Korea ékkövei
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kim Carnby. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kim Carnby. Összes bejegyzés megjelenítése

Pigpen (webtoon)

2026. április 7.

Cím:
 Pigpen

Műfaj: webtoon, thriller, pszichológiai, misztikus, horror

Ország: Dél-Korea

Írók: Kim Carnby és Cheon Beom Sik

Fejezetek száma: 68

Kiadás: 2020

Leírás: Pihentető menekülés a paradicsomba… vagy halálos csapda?

Song Jinhyeok egy lélegzetelállító tengerparton ébred, de fogalma sincs, ki ő, vagy hogyan került oda. Bárhogy próbálja összerakni a történteket, nem könnyű kibogozni ezt az őrjítő rejtélyt úgy, hogy mindenegyes nyom újabb, őrjítő kérdésekhez vezet… és a család, amely befogadja őt, korántsem az, aminek látszik.

Véleményem: Srácok... esélyetek sincs arra, hogy kitaláljátok, mi folyik itt. 

Én úgy ugrottam bele, hogy még a műfaját sem néztem meg, csak megláttam Kim Carnby nevét, és nekiálltam olvasni. A Sweet Home és Bastard után én már nem kérdőjelezem meg ezt az embert.

Ebben a történetben semmit nem tudsz előre kitalálni. Persze aki sok hasonló műfajú történetet olvasott, annak valószínűleg lesz némi fogalma arról, hogy nagy vonalakban mi folyhat itt; de az utolsó fejezetekig még ő sem fogja tudni összerakni a teljes képet. Mert a teljes kép egy őrület.

A történet ott kezdődik, hogy Song Jinhyeok felébred egy festőien szép szigeten; amin egyébként semmi más nem festői és nem szép. A világon semmire nem emlékszik; sem a nevére, sem a múltjára, azt is csak azért tudja, hogy fiú, mert... Nos. Miután valahogy kisakkozta, hogy biztos hajótörött lett (bár hogy milyen hajóra szállt fel, mikor, miért és hová tartott, azt nem tudja), elindul, hogy felfedezze a szigetet. Nem tart sokáig, hogy találjon egy nagyon indokolatlan panziót, amit egy hátborzongató család üzemeltet. Két szülő, és három gyerek, ebből az egyik egy bogárkínzó, disznóölő kb. 12 éves copfos kislány, a másik egy majdnem-de-mégsem céda leányzó, a harmadik pedig egy magas, nem túl szószátyár srác, aki kvázi csak akkor szólal meg, amikor azzal fenyegeti Jinhyeokot, hogy megöli. Hupsz. A szülők közül az apa hívő; de a Bibliája egy üres lapokkal teli könyv. A majdnem-de-mégsem céda leányzó imád olvasni; de a könyv, amit olvas üres lapokból áll. A család egy panziót vezet, de nincsenek vendégeik, csak szökőévente egyszer; és azokat is (látszólag) megölik. Most azt hiszed, kitaláltad, mi történik itt, mi? Bocsi, de még mindig fogalmad sincs.

Miután Jinhyeok rájön ezekre az apróságokra, illetve arra, hogy talán nem kellene megennie a vacsorát, amit főznek neki, mert lehet, hogy drog van benne, teljesen kiakad, és őrjöngeni kezd, aminek az lesz az eredménye, hogy a család bezárja a csávót egy faházba; ahonnan észrevesz egy kisfiút, aki lehet, hogy a család legfiatalabb gyermeke? De akkor hol volt egészen eddig, és miért nem beszélt róla senki? És miért van nála Jinhyeok telefonja? Ahogy te nem tudod, úgy Jinhyeok sem tudja.

Aztán megjelenik a képben egy néhai k-pop sztár, aki most már jobb napokon sem emlékeztet régi önmagára; szakállas, dagi, ápolatlan. Amolyan mindenesként dolgozik a családnak, akik (látszólag) fizetségként drogot adnak neki (merthogy az ürge egy lecsúszott néhai k-pop sztár). De nem biztos, hogy a fizetség drog. Ez a srác Taehui, és első és legfontosabb szerepe, hogy figyelmezteti Jinhyeokot: bizonyítsa be az értékét a családnak, ha nem akarja, hogy ő legyen az aznap esti vacsora. Ugyanis elképzelhető, hogy a család nem is drogot tesz a vacsiba; lehet, hogy emberhúst esznek.

Vagy mégsem?

Tulajdonképpen fogalmad sincs (és valószínűleg tévedsz). És ez a legjobb az egészben: nagyjából az utolsó fejezetekig elképzelésed sincs, hogy mi történik, de amikor kiderül, az a legélvezetesebb katarzis.

Vannak elejtett félmondatok, foszlányokban visszatérő emlékek, itt-ott megtalált papírfecnik számokkal, meg egy disznóól, aminek Jinhyeok a közelébe sem mer menni, mert... Miért is? És van a világ a szigeten túl, ahová Jinhyeok elvileg nagyon szeretne visszatérni. De ebben se legyél olyan biztos. Még akkor sem jársz közel a megoldáshoz, ha a cselekmény ellentétét hiszed el.


A történet legizgalmasabb karaktere a főszerplő, aki nem emlékszik a múltjára. És mivel nem emlékszik a múltjára, tiszta lappal indul az olvasó előtt, de legfőképpen saját maga előtt. Nagyon izgalmas, mivé fejlődik Jinhyeok, amint elkezd visszatérni az emlékezete, és a ki is van hangsúlyozva a történetben, mennyire megváltoztatják őt az átélt események. (Itt szeretném megjegyezni, hogy emiatt nekem volt egy ötletem, mire akarhat kifutni a történet, de közelében sem voltam a valóságnak. Ezt egy egész kicsit bánom, mert nagyon izgalmas koncepciót találtam ki. Másrészt lenyűgözött, mennyire kiszámíthatatlan a történet, és mennyire nem jártam mégcsak a közelében sem a megoldásnak.) A történet nem próbálja meg sem áldozat, sem  gonosztevő szerepében bemutatni Jinhyeokot. Nincsenek ilyen szélsőségek, csak a morálisan szürke valóság. A történet nem akarja megmondani neked, hogy sajnáld vagy elítéld őt, ez mind a te interpretációdon múlik, és ez a nyitottság, ez az olvasói szabadság nekem nagyon tetszett. Kim Carnby lehetetlenül jó karaktereket ír.

Zseniális ez a történet. Zseniális a hangulata, a feszültség, ahogy felépíti a cselekményt és az érzelmeket addig a pontig, ahol már nem lehet tovább építkezni, és összeomlik az egész. És ekkor nyer értelmet minden. Ha tudsz és szeretsz out-of-the-box (tehát kreatívan, konvencióktól mentesen) gondolkodni, ezt a történetet nagyon fogod szeretni. Persze legyél egy picit őrült is; a megoldást akkor értékeled a legjobban.

És ha most azt gondolod, hogy igazából nem is mondtam semmi konkrétat erről a történetről, akkor nagyon jól látod a helyzetet. Minden spoileres lenne, még a karakterek ismertetése is. Úgyhogy szaladj, és olvasd el, hogy megtudd, amit itt nem tudtál meg!

Bastard (webtoon)

2023. március 11.

Cím: Bastard

Műfaj: webtoon/manhwa, dráma, horror, misztikus, romantikus

Ország: Dél-Korea

Írók: Kim Carnby és Hwang Youngchan

Fejezetek száma: 94

Kiadás: 2014-2016

Leírás: Egy sorozatgyilkossal élek együtt!

Véleményem: Hiba vagy nem hiba, én ezt a webtoont végig a Sweet Home-hoz hasonlítgattam olvasás közben, és a főszereplő Jinre is végig Hyunsoo kistestvéreként gondoltam (bár a Bastard előbb volt, mint a Sweet Home, de Hyunsoo idősebb). Az én lelkemnek ez jót tett, jobban bele tudtam vonódni a konfliktusba és jobban élveztem a történetet, mert olyan volt, mintha egy jól ismert család még ismeretlen rokonainak mutattak volna be (ez csak az én fejemben lévő kapcsolat, a két történetnek semmi köze egymáshoz).

A Bastard egy sorozatgyilkos apának a fia köré épül. Jin gyerekkora óta kénytelen "segíteni" az apjának a gyilkosságokban; ő csalja lépre az áldozatokat, majd ő üti le őket, hogy az apja munkához láthasson. Dongsoo zsánere a fiatalabb, barna hajú lányok, akik valamiképp hasonlítanak az elhunyt feleségére. A konfliktus akkor indul, amikor Dongsoo felfigyel Jinék iskolájának új diákjára, Yoon Kyunra (akibe nyilván Jin is hamar belezúg).

A webtoon olvastatja magát, de főleg azért, mert szinte minden fejezet cliffhangerrel ér véget, amiről a következő fejezetben kiderül, hogy csak kattintáscsali volt. Felhype-olnak a fejezet végén, majd pofon vágnak a következő elején, ami egy idő után fárasztó és kiábrándító. Pont ezért az egész egy kisebb káosznak érződik, sokszor volt olyan érzésem, hogy az ötletek előrántottak, "miért ne?" alapon vannak ott, de nincsenek felvezetve, nincs mélységül és funkciójuk, és a következő fejezet elején már meg is oldották a konfliktust. Se a karaktereket, se a történetet nem göngyölítették.

A gonosz (Dongsoo) motivációja nem volt megmagyarázva. Nagyon egyszerű ráfogni a gyilkosokra, hogy "azért ölnek, mert elmebetegek", de azért ez sokkal árnyaltabb. Miért elmebetegek? Mi történt velük? Milyen szükségletet elégít ki bennük az ölés? Ezekre a kérdésekre a történet nem adott kielégítő választ (valahol a végén volt egy homályos kis magyarázat, de ez is előrántottnak tűnt, mintha az író rájött volna, hogy valami magyarázatot mégis kell adnia a koncepcióra). A kis játszadozása a fiával pedig inkább gyerekes és (a titkát tekintve) veszélyes volt, mintsem beteg. Volt benne egy vágy, hogy a fiát önmaga képére formálja, de közben félt, hogy Jin majd ellene fordult (ez szép paradoxon lett volna, ha jól ki van dolgozva). Próbálta ráébreszteni Jint, hogy elfogadja, ő is részt vett a gyilkosságokban, és ő sem különb, mint az apja. Ezzel csak az volt a baj, hogy felszínes volt és kusza, nem egészen láttam át, mint is akar Dongsoo a fiától. Egy dimenziós gonosznak tűnt, aki logikus módon a fiát is gonosszá akarja nevelni, minden ok nélkül, csak azért, "mert a gonoszok így szokták"... És mivel az egész a fia utáni hajszáról szólt, Dongsoo sokszor hibázott, és buktatta le magát majdnem, ami nem tudom, miért érte meg neki.

A következő a sorban, hogy Manny Kim tök random volt. Egy mellékszereplő, akit Jin kezdetben utált, majd valahogy barátok lettek (de ez is egyik fejezetről a másikra történt), aztán behozták a háttérsztoriját, aminek se füle, se farka nem volt, de ki lehetett tölteni vele 20+ fejezetet, és közben az olvasó sajnálhatta, meg rághatta a körmét, hogy vajon sikerül-e elkapnia Dongsoo-t (miközben tudtuk, hogy nem), de ennyi. Ha nem szerepelt volna, 20 fejezettel rövidebb lesz a webtoon, de a történet érintetlen marad, mert komoly szerepe nem volt.

Minden olyan derült égből villámcsapás szerű volt. Egyik szál sem volt felvezetve, kibontva, majd elvarrva. Ugyanez igaz a karakterekre is, akik nem fejlődtek a történet során, csak sodródtak, hülyeségeket csináltak, majd meghaltak. Jin és Dongsoo kapcsolata volt talán az egyetlen, ami a végére egész érdekes lett, főleg az, ahogy Dongsoo az apasághoz viszonyult, és Jin, aki mindettől irtózott.

Yoon Kyun például teljesen irracionális karakter volt. Szinte rögtön elfogadta, hogy a pasija apja rá van kattanva (Jin kamu szövege az volt, hogy az apja a fiatalabb lányokra bukik (ami annyira nem is kamu)). Elment a házába, hogy formálisan is visszautasítsa a férfit! Fittyet hányt arra a tényre, hogy Jin képes volt beköltözni a lányhoz és kamerát felszerelni a házára, hogy biztonságban tartsa az apjától, és simán, félelem nélkül beállított hozzá, ezzel feleslegessé téve Jin erőfeszítéseit. Sőt mi több, úgy gondolta, ő jobban ismeri a férfit, mint a saját fia (mivel hiába mondta Jin, hogy az apja beteg, a lány erre csak legyintett). Mindezek után azt is könnyedén elfogadta, hogy a pasija bűnrészes egy sorozatgyilkosságban, és minderre annyi volt a válasza, hogy Jin menjen, és adja fel magát a rendőrségen, "mert ezt kell tennie". 

Jin már érdekesebb karakter volt. Sok minden volt, amit elnyomott magában (bűntudat, ölési hajlam, élvezet, undor, önutálat), és sok traumával kellett megküzdenie, emellett rohadt menő volt, ahogy szembeszállt az apjával és saját magával is. És mire elértünk volna a karakterfejlődéshez, vége lett a webtoonnak, amitől az egész elég lecsapottnak érződött.

Minden hibája ellenére azt nem lehet elvitatni, hogy gyorsan olvasható, a cliffhangerek miatt izgalmas (a clickbait miatt idegesítő), az egyszerűsége miatt pedig könnyű olvasmány. Semmi extra, semmi komplex, és nincs is túl jól megírva, a wattpades rossz írói trükkökre épít, viszont pont emiatt olvassa végig az ember. A Sweet Home után csalódás volt, de legalább bebizonyították az írók, hogy tudnak fejlődni.