Korea ékkövei
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Park Gyu-Young. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Park Gyu-Young. Összes bejegyzés megjelenítése

Squid Game 2. évad

2025. január 22.

Műfaj: akció, dráma, thriller

Dátum: 2024

Ország: Korea

Részek száma: 7

Ismertető: Képzelj el több száz embert összezárva egy szigeten, amint gyerekjátékokat játszanak, a fejük felett egy hatalmas malacpersellyel. Valahányszor egy játékos kiesik, a perselyben tovább gyűlik a pénz. És persze a gyerekjáték jól hangzik - de a kiesés halált jelent. A játékot pedig nem kötelező végigjátszani, dönthetnek úgy is, hogy leállnak. De vajon amikor ennyi pénz forog konckán, leállnak-e?

Főszerepben: Lee Jung-Jae (Seong Gi-Hun), Lee Byung-Hun (Oh Young-Il), Park Gyu Young (Kang No-Eul), T.O.P (Thanos), Wi Ha-Joon (Hwang Jun-Ho)

Előzetes: https://www.youtube.com/watch?v=Menc0C6WudA

Online: Netflix

Véleményem: Ha nem akarok szigorú lenni, akkor annyit tudok mondani, hogy lendületes és pörgős volt. Egy délután alatt ledaráltam. Tetszett.

De tudjátok, hogy szigorú vagyok az értékeléseknél. Úgyhogy kezdem.

Nincs új a nap alatt.

Ebben az évadban az ég világon semmi sem lepett meg. Ugyanazt a sémát hozza, ugyanazzal a forgatókönyvvel dolgozik, ugyanazon típusú emberekre és ugyanazokra a fordulatokra épít, mint az első évad. Önismétel. Már a 2. részben megtudjuk, ki lesz az évad téglája (tudjátok, mint az első évadban Il-Nam), úgyhogy ezt a fordulatot is hamar elveszítjük, és másikat nem is várhatunk a továbbiakban. Young-Il ráadásul unalmas karakter, nincs érdemi szerepe, még csak a játékot sem élvezi annyira, mint Il-Nam élvezte. Azért volt ott, hogy helyrehozza a károkat, amiket Seong Gi-Hun okozott az okoskodásával. Persze a társadalom "szennyei" most másféle problematikus háttérből érkeztek, mint az első évadban, de semmi meglepő vagy új nincs egy transznőben, egy kriptobizniszben utazó bukott fiatalban, egy eladósodott anya-fia párosban, vagy egy magára maradt terhes nőben.

Az első évadban felvonultatott társadalmi problémák sem fejlődnek tovább, a kapitalizmus áldozatai és urai hozzák az elvárt viselkedést. Ismételten elhangzik, hogy tisztogatják a társadalom szennyeit, hogy az itt lévőknek egyébként sincs reményük, és csak az ország terhére vannak. Ezt már hallottuk.

A játék együtt leállítható

Seong Gi-Hun semmivel sem okosabb, mint az első évadban volt, pedig már megnyert egy játékot. Mit jelent ez? Tudja, milyen séma alapján fut a játék. Tudja, a vezetők hogyan reagálnak bizonyos szituációkban és hogyan irányítják a játékot. És ami a legfontosabb: tudja, hogyan működnek a játékosok. Elméletben. 

Csakhogy Seong Gi-Hun most is épp olyan ostoba, mint az első évadban volt. Egyszer már végignézte, miként képes irányítani a pénz ezeket a kétségbeesett embereket, mégsem tanult belőle. Továbbra is azt hiszi, hogy kibeszélheti a játékosokból a kétségbeesést és a romlottságot. Továbbra is azt hiszi, hogy olyan emberek között, akik hajlandóak voltak eljönni ebbe a játékba, és újra meg újra a folytatása mellett szavazni, az ész érvék erővel bírnak. Nem igazán értem, mi volt a terve. Arra számítottam, hogy talán a játékvezetők vagy az őrök ellen fordul, valami csellel hátba támadja őket, összeesküvést szervez, akármi. De látszólag az volt a terve, hogy rábeszélje az embereket a játék befejezésére. Ezeknek az embereknek teljesen mindegy, hogy a való világban halnak meg, vagy idebent játék közben. És ha már így alakult az életük, teljesen érthető, hogy inkább kockáztatnak a nyeremény reményében.

De tegyük fel, hogy Gi-Hunnak sikerül rábeszélnie őket, a többség az X mellett szavaz. Egyszer már láthatta, mi lett ennek a vége, az emberek inkább önszántukból visszamentek. Őszintén mondom, hogy Gi-Hun naiv ostobasága életveszélyes. Az is opció, hogy a szervezők egyszerűen szerveznek egy másik játékot. Seong Gi-Hun tehát 3 teljes évig kereste a toborzót, de nem volt érdemi terve arra, mit tesz, ha ismét játékba kerül (és hogy ez hogyan segíthetne bárkin is). A lehető legnaivabb, legostobább módon próbált meg hatni a játékosokra, pedig ez a "trükk" egyszer már befuccsolt.

És akkor jöjjenek a morális kérdések. Szerintem abban egyetérthetünk, hogy erről felesleges beszélni (de azért én fogok). A játékok közben a játékosok szeme előtt nem a pénz, hanem a túlélés lebeg. A vezetők ezzel olyan helyzetekbe kényszerítik őket, ahol az életösztön veszi át a hatalmat, és képtelenség morálisan helyes döntéseket hozni. A rossz emberekről leveszi az álarcot, a jó embereket pedig a bűntudat terhe mellett formálja "rosszá". Azért írom idézőjelesen, mert nem egyértelmű, hogy nevezhetjük-e rossz és gonosz embernek azokat, akik a maguk túlélést helyezik előtérbe. Nehezíti a kérdést, hogy a játékosok majdnem fele már az elején leállt volna a játékkal, de továbbra is bele vannak kényszerülve.

De aztán ott van a köztes időszak két játék között, amiben látjuk, hogy a játékosok hajlandóak legyilkolni egymást. Emellett hőbörögnek is, milyen sokan túléltek egy-egy játékot, és ez milyen kevés pénzt jelent a túlélőknek.

Mikor Seong Gi-Hun számára nyilvánvalóvá vált, hogy a beszéd itt nem segít, végre jött az a rész, ahol az őrök ellen fordult egy kis csapatával, akiket arra kért: míg a többiek legyilkolják egymást, ők bújjanak el, majd a megfelelő időben támadják meg az őröket. Itt tehát úgy döntött, segítség nélkül hagyja egy tucat társát, feláldozza őket a nagyobb jó érdekében. Érdekes paradoxon a továbbiakban, hogy Seong Gi-Hun nem akarta, hogy a játékosok gyilkolni kezdjék egymást a pénzdíj fejében, de azzal már semmi baja nem volt, hogy a játékosok meggyilkolják az őröket. Pedig a gyilkosság az gyilkosság. A játékosok nagy része erkölcstelenebb volt, mint az őrök. Erre Gi-Hunéknak nyilván nem volt rálátása, de miben tér el egymástól két gyilkosság? Mitől lesz az egyik validálva a másik pedig nem? Mivel semmit nem tudtak az őrökről, benne lehetett, hogy őket is kényszerítik (és ez kvázi így is volt). Gi-Hun tettét tehát semmi sem validálja.

Ennek az évadnak jobb volt a dinamikája, mint az elsőnek, de még mindig nem a legjobb. A játékokat elnyújtottnak és sokszor érdektelennek éreztem, arról nem is beszélve, hogy többször végig kellett néznünk a szavazásokat, amik jó 5-10 percet elvettek a játékidőből, pedig borítékolható volt az eredmény, és az eredmények következménye is.

Összességében boldog vagyok, mert darálós évad volt, és nagyon kellett most valami, ami leköti a figyelmemet. De azért remélem, a 3. évad átgondoltabb és tartalmasabb lesz, Seong Gi-Hunba pedig szorul addigra némi ész.

(Szívesen támogatnád a munkámat? Az alábbi gombra kattintva ezt egy kávé árával megteheted.)

Sweet Home

2021. március 28.

Műfaj: horror, dráma, apokaliptikus

Dátum: 2020

Részek száma: 10

Főszerepben: Song Kang (Cha hyun-Soo), Lee Do-Hyun (Lee Eun-hyuk), Go Min-Si (Lee Eun-Yoo), Park Gyu-Young (Yoon Ji-Su), Lee Jin-Wook (Pyeon Sang-Wook), Lee Si-Young (Seo Yi-Kyung), 

Ismertető: Miközben az emberek vérszomjas és félelmetes szörnyekké válnak, egy zaklatott kamasz és szomszédai a túlélésért küzdenek — és próbálják megőrizni emberségüket.

Előzetes: 1., 2., 

Vélemény: Mérges vagyok. Vagy inkább csalódott és szomorú. Mint átlagos drámanéző lehet, hogy annyira nem akadtam volna ki a sorozaton... De mint az eredeti webtoon olvasója, nagyon is. Aki követi a blogom, tudja, hogy a Sweet Home webtoon az egyik kedvencem, oda meg vissza voltam érte, mikor olvastam. Talán ezért is voltak magas elvárásaim a sorozat felé, amiket sajnos nem tudott megugrani; de még a közelébe sem ért. Egyre inkább azt érzem, hogy a Netflix kezébe nem szabad sorozatot adni, és a webtoonokat is vagy hagyjuk meg webtoonnak, vagy csináljunk belőle animét, mert az ezerszer jobban mutat. 

Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy azok a "szörnyetegek", amiket ebben a sorozatban összehoztak nemhogy ijesztőek nem voltak, de egyenesen nevetségesek. Egyszerűen nem tudtam komolyan venni az ijesztő jeleneteket, mert elkapott a röhögés ezektől a CGI-os, gagyi, kisgyerekek ijesztgetésére sem alkalmas monstrumoktól. Igen, ezerszer jobban mutattak volna egy animében. Azért az ember egy Netflixtől azt várná, hogy ennél minőségibb és valósághűbb munkát végez... És mivel a szörnyetegeket egyszerűen nem lehetett komolyan venni, odaveszett az egész sorozat horror beütése. Ami azért is nagy csalódás, merthogy a webtoonban nem csak a szörnyetegek, és nem csak az akció jelenetek, hanem a szereplők háttere, cselekedete, egymással való kapcsolata, és a belső vívódásuk adta a horror hangulatot. Az előbb felsoroltakat ez a sorozat hírből sem ismerte.

Kezdjük a sok extra karakterekkel. Sőt, mielőtt még nekiállok elmagyarázni, miért kaptam fel a vizet a sorozaton, szeretném tisztázni: én nem vártam el, hogy a sorozat szó szerint kövesse a webtoont. Nem vártam el, hogy minden ugyanúgy történjen, és nem vártam el azt sem, hogy csak a webtoonban megismert karakterek bukkanjanak fel. Mégpedig a következő okok miatt nem: ami működik egy webtoonban, az nem működik egy élőszereplős sorozatban. És miközben néztem, végig ez az egy mondat járt az eszemben. Persze nyilvánvaló, hogy kellenek extra karakterek, akik továbblendítik a cselekményt, ha az a főszereplők miatt megrekedt. 

Csakhogy volt itt egy nagyon nagy baki, és ez volt az, ami végig a fejemben motoszkált. Én nem szeretem, ha bármelyik néző száját elhagyja az a mondat, hogy "azt hiszem, te nem értetted ezt a sorozatot/filmet". Hiszen minden történet valami mást jelent minden néző számára. Azonban minden történetnek van egy univerzális mondanivalója, ami azért általában egységesen átmegy minden nézőnek. Itt viszont épp az a baj, hogy (szerintem!) a készítők nem értették meg, miről is szól ez a történet (vagy nem is érdekelte őket).

De kezdjük szépen sorjában. Mint drámanéző (tegyük fel, nem ismerem a webtoont) nagyon zavart, hogy a sorozat első fele idegesítően szaggatott volt. Nagyon sok ponton szó szerint követte a webtoont, mind cselekményében, mind párbeszédekben. Ezzel pedig csupán annyi a baj, hogy ettől nagyon szétesettnek tűnt, ugráltunk ide-oda a jelenetek és szereplők között, és úgy tűnt, egyik jelenetnek nincs köze a másikhoz, a szálak nem érnek egybe, és nem lesz belőlük egy nagy egész. Mert... ami működött a webtoonban, az a sorozatot középszintűvé és összeszedetlenné tette. Más műfaj, máshogy kell hatásosan átadni a mondanivalót.

A következő dolog, ami már nem mint átlagos drámanézőként, hanem a webtoon olvasójaként egyszerűen fájdalmat okozott, az az, hogy minden kapcsolat a szereplők között, amit a webtoon gyönyörűen felépített, az a sorozatban kiveszett. A webtoonban volt egy kis csapatunk, akiknek mindnek megvolt a maga szerepe és (egyedi!) múltja, amit szépen ki is dolgoztak az írók. De itt most van egy csomó felesleges szereplő, akik vagy csak hátráltatják a cselekményt, vagy annyira feleslegek, hogy csak arra vannak, hogy húzzák velük az időt. Ráadásul a felesleges karakterek (pl. tűzoltócsaj) háttérsztorija is a koreai stílust nem meghazudtolva nevetségesen klisés és unalmas. A webtoonban valós, egyedi múltjuk volt a karaktereknek, nem tudom, minek kellett ezt elrontani a koreaiak untig ismételt kliséivel. Komolyan, ennyire nincs fantáziájuk? Minden egyes sorozatban ugyanazokat a motívumokat kell ismételni, újra meg újra? Én elhiszem, hogy a koreai társadalomban ezek a legfőbb problémák (de van még ezeken kívül ezer másik, arról miért nem beszél senki?), de amikor már az ezer és egyedik sorozat ismétli, senkit sem fog érdekelni. Ráadásul az eredeti karakterek háttérsztoriját is teljesen megváltoztatták (lásd Gengszter bácsi), és kicserélték egy totálisan átlagos, klisés múltra, amit előtte már számtalan sorozatban láttunk. Miért? MIÉRT?

És akkor térjünk rá (most már tényleg) a kapcsolatokra a szereplők között. Amit Eun-Hyuk a webtoonban a húgával beszélt meg (és ezzel elmélyítve, kiélesítve a testvérek közötti ellentéteket, és felépítve a kettejük közötti kapcsolatot, ami a végén ütött igazán, vagyis a kommunikációjuknak karakterfejlődési céljai voltak), azt Eun-Hyuk most a totálisan felesleges tűzoltócsajjal teszi meg, akinek semmilyen kapcsolata Eun-Hyukkal, ezáltal teljesen felesleges bármilyen fontos párbeszédet is lefolytatniuk, mert sem a nézőt nem érdekli, sem a karakterek egymáshoz való viszonyát nem befolyásolja. Eun-Hyukot érdekelte a húga véleménye a webtoonban, fájdalmat okozott neki, motiválta, de egy random tűzoltó elégedetlensége/felháborodása, akivel most találkozott először, jogosan hidegen hagyja. Továbbá a sok felesleges karakter ellehetetlenítette, hogy a főszereplők között kialakuljanak azok a kapcsolatok és karakterfejlődések, amik miatt a nézőt fájdalmasan érinti majd, ha egymás ellen fordulnak, vagy egyik elveszti a másikat. Az extra karakterek felesleges jelenetei elvették a screen időt a főszereplőktől, aminek következtében kevésbé tudtak kibontakozni, nem fejlődtek a karakterek, és olyannyira érdektelenekké váltak számomra, hogy nem is érdekelt, ha meghal valamelyik.

Ami pedig a pofátlanság netovábbja (már bocsánat a megfogalmazásért), hogy CRUCRU a webtoonban maga Eun-Hyuk volt! Hyun-Soo pedig rájött erre, ami tovább mélyítette először a szakadékot, majd a bajtársiasságot Hyun-Soo és Eun-Hyuk között! És pont emiatt a webtoon végén kb. zokogtam kettejük miatt! Erre most mit csináltak? A tűzoltócsaj halott vőlegénye lett CRUCRU, hogy ezzel okozzanak fájdalmat egy olyan karakternek, aki a történet szempontjából (és így a néző szempontjából is!) lényegtelen. Arról már nem is beszélve, hogy ez a szál a webtoonban ki volt dolgozva, Hyun-Soo egy egész fejezeten keresztül beszélt CRUCRU-val a neten, és beletelt egy kis időbe, mire rájöttünk, hogy Eun-Hyuk volt az. De a sorozatban ezt a szálat kettő percben lerendeztek, ezzel elvágva egy olyan lehetőséget, ami mélyíthette volna a kapcsolatot Hyun-Soo és Eun-Hyuk között, ezzel pedig elérve, hogy a nézőből érzelmet váltson ki a kapcsolatuk. Miért? Ez egy apróság, valóban, de jóleső apróság, amit nemhogy teljesen felesleges, de egyenesen pofátlanság volt egy EXTRA szereplő miatt megváltoztatni, akinek a cselekményekre semmi befolyása, és a néző is közömbös vele szemben.

És akkor térjünk rá a dolognak az irracionális részére. Elméletben a ház tele volt szörnyetegekkel, akik hemzsegtek odakint és amúgy az egész városban, országban is. Amikor legelőször megpróbáltak kimenni, hogy bemenekítsék az egyik házban ragadt nő lányát, az egyik szörnyeteg egy pillanat alatt ott termett és felfalta a csajszit, meg a megmentőt. Aztán valamelyik következő részben Gengszter bácsi szépen, lassan, nem elsietve a dolgokat kivonszolja a bűnöző csávót, majd szépen, lassan, ráérősen behozza a két holttestet is, hogy eltemethessék. És miközben elvileg azért nem mennek ki a házból, mert ott hemzsegnek a szörnyek... egyetlen egy se kapja el Gengszter bácsit! Wow, micsoda szerencse, nem igaz?! Mindezek után a tűzoltócsajszink végigmotorozik a még szintén szörny invázió alatt roskadozó városon, és senki, egyetlen fia szörnyeteg sem jelenik meg! De persze, mikor Eun-Hyukék úgy döntenek, akkor ők most kimennek, és szereznek kaját, meg gyógyszert, akkor azon nyomban felbukkan egy szörny, és majdnem kinyír mindenkit. Annyira irracionális és következetlen az egész, hogy paródia volt nézni.

Azt is tudjuk, hogy a házban is le-föl járnak az éhes szörnyek, de azért Hyun-Soo össze-vissza tekereg az emeletek között, hogy mindenkinek lehozza a kis arcmaszkját, naplócskáját és ki tudja, mijét... Srácok, most komolyan? Szórakoztok velem? Ha ilyen veszélytelenül lehet mászkálni a házban, mi a francnak nem mentek ki, és kerestek valami biztonságosabb épületet? Nem értem, mitől függ, hogy mikor jelennek meg a szörnyek, és mikor nem, mert minden teljesen szembemegy a felállított logikával. 

És most jöjjön a harmadik nagy szívfájdalmam: mindenki, random elkezdett szörnyeteggé változni. Tudjátok, hogy elvileg mi a szörnyeteggé változás oka? Az embereket a saját belső, beteg, önző, kétségbeesett vágyaik változtatják szörnyetegekké. Ez az egész lényege. Egy olyan vágy, amit nem kaphatnak meg, amit nem tudnak elérni, vagy ami annyira önző... Ezek változtatják őket szörnyetegekké. Hyun-Soo-t a családja és a barátainak elvesztése, az iskolai zaklatás, és a családjában való csalódás. Han Du-Siket a lábainak elvesztése, a vágy, hogy visszakapja őket. A házban élő egyik kisgyerek egy láthatatlan szörnyeteggé változott, mert annyira rettegett, hogy egy szörnyeteg rátalál, hogy az volt a legnagyobb vágya, hogy láthatatlanná váljon. Viszont voltak olyan szereplők, akik soha nem változtak szörnyetegekké. Nem derült ki, miért, és én a webtoonról írt értékelésemben fel is tettem a kérdéseket; vajon azért nem, mert az ő vágyaik nem voltak olyan erősek? Vagy rájuk nem volt olyan erős hatással a traumájuk? Egyszerűen csak erősebbek a többieknél? Vagy elnyomják a vágyaikat? Ki tudja. Ezeket a kérdéseket, az egész jelentés értelmét és misztikumait a sorozat összetiporja azzal, hogy olyan szereplőket is szörnyetegekké tesz, akiknek nem kellett volna azzá válniuk, mert tökéletesen elégedettek voltak a helyzetükkel, vagy nem voltak olyan erős vágyaik, amik eleget tettek volna a szörnyeteggé válás feltételeinek. És ezért mondom azt, hogy a készítők nem értették, miről szólt ez a történet. Ha értették volna, nem változtatnak akárkit szörnyeteggé.

Ami pedig a sorozat befejezését illeti... Mondjátok el nekem: ti értettétek, mi történt? Volt egyáltalán valaki, aki értette, hogy mi történt? Mert ha igen, az az ember túl okos erre a világra. Persze tudom, hogy a sorozatot még azelőtt leforgatták, hogy a webtoon véget ért volna (de miért?!), de ez nem elég magyarázat arra, hogy szinte érthetetlen volt a befejezés. A legfontosabb cselekményszálat teljesen kihagyták a sorozatból, azt, ami megmagyarázta, mi lett azokkal, akik szörnyeteggé változtak, és bizonyos időn belül nem nyírták ki őket... (Ezt most nem fogom elmondani, hátha valaki követi a webtoon magyar fordítását.) 

Átlagos drámanézőként, feltéve, hogy nem ismerem a webtoont, egy szót nem értettem volna ebből az egész lezárásból. Mitöbb, az egész sorozat egy nagy katyvasznak tűnt. Irracionális cselekmény, logikátlan világ, nulla kapcsolat a szereplők között (azt, hogy szinte egy családdá váltak a sorozat alatt még nem lehet teljes egészében kielégítő kapcsolatnak nevezni). 

Ami a karaktereket illeti, Hyun-Soo borzalmas volt. Egy néma bokszzsáknak használták, mulya volt, nulla személyiséggel, csak rángatták ide-oda, semmiről nem volt saját véleménye, semmire nem volt ráhatása, csak lökdösték jobbra-balra, miközben ugyanolyan ártatlan bárány arcot vágott 10 részen keresztül. Gengszter bácsi ennél életuntabb nem is lehetett volna, ami nagy kár, mert a webtoonban az egyik kedvencem volt, de itt semmi érzelmet nem produkált, személyiséggel nem rendelkezett (ergo nem is érdekelt, mi lesz vele). Eun-Hyuk nagyon so-so volt, voltak érdekes megmozdulásai, de túl kevés ahhoz, hogy érdekes legyen. Eun-Yoo volt az egyetlen tökös karakter, bár az ő háttérsztoriját is sikerült a lehető legklisésebbre megoldani. 

Hogy valami jót is mondjak... Jó volt a zene. Tetszett az intro. A véres jelenetek élethűek voltak.

Összesítve a fenti kifakadásomat: drámanézőként három dolog zavart nagyon: hogy szaggatott volt a cselekményvezetés, értelmetlen volt a befejezés, és nem tudtam kötődni a szereplőkhöz, nem érdekelt a sorsuk. A webtoon olvasójaként pedig azt gondolom, hogy ez az adaptáció kivette az össze érdemét a webtoonnak, és klisékkel helyettesítette, vagy sokkal rosszabb módon módosította. Drámanézőként az elejét még tudtam némileg élvezni, de a végére rájöttem, hogy a karakterek személyiségtelensége miatt nem is érdekel igazán, ki hal meg és ki nem, így az egész sorozat olyan... semmilyen volt számomra.

Van olyan szörny, aki nem bánt embereket. De vajon lesznek olyan emberek, akik nem bántják a szörnyeket?

Nem a szörnyektől kell félnünk. A legfélelmetesebbek az emberek.

Maga nem tudja, milyen érzés, amikor mások kezében van az élete.

Embernek születtünk, emberként is kell meghalnunk.