Korea ékkövei
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jung So-Min. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jung So-Min. Összes bejegyzés megjelenítése

Because This Is My First Life

2017. december 10.
Műfaj: dráma, romantikus, vígjáték

Részek száma: 16

Dátum: 2017

Főszerepben: Lee Min-Ki (Nam Se-Hee), Jung So-Min (Yoon Ji-Ho), Esom (Woo Soo-Ji), Park Byung-Eun (Ma Sang-Goo), Kim Ga-Eun (Yang Ho-Rang) és Kim Min-Suk (Sim Won-Seok)

Ismertető: Nam Se-Hee a 30-as éveinek az elején járó férfi és jelentős jelzálogért cserébe saját otthona van. Igaz nem szeretne házasodni. Vele ellentétben Yoon Ji-Ho hasonló korú nő, és csak álmodni mer egy saját lakásról. A pénzügyi gondok miatt feladta a társkeresést. Mi lesz abból ha ők ketten lakótársak lesznek?


Online: Viki.com

Véleményem: Már nem is emlékszem, hol találtam rá erre a sorozatra... Talán egy Viki-s hirdetést láttam meg, de lehet a facebook dobta elém, nem tudom. Mindenesetre nagyon örülök, hogy elém tévedt ez a vicces, életvidám sorozat. 

Engem már az első részével megvett magának kilóra. Humoros volt, tartalmas, és tudtam, hogy ebből egy nagyon jó kis sorozatot fognak kanyarítani. Igazam is lett. Egész idő alatt egyszer sem éreztem azt, hogy unalmas lenne. Valójában nagyon életszagú sorozatról van szó, ami egyáltalán nem az én műfajom. De a "romantika" (na jó, nevezhetjük ezt egyáltalán így? :D) és a poénok, illetve a karakterek nagyszerűek voltak. Nagyon tetszett, hogy a sorozatban nem kettő, hanem hat főszereplőnk volt. Adott volt Ji-Ho a "fő-főszereplő", és két barátnője, illetve később bejöttek a képbe a fiúk is, így lettek hatan. Jó volt, hogy nem hanyagolták el őket, hanem mindegyikre fordítottak időt, és mindegyikük történetét szépen kidolgozták. Nagyon szerethető karaktereket kaptunk, mindenkinek megvolt a maga problémája, a maga álmai, amivel szerintem minden néző könnyen tudott azonosulni, hisz manapság mi is hasonló problémákkal küzdhetünk. De nem kell megijedni, nem egy tömény életszagú dráma ez. Tele van poénokkal, humorral, aranyos és romantikus jelenetekkel.

És ha már romantikus jelenet, akkor lássuk is a két fő-főszereplőnk kapcsolatát. Mikor az elején meghallottam, miféle szerződést ajánl Se-Hee Ji-Honak, majdnem leestem a székről a nevetésről. Azt gondoltam: na ne már, hogy ilyen tényleg van! Na ne már, hogy ebbe valaki belemegy! És de. Van, és belementek. Én meg csak fogtam a fejem, hogy te jó isten, mi lesz ebből. Hát mondanom se kell, semmi sem volt fenékig tejfel, és semmi sem ment olyan könnyen, mint ahogy azt a kis naiv szereplőink gondolták. De tetszett, hogy miután összeköltöztek, és miután megtörtént az a dolog, amit nem szeretnék elspoilerezni, hátha van, aki még nem látta, utána minden... olyan aranyos volt. Ahogy Ji-Ho és Se-Hee kiismerték egymást, ahogy próbáltak a maguk módján gondoskodni egymásról egyszerűen csak aranyos volt. Szépen vezették le, hogyan is szeretnek egymásba. Itt főleg Se-Hee története volt az érdekes. Szép lassan azért rájöttünk, miért is olyan furcsa őt, mi miatt zárkózott el annyira, és miért nem akar házasodni, vagy úgy egyáltalán miért nem volt senkije. Szomorú történetet kapott ő, és kicsit fájt érte a szívem, de végül is túllépett rajta, úgyhogy én is túlléptem rajta. :D

Az utolsó két részben egy kicsit megijedtem, hiszen a 15. részben még egyáltalán semmi sem volt jó. Féltem attól, hogy össze fogják csapni, és egy kicsit jogos is volt a félelmem. A Ji-ho&Se-Hee szálat értettem, és úgy kellett történnie, ahogy történt. Nem volt nyálas, vagy eltúlozott. Nagyon szépen csinálták meg. Na de Ho-Rang és Won-Seok újraegyesülése nekem túl gyors volt. Tényleg azt éreztem, hogy "na hozzuk össze őket gyorsan, mielőtt letelik az egy óránk". De hát egye fene, mindenben kell lennie fekete foltnak. Emellett viszont egyszerűen imádtam őket. Állandóan veszekedtek, aztán állandóan szakítottak, és persze minden alkalommal "végleg." Ők voltak azok, akik egyszerűen nem tudtak élni egymás nélkül, és akiket "egymásnak teremtett a soros". Nagyon jól kiegészítették egymást, úgy passzoltak egymáshoz, mint a zsák meg a foltja. És minden veszekedésük és megszámlálhatatlan szakításuk mellett is irigyeltem őket. Én is szeretnék egy olyan kapcsolatot, amiben ennyire erős kapocs köt össze minket a barátommal.

Soo-Ji és Sang-Go volt az egyik kedvenc párosom, főleg Sang-Goo miatt. Ő volt a sorozat egyik poénforrása, ő volt az, aki tartotta a lelket a másik két fiúban, ha azok épp válságot éltek meg. De ő maga néha eszméletlen gyerekes viselkedett, amin a néző egyszerűen csak nevetni tudott.


Az elején nem is annyira a történet, mintsem a karakterek fogtak meg.  
Se-Hee egy eszméletlen jó karakter, imádtam őt az elejétől a végéig. Valahol olvastam, hogy azt írták róla "egy kicsit fura". Egy kicsit?! Az nem kifejezés. Nem is tudom, miféle jelzőkkel kellene illetnem őt... Először is karót nyelt. Srácok, ahogy ez a pasi ül az mindent visz. Mint akit szögekre ültettek, de komolyan. Még nézni is kínos, nemhogy egy szobában tartózkodni vele. Ezenkívül semmi humora. Oké, szegény körbe volt véve olyan emberekkel, akiknek szintén elég érdekes humoruk volt, értem én, nem bírta a favicceket. De hát azért na! Nem, nem azt mondom, hogy ez rossz volt, sőt! Iszonyatosan sokat lehetett nevetni rajta. Ráadásul az életfelfogása is annyira... unalmas volt, hogy nem értem, hogy nem savanyodott meg szegény az évek során. Mikor konkrétan kijelentette, hogy "Ebben a házban fogok megöregedni. És a te szobádban fogok meghalni, mert annak a legjobb a szellőzése." hát én nem bírtam abbahagynia  nevetés. Se-Hee az egész életét megtervezte, semmi változást nem akart, örült, hogy minden napja ugyanolyan, és tényleg egy karót nyelt, unalmas, nagyon fura alak volt. És tudjátok, mi a legjobb? Hogy egyáltalán nem változott meg a sorozat végére. Nem ment át nyálas hős szerelmesbe. Csak a gondolkodásmódja változott meg egy egész picit, már más értékeket helyezett előtérbe. És véégre, végre voltak érzelmei. Nagyon sokáig tényleg egy érzéketlen alak volt, aki emiatt sokszor meg is bántotta Ji-Ho-t, persze nem akaratlagosan. De a végére már mosolygott, néha (úgy emlékszem talán kétszer vagy háromszor) sírt is, amit jó volt látni. Röviden és tömeren: imádtam őt. Egy vicces-karót-nyelt karakter volt.

Ji-Ho nekem kicsit érdekes volt. Mikor Se-Hee felajánlotta azt a szerződést, rajta nem csodálkoztam. Belőle simán kinéztem ezt az egészet. Na de, hogy Ji-Ho is belemenjen az már kicsit fura volt. A legelején és az egész sorozatban is hangoztatták, mennyire előnyben részesíti Ji-Ho a szerelmet, főleg, ha házasságról van szó. Ennek ellenére alig vacillált, mielőtt elfogadta volna Se-Hee ajánlatát. Emiatt az egész szerződéses dolog - amellett hogy eszméletlen abszurd és nevetséges volt, amin persze halálra röhögtem magam -, egy kissé hiteltelen lett, mert ellenkezett azzal, amit a a főszereplő Ji-Ho-nk képviselt. De ennek ellenére szerettem őt, aranyos, vidám, mosolygós lány volt. A színésznőt pedig nagyon szeretem, igazán tehetséges, és illett erre a szerepre.

Se-Hee és Ji-Ho családja engem néha nagyon irritált. Egész biztos, hogy kétszer is meggondolnám, mielőtt hozzámennék egy koreai sráchoz, mert nem biztos, hogy kibírnám, amit a családja művel velem. Értem én, tartsuk be a hagyományokat, csináljuk mindent úgy, ahogy mások... de hogy valaki ennyire beleszóljon a magánéletembe, és abba, mit hogyan csináljak, ahogy ezek a szülők tettét az nekem kicsit sok volt. Valahogy a végére sem sikerült megkedvelnem őket, pedig nagyon igyekeztem, kerestem a jó oldalát a dolognak... de nem találtam meg. Furák voltak, maradiak, és irányításmániásak. Mondhatni ők voltak a gonosz karakterek a sorozatban. (Enyhe túlzás).

Ez a sorozat tehát, ahogy a műfaja is mutatja, tele van humoros jelenetekkel, szerethető karakterekkel, és bár nincsenek benne csavarok, legalábbis nem olyan jelentősek, ettől függetlenül egy nagyon jó sorozat, ami fent tartja a nézők figyelmét, és mindenki tűkön ül, hogy megtudja, mi is lesz a hat főszereplőnkkel. Eszméletlen jóra sikerült!

Playful Kiss

2017. október 9.
Műfaj: romantikus, vígjáték

Részek száma: 16 (+ 7 speciális rész)

Dátum: 2010

Főszerepben: Kim Hyun-Joong (Baek Seung-Jo) és Jung So-Min (Oh Ha-Ni)

Ismertető: Egy gimis, vagy tetszés szerint középiskolás lány, (Oh Ha Ni) aki sok éven át, sorstársaival együtt, plátói szerelmet táplál a suli legjobb tanulója (Baek Seung Jo) iránt. A fiú pofátlanul helyes és pofátlanul jó mindenben. Oh Ha Ni ezzel ellentétben a legrosszabb tanuló, béna és tehetségtelen, ráadásul nem a legszebb a lányok között. Végül egy napon összeszedi bátorságát és szerelmi vallomását egy levéllé formázza, amit oda is ad kiszemelt áldozatának. Seung Jo természetesen visszautasítja a lányt, továbbá készségesen kijavítja a helyesírási hibákat a levélben, megfűszerezve azzal, hogy mindenki előtt leégeti. A megalázó szituációt követően Oh Ha Ni-ék új építésű háza egy földrengés következtében összedől, így kénytelenek édesapja gyerekkori barátjához, és annak családjához beköltözni, míg fel nem épül az új ház. Csodálatos véletlen, hogy a régi barát legidősebb fia Seung Jo.




Véleményem: Egy barátnőm ajánlotta a sorozatot, aki anno, még általános iskolában nagyon szerette. Ha még én is általános iskolás lennék, nem pedig majdnem 19 éves, én is biztos odáig lettem volna érte. De így nem voltam. Ne értsétek félre, a sorozattal nincsen baj, egyszerűen csak kinőttem ebből a korból. Túlságosan... gyerekesnek éreztem. Vegyük például a főszereplő lánykánkat, Oh Ha Ni-t, aki állítólag 20 éves, mégis úgy viselkedett végig, mint egy 14 éves tinilány. Ráadásul úgy tapadt a szerelmére, mint a latex. Normális esetben ez egy fiút inkább taszít, mintsem vonz, de hát ez egy sorozat, ennek így kellett lennie; így igyekeztem ezen túllépni. Na de aztán jött a következő dolog, amit nem tudtam elviselni, és nekem is egyet kell értenem Seung Jo-van: én sem szeretem a buta lányokat. Szegény Oh Ha Ni pedig nagyon-nagyon buta volt. Tudom persze, ez volt a történet lényege, de engem nagyon idegesített. Ezt is csak a korom számlájára tudom írni; ha egy fokkal fiatalabb lennék, biztosan nem zavart volna.

Oh Ha Ni tehát valahogy nem nőtt a szívemhez emiatt a gyerekes, butácska viselkedése miatt, de Beak Seung Jo-t nagyon szerettem. Már korábban is írtam a BOF kapcsán, hogy szeretem a "bunkó" karaktereket, mert jó nézni, valójában mit is takar az a gonosz viselkedés, és hogyan változik meg szépen lassan a lány hatására. Hát Sung Jo nem változott semmit. Ő az elejétől a végéig egy beképzelt bunkó volt, akinek olykor voltak nagyon aranyos és nagyon jó pillanatai is, amiért imádni lehetett. És annak ellenére sem voltak vele kapcsolatban negatív érzéseim, hogy sokszor tényleg nagyon durván viselkedett Oh Ha Ni-val. 

A sztori igazából nem szól sok mindenről, nincsenek benne életet megváltoztató fordulatok, de akad bőven vicces, és kínos jelenet, amit az ember élvezhet, és amin kikapcsolódhat. Elképesztő, milyen cikis helyzetekbe tudott Oh Ha Ni keveredni. Sokszor én szégyelltem magam helyett.

A két főszereplőnk pedig ennél jobban nem is különbözhetett volna, mégis emiatt alkottak olyan aranyos párost. Tetszett az a lassú folyamat, ahogy Beak Seung-Jo szépen rájött, hogy bizony ő is fülig beleszeretett a lányba, és hogy onnantól kezdve bunkóból átment rém-cukiba. Ahogy írtam korábban is, ő nem változott sokat a sorozat alatt, nem ment át “jellemfejlődésen”, csupán megmutatta egy új oldalát, amit a nézők szerintem nagyon is kedveltek benne. A lánykánk sem változott sokat a 16 rész alatt, megmaradt annak a kis bugyuta, de kitartó karakternek, akivel már az elején megismerkedhettünk. 

Összességében úgy gondolom, egy jó sorozatról van szó, de nem az én korosztályomnak. Szívesen ajánlom a 13-16 év közöttieknek, akik egy kis gimis/egyetemes romantikára, kikapcsolódásra vágynak.