Korea ékkövei
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2018. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2018. Összes bejegyzés megjelenítése

S.C.I Mystery

2020. november 9.

Műfaj: krimi, misztikus, pszichológiai, detektív, BL

Dátum: 2018

Részek száma: 24

Ország: Kína

Főszerepben: Kido Gao (Bai Yutong) és Ji Xiao Bing (Zhan Yao)

Ismertető: A történet a jó és a rossz élet-halál harcáról szól. Egy csapat szembeszáll a sötét erőkkel, eseteik keverednek az illúzióval, a tudománnyal, de néha még a mágiával is. Bai Yutong és Zhan Yao pedig vegyítve a nyers erőt és a pszichológiát mindent megtesznek, hogy felgöngyölítsék az ügyeket.

Trailer: KATT

Online: BL Hunsub oldalán

Véleményem: Hajlamos vagyok arra, hogy egy sorozatot úgy is megszeressek, hogy közben tisztában vagyok a sok, néha nagyon is szembetűnő hibájával. Ezt a sorozatot a végére sikerült csak megszeretnem igazán, a köztes részeknél elég szkeptikus és kritikus voltam; viszont még így is két nap alatt ledaráltam, tehát azért tudott valamit adni ez a 24 rész, a hiányosságok ellenére is. 

Kezdjük azzal, hogy az alap koncepció nagyon érdekes volt. Nem a szokványos krimi, abban az értelemben, hogy az egész a pszichológia és a hipnotizálás témája köré épül, aminek nagymestere Zhao Jue Zhan Yao. Engem ez váratlanul ért, mert egy youtubeon fellelhető érdekes fmvn felbuzdulva álltam neki, és a sorozat leírása meglehetősen semmitmondó volt, szóval nagy örömmel vettem tudomásul, hogy végre egy téma, ami érdekel. 

Az ügyeket főleg a pszichológiára és a hipnózisra építve oldják meg, ami önmagában lehet nagyon érdekes; de itt már elég hamar sokszor ismételtté vált. A probléma az alap koncepcióval (és egyébként az ügyekkel kapcsolatban is) az volt, hogy felszínes. Nem elég mély, nem elég részletes. Zhan Yao, bár híres és zseni pszichológusnak és profilozónak van beállítva, de már a harmadik ügynél elég nyilvánvaló volt, hogy mindig ugyanazt a sémát emlegeti, és mindig ugyanazzal a módszerrel oldja meg az ügyeket. Nem hangzottak el a szájából új felfedezések, következtetések, és a módszerei sem voltak változatosak; egyetlen dolgot tudott, és azt használta minden ügynél. 

És ha már ügyek; elég hamar rájöttem, hogy valószínűleg egyik ügyet sem fogom teljesen megérteni. Röpködtek a nevek, egymást érték a döbbenetesebbnél döbbenetesebb felfedezések, amiket előtte nem alapoztak meg, és bár a cselekmény pörgött, már-már túlságosan. A legtöbb ügynél nem egészen értettem, ki kicsoda, és mi köze az egészhez, hogyan és miért csinálta, amit csinált, és ez nagyon zavart, egészen a végéig.

Az ügyekhez kapcsolódóan fontos beszélni Zhao Jue-ról. Ő a mi nagy hipnózis gurunk, mindenki ismeri, mindenki tudja, hogy egy zseni, aki álmában is képes téged révületbe ejteni; nem is véletlenül csukták le potom húsz évre. Hamar kiderül minden alkalommal, hogy a pasinak minden ügyhöz van valami köze; csakhogy én a kapcsolatot néha nem egészen tudtam követni. Mindig felmerült a neve, de sosem értettem, hogy mégis hogy kapcsolódhatnak az ügyek hozzá. Mikor már letettem róla, hogy ezt megértsem, arra próbáltam rájönni, hogy mi lehet a szándéka; de ez sem sikerült. Valószínűleg ez is olyan lehet, mint az Untamed volt; ismerned kell a világot, hogy mindent megérts, hiszen ez is egy könyvadaptáció. Nagyon sokszor éreztem magam kihagyva, mintha mindenki tudná, miről van szó, csak én vagyok a kívülálló. Teljesen természetesen lettek behozva olyan nevek, akikről korábban soha nem hallottunk, és úgy beszéltek róluk, mintha mindenkinek tudnia kellene, kik ők. Hiába próbáltam lépést tartani, háromszor visszatekerni, nem mindig értettem, hogy mi történik. 

Ehhez az is hozzájárulhat, hogy hiányzott a dramaturgiából a jól kifundált ív, és a mélység. Az ilyen sorozatokban az ügyek általában kapcsolódnak egymáshoz, és valahogyan előreviszik a szereplőket, hogy elérjék a céljaikat, vagy jöjjön valami katarzis. De az ügyek egymástól különállóak voltak, és céltalan volt a történetük; az egyetlen kapcsolat közöttük Zhao Jue volt, de az sem világos, hogy miért és hogyan. A történetnek nem volt eleje, nem volt közepe, és nem volt vége. Nem tudom, honnét indultunk el, és hová érkeztünk meg, amitől hiányérzetem van. 

Visszatérve a hipnózisra: mivel ez volt a sorozat fókusza, kicsit jobban kellett volna... fókuszálni rá, értitek. De hasonlóan az ügyekhez, ez sem volt elég mély. Sehol egy szakzsargon (amit ugyan nem értünk laikusként, de kell ahhoz, hogy elhiggyük, hogy itt bizony nagyágyúkkal van dolgunk), sehol a profizmus. Láttuk, hogyan történik a hipnózis, de nem értettük. És mivel ez volt a sorozat lényege, ezért erre sokkal jobban oda kellett volna figyelni. 


Na és akkor a szereplők, és persze a szerelmi szál, amire mindenki vár. Volt egy csapat különleges nyomozónk, akik nagyon szeretni valóak és jó fejek voltak, de hogy mitől voltak ők és az ügyeik különlegesebbek az átlagnál, azt nem tudom. A legtöbben elég felszínes, két dimenziós karakterek voltak, mindenféle különleges személyiségjegy nélkül, nem tűntek ki semmiben, de héj! Legalább jó fejek voltak. 

Bai Yutong volt a csapat vezetője, a nagyágyú, a híres rendőr. Na neki legalább volt személyisége. Ő volt a jó megtestesítője, de végre nem a szélsőséges módon. Mind tudtuk, és láttuk, hogy ő itt a jófiú, de közben nem mosták tisztára, nem tették sérthetetlenné és tévedhetetlenné, és voltak bőven rossz tulajdonságai; vagyis hiteles volt. Megvoltak a maga elvei, amik mellett kiállt, hűséges és megbízható volt: és sokak szerint Zhan Yao lelkiismerete. Na ezt nem egészen értem. Zhan Yao volt Bai Yutong helyettese, ő volt hívatott megtestesíteni a "rossz zsarut". Ez már csak abból is látszik, hogy Bai Yutong mindig fehérben, Zhan Yao pedig feketében mászkált (klisé igen, de szerintem itt nagyon jól mutatott).  Ez a terv valahol félúton elakadhatott, mert a cuki, kiscica arcú srácnak maximum a nézése volt rossz. Nem tudom, mitől akart ő lenni a negatív zsaru, bár értem, hogyan akarták ezt kivitelezni. Zhan Yao nem riadt vissza a hipnotizálástól, és ha ez kellett ahhoz, hogy információt csikarjanak ki valakiből, ő lelkiismeretfurdalás nélkül megtette; amit persze Bai Yutong mélyen ellenzett, és meg is szidta érte Zhan Yaot, hátha az majd rosszul érzi magát tőle. Gondolom ezért mondják azt, hogy Bai Yutong az ő lelkiismerete. Csakhogy ilyenre nagyjából háromszor volt példa, illetve egy alkalommal majdnem lelőtt egy rossz fiút, és Bai Yutong már teljesen el is képedt rajta. Tehát egyrészt ez a szál sem volt kidolgozva, másrészt Zhan Yao szerintem csak kihasználta a tehetségét, de rosszat sosem akart tenni vele, és soha nem is voltak ilyen szándékai. Bai Yutong lépten-nyomon Zhao Jue-hoz hasonlítgatta, ami ha engem kérdeztek dicséret, de a sorozatban ez nyilván bunkóság volt. A lényeg, hogy nem egészen értem, mitől ő a rossz zsaru, de az is igaz, hogy ha nagyon akarná, mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül képes lenne akárkit akármire rávenni. 

És akkor a szerelmi szál(ak). Vagyis csak az az egy, ami volt. Bai Qingtong és Gongsun. Bai Qingtong Yutong nővére volt, Gongsun pedig a S.C.I patológusa. Nyilván kettejük hetero románca volt hívatott kitölteni azt az űrt, amit a kínai cenzúra miatt Bai Yutong és Zhan Yao, illetve Bai Chi és Zhao Zhen nem tudtak (mert tuti volt valami Bai Chi és Zhao Zhen között, senki ne próbáljon meggyőzni az ellenkezőjéről! De erről majd később.) Bai Qitong felbukkanásának első két részében rém irritáló és ijesztő nő volt, akitől a falra tudtam volna mászni; de legalább volt személyisége és kiállása. Ezt a személyiséget sikerült teljesen eltörölni, és egy felszínes kis fruskát varázsolni belőle, méghozzá elég hamar. Sok szerepe nem volt azon kívül, hogy jó gyakran lerészegedett, és Gongsunra nyomult. A kapcsolatuk engem szó szerint irritált. Eleve nem szeretem a se veled, se nélküled dolgokat, hát még az olyat, amikor ok nélkül, mondvacsinált problémákon veszekdnek a szereplők, és egyedül azért nem jönnek össze, mert csak. Hadd szenvedjen a néző az utolsó percig. Engem nem tudott lekötni a románcuk, mert nagyon nem volt reális, és kifejezetten irritáló volt nézni, hogy nyilvánvalóan együtt akartak lenni, de szó szerint csinálták maguknak az okokat, amiért veszekedhettek. 

Bai Yutong és Zhan Yao kapcsolata még brománcnak is kevés volt, nem volt köztük túl sok interakció, de hát az ember nem vár mást egy kínai BLtől. Sokáig nekem elég egyoldalúnak is tűnt a dolog. Bai Yutong nyilvánvalóan tűzbe ment volna Zhan Yaoért, de fordítva ebben már nem voltam biztos. A végén Zhan Yaonak voltak jó megnyilvánulásai, amivel éreztette, hogy ő is hasonlóan érez Yutong iránt. Viszont érezelmek szempontjából a sorozat Bai Yutongot emelte ki, míg karakter szempontjából Zhan Yaot, így a dinamika elég labilis volt. Jó páros voltak, ne értsetek félre, de sokszor azt éreztem, hogy Bai Yutong viszonzatlan szerelmes, míg Zhan Yao pedig meg nem értett antihős. 

És jöjjön a mellék párosunk, akikért éltem-haltam: Bai Chi és Zhao Zhen. Bai Chi Bai Yutong rokona volt (igen, ezt a kapcsolatot sem értettem), Zhao Zhen pedig egy bűvész. Köztük már az első perctől volt kémia, és ők voltak az igazi, lüktető páros; Bai Chi a kis dadogós, félős rendőrgyerek, aki nem hisz a mágiában, Zhao Zhen pedig a tehetséges, magabiztos bűvész, akinek pimaszul tetszik, hogy Bai Chi szélhámosnak tartja őt. Olyan kevés jelenetet kaptak, hogy az felháborító, de azok a jelenetek legalább viccesek, aranyosak és sokatmondóak voltak. Kedvenc párosom volt, és sajnáltam, hogy nagyjából 4 epizódban szerepeltek csak együtt. Azt is megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy Bai Chi időközben Zhao Zhenhez költözött (bár ennek az oka elég hihetetlen és irreális volt), de a készítők ezt is mintegy mellékesen közölték csak. 

Zhao Jue volt végig  a kedvencem, valahogy engem is sikerült hipnotizálnia. Nem szólt kb. két szót sem, de olyan kiállása volt, hogy szájrágcsálva figyeltem. A pszichológiában és a hipnotizálásban viszont szerintem a képességei ugyanazon a semleges szinten voltak, mint Zhan Yaoé, szóval nem tudom, mitől profibb ő, mint Zhan Yao vagy bárki más, de a színész nagyon eltalálta a titokzatos zseni karakterét, aki bármire képes, és aki mindenben benne van. 

Voltak kisebb-nagyobb hullámvölgyek a sorozatban: például patológusok mióta szoktak torkot műteni? Tapasztalatom szerint jobban értenek a holtakhoz, mint az élőkhöz, de a mi Gongsununk multifunkcionális pasi volt, és nagyjából minden orvosi beavatkozást el tudott intézni, amire a fiúknak szüksége volt. A kellékek és az effektek is néhol ingadoztak, volt egy nő, akinek nem túl esztétikus, előremeredő, kiálló fogsora volt, de olyan élesen látszott, hogy mű az egész, hogy az már nevetséges volt. Aztán volt egy rész, ahol Bai Yutongék egy robbanás elől a vízbe vetették magukat, és bár rögtön értük mentek a többiek motorcsónakkal, a srácok elsodródtak valami isten hátamögötti partra, ami olyan esélytelen, minthogy az egerek macskát esznek. Az egésznek csak az volt a funkciója, hogy Bai Yutong szájon át lélegeztethesse Zhan Yaot, ami elég kiábrándító. Zavaros volt a sztori Bai Qingtong körül is, és ezt a szálat a végére sem magyarázták meg; viszont rájöttem, hogy azért maradhatott ennyi elvarratlan szál, mert november 30-án jön a 2. évad, talán abban már elvarrják ezeket.

És végezetül, ami még nagyon zavart az a fordítás. Tele volt elütésekkel, értelmetlen mondatokkal, volt, hogy több soron át helytelenül volt írva ugyanaz a szó. Tudom, nem illik a fordítókat szidni, mert sokan azt vallják, hogy "legalább valaki lefordítja", de ez engem nem érint, angolul is meg tudom nézni, ha nincs más. Én azt vallom, ha valaki már egyszer nekiáll valaminek, azt csinálja rendesen. Inkább várunk egy nappal többet a magyar feliratra, minthogy összecsapott, értelmetlen mondatok hadát kapjuk.

Sikerült nagyon szkeptikusnak és kritikusnak lennem, és biztos fogalmatok sincs, hogy ezek ellenére mégis hogy tetszhetett ez a sorozat. Nos, én sem igazán tudom. Volt benne valami, ami megfogott. Az részek elég pörgősek voltak, nem volt idő unatkozni, az ügyek is érdekesek, és bár a pszichológia része nem volt túl profi, de engem az is lekötött. Voltak aranyos momentumok is (pl. amikor a fiaink majdnem örökbe fogadtak egy kisfiút, hát ott majd lefolytam a székről), és bár nagyon kapkodós és felszínes volt benne sok minden, sikerült elég érdekesre megcsinálni ahhoz, hogy simán ledaráljam két nap alatt. Meg egyébként is, én azokkal a sorozatokkal vagyok a legkritikusabb, és azokról írok a legtöbbet, amik tetszettek, és mivel tetszettek, felidegesít, hogy mégis ennyi hiba van benne. 

Sok jó elem is van a sorozatban, és aki már hozzászokott a kínai művekhez, azokat szerintem az sem zavarja, amiket fent leírtam, mert sajnos vagy nem sajnos, ezek az ország más produkcióira is elég jellemzőek. Mindenesetre érdemes neki esélyt adni, szóval hajrá.

Tudja, sok ember fejére esett már alma, de csak Newton fedezte fel a gravitációs elméletet. Ez a tehetség!

… néha az életmentéshez ölnünk is kell.

A legironikusabb dolog megölni valakit, hogy másokat megmentsünk.

A világban nincs olyan út, amiről biztosan tudjuk, hogy az a helyes.

Ha az emberek túl tisztán látják az életet, az csak fájdalmat okoz nekik.

A gyűlöletet csak gyűlölettel lehet megoldani.

Ha csak a szemeid használod, akkor sok dolog marad láthatatlan.

Zhan Yao: Tényleg nem tudnám elviselni, ha történne veled valami. Hibáztatsz érte?

Are You Human Too?

2020. január 5.
Műfaj: sience fiction, romantikus

Részek száma: 36 (fél órásak)

Dátum: 2018

Főszerepben: Seo Kang-Joon (Nam Shin és Nam Shin III), Gong Seung Yeon (Kang So-Bong), Lee Joon-Hyuk (Ji Young-Hoon), Park Hwan-Hee (Seo Ye-Na), Kim Sung-Ryoung (Oh Ro-Ra), Choi Duk-Moon (David)

Ismertető: Nam Shin egész életét a nagyapja fogságában élte le, miután elválasztották az anyjától. Gyűlöli a nagyapját, annak minden emberét, és a céget, amit egy nap neki kellene átvennie. Nincs más álma, mint hogy porrá zúzza a céget. Az édesanyja, Oh Ro-Ra egy briliáns tudós, aki úgy próbálja átvészelni fia elvesztését, hogy készít egy robotot, aki a fia pontos mása. Évről évre figyeli, ahogy a fia egyre nő, és úgy alakítja, fejleszti a robotot. A történet ott indul be, hogy az ember Nam Shin otthagyja a nagyapját, és Csehországba megy, hogy megkeresse az anyját. Azonban egy baleset következtében kómába kerül. Mikor a titkára, Ji Young-Hoon és Nam Shin anyja rájön erre, a robotot teszik a helyére, hogy megvédje a fiú posztját, míg az ember Nam Shin fel nem ébred. A robot, becsületes nevén Nam Shin III, mindent megtesz, hogy az ember Nam Shin pontos mása legyen, tökéletesen tudja utánozni őt, és soha senki ne jöjjön rá a cserére. Ő azonban az ember Nam Shin tökéletes ellentéte. Mosolygós, szabálytisztelő, őszinte, kedves és segítőkész - vagyis minden, ami Nam Shin nem. Hogy minden a tervek szerint alakuljon, és sikerrel végigvigyék ezt az akciót Kang So-Bong lesz segítségükre, aki a robot Nam Shin testőre lesz. A lány kezdetben irtózik a robottól, kerüli, amikor csak tudja, nem akar vele érintkezni, de hamar rájön, hogy rosszul ítélte meg, és hogy ez a robot emberségesebb, mint bármelyik ember, aki körülötte van. És ez a felismerés nem kicsit sokkolja. Mert hát... mi sülhet ki ebből a szerelemből?


Online: Rakuten Viki

Vélemény: Fergeteges. Nagyon-nagyon régen néztem már sorozatot, mert egyszerűen nem volt időm nekiülni. Szóval hosszú-hosszú idő óta ez volt az első. Le vagyok nyűgözve. Nem is tudom, mit írjak azon kívül, hogy döbbenetes, fenomenális és eszméletlen. Iszonyú nagy volt a hype a sorozat körül annak idején, és nagyon megérdemelte. A mi kis robotunk felrobbantotta a szociális médiát, és hétről hétre izgultak az emberek, hogy most mi fog történni vele. Én szerencsés voltam, mivel jóval a sorozat lefutása után álltam neki, így egybe ledaráltam az egészet. Iszonyúan sajnálom, hogy véget ért, mert már nagyon-nagyon régen izgultam ennyit egy sorozaton. 

Mindig ismertető és poszter alapján választok sorozatot, és mostanában nagyon rákattantam a robotos sorikra, főleg az I'm Not A Robot után. Na ez a sorozat annak a tökéletes ellentéte. A történet elején ott van nekünk Nam Shin, aki konkrétan egy rab a nagyapja házban, amit teljes szívéből gyűlöl, és ott van Nam Shin III, a legcukibb robot, akit az ember alapján mintáztak, mégis gyökeres ellentéte. A történet izgalmasan indult, és eszméletlen, ahogy haladt. Végig tele volt feszültséggel, kérdésekkel, bizonytalansággal, mégis könnyed volt, vicces és lendületes. Tele voltunk kérdésekkel, félelmekkel, egyik percben még nevettünk, a következőben rágtuk a körmünket, hogy mi fog történni. Az egész sorozat központi feszültsége a mi kis szeretett robotunk köré épült: vajon tényleg ki fogják kapcsolni?
Ez a borzalmas fenyegetés a legeslegutolsó részig kitartott, és állandóan ettől féltünk, egyetlen nyugodt percet sem kaptunk. Aztán ott volt az is, hogy vajon az ember Nam Shin felébred? És mi történik, ha igen? Azt is tudtuk, hogy Kang So-Bong és a robot biztos hogy egymásba szeretnek, de hogy lesz ebből bármi is? Egyszerűen annyi kérdés, annyi izgalom volt benne, hogy csak kapkodtam a fejem, alig fejeztem be a sírást egy jeleneten, amikor már nevettem egy másikon. Őrület, ami itt folyt.

Nam Shin volt a legédesebb robot a világon. Egyszerűen nem lehetett nem beleszeretni, nem megszeretni és akarni vigyázni rá. A maga furcsaságaival, képességeivel és szabályaival a legkülönösebb jelenség volt, és mégis: a kedvessége, ahogy a maga módján törődött és szeretett a legemberibb karakterré tette őt az egész sorozatban. Amikor elkezdett vágyakozni, hogy ő is ember lehessen, amikor ő is sírni akart, meg szomorúságot érezni, és képtelen volt erre... Majd megszakadt a szívem. És amikor féltékenykedni kezdett? Na és mikor hiányzott neki So-Bong, és mindenhol őt látta, erre valami "program hibára" fogta a dolgot, hogy hologramokat lát? Istenkém, az valami fenomenális volt! A szerelmi szál olyan gyönyörűséges volt, hogy ennél szebb már nem is lehetett volna. Ő és Kang So-Bong kezdetben nem kedvelték egymást, aztán So-Bong undorodott tőle, majd rájött, hogy milyen különleges ez a robot, és barátok lettek, végül pedig beleszeretett. Olyan szépen volt kidolgozva az egész, a jelenetek, a párbeszédek, ahogy haladt a kapcsolatuk. Egyszerűen csodálatos volt. 

Az összes karakter borzasztó érdekes és egyedi volt, és olyan fejlődésen mentek keresztül a sorozat alatt, hogy az külön megérne egy misét. Külön szeretném kiemelni Ji Young-Hoont. Nem csak Nam Shin titkára, de barátja is volt, és nagyon-nagyon különleges kapcsolat volt közöttük. Young-Hoon nagyon szerette és törődött vele, akármit megtett volna érte, akármit elviselt volna érte. Gyönyörű brománc volt, bár ha nagyon bele akarok gondolni, talán picit több is volt ez. Mindent tudott Nam Shinről, és a robotunk olyan jól végezte a dolgát, hogy kezdetben álladóan összekeverte őket. Végül azonban őt is megszerette. Máshogy szerette az ember Nam Shint és máshogy a robotot, de véső soron mindkettővel törődött. Imádtam a karakterében, hogy állandóan elhúzták  mézesmadzagot az orra előtt, megkísértették azzal, hogy megpróbáljon ő is mindent megszerezni, vagy szembefordulni Shinnel és az elnökkel. Ő maga is bevallotta, hogy néha nem tudja, hogy vajon Shint szereti, vagy azt, amije van. De a végére teljesen nyilvánvaló volt a válasz. Egy ilyen világban nehéz nem kapzsinak lenni, de ő sokkal erősebb és kitartóbb volt bárkinél. Nem volt hajlandó ártani azoknak, akiknek köszönhette az életét, és végül pontosan azt kapta, amit megérdemelt. Se többet, se kevesebbet, és ez így volt rendjén. 

Oh Ro-Ra, Nam Shin édesanyja képviselte a keserű reményt a sorozatban. A fia még kisgyerek volt, mikor elvették tőle, és a mély gyászban létrehozott egy robotot, ami csökkenti a hiányát. Mikor megismerte a fiát mindent megpróbált megtenni, hogy helyrehozza, hogy azt cselekedje, ami helyes. Akaratlanul is választás elé kényszerült a robot és az igazi fia között, és őrlődött, hogy mit tegyen, és sem a fia, sem a többiek nem könnyítették meg a dolgát. Konkrétan arra kérték, hogy a két fia közül válasszon. Ha megtartja az egyiket, elveszíti a másikat, de vajon melyiket lenne képes elveszíteni? Nagyon sajnáltam őt, bár sokszor nagyon mérges is voltam.

És akkor az ember Nam Shin. Róla kezdetben nem sokat hallunk, hisz kómában van, egy-egy visszaemlékezés vagy a szereplők elmeséléséből ismerjük meg, de az tiszta sor, hogy egy zárkózott bunkó. És ez nem változik akkor sem, amikor felébred. Nyilván nincs is annál félelmetesebb, mint mikor felébredsz, és egy robotot találsz a helyeden, aki pontosan úgy néz ki, mint te, mégis mindent jobban csinál, és látszólag elveszi a szeretteidet. Nam Shin baromi pipa volt, de ki tudta volna hibáztatni őt? Sokszor nagyon mérges voltam rá, volt egy két olyan húzása, amit nem bírtam lenyelni, de az lett volna a furcsa, ha nem így viselkedik. Tele volt keserűséggel a nagyapja iránt, dühvel az anyja iránt és bizonytalan ragaszkodással Young-Hoon felé, de sokszor úgy tűnt, mindenki hátat fordít neki; pedig mindent miatta tettek. Kezdetben szerintem senki sem kedvelte őt, de annyira együtt lehetett érezni vele. Baromi impulzív volt, de végső soron csak egy srác, akitől elvették az anyját, majd a helyét, és bosszút esküdött.
(Azt még muszáj megemlítenem, hogy Kang-Joon baromi nagyot alakít. Ahogy eljátszotta ezt a két totál különböző karaktert, és konkrétan egyik másodpercről a másikra változott át, az valami eszméletlen. Csomószor visszatekertem, csakhogy lássam, amint átvált a robotról az emberre. Baromi tehetséges a srác.)

Kang So-Bong volt a legdurvább. Olyan gyökeresen változtatta meg az emberek véleményét, hogy csak pislogtam. Az elején utáltam, és irritált. Igazából az egyetlen, amit csinált, hogy emberien viselkedett. Elkövetett egy csomó emberi hibát, amit nem helyeseltünk, és idegesített. De ahogy a robottal bánt az mindent megváltoztatott. Mert mégis ki látna embernek egy robotot? Hát ő. Mindenki egy gépként kezelte, úgy beszéltek hozzá, úgy utasítgatták, pedig gondolkodott, és a maga módját érzett és törődött is. A lány pedig egyre csak ismételgette, akár egy mantrát, hogy ne hagyja magát irányítani, hogy hozza meg a saját döntéseit, hogy nem kell mások utasításait követni, és hogy nem kell állandóan segítenie sem. Hogy legyen önmaga, mert ő úgy szereti. A legtökösebb csajszi, akit csak láttam. Eldöntötte, hogy megvédi a robotot, és meg is tette, akárkivel szembeszállt. Amit mégis  legjobban szerettem, hogy egyszerűen nem akadt ki azon, hogy beleszeretett a robotba. Egyszerűen elfogadta, hogy ez van, hogy ez már így lesz, és onnantól nem is érdekelte semmi más. Annyira emberi, annyira valósághű volt, hogy az hihetetlen. 

Na és az az utolsó rész? Hát én csak tátogtam, mint a hal. Egyszerűen tökéletes volt! 36 részen keresztül tépelődtem, hogy mi lesz a robottal, mi lesz So-Bonggal, mi lesz Nam Shinnel. Rengeteg forgatókönyv megfordult a fejemben, tök viccesek, látszik, hogy író vagyok, mert olyan befejezéseket képzeltem el, amik megcsűrték, csavarták volna a dolgokat. Végig találgattam, tépelődtem, de végül is tudtam, mi fog történni. És végül mindent olyan tökéletes intéztek, hogy azt sem tudtam, hogy most sírjak, vagy vigyorogjak, szóval egyszerre csináltam. 

Annyira hihetetlenül érzelmes, szomorú, vidám és izgalmas volt egyszerre az egész sorozat, hogy úgy éreztem magam, mint egy hullámvasúton. És az ember azt hinné, hogy tudja, mire készülnek a szereplők, hogy ki kivel van, ki mit tervez, erre olyan csavarok történnek, hogy csak bámulunk. Fergetegesen jó volt, nagyon-nagyon szerettem.

"Vajon milyen lenne, ha nem robot lennék? Szomorú lehetnék, ha elválunk egymástól. Boldog lehetnék, amikor veled vagyok. Megszakadhatna érted a szívem. Azonban... robot vagyok. Egy robot, ami nem érezhet szerelmet. De akkor mégis miért csinálom ezt?" - Nam Shin III
 "Mi történt volna, ha ember lennék? Ha ember lennék, akkor is ilyen dühös lettél volna rám azért, mert megcsókoltalak?" - Nam Shin III

Love In Time

2019. január 13.
Műfaj: romantikus, fantasy, időutazás

Dátum: 2018

Részek száma: 6

Főszerepben: Oh Ha Young (Yoo Hari) és Go Yoon (Noh Jinwoo)

Ismertető: A történet egy "brain hackerről" szól, aki visszautazik az időben, hogy megmentse a nőt, akit szeret. De valahányszor visszautazik, a lányt mindig másféle baleset éri, és máshogyan hal meg. Vajon Jinwoo képes egyáltalán megváltoztatni a sorsot, és megmenteni Harit? Vagy végül fel kell adnia, és elengedni a lányt?


Online: Viki.com 

Véleményem: Most, hogy vége a vizsgáimnak gondoltam, pihenek egyet, és megnézek egy web-drámát. Fogalmam sem volt, mit karok nézni, szóval Viki.com-on egyszerűen szűkítettem a sorozatajánlók körét a web-drámákra, és bekapcsoltam az elsőt, ami megtetszett. Merthogy közben rájöttem, hogy valami romantikusat néznék. És hát így találtam rá a Love in time-ra. 

Nem olvastam el az ismertetőjét, szóval teljesen váratlanul ért a történet. Maga az alap nagyon tetszett: egy fiú, akinek meghalt a szerelme, és egy kutatás segítségével visszautazik az időben, hogy megakadályozza, hogy a lány meghaljon. Nagyon szeretem az időutazós történeteket, szóval én csak pozitívakat tudok írni a történetről. 

Hogy hogyan tudtak utazni az időben annak a történetben  nem sok szerepe volt. A lényeg az volt, hogy tudnak és kész. A hangsúly azon volt, hogy mit meg nem tenne Jinwoo azért, hogy megmentse Harit. Mindent megpróbált, minden lehetséges halált igyekezett elkerülni, próbált válaszokat találni arra, hogyan változtathatná meg a sorsot. És mikor rájött, kész lett volna megtenni, amit kell. Szegénynek nem egyszer kellett végignéznie, ahogy a lány, akit szeret meghal. És minden újabb alkalommal igyekezett elkerülni az előző eseteket, de végül mindig ugyanaz volt a végeredmény. Az ember azt gondolná, egy idő után belefárad ebbe, vagy már nem bírja tovább érzelmileg, de Jinwoo-val nem ez történt. Valahányszor elbukott, legközelebb még erősebben próbálkozott. Közben pedig minden alkalommal igyekezett annyi időt eltölteni Harival, amennyit csak tudott. Ezek voltak szerintem a legaranyosabb pillanatok a sorozat alatt. Azok a kis beszélgetések, randik, amikre Jinwoo elvitte Harit. Mintha tényleg ez lenne az utolsó alkalom, pedig legközelebb megint visszajött. Kicsit olyan "éljünk a mának" hangulata volt, de közben egy pillanatra sem adta fel. Csak próbálta kihozni abból a kevés időből, ami nekik jutott a maximumot.

Ha nem számítjuk azt, hogy Hari legalább hatszor meghalt a sorozat során, akkor azt mondhatom, hogy nagyon romantikus és aranyos volt. Az volt a romantikus, ahogyan Jinwoo bármit megtett volna Hariért. Bár nem az a fajta volt, aki kimondja az érzéseit, hanem sokkal inkább kimutatta azokat, és éppen ezért volt olyan megható az egész. Ahogy kétségbeesetten próbált megoldást találni, és újra meg újra átélte azt a pillanatot. És az volt az aranyos, mikor Hari kész lett volna meghalni, és engedni Jinwoonak, hogy nélküle éljen tovább boldogan, mikor megtudta, mi történik.

Mivel ilyen kis rövidke sorozat volt a készítők vagy nem figyeltek oda a részletekre, vagy csak én voltam nagyon fáradt, és nem értettem, hogy most akkor mi van. Ugye említettem, hogy nem azon volt a hangsúly hogy hogyan tudnak utazni az időben. És éppen ezért nekem a történt vége egy kissé ködös volt. Nem erre számítottam, és nem is nagyon értettem, hogy hogyan történhetett ez. Ettől függetlenül persze örültem annak, ahogyan vége lett, így lett teljes. Sajnálom, hogy ilyen rövidke volt a történet, én biztos megnéztem volna egy 12-16 részes sorozatot is belőle. Az alaptörténet nagyon jó, bármit ki lehetett volna hozni belőle, és a főszereplő páros is aranyos volt együtt. Én tudom ajánlani, hisz alig másfél órás a történet, és egyszer mindenképpen jó kikapcsolódás.