Korea ékkövei
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kim So-Hyun. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kim So-Hyun. Összes bejegyzés megjelenítése

12 gyerekszínész, akik főszereplőkké nőttek

2022. április 2.

Nehéz eljutni oda, hogy valaki gyerekszínészből főszereplővé küzdje magát, mire felnő, de hoztam nektek egy listát azokról, akiknek ez sikerült.

1. Kim Yoojung

A most 21 éves Yoojung 4 évesen kezdte a szakmát, és hamar beváltotta a kritikusok hozzá fűzött reményeit, ugyanis mire tinédzser lett már több, mint 10 produkciót tudhatott maga mögött. 


2. Park Shinhye

Shinhye több mint 15 éve van a szakmában, azonban csak 13 éves volt, mikor először beválogatták, azóta pedig megállíthatatlan.


3. Kim Sohyun

Sohyun 7 évesen szerepelt először, majd 11 évesen szerződtették, mostanra pedig több mind 40 munka van a háta mögött.

4. Yeo Jingoo

Jingoo legtöbbször olyan szerepeket kapott, amiben a főszereplők fiatalkori énjét játszotta, a harmadik és negyedik szerepéért pedig megkapta a Legjobb gyerekszínésznek járó díjat is.


5. Yoo Seungho

Seungho teljesen véletlenül csöppent bele a szakmába; az édesanyja küldött róla egy fényképet az egyik cégnek egy promóciós anyaghoz, egy évvel később pedig már meghallgatásokra járt (a szerepeket pedig sikeresen meg is kapta).


6. Kim Saeron

Saeront az első nagy szerepe után, 9 évesen már meghívták a Cannes-i Filmfesztiválra, amivel ő lett a rendezvény legfiatalabb résztvevője.


7. Lee Hyunwoo

Már 13 éves kora előtt felfedezték a tehetségét, híressé pedig már 18 éves kora előtt vált.


8. Lee Seyoung

Seyoung 12 éves korában egy 5 éves szünetet tartott a gyerekszínészet után, és tinédzserként tért vissza ismét a képernyőre.


9. Moon Geunyoung

Geunyoung 12 évesen kezdett színészkedni, de csak 16 évesen figyeltek fel rá. Bár traumás izomelhalással diagnosztizálták (súlyos, végtagot veszélyeztető állapot, ami élethosszig tartó kezelést igényel), folytatta karrierjét.


10. Nam Jihyun

Jihyun 9 éves kora óta színészkedik, bár nem ez volt az álma; pszichológiát tanult.


11. Moon Gayoung

Gayoung több filmben kapott szerepet, mint sorozatban, bár a lábát a k-drámákkal vetette meg az iparban. 10 évesen kapta meg az első projektjét, 2020-ig pedig minden évben vállalt szerepet, egyedül 2012-ben tartott egy rövidebb szünetet.


12. Kim Hyunsoo

Hyunsoo reklámmodellként kezdte, színésznőként pedig 11 évesen debütált.


Forrás: ITT

Bring It On, Ghost ~ Let's Fight, Ghost

2020. június 6.
Műfaj: fantasy, horror, romantikus komédia, rejtély

Részek száma: 16

Dátum: 2016

Főszerepben: Ok Taecyeon (Park Bong-Pal), Kim So-Hyun (Kim Hyun-Ji) és Kwon Yool (Joo Hye-Sung)

Ismertető: Fogj egy magának való szellemirtót, rakj mellé egy idegesítő szellemet, és nézd meg, melyik nyírja ki hamarabb a másikat! Bizony: Park Bong-Pal különleges képessége, hogy látja a szellemeket, és nem is pocsékolja ezt a "tehetségét": az egyetem mellett ördögűzőként dolgozik, fő célja pedig, hogy ebből 10 millió wont szedjen össze. Mikor egy hívást kap, és elmegy a közeli iskolába, hogy leszámoljon egy ott kísértő szellemmel, a dolgok számára idegesítő fordulatot hoznak: a sors fintora összehozza őt Hyun-Jival, egy 19 éves korában elhunyt, 5 éve a földön bolyogó szellemmel; és egyben a legidegesítőbb kósza lélekkel, akivel Bong-Pal valaha találkozott. Hyun-Ji célja, hogy kiderítse, miért rekedt a földön, és hogyan tudna továbbmenni, és ehhez Bong-Pal segítségére van szüksége; akit nem is irritálhatna jobban a helyzet. Hyun-Ji és Bong-Pal kapcsolata eleinte elég zűrös, amolyan macska-egér játék, ám hamar rájönnek, hogy egymás segítségére lehetnek, így tetszik vagy sem, összefognak.



Vélemény: Nem tudom, mi tartott a TV előtt egész idő alatt. Komolyan. Már hónapok óta nem tudtam rávenni magam, hogy bármit is nézzek (köszönhetően a karanténnak, és a borzalmas hangulatomnak), de aztán valahol megláttam ennek az ismertetőjét, és egyszerűen a székhez szögezett.

Pedig az ég világon semmi lehengerlő nem volt benne. Tudjátok, hogy szoktam áradozni egy sorozatról, ami tetszett, vagy hogy le szoktam húzni, ami nem, de itt most nem tudom, mi történt. Megpróbálom nektek összeszedni, mi volt az, ami miatt nem bírtam abbahagyni.

Először is a szellemek. Hatalmas Odaát rajongó vagyok, engem bármikor el lehet csábítani egy ilyen sorozattal. Az ilyen sztorikban mindig a háttér történetet szeretem a legjobban; hogy miért ragadt itt egy-két szellem, miért nem tudnak tovább lépni, hogyan segítik át, vagy pusztítják el őket a főszereplők. Itt ezek a háttér történetek nagyon érdekesek voltak, minden részre jutott belőlük egy, és ezek szép lassan elvittek minket a két főszereplőhöz is, és összekapcsolták őket. A készítőknek külön piros pont azért, hogy a szellemek élethűen néztek ki, és nem sütött róluk a műség és a mozivászon. Egy két jelenetnél még meg is ijedtem, ami egy horrornak címezett sorozatnál igenis is jó pont. Még érdekesebb volt, hogy a szellemeket is érző lényként mutatták be. Féltek, szerettek, dühösek voltak, és néha szimplán csak kegyetlenek. Nem csak puszta lelkek voltak, akik random gyilkoltak embereket, vagy kísértettek itt-ott, hanem mindegyiküknek megvolt a maga története, és a maga befejezetlen ügye, ami miatt itt ragadtak. Ezeket az érzéseket pedig a főszereplők is felismerték, és ezzel a végére nem is különbözött annyira a szellem az embertől. 

Aztán ott voltak a szereplők. Komolyan, ennyi klassz karaktert egy soriba nehéz belerakni. Kaptunk egy magának való ördögűzőt, aki jobban elcseveg egy szellemmel, mint egy emberrel: ő lenne Park Bong-Pal. A srácnak a sorozat elején kvázi senkivel sem volt kapcsolata, nem voltak barátai, családja vagy barátnője. Egyedül élt, egyedül evett, egyedül aludt: komolyan, már engem elkapott a magány csak attól, hogy néztem. De jót tett a lelkemnek, hogy ahogy egyre több ügyet oldottak meg, és egyre közelebb kerültek Hyun-Jivel, úgy nem csak a szellem lánnyal, de a többi emberrel is szorosabb lett a kapcsolata. Szerintem nagy pozitívuma a karakternek, hogy nem csak egy ember felé volt képes nyitni, hanem mindenkivel sokkal közvetlenebb lett, és mindezt szép lassan, nem egyik részről a  másikra. Bong-Pal karakterében a legszerethetőbb a személyisége volt. Ha szét kellett rúgni egy szellem seggét, szétrúgta, de ha törődni kellett valakivel, törődött. Vicces srác volt, imádtam a humorát. Kicsit olyan volt, mintha összegyúrtak volna egy vicces, mogorva, aranyos személyiséget, és azt rakták volna be neki, ami szerintem nagyon jól átjött, és kellett is a sorozatba. Néha olyan fejeket tudott vágni, hogy ahhoz már tehetség kell, komolyan. Plusz Taecyeon nagyon jól hozta a karaktert, sokkal jobban, mint a most futó krimijében, vagy anno a Dream High-ban. 

A vége felé egy két megmozdulása viszont eléggé zavart. Vagyis inkább az zavart, amit nem nem csinált; de hogy spoiler mentes maradjak, ezt most nem fejtem ki. A lényeg, hogy az utolsó epizódban kicsit idegesített és csalódtam is pöppet benne, mert ha már ennyi mindent megtett és ennyi mindenen keresztül mentek, igazán lehetett volna egy kicsit erélyesebb. 


Na és akkor a női főszereplőnk, Hyun-Ji. A karakter szerethető volt, humoros és nagyszájú, piszkálódó, aki "szeretlek" helyett "utállak"-ot mondd, és közbe fintorog. Tetszett, ahogy kötekedett Bong-Pallal, és ahogy a kapcsolatuk szinte végig Tom&Jerry-s volt. Nem hiányzott a nyáladzás, meg a cuki romantika, valahogy nagyon nem illett volna ide. Viszont a sorozat végére (sok mással együtt) az ő karaktere is elromlott. Mintha nem is ő lett volna, mintha két különböző karaktert láttam volna az első részben és az utolsóban. A végére nagyon unszimpatikussá vált, ellaposodott, és klisés lett a karakter, amit nagyon sajnáltam, mert azon ritka női szereplők egyike volt, akiket tényleg kedveltem. Aztán volt néhány érthetetlen dolog is a karakterével kapcsolatban, nem igazán értettem, egy szellemnek minek kell ennie, aludnia, meg hogyan fáradhat el és hasonlók, és ezek néha eléggé kizökkentettek, bár ez nem feltétlenül a karakter, hanem a forgatókönyv írók hibája.

Na de az abszolút kedvenc párosom, akik az első résztől az utolsóig vitték a pálmát, az Chun-Sang és In-Rang, a két dilibogyó. Még két ekkora marhát (a jó értelemben) én még nem láttam. Nem volt olyan jelenetük, amin ne röhögtem volna betegre magam. Annyira feldobták az egész sorozatot a sok marhasággal, amit csináltak, meg mondtak, hogy simán elvitték volna a hátukon az egészet Bong-Pal és Hyun-Ji nélkül is. 

És ne hagyjuk ki a főgonoszt sem, Joo Hye-Sungot, aki szerintem tipikus megtestesítője a pszichopata gyilkosnak. Azt hinnéd róla, hogy egy tök aranyos, jóképű, karizmatikus figura, akinek összejött az élet, van pénze, saját állatkórháza, jó állása, és csini pofija; aztán éjszaka átváltozik egy beteg elmévé, aki a krumplit is meggyilkolná, ha nem gurulna el (ezt a mondást nem erre használjuk, de illett ide). Komolyan, ami élt és mozgott azt ő kinyírta, egyetlen pislogás nélkül, és még vigyorgott is hozzá. De velem is lehet valami baj, mert imádtam, hogy ilyen elmebeteg volt. Nyilván már az elején rá lehet jönni, hogy valami nem kóser körülötte, túlságosan tökéletes és jó fej, a vak is láthatja, hogy ilyen pasi nem létezik.

És akkor az utolsó dolog, ami a széken tartott engem az a hangulat volt. Ez az összes dolog, amit eddig leírtam, egyben. A szellemek, a karakterek, a humor. Még amikor nem is történt semmi, akkor is csak vigyorogtam, vagy szurkoltam, vagy izgultam valakiért. A legapróbb, legjelentéktelenebb jelenetet is olyan érdekessé tudták varázsolni, hogy csak na.


És ezzel el is érkeztünk ahhoz, ami elrontotta az összképet. Merthogy ez a sok jó dolog, amit leírtam, egészen a 11 vagy 12. részig tartott. Az utolsó 5 rész borzalom volt. Iszonyatosan ellaposodott, átment drámába, semmi sem történt, elvesztette a sorozat a lendületét. A 14. résznél abba is hagytam, és vagy egy hét kellett hozzá, hogy rávegyem magam, hogy az utolsó két részt befejezzem. Egészen addig minden lendületesen haladt, érdekes és izgalmas volt, aztán egyszer csak puff, egyik részről a másikra kezdtem unatkozni. 10 perc után úgy beleuntam a részekbe, hogy folyamatosan csak belepörgettem, átugrottam részeket, és közben nem maradtam le semmiről! Ami borzalmas. A főszereplőink kapcsolatát sem élveztem már, Hyun-Ji és Bong-Pal is idegesítőek lettek. Az utolsó két rész izgalmasnak szánt jeleneteit pedig olyan szinten elhúzták (gondolom, hogy kitöltsék a 16 részt), hogy unatkoztam közben. Most mondjátok meg, milyen akció az, ahol unatkozik a néző? 

És bár a végére szépen lezártak mindent, pont emiatt vontatott és unalmas lett. Amit a készítők egy teljes részben zártak le, azt simán belefért volna 20 percbe is, és sokkal jobb szájíze lett volna. Felesleges dolgokat raktak bele, feleslegesen húzták az időt, és olyan volt, mintha sose akarna véget érni a sorozat.

Szóval összességében egy nagyon jó soriról van szó, aminek az első 11-12 része nagyszerű és pörgős, és az utolsó 5 részről meg tegyünk úgy, mintha, nem is létezne... Sajnálom, hogy így elrontották, mert én végig azt hittem, hogy úgy jövök majd ismertetőt írni, hogy áradozni fogok. Mindenesetre ajánlom mindenkinek, mert az eleje nagyon jól leköti a nézőt, de készüljetek fel, hogy az utolsó részek rémesen laposak. 

Page Turner

2019. január 11.
Műfaj: zenés, dráma, webdráma

Dátum: 2016

Részek száma: 3

Ismertető: A történet 3 fiatalról szól, akik álmok és csalódások között élnek. Yoon Yoo Seul egy nagyon tehetséges zongorista, de nem szereti, amit csinál, egyedül anyja nyomása miatt folytatja. Ám mikor a lány megvakul, úgy dönt, abbahagyja a zongorását. Cha Sik sportoló, rekordot döntött a rúdugrásba, ám egy sérülés miatt abba kell hagynia a sportot, és új álmot kell találnia.  Seo Jin-Mok szintén tehetséges zongorista, ám apja nem ismeri el őt, így nincs önbizalma, hiába jó abban, amit csinál, és hiába imádja a zongorázást. A történet az ő álmaikról és csalódásaikról szól.

Főszerepben: Kim So-Hyun (Yoon Yoo Seul), Ji Soo (Cha Sik) és Shin Jae-Ha (Seo Jin-Mok)


Online: Sorozatbarát

Véleményem: A legtöbb webdrámával az szokott lenni a bajom, hogy iszonyú rövidek, és emiatt kidolgozatlanok, vagy összecsapottak. Na már most ez a sorozat más volt. Itt nem zavart, hogy ilyen rövidke volt, mert épp annyit mutattak be, amennyit kellett, minden érzést átadtak ez alatt a 3 rész alatt, amit kellett, és így volt tökéletes. Biztos lehetett volna belőle egy hosszabb sorozatot is csinálni, de ez így nagyon is jó volt. Ez egy rövidke történet volt, betekintés 3 fiatal életébe, ami nem kellett sokáig húzni, mert 3 rész alatt is el lehetett mesélni az ő történetüket.

Ahogy az ismertetőből is láthatjátok, a történet három fiatalról szól. Az egyikük Yoon Yoo Seul, egy nagyon tehetséges zongorista lány. De minden tehetsége ellenére nem szereti, amit csinál, az anyja álmát éli, aki konkrétan ráerőszakolja a zongorázást. Aztán a lány egy baleset következtében megvakul, és abba kell hagynia a zongorázást. Innentől nem szeretne semmi mást, csak azt hogy saját döntéseket hozhasson, s úgy alakíthassa az életét, ahogyan ő akarja. Nehéz neki vakon élni, így folytatnia a mindennapjait, de nincs egyedül.

Ott van például Seo Jin-Mok, az ősellensége. Ők ketten egy régebbi incidens miatt utálják egymást, ám mikor a lány megvakul, Jin-Mok titokban mindig segít Yoo-Seulnak, mindig ott van, ahol a lány, figyel és vigyáz rá. Jin-Mok, Yoo-Seullal ellentétben nagyon szereti a zongorázást, ám az apja nem ismeri el, ügyetlennek nevezi, aki nem lesz jó semmi másra, mint zongoratanárnak. Jin-Mok pedig nagyon szeretne sikeres lenni, és szereté, ha az apja odafigyelne rá, és elismerné. Az ő álma az, hogy sikeres legyen, és elismerjék a tehetségét.

A harmadik főszereplőnk Cha-Sik, aki sikeres rúdugró. Épp, miután megdöntötte a rekordot megsérül, és abba kell hagynia a sportot. Cha-Sik semmi másban nem volt jó, semmi mást nem tudott elképzelni magának, így érthető, hogy elkeseredik, és úgy érzi, nincs értelme az életének, mikor rájön, hogy le kell mondania az álmáról. Az ő álma valójában szerintem az volt, hogy legyen egy álma. Hogy ne legyen céltalan, és bizonyíthasson. És mikor megtalálta azt az új álmot, ami értelmet ad mindennek, akkor nagyon kitartóan küzdött érte. Én is örültem, hogy új cél talált, mert ennek az életvidám, optimista srácnak nem állt jól a búslakodás. Ő, ahogy Jin-Mok mindig Yoo-Seul mellett volt, ám ő Jin-Mokkal ellentétben nem titokban segít a lánynak. Nem is tudom, melyik volt a szimpatikusabb, a csendesen gondoskodó Jin-Mok, vagy a kissé zajos, bolondos Cha Sik. 

Ami nem tetszett, az Yoo-seul karaktere volt. Valahogy ezek a beképzelt, beszólogatós, leégetik a másikat karakterek nem jönnek be. De ha figyelembe vesszük, min ment keresztül, és így is erős tudott maradni, akkor már kicsit jobban megértem őt. Azonban haragudtam rá, amiért annyiszor bántott Cha Sik-et, holott nem érdemelte meg.


Mindent összevetve én mindenkinek ajánlom ezt a rövidke kis sorozatot, mert semmit nem veszítetek vele, de nyertek három órányi megható szórakozást.

Ruler: Master Of The Mask

2018. február 18.

Műfaj: történelmi, romantikus, politika

Dátum: 2017

Részek száma: 40 (30 percesek)

Főszerepben: Yoo Seung Ho (Lee Sun), L (Lee Sun), Yoon So Hee (Kim Hwa Goon), Kim So Hyun (Han Ga Eun) és Heo Jun-Ho (Dae-Mok)

Ismertető: Az 1700-as évekbeli Csoszonban a király csupán egy báb, akit a Pyunsoo szervezet irányít. Mikor a király fia, a koronaherceg megszületik, a Pyunsoo megmérgezi, hogy így fenyítse meg a királyt, és vegye rá, hogy a koronaherceg is hódoljon be neki. A király azonban, hogy fiából igazi uralkodó válhasson egy álarc mögé rejti a koronaherceg arcát, hogy senki ne ismerhesse kilétét, és közben ál koronahercegek segítségével téveszti meg a Pyunsoot. Mikor azonban a király meghal, a koronaherceg egy szegény fiú, Lee Sun segítségét kéri, és őt ülteti a trónra maga helyett, ő pedig elmegy, hogy szövetségeseket találjon, és felvehesse a harcot a Pyunsooval, és visszaszerezhesse trónját.


Vélemény:  Bitang jó sorozat volt. Nem tagadom, az Infinites Myungsoo-m miatt kezdtem bele, nagyon szerettem volna látni őt ebben a szerepben. Azonban a sorozat nem csak miatta volt jó, és nem csak miatta vártam tűkön ülve a részeket. Kezdjük is az elejéről.

Az első rész bitang jól indított. Láthattuk a királyt a Pyunsoo bábjává válni, miután a segítségükkel megölték az előző uralkodót. De a "szövetség" ellenére a király szeretett volna valahogy megszabadulni a szervezettől, és a fiát is igyekezett megóvni ettől a sorstól, ezért is rejtette álarc alá az arcát. Lee Sun, a koronaherceg egy naiv, de jószívű fiú volt, aki azt hitte, a rangjával bárkit megmenthet és bármit megtehet. Hamar rájött azonban, hogy ez hiú ábránd, mikor a számára kedves lány apját miatta gyilkolták meg. A koronaherceg nekem az elejétől kezdve a kedvencem volt, kedves és jószívű férfi, aki miután felismerte a népe szenvedését, segíteni akart rajtuk. Naivitása hamar megváltozott, miután rájött, hogy hiába ő a koronaherceg, és hiába az apja a király, a rangjával nem sokat kezdhet. Imádtam, egyszerűen imádtam a karakterfejlődését. Olyan férfivá vált, aki tökéletes királya lehetett Csoszonnak. Mindig a nép érdekeit tartotta szem előtt. Emellett hűséges volt azokhoz, akik hűségesek voltak hozzá, és megvédett mindenkit, akit csak tudott.

Aztán ott volt a másik Lee Sun, a szegény fiú, akinek nem volt semmije, egyszerű vízhordó fiú volt. Myungsoo (L) kitett magáért. Egyszerűen imádtam, le a kalappal előtte. Úgy hozta ezt a karaktert, hogy én csak pislogtam, mint boci az új kapura. Ahogy hirtelen király vált belőle, úgy próbált alkalmazkodni a helyzethez. Nem volt más választása, hamis bábkirálynak kellett lennie annak érdekében, hogy túlélje. Ő és a koronaherceg barátokká váltak, és egy ideig Lee Sun segíteni akart neki, hogy visszaszerezze a trónját. Mikor azonban azt hitte, a koronaherceg elárulta őt, egycsapásra megváltozott. Azt hiszem, ennek oka az lehetett, hogy mindennél jobban megrázta az, hogy az utolsó szövetségese és a barátja, a koronaherceg meg akarta ölni. Nem tudhatta, hogy nem így volt, de ez volt az utolsó csepp nála, főleg azok után, hogy a szerelmét is "elvette". Lee Sun itt szinte kifordult önmagából, magának követelte a trónt, ott tett keresztbe a koronahercegnek, ahol csak tudott.

Myungsoo, fejet hajtok előtted! Istenien csináltad! Megérdemelted azt a díjat, amit kaptál a szereplésedért! Iszonyú dühös voltam rá, azért, amit tett, szinte kiabáltam a laptopommal, miközben néztem. Gyűlöltem, hogy végül ilyenné vált, pedig úgy szorítottam, hogy a hatalom ne változtassa meg őt. De végső soron nem a hatalom volt az oka, hanem a csalódása és a fájdalom. Emiatt megértettem és borzasztóan sajnáltam őt. Gondolhatjátok, mennyire dühös voltam, és hogy bőgtem, az utolsó részen! Mindkét fiút annyira szerettem, hogy szinte nem is tudtam, melyiküknek szurkoljak. Azt akartam, te jó ég, mennyire akartam, hogy Lee Sun megkapja a lányt, akiért annyit harcolt, aki miatt foggal-körömmel ragaszkodott a trónhoz, ami nem az övé volt. 

Annyira, de annyira szorítottam érte, miközben tudtam, hogy nem kapja majd meg. De valamit akkor is kapnia kellett volna! Annyi mindenen ment keresztül, annyit veszített, annyit szenvedett, hogy a végén mindent megérdemelt volna. Ő volt az a karakter, aki a legtöbbet veszítette és szenvedett, hisz nézzük csak, hogy az apját felakasztották, a Pyunsoo pipacsméreggel mérgezte, s minden hónapban attól rettegett, hogy meghal, a kishúgát soha nem láthatta, az anyjától elszakították, és a lányt, akit szeretett, sem kapta meg. Mégis miféle igazságtalan évben született, hogy ezek után semmi jó nem történt vele? Gyűlölöm a forgatókönyv írókat emiatt.

Ga Eun-t, a főhősnőt az elején nagyon szerettem. Valahogy nagyon illett a koronaherceghez, a személyiségük is passzolt. Lee Sunt már ott is sajnáltam, hogy a lány egy árva pillantást sem vet rá, észre sem veszi, pedig Lee Sun nagyon szerelmes volt belé. Egyrészt emiatt is vált azzá a szinte őrült mániákussá, aki magának akarta a trónt: meg akarta adni Ga Eunnek azt, amit szegény fiúként nem tudott. Ga Eun meg természetesen nem értékelte ezt. Bár az elején szerettem a lányt, a végére úgy... ellaposodott. Nem mondom, hogy unszimpatikus lett, mert nem, csak egyszerűn ott volt, de minek? Igazából nagyon sokszor hátráltatta a fiúkat, vagy épp miatta kerültek veszélybe. Meg aztán sokszor olyan hisztisen viselkedett, hogy majdnem átpörgettem a részeit...

Hwa Goon pont az ellenkezője volt. Őt az elején utáltam, csak útban volt, mindig be akart kavarni a szerelmeseinknek. Meg nem értettem azt, hogy öt perc alatt olyan halálosan szerelmes lett a koronahercegbe, hogy bármit megtett érte. Ez a végéig zavart, de hát szemet hunytam felette. Ahogy aztán haladtunk a történetben, úgy szerettem meg őt is. Nagyon csodálkoztam magamon, hogy tényleg megvett magának, de így történt. Tényleg nagyon sokat segített a koronahercegnek, és végül miatta is mérges voltam, de tény, hogy így volt kerek. Azt nem mondom, hogy annyira megszerettem, hogy őt akartam a koronaherceg mellett látni, de tényleg nagyon kedveltem a végére. Képes volt kiállni a nagyapjával szembe, ellentmondani neki, harcolni azért, amit akart. Erős és akaratos volt, és nem adta fel. 

Még két mellékszereplőt is meg szeretnék említeni, akiket én szintén nagyon szerettem: Chung Woon-t és Gon-t. Chung Woon volt a koronaherceg barátja és testőre, Gon pedig Hwa Goon testőre. Gon szerelmes volt Hwa Goon-ba, ezt a vak is láthatta, főleg, ahogy csendesen, de rendíthetetlenül védelmezte a lányt. Igazából mindkét testőr ezt tette a védelmezettjével. De nem csak kötelességből, nem. Chung Woon is szerette a koronaherceget, barátok voltak, Gon pedig szerelmes volt Hwa Goon-ba. Az ő kapcsolatuk is azt a hűséget, barátságot, és törődést mutatta be, ami az ármánykodás mellett annyira eltörpült.

Ez volt az, amit nagyon szerettem a sorozatban: a hűséget. Az egész az ármánykodásra és az árulásra épült, mindenki mindenkit elárult, mindenki mindenkivel szövetkezett. Ám a koronaherceg barátai az utolsó percig hűségesek voltak hozzá, szerették őt, bíztak benne és segítették.

"Mikor ezt az álarcot viseled, te én vagy.
Soha ne hajtsd le a fejed!"
Az utolsó rész egy érzelmi hullámvasút volt számomra, szerintem tudjátok, miért. Az egész sorozat alatt ezt éreztem, rengeteg szívet tépő jelenet volt, ami könnyeket csalt a szemembe. De minden egyes percét imádtam, a tavalyi év egyik legjobb sorozatát láthattam. Myungsoo miatt kezdtem bele, és végig örömmel figyeltem, ahogy arcpirítóan, szemtelenül jól játszotta a szerepét, de a végére nem csak ő vált kedvenccé, hanem szinte mindenki. Ez a rengeteg jó színész és karakter, és ez a nagyszerű történet tette remekké ezt a sorozatot. Mindenkinek csak ajánlani tudom, akár többször nézősnek is, mert én biztosan meg fogom még nézni.
"Ki az igazi király, és ki a hamis?"

Januárban érkező doramák

2018. január 13.
Cím: Mother

Műfaj: dráma

Részek száma: -

Csatorna: tvN

Dátum: 2018. január 24.

Főszerepben: Ko Sung-Hee (Soo-Jin) és Lee Bo-Young (Ja-Youn)

Ismertető: A történet egy általános iskolás tanárról és egy bántalmazott kislányról szól. Bár Ja-Young azt mondja, minden rendben van vele, valójában egyáltalán nem. Mikor Soo-Jin rájön, hogy a kislányt bántalmazza az édesanyja, elrabolja őt, és elkezd az anyjaként viselkedni.

Előzetes videó: 1.,


※※


Cím: Radio Romance

Műfaj: romantikus, melodráma

Részek száma: 16

Csatorna: KBS2

Dátum: 2018. január 29.

Főszerepben: Yoon Doo-Joon (Ji Soo-Ho), Kim So-Hyun (Song Geu-Rim), Yoon Park (Lee Gang) és Yura (Jin Tae-R)

Ismertető: Song Geu-Rim a rádiónál dolgozik. Kiskokorában az édesanyjával hallgatta sokat az adásokat, ez vezette el őt addig, hogy rádióprogramok megírásával tevékenykedjen. Valójában azonban nincs tehetsége az íráshoz. A rádió pedig, ahol dolgozik a bezárás szélén áll. A lány sikeresen ráveszi Ji Soo-Ho, a híres színészt, hogy legyen DJ a rádiójában, s így kezdődik el a szerelmi kapcsolatuk.

Előzetes videó:  1.,


※※


Cím: My First Love

Műfaj: romantikus, vígjáték, fantasztikus

Részek száma: 8

Dátum: 2018. január 8.

Csatorna: OCN

Ismertető: Kang Shin-Woo egy jóképű matektanár, aki 10 év után sem tudta elfelejteni első szerelmét, Han Ji-So-t. Véletlenül visszautazik az időbe, mikor még gimnazista volt, ahol találkozik fiatalabb önmagával, és próbál segíteni fiatal énjének, hogy a szerelme valóra váljon.

Főszerepben: Lee Jung-Shin (Kang Shin-Woo), Seo Ji-Hoon (fiatal Kang Shin-Woo) és Lee Yeol-Eum (Han Ji-Soo)

Előzetes videók: 1.,