Korea ékkövei
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Han Hyu-Joo. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Han Hyu-Joo. Összes bejegyzés megjelenítése

W - Two Worlds

2018. szeptember 23.
Műfaj: fantasztikus, romantikus

Részek száma: 16

Dátum: 2016

Főszerepben: Lee Jong-Suk (Kang Chul), Han Hyo-Joo (Oh Yeon-Joo), Kim Eui Sung (Oh Sung-Moo), Lee Tae-Hwan (Seo Do-Yoon), Jung Eugene (Yoon So-Hee) és Lee Si- Un (Park Soo-Bong)

Ismertető: A történet főhősei két, egymással párhuzamos világban élnek. A való világban él az orvosként dolgozó Yeon Joo, míg a szupergazdag férfi főszereplő, Kang Chul a lány apja által rajzolt "W" című képregény fikciós világában létezik. A lány, aki rajong az apja által rajzolt manhwa főszereplőjéért, egy nap azon kapja magát, hogy bizonyos események hatására a két világ összekapcsolódik, s ő személyesen találkozik az épp vérben fekvő rajongása tárgyával. Az apja úgy akarja befejezni a 10 éves múltra visszatekintő történetet, hogy megöli a főhőst, de ezt valahányszor meg akarja tenni, a lánya szereplőként megjelenik a történetben, s megmenti a főhőst.



Véleményem: Az alaptörténet, hogy Oh Yeon-Joo édesapja Korea leghíresebb képregényének rajzolója: a W-nak. A képregény 10 éves múltra tekint vissza, mindenki rajong a főhős, Kang Chul történetéért; beleértve Oh Yeon-Joot is. A lány egy nap, mikor elmegy apja műhelyébe egy véletlen folytán felfedezi, hogy a két világ között, a képregény és a való világ között van egy átjáró, és Oh Yeon-Joo belerántódik a képregény világába.

Nagyon tetszett ez a sztori. Érdekes volt, egyedi és izgalmas. Minden részben történt valami, egy percig sem unatkoztam. Alig vártam, hogy a két főszereplő számára világossá váljon, mi is történik, kíváncsi voltam a reakciójukra, hogy hogyan alakulnak az események. Olyan hamar végignéztem, hogy szinte sajnáltam, mikor megnyitottam az utolsó részt. Az egész annyira izgalmas volt, főleg mikor behozták a gyilkost is, mint új főszereplőt. Akkor vett egy fordulatot a történet, egy hajsza vette kezdetét a két világ között. Tetszett, ahogy bemutatták a W világát; megvolt a rizikója annak, hogy Kang Chul, vagy akár bármelyik szereplő egyszer csak eltűnhet, hogyha a történetben nem követi a neki kiszabott szerepet, vagy megszűnik főszereplőnek lenni, és már nem lesz rá szükség. Tetszett, ahogy hirtelen megjelent a "folytatjuk" vagy "vége" felirat és mindenki visszakerült a saját világába, mintha tényleg mindez csak egy egyszerű képregény története lett volna. Azok voltak a legjobb jelenetek, mikor a képregény világában történt eseményeket lerajzolva is láthattuk. Ettől valahogy hihetőbb lett az egész világ.

Kang Chul egy iszonyú akaraterővel rendelkező karakter volt, aki ha valamit egyszer a fejébe vett többet nem tágított. Nagyon tetszett az az ötlet, hogy Kang Chul azért volt képes életre kelni, mert nem volt hajlandó elfogadni a teremtőjének (Oh Sung-Moonak) a rá kiszabott sorsát: nem volt hajlandó meghalni, hiába kényszerítette erre a képregény rajzolója. Oh Sung Moo ugyanis rájött, hogy Kang Chult már nem ő irányítja, és így félni kezdett tőle, és minél hamarabb be akarta fejezni a képregényt úgy, hogy megöli a főszereplőt. Kang Chul azonban nem volt hajlandó elfogadni az értelmetlen halált, elutasította azt. Így a saját akaratából képes volt önálló életre kelni, és irányítani a saját sorsát. Mikor rájött arra, hogy a képregény világban a szereplők csak egyféle utat követhetnek (azt, amit a képregény rajzolója kitalált) különben megszűnnek létezni, akkor eltökélte, hogy ad egy új célt a szereplőknek, hogy megakadályozza, hogy eltűnjenek; így nem csak a saját, de mások sorsát is irányítani tudta. Nagyon szerettem a személyiségét, hogy ilyen akaratos és ellentmondó volt, aki nem tűrte, hogy mások irányítsák. Sajnáltam őt nagyon, mikor megtudta, hogy nem más, mint egy manhwa főszereplője, és emiatt csalódottnak, sértettnek érezte magát. De után eltökélte, hogy változtat azon a sorson, amit kiszabtak neki, és végül jóra fordította a dolgokat.

Oh Yeon-Jooban a kezdetben azt szerettem a legjobban, hogy eldöntötte: nem hagyja, hogy az apja megölje Kang Chult, így amikor csak tudott, átment a manhwa világába, és megmentette. Eleinte Kang Chul számára egy igazi rejtély volt, aki mindig akkor bukkant fel, ha meg kellett őt menteni, aztán eltűnt, mint a kámfor. Nekem tetszett ez a felállás. Aztán Kang Chul kezdett rájönni, hogy valami nagyon furcsa dolog folyik körülötte, furcsállta, hogy Oh Yeon-Joo mindent tud róla, és tudnia akarta, miért. Yeon-Joo pedig nem volt hajlandó elmondani neki, a végsőkig védelmezni akarta. Szerettem a főhősnő karakterét, és nagyon sokszor sajnáltam is őt. Mindig ő itta meg a levét vagy az apja, vagy Kang Chul döntésének. Szerettem a kezdetben kissé szeleburdi és őrült viselkedését, utána pedig az eltökélt nőt, aki lett belőle.

A gyilkos megjelenésével fordult a kocka, és a képregény egy olyan világgá vált, amit a gonosz irányított. Utáltam ezeket a részeket. Nagyon fel tud idegesíteni, mikor a gonoszok uralkodnak, és keresztbe tesznek a főszereplőinknek, de nagyon izgalmas részek voltak, a körmöm rágtam, hogy vajon ki lesz a gyorsabb, ki lép először, ki fog győzni.
 
Sokáig fogalmam sem volt, hogyan fog véget érni ez a történet. Kétszer is azzal "fenyegettek" minket, hogy csúnya vége lesz. Nem is tudom, igazából mit vártam, bár azt biztos, hogy tudtam, hogy jó vége lesz. Egyszerűen csak el sem tudtam képzelni, milyen befejezést kaphat a sztori. 


Meglepődtem azon, milyen eseménydús, izgalmas történetet hoztak össze, és imádtam minden percét. Egyetlen dolog volt, ami nem tetszett: hogy a szereplőink túl hamar szerettek egymásba. Olyan gyakran csinálják ezt sorozatokban és annyira el tudják rontani vele a dolgokat. Ha kicsit több időt töltöttek volna együtt, több időt adtak volna nekik, hogy egymásba szeressenek jobb lett volna. Na de sebaj. Én mindenféle képen ajánlom nektek ezt a sorozatot, mert iszonyú egyedi története van, a karakterek és a színészek is nagyszerűek, és izgalomban sincs hiány.

"Most, hogy pénzt, hírnevet és elismerést szerzett már nincs szüksége rám. Megteremtett és szenvedésre ítélt. Azzal vált sikeressé, hogy hullámvasúttá változtatta az életemet." – Kang Chul

"Kang Chul: Nem tud alkohol nélkül élni. Nincs akarata. Belül mindig is lúzernek érezte magát. Ezért teremtett meg engem, egy férfit, aki fiatal, sikeres, egészséges és népszerű. Valakit, akinek erős akaratereje van. Valakit, aki a maga tökéletes ellentéte! Rajtam keresztül akart más életet élni, hogy elmenekülhessen a valóságból!
Oh Seong Moo: Neked adtam mindent, amit én akartam!" 

 "Ez a tökéletes befejezés annak, aki egy gyilkost keresett és végül maga vált gyilkossá." – Kang Chul 

"Ahelyett, hogy ő falna fel engem, én falom fel őt!" – Oh Seong-Moo

Always ~ Only You

2018. február 3.
Műfaj: melodráma, romantikus

Játékidő: 108 perc

Dátum: 2011

Ismertető: Cheol Min egy nem túl beszédes férfi, aki sötét múlttal rendelkezik. Fiatal korában a box volt az élete, 1999-ben bajnok is lett. Ám miután otthagyta uzsorások végrehajtója lett, s 4 évre börtönbe is került. Most egy parkolóban dolgozik, ahol korábban egy öreg bácsi végezte a munkát, és aki összebarátkozott a közelben élő, vak lánnyal, Jung Hwa-val. A lány, aki főiskolás korában szenvedett baleset folyamán veszítette el a látását azzal múlatta az estéket, hogy a bácsival sorozatokat nézett. Most ugyanezt teszi Cheol Min-nel. A sorozatnézés, és közösen töltött idő közelebb viszi egymáshoz a két főszereplőt, s hamarosan szerelem alakul ki közöttük. Mikor azonban felcsillan a remény, hogy Jung Hwa talán újra láthat, Cheol Min bármit megtesz, hogy megszerezze a pénzt a műtétre. De vajon sikerül jól kijönnie a rossz emberekkel kötött üzletből, vagy végleg elveszítik egymást?

Főszerepben: So Ji-Sub (Cheol Min) és Han Hyu-Joo (Jung Hwa)


Online: Youtube 

Vélemény: Mostanában csupa jó filmet fogok ki. Ez a film is nagyon-nagyon tetszett. Én nagy romantikus vagyok, bár a melodrámákat nem szeretem annyira, és a sok drámázás sem az én stílusom, de egy jó kis romantika mindig le tud venni a lábamról. És ez a film most pontosan ezt tette.

Cheol Min egy árva srác volt, akit az élet rossz irányba sodort, de ő megmaradt egy jó embernek. Nagyon szerettem őt, ő volt a példa arra, hogy a durva külső érző szívet takar. Nem volt egy beszédes ember, de Jung Hwa-nak megnyílt, ahogy a lány is neki, s magányos emberekből mindketten találtak végre maguknak egy társat. 

Cheol Min rengetegszer bebizonyította, hogy a szeretett nőért bármire képes, és néha megszakadt érte a szívem. Nagyon sokat sírtam ezen a filmen, néha olyan helyeken is, ahol más nem tette volna. De ez a srác minden együttérzésem és empátiám előhívta. Igazán tiszteltem és szerettem őt. Tényleg sok mindent feláldozott a lányért, és a végsőkig védelmezte. Annyi, de annyi mindenért sajnáltam, és szerettem őt! Amiért kerülte a lányt, mert úgy gondolta, csalódna benne, amiért nem nézett rá a végén, mert elcsúfult az arca, amiért bűntudatot érzett, mert az a baleset kicsit az ő hibája is volt... Amiért olyan odaadóan szerette és védelmezte Jung Hwa-t.

Jung Hwa előtt le a kalappal. Tudom, a hozzá hasonló emberek iszonyúan erősek, és ő most bebizonyította, hogy csak azért, mert valaki vak még nem jelenti azt, hogy az élete véget ért, és nincs tovább. Egy életvidám lány volt, aki állandóan mosolygott, aki teljesen egyedül is jól megvolt. A végén kicsit haragudtam rá, amiért nem ismerte fel egyből Cheol Min-t, de tudom, hogy nem jogosan, hisz már hogy ismerte volna fel? És itt megint szörnyen éreztem magam Cheol Min miatt, akit nagyon bántott, hogy a lány nem ismerte fel őt. Mivel ő szenvedett, én is szenvedtem vele. A végén aztán megbocsátottam Jung Hwanak, mert minden szépen alakult. 

Nagyon tetszettek a boxos jelenetek, jól meg voltak csinálva. Azon a bizonyos fontos boxmeccsen én jobban féltem szerintem, mint Cheol Min. Nagyon drukkoltam neki, és minden ütésnél, amit kapott hangosan felszisszentem. Ami utána történt vele, attól én még mindig sokkos állapotban vagyok, nagyon-nagyon igazságtalannak tartottam, csak ültem, mint egy rakás szerencsétlenség, és azt mondtam, az nem lehet...



Jung Hwa és Cheol Min eszméletlen aranyosak voltak együtt. Minden jelenetet imádtam. Nagyon szép volt, ahogy Cheol Min vele bánt, ahogy védelmezte, és ahogy viszonyult hozzá. Gyönyörűen lett megcsinálva. Az egész film egy hatalmas érzelmi fröccs, hol vigyorogtam örömömben, hol a szememet törölgettem, mert úgy sírtam, hogy nem láttam a képernyőt. Ezt a filmet egészen biztos, hogy újra és újra megfogom nézni. Egyszerűen imádtam.

"Nem megmondtam neked? Amikor kinyitom a szemem a te arcod akarom látni! De miért... miért hagytál ott?" - Jung Hwa