Korea ékkövei
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Chae Soo-Bin. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Chae Soo-Bin. Összes bejegyzés megjelenítése

Where Stars Land

2018. december 29.
Műfaj: romantikus, melodráma

Részek száma: 32 (félórásak)

Dátum: 2018

Ismertető: A sorozat főhősei az Icheon Nemzetközi reptéren dolgoznak. Han Yeo Reum egy kedves, aranyos nő, akinek hatalmas elvárásai vannak saját magával szemben: mindent jól szeretne csinálni, meg akar felelni a feletteseinek. Ezzel szemben a reptér egyik osztálya sem kedveli, mindenki "időzített bomba"-ként beszél róla, mert ha helyzet van, az igazságérzete eluralkodik rajta, és nem megfelelően kezeli a helyzetet. Lee Soo-Yeon ezzel szemben egy higgadt, távolságtartó férfi, aki mindent jól csinál, még sincsenek barátai, és nem is akar közel kerülni senkihez. Mikor Han Yeo Reum átkerül az Utasszolgálathoz, ahol Soo-Yeon is dolgozik, a két főszereplő élete összefonódik. Ám semmi sem olyan egyszerű, mint látszik, hiszen Lee Soo-Yeon fájdalmas titkot rejteget, amit nem akar felfedni: ő csak egy egyszerű életre vágyik, de minden összeesküszik ellene/ellenük. Vajon Lee Soo-Yeon élhet normális éltet, vagy minden tönkremegy? És vajon a két főhősünk együtt lehet, vagy végül mindketten Soo-Yeon titkának áldozatai lesznek?

Főszerepben: Lee Je-Hoon (Lee Soo-Yeon), Chae Soo-Bin (Han Yeo-Reum), Lee Dong-Gun (Seon In-Woo), Kim Ji-Soo (Yang Seo-Koon), Kim Kyung-Nam (Oh Dae-Gi), Lee Soo-Kyung (Nam Young-Joo), Ro Woon (Ko Eun-Sub) és Ahn Sang-Woo (Kong Seung-Cheol)



Véleményem: Ennek a sorozatnak azért álltam neki, mert láttam egy nagyon jó videót az egyik részéből facebookon, és nagyon megtetszett. Bevallom, teljesen másra számítottam, mint amit kaptam, de ennek az is lehet az oka, hogy nem olvastam el, mi a sorozat műfaja. Na de nehogy azt higgyétek, hogy csalódtam, mert szó sincs erről! Sőt, még sokkal jobban tetszett, mintha azt kaptam volna, mint amit vártam!

Ez volt az első olyan sorozatom, ahol egyáltalán nem a cselekményen volt a hangsúly, hanem sokkal inkább a szereplők lelki világán, cselekedetein, gondolatain, múltján. Azért írom, hogy ez volt az első, mert sokszor olvastam ilyen sorozatok ismertetőit, és nem álltam neki, mert azt hittem, unalmasak lesznek. De ez a sorozat cseppet sem volt unalmas, és most már sokkal nagyobb bátorsággal állok majd neki hasonlóknak.

A történet az Icheon reptéren játszódik, és a cselekmény, amiről ugye írtam, hogy nem hangsúlyos, mind a reptéren történő incidensek körül forog. Bevallom, én nagyon szerettem ezeket a jeleneteket, mert nagyon érdekes volt, hogy mivel kell egy átlagos reptéri dolgozónak megküzdenie minden nap, milyen elvetemült emberek, hisztérikus és agresszív utasok vannak.  Tényleg nagyon élveztem ezeket a jeleneteket.

De amit még jobban élveztem, azok a szereplőink, és a köztük lévő kapcsolat volt. Kezdjük is először Han Yeo-Reummel. Ez a lány egy nagyon kedves, szeretetteljes nő volt, aki nagyon szeretett volna mindent jól csinálni, mindig megfelelni a feletteseinek, mégsem sikerült neki soha semmi, bajba került, elrontotta a dolgokat, folyton eltévedt, egyszóval távol állt attól a tökéletes munkástól, aki lenni szeretett volna. Én, és szerintem minden néző mégis azt szerettem benne, hogy megvolt a saját stílusa, amiről akkor sem tudott lemondani, ha ahhoz, hogy megfeleljen egy teljesen más embernek kellett volna lennie. Időzített bombának hívták, és mindig másik osztályra küldték, hogy megszabaduljanak tőle, de még így sem adta fel. Kitartó, és szeretni való karakter volt.

Lee Soo-Yeon viszont pontosan ez volt, aki Han Yeo-Reum lenni akart: tökéletes dolgozó, akivel mindenki meg volt elégedve. Azonban nem voltak barátai, hideg és távolságtartó volt, jól elvolt ő a maga kis világában, és egyszerűen csak normális akart lennie; ami hát valljuk be, nem egyszerű egy olyan nővel a közelében, mint Han Yeo-Reum. Ami Lee Soo-Yeonnal történt, az szerintem borzalmas, és minden csodálatomat kiérdemelte, hogy erős maradt, és próbált átlagos életet élni úgy, hogy ő maga cseppet sem volt az. Nagyon tetszett, hogy azzal tartották fent a figyelmünket, hogy a múltjáról nagyon lassan csepegtették az infókat. Nem rögtön az első pár részben tudtuk meg, hogy mi történt, hanem szinte még az utolsó részekben is voltak érdekességek.

A sorozat műfaja melodráma, és ezt a történetet tényleg túl lehetett volna dramatizálni, de mégsem tették meg. Nem voltak felesleges sírások, hanem minden tényleg teljesen valóságos volt, és pont emiatt facsarta ki a nézők szívét. Na de persze volt benne nevetés is bőven, ami feldobta kicsit a hangulatot.

A személyes kedvencem Soo-Yeon és In-Woo kapcsolata volt, akik ugyebár így vagy úgy, de testvérek voltak. Valahogy végig tudtam, hogy mi áll annak hátterében, hogy In-Woo ekkora bunkó volt Soo-Yeonal, és alig vártam, hogy kiderüljön, és konkrétan ki is mondják. Aztán persze jól meghatódtam, és végig vigyorogtam az egész jelenetet. SPOILER In-Woo egész idő alatt védte Soo-Yeont, még ha elég hülye módon is, és tényleg, valahényszor aggódott érte én mindig úgy sajnáltam, de közben örültem is annak, hogy valójában nem utálja az öccsét. Azzal pedig, hogy az utolsó pillanatban ott volt, ahol lennie kellett mindent megbocsátottam neki.SPOILER VÉGE
A főszereplőink közötti szerelmi szálat is nagyon szerettem. Lassan szerették meg egymást, először megismerték egymás gyengeségeit, erősségeit, és idővel szerettek csak egymásba, szépen lassan, ami nagyon különlegessé tette a kapcsolatukat. Tele volt apró, de romantikus pillanatokkal, és így egyre nőttek az érzéseik, és ez volt az egyik legszebb a sorozatban. 


Na de ott volt a mellékszereplőink is, Nam Young-Joo és Oh Dae-Gi, akiket szintén imádtam. Mindig vártam az ő jeleneteiket, mert legalább olyan érdekes volt, mint a főszereplőink, annyira szép és aranyos volt, hogy nem is tudtam, melyiket várom jobban. De nem csak ők, az összes többi szereplőt is nagyon szerettem. Mindegyik érdekes karakter volt, mindegyikük nagyon egyedi, aranyos, szeretni való volt, és élveztem minden jelenetüket. Nem volt olyan, hogy azt vártam, mikor ér már véget a mellék szereplők jelenete, és jönnek megint a főszereplők. Egyszerűen imádtam minden szereplőt, ami pedig nagyon ritka nálam!

Őszintén megmondom, sokáig nem tudtam, mire számítsak, hogyan ér véget a sorozat. Nem tudtam, hogy azt a tragédiát, ami Lee Soo-Yeonnal történt hogyan lehetne megoldani, hogy van-e egyáltalán esély arra, hogy ő és Yeo-Reum együtt lehetnek, vagy egyáltalán van-e arra esély, hogy Soo-Yeon életben marad a sorozat végére, mert iszonyúan makacs volt. Azok után, ami vele történt baromi erős maradt, és a végsőkig kitartott amellett, hogy ő normális, átlagos életet akar, és akárhogy is lesz, azt idejét Yeo-Reummel akarja tölteni. Annyit de annyit stresszeltem, mi lesz, és végül szerintem nagyon szépen lezárták a történetet. Meghatóra és aranyosra sikerült. 

Az egész sorozat nagyon szép volt, nem voltak benne izgalmak, szóval ne egy akciódús sorozatra számítsatok, de higgyétek el, ennek ellenére tetszeni fog. Én nem egyszer sírtam rajta, főleg az utolsó részeknél, és szerintem az a jó sorozat, ami megríkatja, vagy megnevetteti a nézőt. Szóval én teljes szívből ajánlom mindenkinek, remélem, nektek is épp úgy fog tetszeni, mint nekem!

Tényleg jó leszek így neked? - Lee Soo-Yeon
Már csak attól is megsérülhetsz, hogy az emberek rád néznek... Te nem ismered ezt az érzés, igaz, Lee Soo-yeon? - Han Yeo-reum
Szeressük egymást. Ma. Most. - Lee Soo-Young

I'm Not A Robot

2018. június 27.

Műfaj: romantikus, vígjáték, sci-fi

Dátum: 2017

Részek száma: 32 (30 percesek)

Főszerepben: Yoo Seung-Ho (Kim Min-Kyu), Chae Soo-Bin (Jo Ji-Ah), Uhm Ki-Joon (Hong Baek-Gyun), Park Se-Wan (Pi), Song Jae- Ryong (Hoktal), Kim Min-Kyu (SSanpi), Kang Ki-Young (Hwang Yoo-Cheol) és Hwan Seong-Un (Ye Ri-El)

Ismertető: Kim Min-Kyu a KM Financial gazdag elnöke. Okos, gazdag és jóképű, azonban van egy betegsége: allergiás az emberekre. Valahányszor hozzáér valaki, kiütések jelennek meg a testén, és allergiás roham tör rá, éppen ezért nem is nagyon van normális emberi kapcsolata. Mindeközben Jo Ji-Ah egy feltörekvő vállalkozó, akit egyszer csak felhív a volt barátja egy nagyon különös kéréssel: egy ideig el kéne játszania, hogy robot. Az ex-barát, Hong Beak-Gyun robotokat fejleszt, és legújabb fejlesztése, Aji3 egy baleset során meghibásodott, így nem tudta átadni a robotot Kim Min-Kyunak, aki nagy összeget fektetett volna a robot fejlesztésbe. Hogy megoldja a problémát, Baek-Gyun az ex-barátnőjét kéri fel, hogy játssza el a robotot, ugyanis ő volt Aji3 arcmodellje: vagyis a robot pontosan úgy néz ki, mint Jo Ji-Ah. Vajon Kim Min-Kyu rájön a csalásra, vagy bekapja a horgot?

Online: Viki.com,

Előzetes videó: https://www.youtube.com/watch?v=6gVPM3dGVoU

Vélemény: Ez a sorozat egy mestermű. Minden megvan benne, amire az embernek szüksége van: humor, hisz ez egy vígjáték, romantika, egy cseppnyi tudomány, egy kis dráma, hisz az sosem maradhat el, nevetni és sírnivaló. Tényleg minden, amire csak vágyhatunk.

Először bevallom, sokáig nem álltam neki a sorozatnak, mert egyszerűen bugyutának tűnt az ismertető alapján. Aztán mégis rávettem magam, hisz Yoo Seung-Ho játszik benne, akit a Ruler: Master Of The Mask-ban szerettem meg nagyon, szóval csak miatta nekiálltam. Hát hamar kiderült, hogy már hamarabb neki kellett volna ülnöm, mert egy nagyszerű sorozatról van benne szó, ami megnevetett, néha megsirat, és igazán az ember szívébe lopja magát. A szereposztás ennél nem is lehetett volna jobb: minden színész nagyon kitett magáért, mind tehetségesek, és nagyon passzoltak a szerepükbe.

Kezdjük is akkor szokás szerint a történettel. Itt van Kim Min-Kyu, aki allergiás az emberekre. Ezt bizony szó szerint kell érteni: amint hozzáér valakihez, vagy megeszi másvalaki főztjét máris allergiás reakció tör rá, és kiütések jelennek meg a testén, majd pedig nem tud levegőt venni, végül akár bele is halhat, ha nem kapja meg az injekcióját, amit amúgy mindig magánál hord. Hogy elkerülje ezt a balszerencsés helyzetet mindig kesztyűt  hord, és gumibottal mászkál. Az autóján hangszóró van, hogy ne kelljen lehúznia az ablakot, ha valakivel beszél. Értelemszerűen fél is az emberektől emiatt, így 15 éven át bezárkózott a házába, és csak nagy ritkán jön elő, például ha az igazgatótanács összeül. Ilyenkor állandóan kiürítik az épületet, hogy véletlenül se érjen hozzá senki. Elég kényelmetlen helyzet, de hozzá lehet szokni 15 év alatt. Emiatt persze Min-Kyu nagyon magányos. Nem nagyon van emberi kapcsolata, így a legnagyobb kincsei többek között a robotporszívója, ami képes arckifejezéseket mutatni. Kicsit szenilisnek tűnik a srác, de amúgy normális, csak hát... magányos. :D


Ebben a nagy magányban jelenik meg Jo Ji-Ah, merthogy ő egy feltörekvő feltaláló, aki érdekes, néha azonban bugyuta dolgokat talál fel. De emellett kereskedő is, és értékes, ritka dolgokat szerez be embereknek: például Kim Min-Kyunak, aki nagy magányában gyűjtő is. Így találkoznak ők ketten. Már ennél az első jelenetnél imádtam őket, de ezt majd később ecsetelem. A bonyodalom akkor jön, mikor a Santa Maria Team, egy robotfejlesztő csapat befektetőt keres, és rátalál Min-Kyura, aki befektetne... El is jön megnézni a robotot, majd pedig azt mondja, el akarja vinni tesztelni. Igen ám, de nem sokkal azelőtt, hogy erre sor kerülhetne egy baleset folytán Aji3, a robot meghibásodik. Így, hogy a professzor, Beak-Gyun megtarthassa a befektetőjét felhívja az ex-barátnőjét, aki nem más, mint Jo Ji-Ah. Aji3, a híres robotunk ugyanis az ő arcát viseli. A professzor pedig megkéri a lányt, hogy játssza el a robotot Min-Kyunak, csak amíg a tesztelés tart.

Nos hát, igen, ez lenne az alapszituáció, innen indulnak el a dolgok. Kicsit lehet, hogy bugyután hangzik, én magam is elgondolkodtam azon, hogy hogy lehet az, hogy Min-Kyu nem jött rá, még akkor sem, ha nagyon sok árulkodó jel volt... Nos, ezt a sorozatban nem mondták ki konkrétan, de szerintem azért nem esett le szegény Min-Kyunak a tantusz, mert ugye ő allergiás az emberekre, vagyis ha hozzáér egy emberhez akkor előjön az allergiája... De Jo Ji-Aht (Aji3-t) nyugodtan megérinthette, hisz robot (gondolta ő), és bármikor hozzáért, semmi sem történt. Így pedig persze, hogy nem gyanakodott.

Na akkor lássuk ennek a nagyszerű történetnek a szereplőit.


Kim Min-Kyu, egy magányos, büszke ember, aki ugyanakkor vágyik a szeretetre, és az emberi kapcsolatokra. Magabiztos srác, értelemszerűen, hisz egy vállalat elnöke. Bár mindene megvan, mégsem boldog, hisz még sincs senkije... Ő volt a sorozat legnagyobb arca. Imádtam minden mozdulatát, minden szavát, minden arckifejezését. (Ez a színész nagyszerű!) Álladóan lehetett rajta nevetni, vagy épp vele sírni, de főleg nevetni... :D Nagyon tetszett az, ahogy az elején, majd a végén viszonyult az emberekhez. Kezdetben félt tőlük, majd mikor úgy tűnt, elmúlt a betegsége eleinte kissé óvatoskodó volt, de mégis olyan boldog, később pedig kesztyű és óvatoskodás nélkül járt az emberek között... Nagyon-nagyon jók voltak azok a jelenetek, olyan szívmelengetőre sikerültek. Imádtam nézni az emberekhez viszonyulását. Főleg, mikor végre tudott más emberekkel is enni, és mások főztjét s meg tudta enni. Ő nem sokat változott a sori végére, de most kivételesen ez így volt jó, hisz már az elején nagyszerű személyiség volt. Összefoglalva nagyon szerettem őt, iszonyú jó karakter, aki állandóan megnevetteti az embert, és akivel nagyon együtt lehet érezni. Néha fogtam a fejem miatta, és legszívesebben kirugdostam volna a képernyőről, de hát mindenki csinál hülyeségeket.


Jo Ji-Ah az elején nekem fura volt... Eleve csak azért vállalta el a "munkát" mert Beak-Gyun pénzt ajánlott érte, neki meg kellett. Kicsit furcsa volt nekem, nem igazán tudom miért, de az elején annyira nem kedveltem. Aztán ahogy teltek a részek őt is nagyon megszerettem. Talpraesett, találékony lány, akit nem kell félteni. Tipikusan az a nagyszájú típus, amit én szeretek egy főszereplőben. Neki sem volt könnyű az élete Min-Kyu mellett, mármint nem miatta, hanem az egész helyzet miatt, hogy nem mondhatta el neki, hogy "Nem vagyok robot".  De egyébként egy mindig vidám lány volt, akinek mindig volt valami csípős válasza mindenre. Nem kellett őt félteni.

Santa María Team-et egy az egyben imádtam. 4 tudós tartozott bele, akik zsenik voltak minden téren, mégis közben annyira... emberiek. Úgy értem, a tudósok általában teljesen külön világnak tűnnek, akik elvannak a saját világukban, de ők nem ilyenek voltak, elevenek, viccesek, kicsit szétszórtak (Aji3 is ezért ment tönkre az elején), kicsit bénák, de amúgy egy zsenik, nagyon szeretni valóak, egytől-egyik különlegesek és egyediek. Ők vittek színt a sorozatba. SSanpi nőtt a legjobban szívemhez, az ő karakterét nem is tudom elmagyarázni nektek, ezt látni kell. Ahogy random megszólalt angolul, meg "brother"-nek hívta Min-Kyut, hát isteni volt, komolyan. Pi komolyságát nagyon szerettem még, ő tényleg olyan tipikus tudósnak tűnt, igazából ő tartotta össze a csapatot.

Min-Kyut és Ji-Aht pedig egyszerűen imádtam együtt. Két nem mindennapi személyiség voltak, akiknek mind megvan a maga különcsége és hibája, és remekül passzoltak egymáshoz. A színészek között is megvolt a kémia, ami külön plusz pont. És végre-végre kaptunk normális csókjeleneteket, amiért külön örültem. :D

Maga  történet iszonyatosan tetszett, egyedi, ötletes, remekül kivitelezett, egyszerűen tényleg minden megvolt benne. Volt humor bőven, sírni valót is kaptunk, a szereplők nagyszerűen voltak, egytől-egyik a szívemhez nőttek, a szituációk nagyon ötletesek, Jo Ji-Ah találmányait is imádtam, és örültem is neki, hogy erre a részletre is odafigyeltek. A történetet nem bonyolították túl, mindenből épp elegendőt adtak, semmit sem túloztak el, amiért örök hálám.

Egyetlen egy furcsaság volt, amit azért szóvá tennék, az pedig a hirtelen időugrás az utolsó részben. Kicsit furán oldották meg, nagyon hirtelen történt, de nem ez az első sorozat, aminél ezt tapasztalom, szóval elnéztem, mert ezen kívül tényleg egy rossz szavam sincs erre a csodára.

Mindenkinek nagyon ajánlom, aki ki akar kapcsolódni, és nevetni egy jót. Ez a sorozat minden mértékben tökéletes lesz, higgyétek el. Akár többször nézős is. Ha pontoznám is sorozatokat, akkor erre 10-ből 10 pontot adnék.

Remélem, mindig fel fogsz ismerni, függetlenül attól, mennyire változom meg. És akkor ígérem, hogy vigyázni fogok rád, és szeretni foglak. – Kim Min-Kyu
Egy kapcsolat azt jelenti, hogy "gyökeret versz valaki szívében".
Aji3, te visszahoztad a napfényt az életembe. A mestered most nagyon elégedett. – Kim Min-Kyu
Miattad van. Azért, mert mellettem voltál. Megveszem neked a világ legtovább tartó akkumulátorát. Légy velem, míg meghalok... – Kim Min-Kyu
Ez annyira igazságtalan! Nekem emberként annyi minden miatt kell kínosan éreznem magam. De neked, mivel robot vagy, nem kell. – Kim Min-Kyu
Ji-Ah: Nincsenek barátaid, igaz? Teljesen nyilván való, hogy nincsenek!
Min-Kyu:  Igazad van! Nincsenek emberek az életemben. Jobb szeretem, ha robotok vesznek körül, mint ha olyan emberek, mint te!
Ji-Ah: Mi van velem? Mitől jobb az a robot, mint én?
Min-Kyu: Mi?