Korea ékkövei
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Yoo Seung Ho. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Yoo Seung Ho. Összes bejegyzés megjelenítése

12 gyerekszínész, akik főszereplőkké nőttek

2022. április 2.

Nehéz eljutni oda, hogy valaki gyerekszínészből főszereplővé küzdje magát, mire felnő, de hoztam nektek egy listát azokról, akiknek ez sikerült.

1. Kim Yoojung

A most 21 éves Yoojung 4 évesen kezdte a szakmát, és hamar beváltotta a kritikusok hozzá fűzött reményeit, ugyanis mire tinédzser lett már több, mint 10 produkciót tudhatott maga mögött. 


2. Park Shinhye

Shinhye több mint 15 éve van a szakmában, azonban csak 13 éves volt, mikor először beválogatták, azóta pedig megállíthatatlan.


3. Kim Sohyun

Sohyun 7 évesen szerepelt először, majd 11 évesen szerződtették, mostanra pedig több mind 40 munka van a háta mögött.

4. Yeo Jingoo

Jingoo legtöbbször olyan szerepeket kapott, amiben a főszereplők fiatalkori énjét játszotta, a harmadik és negyedik szerepéért pedig megkapta a Legjobb gyerekszínésznek járó díjat is.


5. Yoo Seungho

Seungho teljesen véletlenül csöppent bele a szakmába; az édesanyja küldött róla egy fényképet az egyik cégnek egy promóciós anyaghoz, egy évvel később pedig már meghallgatásokra járt (a szerepeket pedig sikeresen meg is kapta).


6. Kim Saeron

Saeront az első nagy szerepe után, 9 évesen már meghívták a Cannes-i Filmfesztiválra, amivel ő lett a rendezvény legfiatalabb résztvevője.


7. Lee Hyunwoo

Már 13 éves kora előtt felfedezték a tehetségét, híressé pedig már 18 éves kora előtt vált.


8. Lee Seyoung

Seyoung 12 éves korában egy 5 éves szünetet tartott a gyerekszínészet után, és tinédzserként tért vissza ismét a képernyőre.


9. Moon Geunyoung

Geunyoung 12 évesen kezdett színészkedni, de csak 16 évesen figyeltek fel rá. Bár traumás izomelhalással diagnosztizálták (súlyos, végtagot veszélyeztető állapot, ami élethosszig tartó kezelést igényel), folytatta karrierjét.


10. Nam Jihyun

Jihyun 9 éves kora óta színészkedik, bár nem ez volt az álma; pszichológiát tanult.


11. Moon Gayoung

Gayoung több filmben kapott szerepet, mint sorozatban, bár a lábát a k-drámákkal vetette meg az iparban. 10 évesen kapta meg az első projektjét, 2020-ig pedig minden évben vállalt szerepet, egyedül 2012-ben tartott egy rövidebb szünetet.


12. Kim Hyunsoo

Hyunsoo reklámmodellként kezdte, színésznőként pedig 11 évesen debütált.


Forrás: ITT

Joseon Magician

2018. július 24.
Műfaj: történelmi, romantikus,

Dátum: 2015

Játékidő: 122 perc

Főszerepben: Yoo Seung-Ho (Hwan Hee) és Go Ara (Cheong Myung)

Ismertető: A történet Hwan Heeről szól, aki egy nagyon tehetséges és híres bűvész. Gyerekkorában ő és vak nővére megszöktek a Csing-dinasztiából, ahol rosszul bántak velük, bántalmazták őket. Mindmáig rettegnek, hogy Gwi Mol rájuk talál. Mindeközben Cheong Myung, a Joseon dinasztia hercegnője Csingben készül, hogy feleségül menjen az ottani herceghez. A döntést nem önszántából hozta, családja érdekében kell így tennie, de gyűlöli a helyzetet. Útközben ő és az esküvői kíséret megáll Uijiben, ahol Cheong Myung és Hwan Hee útja keresztezi egymást. A férfi bár nem tudja, kicsoda a lány, hamar beleszeret, Cheong Myung pedig viszonozza az érzéseit, és minden pillanatot megragadnak, hogy láthassák egymást. Mindeközben azonban Gwi Mol továbbra is vadászik Hwan Heere és nővérére, és nem sokára rájuk is talál.

Előzetes videó: https://www.youtube.com/watch?v=Yt6Xexuy7NQ

Véleményem: Fogalmam sincs, mit mondhatnék erről a filmről azon kívül, hogy eszméletlen aranyos és romantikus volt. Megvolt a filmben a kezdeti lendület, ami nem apadt ki a közepére, hanem szépen sodródtunk az eseményekkel, így sem unalmasnak, sem egyhangúnak nem lehet mondani.

A történet maga nagyon aranyos volt, tényleg egyszerűen két szerelmes állt a középpontjában, akik elé begördült néhány akadály, de nem adják fel. Nem volt tele felesleges időhúzásokkal, sem mindenféle csavarral, egyszerűen csak könnyed, de lendületes, mosolygós film volt.

Nagyon szerettem az előadásos jeleneteket, mikor Hwan Hee, a mágus szórakoztatta a népet. És hát persze állandóan mosolyogtam, mikor Cheong Myung kiszökött éjszakánként, hogy találkozhasson Hwan Heevel, tényleg nagyon aranyos volt, mindig megtalálták a módját, hogy találkozzanak.

Az egész film egy szívmelengető, szép szerelmes történet, amiben azért akad egy kis izgalom is a végére, mikor Gwi Mol megjelenik. Mivel én szeretem az akciókat, ezért az utolsó pár jelenetet is nagyon szerettem, bár azért megvallom, arra számítottam, hogy mágus a mágussal... mágikusan küzd. Szóval értitek, nem ököllel, hanem trükkökkel. De így is nagyon élveztem, és tényleg kellett ez a kis akció a filmbe. 

Az utolsó jelenetet pedig imádtam, nagyon tetszett. Kicsit megijesztették a nézőket egy pillanatra, de az az utolsó kép egy igazán szívet melengető ötlet volt, amit nagyon értékelek.

Összességében nagyon tudom ajánlani mindenkinek a filmet, egy esti mozira tökéletes.

I'm Not A Robot

2018. június 27.

Műfaj: romantikus, vígjáték, sci-fi

Dátum: 2017

Részek száma: 32 (30 percesek)

Főszerepben: Yoo Seung-Ho (Kim Min-Kyu), Chae Soo-Bin (Jo Ji-Ah), Uhm Ki-Joon (Hong Baek-Gyun), Park Se-Wan (Pi), Song Jae- Ryong (Hoktal), Kim Min-Kyu (SSanpi), Kang Ki-Young (Hwang Yoo-Cheol) és Hwan Seong-Un (Ye Ri-El)

Ismertető: Kim Min-Kyu a KM Financial gazdag elnöke. Okos, gazdag és jóképű, azonban van egy betegsége: allergiás az emberekre. Valahányszor hozzáér valaki, kiütések jelennek meg a testén, és allergiás roham tör rá, éppen ezért nem is nagyon van normális emberi kapcsolata. Mindeközben Jo Ji-Ah egy feltörekvő vállalkozó, akit egyszer csak felhív a volt barátja egy nagyon különös kéréssel: egy ideig el kéne játszania, hogy robot. Az ex-barát, Hong Beak-Gyun robotokat fejleszt, és legújabb fejlesztése, Aji3 egy baleset során meghibásodott, így nem tudta átadni a robotot Kim Min-Kyunak, aki nagy összeget fektetett volna a robot fejlesztésbe. Hogy megoldja a problémát, Baek-Gyun az ex-barátnőjét kéri fel, hogy játssza el a robotot, ugyanis ő volt Aji3 arcmodellje: vagyis a robot pontosan úgy néz ki, mint Jo Ji-Ah. Vajon Kim Min-Kyu rájön a csalásra, vagy bekapja a horgot?

Online: Viki.com,

Előzetes videó: https://www.youtube.com/watch?v=6gVPM3dGVoU

Vélemény: Ez a sorozat egy mestermű. Minden megvan benne, amire az embernek szüksége van: humor, hisz ez egy vígjáték, romantika, egy cseppnyi tudomány, egy kis dráma, hisz az sosem maradhat el, nevetni és sírnivaló. Tényleg minden, amire csak vágyhatunk.

Először bevallom, sokáig nem álltam neki a sorozatnak, mert egyszerűen bugyutának tűnt az ismertető alapján. Aztán mégis rávettem magam, hisz Yoo Seung-Ho játszik benne, akit a Ruler: Master Of The Mask-ban szerettem meg nagyon, szóval csak miatta nekiálltam. Hát hamar kiderült, hogy már hamarabb neki kellett volna ülnöm, mert egy nagyszerű sorozatról van benne szó, ami megnevetett, néha megsirat, és igazán az ember szívébe lopja magát. A szereposztás ennél nem is lehetett volna jobb: minden színész nagyon kitett magáért, mind tehetségesek, és nagyon passzoltak a szerepükbe.

Kezdjük is akkor szokás szerint a történettel. Itt van Kim Min-Kyu, aki allergiás az emberekre. Ezt bizony szó szerint kell érteni: amint hozzáér valakihez, vagy megeszi másvalaki főztjét máris allergiás reakció tör rá, és kiütések jelennek meg a testén, majd pedig nem tud levegőt venni, végül akár bele is halhat, ha nem kapja meg az injekcióját, amit amúgy mindig magánál hord. Hogy elkerülje ezt a balszerencsés helyzetet mindig kesztyűt  hord, és gumibottal mászkál. Az autóján hangszóró van, hogy ne kelljen lehúznia az ablakot, ha valakivel beszél. Értelemszerűen fél is az emberektől emiatt, így 15 éven át bezárkózott a házába, és csak nagy ritkán jön elő, például ha az igazgatótanács összeül. Ilyenkor állandóan kiürítik az épületet, hogy véletlenül se érjen hozzá senki. Elég kényelmetlen helyzet, de hozzá lehet szokni 15 év alatt. Emiatt persze Min-Kyu nagyon magányos. Nem nagyon van emberi kapcsolata, így a legnagyobb kincsei többek között a robotporszívója, ami képes arckifejezéseket mutatni. Kicsit szenilisnek tűnik a srác, de amúgy normális, csak hát... magányos. :D


Ebben a nagy magányban jelenik meg Jo Ji-Ah, merthogy ő egy feltörekvő feltaláló, aki érdekes, néha azonban bugyuta dolgokat talál fel. De emellett kereskedő is, és értékes, ritka dolgokat szerez be embereknek: például Kim Min-Kyunak, aki nagy magányában gyűjtő is. Így találkoznak ők ketten. Már ennél az első jelenetnél imádtam őket, de ezt majd később ecsetelem. A bonyodalom akkor jön, mikor a Santa Maria Team, egy robotfejlesztő csapat befektetőt keres, és rátalál Min-Kyura, aki befektetne... El is jön megnézni a robotot, majd pedig azt mondja, el akarja vinni tesztelni. Igen ám, de nem sokkal azelőtt, hogy erre sor kerülhetne egy baleset folytán Aji3, a robot meghibásodik. Így, hogy a professzor, Beak-Gyun megtarthassa a befektetőjét felhívja az ex-barátnőjét, aki nem más, mint Jo Ji-Ah. Aji3, a híres robotunk ugyanis az ő arcát viseli. A professzor pedig megkéri a lányt, hogy játssza el a robotot Min-Kyunak, csak amíg a tesztelés tart.

Nos hát, igen, ez lenne az alapszituáció, innen indulnak el a dolgok. Kicsit lehet, hogy bugyután hangzik, én magam is elgondolkodtam azon, hogy hogy lehet az, hogy Min-Kyu nem jött rá, még akkor sem, ha nagyon sok árulkodó jel volt... Nos, ezt a sorozatban nem mondták ki konkrétan, de szerintem azért nem esett le szegény Min-Kyunak a tantusz, mert ugye ő allergiás az emberekre, vagyis ha hozzáér egy emberhez akkor előjön az allergiája... De Jo Ji-Aht (Aji3-t) nyugodtan megérinthette, hisz robot (gondolta ő), és bármikor hozzáért, semmi sem történt. Így pedig persze, hogy nem gyanakodott.

Na akkor lássuk ennek a nagyszerű történetnek a szereplőit.


Kim Min-Kyu, egy magányos, büszke ember, aki ugyanakkor vágyik a szeretetre, és az emberi kapcsolatokra. Magabiztos srác, értelemszerűen, hisz egy vállalat elnöke. Bár mindene megvan, mégsem boldog, hisz még sincs senkije... Ő volt a sorozat legnagyobb arca. Imádtam minden mozdulatát, minden szavát, minden arckifejezését. (Ez a színész nagyszerű!) Álladóan lehetett rajta nevetni, vagy épp vele sírni, de főleg nevetni... :D Nagyon tetszett az, ahogy az elején, majd a végén viszonyult az emberekhez. Kezdetben félt tőlük, majd mikor úgy tűnt, elmúlt a betegsége eleinte kissé óvatoskodó volt, de mégis olyan boldog, később pedig kesztyű és óvatoskodás nélkül járt az emberek között... Nagyon-nagyon jók voltak azok a jelenetek, olyan szívmelengetőre sikerültek. Imádtam nézni az emberekhez viszonyulását. Főleg, mikor végre tudott más emberekkel is enni, és mások főztjét s meg tudta enni. Ő nem sokat változott a sori végére, de most kivételesen ez így volt jó, hisz már az elején nagyszerű személyiség volt. Összefoglalva nagyon szerettem őt, iszonyú jó karakter, aki állandóan megnevetteti az embert, és akivel nagyon együtt lehet érezni. Néha fogtam a fejem miatta, és legszívesebben kirugdostam volna a képernyőről, de hát mindenki csinál hülyeségeket.


Jo Ji-Ah az elején nekem fura volt... Eleve csak azért vállalta el a "munkát" mert Beak-Gyun pénzt ajánlott érte, neki meg kellett. Kicsit furcsa volt nekem, nem igazán tudom miért, de az elején annyira nem kedveltem. Aztán ahogy teltek a részek őt is nagyon megszerettem. Talpraesett, találékony lány, akit nem kell félteni. Tipikusan az a nagyszájú típus, amit én szeretek egy főszereplőben. Neki sem volt könnyű az élete Min-Kyu mellett, mármint nem miatta, hanem az egész helyzet miatt, hogy nem mondhatta el neki, hogy "Nem vagyok robot".  De egyébként egy mindig vidám lány volt, akinek mindig volt valami csípős válasza mindenre. Nem kellett őt félteni.

Santa María Team-et egy az egyben imádtam. 4 tudós tartozott bele, akik zsenik voltak minden téren, mégis közben annyira... emberiek. Úgy értem, a tudósok általában teljesen külön világnak tűnnek, akik elvannak a saját világukban, de ők nem ilyenek voltak, elevenek, viccesek, kicsit szétszórtak (Aji3 is ezért ment tönkre az elején), kicsit bénák, de amúgy egy zsenik, nagyon szeretni valóak, egytől-egyik különlegesek és egyediek. Ők vittek színt a sorozatba. SSanpi nőtt a legjobban szívemhez, az ő karakterét nem is tudom elmagyarázni nektek, ezt látni kell. Ahogy random megszólalt angolul, meg "brother"-nek hívta Min-Kyut, hát isteni volt, komolyan. Pi komolyságát nagyon szerettem még, ő tényleg olyan tipikus tudósnak tűnt, igazából ő tartotta össze a csapatot.

Min-Kyut és Ji-Aht pedig egyszerűen imádtam együtt. Két nem mindennapi személyiség voltak, akiknek mind megvan a maga különcsége és hibája, és remekül passzoltak egymáshoz. A színészek között is megvolt a kémia, ami külön plusz pont. És végre-végre kaptunk normális csókjeleneteket, amiért külön örültem. :D

Maga  történet iszonyatosan tetszett, egyedi, ötletes, remekül kivitelezett, egyszerűen tényleg minden megvolt benne. Volt humor bőven, sírni valót is kaptunk, a szereplők nagyszerűen voltak, egytől-egyik a szívemhez nőttek, a szituációk nagyon ötletesek, Jo Ji-Ah találmányait is imádtam, és örültem is neki, hogy erre a részletre is odafigyeltek. A történetet nem bonyolították túl, mindenből épp elegendőt adtak, semmit sem túloztak el, amiért örök hálám.

Egyetlen egy furcsaság volt, amit azért szóvá tennék, az pedig a hirtelen időugrás az utolsó részben. Kicsit furán oldották meg, nagyon hirtelen történt, de nem ez az első sorozat, aminél ezt tapasztalom, szóval elnéztem, mert ezen kívül tényleg egy rossz szavam sincs erre a csodára.

Mindenkinek nagyon ajánlom, aki ki akar kapcsolódni, és nevetni egy jót. Ez a sorozat minden mértékben tökéletes lesz, higgyétek el. Akár többször nézős is. Ha pontoznám is sorozatokat, akkor erre 10-ből 10 pontot adnék.

Remélem, mindig fel fogsz ismerni, függetlenül attól, mennyire változom meg. És akkor ígérem, hogy vigyázni fogok rád, és szeretni foglak. – Kim Min-Kyu
Egy kapcsolat azt jelenti, hogy "gyökeret versz valaki szívében".
Aji3, te visszahoztad a napfényt az életembe. A mestered most nagyon elégedett. – Kim Min-Kyu
Miattad van. Azért, mert mellettem voltál. Megveszem neked a világ legtovább tartó akkumulátorát. Légy velem, míg meghalok... – Kim Min-Kyu
Ez annyira igazságtalan! Nekem emberként annyi minden miatt kell kínosan éreznem magam. De neked, mivel robot vagy, nem kell. – Kim Min-Kyu
Ji-Ah: Nincsenek barátaid, igaz? Teljesen nyilván való, hogy nincsenek!
Min-Kyu:  Igazad van! Nincsenek emberek az életemben. Jobb szeretem, ha robotok vesznek körül, mint ha olyan emberek, mint te!
Ji-Ah: Mi van velem? Mitől jobb az a robot, mint én?
Min-Kyu: Mi?



Ruler: Master Of The Mask

2018. február 18.

Műfaj: történelmi, romantikus, politika

Dátum: 2017

Részek száma: 40 (30 percesek)

Főszerepben: Yoo Seung Ho (Lee Sun), L (Lee Sun), Yoon So Hee (Kim Hwa Goon), Kim So Hyun (Han Ga Eun) és Heo Jun-Ho (Dae-Mok)

Ismertető: Az 1700-as évekbeli Csoszonban a király csupán egy báb, akit a Pyunsoo szervezet irányít. Mikor a király fia, a koronaherceg megszületik, a Pyunsoo megmérgezi, hogy így fenyítse meg a királyt, és vegye rá, hogy a koronaherceg is hódoljon be neki. A király azonban, hogy fiából igazi uralkodó válhasson egy álarc mögé rejti a koronaherceg arcát, hogy senki ne ismerhesse kilétét, és közben ál koronahercegek segítségével téveszti meg a Pyunsoot. Mikor azonban a király meghal, a koronaherceg egy szegény fiú, Lee Sun segítségét kéri, és őt ülteti a trónra maga helyett, ő pedig elmegy, hogy szövetségeseket találjon, és felvehesse a harcot a Pyunsooval, és visszaszerezhesse trónját.


Vélemény:  Bitang jó sorozat volt. Nem tagadom, az Infinites Myungsoo-m miatt kezdtem bele, nagyon szerettem volna látni őt ebben a szerepben. Azonban a sorozat nem csak miatta volt jó, és nem csak miatta vártam tűkön ülve a részeket. Kezdjük is az elejéről.

Az első rész bitang jól indított. Láthattuk a királyt a Pyunsoo bábjává válni, miután a segítségükkel megölték az előző uralkodót. De a "szövetség" ellenére a király szeretett volna valahogy megszabadulni a szervezettől, és a fiát is igyekezett megóvni ettől a sorstól, ezért is rejtette álarc alá az arcát. Lee Sun, a koronaherceg egy naiv, de jószívű fiú volt, aki azt hitte, a rangjával bárkit megmenthet és bármit megtehet. Hamar rájött azonban, hogy ez hiú ábránd, mikor a számára kedves lány apját miatta gyilkolták meg. A koronaherceg nekem az elejétől kezdve a kedvencem volt, kedves és jószívű férfi, aki miután felismerte a népe szenvedését, segíteni akart rajtuk. Naivitása hamar megváltozott, miután rájött, hogy hiába ő a koronaherceg, és hiába az apja a király, a rangjával nem sokat kezdhet. Imádtam, egyszerűen imádtam a karakterfejlődését. Olyan férfivá vált, aki tökéletes királya lehetett Csoszonnak. Mindig a nép érdekeit tartotta szem előtt. Emellett hűséges volt azokhoz, akik hűségesek voltak hozzá, és megvédett mindenkit, akit csak tudott.

Aztán ott volt a másik Lee Sun, a szegény fiú, akinek nem volt semmije, egyszerű vízhordó fiú volt. Myungsoo (L) kitett magáért. Egyszerűen imádtam, le a kalappal előtte. Úgy hozta ezt a karaktert, hogy én csak pislogtam, mint boci az új kapura. Ahogy hirtelen király vált belőle, úgy próbált alkalmazkodni a helyzethez. Nem volt más választása, hamis bábkirálynak kellett lennie annak érdekében, hogy túlélje. Ő és a koronaherceg barátokká váltak, és egy ideig Lee Sun segíteni akart neki, hogy visszaszerezze a trónját. Mikor azonban azt hitte, a koronaherceg elárulta őt, egycsapásra megváltozott. Azt hiszem, ennek oka az lehetett, hogy mindennél jobban megrázta az, hogy az utolsó szövetségese és a barátja, a koronaherceg meg akarta ölni. Nem tudhatta, hogy nem így volt, de ez volt az utolsó csepp nála, főleg azok után, hogy a szerelmét is "elvette". Lee Sun itt szinte kifordult önmagából, magának követelte a trónt, ott tett keresztbe a koronahercegnek, ahol csak tudott.

Myungsoo, fejet hajtok előtted! Istenien csináltad! Megérdemelted azt a díjat, amit kaptál a szereplésedért! Iszonyú dühös voltam rá, azért, amit tett, szinte kiabáltam a laptopommal, miközben néztem. Gyűlöltem, hogy végül ilyenné vált, pedig úgy szorítottam, hogy a hatalom ne változtassa meg őt. De végső soron nem a hatalom volt az oka, hanem a csalódása és a fájdalom. Emiatt megértettem és borzasztóan sajnáltam őt. Gondolhatjátok, mennyire dühös voltam, és hogy bőgtem, az utolsó részen! Mindkét fiút annyira szerettem, hogy szinte nem is tudtam, melyiküknek szurkoljak. Azt akartam, te jó ég, mennyire akartam, hogy Lee Sun megkapja a lányt, akiért annyit harcolt, aki miatt foggal-körömmel ragaszkodott a trónhoz, ami nem az övé volt. 

Annyira, de annyira szorítottam érte, miközben tudtam, hogy nem kapja majd meg. De valamit akkor is kapnia kellett volna! Annyi mindenen ment keresztül, annyit veszített, annyit szenvedett, hogy a végén mindent megérdemelt volna. Ő volt az a karakter, aki a legtöbbet veszítette és szenvedett, hisz nézzük csak, hogy az apját felakasztották, a Pyunsoo pipacsméreggel mérgezte, s minden hónapban attól rettegett, hogy meghal, a kishúgát soha nem láthatta, az anyjától elszakították, és a lányt, akit szeretett, sem kapta meg. Mégis miféle igazságtalan évben született, hogy ezek után semmi jó nem történt vele? Gyűlölöm a forgatókönyv írókat emiatt.

Ga Eun-t, a főhősnőt az elején nagyon szerettem. Valahogy nagyon illett a koronaherceghez, a személyiségük is passzolt. Lee Sunt már ott is sajnáltam, hogy a lány egy árva pillantást sem vet rá, észre sem veszi, pedig Lee Sun nagyon szerelmes volt belé. Egyrészt emiatt is vált azzá a szinte őrült mániákussá, aki magának akarta a trónt: meg akarta adni Ga Eunnek azt, amit szegény fiúként nem tudott. Ga Eun meg természetesen nem értékelte ezt. Bár az elején szerettem a lányt, a végére úgy... ellaposodott. Nem mondom, hogy unszimpatikus lett, mert nem, csak egyszerűn ott volt, de minek? Igazából nagyon sokszor hátráltatta a fiúkat, vagy épp miatta kerültek veszélybe. Meg aztán sokszor olyan hisztisen viselkedett, hogy majdnem átpörgettem a részeit...

Hwa Goon pont az ellenkezője volt. Őt az elején utáltam, csak útban volt, mindig be akart kavarni a szerelmeseinknek. Meg nem értettem azt, hogy öt perc alatt olyan halálosan szerelmes lett a koronahercegbe, hogy bármit megtett érte. Ez a végéig zavart, de hát szemet hunytam felette. Ahogy aztán haladtunk a történetben, úgy szerettem meg őt is. Nagyon csodálkoztam magamon, hogy tényleg megvett magának, de így történt. Tényleg nagyon sokat segített a koronahercegnek, és végül miatta is mérges voltam, de tény, hogy így volt kerek. Azt nem mondom, hogy annyira megszerettem, hogy őt akartam a koronaherceg mellett látni, de tényleg nagyon kedveltem a végére. Képes volt kiállni a nagyapjával szembe, ellentmondani neki, harcolni azért, amit akart. Erős és akaratos volt, és nem adta fel. 

Még két mellékszereplőt is meg szeretnék említeni, akiket én szintén nagyon szerettem: Chung Woon-t és Gon-t. Chung Woon volt a koronaherceg barátja és testőre, Gon pedig Hwa Goon testőre. Gon szerelmes volt Hwa Goon-ba, ezt a vak is láthatta, főleg, ahogy csendesen, de rendíthetetlenül védelmezte a lányt. Igazából mindkét testőr ezt tette a védelmezettjével. De nem csak kötelességből, nem. Chung Woon is szerette a koronaherceget, barátok voltak, Gon pedig szerelmes volt Hwa Goon-ba. Az ő kapcsolatuk is azt a hűséget, barátságot, és törődést mutatta be, ami az ármánykodás mellett annyira eltörpült.

Ez volt az, amit nagyon szerettem a sorozatban: a hűséget. Az egész az ármánykodásra és az árulásra épült, mindenki mindenkit elárult, mindenki mindenkivel szövetkezett. Ám a koronaherceg barátai az utolsó percig hűségesek voltak hozzá, szerették őt, bíztak benne és segítették.

"Mikor ezt az álarcot viseled, te én vagy.
Soha ne hajtsd le a fejed!"
Az utolsó rész egy érzelmi hullámvasút volt számomra, szerintem tudjátok, miért. Az egész sorozat alatt ezt éreztem, rengeteg szívet tépő jelenet volt, ami könnyeket csalt a szemembe. De minden egyes percét imádtam, a tavalyi év egyik legjobb sorozatát láthattam. Myungsoo miatt kezdtem bele, és végig örömmel figyeltem, ahogy arcpirítóan, szemtelenül jól játszotta a szerepét, de a végére nem csak ő vált kedvenccé, hanem szinte mindenki. Ez a rengeteg jó színész és karakter, és ez a nagyszerű történet tette remekké ezt a sorozatot. Mindenkinek csak ajánlani tudom, akár többször nézősnek is, mert én biztosan meg fogom még nézni.
"Ki az igazi király, és ki a hamis?"