Korea ékkövei
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Squid Game. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Squid Game. Összes bejegyzés megjelenítése

Squid Game 2. évad

2025. január 22.

Műfaj: akció, dráma, thriller

Dátum: 2024

Ország: Korea

Részek száma: 7

Ismertető: Képzelj el több száz embert összezárva egy szigeten, amint gyerekjátékokat játszanak, a fejük felett egy hatalmas malacpersellyel. Valahányszor egy játékos kiesik, a perselyben tovább gyűlik a pénz. És persze a gyerekjáték jól hangzik - de a kiesés halált jelent. A játékot pedig nem kötelező végigjátszani, dönthetnek úgy is, hogy leállnak. De vajon amikor ennyi pénz forog konckán, leállnak-e?

Főszerepben: Lee Jung-Jae (Seong Gi-Hun), Lee Byung-Hun (Oh Young-Il), Park Gyu Young (Kang No-Eul), T.O.P (Thanos), Wi Ha-Joon (Hwang Jun-Ho)

Előzetes: https://www.youtube.com/watch?v=Menc0C6WudA

Online: Netflix

Véleményem: Ha nem akarok szigorú lenni, akkor annyit tudok mondani, hogy lendületes és pörgős volt. Egy délután alatt ledaráltam. Tetszett.

De tudjátok, hogy szigorú vagyok az értékeléseknél. Úgyhogy kezdem.

Nincs új a nap alatt.

Ebben az évadban az ég világon semmi sem lepett meg. Ugyanazt a sémát hozza, ugyanazzal a forgatókönyvvel dolgozik, ugyanazon típusú emberekre és ugyanazokra a fordulatokra épít, mint az első évad. Önismétel. Már a 2. részben megtudjuk, ki lesz az évad téglája (tudjátok, mint az első évadban Il-Nam), úgyhogy ezt a fordulatot is hamar elveszítjük, és másikat nem is várhatunk a továbbiakban. Young-Il ráadásul unalmas karakter, nincs érdemi szerepe, még csak a játékot sem élvezi annyira, mint Il-Nam élvezte. Azért volt ott, hogy helyrehozza a károkat, amiket Seong Gi-Hun okozott az okoskodásával. Persze a társadalom "szennyei" most másféle problematikus háttérből érkeztek, mint az első évadban, de semmi meglepő vagy új nincs egy transznőben, egy kriptobizniszben utazó bukott fiatalban, egy eladósodott anya-fia párosban, vagy egy magára maradt terhes nőben.

Az első évadban felvonultatott társadalmi problémák sem fejlődnek tovább, a kapitalizmus áldozatai és urai hozzák az elvárt viselkedést. Ismételten elhangzik, hogy tisztogatják a társadalom szennyeit, hogy az itt lévőknek egyébként sincs reményük, és csak az ország terhére vannak. Ezt már hallottuk.

A játék együtt leállítható

Seong Gi-Hun semmivel sem okosabb, mint az első évadban volt, pedig már megnyert egy játékot. Mit jelent ez? Tudja, milyen séma alapján fut a játék. Tudja, a vezetők hogyan reagálnak bizonyos szituációkban és hogyan irányítják a játékot. És ami a legfontosabb: tudja, hogyan működnek a játékosok. Elméletben. 

Csakhogy Seong Gi-Hun most is épp olyan ostoba, mint az első évadban volt. Egyszer már végignézte, miként képes irányítani a pénz ezeket a kétségbeesett embereket, mégsem tanult belőle. Továbbra is azt hiszi, hogy kibeszélheti a játékosokból a kétségbeesést és a romlottságot. Továbbra is azt hiszi, hogy olyan emberek között, akik hajlandóak voltak eljönni ebbe a játékba, és újra meg újra a folytatása mellett szavazni, az ész érvék erővel bírnak. Nem igazán értem, mi volt a terve. Arra számítottam, hogy talán a játékvezetők vagy az őrök ellen fordul, valami csellel hátba támadja őket, összeesküvést szervez, akármi. De látszólag az volt a terve, hogy rábeszélje az embereket a játék befejezésére. Ezeknek az embereknek teljesen mindegy, hogy a való világban halnak meg, vagy idebent játék közben. És ha már így alakult az életük, teljesen érthető, hogy inkább kockáztatnak a nyeremény reményében.

De tegyük fel, hogy Gi-Hunnak sikerül rábeszélnie őket, a többség az X mellett szavaz. Egyszer már láthatta, mi lett ennek a vége, az emberek inkább önszántukból visszamentek. Őszintén mondom, hogy Gi-Hun naiv ostobasága életveszélyes. Az is opció, hogy a szervezők egyszerűen szerveznek egy másik játékot. Seong Gi-Hun tehát 3 teljes évig kereste a toborzót, de nem volt érdemi terve arra, mit tesz, ha ismét játékba kerül (és hogy ez hogyan segíthetne bárkin is). A lehető legnaivabb, legostobább módon próbált meg hatni a játékosokra, pedig ez a "trükk" egyszer már befuccsolt.

És akkor jöjjenek a morális kérdések. Szerintem abban egyetérthetünk, hogy erről felesleges beszélni (de azért én fogok). A játékok közben a játékosok szeme előtt nem a pénz, hanem a túlélés lebeg. A vezetők ezzel olyan helyzetekbe kényszerítik őket, ahol az életösztön veszi át a hatalmat, és képtelenség morálisan helyes döntéseket hozni. A rossz emberekről leveszi az álarcot, a jó embereket pedig a bűntudat terhe mellett formálja "rosszá". Azért írom idézőjelesen, mert nem egyértelmű, hogy nevezhetjük-e rossz és gonosz embernek azokat, akik a maguk túlélést helyezik előtérbe. Nehezíti a kérdést, hogy a játékosok majdnem fele már az elején leállt volna a játékkal, de továbbra is bele vannak kényszerülve.

De aztán ott van a köztes időszak két játék között, amiben látjuk, hogy a játékosok hajlandóak legyilkolni egymást. Emellett hőbörögnek is, milyen sokan túléltek egy-egy játékot, és ez milyen kevés pénzt jelent a túlélőknek.

Mikor Seong Gi-Hun számára nyilvánvalóvá vált, hogy a beszéd itt nem segít, végre jött az a rész, ahol az őrök ellen fordult egy kis csapatával, akiket arra kért: míg a többiek legyilkolják egymást, ők bújjanak el, majd a megfelelő időben támadják meg az őröket. Itt tehát úgy döntött, segítség nélkül hagyja egy tucat társát, feláldozza őket a nagyobb jó érdekében. Érdekes paradoxon a továbbiakban, hogy Seong Gi-Hun nem akarta, hogy a játékosok gyilkolni kezdjék egymást a pénzdíj fejében, de azzal már semmi baja nem volt, hogy a játékosok meggyilkolják az őröket. Pedig a gyilkosság az gyilkosság. A játékosok nagy része erkölcstelenebb volt, mint az őrök. Erre Gi-Hunéknak nyilván nem volt rálátása, de miben tér el egymástól két gyilkosság? Mitől lesz az egyik validálva a másik pedig nem? Mivel semmit nem tudtak az őrökről, benne lehetett, hogy őket is kényszerítik (és ez kvázi így is volt). Gi-Hun tettét tehát semmi sem validálja.

Ennek az évadnak jobb volt a dinamikája, mint az elsőnek, de még mindig nem a legjobb. A játékokat elnyújtottnak és sokszor érdektelennek éreztem, arról nem is beszélve, hogy többször végig kellett néznünk a szavazásokat, amik jó 5-10 percet elvettek a játékidőből, pedig borítékolható volt az eredmény, és az eredmények következménye is.

Összességében boldog vagyok, mert darálós évad volt, és nagyon kellett most valami, ami leköti a figyelmemet. De azért remélem, a 3. évad átgondoltabb és tartalmasabb lesz, Seong Gi-Hunba pedig szorul addigra némi ész.

(Szívesen támogatnád a munkámat? Az alábbi gombra kattintva ezt egy kávé árával megteheted.)

Squid Game

2021. október 5.

Műfaj: akció, dráma, thriller

Részek száma: 9

Főszerepben: Lee Jung-Jae (Seong Gi-Hun), Park Hae-Soo (Cho Sang-Woo), Heo Sung-Tae (Jang Deok-Su), Jung Ho-Yeon (Kang Sae-Byeok), Wi Ha-Joon (Hwan Joon-Ho), Oh Young-Soo (Oh Il-Nam)

Ismertető: Képzelj el több száz embert összezárva egy szigeten, amint gyerekjátékokat játszanak, a fejük felett egy hatalmas malacpersellyel. Valahányszor egy játékos kiesik, a perselyben tovább gyűlik a pénz. És persze a gyerekjáték jól hangzik - de a kiesés halált jelent. A játékot pedig nem kötelező végigjátszani, dönthetnek úgy is, hogy leállnak. De vajon amikor ennyi pénz forog konckán, leállnak-e?

Előzetes: 1., 2., 

Online: Sorozatbarát

Véleményem: Ezzel a sorozattal az egyetlen baj az volt, hogy rengeteg potenciál volt benne, és ez nem lett kihasználva. Az ötlet szuper, szeretem az ilyen death-game sorikat, és para élet-halál harccá változtatni a gyerekjátékokat is klassz ötlet volt. De ennyiben ki is merültek számomra a sorozat pozitívumai. 

A fő problémám (kettő volt), hogy a játékokhoz nem kellett sem ész, sem ügyesség, egyszerűen a szerencsén múlt, ennélfogva pedig nem volt tétje. Mind tudtuk, ki fog nyerni, és ki fog meghalni, és egy percet sem lehetett izgulni a karakterekért. Gi-Hun vagy merő véletlenből, vagy mások segítségével nyert meg minden játékot; az elsőben Ali, a harmadikban Il-Nam segített neki, az üveghídnál pedig ő volt az utolsó játékos, ami kvázi győzelmet jelentett. Az üveggolyózás felettébb unalmas volt, és szintén csak a szerencsén múlott (egészen addig, amíg Gi-Hun el nem kezdett csalni). A játékokat nem szeretném egyesével kiértékelni, mert erősen spoileres lenne, de azért beszéljünk egy kicsit a Piros lámpa, zöld lámpáról. Nyilván teljesen ösztönös emberi reakció, hogy ha rájössz, hogy ki akarnak nyírni, elkezdesz futni. Na de amikor azt látod, hogy körülötted mindenki eszeveszetten rohan, és pontosan ezért lövik le őket... De te ettől függetlenül is elkezdesz futni... Na akkor nem tudlak sajnálni. Úgy érzem, ez az első játék kiszitálta az idiótákat, hogy a természetes lemorzsolódás erősítse a játékot. 

A másik problémám, hogy senkit sem tudtam szeretni. Gihun egy idióta volt, a saját lánya szülinapjára sem emlékezett, elherdálta még a pénzt is, amiből ajándékot kellett volna vennie. Középkorúként is az anyján élősködött, aki helyette dolgozott, de még neki állt feljebb mindenért. Az utolsó részre sem sikerült túl sok jellemfejlődést kicsalni belőle, ugyanolyan rossz apa maradt, ugyanúgy előrébb helyezte magát és mindenki mást a lányánál. Még csak azt sem tudom mondani, hogy ő volt a legemberségesebb a társaival, mert... csak gondoljatok az üveggolyós játékra. Persze nem fogok prédikálni, én is ezt tettem volna, te is ezt tetted volna, mindenki ezt tette volna (és tették is a játékosok). De attól nem lesz valaki emberséges, hogy puszta véletlenből marad életben, nem pedig az embertelensége vagy a dörzsöltsége miatt.

Sang-Woo volt a meglepetés, és nem hiszem, hogy magyaráznom kellene, miért nem kedveltem. Ellenben az ő jellemfejlődése tetszett a legjobban, mert ő legalább nem játszotta meg magát, és képes volt a fejlődésre... Még ha a rossz irányba is. Tetszett egyébként, ahogy egyre embertelenebb lett, ahogy egyre mocskosabb eszközökhöz folyamodott, mert egyszerűen megmutatta, milyen az emberi természet - és ugyebár az ember nem kedveli, ha az orra alá dörgölik az igazságot, úgyhogy jogosan utálhatom.

Kang Sae-Byeokot nagyon szerettem volna szeretni (a lányok ösztönösen a női szereplőkkel szoktak először szimpatizálni), de nem tudtam. Egyszerűen nem volt személyisége, amit szerethettem volna. Amolyan volt, de minek? Értékeltem az öccséért és az anyjáért vívott harcát, de a lány egy üres báb volt (és ez most nem az az eset, amikor egy csomó szarságon mész keresztül, és ilyenné váltsz. Ez az az eset, amikor az író elrontja a karaktert.) 

Deok-Su tipikus gennyláda karakter volt, azért volt ott, hogy az ember nyugodt szívvel utálhasson valakit, Han Mi-Nyeon meg egy szánalmas, roppant irritáló liba, akivé sose szeretnénk válni. Senki, sajnos egyik karakter sem emelkedett ki a többi közül, és mivel nem szerettem egyiket sem, nem is izgultam értük. Ha pedig nem izgulsz a karakterekért, oda az egész. Egyedül Sang-Woo tudott elgondolkodtatni és undort kiváltani belőlem, így annak ellenére, hogy gyűlöltem, ő maradt a legemlékezetesebb. 

Visszatérve az emberségre: ha engem kérdeztek, a harmadik részben az a csávó, aki le akarta lőni az egyik piros ruhást, de végül magát ölte meg... na ő volt a legemberibb karakter. Levetette vele a maszkot, rádöbbent, hogy egy gyereket kellene lelőnie, és helyette magát ölte meg, mert a srácot nem tudta volna. Persze lehet ezzel vitatkozni: ha le is lövi, akkor sem tud elmenekülni, de legalább bosszúból végezhetett volna az egyikükkel. De az a valaki egy gyerek volt, és a megölése nem jelentett volna neki elégtételt. 

Aztán beszéljünk a VIP-kről: azért remélem, mindenkinek átment az üzenet (amit már több sori és film is megpróbált lenyomni az ember torkán), hogy a koreaiak nem, mindig csak az amerikai fehérek a "pedofil melegek". Ez úgy kicsit mindig kiveri nálam a biztosítékot. Az ilyen műfajú történetekben mindig az amcsik a rohadékok, akik mellékállásban vagy pedofilok vagy melegek vagy mindkettő vagy szexuális bűnelkövetők vagy bántalmazók vagy... több nem jut hirtelen eszembe, de értitek. 

Na és akkor jöjjenek a nézők legnagyobb problémái: először is a piros haj. Csóró Gi-Hun nagyon hülyén nézett ki vele, de hát mit lehet tenni, ha az ember komoly traumán megy keresztül, és végül ráveszi magát, hogy talpra álljon? Lázadni kell, kiszakadni a megszokottból, és valami olyat tenni, ami "nem én vagyok, de szükségem van rá, hogy megint az legyek". Tudom, túlpszichózom, de ez a lényeg, csak a sori lebutította, és senki nem értette. Meg persze ott van a Gong-Yoo karakterével játszott játékból ismert piros lapocska, a játékvezetők piros overálja, szóval a teóriák száma végtelen, legyetek kreatívak.

"Csak hívj hyungnak, rendben?"
Aztán a függővég és a megválaszolatlan kérdések: milyen megválaszolatlan kérdések, kérdem én? Semmi olyan kérdés nem maradt megválaszolatlanul, ami miatt a magyar nézők ennyire kiakadhattak volna. Tudjuk kik szervezték a játékot és miért... És más kérdést nagyon fel sem vet a sori. Persze ott van a rendőr csávónk bátyja, meg az az elég kínos ügy vele, de ha lesz második évad, akkor erre választ fogunk kapni. Tudjátok, a sorozatok végén azért maradnak nyitott kérdések, hogy az ember akarja megnézni a következő évadot. Ha minden szálat elvarrnak, a fele társaság nem térne vissza a második évadra. Bár lehet én vagyok túl naiv, hogy ezt evidensnek gondoltam. 

SPOILER! Ami a befejezést illeti, tetszik, hogy végre elhagyták a kliséket. A rendőr meghalt (arról már nem is beszélve, ki ölte meg), a játékról végül senki nem szerzett tudomást, és az tovább folytatódott. A jó nem nyert a végén, még ha az Il-Nam meg is halt. Gi-hun nem költötte el a pénzt, bár ez várható volt, és nem sietett azonnal Sae-Byeok öccsének megmentésére - bár ez elég vicces szitu volt, tekintve, hogy megígérte Sae-Byeoknak, hogy vigyáz rá, de az anyja végül sosem került elő, és nem is hiszem, hogy a következő évadban őt fogja kajtatni. Ha így akarna tenni, nem szállásolta volna el az öcsköst egy vénségnél. Persze nagyon aranyos gesztus a készítőktől, hogy egy olyan anyukára bízták a fiút, aki elveszítette a fiát. Megvolt a napi szociális érzékenyítés, köszi. De ettől függetlenül felelőtlen dolog volt, mert akár tetszik, akár nem, az a szegény néni egy évtizeden belül magára hagyja a gyereket, akinek nem az örökölt bőröndnyi pénzre, hanem családra lesz majd szüksége. SPOILER VÉGE!

A helyzet tehát az, hogy amilyen ötletesnek ígérkezett, akkora hiányérzetet hagyott bennem. Az Alice in Borderland sokkal jobb volt, pedig azzal is voltak bajok. Ha lett volna tét, és nincs előre leszögezve, ki fog nyerni, ha a szereplők szerethetőek (akár még a hibáikkal is, és a gyarló emberségükkel is), akkor sokkal jobban tudtam volna szeretni. Ez így nekem kevés volt.