Korea ékkövei
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lee Dong-Gun. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lee Dong-Gun. Összes bejegyzés megjelenítése

Angel's Last Mission: Love

2019. szeptember 1.
Műfaj: fantasztikus, romantikus

Részek száma: 32 (fél órásak)

Dátum: 2019

Főszerepben: Shin Hye-Sun (Lee Yeon-Seo), Kim Myungsoo (Kim Dan), Lee Dong-Gun (Ji Kang Woo), Kim In-Kwon (Hoo)

Ismertető: Lee Yeon Seo sorsa tragikus. Meghaltak a szülei, egy baleset következtében elveszítette a látását és fel kellett adnia az álmát, az egyetlen dolgot, amit szeretett: hogy balerina legyen. Így hát nem csoda, hogy egy "jéghercegnővé" vált. Rideg és elutasító, éles nyelvű, mogorva, aki semminek sem tud örülni, és legfőképpen: nem hisz a szerelemben. Ezzel szemben Kim Dan egy optimista, bajkeverő angyal, akit azzal bíznak meg, hogy találja meg Yeon Seo számára az igaz szerelmet. Ha teljesíti ezt a küldetést, visszatérhet a mennyországba. Az angyallal való találkozása lassan kiolvasztja Yeon Seo jeges szívét, a küldetés mégis veszélybe kerül, ugyanis Dan beleszeret a lányba.



Véleményem: Nagyon nehéz úgy elfogulatlannak lenni egy sorozattal, hogy a kedvenced játszik benne, ráadásul nem is akárhogyan. Ez már megint egy olyan sori, amit Kim Myungsoo miatt kezdtem el nézni. Aki követi a blogom egy ideje, az tudja, hogy nagy Infinite rajongó vagyok, és amit csak lehet, megnézek a fiaimtól. Így került listára ez a sori, méghozzá legelőre, megelőzve mindegyik másikat.

A sorit a legelejétől, hétről hétre néztem. Komolyan, nincs is annál jobb, mint mikor hétről hétre vársz egy sorozatot. Nagyon régen néztem már így valamit, még talán anno a Teen Wolfnál. Úgyhogy nagyon szomorú voltam, mikor vége lett, nem csak azért, mert egy nagyon jó sztori volt, hanem a hangulata, meg az izgalom miatt is, hogy na, ma megint soris nap nap van. Szóval, akkor most megpróbálom nektek összefoglalni a véleményem, lehetőleg fangörcsök nélkül. Az esetleges kilengéseimet kérlek bocsássátok meg.

A sorozat alaptörténete nem valami egyedi, vagy különleges, igazából ezer sorozatban, ezer fimben, ezer könyvben találkoztunk már ezzel a történettel. Egy angyal beleszeret egy emberebe, és a végsőkig küzdenek a szerelmükért, ami persze tiltott. Tényleg nem valami újszerű ötlet, de valljuk be: mindannyian szeretjük ezt a történetet. Még ha ezelőtt már ezren el is mesélték, kicsit másként, kicsit más szemszögből, akkor is: ez olyan, mint a Rómeó és Júlia. Hiába ismerjük a sztorit, attól még ezredszerre is ugyanolyan jó tud lenni; persze, ha jól van megcsinálva, és ha ad valami újat, amit előtte a többi ilyen nem adott. Szóval a lényeg, hogyha ugyan ezerszer-elmesélt is a történet, akkor is szerethető. És ebben a sorozatban nagyon sok dolog volt, ami különlegessé, egyedivé és mássá tette a történetet.

Nos, az alaptörténetet már el is mondtam. Adott Kim Dan, az angyal, aki mindig valami megbízást teljesít a földön, és most megkapta az utolsót: érje el, hogy Yeon-Seo szerelembe essen. Ha sikerrel jár, hazatérhet a Mennybe. Ha nem... nos, akkor megszűnik létezni. Az persze nem volt benne a pakliban, hogy Dan is beleszeret a lányba, ami elméletileg tilos, és korábban már megtörtént: elég tragikus kimenetellel. Ez a fenyegetés tehát, hogy Dan megszűnhet létezni folyamatosan a feje felett lebeg, és elég sok szabály van, amit be kell tartania, különben pont, pont, pont. Dannak persze nincs könnyű dolga, hisz nem véletlenül kapta épp Yeon-Seot. A lány ugyanis mindent akar, csak szeretni nem. Yeon-Seo életében - ahogy az lenni szokott - rengeteg tragédia történt, rengeteg embert veszített el, és olyanok verték át, és szúrták hátba, akiktől a legkevésbé várta, így érthető, hogy egy zárkózott, mogorva és a-néző-szeretné-pofáncsapni lány lett belőle, aki inkább taszítja, mintsem vonzza az embereket. Egy szó, mint száz, Dannal ennél jobban ki sem szúrhattak volna.

Meg kell mondjam, a sorozat igazi bája a kémia volt a két karakterek között. Mint a molotov-koktél két alapanyaga; robbantak, hacsak egymásra néztek. Hogy fér meg egy fedél alatt egy ateista lány meg isten egyik angyala anélkül, hogy le ne tépjék egymás fejét? Arról nem is beszélve, hogy Kim Dan optimizmusa és bizalma az emberekben nem egyszer verte ki a biztosítékot a gyanakvó és pesszimista Yeon-Seonál.
Yeon-Seo stílusa már az első részben hanyatt vágott. Nem is tudjátok, mennyire szeretem ezeket a lázadó, (kissé) ellenséges karaktereket. Már iszonyúan unom a kis ártatlan, mit sem sejtő, alázatos kislányokat a sorozatokban (főleg akkor ha ezek a tinédzserként viselkedő nők már harmincon túl vannak). Szóval már az első részben fellélegeztem. A dölyfös Yeon-Seo egyébként nagyon szerethető volt, jól átjött, amit képviselt, amiért és ahogyan harcolt. Volt tartása, voltak nagyon szerethető és elismerésre méltó pillanatai. Nem hisztizett, mindent ésszel és érvekkel próbált megoldani, nem adta fel, nem várta el másoktól, hogy megoldják a problémákat helyette, hanem igenis ment, és a kezébe vette a dolgokat. Nem volt hajlandó beletörődni az elkerülhetetlenbe, és ezt nagyon tisztelem benne, Nem hozott hülye döntéseket, amiktől a néző szerette volna kivágni a  TV-t az ablakon, és ez iszonyú sokat dobott nem csak a karakterén, hanem az egész sorin is. Sajnáltuk is őt, meg nem is, szerettük is meg nem is, de azért a végére mind megkedveltük, és szurkoltunk érte/értük.

Kim Dan persze egyáltalán nem ilyen volt. Az elején iszonyúan naiv volt, de azon az aranyos módon, amit az ember megmosolyog. Párszor arra gondoltam "milyen szép, hogy valaki úgy bízik az emberekben, mint ő."  Mintha az embereknek nem lettek volna hibáik, és mind megbízhatóak, jóravalóak lettek volna. Úgyhogy fájt érte a szívem, mikor rádöbbent, hogy tévedett, és csalódott, mert az emberek olyanokra voltak képesek, amiket ő nem hitt el Yeon-seonak, aki párszor megpróbálta felvilágosítani erről. Ne jó, de ne vegyük ilyen komolyra a szót, ez nem az a sorozat. Dan a legjófejebb angyal volt, akit valaha láttam. Amekkora hülyeségeket ez csinált, meg mondott, meg amilyen lehetetlen helyzetekbe ez belekerült, hát komolyan, minden elismerésem annak, aki ezt kitalálta. Nem volt olyan jelenete, amin ne kellett volna nevetni. A külföldi ismertetőben a "játékos" jelzővel illették, de ő inkább szeleburdi és komolytalan volt, aki állandóan bajba került. Nagyon rég találkoztam ilyen jó fej és szerethető férfi főszereplővel, szóval le a kalappal.

Külön kiemelném a szereplők közül Hoo-t, aki Dan mentora, felettese, tanára vagy nem is tudom milyen volt. Ő vigyázott Danra, ami azt jelenti, hogy ő rohangált és hozta helyre, amit Dan elszúrt, ő szidta le részenként legalább kétszer, amiért ilyen kelekótya és felelőtlen, és ő próbálta meg észhez téríteni - mondanom sem kell, nem sok sikerrel. Ő is hozott áldozatokat, és bebizonyította, mennyire szerette Kim Dant, amivel alaposan megsiratott engem, és még szerintem sok más nézőt is. 

Hogy a harmadik főszereplőről, Kang-Wooról mit mondjak, azt nem tudom. Az ő története szomorú volt ugyan, és én nem vagyok egy lelketlen dög, úgyhogy persze, megértettem őt, sajnáltam is egy kicsit, de amúgy ki nem állhattam a hülye megszállott, minden-lében-kanál fejét. Kang-Woo volt Yeon-Soo balett tanára, akkor jött a városba, mikor a lány visszanyerte a látását, és eltökélte, hogy kerül amibe kerül, ő bizony újra híres balett táncost farag belőle. Sok helyen olvastam, hogy szerették őt, különböző okok miatt, és ne kövezzetek meg, nekem nem jött be a karaktere. Amúgy van egy vicces sztorim hozzá: SPOILER! én az elejétől fogva sejtettem, hogy ki ő, és mondogattam is a részek alatt, és aztán mikor igazam lett szó szerint felpattantam, és körbeugráltam a házat azt kiabálva, hogy "Én megmondtam! Én megmondtam! Én megmondtam!" Szerencsére ezt a jelenetet senki sem látta. Lehet akkor a zárt osztályról írnám nektek ezt a bejegyzést. SPOILER VÉGE! Lényeg a lényeg, én nem csíptem a csávót. Eleve megszállott volt: egy olyan lányt üldözött, aki isten tudja mióta halott volt. Ahelyett, hogy elengedte volna, belé kapaszkodott, és úgy gondolta, joga van birtokolni valakit, aki nem volt az övé. Úgy járt Yeon-Seo után, hogy normál esetben az ember már távoltartási végzést kérne ellene. Nem egyszer szerettem volna belefojtani valamibe, mikor csak úgy random felbukkant körülötte, vagy éppen megpróbálta Dan-t eltüntetni a közeléből, mintha bármiféle indok őt feljogosítaná erre. Persze megértem - sajnos - a srácot, de ettől nem kedveltem meg. A végére már olyan megszokott lett, hogy ott van, ahol nem kéne, és már előre tudtam, hogy na, ő most tönkre fogja tenni a szerelmeseink romantikus pillanatait valami pesszimista beszólással. De a végére azért megkedveltem, és örültem, hogy az ő dolgai is jóra fordultak, mert megérdemelte.

SPOILER Yeon-Seo családjából egy valakit emelnék ki, ő pedig Ru-Na. Ő volt a balett táncos, Ni-Na nővére. Ni-Na szegény mindig csak egy kis második volt Yeon-Seo mellett, az ő árnyékában élt, így érthető, hogy nem csak ő, a családja is szerette volna Ni-Na-t látni a főszerepekben Yeon-Seo helyet. Először azt hittem, Ru-Na egy velejéig romlott ember, akit semmi sem állít meg abban, hogy elérje a célját. Azzal a címszóval, hogy ő mennyire szereti a húgát próbálta meg eltenni láb alól Yeon-Seot, és én eleinte azt hittem, hogy szimplán csak egy romlott ember. De aztán a sori készítői feladták nekünk a leckét: Ru-Na jelenetei alá bevágtak egy bizonyos kísértetiesen csengő, akár túlviláginak is ható zenét. Először azt hittem, a lány is egy angyal, vagy legalábbis az volt. Részről részre vártam, hogy ez kiderüljön, de semmi, továbbra is csak beadták azt a zenét a jelenetei alá, én meg ültem, és rágtam a körmöm, hogy mi a franc ez... aztán rájöttem. A lány megőrült, és ezt ezzel a zenével próbálták felerősíteni vagy a tudtunkra adni. A végére már látszott is, hogy Ru-Na őrült, azon a pszichiátriai módon, nem volt épeszű. Ezzel csak azt akartam elmondani, hogy iszonyú jól megcsinálták, még ha nekem nem is esett le először. Az a zene az ő őrületének szimbóluma volt, és annyira, de annyira jól hatott a jelenetei alatt, hogy libabőrös lettem tőle. Még ha nem is kedveltem, nagyon szerettem a jeleneteit, talán emiatt. SPOILER VÉGE.

Hogy ismét egy kicsit komolyra vegyük a szót: az egész sorozatnak a legnagyobb érzelmi központja a remény volt. Dan reménye az emberek és Isten felé. Yeon-Seo reménye a kegyelem felé. Hoo reménye Danban. Az én reményem, hogy nem fognak brutális módon megsiratni. Minden szereplő reménykedett valamiben, céljaik voltak, sebeik, amik visszahúzták, akadályozták, hátráltatták őket, vagy épp ostoba döntések meghozatalára késztették őket. A remény az első résztől az utolsóig megvolt. Ahogy a bizonytalanság és a fenyegetés is, hogy hiába minden remény, és hiába az imáik meg a küzdelmük, végül minden összeroppanhat. A sori vidámnak indul, tele van élettel, vicces, poénos helyzetekkel, ami kitart legalább a sorozat háromnegyedéig. Ott egy picit elsötétednek a dolgok, hisz Dan ideje lassan lejár, be kell fejeznie  a küldetést, így addigra kevesebb lesz a humor is, és több félelem, az izgalom, a komolyság.  Ezek az érzelmek voltak az egyik alapjai annak a hangulatnak, ami vitte az egész sorozatot.
Plusz pont, hogy nagyon sok balettos rész volt a soriban. Örülök, hogy nem csak említés szintjén volt benne, hanem tényleg be is mutatták az előadásokat, meg a táncokat, a táncosokat, az edzéseiket, a konfliktusaikat, nagyon jó volt nézni.



Ami ezt a kissé átlagos alapsztorit különlegessé tette, azok a szereplők és a hangulat volt. A zenék, az effektek, a hangok, poénok, a helyek, ahol forgatták, a színészek, a kémia; minden egyszerűen adott egy hangulatot a sorozatnak. A történet is hiába ezerszer elmondott, mégis más volt, mert a karaktereink is mások voltak. A történet végére Dan megkomolyodott, Yeon-Soo pedig elkezdte értékelni azokat a kis eseményeket, boldogságmorzsákat, ami jutott nekik. Mindketten harcoltak a szerelmükért - ami nyilvánvaló okokból tiltott volt. A karakterfejlődések szuperek voltak. Dan, aki az elején szabálykövető angyal volt most fellázadt. Yeon-Soo, aki hitetlen volt most hinni kezdett. Kang-Woo, aki semmi értelmet nem látott az életben most reménykedni kezdett. Szóval tényleg, annyira szuperül megcsinálták, nem hiába bőgtem végig az utolsó két részt. Ó, és persze volt benne akció, meg izgulni való is bővel. És ha azt hiszitek, tudjátok, hogyan fog végződni ez a történet, akkor tévedtek!

Nem is tudom, mi rosszat mondhatnék a sorozatra. Gondolkodtam, hogy mi nem tetszett, vagy mi az, ami gyengére sikerült, de igazából ha volt is ilyen, akkor annyira nem tűnt fel. Talán a vége volt az, amit elsőre nem nagyon értettem, de így később visszagondolva meg emésztgetve a történteket már van értelme. Ez tényleg csak az az élvezni való sorozat, amit az ember leül, és néz, mert megnevetteti, megsiratja. Lehet azért volt nekem ilyen jó élmény, mert hétről hétre néztem. Szerintem ha még nem láttátok, ti is így nézzétek, kisebb kihagyásokkal, adjátok meg a módját, hogy átjöjjön a hangulat, ne egyszerre daráljátok le.

__________

És egy icipicit hadd dicsérjem Kim Myungsoot, aki Kim Dant játszotta. Szinte az összes sorozatát láttam már, még akkor is, ha még nem írtam róla nektek véleményt, és nagyon-nagyon fura látni, mennyit fejlődött a sorikkal. Az utóbbi, a Ruler: Master of the Mask volt az, ami iszonyúan megdöbbentett. Úgy játszott, hogy én csak tátogtam, mint a hal, sokszor csak azért tekertem vissza, mert újra látni akartam az arckifejezését, vagy éppen a hangját akartam hallani, ahogy valamit mondott. Itt, az Angel's Last Mission: Love-ban pedig egy eddig nem látott karaktert formázott meg: ezt a játékos, bajkeverő és optimista angyalt, és mégis iszonyú jól csinálta. Ő eredetileg énekesként debütált, mégis egy pár színésznek tanult embert lepipál az alakításával. Iszonyatosan jól átadta a dolgokat, nem is értem, hogy csinálja. Szóval nagyon büszke vagyok rá, nagyon sokat fejlődött.

Where Stars Land

2018. december 29.
Műfaj: romantikus, melodráma

Részek száma: 32 (félórásak)

Dátum: 2018

Ismertető: A sorozat főhősei az Icheon Nemzetközi reptéren dolgoznak. Han Yeo Reum egy kedves, aranyos nő, akinek hatalmas elvárásai vannak saját magával szemben: mindent jól szeretne csinálni, meg akar felelni a feletteseinek. Ezzel szemben a reptér egyik osztálya sem kedveli, mindenki "időzített bomba"-ként beszél róla, mert ha helyzet van, az igazságérzete eluralkodik rajta, és nem megfelelően kezeli a helyzetet. Lee Soo-Yeon ezzel szemben egy higgadt, távolságtartó férfi, aki mindent jól csinál, még sincsenek barátai, és nem is akar közel kerülni senkihez. Mikor Han Yeo Reum átkerül az Utasszolgálathoz, ahol Soo-Yeon is dolgozik, a két főszereplő élete összefonódik. Ám semmi sem olyan egyszerű, mint látszik, hiszen Lee Soo-Yeon fájdalmas titkot rejteget, amit nem akar felfedni: ő csak egy egyszerű életre vágyik, de minden összeesküszik ellene/ellenük. Vajon Lee Soo-Yeon élhet normális éltet, vagy minden tönkremegy? És vajon a két főhősünk együtt lehet, vagy végül mindketten Soo-Yeon titkának áldozatai lesznek?

Főszerepben: Lee Je-Hoon (Lee Soo-Yeon), Chae Soo-Bin (Han Yeo-Reum), Lee Dong-Gun (Seon In-Woo), Kim Ji-Soo (Yang Seo-Koon), Kim Kyung-Nam (Oh Dae-Gi), Lee Soo-Kyung (Nam Young-Joo), Ro Woon (Ko Eun-Sub) és Ahn Sang-Woo (Kong Seung-Cheol)



Véleményem: Ennek a sorozatnak azért álltam neki, mert láttam egy nagyon jó videót az egyik részéből facebookon, és nagyon megtetszett. Bevallom, teljesen másra számítottam, mint amit kaptam, de ennek az is lehet az oka, hogy nem olvastam el, mi a sorozat műfaja. Na de nehogy azt higgyétek, hogy csalódtam, mert szó sincs erről! Sőt, még sokkal jobban tetszett, mintha azt kaptam volna, mint amit vártam!

Ez volt az első olyan sorozatom, ahol egyáltalán nem a cselekményen volt a hangsúly, hanem sokkal inkább a szereplők lelki világán, cselekedetein, gondolatain, múltján. Azért írom, hogy ez volt az első, mert sokszor olvastam ilyen sorozatok ismertetőit, és nem álltam neki, mert azt hittem, unalmasak lesznek. De ez a sorozat cseppet sem volt unalmas, és most már sokkal nagyobb bátorsággal állok majd neki hasonlóknak.

A történet az Icheon reptéren játszódik, és a cselekmény, amiről ugye írtam, hogy nem hangsúlyos, mind a reptéren történő incidensek körül forog. Bevallom, én nagyon szerettem ezeket a jeleneteket, mert nagyon érdekes volt, hogy mivel kell egy átlagos reptéri dolgozónak megküzdenie minden nap, milyen elvetemült emberek, hisztérikus és agresszív utasok vannak.  Tényleg nagyon élveztem ezeket a jeleneteket.

De amit még jobban élveztem, azok a szereplőink, és a köztük lévő kapcsolat volt. Kezdjük is először Han Yeo-Reummel. Ez a lány egy nagyon kedves, szeretetteljes nő volt, aki nagyon szeretett volna mindent jól csinálni, mindig megfelelni a feletteseinek, mégsem sikerült neki soha semmi, bajba került, elrontotta a dolgokat, folyton eltévedt, egyszóval távol állt attól a tökéletes munkástól, aki lenni szeretett volna. Én, és szerintem minden néző mégis azt szerettem benne, hogy megvolt a saját stílusa, amiről akkor sem tudott lemondani, ha ahhoz, hogy megfeleljen egy teljesen más embernek kellett volna lennie. Időzített bombának hívták, és mindig másik osztályra küldték, hogy megszabaduljanak tőle, de még így sem adta fel. Kitartó, és szeretni való karakter volt.

Lee Soo-Yeon viszont pontosan ez volt, aki Han Yeo-Reum lenni akart: tökéletes dolgozó, akivel mindenki meg volt elégedve. Azonban nem voltak barátai, hideg és távolságtartó volt, jól elvolt ő a maga kis világában, és egyszerűen csak normális akart lennie; ami hát valljuk be, nem egyszerű egy olyan nővel a közelében, mint Han Yeo-Reum. Ami Lee Soo-Yeonnal történt, az szerintem borzalmas, és minden csodálatomat kiérdemelte, hogy erős maradt, és próbált átlagos életet élni úgy, hogy ő maga cseppet sem volt az. Nagyon tetszett, hogy azzal tartották fent a figyelmünket, hogy a múltjáról nagyon lassan csepegtették az infókat. Nem rögtön az első pár részben tudtuk meg, hogy mi történt, hanem szinte még az utolsó részekben is voltak érdekességek.

A sorozat műfaja melodráma, és ezt a történetet tényleg túl lehetett volna dramatizálni, de mégsem tették meg. Nem voltak felesleges sírások, hanem minden tényleg teljesen valóságos volt, és pont emiatt facsarta ki a nézők szívét. Na de persze volt benne nevetés is bőven, ami feldobta kicsit a hangulatot.

A személyes kedvencem Soo-Yeon és In-Woo kapcsolata volt, akik ugyebár így vagy úgy, de testvérek voltak. Valahogy végig tudtam, hogy mi áll annak hátterében, hogy In-Woo ekkora bunkó volt Soo-Yeonal, és alig vártam, hogy kiderüljön, és konkrétan ki is mondják. Aztán persze jól meghatódtam, és végig vigyorogtam az egész jelenetet. SPOILER In-Woo egész idő alatt védte Soo-Yeont, még ha elég hülye módon is, és tényleg, valahényszor aggódott érte én mindig úgy sajnáltam, de közben örültem is annak, hogy valójában nem utálja az öccsét. Azzal pedig, hogy az utolsó pillanatban ott volt, ahol lennie kellett mindent megbocsátottam neki.SPOILER VÉGE
A főszereplőink közötti szerelmi szálat is nagyon szerettem. Lassan szerették meg egymást, először megismerték egymás gyengeségeit, erősségeit, és idővel szerettek csak egymásba, szépen lassan, ami nagyon különlegessé tette a kapcsolatukat. Tele volt apró, de romantikus pillanatokkal, és így egyre nőttek az érzéseik, és ez volt az egyik legszebb a sorozatban. 


Na de ott volt a mellékszereplőink is, Nam Young-Joo és Oh Dae-Gi, akiket szintén imádtam. Mindig vártam az ő jeleneteiket, mert legalább olyan érdekes volt, mint a főszereplőink, annyira szép és aranyos volt, hogy nem is tudtam, melyiket várom jobban. De nem csak ők, az összes többi szereplőt is nagyon szerettem. Mindegyik érdekes karakter volt, mindegyikük nagyon egyedi, aranyos, szeretni való volt, és élveztem minden jelenetüket. Nem volt olyan, hogy azt vártam, mikor ér már véget a mellék szereplők jelenete, és jönnek megint a főszereplők. Egyszerűen imádtam minden szereplőt, ami pedig nagyon ritka nálam!

Őszintén megmondom, sokáig nem tudtam, mire számítsak, hogyan ér véget a sorozat. Nem tudtam, hogy azt a tragédiát, ami Lee Soo-Yeonnal történt hogyan lehetne megoldani, hogy van-e egyáltalán esély arra, hogy ő és Yeo-Reum együtt lehetnek, vagy egyáltalán van-e arra esély, hogy Soo-Yeon életben marad a sorozat végére, mert iszonyúan makacs volt. Azok után, ami vele történt baromi erős maradt, és a végsőkig kitartott amellett, hogy ő normális, átlagos életet akar, és akárhogy is lesz, azt idejét Yeo-Reummel akarja tölteni. Annyit de annyit stresszeltem, mi lesz, és végül szerintem nagyon szépen lezárták a történetet. Meghatóra és aranyosra sikerült. 

Az egész sorozat nagyon szép volt, nem voltak benne izgalmak, szóval ne egy akciódús sorozatra számítsatok, de higgyétek el, ennek ellenére tetszeni fog. Én nem egyszer sírtam rajta, főleg az utolsó részeknél, és szerintem az a jó sorozat, ami megríkatja, vagy megnevetteti a nézőt. Szóval én teljes szívből ajánlom mindenkinek, remélem, nektek is épp úgy fog tetszeni, mint nekem!

Tényleg jó leszek így neked? - Lee Soo-Yeon
Már csak attól is megsérülhetsz, hogy az emberek rád néznek... Te nem ismered ezt az érzés, igaz, Lee Soo-yeon? - Han Yeo-reum
Szeressük egymást. Ma. Most. - Lee Soo-Young