a felelősek a világ megteremtéséért. 

A kép csak illusztráció
A Changsega (az univerzum teremtésének dala) szerint, Seokga istenség három versenyen is megpróbálta legyőzni Mireukot, a világ kezdeti teremtőjét. Az első versenyen az volt a feladatuk, hogy feszítsenek ki egy kötelet az Északi-tenger mentén. S míg a versenyen Seokga ezüst kötele elszakadt, addig Mireuk arany kötele ép maradt. Így Mireuk győzelmet aratott. A második versenyen az volt a feladatuk, hogy kössék össze a Seongcheon folyót a világ összes többi folyójával. Seokga felhőszakadásokat idézett, de nem tudta elérni, hogy a Seongcheon összekapcsolódjon az összes többi folyóval. Mireuk téli jeget hívott, és összekötötte a Seongcheont az összes többi folyóval, mivel a víz megfagyva tágul.

Az utolsó versenyen Mireuk és Seokga magnólia virágot ültetett. A két istenségnek el kellett aludnia, s az az istenség, amelyik felé a magnólia álmukban hajolt, nyert. A magnólia Mireuk felé hajolt, de Seokga levágta a virágot, és a saját ölébe tette. A haragra gerjedt Mireuk elátkozta a földet, ezzel hozva a tökéletlenséget a világra. Seokga, az igazságtalan győztes, ezután börtönbe zárta Mireukot. Három nap múlva azonban Mireuk elmenekült a börtönből. Válaszul Seokga utasította háromezer papját, hogy eredjenek Mireuk nyomába, és öljék meg. S bár a küldetés sikeres volt, a vállalkozás mégis hiábavaló: a föld már hibás állapotban maradt.

GAMEUNJANG-AGI (가믄 장 아기), a sors és a szerencse istennője. 

A kép csak illusztráció
A legenda egy kolduspárról szól, akik világra hozták első gyermeküket. A környékbeli gazdák ajándékokat gyűjtöttek nekik, és egy ezüst tálban adták oda az anyának és a gyermekének, ezért az első kislányt Ezüst Gyermeknek nevezték el. A második gyermek születésénél a gazdák egy réz kagylóban hozták az ajándékaikat, ezért a kislányt Réz Gyermeknek nevezték el. A harmadik lány születése után az emberek már csak egy fából készült tálon hozták az ajándékokat, ezért a harmadik lányt Fa Gyermeknek nevezték el; ő volt Gameunjang-agi. 

Születésével szerencse és gazdagság köszönt a koldusok házába. A szülők meggazdagodtak, és elfelejtették, hogy valamikor koldusok voltak. Egy napon megkérdezték a lányaikat, kinek köszönhetik  a jó életüket. Az első két lány azt felelte, hogy az égnek, a földnek és a szüleiknek köszönhetik boldogságukat. A legfiatalabb lány azonban elvárásuk ellenére azt válaszolta, hogy az égnek és a földnek, az apának és az anyának, valamint a saját erejének köszönheti boldogságát. Az apa annyira mérges lett a válasz hallatán, hogy kidobta a legfiatalabb lányát a házból. Bosszúból Gameunjang-agi húgait százlábúvá és gombává változtatta, míg a két szülőt vaksággal sújtotta.

Gameunjang-agi az országot járva menedéket talált egy családnál, ahol három fiúgyermek élt. Mikor ezek a fiúk elmentek, hogy gyökereket gyűjtsenek, a két idősebb mindig megtartotta magának a gyökér jó részeit, a rosszakat pedig a lánynak adták. Ám a harmadik fiú a gyökér legrosszabb részét mindig maga fogyasztotta el, a jobb részeket pedig Gameunjang-aginak adta. Végül a harmadik fiúval egymásba szerettek. Egy nap az erdőben arany gyökereket találtak, és meggazdagodva házasságot kötöttek és boldogan éltek.

De hamarosan Gameunjang-aginak elkezdtek hiányozni a szülei, ezért egy bált szervezett, amire meghívta az ország minden koldusát és vak emberét. Mindenhonnét jöttek, ám a lány nem találta a szüleit. Mikor már a bál kezdett a végéhez közeledni, befutott egy vak koldus pár: Gameunjang-agi szülei. A lány ételt adott nekik, és felfedte előttük kilétét. A szülei pedig döbbentükben elkezdték visszanyerni a látásukat.

SAMSHIN-HALMANG (삼신 할머니) az élet és a szülés istennője. 

Valaha emberlány volt, ám miután megnyerte a virágok kinyílásának versenyét (a virág az élet jelképe a koreai mitológiában) a Sárkány király lánya ellen, istennővé vált, aki a terhességért és a babák megszületéséért felelt. Megvédi a babákat és az anyákat a veszélyektől, és ő a bábák védőszentje is. Azt beszélik, hogy amikor egy bába meghal, szellemé válik, amit Samshinnek hívnak, és onnantól Samshin-halmangnak segít megvédeni a babákat és az anyákat. A Samshin-halmang más néve Samsin Halmoni, vagyis Samshin Nagymama. 

A képcsak illusztráció.


YUHWA (유화) a fűzfák istennője. Ő Habaek, a folyók és vizek istenének lánya, akit megkívánt a napisten, Haemosu. A napisten úgy ejtette csapdába Yuhwát, hogy néhány vonalat rajzolt a földbe, amiből hatalmas réz palota növekedett. Yuhwát és nővéreit annyira lenyűgözte az építmény, hogy bemerészkedtek, odabent pedig Haemosu és kísérői üdvözölték, majd pazarul elszórakoztatták őket. Mikor pedig a napisten jelt adott, a kísérői becsapták az ajtókat, hogy csapdába ejtsék a három istennőt. Két nővérének sikerült elmenekülnie, de Haemosu elfogta Yuhwát, majd feleségül vette. Az istennőnek végül sikerült elmenekülnie, azonban ezért a vétekért száműzték az apja királyságából, és halandó életre ítélték, majd egy patakba vetették. Néhány halász azonban kimenette, és mivel elkábította őket a szépsége, a puyeoi királyhoz, Keumwához vitték. A király elismerte szépségét, és ágyasának fogadta. Azonban amint a folyóba vetett nőt napfény érte, megszülte Haemosu fiát: Jumongot. 


KIMSURO. Krisztus után 43 körül kilenc vén kormányozta Korea Kaya nevű régióját. Mivel azonban nem volt egy központi hatalom, és régió széttagolt volt, így az emberek a mennyi istenhez, Hwaninhoz imádkoztak egy erős uralkodóért, hogy egyesítse őket. Hwanin hangja pedig egyszer csak felcsendült a mennyekből, több száz embert vonzva a Kuji-hegyre, ahol arra utasította őket, és a kilenc vént, hogy énekeljék el a Kujigát*. A dal eléneklése után Hwanin egy arany ládát eresztett le az égből, amely hat nagy arany tojást tartalmazott. Ezekből a tojásokból kelt ki Kimsuro isten és öt szolgáló arisztokratája, akik mind kilenc méter magasra nőttek, alig pár nap alatt. Kimsuro egyesítette a kilenc városállamot és létrehozta Kaya királyságot, párbajban legyőzte Talhae istenet  (Silla leendő alapítóját), és nem volt hajlandó megházasodni, amíg az istenek feleséget nem küldtek hozzá Indiából; ő volt Hwangok.

*(A Kujiga a Kuji hegyről kapta a nevét, arról a hegyről, ahol elénekelték. Ez állítólag Korea legrégebbi dallá komponált verse. A Kuji egyébként "finom teknőst" jelent. Amellett pedig, hogy ez Korea legrégebbi verse, a mágia-vallási jelentősége miatt is fontos. A vers, dal kántálást tánc is kísérte, így ez a koreai sámán-rituálé egyik legkorábbi (ha nem az első) rögzített példánya. A dal formája az ősi varázslatokra is jellemző univerzális képlet: megnevezés - parancs - feltételezés - fenyegetés.)

 

A vers így hangzik: 

Keobuga, Keobuga
Meorireul naeeora
Naeeonoch'i aneumyeon
Kuweo meogeuri**

 

Teknős, teknős,
dugd ki a fejed!
Ha nem teszed,
megsütünk és megeszünk téged!***

 

** Az eredeti szöveget nem találtam meg, csak a romanizáltat.
***A magyar fordítás a sajátom, szóval kérlek, nézzétek el nekem a műfordítói képességeim hiányát.

 

IGONG (이공), más néven Hallakkungi. Ő az az isten, aki az Élet és a Halál Virágoskertjét gondozta. Minden virág, ami ebben a kertben nő egy élő ember lelke, Igong pedig az életük hosszát és minőségét felügyelte. Az isten úgy vetett véget az emberek életének, hogy leszakította a megfelelő virágot (a lelküket), majd pedig a lelkük érdemei alapján az újjászületésükről is döntött. Ezt az istent csak Jeju szigetén, Korea déli partjainál fekvő hatalmas szigeten imádták.


HABAEK (해밝) a Yalu folyó istene, ami ma Észak-Korea és Kína határán folyik. Ennél fogva Habaek fontos feladata volt az északi határ őrzése. Habaek lányát, Yuhwát foglyul ejtette, és a menyasszonyává tette a napisten, Haemosu. Habaek panaszt tett Hwaninnak, az istenek mennyei királyának, aki utasította Haemosut, hogy találkozzon a feldühödött apával. A találkozás során azonban párbajba keveredtek, és Haemosu legyőzte Habaeket, de aztán jóindulatúan beleegyezett egy formális, hivatalos esküvőbe. Ezt követően a még mindig vonakodó menyasszony elmenekült, és Keumwa királyánál lelt menedékre.

KOENEGITTO, Jeju sziget háborús istene. 

Kép forrása ITT
Koenegittonak volt egy bronz gongja (tamtam), amelyet egyszer megkongatva milliónyi katonából álló sereget volt képes varázsolni, kétszer megkongatva pedig el tudta tüntetni a sereget. Koenegitto egy kegyhelyisten, Sochonguk fia volt, édesanyja pedig egy halandó nő, Paek Chunim. Mikor Koenegitto három éves volt, olyannyira irányíthatatlanná vált, hogy az anyja egy ládába zárta, a ládát pedig a tengerbe dobta.

Koenegitto kiszabadult a ládából, feleségül vette a tenger sárkányistenének legfiatalabb lányát, de felkérték, hogy hagyja el a tengeri királyságot, miután hatalmas étvágya kiürítette a sárkányisten éléskamráját. Feleségével a koreai szárazföldön fekvő Chonjába ment, ahol Koenegitto hőssé vált azzal, hogy elűzte az északról betörő hadsereget (amit többfejű tábornokok vezettek). A bronzpáncélos félisten ezután diadalmasan visszatért Jeju-szigetre, hogy bosszút álljon szülein, amiért a tengerbe dobták. Halálra rémítette mindkettőjüket, majd apját hegygerincé, anyját szentélyé változtatta.


HAEMOSU - A koreai napisten, akit általában varjútollakból készült fejdísszel ábrázolnak, melyek abból a gigantikus varjúból származnak, amelyet megölt, amikor ellopta a napot, majd pedig visszatette az égre. Haemosu legfőbb fegyvere egy napkard, amely ugyanolyan fényesen ragyogott, mint a nap.

Épp mint a nap, az ő otthona is az egekben volt, ám minden hajnalban elhagyta azt, és a Föld felé repült a szekerével. A szekér neve Oryonggeo volt, öt sárkány húzta, és gyorsabban haladt a szélnél. A napisten kísérete eközben óriási fehér hattyúkon követte, amelyek ezerszínű, zenét árasztó felhőkön utaztak. Haemosu és udvara Puyeoban landolt, a Három Királyság fővárosában. Ott a napisten egész nap a halandók ügyeivel foglalkozott, naplementekor pedig visszatért az otthonába. Haemosu megkívánta, majd feleségül vette Habaek egyik lányát, Yuhwát, aki bár elmenekült, de fia született a Nap istentől.

Choi Minhwa művész munkája: "Haemosu csatája"


A képek és néhány isten történetének forrása: ITT
Egyéb forrás: ITT

(Ha van rá lehetőséged, és szívesen hozzájárulnál, támogasd a munkámat egy kávé árával.)