Korea ékkövei
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lee Min-Ho. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lee Min-Ho. Összes bejegyzés megjelenítése

2020 legjobban fizetett színészei

2020. november 1.

*A számok csak megközelítőek, néhány száz dollárral eltérnek minden cikkben, amiben a fizetésükről írnak, így pontos számot nem tudni!

10. Ji Chang Wook

42 000 dollárt, azaz nagyjából 13 213 620 forintot kap epizódonként.

9. Song Joong Ki

50 300 dollárt, azaz nagyjából 15 824 883 forintot keres epizódonként.


8. Lee Jong Suk

Song Joon Kihez hasonlóan ő is 50 300 dollárt, azaz megközelítőleg 15 824 883 forintot keres epizódonként.

7. Yoo Ah In

58 700 dollárt, vagyis körülbelül 18 467 607 forintot kap epizódonként.

6. Lee Seung Gi

59 000 dollárt, vagyis nagyjából 18 561 990 forintot keres epizódonként.

5. Lee Minho

Lee Seung Gihez hasonlóan ő is 59 000 dollárt, vagyis nagyjából 18 561 990 forintot kap epizódonként.

4. So Ji Sub

67000 dollárt. vagyis 21 078 870 forintot kap epizódonként.

3. Jo In Sung

68000 dollárt, azaz nagyjából 21 393 480 forintot kap epizódonként.

2. Hyun Bin

84000 dollárt, vagyis nagyjából 26 427 240 forintot keres epizódonként.


1. Kim Soo Hyun

85000 dollárt, azaz nagyjából 26 741 850 forintot keres epizódonként.

The Legend of The Blue Sea

2017. december 29.
Műfaj: fantasztikus, romantikus, vígjáték

Részek száma: 20

Dátum: 2016

Főszerepben: Gianna Jun (Shim Chong/Se-Hwa), Lee Min-Ho (Heo Joon-Jae/Dam Ryung), Lee Hee-Joon (Jo Nam-Doo), Shin Won Ho (Tae-Oh)

Ismertető: A Legend of the Blue Sea a Föld utolsó sellőjéről szól, aki emberré válva próbál meg alkalmazkodni a földi léthez, illetve egy ügyes szélhámosról, akivel össze van kötve a sorsuk. 



Vélemény: Ez volt életem legelső doramája. Egyik éjjel facebook-oztam, és akkor akadtam rá egy videóra, amiben a Legend of The Blue Sea első részéből vágták össze a vicces jeleneteket. Annyira, de annyira megtetszett, hogy másnap muszáj volt nekiülnöm. Aztán hipp-hopp, alig két nap alatt végignéztem. Azt hiszem, mindenki elfogult az első doramájával kapcsolatban, és szinte csak jókat tud mondani róla. Hát ez a helyzet most is. 

Ahogy elkezdtem, onnantól minden egyes részt imádtam. Rengeteget lehetett nevetni a sorozat alatt, ennek okai pedig a fantasztikus karakterek, és a szituációk voltak. Tudom, sokan My Love From The Star utánzatnak hívják, de ha egyszer ilyen jól sikerült, ugyan kit érdekel? Már a legelső részben elsütöttek egy csomó poént, és kaptunk rengeteg nevetséges szituációt is, amik nagy örömömre kitartottak a sorozat végéig. 

Nagyon-nagyon szerettem Joon-Jae karakterét. Egy kissé öntelt, de nagyon okos srác volt, aki bizony nem a legtisztességesebb munkából élt meg, de egy zseni volt abban, amit csinált. Imádtam nézni a trükkjeit, amit többször is felhoztak a sorozat folyamán. Aranyos volt, ahogy próbálta titkolni Shim Chong előtt, hogy mivel is foglalkozik, mert valamilyen szinten szégyellte. Első sorozatom lévén még úgy, de úgy szurkoltam neki, hogy a végére alakuljon neki minden jól az anyukájával (holott tudtam, hogy biztos így lesz). Azért mikor épp abba a házba mentek "dolgozni", ahol az anyukája is dolgozott, és sem Joon-Jae, sem az anyukája nem vették észre egymást azért az elég poén volt, de közben már a hajamat téptem, hogy ilyen nincs! Véégre, végre találkozhatnának, erre neem, oda sem figyelnek egymásra... Imádtam, ahogy Shim Chonggal viselkedett, még akkor is, ha néha egy igazi tuskó volt. Na és ahogy megtudta, hogy a lány sellő... meg persze ahogy reagált. Isteni volt. Annyira, de annyira szerettem. Nem akart kiszaladni a világból, hogy te jó ég, egy sellő. Egyszerűen próbált neki sutyiba segíteni, nehogy leleplezze magát. Irtó aranyos volt. Nagyon sajnáltam, mikor rájött, hogy a múltbeli énje üzent neki, és mikor látta, hogy végződött Dam-Ryung és Se-Hwa kapcsolata...

Erről jut eszembe, hogy nagyon szerettem a múltbéli jeleneteket. Sokszor ezerszer jobbak voltak, mint a jelen. Nagyon szép helyen forgatták, és emiatt, meg talán a ruhák miatt is volt egyfajta melankolikus, mégis szeretetteljes és romantikus hangulata az egésznek. Imádtam Minhot Dam-Ryungként, de Joon-Jae-ként is. És mint már mondtam, nagyon sajnáltam a főszereplőink múltbeli énjét, de főleg azt, hogy emiatt Joon-Jae is elbizonytalanodott, és ez hatással volt a jelenükre. Utána pedig elhatározta magát, hogy már csak azért sem történhet meg ez a szörnyűség még egyszer! És nem fogja hagyni, hogy a lány meghaljon. Kell még több indok, hogy miért szerettem annyira?

Shim Chongot az elején imádtam. Mondjuk főleg addig, míg még nem beszélt. Poénos volt, kicsit butuska, mármint az emberek világában butuska és szerencsétlen, de egy nagyon szerethető karakter. Aztán ahogy elkezdett beszélni, és ahogy egyre jobban belehabarodott Joon-Jae-ba egy kicsit átment nyálas fruskába, de annyira nem volt vészes, el lehetett viselni, és még így is volt sok jó pillanata. Sajnálom ezt, hogy egy kicsit buta libát csináltak belőle, de szerencsére legtöbbször ez nem volt zavaró. Na de aztán a végén kiverte nálam a biztosítékot. Nem szeretném lelőni a poént annak, aki még nem látta, így nem tudom teljesen elmagyarázni... Aki látta, azt tudja. Mikor el kellett válnia Joon-Jae-tól, mert különben meghalt volna, és azt tette, amit tett, na azzal nagyon felidegesített. Külön megkérdezte Joon-Jae-t, hogy akarja-e, és ő nemmel felelt. Erre mintha szegény srác a falnak beszélt volna, csak azért is... Ezzel kissé összetörte a szívem, de aztán Joon-Jae vallomása az utolsó részben mindent helyre rakott.

A másik két srácot is nagyon szerettem, pedig azt hittem, hogy majd olyan semleges szereplők maradnak, de végül ők is belopták magukat a szívembe. Tae-Oh egy csendes számítógép zseni volt, akinek úgy mozgott a keze a billentyűzet felett, mint másoké a zongora felett. Aranyos volt a néma rajongása Shim Chong felé. Féltem, hogy ő lesz majd a szerencsétlen harmadik, aki nem kap happy end-et, de aztán ezt is nagyon jól megoldották. A jelenetei Cha Si-A-val haláliak voltak! Ők nagyon össze illettek.

Nam-Doo-val annyira nem voltam kibékülve, nem szeretem a pénzéhes, kapzsi karaktereket, de volt neki egy lojális, nagyon is hűséges oldala, amit viszont imádtam. Az utolsó pár jeleneteben totál elhitette velem, hogy a rossz oldalán áll, és hogy kibabrált Joon-Jae-val. Én csak hápogtam, mint a kiskacsa, hogy mégis hogyan történhetett ez... Mikor kiderült, hogy kamu az egész. Hála istennek. Utáltam volna, ha a végére negatív karaktert csinálnak belőle. 

Zseniálisan lett megcsinálva, ahogy a múltbéli és a jelenbeli karakterek összekapcsolódtak, ahogy a sorsuk ismét összehozta őket egymással, jókat a jókkal, gonoszakat a gonoszakkal, és persze a jókat is a gonoszakkal. Sokáig úgy tűnt, minden megismétlődik. 

Kicsit szeretnék a mellékszereplőkről is szót ejteni. Nagyon imádtam Yoo-Na-t, a kislányt, aki valahogy mindig Shim Chong mellett kötött ki. Nagyon kis aranyos volt, de nem kellett félteni sem, meg tudta ő védeni magát, ha kellett. Aztán ott volt a koldus nő, aki sok vizet ugyan nem zavart a sorozatban, viszont meg volt  maga szerepe: ő mondta ki az élet nagy igazságait, ami nem csak a szereplőinkre, de ránk, nézőkre is ugyanúgy igaz volt. Joon-Jae öccséről nagyon nem tudok nyilatkozni, nem tudtam eldönteni, hogy ő most jó-e vagy sem... Végül is végig az édesanyját védte, és próbálta menteni, ahogy azt minden gyerek tenné... Akkor... annyira azért nem volt rossz, igaz? Aztán Joon-Jae apját nem is nagyon értettem, sokszor nagyon ellenszenves volt. Végül persze megsajnáltam, de azért annyira nem nőtt a szívemhez. Szurkoltam neki is a fiával, hogy jöjjenek helyre a dolgok, mert Joon-Jae-t is emésztette a dolog, de hát nem lehet minden fenékig tejfel.

A sorozat természetfeletti részéről még nem is beszéltem. Tetszett, ahogy megalkották a sellőt, nagyon szépre sikerült. Azért valljuk be, az a tény, hogy a sellők könnye igazgyöngyé változik rengeteg poént okozott. (Emlékezzetek csak, mikor Shim Chong és Jung-Hoon pénzt akartak keresni vele!) Olvastam valahol, hogy a készítők elvesztek a saját világukban, mert volt, ahol Shim Chong úgy sírdogált, hogy a könnyeiből átváltozó igazgyöngyről megfeledkeztek. Én visszanéztem minden sírós jelenetét, és mindegyiknél ott voltak a gyöngyök... Úgyhogy csak azt tudom mondani, hogy szépen kidolgozták a háttértörténetet.

A befejezés nekem egy kissé illúzió romboló volt. Nem tudom, egyszerűen csak annyira... szép lett, már-már túl szép, hogy valahogy nagyon nem illett bele a képbe. Örültem persze, hogy minden jól alakult, mindenki megkapta, amit akart, és amit érdemelt, de akkor is... 

Annyi, de annyi mindenről tudnék még mesélni nektek, mert tényleg nagyon imádtam ezt a sorozatot, és már kétszer is végignéztem. Olyan sok apró részlet van, amit imádtam, mégsem írhatom le mindet ide (amit nagyon sajnálok). De azért azt nem
tudom kihagyni, mikor Joon-Jae rájött, hogy saját magára volt féltékeny... Haláli volt, epic moment.

Lehet csak az elfogultság, mert ez volt az első doramám, de kicsit később, másodjára sem tudtam csalódni benne. Nézzétek meg, ha még nem láttátok, és ha tetszik, ha nem, írjátok meg. Én tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek.

Faith: The Great Doctor

2017. október 15.
Műfaj: történelmi, romantikus, fantasztikus, orvosi

Részek száma: 24

Dátum: 2012

Főszerepben: Lee Min-Ho (Choi Young), Kim Hee-Seon (Yoo Eun-Soo) és Yu Oh-Seong (Ki Cheol)

Ismertető: Szerelmi történet Choi Young (egy kiváló XIV. századi, Goryeoi harcos) és Dr. Yoo Eun-Soo (egy tehetséges, XXI. századi orvosnő) között. A két főszereplő között kb. 700 év korkülönbség van, ami ne zavarjon meg senkit, hiszen egy csodálatos fantasy mesébe csöppenünk. Choi Young a Woodalchi - királyi testőrség - kapitánya. Ő és az emberei feladata, hogy megvédjék koruk királyát, Gongmint, aki hosszú ideig raboskodott Kínában. Menekülés közben a királlyal együtt tartó feleségét, Nogoong hercegnőt, egy súlyos és életveszélyes kardvágás éri. Choi Young azt a feladatot kapja, hogy hozzon el a "mennyből" egy Isteni gyógyítót, aki megmentheti a hercegnőt. A harcos egy időkapun keresztül eljut a "mennybe", ami valójában nem más, mint a jövőbeli Szöul,  COEX épülete, ahol 2012-ben orvos sebészeti nemzetközi találkozó van. Choi Young az egyik előadásra betévedve ismerkedik meg Dr. Yoo-val, akinek orvosi alkalmasságával a helyszínen győződik meg egy sajátos megoldással. Ezt követően a harcos gondolkodás nélkül, azonnal magával ragadja az orvosnőt, és a nyitott időkapun keresztül visszatér hercegnő megmentésére.


Felirat: ITT

Véleményem: Imádtam ezt a sorozatot. Egyszerűen nem tudtam abbahagyni. Alig vártam, hogy hazaérjek a suliból, és nekiülhessek egy újabb résznek, és közben rettegtem attól, hogy hamarosan vége. Miközben néztem, folyamatosan jegyzeteltem, nehogy bármit is kihagyjak, mikor megírom ezt a bejegyzést róla. Úgyhogy most pontokba fogom szedni minden meglátásom (a pozitívat és negatívat egyaránt, mert azért akadt az is).

1. Sok helyen olvastam, hogy az első rész után a nézők abbahagyták. Ezt a hozzáállást részben megértem. Ami szerintem zavaró lehetett itt, azok a rémes effektek voltak. Az időkapu örvénye eléggé esetlenre sikeredett, illetve mikor a szereplőink a belső energiájukat használták, az is elég érdekesen nézett ki. De én ezen olyan könnyedén átléptem, hogy tényleg csak azért említem meg, nehogy bárki is emiatt ne nézze végig ezt a csodát. Egyrészt nagyon kevésszer találkozunk az időkapuval és a belső erővel is (erről majd később részletesebben írok), másrészt pedig mivel nem ezek kapták a hangsúlyt a sorozatban, egyszerűen nem volt jelentősége.
Még az első ponthoz tartozik, hogy én már az első részt is imádtam (mindannak ellenére, amit fent leírtam). Mikor Choi Young átkelt az időkapunk, és hirtelen egy 700 évvel korábbi társadalomból bekerült a modern Szöulba – hát az valami fergeteges volt. Nem egy vicces pillanatot okoztak ezek a jelenetek, és már itt tudtam, hogy imádni fogom őt.

2. A király. Már az első pár részben tudtam, hogy nem fog a szívemhez nőni. Nagyon, de nagyon sokáig csakis azzal volt elfoglalva, hogy ki mit gondol róla, mint király, de valójában semmit nem tett azért, hogy jó király legyen. Ezenkívül részenként legalább egyszer megkérdezett valakit, hogy „Szánalmas vagyok, igaz?” vagy „Ennyire alkalmatlannak tűnök, hogy ezt megtegyem?” vagy „Ennyire szánalmas vagyok?” Nem, nem volt szánalmas, de ezzel a szöveggel azzá tette magát. A körülmények ellenére neki erősnek kellett volna maradnia, és mindenki előtt azt mutatni, hogy kézben tartja a dolgokat – hiszen ő volt a király. De ő még a saját alattvalói előtt, akik egyébként szerették őt, is gyengének mutatkozott. De aztán, ahogy egyre jobban kezdtek eldurvulni a dolgok, és ahogy a helyzet egyre jobban egy erős királyt kívánt, úgy kezdett ő is változni. A sorozat közepe táján végre összeszedte magát, végre kezdett királyként viselkedni. Jó döntéseket hozott, és már nem sajnáltatta magát mindenkinek. A végére nagyon megszerettem őt is, bár az elején, mint írtam, nagyon nem volt szimpatikus.

4. A női főszereplőnk. Nem is tudom, miért nem vele kezdtem a véleményt, mert annyira, de annyira szerettem Yoo Eun-Soot. Az egyik legszerethetőbb női főszereplő volt, akivel eddig találkoztam. Tetszett, ahogy megformálták a karakterét – állandóan vidám volt, mosolygós, kedves, vicces, és nagyon, de nagyon erős. Tetszett, hogy miután bekerült egy 700 évvel korábbi társadalomba, nem rögtön illeszkedett be, hanem szépen végigment a fázisokon: először fogalma sem volt, hol van, aztán azt hitte, álmodik, majd pedig megpróbált megszökni. A végére elfogadta, és onnantól kezdve csakis a hazatérésére koncentrált. Persze egészen addig, míg meg nem gondolta magát, és ez a szál is nagyon tetszett. Hiszen Eun-Soo az elejétől kezdve hazavágyódott, bármit megtett azért, hogy kiderítse, mikor nyílik meg ismét a kapu, utána pedig, hogy hogyan is jut el oda. Aztán ahogyan szépen lassan beleszeretett Choi Youngba, úgy vált számára világossá, hogy ott van a helye a harcos férfi mellett, és valójában inkább itt maradna vele, mintsem hazamenjen.

5. Choi Young. Ő volt az, akiben konkrétan mindent szerettem. A harcos természetét, az okos gondolkodását, a makacs természetét, a lojalitását a király felé, és a megbízhatóságát. Ő volt az a karakter, aki ha mondott valamit, az úgy is lett. Számára a szava, az ígérete jelentette a legtöbbet, és mikor egyszerűen kénytelen volt megszegni azt, inkább a halált választotta volna. És persze rémesen sajnáltam is őt, hiszen már az elejétől tudtuk, hogy többé nem kíván harcos lenni, le akarja tenni a kardot, de sehogy se tudott kilépni. Aztán a vége felé, mikor „a kard nehézzé vált” számára, megszakadt érte a szívem. Tetszett nagyon a jellemfejlődése is, hogy kíméletlen gyilkosból hogyan vált érző férfivé, méghozzá nem azon a nyálas módon, hanem a végletekig szerethető módon.

6. Szerelmi szál. Annyira szépen építették fel a romantikát a két főszereplőnk között! Szépen, lassan haladtak, rengeteg aranyos, romantikus, vicces jelenetet kaptunk. Choi Young makacs, férfias természete olyan sok szívmelengető jeleneteket okozott ebben a szerelmi szálban, hogy én tényleg oda meg vissza voltam értük. Tetszett, hogy mindkét fél részéről megjelent az aggodalom a másik felé, nem csak Choi Young védelmezte Eun-Soo-t, hanem a lány is állandóan óvni próbálta őt. Emiatt rengeteget is veszekedtek, Choi Young pedig hát férfi lévén úgy mutatta ki az aggodalmát, hogy mindig lehordta szegény Eun-Soo-t. Eun Soo pedig inkább feláldozta a maga boldogságát a férfiért, mintsem annak bántódása essen. És ez a sok apró dolog olyan szépen volt adagolva, hogy nem lehetett ráunni, vagy hibát találni benne.  Minden jelenetük szívmelengető volt.

7. Király és királyné. Ők voltak a másik kedvenc párosom. Náluk az kapta a fő hangsúlyt, hogy az utálatból hogyan szövődött először aggodalom, majd törődés, végül szerelem közöttük. Láthattuk, hogy az első részekben ki nem állhatták egymást, még egy szobában sem szerettek tartózkodni egymással, majd pedig oda jutottunk, hogy a király majd megőrült – szó szerint – az aggodalomtól, mikor a királynét elrabolták. Mindkettejük részéről megváltoztak az érzelmek egymás felé, és ez így volt gyönyörű.

8. Woodalchi. Ők már megint azok, akiket nem értem, miért is nem elsőként írtam le. Annyira szerettem őket, a harci tudásukat és a köztük lévő kapcsolatot. Hogy barátok, bajtársak és testvérek voltak egyben. Rengeteg jelenetet kaptunk róluk, ami bemutatta mindezt. Aztán annyira szép volt, hogy a katonák ennyire szerették a kapitányukat, Choi Youngot. Megszakadt a szívem értük, mikor a kapitány ellen kellett harcolniuk, és szemmel látható volt, mennyire küzdenek saját magukkal. Na meg hát olyan pletykásak voltak, mint a vénasszonyok. Komolyan, rosszabbak, mint a nők. Valahányszor rajtakapták a kapitányt az Isteni gyógyítóval, már mentek is, és elmesélték egymásnak, aztán ki is színezték a sztorit, vagy épp ilyenkor a kapitány szobája előtt leselkedtek. A vége felé már nyílt titokká vált, hogy a kapitány és az Isteni gyógyító szeretik egymást, és amiatt valahányszor meglátták Choi Youngot, rögtön vigyorogni kezdtek. Nagyon, de nagyon szerettem őket ezek miatt.

9. Voltak olyan szereplők, akik egyszerűen, minden ok nélkül nőttek a szívemhez: pl. Jang orvos, aki miatt rettenetesen dühös is vagyok, mert annyira igazságtalannak tartom, ami történt vele. Ő volt Eun-Soo legjobb barátja ebben a teljesen ismeretlen világban, aki megtanította őt az akkori orvoslásra, Eun-Soo pedig őt tanította a saját tudományára.

10. Na aztán, ami nagyon nem tetszett: az az egyetlen egy csók, ami elcsattant a főszereplőink között. Most komolyan, annyi, de annyi lehetőség lett volna egy szép, odaillő csókra, és egy sem történt meg. Volt egy majdnem csók, amit az egyik woodalchi katona szakított félbe (gondoltátok volna? :D), de több nem.


11. Hogy Gi-Cheolt miért nem öltek meg, rejtély számomra. Annyira dühített sokszor, és nem csak engem, de a királyt és Choi Youngot is, hogy nem értem, miért nem vágták el egyszerűen a torkát. Semmi, de tényleg semmi következménye nem lett volna. Persze a végén elégedett voltam azzal, amit kapott, de én már jóval korábban kinyírtam volna. 

12. És akkor most térnék ki azokra a bizonyos belső energiákra.  Ugye tudjuk, hogy Hwa Soo-In a tüzet birtokolta, Cheon Eum-Ja a szelet, Choi Young a villámot, Gi-Cheol pedig... a jeget (?). Na már most ezek a belső energiák annyira kevés jelentőséget kaptak, ráadásul nem is került megmagyarázásra, hogy miért is van, hogy egyszerűen jelentéktelen volt. Egyedül szerintem Cheon Eum-Ja és Hwa Soo-In használta ki őket igazán, a többieknek volt, de minek? Mert nem használták valami sokat. Mikor Choi Young nem tudta többé használni a kardját nem értettem, mért nem használta akkor a belső energiáját? De senki még csak nem is mondta neki, hogy harcoljon azzal. Tehát az ő esetében tényleg felesleges volt.

Aztán mindezeken kívül vannak olyan kis apróságok, amiket nem írtam le, mégsem szeretném szó nélkül hagyni. 

Ilyenek például: Az első részben, miután Choi Young elég szép felfordulást csinált megjelentek a rendőrök, kommandósok – egyszóval mindenki. Ő pedig valahogy megszerezte az egyik kommandós „Police” feliratú pajzsát, aminek segítségével kijuttatta magát és Eun-Soo-t az épületből, vissza a 700 évvel korábbi Goryeoba. Nem tudom pontosan megmagyarázni, miért, de nagyon tetszett, hogy magával vitte a pajzsot, és nagyon sokáig azt használta – addig, míg a fő gonoszunk tönkre nem tette (amiért mérges is voltam).

Aztán olyan aranyos volt, mikor Choi Young lebukott, hogy megőrizte a Eun-Soo-tól kapott virágot és gyógyszert. Itt már kezdtük érezni a kialakuló szerelmi szálat.

Végül pedig én annyit, de annyit nevettem, mikor Choi Youngot elfogták, és börtönbe zárták. Na persze nem ez volt a vicces, hanem hogy utána konkrétan ki-be járkált a börtönből, mint aki ott lakik, és emiatt Gi-Cheol már a haját tépte.

Hűha, ez egy nagyon hosszú poszt lett. Mint látjátok, konkrétan a sorozat mindenegyes jelenetét imádtam. Egyszerűen csak ajánlani tudom mindenkinek, mert gyönyörűen lett felépítve minden, nagy hangsúlyt fektettek az orvoslásra is, az ármánykodásokra, az árulásra, a barátságra, bajtársiasságra, a romantikára és a hűségre is.

„Állandóan megérinti a testem… hogy veszíthetném el így az eszméletem?” – Choi Young.
„Eun-Soo: Ha véletlenül megfejtem a dátumokat a naplóban, és eljön a nap, amikor elmegyek a mennyei kapuhoz, amikor odaérek, és kinyílik a kapu, majd végül elmegyek. Akkor… te rendben leszel? Ha ez az orvos, aki olyan kedves és képezett, mint én, elmegy? Ha megsérülsz, senki nem fogja összevarrni, és nem ad gyógyszereket. Rendben leszel?

Choi Young: Rendben… nem leszek.”

The Heirs ~ The Inheritors

2017. október 6.
Műfaj: romantikus, melodráma

Részek száma: 20

Dátum: 2013

Főszerepben: Lee Min Ho (Kim Tan), Park Shin Hye (Cha Eun Sang), Kim Woo Bin (Choi Young Do)

Ismertető: Kim Tan egy bonyolult családi háttérrel rendelkező vállalatörökös, aki történetünk kezdetén az USA-ban végzi tanulmányait, nem túl nagy lelkesedéssel. Napjait inkább a szörfözés és a bulizás tölti ki, s egy ilyen "átlagos" napon felfigyel a szerencsétlenül járt Cha Eun Sang-ra. A lány csak a nővére esküvője miatt érkezett az Államokba, és miután megtalálja, rájön, hogy az esküvő kamu, ahogy sok minden más is, ráadásul a nővére egy óvatlan pillanatban meglép Eun Chan pénzével. Mindez Kim Tan szeme előtt zajlik, aki végül megsajnálja és befogadja szegény lányt, s az együtt töltött idő alatt lassan beleszeret. Eun Sang sokkal reálisabb, nem fűz kettejükhöz nagy reményeket, még ha a búcsú belül neki is fáj. Kis időeltéréssel mindketten visszatérnek Koreába, ahol döbbenten fedezik fel, hogy egy helyen laknak, mivel Eun Sang anyukája időközben Kim Tan családjának a bentlakó házvezetőnője lett. Ezek után Eun Sang megismeri a felső tízezer világát, ugyanis bekerül egy olyan iskolába, ahol köztiszteletben állók (pl. főügyész, miniszter) gyerekei, ifjú vállalatörökösök, részvénytöröklők tanulnak. A saját érdekében titkolnia kell, hogy ő ösztöndíjas, mert ezek a gazdag kamaszok nagyon kegyetlenek tudnak lenni a rangban alattuk állókkal. Mindezek tetejébe ütközési pont válik belőle, miután Kim Tan legnagyobb ellensége, az iskola rosszfiúja, Choi Young Do is érdeklődni kezd iránta.


Felirat: ITT

Véleményem: Nem vagyok a mellébeszélés híve, szóval kimondom, úgy ahogy van: ez a sorozat nagyon rossz. Ahogy utána olvastam azt láttam, hogy két táborra oszlanak a nézők: vannak, akik nagyon szeretik, és akik ki nem állhatják, így most azt kérem azoktól, akik szeretik, hogy csukják be a szemüket.

Az a helyzet, hogy hiába szenvedtem végig ezt a sorozatot, a 20. rész végére sem jöttem rá, hogy valójában miről is szólt. Talán mert nem is szólt semmiről!? Az első pár rész még úgy ahogy elment, néhány jelenet még tetszett is, néhol fel is nevettem, de ennyi volt. Mintha a készítőknek az lett volna a célja, hogy minél több klisével pakolják tele a sorozatukat, és ezeket a kliséket a végletekig elrontsák. Mert a klisékkel addig semmi gond, amíg fel tudnak mutatni valami újat, valami mást, valamit, ami miatt nem érezzük annyira klisének, vagy ha mégis, elnézzük, mert beleillik, jól mutat, odavaló.

De oké, lépjük túl azon, hogy semmiről sem szól a történet. Rémesen zavart az is, hogy mindenki folyamatosan sírt, és nyavalygott. Senki nem tudta megoldani a problémáját értelmesen, helyette mindenki elrohant sírni, és sajnáltatni magát, hogy neki bizony milyen szörnyű sorsa van, mintha attól a világ normális szögbe dőlt volna. Mosoly, emberek! Az hol maradt? A főszereplő lánykánk pedig mintha álladóan citromba harapott volna, olyan fancsali képet vágott. Fogalmam sincs, hogy azért, mert a színésznő nem tud színészkedni – mivel őt eddig más sorozatban nem láttam – vagy azért, mert a rendező ezt adta ki neki utasításként; mindenesetre a lány semmi más arckifejezést nem produkált, csak szomorúan vagy bamba arckifejezéssel nézett 20 részen keresztül.

Na meg hát ez a rettenetesen idegölő, hajat tépő kapcsolat... Kim Tan maga is kimondta “Nincs még egy olyan se veled, se nélküled kapcsolat, mint a miénk.” Hát tutira nincs. Két főszereplőt én még nem láttam ennyire szenvedni a saját hülyeségüktől. Egy ideig ez a se veled dolog is elmegy, láttam már sorozatot, ahol működött – de itt nem. Túlzásba lett víve, el lett húzva, mint a rétes tészta, és élvezhetetlenné tette a sorozatot. Szeretem, ha egy sorozatban akadályok vannak állítva a szerelmeseink elé, de azok az akadályok legyenek egyediek, kreatívak és valósak! Itt mi volt? Na mi? Hát persze hogy gazdagék még az ábrázatát sem akarták látni a szegény csajnak, és még csak egy légtérben sem akarták őt tudni a fiúkkal. Miért? Miért kellett ezt ennyire elrontani?

Aztán ne is beszéljünk arról, hogy a két főszereplőnk között nulla kémia volt. Egyes “csók” jelenetek annyira nevetségesek voltak, hogy szerintem két bálna is több reakciót produkált volna közben. Még az amúgy aranyosnak szánt homlokpuszi is rémesen sült el, Min-Ho ajkai szinte hozzá sem értek a lány homlokához.

Úgy gondolom, hogy a rendezők ezt a sorozatot a nagy nevekre építették: Lee Min-Ho, Kim Woo-Bin, stb. Mert rajtuk kívül ez a sorozat semmi sem adott nekünk. (Komolyan, az egészet Kim Woo-Bin karaktere, Choi Young Do tartotta életben.) Mindent összevetve ez az első sorozat, amire azt mondom, hogy nem ajánlanám senkinek sem. Még csak azt sem tudom elmondani nektek, hogy miről szólt. Próbáltam összefoglalni, mielőtt leültem megírni a véleményem, de nem ment.