Korea ékkövei
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lee Joon-Gi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lee Joon-Gi. Összes bejegyzés megjelenítése

Lee Joon-Gi

2021. december 5.

Név: Lee Joon Gi (
이준기)
Születésnap: 1982. április 17.
Horoszkóp: Kos
Nemzetiség: koreai
Magasság: 178 cm
Súly: 66 kg
Vértípus: B
Foglalkozás: színész, énekes, model
Ügynökség: Namoo Actors
Aktív évek: 2001-napjainking
Instagram: actor_jg

Érdekességek: 

– Busánban született.
– Van egy húga. 
– Korábban a Mentor Entertainment és JG Cpmpany menedzselte.
– Modellként debütált 2001-ben.
– 2010. május 3-án vonult be a seregbe, és 2012. február 12-én szerelt le.
– Jeon Hye-Bin színésznővel randizott. 2016 elején jöttek össze, de 2017 augusztusában szakítottak.
– Lee Joon-Gi ideálja: "Szeretem a melegszívű embereket. Legyen érettebb, mint én vagyok. Időről-időre hadd hajtsam a fejem a vállára."
– Először középiskolásként kezdte érdekelni az előadóművészet, miután látott egy előadást a Hamletből. Szöulba költözött, mert az egyetem helyett arról álmodott, hogy a szórakoztatóiparban dolgozzon. A következő néhány évben részmunkaidős állásai voltak, és hamarosan felvették a Szöuli Művészeti Intézetbe.
– Első jelentős filmje A király és a bohóc. A film mind a kritikusok, mind a nézők körében pozitív visszhangot keltett, a szerepéért pedig számos díjat nyert.
– Szabadidejében szívesen űz küzdősportokat, mint a jiu jitsu, taekwondo, hapkido, utóbbi kettőből fekete öves. A Time Between Dog and Wolf sorozatának kedvéért tanult egy kis thai Kick Boxot is.

Filmek:

Resident Evil: The Final Chapter | 2016 – Chu parancsnok
Never Said Goodbye (
谎言西西里) | 2016 – Jun Hao
Virgin Snow (
첫눈) | 2007 – Kim Min
May 18 (
화려한 휴가) | 2007 – Kang Jin Woo
Fly, Daddy, Fly (
플라이대디) | 2006 – Go Seung Suk
The King and the Clown (
왕의 남자) | 2005 – Gong Gil
Flying Boys (
발레 교습소) | 2004 – Dong Wan
The Hotel Venus (
호텔 금성) | 2004 – Boy

Sorozatok:

Flower of Evil (악의 꽃) | 2020 – Baek Hee Sung / Do Hyun Soo
Hotel del Luna (
호텔 델루나) | 2019 – Pap/ördögűző (cameo a 3. részben)
Lawless Lawyer (
무법 변호사) | 2018 – Bong Sang Pil
Criminal Minds (
크리미널 마인드) | 2017 – Kim Hyun Joon
Moon Lovers: Scarlet Heart Ryeo (
달의 연인: 보보경심 려) | 2016 – Wang So
She Was Pretty (
그녀는 예뻤다) | 2015 – Saját magát alakította (cameo a 9. részben)
Scholar Who Walks the Night (
밤을 걷는 선비) | 2015 – Kim Sung Yeol
Gunman in Joseon (
조선 총잡이) | 2014 – Park Yoon Kang
Two Weeks (
투윅스) | 2013 – Jang Tae San
Arang and the Magistrate (
아랑사또전) | 2012 – Kim Eun Oh
Hero (
히어로) | 2009 – Jin Do Hyuk
Iljimae (
일지매) | 2008 – Yong / Lee Geom
Time Between Dog And Wolf (
개와 늑대의 시간) | 2007 – Lee Soo Hyun
The 101st Proposal (101
번째 프로포즈) | 2006 – Saját magát alakította (cameo)
My Girl (
마이걸) | 2005-2006 – Seo Jung Woo
Star’s Echo (
별의 소리) | MBC / 2004 – Chan Gyu
Drama City: What Should I Do? (
드라마 시티: 어떡하지?) | 2004 – Seong Ho (cameo a 234. részben)

Díjak:

2017 Asia Artist Awards  | Fabulous Díj (Criminal Minds)
2016 SBS Drama Awards | Legjobb Páros Díj 
IU-val (Moon Lovers: Scarlet Heart Ryeo)
2016 SBS Drama Awards | Top 10 Sztár Díj (Moon Lovers: Scarlet Heart Ryeo)
2016 SBS Drama Awards | Hallyu Sztár Díj (Moon Lovers: Scarlet Heart Ryeo)
2015 MBC Drama Awards | Top 10 Sztár Díj (Scholar Who Walks the Night)
2014 KBS Drama Awards | Legjobb Páros Díj Nam Sang Mi-vel (Gunman in Joseon)
2014 KBS Drama Awards | Kiválósági Díj (Gunman in Joseon)
2013 APAN Star Awards | Top kiválósági Díj (Two Weeks)
2012 MBC Drama Awards | Legjobb Páros Shin Min Ah -val (Arang and the Magistrate)

2009 MBC Drama Awards | Népszerűségi Díj (Hero)
2008 SBS Drama Awards | Top 10 Sztár Díj (Iljimae)
2008 SBS Drama Awards | Netizen Népszerűsági Díj (“Iljimae”)
2008 SBS Drama Awards | Top Kiválósági Díj (“Iljimae”)
2007 Baeksang Arts Awards | Legnépszerűbb Színész (“Fly, Daddy, Fly”)
2007 MBC Drama Awards | Kiválósági Díj (“Time Between Dog and Wolf”)
2006 Baeksang Arts Awards | Legjobb új színész (“King and the Clown”)
2006 Grand Bell Awards | Koreai Hullám Népszerűsági Díj (King and the Clown)
2006 Grand Bell Awards | Népszerűségi Díj (King and the Clown)
2006 Grand Bell Awards | Legjobb új színész (“King and the Clown”)
2006 Blue Dragon Film Awards | Legjobb páros a képernyőn Kam Woo Sunggal (King and the Clown)
2006 Blue Dragon Film Awards | Népszerű Sztár Díj (King and the Clown)

Flower Of Evil

2020. október 17.

Műfaj: thriller, romantikus

Dátum: 2020

Részek száma: 16

Ismertető: Ha van tökéletes hazudozó, akkor az Baek Hee-Sung. A külvilág számára ő nem több egy tökéletes családapánál, aki imádja a kislányát és a feleségét, tehetséges mesterember és aki csak ismeri, az szereti. Olyan tökéletes, hogy az már lehetetlen. Nos, mert valószínűleg nem is az. Hee-Sung felesége, Cha Ji-Won rendőr, és akkor kezdi maga is felismerni ezt a tényt, amikor egy sorozatgyilkosság kapcsán a férje egyre gyanúsabb körülményekbe kerül; míg végül Baek Hee-Sung tökéletessége meginogni látszik, és Ji-Won kénytelen feltenni magának a kérdést: mi van, ha a férfi, akit szeret egy sorozatgyilkos? 

Főszerepben: Lee Joon-Gi (Baek Hee-Sung), Moon Chae-Won (Cha Ji-Won), Jang Hee-Jin (Do Hae-Su), Seo Hyun-Woo (Kim Moo-Jin)

Előzetes: https://www.youtube.com/watch?v=7JjeA7EWEKo

Online: Sorozatbarát

Véleményem: Lee Joon-Gi neve már önmagában is minőséget jelez. Nagyon kevés színésznek sikerült ezt elérnie, de ő egy ezek közül. Akármiben játszik akárkit, abban az ember biztos lehet, hogy nagyszerű lesz. Nekem sem kellett több az ő nevénél ahhoz, hogy nekiálljak a sorozatnak, és ismét bebizonyította, hogy Dél-Korea legtehetségesebb színésze. Ez a pasi akármit el tud játszani, olyan átéléssel, hogy egy érzéketlen pszichopatát is megérintene a játéka. Az meg már csak hab a tortán, ha még rossz fiút is alakít (mert ki ne szeretné a dögös rossz fiúkat, de komolyan).

A Flower of Evil a Train mellett szerintem simán az idei év legjobb k-drámája. Olyan precízen volt összerakva, és szakmailag is olyan hiteles volt, hogy le a kalappal. Bár a sorozat tele volt akcióval, verekedésekkel, harccal, miegymással, ami már önmagában is izgalmas, de szerintem ami ezt a történetet zseniálissá tette, azok maguk a karakterek (mint ahogy annak lennie is kell egy thrillernél). Egy-két szereplőre komplett pszichológiai tanulmányt lehetne építeni.

Ahogy az ismertetőből is láthattátok, kaptunk egy zsaru feleséget, meg a férjét, aki nagy valószínűséggel sorozatgyilkos, de ha kételkednénk ebben, akkor is tuti, hogy valami nem százas a pasi fejében. Úgy manipulálja az embereket, mintha bábok lennének, és egyébként is látszik rajta, hogy valami elpattant az agyában. Joon-Gi nagyon tudja alakítani az ilyen szereplőket. Kapunk egy látszólag tök sima kis sorozatgyilkosságot, amiből aztán több szálon keresztül vezetik az egészet, és végül oda lyukadunk ki, hogy azt sem tudjuk, ki kicsoda, és most akkor ki kinek a kicsodája. Én például egy csomószor tekergettem vissza jeleneteket, mert sokszor nem egészen értettem, mi történik. Van egy-két szál, ami még most sem egészen tiszta, ezeket jobb lett volna egyértelműen tisztázni, mert szerintem néha nagyon csűrték-csavarták a dolgokat, és az ember elvesztette a fonalat. 

Nem nagyon tudom, hogyan jellemezzem a történetet és a szereplőket spoiler mentesen, szóval innen óvatosan olvassatok, ha még nem láttátok! De azért igyekszem a fő fordulatokat kikerülni.

Képzeljetek el egy családapát, akinek van egy gyönyörű kislánya (majd megzabáltam a cuki fejét), akit egyszerűen imád, és egy felesége, akiért szintén oda van, és akik szintén imádják őt. Klisés, de basszus, minden pszichopata ilyen, nem? Egyik nap még térden állva kér bocsánatot, mert rálépett a lábadra, másnap meg megnyúzza a szomszéd kisgyereket és kiakassza a bőrét a ruhaszárító kötélre. Jó, túlzok, de értitek. Aztán ott a másik oldal, SPOILER egy sorozatgyilkos fia SPOILER VÉGE, egy férfi, akinek a szempillája rezdülése is kamu, és azt se hidd el neki, amit rólad mondd, mert tuti csak manipulál. Na, ez a két ember ugyanaz, és attól függ, melyikkel van dolgod, hogy mennyire bír téged. Baek Hee-Sung nagyon, nagyon, nagyon, nagyon összetett karakter volt. És Joon-Gi ezt a karaktert képes volt úgy hozni, hogy ha ő nevetett én is nevettem, és ha sírt, én is sírtam. A srácot sok durva dolog érte gyerekként, ami kvázi kiölte belőle az érzéseket (vagyis ő azt hitte, így volt), és odáig jutott, hogy ő maga sem tudta, volt-e valaha is olyan pillanat, hogy önmaga lehetett. És amikor azt hitte, hogy magát adta, vajon nem csak átverte ezzel is saját magát, és mindenki mást? Na, értitek, kicsit szétcsúszott volt a pasi. 

Viszont - és innen SPOILER jön, bár ez a spoiler már az első pár részben kiderül - nyilván mind tudjuk, hogy a srác nem sorozatgyilkos. Az egészet csak rákenik, meg a múltjában vájkálnak (sorozatgyilkos apa, ördögűzés, kínzás, minden, amit el tudtok képzelni), meg az ő nevét használják fel, és ő csak a húgát védi, meg hasonlók. Az tény, hogy Hee-Sung nagyon elszánt, és haragtartó. Ha egyszer beleköptél a levesébe, véged. Az elején bármit megtett volna, hogy ne tudódjon ki a titka, majd később ezt újra eljátszotta, hogy a húga titka ne derüljön ki, és végül már ott tartott, hogy semmije sem maradt, csak a saját titka, miszerint nem gyilkos. De addigra már annyi embert manipulált és vert át, és annyira belekeveredett a szarba, hogy még ő maga is kétségbeesett, vajon ki fog-e jutni belőle. Hogyan győzhetett volna meg ilyen múlttal bárkit is? Vagy ha mást nem, Ji-Wont? 

Azt el kell mondani, hogy Hee-Sung nagyon jól értette a dolgát: a néző egy percig sem kételkedett benne, hogy nyerni fog, végig mindent kézben tartott, már-már túl okos volt. Aztán volt egy fordult, amikor kicsúszott a lába alól a talaj, és ott kezdett izgalmasra és érdekesre fordulni minden. Én egy percig komolyan a rossz oldalnak szurkoltam, mert basszus, micsoda gonosztevőt kaptunk már? Hee-Sung viszont a vége felé annyira kezdett szétcsúszni, hogy azt nézni is fájdalmas volt. Az utolsó előtti részben (ha nem egy sorozatról lenne szó, aminek mindenképp heppienddel kellene végződnie) én tényleg azt hittem, hogy a srác bekattant. És be is kattant egy időre, amitől annyira élő lett a karaktere, hogy majd lefordultam a székről. Volt ez a pasi manipulatív szemét láda, pszichopata, törött kisgyerek, meg nem értett áldozat, de még egyszerű szerelmes férfi is. Azt szerettem benne a legjobban, hogy egy morally gray karakter volt, vagyis olyas valaki, aki túl sok rosszat tett ahhoz, hogy jó ember legyen, de túl sok jót is ahhoz, hogy rossz. A kettő között állt, és tudtuk, hogy helytelenül cselekedett, mégis szerettük. Az ilyen szereplők a legjobbak, akikhez a néző igazán tud kötődni. És nézzétek, máris három bekezdést írtam róla. Mondom, pszichológiai tanulmányt lehetne róla írni.

A feleségével, Ji-Wonnal nem egészen voltam kibékülve; és valószínűleg azért, mert iszonyú reálisan ábrázolták. Állandóan meginogott a hite Hee-Sungban, ha valamilyen bizonyíték ellene szólt, ő rögtön ellene fordult. Ez kicsit szélsőségesen hangzik, de erről volt szó. Hiába mondta Hee-Sung, hogy ártatlan, Ji-Won a bizonyítékoknak előbb hitt, mint a férfinek, akit hosszú évek óta ismert. De ha belegondolunk, hogy rá kellett jönnie, hogy éveken át átverték és manipulálták, akkor ez teljesen ésszerű reakció. Ehhez társult még, hogy mivel szerette, nyilván védte is, de közben ott volt benne a zsaru, és az elárult feleség, aki meg akarta tudni az igazat. Szóval éppen amiatt nem szerettem Ji-Wont, ami a legjobb volt benne: hogy iszonyú reális volt a karaktere, és pontosan így kell viselkednie egy nőnek, akinek a férje lehet, hogy sorozatgyilkos. De nekem, aki tudom, hogy ártatlan, pontosan ennyi ellenszenvet kellett tápláljak vele kapcsolatban, szóval ez így volt jó.

És akkor a valódi sorozatgyilkosunk. Tudjátok, hogy imádom a sötét, kissé beteg dolgokat, és pszichopata gyilkosokat, szóval szerintem nem mondok újat azzal, hogy ezt a pasit imádtam. A legdögösebb pszichopata volt, akivel valaha találkoztam. Egyszerűen beteg volt, és kész. Viszont a probléma ott adódott, hogy "beteg volt és kész". És nem tudtam, meg miért volt beteg. Én szeretem, ha a rossz fiúk háttere ki van dolgozva, és bemutatják, milyen gyerekkora volt, hogyan nőtt fel, milyen érzelmek játszódtak le benne, mikor gyilkolt először és amúgy is, mi vezette el idáig. De az itteni sorozatgyilkosunk esetén nagyjából semmit nem tudtunk meg. Kész tényként volt elénk pakolva, hogy ő beteg és kész. Csak annyit tudtunk meg, hogy Hee-Sung apja megkörnyékezte, és gyilkost csinált belőle; de nyilván egy tiszta lelkű tiszavirágból nem lehet sorozatgyilkost csinálni (mint ahogy az apja Hee-Sungból sem tudott), tehát kellett lennie valaminek, ami már egyébként is alaposan el volt cseszve a sorozatgyilkos agyában; és ezt nem kaptuk meg. Miért ment el Hee-Sung apjával? Miért segített neki, miért gyilkolt vele? Miért nem szaladt világgá? Mikortól mentek el a fejében a dolgok, és mit érzett közben? Jó lett volna látni, hogy milyen érzelmek játszódtak le benne anno, az első gyilkosságánál, vagy hogy mit jelentett ez neki (a gyilkosoknál a gyilkosság mindig jelent valamit). De nála nem kaptuk meg azt az információt, ami élővé tette volna. Nem volt rossz gyerekkora, a szülei szerették, voltak barátai, munkája, szóval mi okozta a törést? Persze vannak így születettek, de akkor is van egy alkalom, amikor elszállnak a dolgok. És ez itt nekem nagyon hiányzott. 

Voltak a sorozatgyilkosunknak szülei is - méghozzá a jó fajtából. Csak azért beszélek róluk is, mert szeretném elmondani, hogy a végére nagyon megsajnáltam őket, pedig az elején nagyon utáltam mindkettőt. A végére ők is kénytelenek voltak belátni, hogy akármit is tesznek, a gyerekük nem fog megjavulni, nem lesz már jó ember, és ez összetörte őket. Nem hibáztattam őket, amiért védték és segítették a gyereküket, de nézőként a jó oldalnak szurkoltam, így nyilván nem voltak szimpik. 

Volt egy-két karakter, akik nem tudom, miért voltak benne a sorozatban, mert amúgy nem sok vizet zavartak (sőt, kifejezetten irritáltak), ilyen volt Do Hae-Su. Kövezzetek meg, de nem értem a lány funkcióját ebben a történetben. Hee-Sungnak nem sokat segített, a gonoszunkat nem hátráltatta, és igazából semmit nem csinált azon kívül, hogy szomorú arccal elküldött maga mellől mindenkit. 

Egyetlen egy dolog zavart; és az a pofátlanul undorító, és a nézőt arcba vágó klisé, amit az utolsó részbe beletettek. Ennél jobban hátba sem szúrhattak volna minket, de komolyan. Egy ilyen fergeteges, pörgős, elgondolkodtató érzelmekkel és sebekkel teli sorozat után képesek voltak az egészet megkoronázni... SPOILER egy amnéziával SPOILER VÉGE. Hát én azt hittem, ott fogom kivágni Leot (az új laptopomat) az ablakon. Olyan mérges voltam, hogy majdnem átpörgettem az egész részt a fenébe. Nem tudom, ki találta ezt ki, és hogyan illik ez bele a pszichológiai tanulmányba, amit felállítottak Hee-Sungról, de felidegesítettek vele, és mellesleg totál felesleges volt. Értem, hogy mit akartak elérni vele, nem erről van szó. Értem, mi volt az üzenet: hogy rájöjjünk és ő is rájöjjön, hogy egész életében rosszul cselekedett, nem lehetett önmaga, bántott olyan embereket, akiket szeretett és akik szerették őt, és hogy nem érdemli meg a heppiendet. De ezt úgy is meg lehetett volna oldani, hogy közben nem idegesítik fel vele a nézőt.

A végével kapcsolatban annyi kivetnivalóm van, hogy én nem biztos, hogy heppienddel zártam volna. Ugye említettem, hogy minden szereplő a végletekig reálisan volt ábrázolva, ami sajnos azt is feltételezi, hogy ilyen sérelmek, konfliktusok és becsapások után Ji-Wonnak és Hee-Sungnak nem kellett volna együtt maradniuk. Én legalábbis nem tudtam volna mellette maradni ezek után. Ahogy Hee-Sung is mondta, "Biztos vagy benne, hogy megtudod mondani, mikor hazudok, és mikor nem?". Nem tudtam volna többé bízni benne. Mert bár a végre kiderült az ártatlansága, de végső soron rengeteget manipulálta Ji-Wont. Még ha szerette is, és még ha nem is bántotta őt soha, az ilyen sérelmeket egyszerűen nem lehet már helyretenni. A valóságban, persze. Örülök neki, hogy végül együtt maradtak, ne értsetek félre, de ha nem lett volna heppiend, én akkor sem törtem volna össze.

A Train volt eddig az egyetlen ilyen sorozat, de most erre is csak azt tudom mondani, hogy az összes rész olyan erőteljes volt, hogy nehéz volt utánuk felkelni a székből. Nagyon élveztem, úgyhogy mindenkinek szívesen ajánlom.

Biztos vagy benne, hogy megtudod mondani, mikor hazudok, és mikor nem?

Kíváncsi vagyok, van-e egy csepp őszinteség is bennem.

Engem látsz, de őt keresed bennem. De tudod, én gyűlölöm őt.

Te csak a hátamat látva üldözöl, és én menekülök előled, mert nem akarom, hogy elölről láss.

A gyilkosságra nincs mentség. Egy gyilkos az gyilkos, bármi is legyen az indíték. 

A király és a bohóc

2020. január 25.
Műfaj: dráma, történelmi, BL

Dátum: 2005

Idő: 119 perc

Főszerepben: Lee Joon-Gi (Gong-Gil), Kam Woo-Sung (Jang-Sang) és Jung Jin-Young (Yeonsan király)

Ismertető: Két főszereplőnk, a ravasz, macsó és provokatív Jang-Sang, illetve a nőies vonásairól ismert, visszahúzódó Gong-Gil összeszokott párost alkotó vándorszínészek, akik ezúttal túl nagy fába vágták a fejszéjüket. Jang-Sang fejébe veszi, hogy menjenek Szöulba. Hamar rájönnek azonban, hogy nem olyan egyszerű a nagyvárosban talpon maradni, így kétes tervvel rukkolnak elő: mi lenne, ha kiparodizálnák a királyt és annak rossz hírű ágyasát. Pont olyan pozitívan végződik ez a terv, mint ahogy hangzik. Párosunk hamar a király előtt találja magát, és két lehetőségük van: vagy képesek lesznek megnevettettetni őt a paródiájukkal, vagy meghalnak. Gong-Gil szépsége azonban azonnal felkelti a király érdeklődését, így tovább maradnak az udvarban, mint tervezték. Gong-Gillel pedig a királynak más tervei is vannak, nem csak néhány vicces előadás.


Online: Videa

Vélemény: Jesszus Mária, mit láttam? 
Huh, nem is tudom, hogy hol kezdjem. Már egy ideje szemeztem a filmmel, mert Joon-Gi egy nagy kedvencem, de fogalmam sem volt, miről szól a film. Ma végre rendesen elolvastam az ismertetőt, és azt hittem, hogy "na, akkor ma nézek valami vicces filmet". Aha. Hát ezt már egy párszor bebuktam. Akárhányszor nekiállok egy koreai filmnek, mindig belebukok. Mármint nem azért, mert rosszak, hanem mert mindig valami vidám, mégis jól megcsinált filmet keresek, aztán vagy végigbőgöm az egészet, vagy kvázi depressziós leszek.

Na hát itt nevettem is, meg sírtam is, és legalább hússzor kérdeztem meg magamtól, hogy "Mi a franc? Ez meg mi a francot csinál? Mi a fene történik?" Nagyon jól adagolták a feszültséget és a konfliktusokat, az egészet végigizgultam és feszülten vártam, hogy mi fog történni. Egy percet sem volt időm unatkozni, az elejétől kezdve fenntartotta a figyelmet, érdekes és izgalmas volt, és még a lezárás is értelmesre sikeredett.

Vicces egy üzenete van a sorozatnak, vagy csak én vagyok ilyen beteg humorú? Mint ahogy minden történelmi film, ez is egy bábkirályról szól, aki az apja árnyékában él, és aki konkrétan csak dísznek van. A miniszterek intézkednek helyette, a király pedig csak kihirdeti a döntést, és ezzel a szerepe le is zárult. Szerintem baromi jó, hogy ilyen módon oldották meg a király bosszúját. Otthont adott egy pár vándorszínésznek, akik kiparodizálják először a királyt, később pedig a minisztereket. Az előadásaik során "fényt derítenek" az igazságokra, és ezzel bizonyítékot és eszközt adnak a király kezébe, hogy elintézze a minisztereket, és azokat, akik ellene vannak. Vicces, hogy egy pár bohócnak köszönhető, hogy a bábkirály ledönti a miniszterek hatalmát.

A karakterek egyébként meglepően kidolgozottak, és amilyen szerepet szántak nekik, azt szépen végig is vitték. Sokszor elkövetik azt a hibát, hogy konkrétan kimondják, hogy XY szereplő ilyen védelmező, meg olyan eszes, de a sorozat vagy film ezt később nem képes bizonyítani, így a főhősök karaktere mondvacsinált lesz, és ezzel el is ásták az egészet. De itt nagyon szépen ki voltak dolgozva.

Gong-Gil volt az egyik fő karakterünk. Szó szerint gyönyörű, ami ugye egy férfinál fura, és éppen ezért figyel fel rá a király azonnal. A fiú csendes és visszahúzódó, nem beszél sokat... és úgy konkrétan mást sem csinál. Joon-Gi nagyon jó színész, de ebben a szerepben ezt annyira nem sikerült megmutatnia, mert a karaktere konkrétan életképtelen volt. Másoktól függött, nem tudott önálló döntéseket hozni, nem volt képes megvédeni, akit szeret, és igazából tenni sem tudott semmit. Csak sodródott az eseményekkel, csak úgy megtörténtek vele a dolgok, és ő nem tett semmit. Utálom az ilyen teszetosza karaktereket, rosszabb volt a legbénább női főszereplőknél is. Az még hagyján, hogy nem tudott kiállni a... barátjáért, testvéréért, szerelméért, ahogy tetszik, de még saját magáért sem tudott! Férfi létére nem tudta megvédeni magát, állandóan áttapostak rajta, és a tehetetlensége egy idő után már irritáló volt. 

Jang-Sang viszont sokkal talpraesettebb volt, mindig kiállt Gong-Gilért, annyiszor mentette meg az életét, hogy megszámolni sem tudom. Védelmező volt, domináns, és lehetett rá számítani. Kicsit sajnáltam is őt, mert nyilván nagyon nem tetszett neki, hogy a királyt ennyire érdekli Gong-Gil, és ez ellen nem nagyon tudott mit tenni, de ettől még rendületlenül védte Gong-Gilt, és ezt nagyon szerettem benne.

A király szimplán flúgos volt. Kieszelt egy tervet, és a színészek "segítségével" elkezdte kiírtani maga körül azokat, akik keresztbe tettek neki, vagy összeesküdtek ellene, de a végére szó szerint beleőrült, és totál megzakkant. Néha azt sem tudtam, merre gurult a gyógyszere, akkora hülyeségeket csinált. Őszintén, nem tetszett, hogy ennyire rátette a kezét Gong-Gilre, az meg főleg nem, hogy a fiú hagyta, pedig nyilvánvalóan nem akarta - de mint írtam, szerencsétlen baromi életképtelen volt. 

A féltékenység megtestesítője Nok-Su, a király ágyasa volt. Kezdetben tetszettek neki a színészek előadásai, de mikor rájött, hogy a király többre tartja Gong-Gilt, mint őt, hát azt már nem tudta lenyelni. Azon kívül, hogy féltékenykedett egy sort, meg szegényt kidobták a király szobájából igazából nem sok szerepe volt, de azért sajnáltam szegényt. Végül is... a király lecserélte őt egy férfira, ami azért elég nagy pofon lehetett neki.

A lezárás nagyon meghatóra sikeredett, nekem nagyon tetszett az az utolsó pár perc, mégha szomorkás is volt kissé. Vannak olyan filmek, amiknek egyszerűen muszáj így véget érniük, hogy jó emléket hagyjanak maguk után, és ez egy ilyen volt.

Összességében jó film volt, nekem tetszett. Izgalmas és érdekes, végig fenntartja a figyelmet, és egyszerűen nem lehet beleunni. Már csak a film üzenete miatt is bárkinek ajánlom, aki szereti a történelmi filmeket, és nem zavarja az enyhe meleg szál a történetben.

Never Said Goodbye

2018. december 12.
Műfaj: romantikus

Dátum: 2016

Játékidő: 100 perc

Ország: Kína

Ismertető: A film egy tragikus történetet mesél el, ami Jun-Horól, a koreai cserediákról és Xiaoyou-ról szól.

Főszerepben: Lee Joon Gi (Jun-Ho), Zhou Dongyu (Xiaoyou) és Ethan Juan (Tian Bo)


Online: Filmezz.eu

Véleményem: Hát ez a film megsiratott, de rendesen. Elolvastam én az ismertetőt (igen, ezt az egy sort) mielőtt belekezdtem, de valahogy nem erre számítottam. Valahogy a borítónak sem volt olyan hangulata, ami tükrözte volna a filmet. Azt hittem, valami se veled se nélküled történet lesz, amit végig fogok szenvedni - pedig hát nem az volt. Így is szenvedtem rendesen, de legalább azért, mert nagyon jól megcsinálták.

A történet, ahogy azt olvashattátok Jun-Ho és Xiaoyou szerelmét hívatott bemutatni, ami egyáltalán nem végződött happy enddel. Egy tragédia miatt Jun-Ho úgy döntött, jobb, ha Xiaoyou minél hamarabb hozzászokik ahhoz, hogy elveszítette Jun-Ho-t. A két szerelmes már a film legelején szakított, én kis naiv meg azt gondoltam, jól van, majd Jun-Ho úgyis visszatér, együtt lesznek, mindenki boldog lesz, beleértve engem is. Hát ilyen szempontból nagyot koppantam. Nem, Jun-Ho nem jött vissza, és nem voltak együtt.

A film főhősnője, Xiaoyou, valójában egy nagyon életvidám, kicsit szeleburdi, házsártos és parancsolgatós lány volt, de mindemellett nagyon szerethető. És piszok erős. Miután elveszítette Jun-Hot, képes volt talpon maradni, vagy legalábbis úgy tenni, mint akivel minden rendben van. A barátai aggódtak is, dühösek is voltak rá, mert látszólag úgy tűnt, Xiaoyou-t egyáltalán nem viselte meg Jun-Ho elvesztése - pedig hát de, csak mindezt ők nem látták. Ők nem hallották a fiú hangját úgy, ahogy Xiaoyou, ők nem "képzelték", hogy látják a fiút, mikor az nem is volt ott. Ők nem sírták minden éjjel álomba magukat, ahogy Xiaoyou, és nem kezdtek el törni-zúzni, mikor úgy érezték, már nem bírják elviselni a fiú hiányát - nem úgy, mint Xiaoyou. A lány, bár nem mutatta, nagyon szenvedett. Egy idő után igyekezett megszabadulni minden emlékétől is, amit Jun-Ho-hoz kötötte, hátha akkor elmúlik a fájdalma. Közben pedig nagyon vágyott arra, hogy valaki törődjön vele, megvigasztalja, vigyázzon rá.

Jun-Ho döntésével én személy szerint nem értettem egyet, de lehet csak azért, mert a döntése miatt másfél órán keresztül sírtam, vagy mert nem voltam az ő helyzetében, és nem érhetem ezt meg, nem tudom. Mindenesetre picit haragudtam rá, de igazából nagyon-nagyon sajnáltam őt, és majd' megszakadt érte a szívem. Ő épp annyit szenvedett, mint Xiaoyou, ha nem jobban, és az utolsó percig kínozta magát azzal, hogy a lány mellett volt - ha az nem is tudott róla. Nem adta fel a lányt egy pillanatra sem, a döntésével neki akart jót, de közben mindketten szenvedtek tőle.

A sok sírás és fájdalom után nagyon örültem, hogy a történet szépen zárult. A tragédia után Xiaoyou élete is visszatért a régi kerékvágásba, boldog befejezést kapott, amit szerintem nagyon megérdemelt. Nem mondom azt, hogy ne nézzétek meg a filmet, mert egyszer mindenképpen megéri. Csak készítsétek elő a százas zsepit, mert sírós egy film.

Lawless Lawyer

2018. december 8.
Műfaj: jogi, thriller

Dátum: 2018

Részek száma: 16

Főszerepben: Lee Joon-Gi (Bong Sang Pil), Seo Ye-Ji (Ha Jae-Yi), Lee Hye-Young (Cha Moon Suk), Choi Min Soo (An O-Joo), Kim Byung Hee (Tae Gwang Soo), Lim Ki Hong (Geum Gang), Seo Ye-Hwa (Geum-Ja), Yum Hye-Ran (Nam Soon Ja) és Cha Jung Won (Kang Yeon-Hee)

Ismertető: Bong Sang Pil ügyvédként dolgozik, az egyik legsikeresebb az országban. Képes előnyt kovácsolni a törvényekben rejlő kiskapukból. Az anyjáért akar bosszút állni, szemben az abszolút hatalommal. Amikor Bong Sang Pil gyerek volt, Gisongban élt az édesanyjával, aki szintén ügyvéd volt. A nő elvállalt egy ügyet, amelyben Cha Moon Suk volt a bíró. Cha Moon Suk bírónő a város legtiszteletreméltóbb személyisége volt és manapság is az. Egy éjjel Bong Sang Pil a szemtanúja volt, amint az anyját megölte Cha Moon Suk egyik embere. Bong Sang Pil elhagyta Gisongot, hogy a bandavezér nagybátyjával, Choi Dae Woong éljen Szöulban. Sang Pil elhatározta, hogy ügyvéd lesz, és bosszút áll mindazokon, akik felelősek anyja haláláért. 18 évvel később ügyvédként dolgozik. Látja a híreket a tévében, miszerint egy nyomozót letartóztattak Gisongban, a polgármester meggyilkolásának vádjával. A nyomozónál lehet Sang Pil anyja megölésének kulcsa, így 18 év után először visszatér Gisonba. 



Véleményem: Nem is tudom, hol kezdjem. Nagyon, nagyon szeretem a jogi sorozatokat, és nagyon szeretem Joon-Git is, mert ennek a pasinak olyan tehetsége van a színészethez, mint senki másnak. Bármilyen szerepben, bárhol helytáll, nem számít, "milyen bőrbe bújik". 

A történet egy bosszúról szól, amit Sang Pil 18 éve tervezget, és most végre esélyt kap, hogy végigvigye. Egy pillanatig sem habozik, és nincs semmi, ami eltántoríthatná attól, amit akar. Az egész sorozatot az teszi a legizgalmasabbá, hogy itt mindenkinek van veszíteni valója, mindenki küzd valamiért, amire a legjobban áhítozik, mindenki védelmez valakit, akit nem akar elveszíteni, és ez gyakran hatalmat ad az ellenség kezébe. 

A sorozat eszméletlen jól lett felépítve. Szépen elkezdték, behozták a bonyodalmakat, izgalmassá tették, majd szépen lezárták, és nem maradtak elvarratlan szálat, végül mindenre választ kaptunk, végül mindenki azt kapta, amit megérdemelt. Az elsőtől az utolsóig mindegyik rész izgalmas volt, nem volt olyan jelenet, ahol unatkozni lehetett volna. 

Amit én a legeslegjobban szerettem a sorozatban, az iszonyú nagy ellentét volt a jó és rossz karaktereink között. Az, ahogyan Sang Pil csapata Sang Pillel viselkedett egyszerűen minden mosolyt és könnyet kicsalt belőlem. Imádtam, hogy milyen hűségesek voltak hozzá, hogy mindig hallgattak rá, hogy törődtek vele, hogy szerették őt, és hogy Sang Pil is ugyanígy érzett a kis csapata iránt, akikkel dolgozott. Egy igazi hülye banda voltak, akik állandóan pörögtek, és mindenben megtalálták a viccet, de ha Sang Pil valami fontos feladatot bízott rájuk, rögtön odafigyeltek, hogy jól csinálják. Annyira szerettem őket, hogy azt nem tudom elmondani. Semmi pénzért nem fordítottak volna hátat egymásnak. Szeretet, hűség, barátság és családiasság volt közöttük, amit imádtam.

Aztán ott volt a rossz oldal, An O Joo, Cha Moon Suk és Nam Soon Ja. Bár úgy tűnik, szövetségesek, mégis mindegyikük áskálódik, és kihasználja a másikat, keresztbe tesznek egymásnak, a pénzért a saját anyjukat is eladnák. Senkihez nem kötődtek, semmi sem volt szent nekik. Először hatalomra segítették egymást, majd letaszították onnan. Nagyon látványos volt a különbség a két oldal között, és ez nagyon tetszett.


A másik legjobb dolog, amit szerettem a sorozatban az az volt, hogy végre olyan negatív karaktereket kaptunk, akiket tényleg csak utálni lehetett. Cha Moon Suk például egy velejéig romlott nőszemély volt, aki ugyan a bírói székben ült, és akit ugyan mindenki az egekig magasztalt, mégsem volt benne egy csepp igazságosság sem, egy csepp megbánás vagy szánalom sem. Nem érdekelte, ki áll az útjába, mindenkit félreállított, kénye-kedve szerint manipulálta az embereket. Semmi nem volt benne, amit szeretni lehetett, és ez nagyon jól esett. Végre nem kaptak a fő gonosz karakterek sajnálni való múltat, vagy olyan jeleneteket, ahol az ember megsajnálta őket. Nyugodt szívvel, boldogan utálhattam őket 16 részen keresztül. 

Aztán ott volt An O Joo, szintén az egyik rossz fiú, akit egyébként én nagyon bírtam egy darabig... Aztán valami olyasmit tett, amit utána soha többé nem bocsájtottam meg neki, és onnantól kezdve gyűlöltem. Ki nem állhattam a gusztustalan akcentusát, a fejeket, amiket vágott, ahogy járt, ahogy nézett, ahogy levegőt vett... Mindent utáltam benne. Bár a vége felé bepróbálkoztak a készítők ezzel a megsajnálós dologgal, de esélytelen volt.  

Na de térjünk rá a főszereplőinkre. Bong Sang Pil egy kicsit rossz fiú volt, egy kicsit jófiú, mikor hogy hozta a sors. Annak ellenére, hogy mindenét a bosszúra építette nem vált egy befordult, mogorva karakterré. Éppen ellenkezőleg, egyszerűen állandóan pörgött, életvidám volt, mindig viccelt és mosolygott, és ezt nagyon szerettem benne. Az a típusú férfi volt, aki mindig tudta, mit csinál, mindig volt B és C terve, nem lehetett meglepni semmivel. Egyszerűen még a néző is feltétlenül megbízott benne, és biztosak lehettünk benne, hogy akármi is sül el rosszul, azt ő mg tudja oldani, vagy van rá egy terve. Ezenkívül pedig akár egy golyót is bekapott volna azokért, akiket szeret.

Ha Yae-Ji az egyik legtökösebb női karakter, akit eddig láttam. Nem hisztizik, nem nyavalyog, nem drámázik. Pontosan tudta, mit akar, hogy akarja, mi/ki a fontos neki. Mindig ott volt Sang Pil mellett, hogy biztassa és segítsen neki, és nem utolsó sorban még szája is volt, hogy kimondja a véleményét, és kiálljon magáért.

Nagyon tetszett a szerelmi szál is. Annyira aranyos, mégis valóságos volt. Bár sajnálom, hogy alig 1 vagy 2 csókjelenetet kaptunk, de most annyira igazából nem hiányzott. Nagyon szépen lett felépítve az ő történetük is, bár annyira nem ezen volt a hangsúly. Szerettem a bizalmat, ami kettejük között volt, a kémiát és azt a finom vibrálást, ami minden közös jelenetüknél ott volt. Nagyon aranyosak voltak együtt.

Imádtam az akció jeleneteket is, baromi menőek voltak. Már a City Hunternél leírtam, mennyire imádom az ilyen jeleneteket, de most újra le kell írjam. Joon Gi-nek nagyon jól állt a verekedés.

A történetet maga bár egy kissé már megszokott volt, hisz sok más sorozatban is ez a séma, halott szülő(k), és egy bosszúra éhes gyerek, de azt hiszem, itt a karakterek voltak azok, amik az egészet újjá, élénké és izgalmassá tették. Nagyon szépen elkezdték és lezárták, az utolsó pár perc nekem nagyon tetszett. A sok izgalom után végre kaptunk pár percnyi nyugit, és ellazulhattunk, ahogy a szereplőink továbbléptek, lezárták a dolgokat.

Nem is tudom, mit mondhatnék még a sorozatról nektek. Nagyon nagyon tetszett, izgalmas volt, vicces, rengeteg poént kaptunk. Joong Gi az egész sorozatban olyan érdekes fejeket vágott, hogy néha majd' lefordultam a székről, ami csak egy plusz volt a humor kategóriában. Nagyon tudom ajánlani nektek, a történet miatt is, a szereplők miatt pedig pláne!