A blog Dél-Koreával, annak sorozataival, filmeivel, kultúrájával, és a k-poppal foglalkozik.
Bring It On, Ghost ~ Let's Fight, Ghost
Page Turner
Mindent összevetve én mindenkinek ajánlom ezt a rövidke kis sorozatot, mert semmit nem veszítetek vele, de nyertek három órányi megható szórakozást.
The Legend of The Blue Sea
Erről
jut eszembe, hogy nagyon szerettem a múltbéli jeleneteket. Sokszor
ezerszer jobbak voltak, mint a jelen. Nagyon szép helyen forgatták, és
emiatt, meg talán a ruhák miatt is volt egyfajta melankolikus, mégis
szeretetteljes és romantikus hangulata az egésznek. Imádtam Minhot Dam-Ryungként, de
Joon-Jae-ként is. És mint már mondtam, nagyon sajnáltam a főszereplőink
múltbeli énjét, de főleg azt, hogy emiatt Joon-Jae is elbizonytalanodott,
és ez hatással volt a jelenükre. Utána pedig elhatározta magát, hogy
már csak azért sem történhet meg ez a szörnyűség még egyszer! És nem
fogja hagyni, hogy a lány meghaljon. Kell még több indok, hogy miért
szerettem annyira?Shim Chongot az elején imádtam. Mondjuk főleg addig, míg még nem beszélt. Poénos volt, kicsit butuska, mármint az emberek világában butuska és szerencsétlen, de egy nagyon szerethető karakter. Aztán ahogy elkezdett beszélni, és ahogy egyre jobban belehabarodott Joon-Jae-ba egy kicsit átment nyálas fruskába, de annyira nem volt vészes, el lehetett viselni, és még így is volt sok jó pillanata. Sajnálom ezt, hogy egy kicsit buta libát csináltak belőle, de szerencsére legtöbbször ez nem volt zavaró. Na de aztán a végén kiverte nálam a biztosítékot. Nem szeretném lelőni a poént annak, aki még nem látta, így nem tudom teljesen elmagyarázni... Aki látta, azt tudja. Mikor el kellett válnia Joon-Jae-tól, mert különben meghalt volna, és azt tette, amit tett, na azzal nagyon felidegesített. Külön megkérdezte Joon-Jae-t, hogy akarja-e, és ő nemmel felelt. Erre mintha szegény srác a falnak beszélt volna, csak azért is... Ezzel kissé összetörte a szívem, de aztán Joon-Jae vallomása az utolsó részben mindent helyre rakott.
A befejezés nekem egy kissé illúzió romboló volt. Nem tudom, egyszerűen csak annyira... szép lett,
már-már túl szép, hogy valahogy nagyon nem illett bele a képbe. Örültem
persze, hogy minden jól alakult, mindenki megkapta, amit akart, és amit érdemelt, de
akkor is...
Annyi, de annyi mindenről tudnék még mesélni nektek, mert tényleg nagyon imádtam ezt a sorozatot, és már kétszer is végignéztem. Olyan sok apró részlet van, amit imádtam, mégsem írhatom le mindet ide (amit nagyon sajnálok). De azért azt nem Cinderella and Four Knights
Véleményem: Ezt a sorozatot a címe alapján
választottam ki, mert nagyon szeretem a Disney meséket, és a
feldolgozásokat is szívesen megnézem, szóval örültem, mikor láttam, hogy
Dél-Korea is hozzányúlt a régi meséhez.
Nekem már maga az alapfelállás is nagyon tetszett: adott 3 három szuper-helyes, de annál beképzeltebb srác, akik összeakadnak a totálisan ellentétesen működő női párjukkal. Eun Ha-Won egy kedves, jószívű lány, aki remekül gondoskodik önmagáról, hiszen a családja konkrétan a létezését is utálja. Nagyon örültem, amiért nem egy állandóan nyavalygó főszereplőt kaptunk, hanem egy pozitív, mosolygó lányt, aki nem szorult mások segítségére és a legtöbb helyzetben feltalálta magát.. Szerintem egy nagyon erős karakter volt.
Tetszett
a sorozat nemes egyszerűsége, hogy a történet nem fajult melodrámává, és ezt a „se
veled, se nélküled” dolgot is csak az egészséges mértékekig húzták. Ezer hálám
és dicsőítő imám, hogy a főhősnő nem agyalt a két srác között, hanem a legelején
letette a voksát az egyik mellett, és nem ingott meg egyszer sem.

Aki
nekem nagyon nem volt szimpatikus, az Hyeji.
Illetve nem is úgy konkrétan vele volt problémám, hanem a “kapcsolatával” Hyunminnal.
Amit azok ketten műveltek, attól néha borsódzott a hátam. Félig-meddig
megértettem Hyunmin indokait,
néha még Hyejiét is, de az én gyomromnak ez akkor is sok volt. Olyan sokáig
húzták ezt a “se veled, se nélküled” dolgot, hogy már alig vártam, hogy véget
érjenek a közös jeleneteik. Szó szerint fellélegeztem, mikor megoldották a
dolgokat, mert már annyira elegem volt kettejükből. Hyunminnal önmagában semmi
bajom nem volt, szerettem a karaktert, ő dobta fel az egész sorozatot, de ez a szál
nekem nagyon nem jött be.
Seowoo-t kicsit sajnáltam, mert nem kapott valami nagy
hangsúlyt a karakter, pedig szerintem a három fiú közül ő volt a legaranyosabb.
Eun Ha-Won szegényre egy picike figyelmet sem fordított, pedig milyen imádni
való volt... Na de ha nem, hát nem.






















