Korea ékkövei
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Shin Hye-Sun. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Shin Hye-Sun. Összes bejegyzés megjelenítése

Shin Hye-Sun

2021. május 22.

Név: Shin Hye-sun (신혀선)
Születésnap: 1989. augusztus 31.
Horoszkóp: Szűz
Magasság: 171 cm
Súly: 50 kg
Vértípus: O
Ügynökség: YNK Entertainment
Foglalkozása: színész
Instagram: shinhs831

Érdekességek:

– A Sejong Egyetem Hagyományos Koreai Művészetek Országos Középiskolájába járt, és filmművészetet tanult.
– Van egy nővére.
– Van egy kutyája.
– Már általános iskolásként is színésznő szeretett volna lenni, amihez nagyban hozzájárult az is, hogy így akart találkozni Won-Binnel, aki akkoriban az Autumn In My Heartban játszott. Ezzel az álmával kapcsolatban nagyon elhatározott volt.
– Színészként debütált a School 2013 sorozatban.
– Viszonylag későn vált sikeressé, kezdetben ugyanis csak kisebb- és mellékszerepeket kapott. Első főszerepét 2017-ben kapta a My Golden Life sorozatban, amiért három díjat is bezsebelt.
–  Az Angel's Last Mission: Love sorozat kedvéért balettot tanult.
– Nehezen fejezi ki, ha nem tetszik neki valami, mert nem akar csalódást okozni az embereknek, és nem szeretné, hogy ne kedveljék őt. Éppen ezért gyakran akkor is bókol, vagy megdicsér valamit, ha valójában nem különösebben foglalkoztatja a dolog.
– Több k-pop MV-ben is szerepelt már, így a Whan Women Want - Curious, Naul - Feel Like és g.o.d - Snowfall videójában is, utóbbiban Kim Dong-Wookkal.

Filmek: 

One Summer Night | 2014 – So-ra
Return Match | 2014 – Joo-yeon
A Violent Prosecutor | 2016 – Könyvelő
A Day | 2017 – Min-kyung
Innocence | 2019 – Jung-in
Collectors | 2020 
– Yoon kurátor

Sorozatok:

School 2013 | 2012 – Shin Hye-sun
Angel Eyes | 2014 – young Cha Min-soo
High School King of Savvy | 2014 – Go Yoon-joo
Forever Young | 2014 – Han Mi-so
Oh My Ghost | 2015 – Kang Eun-hee
She Was Pretty | 2015 – Han-seol
Five Enough | 2016 – Lee Yeon-tae
Legend of the Blue Sea | 2016 – Cha Si-ah
Stranger | 2017 – Young Eun-soo
My Golden Life | 2017 – Seo Ji-An
Still 17 | 2018 – Woo Seo-ri
The Hymn of Death | 2018 – Yun Sim-deok
Angel’s Last Mission: Love |  2019 – Lee Yeon-seo
Stranger 2 | 2020 
– Young Eun Soo (cameo a 16. részben)
Mr. Queen | 2020 – Kim So Yong

Videóklippek, amikben felbukkant:

What Women Want | 2013 – Curious feat. Jung-yup from Brown Eyed Soul
Feel Like | 2018 – Naul
Snowfall | 2018 – GOD

Díjak:

2nd Scene Stealer Festival | Az év újonca (Five Enough, A Violent Prosecutor)
31st KBS Drama Awards | Kiválósági díj (My Golden Life)
31st KBS Drama Awards | Legjobb páros Park Si-Hooval (My Golden Life)
6th APAN Star Awards | Top Kiválósági díj (My Golden Life)
SBS Drama Awards | Top Kiválósági díj (Still 17)   
2019 KBS Drama Awards  | Legjobb páros Kim Myungsoo-val (Angel's Last Mission: Love)
2019 KBS Drama Awards | Legjobb színésznő (Angels's Last Mission: Love)

Mr. Queen

2021. április 15.

Műfaj: történelmi, romantikus komédia, fantasy

Dátum: 2020

Részek száma: 20

Főszerepben: Shin Hye-Sun (Kim So-Yong - királynő), Kim Jung-Hyun (Cheoljong - király), Cha Chung-Hwa (Choi udvarhölgy), Chae Seo-Eun (Hong Yeon), Yoo Min-Kyu (Youngpyeong herceg), Lee Jae-Won (Hong különleges igazgató)

Ismertető: Jang Bong-Hwan séfként dolgozik az elnöknél, ám egy komikus baleset következtében a szelleme valahogy a Joseon-korszakban élő Kim So-Yong királynő testébe kerül. Nem elég, hogy a férfi női testbe kerül, a királynőség mellé még ráadásként roppant kellemetlen módon egy király is társul: Cheoljongnak pedig titkai vannak. Bármilyen szelídnek és ostobának is tűnik, valójában rendkívül okos és furfangos, a terve pedig romba döntheti a miniszterek elnyomó hatalmát; amit a miniszterek nyilván nem akarnak. A testcsere következtében pedig So-Yong, aka Bong-Hwan feje tetejére állítja a palotát. 

Előzetes: 1., 2.

Online: Szitofa feliratok

Véleményem: Vannak azok a sorozatok, amikről egyszerűen képtelenség írni, mert nincs az az értékelés, ami elég jól kifejezi, hogy az ember mennyire imádta... Na ez a helyzet jelenleg. Hónapokig húztam ezt az ismertetőt, mert egyszerűen fogalmam sincs, mit írjak azon kívül, hogy imádom, oda meg vissza vagyok, és különben is, Shin Hye-Sun egy istennő. 

Ennyit sorozaton én még nem röhögtem. Az első nagyjából 10 epizód másból sem állt, csak komikus jelenetek sorozatából, és még amikor semmi sem történt, akkor is élvezettel néztem, mert ez a nő valami haláli. Egyszerűen nem tudtam betelni vele. A humornak nyilván a koncepció adta az alapját; egy 21. századbeli férfi belekerül egy Joseon-korabeli királynő testébe, aztán uccu neki, vegyüljünk el a tömegben. Aha, mint elefánt a porcelánboltban. Ebből a nőből (vagy férfiból, nézőpont kérdése) csak úgy dőlt a hülyeség. Iszonyú laza, nem egy szívbajos nőszemély, aki nem mellesleg istenien főz, és kitúrja a helyéről az ügyeletes szakácsot, aki alaposan besértődik ezen (és roppant jól titkolja, hogy amúgy odavan a nő főztjéért).

Apropó főzés: a királynő bár nem tudja alkalmazni a 21. századi praktikákat, amikhez hozzászokott, de baromi kreatív, és olyan dolgokkal áll elő, hogy az emberek csak lesnek. És persze folyamatosan tolja a 21. századi szlenget is, amiből senki nem ért egy kukkot sem, össze-vissza rohangál, kezdetben megpróbálja vízbefojtani magát, hátha visszajut a saját idejébe, ezzel persze alaposan ráhozva a frászt mindenkire (az udvarhölgyei szerintem 10 évet öregedtek percenként, és csak a jó isten kegyelme miatt nem kaptak szívinfarktust). Ezen kívül pedig szabad szájú, kreatív, olyan kiállása van, mint egy meglett férfinek (vajon miért...), és nem mellesleg rohadt menő. A legmenőbb Joseon kori nő. 

Na de lépjünk túl azon, hogy a királynő milyen egy istenkirály személyiség, mennyire lehet imádni, és röhögni a hülyeségein. Tudjátok, milyen üzenet jött le nekem az egész sorozatból? Hogy egy Joseon kori nő sosem érvényesülhet a társadalomban, hacsak egy 21. századi férfi meg nem szállja a testét. Szerintem a Joseon kort nem kell bemutatni senkinek, de azért foglaljuk össze két mondatban: vannak a magukat istennek képzelő egyedek, akiknek mindent lehet, ők irányítanak, döntenek, és akkor is igazuk van, ha nincs: ezeket a roppant vonzó teremtményeket férfiaknak nevezzük. És vannak azok a kis túlzással szolgasorban élő, állatnak minősülő teremtmények, akiket a férfiak nem használnak egyébre, mint férfi örökösök legyártására: őket nőknek nevezzük. Egy 200 évvel ezelőtti világban egy ilyen társadalomban élő nő egymaga, saját akaratából semmire sem volt képes. De ugye a sorozat bemutatja, hogy ez a mi királynőnk micsoda egy menő nőszemély, akinek mindent lehet, mindenhez ért, nagy a szája, szép, okos, tehetséges. Ezeknél kevesebbért is kivégeztek nőket abban a korban. Tehát mi lehet az oka annak, hogy So-Yong mégis képes volt érvényesülni? Az, hogy egy férfi vette át a teste felett az uralmat.

Gondoljatok csak Jo Hwa-Jinre. Mit tudunk elmondani róla? Sajnos szegény nőnek nincs valami érdekes személyisége. Szerény, alázatos, kedves. Mint abban a korban minden nő. Miért? Mert a férfiak ezeket a tulajdonságokat várták el tőlük. So-Yongra is ugyanez a három tulajdonság volt a jellemző, mielőtt Bong-Hwan a testébe került volna. Sőt, még So-Yong udvarhölgyére is. És ha fogunk egy random női történelmi karaktert bármelyik sorozatból, rá is ez a három jelző lesz az érvényes. Nem azért, mert a készítőknek nincs fantáziájuk, és nem tudnak normális női karaktereket gyártani. Hanem azért, mert akkoriban ez volt a nőkkel szembeni elvárás. Na de egyszer csak puff, belekerült a 21. századi férfi, Bong-Hwan, So-Yong testébe, és a királynő úgy kezdett el viselkedni... mint egy férfi. Amit nem is néztek jó szemmel a miniszterek, de hát mégiscsak ő a királynő. Ha nem róla lett volna szó, egy-két húzásáért már simán kivégezték volna. Onnantól, hogy Bong-Hwan színre lépett, a királynő is elkezdett érvényesülni. Zabolázatlan, karizmatikus, igazi nagyszájú nőszemély lett, és ezzel tudott csak érvényesülni a férfiak világában. So-Yongnak ehhez sosem lett volna mersze, ereje.

Na de a kitekintés után térjünk vissza a cselekményhez. Annak ellenére, hogy imádtam a sorozatot, voltak dolgok, amiket nem értettem, vagy nem tetszettek. 

Ez már a sokadik történelmi sori, amit nézek. Olybá tűnik, hogy mindenki két dolog miatt kezd ármánykodásba: szerelem és hatalomvágy miatt. A szerelmet még megértem. De a hatalomvágy minden esetben egy megfoghatatlan fogalomnak tűnik, amiről nem tudjuk, mire jó. Miért ármánykodik az özvegy királyné? Jó élete van, tele van pénzzel, mindenki körülugrálja, és hallgatnak is rá, van beleszólása a dolgokba. Mi változna akkor, ha minden hatalom az övé lenne? Semmi. Vagy ha mégis, azt a készítők nem mutatják meg nekünk.

Miért ármánykodnak a miniszterek? Minek akarnak még több hatalmat, amikor már így is mindenről ők döntenek? Épp hogy csak nincs korona a fejükön. Nagyobb a hatalmuk a királyénál, gazdagok és befolyásosak, szóval ennél még hová akarnak magasabbra mászni? És a királyné? Az országot nem irányíthatja nő, fia pedig nincs. Szóval mi a fenét akar? És ez már nem az első sorozat, ahol csak annyit tudunk, hogy mindenki hatalmat akar, de a hatalom nincs pontosan definiálva. Nyilván nem akar mindenki király lenni (végül mind ugyanarra a sorsra jutnának, mint a mostani bábkirály). Már így is van befolyásuk, a dolgok az ő akaratuk szerint mennek, tehát ez sem változna. Úgyhogy ilyen formában az egész intrikának semmi értelme. Jó lenne, ha kicsit pontosabb képet kapnánk arról, ki mit akar és miért lesz az jó neki, vagy miben változtat majd a mostani sorsán.

És ha már témánál vagyunk... El nem tudom képzelni, mit képzelnek a miniszterek magukról. Volt képük olyan dolgokat kiejteni a szájukon, amikért fogtam volna, és egyenként lefejeztem volna őket. Olyan szinten megalázták és szembeköpték a királyt, hogy legszívesebben kitéptem volna a nyelőcsövüket. A Ruler: Master Of The Maskban nagyon szépen bemutatták, hogy mennyi hatalmuk van a minisztereknek, és hogy a király tényleg csak egy báb. De itt ezt valahogy elfelejtették megemlíteni. Fogalmam sem volt, miféle következménye lenne annak, ha a király fogná, aztán mellkason szúrná őket. Miért nem tette? Mégis mijük volt ezeknek a minisztereknek, ami meggátolta a királyt abban, hogy halálra ítélje őket felségárulásért (naponta minimum kétszer, mert tényleg undorító, amit műveltek). Birtokoltak valami monopóliumot? Nem tudunk róla. Semmit nem tudunk róluk. Nem tudjuk, miért, mivel és hogyan tartják sakkban a királyt, és emiatt az egész ármánykodás hiteltelen. Hiszen nem értem, miért ne ölethetné meg őket a király, vagy miért ne rúghatná ki őket. Mit tehettek ellene a miniszterek, amit a király pozíciója révén ne tudott volna megakadályozni? Ha valóban olyan nagy hatalmuk volt, azt a készítőknek illett volna bemutatni.

És akkor Jo Hwa-Jin. Őszinte leszek, én minden ágyast egy szajhának tartok. Ez alól Jo Hwa-Jin sem kivétel. Tehát fel nem foghatom, hogy egy kis szajha mégis mit képzel magáról, amikor megtámadja a királynőt. Mire eljutottunk oda, hogy ez megtörtént, a király már nem szerette őt, csak épp Jo Hwa-Jin ezt képtelen volt elfogadni. Innentől kezdve a szerepe nem volt más, minthogy a király néha megdugja, amikor mondjuk ráun a királynőre, vagy ilyesmi (spoiler: ez nem történt meg. Hahaha.) És minekután a szerepe mai szemmel nézve roppant megalázó és szégyenteljes, fel nem foghatom, mit ugrabugrált. A királynő helyében én akkora pofont lekevertem volna neki, hogy leszáll a feje a helyéről. Viszont az tény és való, hogy Jo Hwa-Jin bejárta egy karakterfejlődési utat, és viszonylag frissítő módon, hiszen a végére belátta, hogy amit tett, az rossz. Lemondott a pozíciójáról, és elment szépen haza. Ezt nagyon értékeltem, már csak azért is, mert ez az első sorozat, amiben egy mellékszereplő jóként kezdi, gonosz lesz, majd ismét megjavul.

Ha pedig már Jo Hwa-Jin, beszéljünk arról az ominózus kútról. Ha valakinek van ideje rá, légyszi magyarázza el nekem a komment szekcióban, hogy mi is volt ez a story-line, mert egy szót sem értettem belőle. SPOILER! Tehát a fiatal királyt a kút mélyére dobták, ahol csomó időt töltött együtt So-Yonggal. Na de a királlyal később elhitették, hogy valójában nem is So-Yonggal, hanem Jo Hwa-Jinnel volt a kútban... Eddig jól mondom, ugye? Miért? Azért volt erre szükség, hogy Jo Hwa-Jin a király kegyeibe férkőzzön? És mi volt azzal a könyvvel, ami So-Yonggé, de Jo Hwa-Jin úgy csinált, mintha az övé lett volna? Az egészet nem értettem... SPOILER VÉGE. Szóval fura volt ez az egész szál, és nem is értettem, mire kellett ez... 

Egy ember van még, akiről beszélni szeretnék, ő pedig Kim Byeok-In. Nem szerettem őt. Főleg azért, mert jó ember volt, de rossz ügyért harcolt. Túlságosan elvakították az érzelmei, és nem csakhogy nem látott tisztán, nem is akart. Nem érdekelte semmi, csak amit összerakott a fejében, és aki ellentmondd ennek az illúziónak, arra vagy oda sem figyelt, vagy az ellenségének tekintette. Nem az érdekelte, mi volt a jó So-Yongnak, hanem hogy ő mit hitt, mi a jó neki... 

Ami pedig a romantikát illeti (nem hittétek, hogy megfeledkezem róla, ugye?). Hát én nem gondoltam volna, hogy ez így fog alakulni. Imádtam a királynő kezdeti ellenségeskedését, meg a viszakozását, ha a király meg akarta csókolni (vagy megölelni). Tök logikus volt, miért tette, és jót nevettem rajta. Aztán a végére már simán lesmárolta a királyt, nekem meg csak az járt a fejemben, hogy "Öm... nem akarom megzavarni az idillt, de Bong-Hwan... ugye tudod, hogy... izé... épp egy pasival smárolsz?" Vajon ilyenkor csak hagyta, hogy a királynő érzései átvegyék az uralmat a teste felett? Nyilván nem ő szeretett bele a királyba... Vagy ki tudja. Viszont amit tényleg fontosnak tartok megemlíteni, hogy a király viszont igenis Bong-Hwanba szeretett bele, nem So-Yongba. Az utolsó részben hangzott el a király szájából az a mondat, ami nagyon szíven ütött: "Vajon elveszítettem valamit?" Ez akkor történt, amikor Bong-Hwan elhagyta So-Yong testét, és visszatért a saját világába. Csakhogy a kérdés teljesen jogos: hiszen a király elveszítette azt, akibe beleszeretett. Abból, amit láttam, Cheoljong nem a királynő kinézetébe szeretett bele, hanem a személyiségébe; de a személyisége Bong-Hwan maga volt. Bong-Hwan személyiségébe szeretett bele, nem So-Yongéba. És oké, hogy a csinos test megmaradt neki, de azt a személyiség, amibe beleszeretett, elveszítette. 

Ami a befejezést illeti, abban egy egész picit csalódtam. Már a legelső részben tudtam, hogy lesz vége, és emiatt nem is izgultam. Voltak más elképzeléseim is, jobban örültem volna, ha azok jönnek be, mert így túl tipikus lett. 

Nagyon sok dolog van még, amit még meg tudnék (és szeretnék) említeni, de sose végeznénk... Ha valaki követ snitten, az folyamatosan értesülhet a kis kommentjeimról, amiket az egyes sorozatok részeihez szoktam hagyni. Általában feleannyit írok itt a blogon az összegzésbe, mint snitten az egyes részekhez. 

Összességében azt tudom mondani, hogy aki nem látta még, az gyorsan-gyorsan pótolja be. Pár év múlva ez a sorozat egy nagyon ikonikus és kultikus része lesz a k-drama világnak. Egyszerűen annyira klassz, hogy szerintem vétek kihagyni.

So-Yong: Az olyan nők, mint én, nem Joseonból származnak. 

Ezért veszélyes az áldozatot játszani. Anélkül, hogy észrevennéd, napról napra változol szörnyeteggé.

Minél erősebb a fény, annál sötétebb az árnyék.

So-Yong: Csak egy okod lehet arra, hogy megölj engem. Hogy gyengébb vagyok nálad! Nem tudtál volna megtámadni, ha erősebb vagyok. Csak azért tetted, mert könnyű célpont vagyok! Mert gyengébb vagyok nálad! Ez a valódi ok.  

Tessék! Próbáld újra! Bizonyítsd be, hogy csak egy gyilkos vagy, aki megölne egy gyengébb embert! 

Angel's Last Mission: Love

2019. szeptember 1.
Műfaj: fantasztikus, romantikus

Részek száma: 32 (fél órásak)

Dátum: 2019

Főszerepben: Shin Hye-Sun (Lee Yeon-Seo), Kim Myungsoo (Kim Dan), Lee Dong-Gun (Ji Kang Woo), Kim In-Kwon (Hoo)

Ismertető: Lee Yeon Seo sorsa tragikus. Meghaltak a szülei, egy baleset következtében elveszítette a látását és fel kellett adnia az álmát, az egyetlen dolgot, amit szeretett: hogy balerina legyen. Így hát nem csoda, hogy egy "jéghercegnővé" vált. Rideg és elutasító, éles nyelvű, mogorva, aki semminek sem tud örülni, és legfőképpen: nem hisz a szerelemben. Ezzel szemben Kim Dan egy optimista, bajkeverő angyal, akit azzal bíznak meg, hogy találja meg Yeon Seo számára az igaz szerelmet. Ha teljesíti ezt a küldetést, visszatérhet a mennyországba. Az angyallal való találkozása lassan kiolvasztja Yeon Seo jeges szívét, a küldetés mégis veszélybe kerül, ugyanis Dan beleszeret a lányba.



Véleményem: Nagyon nehéz úgy elfogulatlannak lenni egy sorozattal, hogy a kedvenced játszik benne, ráadásul nem is akárhogyan. Ez már megint egy olyan sori, amit Kim Myungsoo miatt kezdtem el nézni. Aki követi a blogom egy ideje, az tudja, hogy nagy Infinite rajongó vagyok, és amit csak lehet, megnézek a fiaimtól. Így került listára ez a sori, méghozzá legelőre, megelőzve mindegyik másikat.

A sorit a legelejétől, hétről hétre néztem. Komolyan, nincs is annál jobb, mint mikor hétről hétre vársz egy sorozatot. Nagyon régen néztem már így valamit, még talán anno a Teen Wolfnál. Úgyhogy nagyon szomorú voltam, mikor vége lett, nem csak azért, mert egy nagyon jó sztori volt, hanem a hangulata, meg az izgalom miatt is, hogy na, ma megint soris nap nap van. Szóval, akkor most megpróbálom nektek összefoglalni a véleményem, lehetőleg fangörcsök nélkül. Az esetleges kilengéseimet kérlek bocsássátok meg.

A sorozat alaptörténete nem valami egyedi, vagy különleges, igazából ezer sorozatban, ezer fimben, ezer könyvben találkoztunk már ezzel a történettel. Egy angyal beleszeret egy emberebe, és a végsőkig küzdenek a szerelmükért, ami persze tiltott. Tényleg nem valami újszerű ötlet, de valljuk be: mindannyian szeretjük ezt a történetet. Még ha ezelőtt már ezren el is mesélték, kicsit másként, kicsit más szemszögből, akkor is: ez olyan, mint a Rómeó és Júlia. Hiába ismerjük a sztorit, attól még ezredszerre is ugyanolyan jó tud lenni; persze, ha jól van megcsinálva, és ha ad valami újat, amit előtte a többi ilyen nem adott. Szóval a lényeg, hogyha ugyan ezerszer-elmesélt is a történet, akkor is szerethető. És ebben a sorozatban nagyon sok dolog volt, ami különlegessé, egyedivé és mássá tette a történetet.

Nos, az alaptörténetet már el is mondtam. Adott Kim Dan, az angyal, aki mindig valami megbízást teljesít a földön, és most megkapta az utolsót: érje el, hogy Yeon-Seo szerelembe essen. Ha sikerrel jár, hazatérhet a Mennybe. Ha nem... nos, akkor megszűnik létezni. Az persze nem volt benne a pakliban, hogy Dan is beleszeret a lányba, ami elméletileg tilos, és korábban már megtörtént: elég tragikus kimenetellel. Ez a fenyegetés tehát, hogy Dan megszűnhet létezni folyamatosan a feje felett lebeg, és elég sok szabály van, amit be kell tartania, különben pont, pont, pont. Dannak persze nincs könnyű dolga, hisz nem véletlenül kapta épp Yeon-Seot. A lány ugyanis mindent akar, csak szeretni nem. Yeon-Seo életében - ahogy az lenni szokott - rengeteg tragédia történt, rengeteg embert veszített el, és olyanok verték át, és szúrták hátba, akiktől a legkevésbé várta, így érthető, hogy egy zárkózott, mogorva és a-néző-szeretné-pofáncsapni lány lett belőle, aki inkább taszítja, mintsem vonzza az embereket. Egy szó, mint száz, Dannal ennél jobban ki sem szúrhattak volna.

Meg kell mondjam, a sorozat igazi bája a kémia volt a két karakterek között. Mint a molotov-koktél két alapanyaga; robbantak, hacsak egymásra néztek. Hogy fér meg egy fedél alatt egy ateista lány meg isten egyik angyala anélkül, hogy le ne tépjék egymás fejét? Arról nem is beszélve, hogy Kim Dan optimizmusa és bizalma az emberekben nem egyszer verte ki a biztosítékot a gyanakvó és pesszimista Yeon-Seonál.
Yeon-Seo stílusa már az első részben hanyatt vágott. Nem is tudjátok, mennyire szeretem ezeket a lázadó, (kissé) ellenséges karaktereket. Már iszonyúan unom a kis ártatlan, mit sem sejtő, alázatos kislányokat a sorozatokban (főleg akkor ha ezek a tinédzserként viselkedő nők már harmincon túl vannak). Szóval már az első részben fellélegeztem. A dölyfös Yeon-Seo egyébként nagyon szerethető volt, jól átjött, amit képviselt, amiért és ahogyan harcolt. Volt tartása, voltak nagyon szerethető és elismerésre méltó pillanatai. Nem hisztizett, mindent ésszel és érvekkel próbált megoldani, nem adta fel, nem várta el másoktól, hogy megoldják a problémákat helyette, hanem igenis ment, és a kezébe vette a dolgokat. Nem volt hajlandó beletörődni az elkerülhetetlenbe, és ezt nagyon tisztelem benne, Nem hozott hülye döntéseket, amiktől a néző szerette volna kivágni a  TV-t az ablakon, és ez iszonyú sokat dobott nem csak a karakterén, hanem az egész sorin is. Sajnáltuk is őt, meg nem is, szerettük is meg nem is, de azért a végére mind megkedveltük, és szurkoltunk érte/értük.

Kim Dan persze egyáltalán nem ilyen volt. Az elején iszonyúan naiv volt, de azon az aranyos módon, amit az ember megmosolyog. Párszor arra gondoltam "milyen szép, hogy valaki úgy bízik az emberekben, mint ő."  Mintha az embereknek nem lettek volna hibáik, és mind megbízhatóak, jóravalóak lettek volna. Úgyhogy fájt érte a szívem, mikor rádöbbent, hogy tévedett, és csalódott, mert az emberek olyanokra voltak képesek, amiket ő nem hitt el Yeon-seonak, aki párszor megpróbálta felvilágosítani erről. Ne jó, de ne vegyük ilyen komolyra a szót, ez nem az a sorozat. Dan a legjófejebb angyal volt, akit valaha láttam. Amekkora hülyeségeket ez csinált, meg mondott, meg amilyen lehetetlen helyzetekbe ez belekerült, hát komolyan, minden elismerésem annak, aki ezt kitalálta. Nem volt olyan jelenete, amin ne kellett volna nevetni. A külföldi ismertetőben a "játékos" jelzővel illették, de ő inkább szeleburdi és komolytalan volt, aki állandóan bajba került. Nagyon rég találkoztam ilyen jó fej és szerethető férfi főszereplővel, szóval le a kalappal.

Külön kiemelném a szereplők közül Hoo-t, aki Dan mentora, felettese, tanára vagy nem is tudom milyen volt. Ő vigyázott Danra, ami azt jelenti, hogy ő rohangált és hozta helyre, amit Dan elszúrt, ő szidta le részenként legalább kétszer, amiért ilyen kelekótya és felelőtlen, és ő próbálta meg észhez téríteni - mondanom sem kell, nem sok sikerrel. Ő is hozott áldozatokat, és bebizonyította, mennyire szerette Kim Dant, amivel alaposan megsiratott engem, és még szerintem sok más nézőt is. 

Hogy a harmadik főszereplőről, Kang-Wooról mit mondjak, azt nem tudom. Az ő története szomorú volt ugyan, és én nem vagyok egy lelketlen dög, úgyhogy persze, megértettem őt, sajnáltam is egy kicsit, de amúgy ki nem állhattam a hülye megszállott, minden-lében-kanál fejét. Kang-Woo volt Yeon-Soo balett tanára, akkor jött a városba, mikor a lány visszanyerte a látását, és eltökélte, hogy kerül amibe kerül, ő bizony újra híres balett táncost farag belőle. Sok helyen olvastam, hogy szerették őt, különböző okok miatt, és ne kövezzetek meg, nekem nem jött be a karaktere. Amúgy van egy vicces sztorim hozzá: SPOILER! én az elejétől fogva sejtettem, hogy ki ő, és mondogattam is a részek alatt, és aztán mikor igazam lett szó szerint felpattantam, és körbeugráltam a házat azt kiabálva, hogy "Én megmondtam! Én megmondtam! Én megmondtam!" Szerencsére ezt a jelenetet senki sem látta. Lehet akkor a zárt osztályról írnám nektek ezt a bejegyzést. SPOILER VÉGE! Lényeg a lényeg, én nem csíptem a csávót. Eleve megszállott volt: egy olyan lányt üldözött, aki isten tudja mióta halott volt. Ahelyett, hogy elengedte volna, belé kapaszkodott, és úgy gondolta, joga van birtokolni valakit, aki nem volt az övé. Úgy járt Yeon-Seo után, hogy normál esetben az ember már távoltartási végzést kérne ellene. Nem egyszer szerettem volna belefojtani valamibe, mikor csak úgy random felbukkant körülötte, vagy éppen megpróbálta Dan-t eltüntetni a közeléből, mintha bármiféle indok őt feljogosítaná erre. Persze megértem - sajnos - a srácot, de ettől nem kedveltem meg. A végére már olyan megszokott lett, hogy ott van, ahol nem kéne, és már előre tudtam, hogy na, ő most tönkre fogja tenni a szerelmeseink romantikus pillanatait valami pesszimista beszólással. De a végére azért megkedveltem, és örültem, hogy az ő dolgai is jóra fordultak, mert megérdemelte.

SPOILER Yeon-Seo családjából egy valakit emelnék ki, ő pedig Ru-Na. Ő volt a balett táncos, Ni-Na nővére. Ni-Na szegény mindig csak egy kis második volt Yeon-Seo mellett, az ő árnyékában élt, így érthető, hogy nem csak ő, a családja is szerette volna Ni-Na-t látni a főszerepekben Yeon-Seo helyet. Először azt hittem, Ru-Na egy velejéig romlott ember, akit semmi sem állít meg abban, hogy elérje a célját. Azzal a címszóval, hogy ő mennyire szereti a húgát próbálta meg eltenni láb alól Yeon-Seot, és én eleinte azt hittem, hogy szimplán csak egy romlott ember. De aztán a sori készítői feladták nekünk a leckét: Ru-Na jelenetei alá bevágtak egy bizonyos kísértetiesen csengő, akár túlviláginak is ható zenét. Először azt hittem, a lány is egy angyal, vagy legalábbis az volt. Részről részre vártam, hogy ez kiderüljön, de semmi, továbbra is csak beadták azt a zenét a jelenetei alá, én meg ültem, és rágtam a körmöm, hogy mi a franc ez... aztán rájöttem. A lány megőrült, és ezt ezzel a zenével próbálták felerősíteni vagy a tudtunkra adni. A végére már látszott is, hogy Ru-Na őrült, azon a pszichiátriai módon, nem volt épeszű. Ezzel csak azt akartam elmondani, hogy iszonyú jól megcsinálták, még ha nekem nem is esett le először. Az a zene az ő őrületének szimbóluma volt, és annyira, de annyira jól hatott a jelenetei alatt, hogy libabőrös lettem tőle. Még ha nem is kedveltem, nagyon szerettem a jeleneteit, talán emiatt. SPOILER VÉGE.

Hogy ismét egy kicsit komolyra vegyük a szót: az egész sorozatnak a legnagyobb érzelmi központja a remény volt. Dan reménye az emberek és Isten felé. Yeon-Seo reménye a kegyelem felé. Hoo reménye Danban. Az én reményem, hogy nem fognak brutális módon megsiratni. Minden szereplő reménykedett valamiben, céljaik voltak, sebeik, amik visszahúzták, akadályozták, hátráltatták őket, vagy épp ostoba döntések meghozatalára késztették őket. A remény az első résztől az utolsóig megvolt. Ahogy a bizonytalanság és a fenyegetés is, hogy hiába minden remény, és hiába az imáik meg a küzdelmük, végül minden összeroppanhat. A sori vidámnak indul, tele van élettel, vicces, poénos helyzetekkel, ami kitart legalább a sorozat háromnegyedéig. Ott egy picit elsötétednek a dolgok, hisz Dan ideje lassan lejár, be kell fejeznie  a küldetést, így addigra kevesebb lesz a humor is, és több félelem, az izgalom, a komolyság.  Ezek az érzelmek voltak az egyik alapjai annak a hangulatnak, ami vitte az egész sorozatot.
Plusz pont, hogy nagyon sok balettos rész volt a soriban. Örülök, hogy nem csak említés szintjén volt benne, hanem tényleg be is mutatták az előadásokat, meg a táncokat, a táncosokat, az edzéseiket, a konfliktusaikat, nagyon jó volt nézni.



Ami ezt a kissé átlagos alapsztorit különlegessé tette, azok a szereplők és a hangulat volt. A zenék, az effektek, a hangok, poénok, a helyek, ahol forgatták, a színészek, a kémia; minden egyszerűen adott egy hangulatot a sorozatnak. A történet is hiába ezerszer elmondott, mégis más volt, mert a karaktereink is mások voltak. A történet végére Dan megkomolyodott, Yeon-Soo pedig elkezdte értékelni azokat a kis eseményeket, boldogságmorzsákat, ami jutott nekik. Mindketten harcoltak a szerelmükért - ami nyilvánvaló okokból tiltott volt. A karakterfejlődések szuperek voltak. Dan, aki az elején szabálykövető angyal volt most fellázadt. Yeon-Soo, aki hitetlen volt most hinni kezdett. Kang-Woo, aki semmi értelmet nem látott az életben most reménykedni kezdett. Szóval tényleg, annyira szuperül megcsinálták, nem hiába bőgtem végig az utolsó két részt. Ó, és persze volt benne akció, meg izgulni való is bővel. És ha azt hiszitek, tudjátok, hogyan fog végződni ez a történet, akkor tévedtek!

Nem is tudom, mi rosszat mondhatnék a sorozatra. Gondolkodtam, hogy mi nem tetszett, vagy mi az, ami gyengére sikerült, de igazából ha volt is ilyen, akkor annyira nem tűnt fel. Talán a vége volt az, amit elsőre nem nagyon értettem, de így később visszagondolva meg emésztgetve a történteket már van értelme. Ez tényleg csak az az élvezni való sorozat, amit az ember leül, és néz, mert megnevetteti, megsiratja. Lehet azért volt nekem ilyen jó élmény, mert hétről hétre néztem. Szerintem ha még nem láttátok, ti is így nézzétek, kisebb kihagyásokkal, adjátok meg a módját, hogy átjöjjön a hangulat, ne egyszerre daráljátok le.

__________

És egy icipicit hadd dicsérjem Kim Myungsoot, aki Kim Dant játszotta. Szinte az összes sorozatát láttam már, még akkor is, ha még nem írtam róla nektek véleményt, és nagyon-nagyon fura látni, mennyit fejlődött a sorikkal. Az utóbbi, a Ruler: Master of the Mask volt az, ami iszonyúan megdöbbentett. Úgy játszott, hogy én csak tátogtam, mint a hal, sokszor csak azért tekertem vissza, mert újra látni akartam az arckifejezését, vagy éppen a hangját akartam hallani, ahogy valamit mondott. Itt, az Angel's Last Mission: Love-ban pedig egy eddig nem látott karaktert formázott meg: ezt a játékos, bajkeverő és optimista angyalt, és mégis iszonyú jól csinálta. Ő eredetileg énekesként debütált, mégis egy pár színésznek tanult embert lepipál az alakításával. Iszonyatosan jól átadta a dolgokat, nem is értem, hogy csinálja. Szóval nagyon büszke vagyok rá, nagyon sokat fejlődött.