Korea ékkövei
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2017. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2017. Összes bejegyzés megjelenítése

House Of The Disappeared

2020. július 23.
Műfaj: misztikus, thriller

Játékidő: 100 perc

Dátum: 2017

Ismertető: Mi-Hee-t 25 év börtönbüntetésre ítélik, miután a rendőrség saját családjának meggyilkolásával vádolja. Az igazság azonban az, hogy Mi-Hee már holtan talált rá a férjére a ház alagsorában, kisfiát pedig a szeme előtt ragadták el, és veszett nyoma. 25 évvel később a nőt szabadon engedik, és visszatér a házba, hogy megtalálja eltűnt fiát. Ám hamarosan kiderül, hogy a nő nem lakik egyedül a házban.

Főszerepben: Kim Yun-Jin (Mi-Hee) és Ok Taecyeon (Choi atya)


Online: indavideó, videa (saját fordításom)

Vélemény: Bár a film egy korábbi, másik film témáján alapszik (ezt is bizonyítja, hogy szinte párbeszédről párbeszédre lekoppintották az eredeti filmet), akkor is nagyon furcsa, mennyivel változatosabbak a koreai thriller, krimi, horror történetek, mint a romantikus sorozataik... Míg a drámáik mind egy kaptafára épülnek (egy két ritka kivétellel persze), addig a thrillereik eddig nagyon széles választékot mutatnak be. Bár az is igaz, hogy legtöbbször az ötleteik egészen elképesztőek, de a kivitelezés már nem annyira sikerül. Azt hiszem, itt is ez a helyzet.

Maga az alapötlet fenomenális, ám minderre nem derül fény egészen a legutolsó fél óráig. A másfél órás film első egy órája elég so-so. Az eleje izgalmasan indít, de aztán lelassul, és kicsit befagy a cselekmény. Nagyon lassan bontják ki a történetet, és nagyon lassan is derül fény a dolgok mivoltára, mindezt pedig úgy, hogy valójában az ég világon semmi sem történik bő egy órán keresztül. Nem azt mondom, hogy unalmas, de elég vékony jégen táncol, és alig választja el az első egy óra a filmet az unalmas és a tűrhető kategóriától.

A cselekmények 1992-ben indulnak, amikor Mi-Hee egy ájulásból ébredve hangokat hall az alagsorból, és lerohan, hogy megmentse a fiát, ám a férjét vérbe fagyva találja, a kisfiát pedig hirtelen valami elragadja tőle. A nőt 25 évre börtönbe zárják gyilkosság vádjával, majd 2017-ben kiengedik, mivel torokrákkal diagnosztizálták, így felügyelet mellett hazatérhet. Innentől két szálon folyik a cselekmény. Egyrészt szép lassan látjuk, hogy pontosan mi is történt 1992-ben, másrészt pedig a jelen eseményeket követjük nyomon. Közben fény derül több eltűnésre is a házban, és a misztikus filmekre jellemző furcsaságokat is látunk, de szerintem ennél sokkal, de sokkal többet ki lehetett volna hozni egy ilyen klassz alapsztoriból. 

Bár legtöbbször sokallom a 2-2,5 órás filmek hosszúságát, de ennek a filmnek simán jó lett volna, mert ez a másfél óra nekem kevés volt. Kevés volt a cselekmény, kevés volt a thriller, az izgalom és a misztikum is, pedig az alapsztori megkívánta volna, hogy egy jól kidolgozott filmet kapjunk, aminek a témájából a készítők kihozzák a legtöbbet. Ehelyett azonban szerintem az első 1 óra elég felületesre sikerült. Ha jobban belegondolok, kvázi semmi sem történt, csak kicsit ijesztgettek minket, meg a főszereplőt, illetve egy pici háttérnyomozás is zajlott a házzal kapcsolatban (mint minden misztikus/horror sztoriban), de jóformán semmi sem történt az első 1 óra alatt. Pedig iszonyú sok mindent bele lehetett volna tenni, nagyon jól lehetett volna csűrni, csavarni a szálakat, és egy nagyon izgalmas kis misztikus sztorit össze lehetett volna rakni ebből az alaptörténetből, ami végig leköti az ember figyelmét, és nem csak arra várunk, hogy jöjjön a csavar a film végén.

Az utolsó fél óra azonban valamilyen módon kárpótolt mindenért. Ekkor derült fény a film mibenlétére és itt teljesedett ki az egész, amit az első 1 órában megalapoztak. Itt jött a csavar, amire vártunk, és szerintem ez egy nagyon ötletes, nagyon érdekes és egyedi fordulat volt. Ha a film nagy része nem is sikerült olyan ütősre, az utolsó fél óráért mindenképp megéri megnézni. Kicsit sajnálom, hogy nem hoztak ki belőle annyit, amennyit lehetett volna, mert az alapötlet tényleg nagyon király. Összességében szerintem nem rossz a film, olyannyira nem, hogy mivel nem volt hozzá magyar felirat, így én fordítottam le, és töltöttem fel. :) (Ez az első film fordításom, szóval izgulok, hogy kinek hogy fog tetszeni. *_* ) Mindenképp ajánlom, mert bár kicsit dolgozhattak volna többet rajta, de egyszeri alkalomra érdekes a történet!

(Ha szereted, és anyagilag is támogatnád a munkámat, az alábbi gombra kattintva ezt egy kávé árával megteheted.)

Forgotten

2020. július 12.
Műfaj: thriller, misztikus

Játékidő: 119 perc

Dátum: 2017

Főszerepben: Kang Ha-Neul (Jin Seok) és Kim Moo-Yul (Yoon-Seok)

Ismertető: A 21 éves Jin-Seok új házba költözik apával, anyjával és idősebb testvérével, Yoo-Seokkal. A fiúnak idegösszeomlásai voltak, így gyógyszert kell szednie, ám a kezelésnek köszönhetően normális életet élhet. Egy esős éjjel Jin-seok arra lesz figyelmes, hogy testvérét ismeretlen alakok egy furgonba dobják, és elrabolják. Yoo-Seok 19 nap múlva hazatér, de nem emlékszik semmire az elmúlt napokból. Jin-Seok viszont olyan apróságokat vesz észre bátyján, amelyektől egyre biztosabb abban, hogy nem a testvére tért haza. Mindeközben furcsa és zavaró neszeket hall az előző tulaj holmijait tároló, lezárt szobából.


Online: KATTINTS IDE

Vélemény: Kezdek rájönni, hogy a koreaiak thrillerei nagyon ott vannak. Nagyon király volt ez a film. A történet szépen fel van építve, lassan bontakozik ki, és megrendítő, egy kissé már kiszámíthatatlan. Az elejétől kezdve leköti az ember figyelmét, feszültséget kelt, izgalmas és rejtélyes, és nincs egy perced se, hogy unatkozz. Az események már rögtön az elején beindulnak, és egyre izgalmasabbak lesznek, főleg azután, hogy Jin-Seok bátyját elrabolják, majd a fiú rejtélyes módon hazatér, mi pedig a film utolsó pár percéig semmit sem tudunk arról, hogy mi történt vele abban a 19 napban.

Az egészben az tetszett a legjobban, hogy az ember nem tudta, hogy most ebből mit fognak kihozni. Több csavar is volt a történetben, amire a néző hirtelen köpni-nyelni nem tudott. Milyen ügy áll a háttérben, kik vitték el a fiú bátyját, és az miért változott meg, miután hazatért; ki ő és mit akar, és főleg: valójában kik ezek az emberek? Néhol horror beütése volt, ami csak még jobban fokozta a feszültséget és rángatta a néző idegeit (mivel alapból nem számítottam a horroros beütésre, így egy jelentnél annyira megijedtem, hogy ráborítottam a laptopomra a kávét (R.I.P Suzy - Suzy a laptopom)). A háttérzenék, a szereplők arckifejezései és tettei is nagyon adták a hangulatot, néhol már az a sanda gyanúm támadt, hogy a szereplők totál bekattantak. SPOILER! Az a jelenet, amit a trailerben is mutattak, mikor Yoo-Seok majdnem kiszúrja Jin-Seok szemét a rotringgal, nem volt semmi! A zene alatta, a kamera mozgás, a közelítések, a feszültség: nagyon király volt, az egyik kedvenc jelenetem! SPOILER VÉGE!

Az is tetszett, hogy a végén játszottak az érzelmeimmel, és nem tudtam eldönteni, hogy kit kellene sajnáljak, és ha sajnálom, vajon helyesen teszem-e. Az egész film egy picit tébolyultan is hatott, a hangeffektek, a kameramozgás, a hirtelen vágások, teljesen jól átadta, hogy valami itt nem kóser, és az emberek elméje sem teljesen tiszta. Egy ponton mindenben kételkedni kezdtem, és egyetlen szereplőnek sem hittem. Nem egy olyan film, amit az ember fapofával végig tud nézni, és ez egy pozitívum.

A végén nekem egy kicsit sok volt a duma, túlságosan meg akarták magyarázni a dolgokat, mi miért, mikor és hogyan történt, és nagyon kereken akarták lezárni, ami azért volt egy kissé zavaró, mert a thrillerekben pont az a jó, hogy a végén inkább a nézőnek kell összeraknia a képet, és a készítők nem raknak készen elénk mindent.

Bár egész rövid volt, sikerült bele elég feszültséget és őrületet csempészni, és az a csavar, amit beletettek, hát ütött rendesen. Én mindenkinek ajánlom, mert nagyon klasszra sikerült!

Strong Woman Do Bong Soon

2019. április 7.
Műfaj: romantikus komédia, thriller, fantasy, akció

Dátum: 2017

Részek száma: 16 +1 kiegészítő

Főszerepben: Park Bo-Yeong (Do Bong Soon), Park Hyung-Sik (An Min-Hyuk) és Ji Soo (In Gok-Doo)

Ismertető: Ez a csaj átlagon felüli. Do Bong Soon herkulesi erővel rendelkező "Herkulány". Tárgyakat roppant darabokra puszta kézzel. Habár Bong Soon egy kecses és elegáns nővé szeretne válni, hogy méltó legyen egy férfi szerelmére, nagy sajnálatára nem tudja tagadni szuper erejét. A különleges képességének hála Ahn Min Hyuk testőrévé válik, aki egy videójátékokat gyátró cég igazgatója. Bong Soon gyerekkori barátja In Gook Doo Általános Iskola óta bele van zúgva titokban. Vajon hogy fog reagálni, ha megtudja, hogy szikra pattant ki Min Hyuk és Bong Soon között?De ha mindez nem lenne elég, egy sorozatgyilkos is rettegésben tartja a környéket, amibe Bong Soon akarva-akaratlanul is belekeveredik.



Véleményem: Fogalmam sincs, hogyan álljak neki ennek a véleményezésnek. Már legalább egy hónapja befejeztem a sorozatot, de még csak most jutottam el idáig, mert nem is tudom, hol kezdjem. Talán azzal kéne, hogy mekkora hülye voltam, hogy nem néztem meg hamarabb a sorit. Ti már mind biztos láttátok, mire én eljutottam idáig, de ha mégsem, akkor tartsatok velem!


A történet ugyebár egy rendkívüli lányról szól, akinek szuperereje van: pokolian erős. Kocsikat dobál, egyszerre tíz gengszterrel verekszik, és belehalsz, ha rálép a lábadra. Ez így elég mesebelien hangzik, igaz? Pontosan. Ezért is nem álltam neki a sorozatnak sokáig. Mert valahogy olyan... gagyinak hangzott. Aztán megláttam a romantikus komédiát a műfajai között, és ennek hatására vettem rá magam, mert akkor épp erre vágytam.

Hogy egy sorozat lehet egyszerre komédia és thriller is azt lehetetlen elhinni addig, míg nem láttad ezt. Igen, meglehet csinálni. Persze nem mondom, hogy tökéletes volt, sőt! Az utolsó pár rész egy kissé lelombozta a lelkesedésem. A szerelmi szála a végére elég sok lett, és sokszor előfordult, hogy minden mást ki is szorított, és csak arra fókuszáltak, hogy mennyire szeretik egymást a főszereplőink. Bár az elején nekem egyszerre volt aranyos, és vicces, az utolsó pár részben már tényleg kicsit túllőttek a célon, sokszor több hangsúlyt fektettek erre a szálra, mint a cselekményre, de mivel manapság mindig ezt csinálják, ezért én már hozzászoktam. Ez igazából elkerülhetetlen, és ha ez alapján ítélnénk meg egy sorozatot, akkor iszonyú kevés lenne, amire azt mondhatnánk, hogy jó...

Térjünk vissza a tárgyra. A sorozat tele volt poénokkal, már csak Bong Soon miatt is, de persze Min-hyuk vitte a pálmát, akinek minden megmozdulása poén volt, szóval a komédia jelzőt teljesen megérdemli a sorozat. A szerelmi háromszög (mert hogy van benne) érdekes módon nem lett unalmas, méghozzá azért nem, mert mire eljutottunk oda, hogy kibontakozhasson, addigra már rég el is volt rendezve minden, szóval idő sem volt arra, hogy beleunjunk.

Na de hogy mi tetszett nekem benne a legjobban? Hát a háttérsztori! Komolyan majdnem annyira élveztem, mint egy Gyilkos Elmék részt (és én hatalmas Gyilkos Elmék rajongó vagyok). Adott volt egy srác, aki szó szerint elmebeteg volt, lányokat rabolt el ugyanarról a környékről, ahol Bong Soon is lakott, méghozzá elég gyakran. A környéken élők már rettegtek, hogy mikor csap le újra. Az ügyet Gok-Doo és csapata kapta meg, hogy derítsék fel és kapják el a tettest. Mondanom sem kell, nem sok sikerrel jártak. A tettes okos, ravasz és elmebeteg volt, ami jól tudjuk, hogy egy veszélyes kombó. A készítők ki tudták húzni 14 részig, hogy elkapják a srácot, addigra a legtöbb néző szerintem már velejéig gyűlölte őt, és legszívesebben puszta kézzel fojtotta volna meg. Nem mondom, hogy nem volt sok ez a 14 rész, mert de. Egy kissé elhúzták, kicsit túl sokszor menekült meg a tettes és ezért a rendőrség elég teszetoszának tűnt, amitől meg ideges lettem. A legvégén már azért húzták-vonták a dolgokat, mert a szerelmi szál miatt háttérbe szorult.

Szóval azt tudom nektek mondani, hogy a sorozat eleje iszonyúan jó volt, pörgős, vicces, romantikus, aranyos; de aztán a végére egy kicsit sok volt az egész, és az utolsó pár részt már kevesebb lendülettel néztem, de ettől függetlenül nekem tetszett. A poénok a toppon voltak, és hát Min-Hyukot meg kell zabálni, de tényleg. A sztori a romantikázás közben is folytatódott, és nem voltak unalmas részek, ahol ne történt volna valami, tényleg egyfolytában izgultam. Szóval még ha sokszor sok is volt a szerelmi szálból, akkor is élveztem.

Amit én nagyon szerettem, az az egésznek a hangulata. A poénok, a romantika, a karakterek, a viselkedésük, a párbeszédek, ahogy folytak az események. Ez a sok minden adta a sorozatnak azt a légkört, ami engem minden nap arra ösztökélt, hogy  leüljek, és folytassam. Szóval szerintem egyszer mindenképp megéri megnézni, biztos lesz/van, akinek többször nézős.

Bride of the Water God

2018. január 9.
Műfaj: romantikus, fantasztikus

Részek száma: 16

Dátum: 2017

Főszerepben: Nam Joo-Hyuk (Habaek), Shin Se-Kyung (Yoon So-Ah), Lim Ju-Hwan (Shin Ho-Ye), Krystal (Moo-Ra) és Gong Myung (Bi-Ryom)

Ismertető: A történet az ismert mangán alapul, némi változtatással. Habaek, a Vízisten az emberek birodalmába megy, hogy megtalálja az isteni köveket, és királlyá válhasson. Itt találkozik Yoon So-Ah-val, az emberrel, akiről később kiderül, hogy az Istenek szolgája. Mikor Habaek megérkezik az emberek közé elveszíti az erejét, sem lakása, sem pénze, egyedül Nam Soo-Ri, a szolgája van neki. So-Ah egy pszichiáter, aki rengeteg nehézséggel küzd, miután apja elhagyta, anyja pedig meghalt. Hogy az isteneket kell szolgálnia csak rátesz még egy lapáttal. Habeak nekiindul, hogy teljesítse a feladatát, amiért idejött, ám közben a Vízisten, és So-Ah egymásba szeret.



Vélemény: Nagyon vegyes érzéseim vannak ezzel a sorozattal kapcsolatban. Mikor anno elkezdtem, nagy izgatottan ültem neki, és iszonyatosan tetszett. Bitang jól indított, az első pár rész eszméletlen jó volt. Érdekes, lendületes, vicces. Nagyon érdekelt a történet, nagyon kíváncsi voltam, hogy fog elsülni, az meg csak rátett egy lapáttal, hogy még humoros is volt. Aztán egyszer csak az egészet elvágták. Egyik részről a másikra laposodott el, és ment át az egész melodrámába. Csöpögős, szenvedős, mindenki szenved mindentől sorozat lett belőle. A főszereplőink a sorozat felénél már az agyamra mentek. Ezt a se veled se nélküled dolgot a lehető legrosszabb módon oldották meg.

De kezdjük az elején. Mint mondta, nagyon jól indított. Az első részekben imádtam Habaeket. Istenség lévén teljesen egyértelmű, hogy felsőbbrendűként, fenkölten viselkedett, és igazán vicces volt nézni, hogy hogyan próbálja kezelni, hogy ilyen helyzetbe keveredett, ahol se pénze, se lakása, és fogalma sincs az emberek világáról. Zseniális volt, imádtam. Nam Joo-Hyuk remekül alakította ezt a karaktert. Egy ideig. Aztán úgy 6-7 résszel később már baromi unalmas volt, hogy Habaek még mindig ott tart, ahol az első részben is, semmi jellemfejlődés, csak a szokásos felsőbbrendű és arrogáns viselkedés. Hiányzott, hogy kicsit változzon, nem nagyon, tényleg, nem voltam nagyravágyó. Egy pici, apró változás is jó lett volna. De nem. És amennyire jól mutatott Nam Joo-Hyuk ebben a szerepben az első pár részben, annyira elidegenedett tőle a végére. Annyira imádtam, mikor Habaek végre elmosolyodott, egyszerűen öröm volt nézni, és olyan keveset kaptam belőle. Az utolsó pár részben sok ilyen jelenet volt, én meg szinte lefolytam a székről örömömben. Joo-Hyuknak az ilyen aranyos, mosolygós szerepek állnak jól.

So-Ah... na ő az idegeimre ment. Az elején megértettem őt, a problémáit, és hogy kellett róla valakinek beszélnie. De aztán ez is átment a másik végletbe, ugyanúgy mint Habaek személyisége, és mást sem csinált csak panaszkodott. Én mondom nektek, ez a lány többet panaszkodott, mint Kim Tan a The Heirs-ben. Pedig azt aztán nagyon utáltam, de ez annál is rosszabb volt. A másik pedig a pénz. Nagyon antipatikus tud lenni, ha egy karaktert élete csak a pénz körül forog, és csak azzal van elfoglalva, hogy nincs neki. Az elején még ez is okés volt, mikor viccelt Habaekkel, hogy ha már Istenség, igazán gazdaggá tehetné őt. Értettem, viccelt vele, jó is volt így. Na de mikor már az összes részben elmondta, hogy varázsoljon neki pénzt, az nagyon idegesített. Egyáltalán nem volt vicces, még ha a készítők annak is akarták szánni. Szegény srác meg még akart is szerezni neki, és ezért folyton lejáratta magát, amiért pedig még dühösebb voltam So-Ah-ra. Az elején őt is nagyon talpraesettnek találtam, aki igazán jól feltalálta magát, és a legjobbat igyekezett kihozni a helyzetéből, de aztán átment hisztisbe. Ami pedig ezeknél is jobban zavart, hogy látszólag Shin Se-Kyung-nak semmi színészi tehetsége. Más sorozatát nem láttam, így lehet csak ez nem illett hozzá, de ezek után valahogy el is ment a kedvem a többi sorozatától, mert itt is csak a szomorú arc volt az egyetlen, amit ki tudott préselni magából. Talán ha ad némi érzelmet a karakterének, nem lett volna annyira unalmas a sorozat fele.

Ami a két főszereplőnk kapcsolatát illeti, nem értettem őket. Az volt a lényeg, hogy ők nem lehetnek együtt, mert Habaek egy isten, akinek hamarosan vissza kell mennie, és így nem lehetnek együtt. Ebből következik (nyilvánvalóan...), hogy akkor nem is közelednek egymás felé, inkább szenvednek, és sírnak, nem jönnek össze. Tudjátok, az a helyzet, hogy én úgy gondolom, ha valakit szeretsz, és tudod, hogy csak kevés időtök van együtt, akkor azt az időt használjátok ki! Ne szenvedjetek ettől a se veled se nélküled dologtól, hanem legyetek együtt addig, ameddig lehet! Utána, ha már elváltatok lesznek szép emlékeitek, amikre visszagondolhatsz. Ha pedig nem tetted meg, örökre bánni fogod, és azon fogsz gondolkodni, mi lett volna, ha. Hát erre a románcra ez volt a jellemző. Szenvedtek, inkább nem voltak együtt, mert úgyis el kellett válniuk... Ez a gondolkodás engem nagyon idegesített. A végére már So-Ah (ő volt természetesen az, aki a legjobban ellenkezett) is belátta, hogy úgy a jó, ahogy én gondoltam: ha együtt vannak, mielőtt Habaek elmegy. Mindent megtett, hogy minden normális, emberi dolgot megcsináljanak együtt, míg még van rá idejük. Fagyizás, megnézték a naplementét, lerajzoltatták magukat, stb. Ez annyira szép volt, hogy azon siránkoztam, miért nem tették meg előbb? Itt kezdtem csak el sajnálni őket, mikor végre már láttam, hogy próbálnak boldogak lenni, amíg lehet. Az utolsó részek szépen meg is sirattak, pedig nem gondoltam, hogy képes lesz rá.

Lássuk a történetet: az első részek nagyon pörgősek és érdekesek voltak, tűkön ülve vártam a folytatást. Aztán egyszer csak puff, az egész meghalt. Olyan rémesen unalmas lett, hogy abba is hagytam. Valahol a 10 rész tájékán már nem néztem tovább. Attól kezdve néztem, hogy elkezdték leadni, de aztán elveszítettem az érdeklődésem, annyira unalmas lett. Semmi sem történt, tele volt felesleges párbeszédekkel, történésekkel, amik nem vitték előre a sztorit, sőt, csak hátráltatták. Aztán rávettem magam, hogy folytassam, mert nem akartam félbehagyni, ha már nekiálltam, és csak most sikerült befejeznem. Az utolsó pár részt az első pár részhez hasonlóan ledaráltam, mert nagyon jók voltak. Nem tudom, mi történt a forgatókönyvírókkal a sorozat közepén, elfogyott az ihlet, vagy valami, de az rémes volt. A sorozat eleje és vége ütött, nagyszerű volt. A közepe... unalmas. 

Aztán voltak olyan dolgok magában a történetben, amiket nem is egészen értettem, nem magyarázták meg, vagy olyan kacifántosan, hogy szerintem ők sem értették, mit akarnak. Az egész sorozatot Bi-Ryom és Shin úr vitte el, akik viszont nagyon királyak voltak. Bi-Ryom volt a kedvencem, nagyon vagány srác volt, igaz, kissé furán viselkedett, mikor Moo-Raval volt, de hát gondolom ezt teszi a szerelem a pasikkal... 

Összességében tehát nem volt nagy szám. Ezerszer jobb sorozatokat adtak tavaly, amik sokkal jobbak voltak ennél. Egy misét megér, de ne számítsatok nagy dolgokra.

2017 9 frissen debütált, alulértékelt bandái

2018. január 2.
Tavaly is sok új banda debütált, köztük olyan feltörekvő idolokkal, mint a Wanna One, a Golden Child, a PRISTIN és a Weki Meki. De vannak olyan bandák is, akik nem kapnak elég figyelmet, és akiket nem értékelnek úgy, mint a fent említetteket. Lássuk, kik is ők, hátha ti megkedvelitek őket, a többiek elnyomása ellenére. :)

I. Varsity


A neve is nagyon jól mutatja, hogy itt bizony egy mixelt bandáról van szó, ami sosem rossz! Bullet, Kid, Xiweol, Seungbo, Riho, Yunho és Dawon koreaiak, míg Damon, Xin, Jaebin, Anthony és Manny kínaiak. Így alkotnak a srácok egy 12 tagú bandát. 2017 Január 5-én debütáltak a "U R My Only One" című számukkal. A srácok egyébként több nyelvet is beszélnek: koreait, kínait, arabot, angolt és franciát. (Királyak, nem? :O) A harmónia csak úgy süt a koreográfiájukról, a tánccal, a rappel és a vokállal tökéletesen kiegészítik egymást.

Itt is van a debütáló számuk, hallgassátok meg! :)

II. DreamCatcher


A lányok csapata egy újra debütált banda, hiszen az eredeti MINX felálláshoz (JiU, SuA, Siyeon, Yoohyeon és Dami) két új tag csatlakozott: Handong és Gahyeon. Ők 2017 január 13-án debütáltak a Chase Me című számukkal.  Ők az első lánybanda, akiknek igazán sötét koncepciójuk van, ami érződik a zenén és kemény koreográfián is. (Ami szerintem nem baj, mert nekem ez a "cuki" koncepció, amit minden lánybanda képvisel nem jön be.) Lenyűgöző zenéiket vad koreográfiával koronázzák meg. A lányoknak a debütálás óta már két comebackjünk is volt.

Debütáló számuk:


III. BLANC7


2017. március 3-án debütált a hét tagú BLANC7 a "Yeah" című számukkal! A tagok név szerint Shinwoo, Jean Paul, Teno, D.L, Spax, K-Kid és Taichi. Mivel a hét tagból négy felbomlott csapatokból került ide érthető, miért nincs meg bennük az újoncokra jellemző vibráció - hisz a legtöbben már gyakorlottak. Mikor hallgatjátok a zenéjüket, tökéletesen el tudjátok különíteni a gyönyörű hangjukat, ami szintén a tapasztalatra vall. A legutóbbi comebackban a fiúk bemutatták élénk személyiségüket és nagyszerű tánctudásukat.



IV. MVP


A banda 7 tagot számlál: Kang Han, Rayoon, Gi Taek, P.K, Jin, Been és Sion. A név a Most Valuable Players rövidítése, a fiúk pedig 2017. március 13-án debütáltak Take It című számukkal. A fiúk tánctudása már a The Unit túlélő showban is megmutatkozott. 


V. Seven O'Clock


A fiúk 2017 március 16-án debütáltak, Echo című számukkal. A bandának hat tagja van: A-Day, Vaan, Hyun, Young Hoon, Jeong Gyu és Tae Young. A-Day és Vaan egyébként részt vettek a MIXNINE című műsorban.


VI. A.C.E 


Az ötfős csapat (Donghun, Wow, Jun, Jason, Chan) 2017 május 23-án debütált Cactus című számukkal. A debütálás előtt mindegyik tag a 1Million Dance Studio táncosa volt. A fiúknak két túlélő showban is részt kellett vennie, Chan és Jun a The Unit-ban, míg Jason, Donghun, és Wow a MIXNINE-ban. A sácok legutóbbi comeback száma a Callin volt.



VII. MYTEEN


A fiúk 2017. július 27-én debütáltak Amazing című dalukkal. A banda hét tagból áll: Taevin, Chunjin, Eunsu, Xiheon, Junseob, Yuvin, Hanseul. Ők a Music Works első fiúcsapata. Ők is zerepeltek a MIXNINE-ban, amiből Chunjin kiesett ugyan, de Junseob és Xiheon még bent vannak.


VIII. ONF


A hetes bizony egy szerencsés szám, hisz ismét egy hét tagú bandáról lesz szó! A fiúk 2017. augusztus 2-án debütáltak az ON/OFF-al. A legtöbb tag más ügynökségeknél volt gyakornok mielőtt a WM-hez Entertainment-hez kerültek. A srácoknak az érzelmes ének és erőteljes tánc az erősségük.  A csapat érdekessége, hogy két alegysége van: ON Team és OFF Team. Sokakhoz hasonlóan ők is szerepeltek a MIXNINE-ban.


IX. The Rose


A tehetséges négyes (Do Joon, Jae Hyung, Ha Joon, Woo Sung) Sorry című dalukkal debütáltak 2017. augusztus 3-án. Az első három tag korábban másik bandákhoz tartoztak, és miután csatlakozott hozzájuk Woo Sung alkották meg a The Rose négyesét. Mostanában tértek vissza a Like We Used To című számukkal.

Because This Is My First Life

2017. december 10.
Műfaj: dráma, romantikus, vígjáték

Részek száma: 16

Dátum: 2017

Főszerepben: Lee Min-Ki (Nam Se-Hee), Jung So-Min (Yoon Ji-Ho), Esom (Woo Soo-Ji), Park Byung-Eun (Ma Sang-Goo), Kim Ga-Eun (Yang Ho-Rang) és Kim Min-Suk (Sim Won-Seok)

Ismertető: Nam Se-Hee a 30-as éveinek az elején járó férfi és jelentős jelzálogért cserébe saját otthona van. Igaz nem szeretne házasodni. Vele ellentétben Yoon Ji-Ho hasonló korú nő, és csak álmodni mer egy saját lakásról. A pénzügyi gondok miatt feladta a társkeresést. Mi lesz abból ha ők ketten lakótársak lesznek?


Online: Viki.com

Véleményem: Már nem is emlékszem, hol találtam rá erre a sorozatra... Talán egy Viki-s hirdetést láttam meg, de lehet a facebook dobta elém, nem tudom. Mindenesetre nagyon örülök, hogy elém tévedt ez a vicces, életvidám sorozat. 

Engem már az első részével megvett magának kilóra. Humoros volt, tartalmas, és tudtam, hogy ebből egy nagyon jó kis sorozatot fognak kanyarítani. Igazam is lett. Egész idő alatt egyszer sem éreztem azt, hogy unalmas lenne. Valójában nagyon életszagú sorozatról van szó, ami egyáltalán nem az én műfajom. De a "romantika" (na jó, nevezhetjük ezt egyáltalán így? :D) és a poénok, illetve a karakterek nagyszerűek voltak. Nagyon tetszett, hogy a sorozatban nem kettő, hanem hat főszereplőnk volt. Adott volt Ji-Ho a "fő-főszereplő", és két barátnője, illetve később bejöttek a képbe a fiúk is, így lettek hatan. Jó volt, hogy nem hanyagolták el őket, hanem mindegyikre fordítottak időt, és mindegyikük történetét szépen kidolgozták. Nagyon szerethető karaktereket kaptunk, mindenkinek megvolt a maga problémája, a maga álmai, amivel szerintem minden néző könnyen tudott azonosulni, hisz manapság mi is hasonló problémákkal küzdhetünk. De nem kell megijedni, nem egy tömény életszagú dráma ez. Tele van poénokkal, humorral, aranyos és romantikus jelenetekkel.

És ha már romantikus jelenet, akkor lássuk is a két fő-főszereplőnk kapcsolatát. Mikor az elején meghallottam, miféle szerződést ajánl Se-Hee Ji-Honak, majdnem leestem a székről a nevetésről. Azt gondoltam: na ne már, hogy ilyen tényleg van! Na ne már, hogy ebbe valaki belemegy! És de. Van, és belementek. Én meg csak fogtam a fejem, hogy te jó isten, mi lesz ebből. Hát mondanom se kell, semmi sem volt fenékig tejfel, és semmi sem ment olyan könnyen, mint ahogy azt a kis naiv szereplőink gondolták. De tetszett, hogy miután összeköltöztek, és miután megtörtént az a dolog, amit nem szeretnék elspoilerezni, hátha van, aki még nem látta, utána minden... olyan aranyos volt. Ahogy Ji-Ho és Se-Hee kiismerték egymást, ahogy próbáltak a maguk módján gondoskodni egymásról egyszerűen csak aranyos volt. Szépen vezették le, hogyan is szeretnek egymásba. Itt főleg Se-Hee története volt az érdekes. Szép lassan azért rájöttünk, miért is olyan furcsa őt, mi miatt zárkózott el annyira, és miért nem akar házasodni, vagy úgy egyáltalán miért nem volt senkije. Szomorú történetet kapott ő, és kicsit fájt érte a szívem, de végül is túllépett rajta, úgyhogy én is túlléptem rajta. :D

Az utolsó két részben egy kicsit megijedtem, hiszen a 15. részben még egyáltalán semmi sem volt jó. Féltem attól, hogy össze fogják csapni, és egy kicsit jogos is volt a félelmem. A Ji-ho&Se-Hee szálat értettem, és úgy kellett történnie, ahogy történt. Nem volt nyálas, vagy eltúlozott. Nagyon szépen csinálták meg. Na de Ho-Rang és Won-Seok újraegyesülése nekem túl gyors volt. Tényleg azt éreztem, hogy "na hozzuk össze őket gyorsan, mielőtt letelik az egy óránk". De hát egye fene, mindenben kell lennie fekete foltnak. Emellett viszont egyszerűen imádtam őket. Állandóan veszekedtek, aztán állandóan szakítottak, és persze minden alkalommal "végleg." Ők voltak azok, akik egyszerűen nem tudtak élni egymás nélkül, és akiket "egymásnak teremtett a soros". Nagyon jól kiegészítették egymást, úgy passzoltak egymáshoz, mint a zsák meg a foltja. És minden veszekedésük és megszámlálhatatlan szakításuk mellett is irigyeltem őket. Én is szeretnék egy olyan kapcsolatot, amiben ennyire erős kapocs köt össze minket a barátommal.

Soo-Ji és Sang-Go volt az egyik kedvenc párosom, főleg Sang-Goo miatt. Ő volt a sorozat egyik poénforrása, ő volt az, aki tartotta a lelket a másik két fiúban, ha azok épp válságot éltek meg. De ő maga néha eszméletlen gyerekes viselkedett, amin a néző egyszerűen csak nevetni tudott.


Az elején nem is annyira a történet, mintsem a karakterek fogtak meg.  
Se-Hee egy eszméletlen jó karakter, imádtam őt az elejétől a végéig. Valahol olvastam, hogy azt írták róla "egy kicsit fura". Egy kicsit?! Az nem kifejezés. Nem is tudom, miféle jelzőkkel kellene illetnem őt... Először is karót nyelt. Srácok, ahogy ez a pasi ül az mindent visz. Mint akit szögekre ültettek, de komolyan. Még nézni is kínos, nemhogy egy szobában tartózkodni vele. Ezenkívül semmi humora. Oké, szegény körbe volt véve olyan emberekkel, akiknek szintén elég érdekes humoruk volt, értem én, nem bírta a favicceket. De hát azért na! Nem, nem azt mondom, hogy ez rossz volt, sőt! Iszonyatosan sokat lehetett nevetni rajta. Ráadásul az életfelfogása is annyira... unalmas volt, hogy nem értem, hogy nem savanyodott meg szegény az évek során. Mikor konkrétan kijelentette, hogy "Ebben a házban fogok megöregedni. És a te szobádban fogok meghalni, mert annak a legjobb a szellőzése." hát én nem bírtam abbahagynia  nevetés. Se-Hee az egész életét megtervezte, semmi változást nem akart, örült, hogy minden napja ugyanolyan, és tényleg egy karót nyelt, unalmas, nagyon fura alak volt. És tudjátok, mi a legjobb? Hogy egyáltalán nem változott meg a sorozat végére. Nem ment át nyálas hős szerelmesbe. Csak a gondolkodásmódja változott meg egy egész picit, már más értékeket helyezett előtérbe. És véégre, végre voltak érzelmei. Nagyon sokáig tényleg egy érzéketlen alak volt, aki emiatt sokszor meg is bántotta Ji-Ho-t, persze nem akaratlagosan. De a végére már mosolygott, néha (úgy emlékszem talán kétszer vagy háromszor) sírt is, amit jó volt látni. Röviden és tömeren: imádtam őt. Egy vicces-karót-nyelt karakter volt.

Ji-Ho nekem kicsit érdekes volt. Mikor Se-Hee felajánlotta azt a szerződést, rajta nem csodálkoztam. Belőle simán kinéztem ezt az egészet. Na de, hogy Ji-Ho is belemenjen az már kicsit fura volt. A legelején és az egész sorozatban is hangoztatták, mennyire előnyben részesíti Ji-Ho a szerelmet, főleg, ha házasságról van szó. Ennek ellenére alig vacillált, mielőtt elfogadta volna Se-Hee ajánlatát. Emiatt az egész szerződéses dolog - amellett hogy eszméletlen abszurd és nevetséges volt, amin persze halálra röhögtem magam -, egy kissé hiteltelen lett, mert ellenkezett azzal, amit a a főszereplő Ji-Ho-nk képviselt. De ennek ellenére szerettem őt, aranyos, vidám, mosolygós lány volt. A színésznőt pedig nagyon szeretem, igazán tehetséges, és illett erre a szerepre.

Se-Hee és Ji-Ho családja engem néha nagyon irritált. Egész biztos, hogy kétszer is meggondolnám, mielőtt hozzámennék egy koreai sráchoz, mert nem biztos, hogy kibírnám, amit a családja művel velem. Értem én, tartsuk be a hagyományokat, csináljuk mindent úgy, ahogy mások... de hogy valaki ennyire beleszóljon a magánéletembe, és abba, mit hogyan csináljak, ahogy ezek a szülők tettét az nekem kicsit sok volt. Valahogy a végére sem sikerült megkedvelnem őket, pedig nagyon igyekeztem, kerestem a jó oldalát a dolognak... de nem találtam meg. Furák voltak, maradiak, és irányításmániásak. Mondhatni ők voltak a gonosz karakterek a sorozatban. (Enyhe túlzás).

Ez a sorozat tehát, ahogy a műfaja is mutatja, tele van humoros jelenetekkel, szerethető karakterekkel, és bár nincsenek benne csavarok, legalábbis nem olyan jelentősek, ettől függetlenül egy nagyon jó sorozat, ami fent tartja a nézők figyelmét, és mindenki tűkön ül, hogy megtudja, mi is lesz a hat főszereplőnkkel. Eszméletlen jóra sikerült!

While You Were Sleeping

2017. november 22.
Műfaj: fantasztikus, romantikus

Részek száma: 32 (félórásak)

Dátum: 2017

Főszerepben: Bae Suzy (Nam Hong-Joo), Lee Jong-Suk (Jung Jae-Chan), Jung Hae-In (Han Woo-Tak) és Lee Sang-Yeob (Lee Yoo-Beom)

Ismertető: Hong-joo, aki különböző szerencsétlenségeket álmodik meg, amelyek rendre beteljesülnek, találkozik egy ügyésszel, Jae-chan, aki bár maga sem akar hinni benne, szintén megálmodja a jövőben bekövetkező eseményeket. Ketten mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák ezek bekövetkeztét, megmásítva a jövőt.

Előzetes videó: https://www.youtube.com/watch?v=NxVsytgU36M

Online: Viki.com

Vélemény: Attól kezdve néztem ezt a sorozatot, hogy elkezdődött. Másokkal ellentétben én szeretem így csinálni, hisz így minden héten van valami, amit várhatok, és nem az van, hogy egybe bepuszilom, aztán a végén nem is emlékszem a jó részekre, mert olyan hamar végignéztem, hogy nem volt időm megemészteni a történteteket. És hát bevallom nektek, ez volt az a sorozat, amit hétről-hétre tűkön ülve vártam, siettem haza suliból, hogy leülhessek, és megnézhessem az új részeket. 

Az eleje egy kicsit döcögött nekem. Bár eleve nagyon tetszett az alapsztori, miszerint Hong-Joo álmában képes előrelátni a jövőt, bár sajnos mindig csak a tragikus történéseket, s emiatt lelkileg egy kissé ki van készülve; ami érthető. Az első két részben azonban néhol eléggé összezavarodtam, mert a készítők úgy ugráltak a megálmodott jövő és a valóság között, hogy semmi sem utalt arra, most épp melyik idősíkban is vagyunk. Amikor azt hittem, valaki meghalt, egy hirtelen vágással visszaugrottunk a történések elejére és felbukkant az egyébként halottnak hitt szereplő, én meg csak kapkodtam a fejem, hogy akkor most mi is van. De aztán a készítők a következő részektől már nagyon szépen bemutatták ezeket az álmokat, majd pedig a valóságot, ahogy tényleg megtörténnek az álomban látott képek. Úgyhogy nem tudom, hogy az első pár részben direkt lettek ilyen... "hirtelenre" megcsinálva ezek a jelenetek, vagy csak ők maguk is rájöttek, hogy hát máshogy kellene. A lényeg, hogy hála a jó égnek pár rész után már minden világos.

Na és akkor lássuk is a történetet. Eleve nagyon tetszett, hogy felépítették. Már rögtön az első rész első kockáin kiderült minden, és azt is megtudtuk, hogy Hong-Joo bár mindig felírta kis cetlikre az épp megálmodott tragédiát, és a dátumot, sosem próbálta megakadályozni, hogy megtörténjenek. Így nagyon szépre sikerült, hogy Jae-Chan rá tudta venni, hogy igenis akarja megakadályozni ezeket az álmokat.
*Vágás*
Ugorjunk vissza egy pillanatra oda, hogy Jae-Chan még nem tud Hong-Joo álmairól. Először is, imádtam a srác első jeleneteit, és a belépőjét. Jót nevettem, mikor Hong-Joo lekoptatta őt, mikor jó szomszédhoz méltóan sütit vitt nekik. Már ott nagyon megszerettem őt. Na de volt nekem egy kis furcsaság az elején, amibe bele kellett szoknom: eleve a történet ismertető jól átvert engem, SPOILER hisz arról írt, hogy egyedül Hong-Joo képes megálmodni a jövőt. Erre nem sokkal később már arra eszméltem, hogy Jae-Chan is képes erre, és ha ez még nem lenne elég, a harmadik főszereplőnk, Woo-Tak is. Micsodamicsodamicsoda? Az első pár epizódban én ezt rém furának és mi több, túlzásnak tartottam. Mert mégis minek három álmodó? Mit fognak kihozni ebből? De aztán nagyon-nagyon megörültem, mert végül olyan szépen megoldották, és tényleg találtak egy értelmes (már amennyire egy fantasztikus történetben lehet értelmes) magyarázatot arra, miért is vannak így a dolgok. SPOILER VÉGE 

Nagyon tetszett, ahogy a három főszereplőnk élete és története összefonódott, tényleg nagyon szépen be lett bemutatva. Nagyon-nagyon aranyos volt ez a kis trió. És tényleg nagyon ügyesek voltak a készítők, mert ha egy történetben három főszereplő van, akkor ott valaki egészen biztos háttérbe szorul; de itt nem ez történt. Mindenkiről megtudtunk mindent, és mindenkire szántak időt, hogy kidolgozzák a történetüket. Nem az volt, hogy valakinek lezáratlan, vagy felszínes volt a sztorija. 

Volt egy icipici szerelmi háromszög is, ami várható volt, hiszen két férfi és egy női főszereplőnk volt. De ez annyira minimális volt, hogy szinte értelmetlen is megemlíteni. Én is csak azért teszem, mert Woo-Tak-ot nagyon megkedveltem a sorozatban, és kicsit sajnáltam, hogy végül nem kapta meg Hong-Joot. De olyan szépen kezelte ezt a dolgot, hisz nem próbált meg Jae-Chan és a lány közé furakodni, eszébe sem jutott ilyesmi. Összesen talán szerintem két vagy három rész erejéig volt képben ez a háromszög, aztán, ahogy Woo-Tak rájött, hogy Hong-Joo Jae-Chant szereti, egyszerűen nem próbálkozott tovább. És minden elismerésem neki ezért. Ezek után továbbra is mindkettejük barátja akart maradni. És tényleg jó barátok lettek.

Volt egy gyerekkori szál is két főszereplőnk között, ami nekem egy kicsit erőltetett volt az elején. Annyira tipikus volt, hogy pár rész erejéig, míg rá nem jöttem, mit is akarnak kihozni ebből, teljesen elrontotta a sorozat hangulatát. De aztán mindent megmagyaráztak, és beláttam, hogy ez így volt jó és aranyos. Igazából az tetszett nagyon, hogy minden mindennel összefüggött. Nem voltak értelmetlen cselekmények, logikai bakik, vagy elvarratlan szálak, egyszerűen mindennek volt köze mindenhez. A szereplőknek, az álmoknak, a cselekménynek. 

Érdekes volt a három főszereplő, Jae-Chan, Hong-Joo és Woo-tak álmai is. Tetszett, hogy sokszor ugyanazt álmodták meg, csak más kimenettel, és ilyenkor próbáltak rájönni, miben tért el az álmuk, hogy úgy tudják alakítania  történteket, hogy az nekik, és másoknak is jó legyen. Ha már álmok, korábban írtam, hogy Jae-Channak köszönhető, hogy Hong-Joo elkezdte megakadályozni a tragédiákat. Szerintem ez nagyon szép dolog volt, és ez lehetett az első kapocs közöttük. Bár Jae-Chan egy ideig szkeptikus volt ezekkel az álmokkal, azért végül minden úgy lett, ahogy lennie kellett.
 
Imádtam az ügyeket is. Minden részben új, érdekes ügyeket kaptunk, amiket az ügyészeknek és ügyvédeknek meg kellett oldaniuk, és emiatt, meg hát a szereplőink személyiségének köszönhetően volt a sorozatnak egyfajta egyedi hangulata, amit nem tudnék leírni nektek, de szerintem, ti is érezni fogjátok, vagy éreztétek, miközben néztétek. Ez volt az a hangulat, ami az egész sorozatot átitatta, és ami miatt annyira vártam, hogy kijöjjenek a részek.

Na és lássuk a szereplőket. Először is Hong-Joo. Egy totál fura, bizarr lány, aki néha nagyon ciki helyzetekbe keveredett, főleg az első részekben. Tetszett, ahogy elindult a kapcsolata Jae-Channal, volt egy csomó vicces jelenetük. Annak ellenére, hogy bizarr teremtés volt, nagyon érzékeny és törődő is. Sajnáltam őt amiatt, hogy ismeretlen, és néha ismerős emberek halálát álmodta meg, vagy éppen a szerettei fájdalmát. Őrültem, hogy egy idő után meg akarta akadályozni ezeket. És egyébként annak ellenére, hogy sokan szidják Suzy-t a színészkedése miatt, szerintem itt kitett magáért.

Jae-Chan... Róla nem is tudom, mit írjak. Ez volt Lee Jong-Suk-tól az első sorozatom, és bár olvastam, hogy sokan nem tartják őt jó színésznek, nem értem, miért. Mert ezt a karakterét eszméletlen jól hozta. Nagyon sokat lehetett nevetni Jae-Chanen, ő egy kicsit még mindig gyerek
volt, aki szintén mindig megtalálta magának a kínos helyzeteket, és ő is elég fura volt, szóval Hong-Joo-val tökéletesen összeillettek. De ugyan akkor eszméletlen eltökélt is volt az ügyeivel kapcsolatban, és annak ellenére, hogy le akarták őt beszélni, mindig kinyomozta, mi is történt pontosan, és a végén igazságot szolgáltatott. Ezt nagyon tiszteltem benne.  Annyira megsiratott engem az utolsó részben, ahogy még senki. És ilyen fájdalmas sírást sem láttam még sorozatban sem, ami így összefacsarta a szívem. Nem is tudtam, hogy azért sírok, ami történt, vagy mert nem bírom nézni, ahogy ő sír... Úgyhogy szerintem Jong-Suk nagyon jól hozta ezt a karakter, nagyon megszerettette magát velem.

Woo-Tak. Ő volt az, akit nagyon sajnáltam a végén, annak ellenére, hogy félig-meddig boldog befejezést kapott. Mert bár sejthető volt, mégsem ezt érdemelte. Egy végtelenül kedves, önfeláldozó és őszinte srác volt, vicces és szeretni való, aki már az első percektől belopta magát a szívünkbe. Bár sajnáltam őt, örülök, hogy nem kapott happy endet. Nem azért, mert ilyen kegyetlen vagyok, hanem mert muszáj volt valakinek elszenvednie egy veszteséget ahhoz, hogy a történet hiteles maradhasson. És mindennek ellenére végül mégis talált valamit, ami pótolni tudta a veszteségét, így azért mégsem ő az a karakter, aki a legtöbbet vesztette.

És itt jön képbe a másik kedvencem, Choi úr. Na az ő történet szála egy picit klisésre sikerült, de maga a karakter kárpótolt minket ezért. Ám eszméletlen dühös voltam amiatt, ami történt vele! Ő is aztán tényleg sokat szenvedett, és pont emiatt érdemelt volna egy boldog befejezést, nem pedig azt, amit kapott. Ő az a szereplő, akiért megszakadt a szívem. 

Lee Yoo-Beom. Hát igen, minden történetbe kell egy gonosztevő. Őt pedig az első másodperctől az utolsóig utáltam. Még amikor nem is derült ki, hogy ő lesz a negatív karakter, én már akkor ki nem állhattam. :D Valami fura képességem van arra, hogy megérezzem a gonosztevőket, vagy nem tudom. Nem tudtam őt sajnálni egy pillanatra sem. Egyszerűen önző volt, és csak magával törődött, és bárkin áttaposott azért, hogy magát mentse. Undorító dolgokat tett, utáltam, úgy ahogy volt. De az tény, hogy a színész jól alakította ezt a kiállhatatlan karaktert, és mivel nagyon szimpi, remélem legközelebb kifog magának egy pozitív karaktert.

Hű, hát ez elég hosszúra sikeredett. Ebből is látszik, hogy minden apró hiba ellenére nagyon tetszett a sorozat. Megszerettem a színészeket is, remélem, hamarosan új szerepben láthatjuk őket. Nektek pedig teljes szívből ajánlom ezt a sorozatot, mert nagyon klasszra sikerült.
"Ki hinne nekem, ha azt mondanám, láttalak téged álmomban... aztán idejöttem, hogy megváltoztassam, amit láttam... mert annyira szomorúnak tűntél benne... Ki hinné el, hogy megváltoztattam a jövőt?" – Jae-Chan