Korea ékkövei
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2013. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2013. Összes bejegyzés megjelenítése

Steal My Heart ~ Catch me

2018. január 31.
Műfaj: romantikus, vígjáték, akció

Játékidő: 115 perc

Dátum: 2013

Ismertető: Lee Ho-Tae vérprofi rendőr, akit a sors 10 év után összehoz régi szerelmével, Jin-Sook-kal, a tolvajjal. A két szereplő története még gyerekkorukban kezdődött, mikor aztán Jin-Sook hirtelen eltűnt Ho-Tae életéből. 10 évvel később ismét találkoznak: Ho-Tae elment a lakására, hogy letartóztassa cserbenhagyásos gázolásért. Ám mikor rájön, ki az illető, akit le kellene csukatnia, meginog, próbálja rejtegetni őt. Mikor aztán kiderül, hogy a lány tolvaj, szegény srác azt sem tudja, mihez kezdjen. Vajon a munkáját választja majd, vagy a rég elveszett, de újra fellángoló szerelmét?

Főszerepben: Joo-Won (Lee Ho-Tae) és Kim A-Joon (Yoon Jin-Sook)


Online: Indavideó

Véleményem: Nagyon jó kis film volt!  Egyrészt szeretem a vígjátékokat, másrészt a romantikát is, és itt iszonyat jól vegyítették a kettőt! Kaptunk bőven nevetnivalót, amiket a legváratlanabb pillanatokban sütöttek el, és voltak aranyos momentumok is, mikor a néző tűkön ülve várta a csókot. Egyetlen egy sírós rész volt benne, de aztán az is nevetésbe torkollott. A két főszereplőnk bombajó párost alkotott, nagyon összeillettek! Nagyon passzoltak egymáshoz, végre nem volt bajom azzal, hogy olyan színészeket tettek egymás mellé, aki inkább taszítják, mintsem vonzzák egymást. Ők nagyon aranyosak voltak, volt köztük kémia, és hát nagyon jól is mutattak együtt.

Jin-Sookban nagyon szerettem, hogy bár egy vérprofi tolvaj volt, és rendkívül okos is, megmaradt egy szeleburdi, vicces és aranyos lánynak. Nem az a komoly fajta volt, mint pl. a Bounty Hunters-ben a bérgyilkos, vagy mint más hasonló műfajú filmekben a tolvajok. Aranyos és nagyon szerethető volt, és hát kicsit megbízhatatlan, mivel amit meglátott, azt tuti elemelte (pl. a szomszéd sótartóját...)

Ho-Tae eredetileg művészetire akart járni, de mikor megismerte Jin-Sookot, pályát váltott. A lány azt mondta neki, hogy szerinte a rendőrök nagyon menőek – így egy menő rendőrré vált. Ho-Tae gyereknek egy kis félnótás, naiv srác volt, akiből aztán ki sem néznénk, milyen férfi vált! Milyen aranyos volt már, mikor kiderült, hogy 10 évig ugyanazt azt a cipőd hordta, amit Jin-Sook szó szerint hozzávágott! Az is aranyos volt, mikor gyerekkorában, majd felnőttként is nekiállt mindenki előtt énekelni Jin-Sooknak, nem törődve azzal, mennyire leégeti magát. Ez egy iszonyú romantikus keretbe foglalta az egész sztorit. Azért annyit mégsem változott, nem igaz?

Amit igazán értékeltem a filmben, hogy semmi, az ég világon semmi dráma, semmi bonyolítás nem volt benne. Igazából az egész rém egyszerű volt, mindenki kitalálhatta, mi lesz a vége, mégis egy az egyszerűség adta a film varázsát. Egyáltalán nem hiányzott ide a dráma, vagy bármilyen durva csavar. Így volt tökéletes. A poénok és a karakterek adták a film alapját, hisz a történet maga sem volt valami bonyolult.

Nem is tudom, mit mondhatnék még nektek róla. Egy könnyed, nevetős film, ami esti kikapcsolódásnak tökéletes. Tényleg nagyon-nagyon tetszett, igazán tudom mindenkinek ajánlani, akár többször nézős is lehet. 

My Love From The Star

2017. november 19.
Műfaj: Romantikus, fantasy

Részek száma: 21

Dátum: 2013

Főszerepben: Gianna Gun (Cheon Song-Yi), Kim Soo-Hyun (Do Min Joon), Park Hae Jin (Lee Hwi-Kyung), Shin Sung-Rok (Lee Jae-Kyung) 

Ismertető: Do Min Joon 400 évvel ezelőtt egy távoli csillagrendszerből érkezett a Földre, éppen a Csoszun-korabeli Koreába. Különleges tulajdonságokkal rendelkezik (nem öregszik, az érzékszervei kifinomultabbak az emberénél, képes teleportálásra, tárgyak gondolattal való mozgatására, az idő megállítására). Ugyanúgy éli az életét, mint az emberek, csak testnedvei (vér, nyál) nem keveredhetnek az emberekével, mert akár napokra legyengül tőle. A Földre érkezésekor megmenti egy kamaszlány életét, majd 400 évvel később ismét megment egy pontosan ugyanolyan kinézetű lányt, akivel aztán 12 évig nem találkozik. A jelenben Min Joon egyetemi professzor, komoly gondolkodású, régi vágású, kerüli az emberek társaságát, egyetlen barátja, aki minden titkának tudója, egy idősödő ügyvéd. Napvilágra kerül, hogy 3 hónap múlva egy üstökös közelíti meg a Földet, ami annyit jelent, Min Joon talán végre hazatérhet a saját bolygójára. Ezt a 3 hónapját azonban teljesen felforgatja a szomszéd lakásba beköltöző, elkényeztetett, önimádó, nehéz természetű, butácska, de igen híres színésznő, Song Yi, akiről kiderül, ő volt az a lány, akit 12 évvel ezelőtt megmentett, mert akkor, kamaszként hasonlított a Csoszun-korabeli lányra. Két ennyire különböző jellem között szinte természetes a kezdeti, kölcsönös ellenszenv, de a bekövetkező események, helyzetek később mégis egyre közelebb hozzák őket egymáshoz, és végül egy igazán mély, csodálatos szerelem bontakozik ki kettejük között. Vajon szerelmük le tudja-e győzni a korlátokat, és a világaik közti távolságot?



Vélemény: Ez a sorozat az elsők között volt még anno, mikor elkezdtem dél-koreai sorozatokat nézni. Konkrétan a harmadik volt, amit láttam (igen, listát vezetek róluk :D) Én eleve nagyon szeretem a fantasy sorozatokat, és bár az idegenekkel annyira nem vagyok kibékülve, azért nekiültem. És nagyon, nagyon jól tettem. 

Már az elejétől kezdve egy nagyon vicces, érdekes sorozatot kaptunk. Tele volt poénokkal és nevetnivalóval, érdekes karakterekkel, izgalmas cselekménnyel. Bevallom, mikor feltűnt a képernyőn az a csészealj behunytam a szemem, mert az elég béna volt. Nagyon látszott, hogy számítógéppel csinálták, így elég gagyira sikerült. De mivel ez alig pár pillanatig tart, szemet lehet hunyni felette. 

Nagyon tetszett, hogy a történet párhuzamosan haladt a múlttal, és így sokkal jobban meg lehetett érteni, min is ment keresztül Do Min Joon. Ahogy haladt a történet, szépen lassan minden kiderült, és örültem, hogy nem egyből zúdítottak mindet a nyakunkba, és nem is az lett belőle, hogy a végén tudtunk meg minden fontos dolgot.

Do Min Joon egy rettenetesen jó karakter volt. Egyszerre volt zárkózott, mogorva és imádni való. Tökéletes ellentéte volt Cheon Song-Yinek, akinek viszont be nem állt a szája, a világ tudott minden lépéséről, általában többről is, mint kellett volna. Hatalmas piros pont a készítőknek, amiért egy nagyon szépen felépített szerelmi szálat kaptunk. Do Min Joon az elején egy nagyon arrogáns alak volt, mindig lekicsinylően beszélt az emberekről és az érzelmeikről, de ahogy haladtak a részek, először kiderült, miért is ilyen, majd pedig eltűnt ez az arrogancia. Imádtam azt az eltökéltséget, ahogyan védeni akarta Song-Yit, és hogy mindent megtett érte, közben pedig igyekezett távol tartani őt a bajtól - és magától. Egyszerűen imádtam őt. Rengeteg nagyon poénos jelenete volt, és persze kaptunk sírós részeket is. Komolyan, ha ez a srác sírni kezd, nincs olyan ember, aki érzelemmentesen tudná végignézni. 

Cheon Song-Yi, ahogy már írtam, tökéletes ellentéte volt. Általában nem kedvelem a beképzelt karaktereket, de őt nagyon szerettem. Annyi, de annyi kínos helyzetbe keveredett, ahol én legszívesebben a föld alá süllyedtem volna, ő viszont mindet el tudta intézni egy jól közbeszúrt öntelt megjegyzéssel, aztán felemelt fejjel elsétált. Alapjáraton egy kissé butácska is volt, amit szintén nem szeretek, de az ő karaktere ezt annyira máshogy adta át, hogy ettől csak még szerethetőbb lett. Tetszett viszont, hogy néha voltak nagyon érett, komoly jelenetei is, ahol fejet hajtottam előtte.

A történet alakulása nekem nagyon tetszett, olyan szépen kifejtettek mindent, hogy egy megválaszolatlan kérdésem sem maradt. SPOILER A vége ugyan nem nevezhető teljesen happy endnek, de olyan szép volt, hogy Do Min Joon még így, haldokolva is inkább a lány mellett maradt, mintsem hogy hazamenjen a bolygójára és többet ne lássa. SPOILER VÉGE.

A rengeteg nevetnivaló mellett a történet vége felé kaptunk néhány sírós részt is, amik jó néhányszor és jó erőset facsartak a szívemen. Aki Kim Soo-Hyunt sírni látja, az nem tudja megállni, hogy ő maga is sírni kezdjen. Szerencsére a történet vége nem ment át melodrámába, épp annyi szomorú jelenet volt, amennyi kellett. A történet vége pedig úgy volt tökéletes, ahogyan. (Tudtátok, hogy ezt a befejezést Kim Soo-Hyun akarta így?)

Minden elismerésem a készítőké, ugyanis az egész sorozatról sütött, hogy nagyon odafigyeltek mindenre! Gyönyörűek voltak a ruhák, a berendezések, a táj. Nem úgy, mint például a Legend Of The Blue Sea-ban, ahol néha eszméletlen csúnya ruhákat aggattak a szereplőkre. Minden apró kis részletre nagyon odafigyeltek. Volt a sorozatnak egy olyan szomorkás hangulata, ami talán annak köszönhető, hogy az egész télen játszódott. De közben volt egy másik, vidámabb, boldogabb hangulata is, ami miatt a nézőnek egyszerűen muszáj tovább és tovább néznie a sorozatot.

Ami a mellékszereplőket illeti, egészen megkedveltem Hwi Kyungot is. Bár az elején borzasztóan idegesített, hogy nem képes felfogni, hogy Song-Yi nem szereti őt, és hogy békén kellene már hagynia. Nagyon bosszantott az értetlensége. Aztán persze rájöttem, mennyi mindent tett a lányért, és aztán már egyszerűen csak aranyosnak és kedvesnek találtam őt.

Jae-Kyung egyszerűen gonosz volt. Vannak velejéig romlott emberek, akiket még csak sajnálni sem lehet, mert a tetteik nem adnak egyetlen indokot sem arra, hogy sajnáljuk, és mert már ha rájuk nézünk, feltámad az ellenszenvünk; hát ő ilyet volt. Én csak Hwi-Kyungot sajnáltam, amiért ennyire szerette a bátyját, és ekkorát kellett csalódnia benne. Mellesleg a legjobb színészt választották erre a szerepre: már mikor megláttam tudtam, hogy ő lesz a fő gonoszunk. Nagyon ijesztő feje van.

Nagyon, nagyon szerettem ezt a sorozatot, olyannyira, hogy már kétszer is végignéztem. Mindenkinek tudom ajánlani, mert a romantika mellett kapunk egy kis thrillert és akciót is, illetve rengeteg nevetni- és sírni valót. A történet nem nyálas, hanem egyszerűen szép, a cselekménye nagyon izgalmas, nincs egyetlen unalmas pillanat sem.


"Tudod, miért félnek az emberek a haláltól? Mert elfelejtik őket. Azért mert a világ nem fog változni, miután elmennek. És így elfelejtik őket."
– Do Min Joon

"Do Min Joon: Szeretnéd tudni, hogy ne okozzanak az emberek fájdalmat? Ne adj, és ne fogadj el semmit. Ne is számíts semmire. Akkor nem fogsz csalódni vagy sérülni
Cheon Song-Yi: Akkor mi jó van az életben?"

"Az emberek nem akarják tudni a tényeket. Nekik csak bűnbakra van szükségük."


The Suspect

2017. október 29.
Műfaj: akció, thriller

Időtartam: 137 perc

Dátum: 2013

Főszerepben: Gong Yoo (Ji Dong-Cheol) és Park Hee-Son (Min Se-Hoon)

Ismertető: Ji Dong-cheol az egyik legjobb észak-koreai ügynök, akinek megölik a feleségét és gyermekét, miközben ő egy küldetésen vesz részt. Dezertál Dél-Koreába és elkezdi felkutatni a gyilkosokat, akik szintén ügynökök. De a vadászra is vadászni kezdenek, és megkezdődik a hajsza.



Véleményem: Az idén is megrendezett 10. Koreai filmfesztivál kereteiben láttam ezt a filmet. Külön örültem, hogy egy ideje már megrendezik Pécsen is, hisz különben nem tudtam volna elmenni. Mint ahogy mindenki más, én is a honlapra feltett előzetes videó alapján döntöttem emellett a film mellett. Alapból nagyon szeretem az akció filmeket, így hát nem is volt kérdés. Volt még egy másik film is, amire szívesen elmentem volna, de hát így alakult.

Tehát a film. Tetszett az alapötlet, bár azt nem mondhatjuk rá, hogy hű de egyedi, hiszen nagyon sok akciófilmben találkozunk ezzel a koncepcióval: a főszereplő családját megölték, amiért ő bosszút esküdött. De emellett kaptunk egy másik szálat is, Észak- és Dél-Korea különleges kapcsolatát. A két ország ugyanis megakarta ajándékozni egymást. Dél-Korea egy különleges kémiai vegyi anyag képletét akarta átadni – SPOILER –, amiről mindenki, még maga az ajándékozó ország is azt hitte, hogy egy különleges vegyi fegyverről van szó. Pedig hát nagyon nem. SPOILER VÉGE.

Itt is megjelent a korrupció, a pénz utáni sóvárgás, és láthattuk, hová vezeti ez az embereket.
Na de nekem az akció jelenetek voltak a szívem csücskei. Eszméletlen jól voltak megcsinálva. Szinte tízpercenként kaptunk belőlük, és mindegyik egytől-egyig rettentő jól lett kivitelezve. Az aláfestő zenék pedig csak még jobban dobtak egyet a hangulaton.

Rettentően sajnáltam Ji Dong-Cheol. Már az elején megtudtuk, hogy a feleségét és a lányát megölték. Ám egyszer csak kiderült, hogy a lánya mégis életben van, majd pedig ismét azt hazudták neki, hogy halott. Szegénynek végig játszottak a szívével, meg hát az enyémmel is, mert nagyon sajnáltam a férfit. Ő viszont egyszer sem tört meg, onnantól, hogy megtudta, él a lánya már nem csupán az volt a célja, hogy felkutassa a gyilkost és megölje, hanem hogy előbb megtudja, hol a lánya. És ez valahogy adott neki egy kis életet, mert korábban egy üres testnek tűnt, aki teszi, amit tennie kellett. De ahogy felcsillant a remény, úgy kicsit ő is megváltozott. Egyedül azt sajnáltam a végén, hogy bár megtudtuk, hogy megtalálta a lányát, egyetlen ölelést, vagy bármilyen „végre megtaláltalak” jelenetet sem láthattunk, mindketten csak álltak és sírtak. Persze egy akciófilmhez ez dukál, de én, mint női lélek, hiányoltam ezt.

Bár a film elég borongós hangulatú volt, azért a végére becsempésztek egy kis humort, és ezzel konkrétan fel is oldották az egész film sötét hangulatát. Épp az utolsó percekre tették ezeket a jeleneteket, és nagyon jól eltalálták így.

Tetszett a két főszereplő, Ji Dong-Cheol és Min Se-Hoon közti kapcsolat is. Kezdetben Min Se-Hoon feladata volt, hogy levadássza Ji Dong-Cheolt, de mire őt magát is meg akarták ölni, végül mellé állt. Szó szerint Ji Dong-Cheol kezébe adta a pisztolyt, hogy lője le a férfit, aki eladta a lányát Kínába. Utána pedig szándékosan hagyta megszökni – ez volt az egyik poénos jelenet a film végén. Nélküle talán Ji Dong-Cheol nem is találta volna meg a lányát… de hát ugye nem tudjuk, hogyha nem így tesz, akkor Ji Dong-Cheol meg tudott-e volna szökni, vagy sem… Az ő kapcsolatuk így volt jó.

Összességében mint látjátok, tetszett a film. Imádtam az akció jeleneteket, a történet alakulását, a karaktereket (na persze nem mindegyiket, néhányat szerettem volna kirugdosni az univerzumból), és úgy mindent. Nagyon ajánlom nektek, hogy nézzétek meg legalább egyszer, mert megéri, nagyon jó filmről van szó.

The Heirs ~ The Inheritors

2017. október 6.
Műfaj: romantikus, melodráma

Részek száma: 20

Dátum: 2013

Főszerepben: Lee Min Ho (Kim Tan), Park Shin Hye (Cha Eun Sang), Kim Woo Bin (Choi Young Do)

Ismertető: Kim Tan egy bonyolult családi háttérrel rendelkező vállalatörökös, aki történetünk kezdetén az USA-ban végzi tanulmányait, nem túl nagy lelkesedéssel. Napjait inkább a szörfözés és a bulizás tölti ki, s egy ilyen "átlagos" napon felfigyel a szerencsétlenül járt Cha Eun Sang-ra. A lány csak a nővére esküvője miatt érkezett az Államokba, és miután megtalálja, rájön, hogy az esküvő kamu, ahogy sok minden más is, ráadásul a nővére egy óvatlan pillanatban meglép Eun Chan pénzével. Mindez Kim Tan szeme előtt zajlik, aki végül megsajnálja és befogadja szegény lányt, s az együtt töltött idő alatt lassan beleszeret. Eun Sang sokkal reálisabb, nem fűz kettejükhöz nagy reményeket, még ha a búcsú belül neki is fáj. Kis időeltéréssel mindketten visszatérnek Koreába, ahol döbbenten fedezik fel, hogy egy helyen laknak, mivel Eun Sang anyukája időközben Kim Tan családjának a bentlakó házvezetőnője lett. Ezek után Eun Sang megismeri a felső tízezer világát, ugyanis bekerül egy olyan iskolába, ahol köztiszteletben állók (pl. főügyész, miniszter) gyerekei, ifjú vállalatörökösök, részvénytöröklők tanulnak. A saját érdekében titkolnia kell, hogy ő ösztöndíjas, mert ezek a gazdag kamaszok nagyon kegyetlenek tudnak lenni a rangban alattuk állókkal. Mindezek tetejébe ütközési pont válik belőle, miután Kim Tan legnagyobb ellensége, az iskola rosszfiúja, Choi Young Do is érdeklődni kezd iránta.


Felirat: ITT

Véleményem: Nem vagyok a mellébeszélés híve, szóval kimondom, úgy ahogy van: ez a sorozat nagyon rossz. Ahogy utána olvastam azt láttam, hogy két táborra oszlanak a nézők: vannak, akik nagyon szeretik, és akik ki nem állhatják, így most azt kérem azoktól, akik szeretik, hogy csukják be a szemüket.

Az a helyzet, hogy hiába szenvedtem végig ezt a sorozatot, a 20. rész végére sem jöttem rá, hogy valójában miről is szólt. Talán mert nem is szólt semmiről!? Az első pár rész még úgy ahogy elment, néhány jelenet még tetszett is, néhol fel is nevettem, de ennyi volt. Mintha a készítőknek az lett volna a célja, hogy minél több klisével pakolják tele a sorozatukat, és ezeket a kliséket a végletekig elrontsák. Mert a klisékkel addig semmi gond, amíg fel tudnak mutatni valami újat, valami mást, valamit, ami miatt nem érezzük annyira klisének, vagy ha mégis, elnézzük, mert beleillik, jól mutat, odavaló.

De oké, lépjük túl azon, hogy semmiről sem szól a történet. Rémesen zavart az is, hogy mindenki folyamatosan sírt, és nyavalygott. Senki nem tudta megoldani a problémáját értelmesen, helyette mindenki elrohant sírni, és sajnáltatni magát, hogy neki bizony milyen szörnyű sorsa van, mintha attól a világ normális szögbe dőlt volna. Mosoly, emberek! Az hol maradt? A főszereplő lánykánk pedig mintha álladóan citromba harapott volna, olyan fancsali képet vágott. Fogalmam sincs, hogy azért, mert a színésznő nem tud színészkedni – mivel őt eddig más sorozatban nem láttam – vagy azért, mert a rendező ezt adta ki neki utasításként; mindenesetre a lány semmi más arckifejezést nem produkált, csak szomorúan vagy bamba arckifejezéssel nézett 20 részen keresztül.

Na meg hát ez a rettenetesen idegölő, hajat tépő kapcsolat... Kim Tan maga is kimondta “Nincs még egy olyan se veled, se nélküled kapcsolat, mint a miénk.” Hát tutira nincs. Két főszereplőt én még nem láttam ennyire szenvedni a saját hülyeségüktől. Egy ideig ez a se veled dolog is elmegy, láttam már sorozatot, ahol működött – de itt nem. Túlzásba lett víve, el lett húzva, mint a rétes tészta, és élvezhetetlenné tette a sorozatot. Szeretem, ha egy sorozatban akadályok vannak állítva a szerelmeseink elé, de azok az akadályok legyenek egyediek, kreatívak és valósak! Itt mi volt? Na mi? Hát persze hogy gazdagék még az ábrázatát sem akarták látni a szegény csajnak, és még csak egy légtérben sem akarták őt tudni a fiúkkal. Miért? Miért kellett ezt ennyire elrontani?

Aztán ne is beszéljünk arról, hogy a két főszereplőnk között nulla kémia volt. Egyes “csók” jelenetek annyira nevetségesek voltak, hogy szerintem két bálna is több reakciót produkált volna közben. Még az amúgy aranyosnak szánt homlokpuszi is rémesen sült el, Min-Ho ajkai szinte hozzá sem értek a lány homlokához.

Úgy gondolom, hogy a rendezők ezt a sorozatot a nagy nevekre építették: Lee Min-Ho, Kim Woo-Bin, stb. Mert rajtuk kívül ez a sorozat semmi sem adott nekünk. (Komolyan, az egészet Kim Woo-Bin karaktere, Choi Young Do tartotta életben.) Mindent összevetve ez az első sorozat, amire azt mondom, hogy nem ajánlanám senkinek sem. Még csak azt sem tudom elmondani nektek, hogy miről szólt. Próbáltam összefoglalni, mielőtt leültem megírni a véleményem, de nem ment.