Korea ékkövei
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lee Jong-Suk. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lee Jong-Suk. Összes bejegyzés megjelenítése

W - Two Worlds

2018. szeptember 23.
Műfaj: fantasztikus, romantikus

Részek száma: 16

Dátum: 2016

Főszerepben: Lee Jong-Suk (Kang Chul), Han Hyo-Joo (Oh Yeon-Joo), Kim Eui Sung (Oh Sung-Moo), Lee Tae-Hwan (Seo Do-Yoon), Jung Eugene (Yoon So-Hee) és Lee Si- Un (Park Soo-Bong)

Ismertető: A történet főhősei két, egymással párhuzamos világban élnek. A való világban él az orvosként dolgozó Yeon Joo, míg a szupergazdag férfi főszereplő, Kang Chul a lány apja által rajzolt "W" című képregény fikciós világában létezik. A lány, aki rajong az apja által rajzolt manhwa főszereplőjéért, egy nap azon kapja magát, hogy bizonyos események hatására a két világ összekapcsolódik, s ő személyesen találkozik az épp vérben fekvő rajongása tárgyával. Az apja úgy akarja befejezni a 10 éves múltra visszatekintő történetet, hogy megöli a főhőst, de ezt valahányszor meg akarja tenni, a lánya szereplőként megjelenik a történetben, s megmenti a főhőst.



Véleményem: Az alaptörténet, hogy Oh Yeon-Joo édesapja Korea leghíresebb képregényének rajzolója: a W-nak. A képregény 10 éves múltra tekint vissza, mindenki rajong a főhős, Kang Chul történetéért; beleértve Oh Yeon-Joot is. A lány egy nap, mikor elmegy apja műhelyébe egy véletlen folytán felfedezi, hogy a két világ között, a képregény és a való világ között van egy átjáró, és Oh Yeon-Joo belerántódik a képregény világába.

Nagyon tetszett ez a sztori. Érdekes volt, egyedi és izgalmas. Minden részben történt valami, egy percig sem unatkoztam. Alig vártam, hogy a két főszereplő számára világossá váljon, mi is történik, kíváncsi voltam a reakciójukra, hogy hogyan alakulnak az események. Olyan hamar végignéztem, hogy szinte sajnáltam, mikor megnyitottam az utolsó részt. Az egész annyira izgalmas volt, főleg mikor behozták a gyilkost is, mint új főszereplőt. Akkor vett egy fordulatot a történet, egy hajsza vette kezdetét a két világ között. Tetszett, ahogy bemutatták a W világát; megvolt a rizikója annak, hogy Kang Chul, vagy akár bármelyik szereplő egyszer csak eltűnhet, hogyha a történetben nem követi a neki kiszabott szerepet, vagy megszűnik főszereplőnek lenni, és már nem lesz rá szükség. Tetszett, ahogy hirtelen megjelent a "folytatjuk" vagy "vége" felirat és mindenki visszakerült a saját világába, mintha tényleg mindez csak egy egyszerű képregény története lett volna. Azok voltak a legjobb jelenetek, mikor a képregény világában történt eseményeket lerajzolva is láthattuk. Ettől valahogy hihetőbb lett az egész világ.

Kang Chul egy iszonyú akaraterővel rendelkező karakter volt, aki ha valamit egyszer a fejébe vett többet nem tágított. Nagyon tetszett az az ötlet, hogy Kang Chul azért volt képes életre kelni, mert nem volt hajlandó elfogadni a teremtőjének (Oh Sung-Moonak) a rá kiszabott sorsát: nem volt hajlandó meghalni, hiába kényszerítette erre a képregény rajzolója. Oh Sung Moo ugyanis rájött, hogy Kang Chult már nem ő irányítja, és így félni kezdett tőle, és minél hamarabb be akarta fejezni a képregényt úgy, hogy megöli a főszereplőt. Kang Chul azonban nem volt hajlandó elfogadni az értelmetlen halált, elutasította azt. Így a saját akaratából képes volt önálló életre kelni, és irányítani a saját sorsát. Mikor rájött arra, hogy a képregény világban a szereplők csak egyféle utat követhetnek (azt, amit a képregény rajzolója kitalált) különben megszűnnek létezni, akkor eltökélte, hogy ad egy új célt a szereplőknek, hogy megakadályozza, hogy eltűnjenek; így nem csak a saját, de mások sorsát is irányítani tudta. Nagyon szerettem a személyiségét, hogy ilyen akaratos és ellentmondó volt, aki nem tűrte, hogy mások irányítsák. Sajnáltam őt nagyon, mikor megtudta, hogy nem más, mint egy manhwa főszereplője, és emiatt csalódottnak, sértettnek érezte magát. De után eltökélte, hogy változtat azon a sorson, amit kiszabtak neki, és végül jóra fordította a dolgokat.

Oh Yeon-Jooban a kezdetben azt szerettem a legjobban, hogy eldöntötte: nem hagyja, hogy az apja megölje Kang Chult, így amikor csak tudott, átment a manhwa világába, és megmentette. Eleinte Kang Chul számára egy igazi rejtély volt, aki mindig akkor bukkant fel, ha meg kellett őt menteni, aztán eltűnt, mint a kámfor. Nekem tetszett ez a felállás. Aztán Kang Chul kezdett rájönni, hogy valami nagyon furcsa dolog folyik körülötte, furcsállta, hogy Oh Yeon-Joo mindent tud róla, és tudnia akarta, miért. Yeon-Joo pedig nem volt hajlandó elmondani neki, a végsőkig védelmezni akarta. Szerettem a főhősnő karakterét, és nagyon sokszor sajnáltam is őt. Mindig ő itta meg a levét vagy az apja, vagy Kang Chul döntésének. Szerettem a kezdetben kissé szeleburdi és őrült viselkedését, utána pedig az eltökélt nőt, aki lett belőle.

A gyilkos megjelenésével fordult a kocka, és a képregény egy olyan világgá vált, amit a gonosz irányított. Utáltam ezeket a részeket. Nagyon fel tud idegesíteni, mikor a gonoszok uralkodnak, és keresztbe tesznek a főszereplőinknek, de nagyon izgalmas részek voltak, a körmöm rágtam, hogy vajon ki lesz a gyorsabb, ki lép először, ki fog győzni.
 
Sokáig fogalmam sem volt, hogyan fog véget érni ez a történet. Kétszer is azzal "fenyegettek" minket, hogy csúnya vége lesz. Nem is tudom, igazából mit vártam, bár azt biztos, hogy tudtam, hogy jó vége lesz. Egyszerűen csak el sem tudtam képzelni, milyen befejezést kaphat a sztori. 


Meglepődtem azon, milyen eseménydús, izgalmas történetet hoztak össze, és imádtam minden percét. Egyetlen dolog volt, ami nem tetszett: hogy a szereplőink túl hamar szerettek egymásba. Olyan gyakran csinálják ezt sorozatokban és annyira el tudják rontani vele a dolgokat. Ha kicsit több időt töltöttek volna együtt, több időt adtak volna nekik, hogy egymásba szeressenek jobb lett volna. Na de sebaj. Én mindenféle képen ajánlom nektek ezt a sorozatot, mert iszonyú egyedi története van, a karakterek és a színészek is nagyszerűek, és izgalomban sincs hiány.

"Most, hogy pénzt, hírnevet és elismerést szerzett már nincs szüksége rám. Megteremtett és szenvedésre ítélt. Azzal vált sikeressé, hogy hullámvasúttá változtatta az életemet." – Kang Chul

"Kang Chul: Nem tud alkohol nélkül élni. Nincs akarata. Belül mindig is lúzernek érezte magát. Ezért teremtett meg engem, egy férfit, aki fiatal, sikeres, egészséges és népszerű. Valakit, akinek erős akaratereje van. Valakit, aki a maga tökéletes ellentéte! Rajtam keresztül akart más életet élni, hogy elmenekülhessen a valóságból!
Oh Seong Moo: Neked adtam mindent, amit én akartam!" 

 "Ez a tökéletes befejezés annak, aki egy gyilkost keresett és végül maga vált gyilkossá." – Kang Chul 

"Ahelyett, hogy ő falna fel engem, én falom fel őt!" – Oh Seong-Moo

While You Were Sleeping

2017. november 22.
Műfaj: fantasztikus, romantikus

Részek száma: 32 (félórásak)

Dátum: 2017

Főszerepben: Bae Suzy (Nam Hong-Joo), Lee Jong-Suk (Jung Jae-Chan), Jung Hae-In (Han Woo-Tak) és Lee Sang-Yeob (Lee Yoo-Beom)

Ismertető: Hong-joo, aki különböző szerencsétlenségeket álmodik meg, amelyek rendre beteljesülnek, találkozik egy ügyésszel, Jae-chan, aki bár maga sem akar hinni benne, szintén megálmodja a jövőben bekövetkező eseményeket. Ketten mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák ezek bekövetkeztét, megmásítva a jövőt.

Előzetes videó: https://www.youtube.com/watch?v=NxVsytgU36M

Online: Viki.com

Vélemény: Attól kezdve néztem ezt a sorozatot, hogy elkezdődött. Másokkal ellentétben én szeretem így csinálni, hisz így minden héten van valami, amit várhatok, és nem az van, hogy egybe bepuszilom, aztán a végén nem is emlékszem a jó részekre, mert olyan hamar végignéztem, hogy nem volt időm megemészteni a történteteket. És hát bevallom nektek, ez volt az a sorozat, amit hétről-hétre tűkön ülve vártam, siettem haza suliból, hogy leülhessek, és megnézhessem az új részeket. 

Az eleje egy kicsit döcögött nekem. Bár eleve nagyon tetszett az alapsztori, miszerint Hong-Joo álmában képes előrelátni a jövőt, bár sajnos mindig csak a tragikus történéseket, s emiatt lelkileg egy kissé ki van készülve; ami érthető. Az első két részben azonban néhol eléggé összezavarodtam, mert a készítők úgy ugráltak a megálmodott jövő és a valóság között, hogy semmi sem utalt arra, most épp melyik idősíkban is vagyunk. Amikor azt hittem, valaki meghalt, egy hirtelen vágással visszaugrottunk a történések elejére és felbukkant az egyébként halottnak hitt szereplő, én meg csak kapkodtam a fejem, hogy akkor most mi is van. De aztán a készítők a következő részektől már nagyon szépen bemutatták ezeket az álmokat, majd pedig a valóságot, ahogy tényleg megtörténnek az álomban látott képek. Úgyhogy nem tudom, hogy az első pár részben direkt lettek ilyen... "hirtelenre" megcsinálva ezek a jelenetek, vagy csak ők maguk is rájöttek, hogy hát máshogy kellene. A lényeg, hogy hála a jó égnek pár rész után már minden világos.

Na és akkor lássuk is a történetet. Eleve nagyon tetszett, hogy felépítették. Már rögtön az első rész első kockáin kiderült minden, és azt is megtudtuk, hogy Hong-Joo bár mindig felírta kis cetlikre az épp megálmodott tragédiát, és a dátumot, sosem próbálta megakadályozni, hogy megtörténjenek. Így nagyon szépre sikerült, hogy Jae-Chan rá tudta venni, hogy igenis akarja megakadályozni ezeket az álmokat.
*Vágás*
Ugorjunk vissza egy pillanatra oda, hogy Jae-Chan még nem tud Hong-Joo álmairól. Először is, imádtam a srác első jeleneteit, és a belépőjét. Jót nevettem, mikor Hong-Joo lekoptatta őt, mikor jó szomszédhoz méltóan sütit vitt nekik. Már ott nagyon megszerettem őt. Na de volt nekem egy kis furcsaság az elején, amibe bele kellett szoknom: eleve a történet ismertető jól átvert engem, SPOILER hisz arról írt, hogy egyedül Hong-Joo képes megálmodni a jövőt. Erre nem sokkal később már arra eszméltem, hogy Jae-Chan is képes erre, és ha ez még nem lenne elég, a harmadik főszereplőnk, Woo-Tak is. Micsodamicsodamicsoda? Az első pár epizódban én ezt rém furának és mi több, túlzásnak tartottam. Mert mégis minek három álmodó? Mit fognak kihozni ebből? De aztán nagyon-nagyon megörültem, mert végül olyan szépen megoldották, és tényleg találtak egy értelmes (már amennyire egy fantasztikus történetben lehet értelmes) magyarázatot arra, miért is vannak így a dolgok. SPOILER VÉGE 

Nagyon tetszett, ahogy a három főszereplőnk élete és története összefonódott, tényleg nagyon szépen be lett bemutatva. Nagyon-nagyon aranyos volt ez a kis trió. És tényleg nagyon ügyesek voltak a készítők, mert ha egy történetben három főszereplő van, akkor ott valaki egészen biztos háttérbe szorul; de itt nem ez történt. Mindenkiről megtudtunk mindent, és mindenkire szántak időt, hogy kidolgozzák a történetüket. Nem az volt, hogy valakinek lezáratlan, vagy felszínes volt a sztorija. 

Volt egy icipici szerelmi háromszög is, ami várható volt, hiszen két férfi és egy női főszereplőnk volt. De ez annyira minimális volt, hogy szinte értelmetlen is megemlíteni. Én is csak azért teszem, mert Woo-Tak-ot nagyon megkedveltem a sorozatban, és kicsit sajnáltam, hogy végül nem kapta meg Hong-Joot. De olyan szépen kezelte ezt a dolgot, hisz nem próbált meg Jae-Chan és a lány közé furakodni, eszébe sem jutott ilyesmi. Összesen talán szerintem két vagy három rész erejéig volt képben ez a háromszög, aztán, ahogy Woo-Tak rájött, hogy Hong-Joo Jae-Chant szereti, egyszerűen nem próbálkozott tovább. És minden elismerésem neki ezért. Ezek után továbbra is mindkettejük barátja akart maradni. És tényleg jó barátok lettek.

Volt egy gyerekkori szál is két főszereplőnk között, ami nekem egy kicsit erőltetett volt az elején. Annyira tipikus volt, hogy pár rész erejéig, míg rá nem jöttem, mit is akarnak kihozni ebből, teljesen elrontotta a sorozat hangulatát. De aztán mindent megmagyaráztak, és beláttam, hogy ez így volt jó és aranyos. Igazából az tetszett nagyon, hogy minden mindennel összefüggött. Nem voltak értelmetlen cselekmények, logikai bakik, vagy elvarratlan szálak, egyszerűen mindennek volt köze mindenhez. A szereplőknek, az álmoknak, a cselekménynek. 

Érdekes volt a három főszereplő, Jae-Chan, Hong-Joo és Woo-tak álmai is. Tetszett, hogy sokszor ugyanazt álmodták meg, csak más kimenettel, és ilyenkor próbáltak rájönni, miben tért el az álmuk, hogy úgy tudják alakítania  történteket, hogy az nekik, és másoknak is jó legyen. Ha már álmok, korábban írtam, hogy Jae-Channak köszönhető, hogy Hong-Joo elkezdte megakadályozni a tragédiákat. Szerintem ez nagyon szép dolog volt, és ez lehetett az első kapocs közöttük. Bár Jae-Chan egy ideig szkeptikus volt ezekkel az álmokkal, azért végül minden úgy lett, ahogy lennie kellett.
 
Imádtam az ügyeket is. Minden részben új, érdekes ügyeket kaptunk, amiket az ügyészeknek és ügyvédeknek meg kellett oldaniuk, és emiatt, meg hát a szereplőink személyiségének köszönhetően volt a sorozatnak egyfajta egyedi hangulata, amit nem tudnék leírni nektek, de szerintem, ti is érezni fogjátok, vagy éreztétek, miközben néztétek. Ez volt az a hangulat, ami az egész sorozatot átitatta, és ami miatt annyira vártam, hogy kijöjjenek a részek.

Na és lássuk a szereplőket. Először is Hong-Joo. Egy totál fura, bizarr lány, aki néha nagyon ciki helyzetekbe keveredett, főleg az első részekben. Tetszett, ahogy elindult a kapcsolata Jae-Channal, volt egy csomó vicces jelenetük. Annak ellenére, hogy bizarr teremtés volt, nagyon érzékeny és törődő is. Sajnáltam őt amiatt, hogy ismeretlen, és néha ismerős emberek halálát álmodta meg, vagy éppen a szerettei fájdalmát. Őrültem, hogy egy idő után meg akarta akadályozni ezeket. És egyébként annak ellenére, hogy sokan szidják Suzy-t a színészkedése miatt, szerintem itt kitett magáért.

Jae-Chan... Róla nem is tudom, mit írjak. Ez volt Lee Jong-Suk-tól az első sorozatom, és bár olvastam, hogy sokan nem tartják őt jó színésznek, nem értem, miért. Mert ezt a karakterét eszméletlen jól hozta. Nagyon sokat lehetett nevetni Jae-Chanen, ő egy kicsit még mindig gyerek
volt, aki szintén mindig megtalálta magának a kínos helyzeteket, és ő is elég fura volt, szóval Hong-Joo-val tökéletesen összeillettek. De ugyan akkor eszméletlen eltökélt is volt az ügyeivel kapcsolatban, és annak ellenére, hogy le akarták őt beszélni, mindig kinyomozta, mi is történt pontosan, és a végén igazságot szolgáltatott. Ezt nagyon tiszteltem benne.  Annyira megsiratott engem az utolsó részben, ahogy még senki. És ilyen fájdalmas sírást sem láttam még sorozatban sem, ami így összefacsarta a szívem. Nem is tudtam, hogy azért sírok, ami történt, vagy mert nem bírom nézni, ahogy ő sír... Úgyhogy szerintem Jong-Suk nagyon jól hozta ezt a karakter, nagyon megszerettette magát velem.

Woo-Tak. Ő volt az, akit nagyon sajnáltam a végén, annak ellenére, hogy félig-meddig boldog befejezést kapott. Mert bár sejthető volt, mégsem ezt érdemelte. Egy végtelenül kedves, önfeláldozó és őszinte srác volt, vicces és szeretni való, aki már az első percektől belopta magát a szívünkbe. Bár sajnáltam őt, örülök, hogy nem kapott happy endet. Nem azért, mert ilyen kegyetlen vagyok, hanem mert muszáj volt valakinek elszenvednie egy veszteséget ahhoz, hogy a történet hiteles maradhasson. És mindennek ellenére végül mégis talált valamit, ami pótolni tudta a veszteségét, így azért mégsem ő az a karakter, aki a legtöbbet vesztette.

És itt jön képbe a másik kedvencem, Choi úr. Na az ő történet szála egy picit klisésre sikerült, de maga a karakter kárpótolt minket ezért. Ám eszméletlen dühös voltam amiatt, ami történt vele! Ő is aztán tényleg sokat szenvedett, és pont emiatt érdemelt volna egy boldog befejezést, nem pedig azt, amit kapott. Ő az a szereplő, akiért megszakadt a szívem. 

Lee Yoo-Beom. Hát igen, minden történetbe kell egy gonosztevő. Őt pedig az első másodperctől az utolsóig utáltam. Még amikor nem is derült ki, hogy ő lesz a negatív karakter, én már akkor ki nem állhattam. :D Valami fura képességem van arra, hogy megérezzem a gonosztevőket, vagy nem tudom. Nem tudtam őt sajnálni egy pillanatra sem. Egyszerűen önző volt, és csak magával törődött, és bárkin áttaposott azért, hogy magát mentse. Undorító dolgokat tett, utáltam, úgy ahogy volt. De az tény, hogy a színész jól alakította ezt a kiállhatatlan karaktert, és mivel nagyon szimpi, remélem legközelebb kifog magának egy pozitív karaktert.

Hű, hát ez elég hosszúra sikeredett. Ebből is látszik, hogy minden apró hiba ellenére nagyon tetszett a sorozat. Megszerettem a színészeket is, remélem, hamarosan új szerepben láthatjuk őket. Nektek pedig teljes szívből ajánlom ezt a sorozatot, mert nagyon klasszra sikerült.
"Ki hinne nekem, ha azt mondanám, láttalak téged álmomban... aztán idejöttem, hogy megváltoztassam, amit láttam... mert annyira szomorúnak tűntél benne... Ki hinné el, hogy megváltoztattam a jövőt?" – Jae-Chan