Korea ékkövei

Párok Koreában

2024. november 7.

Korea nem olyan, amilyennek gondolod. Sok ember abból keresi a pénzét, hogy olyan embereknek adják el az ország imázsát, akiknek több eszük is lehetne, mintsem azonnal elhinni a mutatott képet. Ti pedig, akik elolvastok minden cikket, megnéztek minden YouTube videót, követtek minden Twitter és TikTok fiókot, sosem fogjátok megtudni, milyen ez az ország valójában, hacsak nem tapasztaljátok meg. Ez ridegen, kirekesztően hangzik és nem túl kedves. Úgy hangzik, mintha az ott élőknek különleges kiváltságuk lenne betekinteni Korea kultúrájába és életébe. És ez így is van.

Íme az egyik legmeglepőbb dolog, amit egy repülőről frissen leszállt ember mond:

"Párok vannak mindenhol!"

Ebben az a legviccesebb, hogy ha sok angol nyelvű médiát és influenszert követsz, akkor joggal hiheted, hogy az összes koreai férfi a szobájába zárkózott, képtelenek más emberekkel kommunikálni, aljas tetteken törik a fejüket, és egyetlen rossz napnyira vannak a börtöntől. A nők ezzel szemben mind feministák, gender-forradalomra készülnek, és be akarják kebelezni a patriarchátust, ami a konfucianizmus, a gyarmatosítás, a polgárháború és a neoliberalizmus brutalitásai óta jelen van. Ezeket az elképzeléseket persze a tartalmak alatti kommentszekcióban is megtalálhatod. Az egész egy önbeteljesítő jóslattá lett: a koreai valóság hiperreális változata, amelyet multimédiás vállalatok (például a BBC), valamint olyan személyek hoztak létre, akik megtanulták, hogy így lehet pénzt keresni.

És mégis! Ha eltöltesz itt néhány hetet, hamar azon fogod törni a fejed, hogy: "mikor mennek már ezek szobára?". Párokat fogsz látni, akik a metrón állva úgy néznek egymás szemébe, mintha egy k-drámát forgatnának. Úgy simogatják egymás haját, mintha a külvilág megszűnt volna. A férfiak viszik a táskát. A nők haja be van göndörítve, a körmük megcsinálva. Néha egymáshoz is öltöznek.

A külcsín persze nem olyan, mint a k-drámákban. Nem mindenki néz ki úgy, mint Kim Soo-Hyun vagy Han Soo-Hee. De hangulatában és viselkedésében nem áll messze. A párok egymás kezét fogják. Együtt fotózkodnak és selfie-znek. Úgy rohannak a randijukra, hogy épp csak hasra nem esnek.

Ha hozzászoksz az ottani élethez, már fel sem fognak tűnni a páros ruhák vagy a randevúk. Beleolvad a látványba. Kényelmessé válik, és belevegyül a háttérzajba. De akik újak az országban, azok tátott szájjal panaszolják: "Örülök nektek, de... Kérlek. Hagyjátok abba! Csak a metróra próbálok felszállni, ti meg az arcomba toljátok a kapcsolatotokat!"

Ezek az emberek külföldiek. Megszokták a félmeztelen strandolókat, és mégis zavarban jönnek az érzelmek publikus megnyilvánulásától. Mert ettől hiányolni kezdik a partnereiket odahaza. Szinglinek érzik magukat. Az ő kezüket ki fogja? Ilyen közelről mindez túl személyes.

Úgyhogy ilyen "panaszok" hallatán felmerül a kérdés, vajon miért van olyan sok történet arról, hogy a koreaiak szinglik, szomorúak és önzők. Valószínűleg azért, mert akik ezeket a cikkeket írják, nem csak nyerészkednek ebből a narratívából, hanem valóban ilyennek látják Koreát maguk körül. Maguk is egyedülállóak lehetnek, ezt az egyedülállóságot látják maguk körül, és azt akarják, hogy mások is ezt érezzék, éljék és ismerjék.

Ha te is külföldiként olvasol Koreáról, ne tévesszenek meg a hírek. Rengeteg szeretet van itt. Olyan sok, hogy meglehetősen kényelmetlen azok számára, akik életéből ez hiányzik. Főleg akkor, hogyha páros ruhákba öltözik és selfie-ket készít, miközben te csak az ebédedet szeretnéd elfogyasztani.

Forrás: ITT

(Ha szereted, és támogatnád a munkámat, az alábbi gombra kattintva meghívhatsz egy virtuális kávéra.)

4B mozgalom

2024. október 26.

Talán már ti is hallottatok a 4B mozgalomról, egy időben ellepték a TikTokot az erről szóló videók. A mozgalom 2019 táján indult Dél-Koreában, az alapvető értéke pedig a 4 "nem"-re épül: nincs szex, nincs szülés, nincs randevú és nincs házasság férfiakkal. A 4B a koreai nyelvben az alábbiakat rövidíti: bihon: a heteroszexuális házasság megtagadása. Bichulsan: a szülés elutasítása. Biyeonae: nemet mond a randevúzásra. Bisekseu: a heteroszexuális szexuális kapcsolatok elutasítása.

Ez azért így elég kemény, és még Helen Coffey szerint is úgy hangzik, mint egy görög dráma. Csakhogy a mozgalom a 21. században történik, és nagyon is valós társadalmi problémákra reflektál. 

A mozgalom már meglévő elődökből indult ki, mint a dél-koreai #MeToo, ami a szexuálisan zaklatott és megerőszakolt áldozatokat képviseli, valamint az "Escape The Corset" (nagyon nyersen "Menekülj A Fűzőtől"), ami arra szólítja fel a nőket, hogy szabaduljanak meg a szexuális, társadalmi, testi és pszichológiai elnyomástól. 

Most, hogy sikerült ezzel mindenkit sokkolni, nézzük meg, milyen társadalmi jelenségek és változások vezettek el ehhez a mozgalomhoz. 

Miután évekig pénzügyi válság gyötörte az országot, a fiataloknak növekvő lakhatási költségekkel kellett szembe nézniük, emellett pedig versenyezniük kellett a jó egyetemi helyekért és állásokért, ennek következtében pedig a nők és férfiak viszonya megromlott. Miért? Nos, 2013-tól kezdődően megnőtt a nők aránya a felsőoktatásban, meghaladva ezzel a férfiakét. Ma a nők közel háromnegyede iratkozik be a felsőoktatásba, míg a férfiaknak kevesebb, mint a kétharmada. Korábban elvárt volt, hogy a nők miután házasságot kötnek és szülővé válnak, kiesnek a munkaerőpiacról. Most azonban a férfiak versenytársai lettek a munkaerőpiacon. Számos akadémikus megjegyezte, hogy Korea etnikailag és fajilag nagyrészt homogén, így a nem az alapértelmezett és központi társadalmi törésvonal. Az online fórumokon és a közösségi médiában az elégedetlen férfiak a főiskolai végzettségű nőket "kimchinyeo-nak" vagy „kimchee nőknek” gúnyolják, ezzel önzőnek, hiúnak, önmaguk megszállottjának és a partnerüket kizsákmányolónak bélyegezve őket – írta a "Troll feminizmus"-ról szóló doktori értekezésében Euisol Jeong, feminista tudós.

2014 és 2015 között kialakult egy virulens nőgyűlölő és antifeminista közösség, az Ilbe. Értelmezésük szerint a nők úgy követeltek maguknak további jogokat és kiváltságokat, hogy már eleve hasznot húztak abból, hogy elkerülték a kötelező sorkatonaságot. Az Ilbe meglátása szerint a teljes női lakosság sekélyes és aranyásó. Erre válaszul a női internetező közösség hasonló férfigyűlölő gúnyolódásba és trollkodásba kezdett. A korszak egyik legjelentősebb feminista weboldala, a Megalia alkotta meg a "hannamchung" kifejezést, ami lefordítva "koreai hímcsótányt" jelent, gúnyosan csúnyának, szexistának és megszállott szexvásárlónak nevezve ezzel a koreai férfiakat.

2016-ban egy férfi meggyilkolt egy nőt egy szöuli nyilvános mosdóban, elmondása szerint azért, mert a nők mindig is ignorálták őt. A rendőrség azonban az elkövető saját nyilatkozata ellenére sem volt hajlandó gyűlölet-bűncselekménynek minősíteni a gyilkosságot. A fórumokat, chatszobákat és közösségeket ezután elözönlötték a dühös nők. A digitális feminizmusnak ez a hulláma pedig mindenféle háttérrel rendelkező nőt bevonzott, beleértve a munkásosztálybelieket is.

Ugyanezen év decemberében, amikor a koreai nők termékenységi rátája 1,2 volt (azóta ez 0,78-ra csökkent, ami a legalacsonyabb a világon), a koreai kormány kiadott egy "Nemzeti születési térképet", amelyen feltüntették a reproduktív nők számát és életkorát minden településen, jelezve ezzel, hogy mit várnak el a női polgároktól. (Érdekesség, hogy 2022-ben Yoon Suk-Yeol nyerte az elnökválasztást, aki a feminizmust okolta az alacsony születési rátáért, és ígéretet tett a Nemek Közötti Egyenlőségi és Családügyi Minisztérium megszüntetésére.) A nőket felháborította a térkép és hogy a kormány "állatállománynak" nézi őket. Egy twitter felhasználó erre válaszul készített egy másik térképet, amin a szexuális zavarokkal küzdő koreai férfiak sűrűségét tüntette fel. A digitális feministák közül többen bojkottal reagáltak az állam által elvárt reproduktív munkára, és úgy döntöttek, hogy a terhesség elkerülésének legbiztosabb módja a férfiak teljes elkerülése. Ezeken az online közösségeken keresztül jelent meg a 4B először szlogenként, végül mozgalomként.

A 4B mozgalom menedéket nyújtott a koreai nőknek, de az nem világos, mennyire népszerű vagy elterjedt, tekintve hogy jellegében főként online. A mozgalom továbbá nem szervezett vagy központosított, nincs vezetője, hivatalos oldala vagy fizikai központja. A tagok számát nem dokumentálják, de 5000 és 50000 közé becslik.

És bár ez az életstílus joggal tűnhet extrémnek, ne felejtsük el, hogy 2016-ban egy országos felmérés szerint a párkapcsolati erőszak előfordulási aránya 41,5%, míg globálisan 30%. Továbbá Dél-Koreában a legnagyobb a nemek közötti bérszakadék is: a nők 31%-al keresnek kevesebbet, mint a férfiak, ami háromszor annyi, mint a 11,6%-os világátlag. 

A dél-koreai nőktől elvárt, hogy az apjuk döntsön helyettük, és alkalmazkodjanak a merev szépségideálokhoz. A 4B követői joggal gondolják, hogy a koreai férfiak lényegében menthetetlenek, a kultúrájuk reménytelenül patriarchális és gyakran egyenesen nőgyűlölő. 

A 2022-es választási kampányában Yoon Suk-Yeol elnök azt állította, hogy Dél-Koreában már nem létezik strukturális szexizmus, annak ellenére, hogy korábban a feminizmust hibáztatta az ország egy nőre eső 0,72-es születési arányáért, ami a világon a legalacsonyabb. Ezzel az ütemmel az ENSZ előrejelzése szerint Dél-Korea 51 milliós lakossága az évszázad végére a felére fog csökkenni.

A Modern Diplomácia arról számolt be, hogy a demográfiai válság leküzdésére a kormány az elmúlt 16 évben több mint 200 milliárd dollárt fektetett be olyan programokba, amelyek támogatják a hagyományos patriarchális intézményeket (például a családot) olyan támogatásokon keresztül, mint a gyermekgondozási támogatás, alacsony kamatozású jelzáloghitelek új házasok számára, valamint meghosszabbított anyasági és apasági szabadság. Azonban ezek az erőfeszítések nem hozták meg a kívánt eredményt, és a dél-koreai nők egyre inkább elhatárolódnak a házasságtól vagy az anyává válás kötelezettségétől.

Mint minden társadalmi mozgalomnak, a 4B-nek is megvannak a maga belső szakadásai és megosztottságai – mondta Joanna Bourke, a Birkbeck (Londoni Egyetem) történészprofesszora, a „Disgrace: Global Reflections on Sexual Violence” című könyv szerzője. A tagok vitatkoznak arról, hogy a 4B nők barátkozhatnak-e férfiakkal, vagy olyan nőkkel, akik még mindig férfiakkal akarnak randevúzni, és aggodalomra ad okot, hogy a mozgalom kizárja a transz nőket. Az Al Jazeera szerint ez "szélesebb körű visszhangot" váltott ki Dél-Koreában, és az egyik helyi politikus a közelmúltban megpróbálta összekapcsolni a férfiak öngyilkossági kísérleteinek növekedését a "női munkaerővel".

Na de hová tart ez a mozgalom?

Noha a 4B sokak számára szélsőségesnek tűnhet, ez a mondhatni cölibátus a világ minden táján egyre növekszik. Az Egyesült Államokban is megfigyelhető, hogy a fiatal nők kerülik a randevúzást, miközben számos tanulmány szerint világszerte „úgy tűnik, egyre több fiatal hagyja el – nagyon boldogan – a szexet” – mondta a The Guardian.

Forrás: ITT és ITT

Ha szereted, és támogatnád a munkámat, akkor már meg tudsz hívni egy virtuális kávéra (amiből e cikk fordítása közben hármat ittam).

Mo Xiang Tong Xiu: The Scum Villain's Self-Saving System (teljes sorozat)

2024. október 22.

Cím: The Scum Villain's Self-saving System

Író: Mo Xiang Tong Xiu

Műfaj: wuxia, danmei, fantasy

Ország: Kína

Nyelv: Angol 

Fülszöveg: Half-demon Luo Binghe rose from humble beginnings and a tortured past to become unrivaled in strength and beauty. With his harem of over three hundred wives, and dominion over both the human and demonic realms, he is truly the most powerful protagonist—in a trashy web novel series!

At least, that’s what Shen Yuan, online alias “Peerless Cucumber,” believes as he finishes reading the final chapter in Proud Immortal Demon Way. But when a combination of rage and a poor meal choice leads to his death, Shen Yuan finds himself reborn into the world of the web novel, in the body of Shen Qingqiu–the beautiful but cruel teacher to a young Luo Binghe. Although as Shen Qingqiu, he now has incredible power and abilities as a cultivator, he’s destined to be horrifically punished for crimes against the protagonist, so this new Shen Qingqiu has only one course of action: get into Luo Binghe’s good graces before the young man’s rise to power. That’s the only way he’ll escape the awful fate of a true scum villain!

Véleményem: Gyorsan elmondom, amit tudni kell erről a regényről, ha esetleg nem beszéltek angolul: Shen Yuan épp az utolsó fejezetét olvassa a Proud Immortal Damon Way-nek, egy neten publikált háremregénynek, ami annyira feldühíti őt, hogy dühében megfullad, majd újjáéled az említett háremregény világában. A főgonoszként. Akinek a főhős, alias Luo Binghe, az eredeti regényben levágta a kezeit és a lábait, és beletette egy csuporba. Mármint a főgonoszt, nem a testrészeit. Na ennek tudatában Shen Yuan, aki immár Shen Qingqiu, mindent el kíván követni, hogy Luo Binghe kedvében járhasson. Több-kevesebb (inkább kevesebb) sikerrel.

MXTX regényei közül mindig az a kedvencem, amit épp olvasok, úgyhogy most épp az SV-t méltatom agyon, kezdjünk is bele. 

Mikor egy barátnőmnek ajánlottam a sorozatot, azzal próbáltam meggyőzni, hogy a főszereplő irtó nagy arc. Az első kötet ismertetője során is főleg azt emeltem ki, hogy az egészet Shen Qingqiu viszi el a hátán. Humoros, találékony, extrovertált, méltóságteljes, és hatalmas szíve van, amit szeret elrejteni mindenki elől (köztük saját maga elől is). A tökéletes megbízhatatlan narrátor, ha engem kérdeztek. (Erre később még visszatérünk.) MXTX-nek csodás érzéke van a karakterek rétegezéséhez, úgyhogy nem csak SQ, minden más szereplő is rendkívül érdekes és összetett. Szerintem írónőnk jobban ismeri a karaktereit, mint a saját családját. Úgyhogy amit első körben ki tudok emelni, az ez: ha olyan könyvet szeretnétek olvasni, amiben a karakterek lelépnek a lapokról, akkor ez a ti regényetek. 

Aztán beszéljünk kicsit a cselekményről.  A regény arról szól, hogy Shen Yuan, a srác, aki a 21. században él, egy webregényt olvas (amit utál-szeret). Aztán meghal, és belekerül az olvasott webregény világába, ahol a főgonosz karakterét kapja. A Rendszer üdvözli, és közli vele, hogy az lesz a feladata: élje túl, amibe az eredeti regény főgonosza belehalt (vagyis a főszereplő, Luo Binghe haragját). Ja, meg persze javítsa ki a plothole-okat, és szedje ráncba a cselekményt, ha már az író ezt nem tette meg. Amellett, hogy ez egyébként egy számomra új koncepció volt (ha valaki találkozott hasonlóval nyugaton kiadott könyvek körében, azonnal írja meg!), MXTX nagyon jól összehangolta az "eredetei regényt" és a "javított verziót". Mivel SQ a narrátor, rajta keresztül tudjuk, minek kellene most történnie, és ő hogyan próbálja kimenteni magát/a főszereplőt, hogy B-pontokat meg Elégedettségi pontokat szerezzen. Ja igen, mert egyébként a Rendszer egy kis suttyó, és minden küldetésért meg cselekedetért B-pontokat és Elégedettségi pontokat számol fel, amiket ugyanitt el is lehet veszíteni (ami ha lenullázódik, akkor Shen Yuan visszakerül a saját világába, ahol ugye halott. Ezt nevezem motivációnak.) A cselekmény végig izgalmas, akciódús, hála istennek egyetlen szereplő sem sérthetetlen, szóval mikor megsérül valaki, annak tényleg tétje van. Kivéve ha az Luo Binghe, A főszereplő, ugyebár (erről szintén később). Neki csak a törékeny kis szíve sérül. De akkor aztán rettegjen mindenki, aki él és mozog.

De azért nehogy azt higgyétek, hogy minden tökéletes volt. A korábbi posztomban említettem, hogy Shen Qingqiu bár nagyon hamar elfelejti, hogy az emberek körülötte csak egy könyv szereplői, Luo Binghére, a love interestre, ez nem igaz. Shen Qingqiu az idő nagy részében nem tekintetett valódi emberként Luo Binghére. Volt ez a bekezdés a 2. kötetben: 

"He had finished reading the hugely long original novel and raised this child to adulthood, but he'd never realized that Luo Binghe was actually a purehearted young man." - 263. oldal

("Végigolvasta a eredeti, rendkívül hosszú regényt, és felnevelte ezt a gyereket, de azt sosem fogta fel, hogy Luo Binghe valójában egy tisztaszívű fiatalaember volt." - saját ford.) 

Ez csak azért „vicces”, mert pont azt szerettem az első kötetben, hogy Shen Qingqiunak milyen hamar sikerült valódi emberként, nem pedig egy könyv szereplőiként tekintenie a többiekre. De végül mindenkire valódi emberként tekintett, csak Luo Binghe maradt „a főszereplő” a szemében.

"A főszereplő sérthetetlen, a főszereplőt nem győzhetik le, a főszereplő minden körülmények között jól lesz"; tehát Shen Qingqiu szerint nincs szüksége sem érzelmi sem fizikai támogatásra. Luo Binghe nagyjából a könyv végéig csak a badass főszereplő marad a szemében, aki nem sérülhet meg, aki mindent túlél, akinek nincs szüksége semmire, mert... mert ő a főszereplő. Ezzel pedig az a baj, hogy Shen Qingqiu emiatt érzelmileg nagyon távol kerül Luo Binghétől, és így elérhetetlennek tűnik, Luo Binghe pedig teljesen magára marad, már elég fiatalon is (úgyhogy nem csoda, hogy rengeteg érzelmi kirohanása van, ami SQ-t sokáig nem nagyon hatja meg). Nagyjából emiatt a 2. kötet az komplett fájdalom (úgyhogy nyilván imádtam, és az a kedvenc SV kötetem).

A másik negatívum számomra az, hogy bár a kapcsolat Luo Binghe és Shen Qingqiu között romantikus, én nem látom, hogy Shen Qingqiu szerelmes lenne Luo Binghébe. És itt jön a képbe, hogy SQ egy megbízhatatlan narrátor. Nézzük meg, hogy ez mit jelent pontosan: "A korlátozott vagy (egyenesen) megbízhatatlan narrátor olyan személy, aki úgy meséli el a történetet, hogy nem ismer minden tényt, vagy nem mond el mindent, amit tud. Így a narrátor állíthatja, hogy valami igaz, miközben az olvasó – aki a mesélőnél tájékozottabb – tudja, hogy az igazság ettől eltér." 
A mi esetünkben ez azt jelenti, hogy a narrátor (Shen Qingqiu) nincs tisztában a saját érzéseivel. Vagyis 4 könyvön át tagadja maga előtt is, hogy szerelmes lenne Luo Binghébe, aminek következtében az ő részéről én végig csupán az apai/mesteri szeretetet láttam.
SQ tényleg bármit megtenne LB-ért, és meg is tesz mindent, amit csak tud, de ezek olyan dolgok, amiket egy apa és egy mester is megtenne a fiáért/tanítványáért. Persze ezen sokat lehet vitatkozni, főként mivel tudjuk, hogy SQ egy megbízhatatlan narrátor. Csakhogy nekem olvasóként elvileg tudnom kellene, hogy hazudik, tudnom kellene az igazságot (ami az, hogy szerelmes Luo Binghébe). De én nem tudtam. Nekem nem jött át a szerelem. A szeretetet éreztem, de semmi ennél többet. Viszont nagyon sok elemzés található a neten erről, és szerintem már az is kivételes erénye egy könyvnek, hogy a szereplői olyan összetettek, hogy oldalas elemzések íródtak hozzájuk.

És akkor beszéljünk a 4. kötetről, ami már nem szerves része a cselekménynek. Ebbe az extrák kerültek, azaz rövid kis történetek a fő- és mellékszereplők (általában a fő cselekmény utáni) életéből.

Szögezzünk le valamit: Én jobban örültem volna, ha ez a kötet meg sem íródik/ha Shen Qingqiu és Luo Binghe jeleneteit kihagyják belőle.

Ugyanis míg az első három könyvben valahogy szemet lehet hunyni afelett, mennyire toxikus a kapcsolatuk, itt ez már lehetetlen. Vegyük szépen sorba, mi a baj velük:

1. Luo Binghének csak a Shizunja van

Se barátai, se ismerősei, senki, akivel beszélgessen, vagy időt töltsön. Az ő világa teljes egészében SQ körül forog. SQ azonban szeret másokkal is lenni, beszélgetni, élvezni a tanácskozásokat, a teázásokat, fontosak neki a diplomáciai kapcsolatok, rendkívül társasági ember. De mindenkit fel kell adnia/korlátozni kell a kapcsolatait, mert LB egyből hisztizni kezd, ha SQ nem vele foglalkozik/nem szentel neki elég figyelmet/másra is odafigyel.

2. Luo Binghe nem tiszteli Shen Qingqiu határait

SQ nagyon méltóságteljes ember, fontos neki a megjelenése, a megítélése, hogy mit gondolnak róla mások. Könnyen megalázó helyzetbe lehet hozni, és nem szereti, ha sebezhetőnek tűnik. LB azonban folyamatosan olyan dolgokra készteti, és olyan dolgokat mondat ki vele, amiket SQ megalázónak talál, amitől zavarba jön, ami feszélyezi és ami kényelmetlen számára. Mégis minden egyes alkalommal megteszi LB-nek, máskülönben az hisztizni kezd (szó szerint "könnyek szöknek a szemébe").

3. Shen Qingqiu… nem szerelmes Luo Binghébe

Ezt már kibeszéltük fent, szóval ehhez nem fűznék hozzá sokat. Annyit tennék még hozzá, hogy az olvasók szeretik ezt a "megbízhatatlan narrátor" fogalmával magyarázni, de azt ne felejtsük el, hogy egy nagyon fontos kulcsszereplőnk, Shang Qinghua is úgy hivatkozik rájuk, mint egy óvóbácsi-óvodás párosra. Mint egy mester-tanítvány párosra. És ő nem a megbízhatatlan narrátor, aki a történetet meséli, ő csak egy (fontos) mellékszereplő. Azt mondja, amit lát. És ha ő nem lát szerelmet a két főszereplő között... Nos, az azért lehet, mert nincs. Ezzel alapvetően nem lenne baj, lehetett volna ez egy gyönyörű plátói szerelem is, de nem ez van elmondva róluk. 

4. A szex 

Jajj. Ha valaki egy kicsit is szereti magát, az nem olvassa el. Kezdjük azzal, hogy a 3 kötet alatt SQ végig úgy hivatkozik LB „melegségére”, mintha az egy tragédia lenne, és mintha azért történt volna, mert ő megváltoztatta a cselekményt, és ezért LB elveszítette a háremét. Olyan, mintha azért szexelne vele, mert ezzel valamiképp kiengesztelheti az elvesztett háremért. „Én tettem meleggé a főszereplőt, akkor ezt el kell viselnem.” És a szexjelenetek pontosan ezt a hatást is keltik. Azt nem hiszem, hogy be kell mutatni, milyen intim jeleneteket írnak a kínaiak. Na azt szorozzátok fel úgy öttel. Fáj. Fizikailag. Bárcsak ki tudnám törölni az agyamból.

MXTX eddigi három regénye közül szerintem ez a legkevésbé komplex történet, de ez nem jelenti azt, hogy bármivel is kevesebb lenne, mint a másik kettő. Ennek is megvannak a maga klassz és kevésbé klassz elemei. Izgalmas és érdekes karaktereket hoz egy újszerű koncepcióra épülő pörgős cselekményben, és a fantasy közegben (ahogy az nála lenni szokott) bőséges társadalomkritikát vág az olvasó arcába szinte láthatatlan módon. Csakhát, a főszereplő páros kapcsolata hagy némi kivetnivalót. 

A többi regényével szemben szerintem ez az, ami a legkevésbé túlírt (szerintem azért abban meg lehet egyezni, hogy az össze regénye túlírt). 4 kötet lett, ebből 3 az alapcselekmény, és a 4. kötet az extrák, amiben a főszereplő páros, és a mellékszereplők is kapnak saját kiegészítő fejezeteket.

Nos, ennyit szerettem volna mondani erről a történetről, remélem, sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket.

Kedvenc idézeteim:

"Had he done something wrong? Something so wrong that it couldn't be absolved – that he didn't even have the right to kneel and plead Shizun for forgiveness?
„But Shizun, you said before that just as pople can be good or evil, demons can be good or evil,” he mumbled. „That in this wold, there is no one… intolerable to the heavens.”" – 1. kötet

 

„Fate? What is fate? That which let a four-year-old child be humiliated while no one lent a hand to help? That which let an innocent old lady die of heartbreak and starvation? […] Or that which let me fight with dogs for scraps? Or let the person I wholeheartedly adored lie to me, abandon me, betray me, and shove me down into a place worse than purgatory with his own two hands?”
„Shizun, look at what I've become. Am I strong enough? – 2. kötet


What he'd needed wasn't a path of safe retreat, but to be together with Shen Qingqiu. Even if he was trapped in Zhao Hua Monastery and unable to retreat, even if he was surrounded and attacked by everyone present—either outcome was better than leaving alone!
[…]
It was exactly as Luo Binghe himself said. He wasn't forcing Shen qingqiu to choose between two options because he was completely certain he knew the answer, down to his very bones: that Shen Qingqiu would one day abandon him. – 3. kötet

 

„Some people were rotten from birth. Shen Jiu thought of himself in exactly this way—someone vile and poisonous from the start. Because, at that instant, he came to a crystal-clear realization:
That he'd rather have met a Yue Qi who'd died in some unknown corner, his remains unsightly and forgotten, than a Yue Qingyuan who was elegant and powerful, his prospects and future boundless.” – 4. kötet

Ha szereted, és támogatnád a munkámat, akkor már meg tudsz hívni egy virtuális kávéra, amit hálásan fogadok ♥

Mo Xiang Tong Xiu: The Scum Villain's Self-Saving System (első kötet)

2024. május 4.

Cím: The Scum Villain's Self-saving System

Író: Mo Xiang Tong Xiu

Műfaj: wuxia, danmei, fantasy

Ország: Kína

Nyelv: Angol 

Fülszöveg: Half-demon Luo Binghe rose from humble beginnings and a tortured past to become unrivaled in strength and beauty. With his harem of over three hundred wives, and dominion over both the human and demonic realms, he is truly the most powerful protagonist—in a trashy web novel series!

At least, that’s what Shen Yuan, online alias “Peerless Cucumber,” believes as he finishes reading the final chapter in Proud Immortal Demon Way. But when a combination of rage and a poor meal choice leads to his death, Shen Yuan finds himself reborn into the world of the web novel, in the body of Shen Qingqiu–the beautiful but cruel teacher to a young Luo Binghe. Although as Shen Qingqiu, he now has incredible power and abilities as a cultivator, he’s destined to be horrifically punished for crimes against the protagonist, so this new Shen Qingqiu has only one course of action: get into Luo Binghe’s good graces before the young man’s rise to power. That’s the only way he’ll escape the awful fate of a true scum villain!

Véleményem: Gyorsan elmondom, amit tudni kell erről a regényről, ha esetleg nem beszéltek angolul: Shen Yuan épp az utolsó fejezetét olvassa a Proud Immortal Damon Way-nek, egy neten publikált háremregénynek, ami annyira feldühíti őt, hogy dühében megfullad, majd újjáéled az említett háremregény világában. A főgonoszként. Akinek a főhős, alias Luo Binghe, az eredeti regényben levágta a kezeit és a lábait, és beletette egy csuporba. Mármint a főgonoszt, nem a testrészeit. Na ennek tudatában Shen Yuan, aki immár Shen Qingqiu, mindent el kíván követni, hogy Luo Binghe kedvében járhasson. Több-kevesebb (inkább kevesebb) sikerrel.

Art: @teayez

MXTX karakterei közül Shen Qingqiu erősen a kedvencem. Nem csak azért, mert egy belevaló karakter, hanem mert ő az egyetlen, akinek piszok erős és hangulatos a személyisége. Ahogy behozza a modern stílust a kultivátorok (kortalan? régmúlt?) idejébe, az zseniális. Természetes. Hiába simult bele teljesen a világba, amibe belecsöppent, ő akkor is egy 21. századi háremregény olvasó maradt, aki keni-vágja a xianxia regények szörnyecskéit, felépítését, cselekményét, kliséit, az olvasók elvárásait, és ezt lehet is érezni azon, ahogy beszél, gondolkodik és a többi szereplőhőz/cselekményhez viszonyul. Imádom, ahogy megfigyeli a az eseményeket és a szereplőket, ahogy előre gondolkodik, és próbálja abba a mederbe terelni az eseményeket, amiben az eredeti is folyt (persze úgy, hogy ő azért túlélje), kitöltse a plothole-okat, és egy átlátható ívet adjon a cselekménynek.

Annyira szeretem ezt az első részt, mert itt Binghe még olyan kis ártatlan és naiv (később is az lesz, csak akkor majd a falnak fogok menni tőle), és imádom ezt a korai kapcsolatát Shen Qingqiuval. Olyan ártatlan és gyermeki. Kedves. SQ minden erejével próbálja elkényeztetni a fiút, hogy annak később eszébe se jusson őt feldarabolni, LB meg olyan áhítattal lohol utána, mint egy csaholós kiskutya. Imádnivalóak.

(Kedvenc folyamatom a regényben, hogy SQ az elejétől kezdve minden egyes női karakterrel össze akarja hozni csóró Luo Binghét  (értem én, hogy egy háremregény főhőse volt, de a gyerek még csak 14 éves! Hagyd, hogy felnőjön, kérlek!) Nagyon vicces, hogy mivel SQ végig arra koncentrál, hogy LB-nek melyik nőt kellene épp felszednie, észre sem veszi, mikor került ő a lányok helyébe, és hogyan lett ő Luo Binghe érdeklődésének tárgya. Ez a realizáció SQ fejében nagyon hitelesen van ábrázolva, 50 elégedettségi pont az írónőnek.)

Nagyon kedves a szívemnek az is, hogy mindenki szereti SQ-t (élükön Liu Qinggével, egyem a szívét). Ő ilyen kis méltóságteljes karakter, aki a legyezőjét libegtetve képes finom, elegáns benyomást kelteni, miközben a gondolatai szarkasztikusak és csepegnek az iróniától. Bármilyen körülmények között le tud állni vitatkozni a Rendszerrel, vagy be tud szúrni gondolatban valami gúnyos megjegyzést, nem számít, milyen szomorú vagy gyászos épp a hangulat. Mellesleg: én nagyon shippelem a Shen Qingqiu x Rendszer párost. Ha van valaki, aki még SQ-nál is szarkasztikusabb, az a Rendszer. 

Artist a képen

Alapvetően egyébként az SV előtt nem olvastam regényt ezzel a koncepcióval (hogy a szereplő belekerül az általa olvasott regény világába és az egyik karakter testébe), szóval nekem nagyon tetszett. Hogy ezt ilyen jól hozta az írónő, ilyen érdekes célt adott a főszereplőnek, és hogy ilyen szépen beleszőtte az eredeti regényt ebbe az újba, és ettől nem lett unalmas, az pedig újabb 50 elégedettségi pont.

Az egyetlen, amit sosem magyarázott meg, de engem igen csak felzaklatott a kérdés… Hogyan? Mármint oké, hogy Shen Qingqiu aktiválta a Rendszert. Oké, hogy kimondta a jelszót. De… hogyan jött létre a Rendszer? Mert erről Shen Qingqiu sosem kérdezi meg az írót (SPOILER akivel ugyebár találkozik, tehát lehetősége lenne rá SPOILER VÉGE), sőtmitöbb, úgy tűnik, maga az író sem tudja, mi és hogyan történt… Bár a Rendszerből kinézem, hogy fogta magát, és lett. De alapvetően sosem volt téma a könyvben, hogy egyáltalán hogyan volt lehetséges ez az egész „újjászületés egy regényben” dolog. Aminek azért már csak kérdésként is fel kellett volna vetülne SQ fejében, nem? Az enyémben felvetülne, ha ilyen történne velem. Nem olvastam még erről teóriákat, szóval lehet, született egy csomó, csak én lemaradtam róla. 

Artistot nem találtam :(

A regény legerősebb eleme egyelőre a világépítés és az érdekes cselekmény. MXTX regényeiben egyébként mindig különböző módon jelenik meg a kultivátorok világa, bár az alapok legtöbbször ugyanazok (pl. a kardon repülés mindig megvan), ami minden regénybe csempész valami újdonságot, de azért az ember már nem lepődik meg annyira, és ismerősen fogadja a dolgot. De MXTX regényeit nem a világépítés adja el, hanem a karakterek. Ő az első olyan író, akinél igazi, élő, lélegző, esendő karakterekről olvastam. A karaktereit az egekbe emeli, aztán porrá zúzza őket. Nincs még egy olyan mellékszereplője sem, aki ne szenvedett volna meg azért, amit elért, vagy bűnhődött volna meg azért, amit elkövetett. Hagyja elbukni őket, hagyja hibázni őket, reménykedni, aztán csalódni, szeretni, aztán összetörni. Sosem kapnak meg mindent, amit akarnak, ellenben mindig le kell mondaniuk valamiről. Ezek itt is megtörténnek Shen Qingqiuval és Luo Binghével (nem a legelső kötetben, de szépen lassan), de ezekre inkább a Grandmaster of Demonic Cultivation és a Heaven Official's Blessing a legjobb példák.

Annak ellenére, hogy az írónőnek ez volt az első regénye, ezt olvastam utoljára. Sajnálom, hogy ez a regény nem kapott akkora hype-ot, mint a Grandmaster Of Demonic Cultivation és a Heaven Official's Blessing, pedig a három regénye közül ez világépítés szempontjából a második, történetvezetés szempontjából pedig a legerősebb (szerintem).

Bár az összes regényének úgy van értelme, ha egyben beszélünk a kötetekről (külön-külön nem sokat lehet róluk mondani, hisz ezek nem folytatásos sorozatok, hanem mindegyik egy nagy történet, amit muszáj volt részekre szedni, hogy kiadható legyen), de szerettem volna egy első kötetes értékelést is, ami az bevezeti az új olvasókat. A következő SVSSS posztban már egyben, és részletesebben értékelem a teljes sorozatot.

Kedvenc idézeteim:

„[…] If you cannot become strong, I will stay by your side and protect you.”

"Why does Shizun keep looking at me? he asked. "Could it be that this disciple was gone for so long that Shizun also missed him?”
„I'm not allowed to look at someone I raised?” asked Shen Qingqiu. Luo Binghe chortled. 
„Of course Shizun is allowed. Am I pleasing to look at?” 

„Dying for Shizun or dying together with Shizun, either one is something this disciple would gladly do,” said Luo Binghe.

"Had he done something wrong? Something so wrong that it couldn't be absolved – that he didn't even have the right to kneel and plead Shizun for forgiveness?
„But Shizun, you said before that just as pople can be good or evil, demons can be good or evil,” he mumbled. „That in this wold, there is no one… intolerable to the heavens.”"

"Liu Quingge wasn't good with words. He patted Shen Qingqiu's shoulder. „Your disciple is gone, but you can still accept more.”"

Miért nincsenek barátaid Koreában?

2024. március 20.

David A. Tizzard elmesélte, hogy egy alkalommal, mikor a kislánya vidáman ugrándozott körbe-körbe a szobában, mert várta, hogy a szomszéd kislánnyal játszhasson, megkérdezte tőle: "Mindjárt jön a barátnőd játszani. Örülsz?" A lánya pillanatnyi hezitálás nélkül ránézett, és azt mondta: "Apu, ő nem a barátnőm. Ő az unnie-m."


(Szerk.: Unnie: lányok között használt kifejezés, így szólítják meg a fiatalabb lányok a náluk idősebb lányokat. Hyung: ugyanez, csak fiúk között.)


Elizabeth még csak 8 éves, de már könnyedén jellemezni tudja a kapcsolatait koreai ismerőseivel. A barát olyasvalaki, aki velünk egyidős. Ezekkel a barátokkal kötetlenül lehet beszélni, nem kell udvariaskodni. Akik idősebbek Elisabethnél, azok unnie-vá vagy oppává válnak. Akik fiatalabbak nála, azok a dongsaengjei, de nem a barátai. Koreában nem szólíthatod a nevén azt, aki idősebb nálad. Címeket kell használnod. Az emberek kor és pozíció alapján azonnal határozzák meg, milyen kapcsolatban vannak egy másik emberrel.


"A sógornőmmel 12 éve ismerjük egymást. Rengeteg országba utaztunk már együtt, rendszeresen ettünk és ittunk együtt, és nagyon sokban hozzájárult a gyerekeink neveléséhez. Néhány pohár után azonban, mikor koreaiul beszélgetünk néha a nevén szólítom, csak hogy teszteljem a határokat. Ilyenkor azonnal rám mered, és olyan hevesen reagál, mintha hihetetlen bűnt követtem volna el. "– Héj!" – kiabál rám. "– Chohyunnak kell szólítanod!" Ezen a címen szólítják a férfiak a sógornőjüket." – mondta David. Majd így folytatta:


"A feleségem öccsével már kicsit bonyolultabb a helyzet. Idősebb nálam, így technikailag nekem kellene formálisan beszélnem vele. Azonban mivel feleségül vettem a nővérét, státuszban fölé helyezkedtem, és neki kellene formálisan beszélnie velem. Ennek az eredménye egy csodás tánc, amiben hol mindketten túlzottan udvariasak vagyunk, hol pedig teljesen lazák és kötetlenek."


Mindez pedig kimondatlanul történik. Korea egy magas kontextusú társadalom, az emberek nem beszélnek mindig egyenesen és konkrétan. A legtöbb beszélgetés szótlanul történik, és elvárják, hogy a szemeddel navigálj végig az életen és az emberi kapcsolataidon. Egy teljes dialógus játszódik le a szavak hátterében, és ezek helyett szinte észrevehetetlen morgások és kézmozdulatok jellemzőek"


A "fehér"-kártya


Külföldiként Koreában lehet könnyű is az élet. Ha nem beszélsz koreaiul, akkor eltudsz lavírozni az életben és elég könnyen megúszhatsz dolgokat. Néha van ez a kimondatlan és igazságtalan elvárás, különösen, ha fehér vagy, hogy a koreaiaknak alkalmazkodniuk kell a nyelvedhez és a kultúrádhoz. De a délkelet-ázsiai emberek sajnos már nem részesülnek ugyanebben a bánásmódban. Tőlük elvárják, hogy beszéljék a nyelvet és értsék a koreai kultúrát.


Ha pedig beszélsz koreaiul, akkor a kapcsolatod az emberekkel azonnal meg fog változni. Sokkal összetettebbé válik minden. Már nem csak barátaid lesznek, hanem egy sereg hyungod, unnie-d, dongsaenged és így tovább. A kapcsolataid kölcsönösen fognak függeni egymástól. Ahelyett, hogy egyetlen autentikus, hiteles személyiség lennél, felveszel egy maszkot és eljátszol egy szerepet, attól függően, kivel beszélsz éppen. Néhány akadémiai irodalom azt mutatja, hogy a változatlan identitás fogalma egy feltűnően nyugati, zsidó-keresztény gondolkodásmód, ami vallási és irodalmi személyiségekre jellemző. A konfuciánus társadalmakban az ember ahhoz a személyhez alkalmazkodik, akivel beszél, és akivel kapcsolatba kerül. Én soha nem David vagyok, hanem professzor, apa, testvér, nagybácsi vagy diák. Minden pozíció más-más beszédmódot és személyiséget hoz magával. És egészen másféle maszkokat.


Egyetemi élet


Az egyetemi szemeszter elején, amikor a hallgatók bemutatkoznak, gyakran meglepődnek azon, hogy ennyi unnie-t látnak az osztályukban. Bár osztálytársak, akik 16 héten át fognak együtt tanulni, de az első naptól kezdve különbség van a kapcsolataikban. Aztán eltelik egy év, teljesen új gólyák érkeznek, és hirtelen mind unnie-vá válnak. Megváltozik a nézőpontjuk. Már nem ők a csillogó szemű újonnan érkezettek, akik útmutatást és segítséget keresnek. Ehelyett nekik kell segítséget nyújtaniuk a fiatalabbaknak. Névtelenül kell írniuk az egyetemi alkalmazásokba, és körbe kell vezetniük másokat az egyetemen.


De ismétlem, ez nem mindig az életkoron alapul. Egyes hallgatók kétszer, háromszor, sőt négyszer is letették a suneung vizsgát, mielőtt egyetemre mentek, abban a reményben, hogy jobb jegyeket kapnak, vagy Szöulban tanulhatnak. Így vannak olyanok, akik idősebbek, mint mások, mégis lejjebb vannak a tudományos karrierjükben. Itt jönnek képbe a sunbae és hoobae címek.


(Szerk.: sunbae: egy nálad tapasztaltabb személy. Hoobae: egy nálad tapasztalatlanabb személy.)


Amit élvezettel veszek észre az az, hogy egyes lányok már nem oppának hívják az idősebb férfi ismerőseiket, hanem helyette a hyung címet választják (ezt a kifejezést általában a férfiaknak tartják fenn, akik más férfiakat szólítanak meg így). 


Túlanalizálás


Az utolsó pontban a lehetséges veszélyekről beszélnék. Lehet, hogy túlanalizálunk egy nagyon egyszerű dolgot. Miért nevezik például az emberek Angliában egymást „bro”-nak, amikor nyilvánvalóan nem rokonok? Miért lett a „fam” a nem vér szerinti rokonok iránti szeretet kifejezése? A nyelv folyékony, változó, és a társadalmi-kulturális feltételeket reprezentálja. A sok itt élő ember számára minden, amit fent elmondtam, teljesen nyilvánvaló, és bizonyos mértékig már a második természete. Különösen akkor, ha beszéli a nyelvet, és koreai nyelven folytatja mindennapi életét.


De azok, akik nem ebben az országban élnek könnyen lehet, hogy figyelmen kívül hagyják ezt a kulturális nyelvi különbséget. Vegyük például a K-drámákat. Gyakran látni, hogy az angol felirat az emberek nevét használja, pedig a képernyőn a koreai nyelv címeket és pozíciókat használ megszólításként. A fordítások tele lesznek Jisoo-kkal, Donghyunokkal és Eunyoungokkal. A képernyőn azonban, akárcsak a koreai életben, az emberek címekkel szólítják meg egymást.


Tehát amikor a külföldi hallgatók azt mondják nekem egy szemeszter végén, hogy gondjaik voltak a barátkozással Koreában, együtt érzek velük. Az itteni élet elég nehéz lehet néhány ember számára. De ilyenkor megpróbálok egy másik megoldást ajánlani. Ne barátokat keress. Keress egy unnie-t, keress egy hyungot, vagy keress egy dongsaenget. Ha ezt teszed, teljesen megváltozik az életed.


A kapcsolat először nagyon távolinak, szinte fagyosnak tűnhet. Ha olyan kultúrából jössz, amelyben életkortól függetlenül a keresztnevükön szólítasz embereket, a társadalmi- és baráti köröd mindenféle korosztályból áll, akkor idegennek tűnhet pusztán az életkoruk alapján megkülönböztetni az embereket, és eszerint használni a nyelvet és ennek megfelelően viselkedni. De valami egészen más dolog fog ekkor történni. Ha van egy hyungod, az megerősíti a kapcsolatodat azzal a személlyel. Bizonyos módon kötődni fogtok egymáshoz.


A legmélyebb és legbehatóbb kapcsolataim Koreában azokkal vannak, akikkel formális nyelvet használok. Azokkal, akiket sosem neveztem a nevükön. Ők nem a barátaim. De nem is jobbak vagy rosszabbak, mint a más kultúrákban élő emberek kapcsolatai. Csak különböző. Olyasvalami ez, amit remélem, más emberek is meg tudnak tapasztalni, ha látogatóba jönnek, vagy kapcsolatba lépnek a koreaiakkal. 


Forrás: ITT

(Ha szereted, és anyagilag is támogatnád a munkámat, az alábbi gombra kattintva ezt egy kávé árával megteheted.)