Korea ékkövei

Vampire's Flower

2017. október 2.
Műfaj: fantasy, romantikus

Részek száma: 6 (12 percesek)

Dátum: 2014

Főszerepben: Kim Ga Eun (Seo Young), Seo Jae Hyung (Louis), Kim Hyung  Gon (Rekha), Lee Seung Yub (Baekhan) és Moon Hyo Joon (Akan)

Ismertető: A történet a híres internetes regény alapján készült, melyet a dél-koreai Alkonyatként tartanak számon. Seo Young, az emberlány és Louis, a vámpír története, akik a hatalmas erővel rendelkező Vámpírvirágot keresik a vámpírokkal teli világban.


Felirat: ITT

Vélemény:
Hűha. Hát jelenleg úgy érzem magam, mint akit átnyomtak egy részecskegyorsítón, és hirtelen azt sem tudja, hol áll a feje. Mikor először találkoztam a sorozattal, azt hittem csak vicc ez a 6 rész. De nem, komolyan mindössze egy 6 részes web-drámáról van szó. Eléggé fintorogva álltam neki, mert nem igazán tudtam, mi fog kisülni ebből a 70 percből.

Az alap történet nagyon jó. Adott egy hatalommal rendelkező virág, aminek megtalálója az egész vámpírtársadalom felett átveheti az uralmat, és ő maga válik a vámpírok Urává. Az kiderült, hogy a főszereplőnk nem magának akarta megszerezni a virágot, de hogy kinek, vagy minek, azt már nem tudjuk. Hogy akkor minek fáradozott ennyit, azt sem tudom… Tetszett az a momentum, mikor a 4 srác beköltözött a lány házába arra az időre, míg megtalálják a virágot, mert alapból szeretem az ilyet – nem, nem vagyok perverz, egyszerűen csak szeretem nézni, hogy az egyházban élő fiúk közel kerülnek a lányhoz és barátok lesznek; kivétel az az egy, aki szerelmes lesz belé, természetesen. Szóval ez a felállás tetszett. De aztán annyira gyorsan történt minden, hogy mire kettőt pislogtam, már nem is volt virág, a fiúk pedig elköltöztek.

Igen, ez a jó szó, amivel jellemezni tudnám a drámát: gyors. Rettenetesen gyorsan történt minden. Ez persze várható volt, hiszen mindössze 6 részről van szó. Kicsit olyan volt, mintha egy nagyon jól kidolgozott sorozat trailerét láttam volna. Az biztos, hogy nem értem, hogy nem lett ebből sorozat. Mert az alapötlet szerintem nagyon klassz, másrészről, ha mondjuk csinálnak belőle egy rendes 20 részes sorozatot, nagyon jól ki lehetett volna dolgozni, a szerelmi szál is szebb lett volna, az akciók és minden egyéb sokkal de sokkal jobb lehetett volna, lehettek volna benne kellően poénok – a poén forrás szerintem Rekha volt, akiről sosem lehetett tudni, hogy most épp kinek az oldalán áll. 

Az is zavart, hogy szinte semmit nem tudtam meg a vámpírokról: láttunk ugyan néhány képességet, amivel rendelkeznek, de sem azt nem tudjuk, hogyan is születnek a vámpírok, sem azt, milyen körülmények között élnek. A sorozat fő motívumáról, a virágról is csak azt tudjuk, hogy 150 éve ellopták az emberek. Hogy miért, és ki, nem tudni. Hogy miért szimbolizálja ez a hatalmat, nem tudni. Az „aranyvérű” lányról sem derült ki sok, hogy mit is jelent ez pontosan. Azt sem tudom, hogy a két fiú, Akan és Baekhan miért szolgálták Louis-t – főleg hogy ő ugye még csak át sem esett a felnőtté avatási ceremónián.

Szóval a lényeg az, hogy annyira gyorsan történt minden, hogy időm sem volt megemészteni, már történt is valami más. És emiatt nem jutott idejük a készítőknek arra, hogy szépen kidolgozzák a háttér világot, ami ugye a fantasy sztoriknál nagyon fontos. 


De ennek ellenére is tudom ajánlani, mert mint mondtam, az alapötlet jó, és érdekes, megéri egyszer megnézni.

Hana Yori Dango

2017. október 1.
Műfaj: romantikus, vígjáték

Részek száma: 1. évad: 9 rész, 2. évad: 11 rész + egy film.

Dátum: 1. évad: 2005, 2. évad: 2007, film: 2008

Főszerepben: Matsumoto Jun (Domyoji Tsukasa), Mao Inoue (Makino Tsukishi), Shun Oguri (Hanazawa Rui), Shota Matsuda (Nishikado Sojiro), Tsuyoshi Abe (Mimasaka Akira)

Ismertető: Makino egy elit iskolába jár, bár szülei alig keresnek valamit, mindent megtesznek azért, hogy lányuk neves iskolában tanuljon és később jó munkahelye legyen. Az összes tanulónak a szülei valamilyen nemzetközi cég vezetői, így Makino eleve kilóg a sorból. Az iskolában a négy leghelyesebb (és leggazdagabb) fiúnak (akit mindenki csak F4-nak hív) egyik könnyed szórakozása, hogy kiszemelnek egy szerencsétlent az iskolából, akinek egy piros lapot hagynak a szekrényében. Innentől kezdve az iskola tanulói úgy bánnak ezzel a diákkal, ahogy akarnak, a legtöbbször megalázzák, bántalmazzák. Makinónak sem sikerül észrevétlen maradnia, ő is piros lapot kap, ám a lány egyáltalán nem bizonyul könnyű esetnek, ami megtetszik nem csak az F4-os Ruinak, hanem a négyes vezetőjének is, Tsukasának.


Felirat: ITT

Véleményem: Gondolkodtam azon, hogy vajon írjak-e erről a sorozatról, hiszen nem koreai, hanem japán. De aztán úgy voltam vele, hogy efölött a sorozat fölött nem tudok csak úgy elsiklani. Ha esetleg valaki nem ismerné, ez a Boys Over Flowers japán verziója. Előre is bocsánatot kérek, de elkerülhetetlen, hogy anélkül írjak róla, hogy össze ne hasonlítanám a koreaival.

A koreaival ellentétben, ennek minden egyes percét imádtam. A színésznő megértette velem, hogyan is lehetséges, hogy egy olyasvalaki, mint Domyoji beleszeressen egy szegény, nincstelen lányba. Erre a koreai színésznő képtelen volt. Míg Ku Hye-sun-ban semmi nőiesség nem volt, és leginkább taszított minden tettével, minden mimikájával, addig Mao Inoue bebizonyította, hogy a főszereplőnk jól döntött, mikor a nincstelen lányt választotta. Tsukishi karaktere tipikusan az a karakter, akit nagyon szeretnék még sok drámában látni: egy erős, kitartó lány, aki nem fél tenni azért, amit el akar érni, és aki ugyanakkor végtelenül érzékeny is.

A legszebb szerintem a sorozatban Domyoji jellemfejlődése volt. Mert annyira szembetűnően megváltozott, miután beleszeretett Tsukishi-ba, hogy azt öröm volt nézni. Úgy írom most ezt az értékelést, hogy nagyjából 20 perce fejeztem be az utolsó részt is, szóval minden érzésem friss. Ez tipikusan az a sorozat, ami megtölti az ember szívét érzelmekkel. Nagyon sokat lehet nevetni rajta, főleg Domyoji-n. Őszintén, imádtam azokat a párbeszédeket, mikor Domyoji szerencsétlenkedett a szavakkal. Mikor összekeverte a mondásokat, vagy teljesen értelmetlen szavak használt egy mondatban, ami miatt tök értelmetlen lett minden, amit mondott, és senki nem tudta, miről beszél. Nagyon szerettem még Tsukishi főnökasszonyát is. Azok az állandó történetek az ex-szerelmeiről teljesen feldobták a sorozatot.

Bevallom, az elején úgy voltam vele, hogy az egyetlen dolog, ami jobban tetszett a koreai verzióban, az az F4 kapcsolata volt. Mert ha mást nem is, a koreaiban a srácok barátságát gyönyörűen mutatták be. Nagyon szerettem nézni a jeleneteiket, ahogy segítettek egymáson, ahogy együtt szórakoztak, vagy csak együtt lógtak, anélkül, hogy bármit is csináltak volna. A japán verzió eleinte csak a két főszereplőnk körül forgott, nem sokat láthattam abból az erős kapocsból, ami összekötötte az F4-et. Ám a végére, mikor Rui és Domyoji veszekedései kezdtek elhatalmasodni, akkor végre megkaptam ezt is. Volt egy jelenet, ahol egyszerre mind a négyen verekedtek, Rui Domyoji-val, Sojiroh Akira-val. Az volt az a jelenet, ahol nem arra gondoltam, hogy „mekkora hülye mind a négy, mégis mit művelnek?” Hanem azt gondoltam, hogy tényleg annyira szeretik egymást, hogy képesek megverni a másikat, hogy észhez térítsék, még akkor is, ha nekik maguknak is fájdalmat okoz ez. És nem egy ilyen jelenet volt. Domyoji mind a három barátjának behúzott legalább egyszer, mire persze megjelent Akira, a csapata ésszerű tagja, aki megpróbálta leállítani az eseményeket, amiért persze ő maga is kapott néhányat az arcába. De mégsem azt éreztem, hogy ezek a fiúk rémesen rossz barátok. Hanem hogy mennyire törődnek egymással…

Külön tetszett, hogy Rui model szerelmét, Shizukát nem írták ki a sorozatból úgy, mint a koreaiban, hanem visszahozták őt. Én valahogy itt is oda meg vissza voltam Rui-ért. A koreaiban is nagyon szerettem Ji-Hoo-t, annak ellenére, hogy nem zavart sok vizet a sorozatban. Nagyon-nagyon sokáig drukkoltam nekik Tsukishival, annak ellenére, hogy tudtam, nem ők fognak összejönni a végére.

Volt azonban két dolog, amit nem egészen értettem. Az egyik, hogy míg a koreaiban a bizonyos incidens után kiírták Oh Min-Ji-t a sorozatból, addig a japánban benne hagyták. Tudjátok, ő az, aki szerelmes volt Jun-Pyoba, és ezért kibabrált Jan-Di-val. Őt ugye a koreai sorozatban hamar el is tüntették - szerencsére. Itt viszont bennhagyták, sőt mi több, egy pálfordulást is végrehajtott a kislány, megbánta bűneit, és utána mindenki úgy kezelte, mintha mi sem történt volna, amit nem egészen értettem. Ugyanez történt a történet végén is a leányzóval, aki el akarta csavarni Domyoji fejét, miután amnéziás lett. Megbánta tetteit, és bocsánatot kért. Nekem ez elég hiteltelen volt. Na de ezt a kis apróságot leszámítva, tényleg semmi hibát nem tudok kiemelni a sorozatból. :)

Külön tetszett még, hogy a kiegészítő filmben megmaradt a humor, ami feldobta az egészet, és bár sokkal komolyabb dolgok történtek, mint a sorozatban, így kevésbé éreztük súlyosnak a történteket. És persze az F4-es jelenetek itt is a kedvenceim voltak. Örültem, hogy a film nem csak a két főszereplő körül forgott, hanem az F4 is ugyanúgy jelen volt, hogy megdobogtassa a szívünket. Egyik kedvenc jelenetem volt, mikor ellopták a Vénusz Mosolyát, és Domyoji a tolvaj után eredt. Azok az akció jelenetek nem semmik voltak. :)

Nagyon ajánlom ezt a sorozatot mindenkinek, aki szerette a BOF-et, de annak főleg, aki ugyanúgy nem szerette, mint én, viszont adna még egy esélyt a történetnek. Ez a legjob új esély, megéri megnézni!


Hamarosan Kim Soo-Hyun is bevonul!

2017. szeptember 30.

Kim Soo-Hyun ügynöksége, a KeyEast Entertainment Szeptember 28-án adott ki egy hivatalos nyilatkozatot, ami így szól:

"Kim Soo-Hyun Október 28-tól aktív katonai szolgálatot fog teljesíteni. Mivel csak dél-koreai állampolgárként fogja teljesíteni a feladatait úgy döntött, hogy csendben, sajtótájékoztatók és hivatalos búcsúztató események nélkül fog bevonulni. Az öthetes alapkiképzés után Soo-Hyun 21 hónapig szolgál majd a seregben."

Remélem, biztonságban tudja teljesíteni a szolgálatot!  


Megjelent Changmin (Max) szóló dala!

2017. szeptember 29.


A TVXQ másik tagjának, Changminnek is megérkezett a szóló dala az éjszaka folyamán. :) A szám az In a Difefrent Life címet viseli. Fogadjátok szeretettel!



Boys Over Flowers

2017. szeptember 27.
Műfaj: Romantikus, vígjáték

Részek száma: 25

Dátum: 2009

Főszerepben: Lee Min Ho (Gu Jun-Pyo), Ku Hye-Seon (Geum Jan-Di), Kim Hyun-Joong (Yun Ji-Hoo), Kim Bum (So Lee-Jeong), Kim Jun (Song Woo-Bin)

Ismertető: Geum Jan-di egy ruhatisztító kis cég egy szorgos munkása, egyik nap egy iskolába kellett kiszállítania az ügyfélnek a ruháit. Az iskolát a Shinwa cég alapította, ami Koreában nagy tekintélynek örvend. Nem egy szokványos suliról van szó... ide csak a tehetősebb diákok járnak, itt nincs felvételizés, semmi, jó életük van a diákoknak. Viszont az iskola 4 leggazdagabb diákja rettegésben tartja a többieket, ugyanis ha nem tetszik nekik valami, akkor kapsz tőlük egy piros kártyát, ami azt jelenti, hogy téged attól a pillanattól fogva mindenki utálni, szivatni fog, azon lesznek, hogy hagyd ott a sulit. Ez a 4 diák az F4 a.k.a Flower Four. Hősünk tehát ebbe az iskolába jön és épp egy diák akar leugrani a tetőről. Micsoda véletlen, épp neki hozta a ruháit... Geum Jan-di megmenti a srác életét - ha már ott van - , mindenki róla beszél, bekerül az újságokba. Ennek a szerencsének köszönheti, hogy felvételt nyer az iskolába! Nem akar oda járni, de szülei unszolására mégiscsak kénytelen. Meggyűlik a baja az F4-el, mert Geum Jan-di nem hagyja magát, visszaszól, visszavág.




Véleményem: Alapjába véve nem lett volna semmi baj ezzel a sorozattal, mégis sikerült úgy megoldani, hogy egy igényes néző a haját tépje már 3 rész után. Adott egy gazdag, beképzelt pasi, és egy szegény polgárlány, akik hosszú szenvedés során találnak egymásra. Tipikus, nem? Annak ellenére, hogy nem nagy szám a történet, és igazából ebben az egy mondatban össze is tudtam foglalni, azért volt sok jó oldala is: én például magukat a karaktereket nagyon szerettem, hiszen ha már a történet nem erős, akkor a karaktereknek muszáj annak lennie. Az F4-től például oda meg vissza voltam annak idején, imádtam őket. Nem azért, mert baromi jól néznek ki, hanem a köztük lévő barátság miatt. Ha mást nem is, az F4 barátságát gyönyörűen bemutatták. Nagyon szerettem nézni a jeleneteiket, ahogy segítettek egymáson, ahogy együtt szórakoztak, vagy csak együtt lógtak, anélkül, hogy bármit is csináltak volna. Még a veszekedéseiket is nagyon szerettem, mert megmutatta, mennyire törődnek egymással, annak ellenére, hogy pasik, és emiatt alapból nem fognak egymás nyakába ugrani. Egyik kedvencem volt, mikor So Lee-Jeong és Song Woo-Bin mindent elkövettek, hogy bebizonyítsák Jun-Pyonak, hogy a lány, akit szeret nem csalta meg őt, és valójában nem tett semmi rosszat, hanem csőbe húzták. Imádtam a nyomozgatós részeket, mert olyan szépen bemutatták azt a szoros barátságot, ami a fiúk között volt. Voltak még kedvenc F4-es pillanataim, például mikor összefogtak, és rendbe tették Jan-Di lakását, vagy mikor segítettek vevőket csalogatni az étterembe, ahol dolgozott. 

Maga a sorozat jól indult; kaptunk egy tinédzser öngyilkos jelöltet, aki megkapta az F4-től a piros lapot, és nem bírta már tovább, úgy döntött, leugrik a tetőről. Ez a jelenet egyébként vegyes érzéseket váltott ki belőlem, egyrészt: a tetőn a srác mögül a diákok biztatták, hogy ugorjon már le, lentről pedig szintén szinte alig várták, hogy végre zuhanjon.  Én meg csak szidtam a fejét, hogy "Eszedbe se jusson leugrani! Hülye vagy?" Másrészt: hogy lehetnek az emberek annyira kegyetlenek és érzéketlenek, hogy így reagálnak egy ilyen helyzetre? Persze volt benne egy kis túlzás, azt akarták éreztetni a készítők, hogy itt most az érem másik felét fogjuk látni, vagyis a társdalom gazdag, és szó szerint nem törődöm részét. Ekkor jelent meg Jan-Di, aki jókor volt jó helyen, és megmentette az öngyilkos jelölt srácot. Innen indul el a lavina, hisz bekerült az újságba, igazi kis híresség lett pár hét erejéig, majd pedig be került ebbe az elit suliba is. 

Na a problémám innen kezdődik. Merthogy volt egy óriási bajom az egész sorozattal, amin egyszerűen nem tudtam túllépni... És az Geum Jan-Di volt. Úgy gondolom, hogyha egy gazdag, és baromi helyes pasi beleszeret egy szegény polgárlányba, és kockáztatja az egész jövőjét, a cégét, az alkalmazottainak és a családjaiknak jövőjét, akkor annak a lánynak vagy nagyon különlegesnek kell lennie – vagyis megnyerő, egyedi személyisége van, vagy épp karizmatikus, valami miatt kilóg a sorból – vagy nagyon szépnek kell lennie. Geum Jan-Di egyik sem volt. Az egész sorozat alatt szörnyen irritált. Egy középszerű trampli, arról meg ne is beszéljünk, hogy valahányszor enni láttam, elkapott a hányinger. Különlegesnek sem mondanám, mert buta, mint a tök, és semmiben sem kiemelkedő. Mindemellett a történetben Ji-Hoo is beleszeret ebbe a lányba. Róla tudni kell, hogy egy nagyon visszahúzódó karakter volt, aki nem zavart sok vizet, és igazából el volt ő magában az egész sorozat alatt. Na de mielőtt a kis Jan-Di megjelent, szerelmes volt egy gyönyörű modell lányba. Emiatt annyira hiteltelenül hatott, hogy fülig beleszeretett ebbe az igénytelen, rém otromba lányba, akibe az ég világon semmi nőiesség nem szorult. Na mindegy is. Ha túllépünk azon, hogy mennyire irritáló a női főszereplő, egy aranyos, néha pedig vicces sorozatot kapunk. Bár én sajnos ezen nem tudtam túllépni, és gyakorlatilag végigszenvedtem a részeket miatta, azért annak, aki rugalmasan kezeli az ilyet, megéri megnézni.

Odakint nagy siker volt a sorozat, és úgy vagyok vele, hogy nem hagyok félbe egy sorozatot sem. Meg hát ott volt az F4, akiket imádtam - és hát a kedvencem, Min-Ho miatt kezdtem bele, így muszáj volt végignéznem. Ez a szerep hozta meg neki a sikert, ami nem is csoda. Magát a karakterét imádtam. Én alapból szeretem a beképzelt, idióta, bunkó főszereplőket, mert jókat tudok nevetni rajtuk, és szeretnem végignézni a jellemváltozást, amit a lány vált ki náluk. Na de az tény, hogy Jun-pyo nem sokat változott a sorozat alatt. Ugyanaz az az anyámasszonykatonája volt a sorozat végén is, mint az elején, de az tény, hogy Min-Ho nagyon jól hozta ezt a karaktert. Rengeteget nevettem Jun-pyo beképzelt fején, meg a hülyeségein, de mindemellett nagyon szerettem. Na de az a haj… Min-Ho egy interjúban elárulta, hogy képtelen megnézni akár egy epizódot is a sorozatból a haja miatt. Hát nem csodálom. :D Soha többet göndör, Min-Ho! 

Ji-Hoo... hát annak ellenére, hogy sok vizet nem zavart, azért én imádtam. Az elejétől kezdve őt akartam Jan-Di mellett látni, annak ellenére is, hogy Jun-Pyot is szerettem. Végül nem kapta meg a lányt, de valahogy senki sem foglalkozott vele… Szerintem a vak is észrevette, mennyire beleszeretett Jan-Di-ba, de se Jun-Pyo, se a többiek nem hozták ezt fel, és egy pillanatig sem sajnálták… Valószínűleg mert Ji-Hoo az a magában szenvedő típus. Igaz, hogy a srácok előtt nem mutatta, de azért észrevehették volna… Ez az egyetlen negatív pontom az F4-nek.


A kedvenc párosom egyébként nem Jan-Di és Jun-pyo volt, hanem Lee-Jeong és Ga-Eul. Valahogy annyira mások voltak, annyira más volt a probléma gyökere is náluk, ami miatt egy ideig ment a huza-vona… De ez sokkal életszerűbbé tette, és valahogy sokkal szerethetőbbek voltak, mint a főszereplő párosunk. Jobban össze is illettek.



Tetszett az is, hogy nem csak a két főszereplő srác, Jun-pyo és Ji-Hoo kaptak hangsúlyt, hanem a végén a többi F4 tagról is megtudtunk titkokat, amiket szépen elkendőztek az egész sorozat alatt, mégis olyan kis részletek voltak, ami miatt sokkal elevenebbé váltak a srácok. Összességében úgy gondolom, hogyha az ember túl tud lépni a rémes női főszereplőn, akkor egy nagyon aranyos, és élvezhető sorozatot fog kapni.