Korea ékkövei
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kim Hyun-Joong. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kim Hyun-Joong. Összes bejegyzés megjelenítése

Playful Kiss

2017. október 9.
Műfaj: romantikus, vígjáték

Részek száma: 16 (+ 7 speciális rész)

Dátum: 2010

Főszerepben: Kim Hyun-Joong (Baek Seung-Jo) és Jung So-Min (Oh Ha-Ni)

Ismertető: Egy gimis, vagy tetszés szerint középiskolás lány, (Oh Ha Ni) aki sok éven át, sorstársaival együtt, plátói szerelmet táplál a suli legjobb tanulója (Baek Seung Jo) iránt. A fiú pofátlanul helyes és pofátlanul jó mindenben. Oh Ha Ni ezzel ellentétben a legrosszabb tanuló, béna és tehetségtelen, ráadásul nem a legszebb a lányok között. Végül egy napon összeszedi bátorságát és szerelmi vallomását egy levéllé formázza, amit oda is ad kiszemelt áldozatának. Seung Jo természetesen visszautasítja a lányt, továbbá készségesen kijavítja a helyesírási hibákat a levélben, megfűszerezve azzal, hogy mindenki előtt leégeti. A megalázó szituációt követően Oh Ha Ni-ék új építésű háza egy földrengés következtében összedől, így kénytelenek édesapja gyerekkori barátjához, és annak családjához beköltözni, míg fel nem épül az új ház. Csodálatos véletlen, hogy a régi barát legidősebb fia Seung Jo.




Véleményem: Egy barátnőm ajánlotta a sorozatot, aki anno, még általános iskolában nagyon szerette. Ha még én is általános iskolás lennék, nem pedig majdnem 19 éves, én is biztos odáig lettem volna érte. De így nem voltam. Ne értsétek félre, a sorozattal nincsen baj, egyszerűen csak kinőttem ebből a korból. Túlságosan... gyerekesnek éreztem. Vegyük például a főszereplő lánykánkat, Oh Ha Ni-t, aki állítólag 20 éves, mégis úgy viselkedett végig, mint egy 14 éves tinilány. Ráadásul úgy tapadt a szerelmére, mint a latex. Normális esetben ez egy fiút inkább taszít, mintsem vonz, de hát ez egy sorozat, ennek így kellett lennie; így igyekeztem ezen túllépni. Na de aztán jött a következő dolog, amit nem tudtam elviselni, és nekem is egyet kell értenem Seung Jo-van: én sem szeretem a buta lányokat. Szegény Oh Ha Ni pedig nagyon-nagyon buta volt. Tudom persze, ez volt a történet lényege, de engem nagyon idegesített. Ezt is csak a korom számlájára tudom írni; ha egy fokkal fiatalabb lennék, biztosan nem zavart volna.

Oh Ha Ni tehát valahogy nem nőtt a szívemhez emiatt a gyerekes, butácska viselkedése miatt, de Beak Seung Jo-t nagyon szerettem. Már korábban is írtam a BOF kapcsán, hogy szeretem a "bunkó" karaktereket, mert jó nézni, valójában mit is takar az a gonosz viselkedés, és hogyan változik meg szépen lassan a lány hatására. Hát Sung Jo nem változott semmit. Ő az elejétől a végéig egy beképzelt bunkó volt, akinek olykor voltak nagyon aranyos és nagyon jó pillanatai is, amiért imádni lehetett. És annak ellenére sem voltak vele kapcsolatban negatív érzéseim, hogy sokszor tényleg nagyon durván viselkedett Oh Ha Ni-val. 

A sztori igazából nem szól sok mindenről, nincsenek benne életet megváltoztató fordulatok, de akad bőven vicces, és kínos jelenet, amit az ember élvezhet, és amin kikapcsolódhat. Elképesztő, milyen cikis helyzetekbe tudott Oh Ha Ni keveredni. Sokszor én szégyelltem magam helyett.

A két főszereplőnk pedig ennél jobban nem is különbözhetett volna, mégis emiatt alkottak olyan aranyos párost. Tetszett az a lassú folyamat, ahogy Beak Seung-Jo szépen rájött, hogy bizony ő is fülig beleszeretett a lányba, és hogy onnantól kezdve bunkóból átment rém-cukiba. Ahogy írtam korábban is, ő nem változott sokat a sorozat alatt, nem ment át “jellemfejlődésen”, csupán megmutatta egy új oldalát, amit a nézők szerintem nagyon is kedveltek benne. A lánykánk sem változott sokat a 16 rész alatt, megmaradt annak a kis bugyuta, de kitartó karakternek, akivel már az elején megismerkedhettünk. 

Összességében úgy gondolom, egy jó sorozatról van szó, de nem az én korosztályomnak. Szívesen ajánlom a 13-16 év közöttieknek, akik egy kis gimis/egyetemes romantikára, kikapcsolódásra vágynak.

Boys Over Flowers

2017. szeptember 27.
Műfaj: Romantikus, vígjáték

Részek száma: 25

Dátum: 2009

Főszerepben: Lee Min Ho (Gu Jun-Pyo), Ku Hye-Seon (Geum Jan-Di), Kim Hyun-Joong (Yun Ji-Hoo), Kim Bum (So Lee-Jeong), Kim Jun (Song Woo-Bin)

Ismertető: Geum Jan-di egy ruhatisztító kis cég egy szorgos munkása, egyik nap egy iskolába kellett kiszállítania az ügyfélnek a ruháit. Az iskolát a Shinwa cég alapította, ami Koreában nagy tekintélynek örvend. Nem egy szokványos suliról van szó... ide csak a tehetősebb diákok járnak, itt nincs felvételizés, semmi, jó életük van a diákoknak. Viszont az iskola 4 leggazdagabb diákja rettegésben tartja a többieket, ugyanis ha nem tetszik nekik valami, akkor kapsz tőlük egy piros kártyát, ami azt jelenti, hogy téged attól a pillanattól fogva mindenki utálni, szivatni fog, azon lesznek, hogy hagyd ott a sulit. Ez a 4 diák az F4 a.k.a Flower Four. Hősünk tehát ebbe az iskolába jön és épp egy diák akar leugrani a tetőről. Micsoda véletlen, épp neki hozta a ruháit... Geum Jan-di megmenti a srác életét - ha már ott van - , mindenki róla beszél, bekerül az újságokba. Ennek a szerencsének köszönheti, hogy felvételt nyer az iskolába! Nem akar oda járni, de szülei unszolására mégiscsak kénytelen. Meggyűlik a baja az F4-el, mert Geum Jan-di nem hagyja magát, visszaszól, visszavág.




Véleményem: Alapjába véve nem lett volna semmi baj ezzel a sorozattal, mégis sikerült úgy megoldani, hogy egy igényes néző a haját tépje már 3 rész után. Adott egy gazdag, beképzelt pasi, és egy szegény polgárlány, akik hosszú szenvedés során találnak egymásra. Tipikus, nem? Annak ellenére, hogy nem nagy szám a történet, és igazából ebben az egy mondatban össze is tudtam foglalni, azért volt sok jó oldala is: én például magukat a karaktereket nagyon szerettem, hiszen ha már a történet nem erős, akkor a karaktereknek muszáj annak lennie. Az F4-től például oda meg vissza voltam annak idején, imádtam őket. Nem azért, mert baromi jól néznek ki, hanem a köztük lévő barátság miatt. Ha mást nem is, az F4 barátságát gyönyörűen bemutatták. Nagyon szerettem nézni a jeleneteiket, ahogy segítettek egymáson, ahogy együtt szórakoztak, vagy csak együtt lógtak, anélkül, hogy bármit is csináltak volna. Még a veszekedéseiket is nagyon szerettem, mert megmutatta, mennyire törődnek egymással, annak ellenére, hogy pasik, és emiatt alapból nem fognak egymás nyakába ugrani. Egyik kedvencem volt, mikor So Lee-Jeong és Song Woo-Bin mindent elkövettek, hogy bebizonyítsák Jun-Pyonak, hogy a lány, akit szeret nem csalta meg őt, és valójában nem tett semmi rosszat, hanem csőbe húzták. Imádtam a nyomozgatós részeket, mert olyan szépen bemutatták azt a szoros barátságot, ami a fiúk között volt. Voltak még kedvenc F4-es pillanataim, például mikor összefogtak, és rendbe tették Jan-Di lakását, vagy mikor segítettek vevőket csalogatni az étterembe, ahol dolgozott. 

Maga a sorozat jól indult; kaptunk egy tinédzser öngyilkos jelöltet, aki megkapta az F4-től a piros lapot, és nem bírta már tovább, úgy döntött, leugrik a tetőről. Ez a jelenet egyébként vegyes érzéseket váltott ki belőlem, egyrészt: a tetőn a srác mögül a diákok biztatták, hogy ugorjon már le, lentről pedig szintén szinte alig várták, hogy végre zuhanjon.  Én meg csak szidtam a fejét, hogy "Eszedbe se jusson leugrani! Hülye vagy?" Másrészt: hogy lehetnek az emberek annyira kegyetlenek és érzéketlenek, hogy így reagálnak egy ilyen helyzetre? Persze volt benne egy kis túlzás, azt akarták éreztetni a készítők, hogy itt most az érem másik felét fogjuk látni, vagyis a társdalom gazdag, és szó szerint nem törődöm részét. Ekkor jelent meg Jan-Di, aki jókor volt jó helyen, és megmentette az öngyilkos jelölt srácot. Innen indul el a lavina, hisz bekerült az újságba, igazi kis híresség lett pár hét erejéig, majd pedig be került ebbe az elit suliba is. 

Na a problémám innen kezdődik. Merthogy volt egy óriási bajom az egész sorozattal, amin egyszerűen nem tudtam túllépni... És az Geum Jan-Di volt. Úgy gondolom, hogyha egy gazdag, és baromi helyes pasi beleszeret egy szegény polgárlányba, és kockáztatja az egész jövőjét, a cégét, az alkalmazottainak és a családjaiknak jövőjét, akkor annak a lánynak vagy nagyon különlegesnek kell lennie – vagyis megnyerő, egyedi személyisége van, vagy épp karizmatikus, valami miatt kilóg a sorból – vagy nagyon szépnek kell lennie. Geum Jan-Di egyik sem volt. Az egész sorozat alatt szörnyen irritált. Egy középszerű trampli, arról meg ne is beszéljünk, hogy valahányszor enni láttam, elkapott a hányinger. Különlegesnek sem mondanám, mert buta, mint a tök, és semmiben sem kiemelkedő. Mindemellett a történetben Ji-Hoo is beleszeret ebbe a lányba. Róla tudni kell, hogy egy nagyon visszahúzódó karakter volt, aki nem zavart sok vizet, és igazából el volt ő magában az egész sorozat alatt. Na de mielőtt a kis Jan-Di megjelent, szerelmes volt egy gyönyörű modell lányba. Emiatt annyira hiteltelenül hatott, hogy fülig beleszeretett ebbe az igénytelen, rém otromba lányba, akibe az ég világon semmi nőiesség nem szorult. Na mindegy is. Ha túllépünk azon, hogy mennyire irritáló a női főszereplő, egy aranyos, néha pedig vicces sorozatot kapunk. Bár én sajnos ezen nem tudtam túllépni, és gyakorlatilag végigszenvedtem a részeket miatta, azért annak, aki rugalmasan kezeli az ilyet, megéri megnézni.

Odakint nagy siker volt a sorozat, és úgy vagyok vele, hogy nem hagyok félbe egy sorozatot sem. Meg hát ott volt az F4, akiket imádtam - és hát a kedvencem, Min-Ho miatt kezdtem bele, így muszáj volt végignéznem. Ez a szerep hozta meg neki a sikert, ami nem is csoda. Magát a karakterét imádtam. Én alapból szeretem a beképzelt, idióta, bunkó főszereplőket, mert jókat tudok nevetni rajtuk, és szeretnem végignézni a jellemváltozást, amit a lány vált ki náluk. Na de az tény, hogy Jun-pyo nem sokat változott a sorozat alatt. Ugyanaz az az anyámasszonykatonája volt a sorozat végén is, mint az elején, de az tény, hogy Min-Ho nagyon jól hozta ezt a karaktert. Rengeteget nevettem Jun-pyo beképzelt fején, meg a hülyeségein, de mindemellett nagyon szerettem. Na de az a haj… Min-Ho egy interjúban elárulta, hogy képtelen megnézni akár egy epizódot is a sorozatból a haja miatt. Hát nem csodálom. :D Soha többet göndör, Min-Ho! 

Ji-Hoo... hát annak ellenére, hogy sok vizet nem zavart, azért én imádtam. Az elejétől kezdve őt akartam Jan-Di mellett látni, annak ellenére is, hogy Jun-Pyot is szerettem. Végül nem kapta meg a lányt, de valahogy senki sem foglalkozott vele… Szerintem a vak is észrevette, mennyire beleszeretett Jan-Di-ba, de se Jun-Pyo, se a többiek nem hozták ezt fel, és egy pillanatig sem sajnálták… Valószínűleg mert Ji-Hoo az a magában szenvedő típus. Igaz, hogy a srácok előtt nem mutatta, de azért észrevehették volna… Ez az egyetlen negatív pontom az F4-nek.


A kedvenc párosom egyébként nem Jan-Di és Jun-pyo volt, hanem Lee-Jeong és Ga-Eul. Valahogy annyira mások voltak, annyira más volt a probléma gyökere is náluk, ami miatt egy ideig ment a huza-vona… De ez sokkal életszerűbbé tette, és valahogy sokkal szerethetőbbek voltak, mint a főszereplő párosunk. Jobban össze is illettek.



Tetszett az is, hogy nem csak a két főszereplő srác, Jun-pyo és Ji-Hoo kaptak hangsúlyt, hanem a végén a többi F4 tagról is megtudtunk titkokat, amiket szépen elkendőztek az egész sorozat alatt, mégis olyan kis részletek voltak, ami miatt sokkal elevenebbé váltak a srácok. Összességében úgy gondolom, hogyha az ember túl tud lépni a rémes női főszereplőn, akkor egy nagyon aranyos, és élvezhető sorozatot fog kapni.