Korea ékkövei
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ji-Soo. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ji-Soo. Összes bejegyzés megjelenítése

Strong Woman Do Bong Soon

2019. április 7.
Műfaj: romantikus komédia, thriller, fantasy, akció

Dátum: 2017

Részek száma: 16 +1 kiegészítő

Főszerepben: Park Bo-Yeong (Do Bong Soon), Park Hyung-Sik (An Min-Hyuk) és Ji Soo (In Gok-Doo)

Ismertető: Ez a csaj átlagon felüli. Do Bong Soon herkulesi erővel rendelkező "Herkulány". Tárgyakat roppant darabokra puszta kézzel. Habár Bong Soon egy kecses és elegáns nővé szeretne válni, hogy méltó legyen egy férfi szerelmére, nagy sajnálatára nem tudja tagadni szuper erejét. A különleges képességének hála Ahn Min Hyuk testőrévé válik, aki egy videójátékokat gyátró cég igazgatója. Bong Soon gyerekkori barátja In Gook Doo Általános Iskola óta bele van zúgva titokban. Vajon hogy fog reagálni, ha megtudja, hogy szikra pattant ki Min Hyuk és Bong Soon között?De ha mindez nem lenne elég, egy sorozatgyilkos is rettegésben tartja a környéket, amibe Bong Soon akarva-akaratlanul is belekeveredik.



Véleményem: Fogalmam sincs, hogyan álljak neki ennek a véleményezésnek. Már legalább egy hónapja befejeztem a sorozatot, de még csak most jutottam el idáig, mert nem is tudom, hol kezdjem. Talán azzal kéne, hogy mekkora hülye voltam, hogy nem néztem meg hamarabb a sorit. Ti már mind biztos láttátok, mire én eljutottam idáig, de ha mégsem, akkor tartsatok velem!


A történet ugyebár egy rendkívüli lányról szól, akinek szuperereje van: pokolian erős. Kocsikat dobál, egyszerre tíz gengszterrel verekszik, és belehalsz, ha rálép a lábadra. Ez így elég mesebelien hangzik, igaz? Pontosan. Ezért is nem álltam neki a sorozatnak sokáig. Mert valahogy olyan... gagyinak hangzott. Aztán megláttam a romantikus komédiát a műfajai között, és ennek hatására vettem rá magam, mert akkor épp erre vágytam.

Hogy egy sorozat lehet egyszerre komédia és thriller is azt lehetetlen elhinni addig, míg nem láttad ezt. Igen, meglehet csinálni. Persze nem mondom, hogy tökéletes volt, sőt! Az utolsó pár rész egy kissé lelombozta a lelkesedésem. A szerelmi szála a végére elég sok lett, és sokszor előfordult, hogy minden mást ki is szorított, és csak arra fókuszáltak, hogy mennyire szeretik egymást a főszereplőink. Bár az elején nekem egyszerre volt aranyos, és vicces, az utolsó pár részben már tényleg kicsit túllőttek a célon, sokszor több hangsúlyt fektettek erre a szálra, mint a cselekményre, de mivel manapság mindig ezt csinálják, ezért én már hozzászoktam. Ez igazából elkerülhetetlen, és ha ez alapján ítélnénk meg egy sorozatot, akkor iszonyú kevés lenne, amire azt mondhatnánk, hogy jó...

Térjünk vissza a tárgyra. A sorozat tele volt poénokkal, már csak Bong Soon miatt is, de persze Min-hyuk vitte a pálmát, akinek minden megmozdulása poén volt, szóval a komédia jelzőt teljesen megérdemli a sorozat. A szerelmi háromszög (mert hogy van benne) érdekes módon nem lett unalmas, méghozzá azért nem, mert mire eljutottunk oda, hogy kibontakozhasson, addigra már rég el is volt rendezve minden, szóval idő sem volt arra, hogy beleunjunk.

Na de hogy mi tetszett nekem benne a legjobban? Hát a háttérsztori! Komolyan majdnem annyira élveztem, mint egy Gyilkos Elmék részt (és én hatalmas Gyilkos Elmék rajongó vagyok). Adott volt egy srác, aki szó szerint elmebeteg volt, lányokat rabolt el ugyanarról a környékről, ahol Bong Soon is lakott, méghozzá elég gyakran. A környéken élők már rettegtek, hogy mikor csap le újra. Az ügyet Gok-Doo és csapata kapta meg, hogy derítsék fel és kapják el a tettest. Mondanom sem kell, nem sok sikerrel jártak. A tettes okos, ravasz és elmebeteg volt, ami jól tudjuk, hogy egy veszélyes kombó. A készítők ki tudták húzni 14 részig, hogy elkapják a srácot, addigra a legtöbb néző szerintem már velejéig gyűlölte őt, és legszívesebben puszta kézzel fojtotta volna meg. Nem mondom, hogy nem volt sok ez a 14 rész, mert de. Egy kissé elhúzták, kicsit túl sokszor menekült meg a tettes és ezért a rendőrség elég teszetoszának tűnt, amitől meg ideges lettem. A legvégén már azért húzták-vonták a dolgokat, mert a szerelmi szál miatt háttérbe szorult.

Szóval azt tudom nektek mondani, hogy a sorozat eleje iszonyúan jó volt, pörgős, vicces, romantikus, aranyos; de aztán a végére egy kicsit sok volt az egész, és az utolsó pár részt már kevesebb lendülettel néztem, de ettől függetlenül nekem tetszett. A poénok a toppon voltak, és hát Min-Hyukot meg kell zabálni, de tényleg. A sztori a romantikázás közben is folytatódott, és nem voltak unalmas részek, ahol ne történt volna valami, tényleg egyfolytában izgultam. Szóval még ha sokszor sok is volt a szerelmi szálból, akkor is élveztem.

Amit én nagyon szerettem, az az egésznek a hangulata. A poénok, a romantika, a karakterek, a viselkedésük, a párbeszédek, ahogy folytak az események. Ez a sok minden adta a sorozatnak azt a légkört, ami engem minden nap arra ösztökélt, hogy  leüljek, és folytassam. Szóval szerintem egyszer mindenképp megéri megnézni, biztos lesz/van, akinek többször nézős.

Page Turner

2019. január 11.
Műfaj: zenés, dráma, webdráma

Dátum: 2016

Részek száma: 3

Ismertető: A történet 3 fiatalról szól, akik álmok és csalódások között élnek. Yoon Yoo Seul egy nagyon tehetséges zongorista, de nem szereti, amit csinál, egyedül anyja nyomása miatt folytatja. Ám mikor a lány megvakul, úgy dönt, abbahagyja a zongorását. Cha Sik sportoló, rekordot döntött a rúdugrásba, ám egy sérülés miatt abba kell hagynia a sportot, és új álmot kell találnia.  Seo Jin-Mok szintén tehetséges zongorista, ám apja nem ismeri el őt, így nincs önbizalma, hiába jó abban, amit csinál, és hiába imádja a zongorázást. A történet az ő álmaikról és csalódásaikról szól.

Főszerepben: Kim So-Hyun (Yoon Yoo Seul), Ji Soo (Cha Sik) és Shin Jae-Ha (Seo Jin-Mok)


Online: Sorozatbarát

Véleményem: A legtöbb webdrámával az szokott lenni a bajom, hogy iszonyú rövidek, és emiatt kidolgozatlanok, vagy összecsapottak. Na már most ez a sorozat más volt. Itt nem zavart, hogy ilyen rövidke volt, mert épp annyit mutattak be, amennyit kellett, minden érzést átadtak ez alatt a 3 rész alatt, amit kellett, és így volt tökéletes. Biztos lehetett volna belőle egy hosszabb sorozatot is csinálni, de ez így nagyon is jó volt. Ez egy rövidke történet volt, betekintés 3 fiatal életébe, ami nem kellett sokáig húzni, mert 3 rész alatt is el lehetett mesélni az ő történetüket.

Ahogy az ismertetőből is láthatjátok, a történet három fiatalról szól. Az egyikük Yoon Yoo Seul, egy nagyon tehetséges zongorista lány. De minden tehetsége ellenére nem szereti, amit csinál, az anyja álmát éli, aki konkrétan ráerőszakolja a zongorázást. Aztán a lány egy baleset következtében megvakul, és abba kell hagynia a zongorázást. Innentől nem szeretne semmi mást, csak azt hogy saját döntéseket hozhasson, s úgy alakíthassa az életét, ahogyan ő akarja. Nehéz neki vakon élni, így folytatnia a mindennapjait, de nincs egyedül.

Ott van például Seo Jin-Mok, az ősellensége. Ők ketten egy régebbi incidens miatt utálják egymást, ám mikor a lány megvakul, Jin-Mok titokban mindig segít Yoo-Seulnak, mindig ott van, ahol a lány, figyel és vigyáz rá. Jin-Mok, Yoo-Seullal ellentétben nagyon szereti a zongorázást, ám az apja nem ismeri el, ügyetlennek nevezi, aki nem lesz jó semmi másra, mint zongoratanárnak. Jin-Mok pedig nagyon szeretne sikeres lenni, és szereté, ha az apja odafigyelne rá, és elismerné. Az ő álma az, hogy sikeres legyen, és elismerjék a tehetségét.

A harmadik főszereplőnk Cha-Sik, aki sikeres rúdugró. Épp, miután megdöntötte a rekordot megsérül, és abba kell hagynia a sportot. Cha-Sik semmi másban nem volt jó, semmi mást nem tudott elképzelni magának, így érthető, hogy elkeseredik, és úgy érzi, nincs értelme az életének, mikor rájön, hogy le kell mondania az álmáról. Az ő álma valójában szerintem az volt, hogy legyen egy álma. Hogy ne legyen céltalan, és bizonyíthasson. És mikor megtalálta azt az új álmot, ami értelmet ad mindennek, akkor nagyon kitartóan küzdött érte. Én is örültem, hogy új cél talált, mert ennek az életvidám, optimista srácnak nem állt jól a búslakodás. Ő, ahogy Jin-Mok mindig Yoo-Seul mellett volt, ám ő Jin-Mokkal ellentétben nem titokban segít a lánynak. Nem is tudom, melyik volt a szimpatikusabb, a csendesen gondoskodó Jin-Mok, vagy a kissé zajos, bolondos Cha Sik. 

Ami nem tetszett, az Yoo-seul karaktere volt. Valahogy ezek a beképzelt, beszólogatós, leégetik a másikat karakterek nem jönnek be. De ha figyelembe vesszük, min ment keresztül, és így is erős tudott maradni, akkor már kicsit jobban megértem őt. Azonban haragudtam rá, amiért annyiszor bántott Cha Sik-et, holott nem érdemelte meg.


Mindent összevetve én mindenkinek ajánlom ezt a rövidke kis sorozatot, mert semmit nem veszítetek vele, de nyertek három órányi megható szórakozást.

Moon Lovers: Scarlet Heart Ryeo

2018. szeptember 16.

Műfaj: fantasztikus, romantikus, történelmi

Részek száma: 20

Dátum: 2016

Főszerepben: Lee Joon-Gi (Wang So), IU (Hae-Soo), Kang Ha Neul (Wang Wook), Hong Jong-Hyun (Wang Yo), Nam Joo-Hyuk (Baek-Ah), Baekhyun (Wang Eun), Ji Soo (Wang Jung),

Ismertető: Go Hajin 2016-ból egy napfogyatkozás következtében rejtélyes módon visszautazik az időben országa történelmének egy viharos korszakába. A Koreai-félszigeten, a Három Királyság egykori területén éppen új birodalom születik a Korjo-dinasztia (918-1392) formájában. A fiatal nő a nemes kisasszony Haesu testében ébred fel, és az államalapító Taejo király népes udvarába csöppen, ahol udvari intrikák közepette megismerkedik az uralkodó gyönyörű fiaival, a birodalom hercegeivel.


Online: Sorozatbarát

Véleményem: Hűha. Be kell valljam, két napot kellett várjak, míg lecsillapodtak annyira az érzelmeim, hogy beszélni tudjak erről a sorozatról, de még most sem vagyok biztos benne, hogy ez sikerült. Engedjétek, hogy először is pár szóban összefoglaljam, mit gondolok most: csodálatos, eszméletlen, lenyűgöző, fájdalmas, tökéletes. Igen, ezek a legjobb szavaim. Egyszerűen csodálatos volt, gyönyörű, minden. Az, ahogyan belecsöppentünk Gorjo világába, ahogy a főszereplőink megismerkedtek, ahogyan szerelmek és barátságok szövődtek, ahogy a világ szép lassan darabjaira hullott, csaták, cselszövések, boldog és szomorú pillanatok jöttek-mentek; egyszerűen gyönyörű volt. Ahogy néztem egyszerűen csak azt éreztem, hogy minden olyan tökéletes, minden, amit megalkottak, ahogy mindazt életre keltették és bemutatták, majd lezárták. 

De kezdjük is az elején. Bevallom, az első pár perc nekem elég furcsa volt, talán az egyetlen nem-tökéletes jelenet az volt, mikor a főszereplőnk belezuhant a vízbe, és bekerült Gorjo világába. Valahogy nem a legjobban lett megoldva. De aztán a történet vett egy fordulatot, átkerültünk Gorjo alapításának idejébe, Taejo király uralkodásába. A világban, amit bemutattak minden szépnek, könnyűnek és normálisnak tűnt, míg az ember a felszín alá nem nézett, meg nem látta azt, amit olyan jól próbáltak rejtegetni. 

A dekoráció, a ruhák, a környezet, a sminkek, minden egyszerűen gyönyörű volt. Néha még én is irigykedtem, milyen gyönyörű holmikban jártak az emberek, és milyen gyönyörű kiegészítőket hordtak. Ezekkel az apró részletekkel annyira fel tudták dobni az egész hangulatot, hogy az nem igaz. Tényleg minden gyönyörű volt.

Már az első pár rész után annyira beindult a sztori, hogy csak kapkodtam a fejem, minden jelenetben történt valami, s egyszerűen nem tudtam abbahagyni. A sorozat egy szívszorító történetet ölel fel, amiben egy királyi család tragédiáját mesélik el. Hercegekről szólt, akik együtt nőttek fel, szerették egymást, de végül a palota, a trón megváltoztatta őket, és "testvér testvérnek lett gyilkosa". Persze nem mindegyikük. Imádtam a hercegek közti kapcsolatot, hogy barátok és testvérek voltak, olyan szép jeleneteik voltak, hogy azt kívántam, bár úgy maradhatott volna minden. Imádtam Hae-Soo és a hercegek közti barátságot is, mert tiszta és önzetlen volt, amit nem sokszor látni. És aztán ott volt Wang Wook és Hae-Soo szerelmi kapcsolata. Tudtam, mind tudtuk, hogy nem fog megvalósulni, mégis annyira szurkoltam nekik, hogy... nem is tudom, miért szurkoltam. Egyszerűen csak szép volt nézni őket, mert az ő szerelmük is tiszta és önzetlen volt. De ugyanez igaz volt Wang So és Hae-Soo kapcsolatára is, amit azért egy kicsit jobban szerettem. 

Wang So egy nagyon magányos lélek volt, aki rengeteg nehézségen ment keresztül, nem vágyott másra, csak hogy a testvérei és az anyja ne szörnyetegként lássák. Sokat szenvedett, és csak szeretett volna úgy élni, hogy ne annak a szörnyetegnek lássák, akinek gondolta magát. Hae-Soo volt az, aki reményt adott neki, megmutatta, hogyan válhat olyan herceggé, akit mindenkit szeret. Hae-Soo-ban annyi szeretet volt, hogy mindenkinek jutott belőle, és ő mindenkinek adott is, legfőképpen Wang So-nak. Az egész sorozatban ez volt a legszebb elem: a rengeteg szörnyűség, várontás, árulás mellett ott volt ez a lány, akiben annyi szeretet és törődés volt, ami elnyomta a rengeteg szörnyűséget. 

Én a végsőkig reménykedtem, hogy minden jóra fordul, hogy végül megoldódnak a dolgok, de azt hiszem, valahol mélyen számítottam arra, milyen befejezést kap ez a történet. Az utolsó részt, de úgy az egész sorozatot végigsírtam. Gyönyörű volt, de fájdalmas is, egyszerre imádtam, és gyűlöltem. Imádtam, mert tökéletes volt, gyönyörűen összerakott történet, amit egyszerűen mindenkinek látnia kell, de gyűlöltem is, mert annyit de annyit sírtam rajta, és annyira fájt, hogy jobb lett volna egyszerűen abbahagyni. Az utolsó jelenetekben együtt zokogtam Wang Soval, és addig nem is hagytam abba, míg el nem tűnt az utolsó képkocka is, s véget nem ért a sorozat.

Kivétel nélkül, minden egyes szereplőt szerettem. A hercegeket egytől egyik, főképp Eun nyerte meg a szívem. Olyan ártatlan volt és olyan tiszta, hogy egyszerűen nem illett bele ebbe az áruló, gyilkos környezetbe, de közben mégis ott volt a helye, hogy egy kis vidámságot és tisztaságot csempésszen a palota világába. Baek-Ah a maga művész és törékeny lelkével, okosságával nagyon megszerettette magát, szorítottam érte végig, hogy legalább neki, ha senki másnak hát neki had legyen boldog befejezése. Még Wang Yonak is sikerült egy halvány együttérzést kicsikarnia belőlem. Annyira vágyott a trónra, hogy megölt bárkit, aki az útjában állt, a testvéreit, az apját, és ez a tudat végül megőrjítette. Itt jöttem rá, hogy semmi sem csak fekete és fehér, még Wang Yo, a trónbitorló  is a kettő között állt. A túlélésért küzdött, csak épp a rossz eszközökkel. Én, aki egyébként szeretem az ilyen történeteket most letaglózva, és szomorúan néztem, ahogy a sorozat elején felépített kapcsolatok tönkremennek a trónért folyó harc során. Olyan szomorú volt látni, hogy mit el nem dobnak az emberek érte. Igaza volt Hae-Soonak, mikor azt mondta: "ez egy veszélyes szék".

Nem szoktam külön kitérni az OST-kre, most mégis megteszem. Egyszerűen gyönyörűek voltak. Ennyi gyönyörű, szívszorító dalt én még nem hallottam sorozatban. A tökéletes pillanatoknál játszották le a tökéletes zenét, ami csak még gyönyörűbbé, vagy fájdalmasabbá tette a jelenetet.

Nem is tudom, mit mondhatnék még. Kicsit most is elszorul a torkom, ahogy ezeket leírom nektek. Vannak ilyen sorozatok, amik egyszerűen megmaradnak az ember szívében, mindegy hányszor nézi meg, hányszor hallgatja meg a zenéit, vagy mennyi képet néz róluk.
Ez egy olyan sorozat, amit ha egyszer megnézel, onnan mindig szeretni fogod. Tele van szeretettel, tiszta lelkű, ártatlan emberekkel, de gyűlölettel, és árulással is, ami megrontja az embereket. Nem is tudom, hová dicsérjem még ezt a sorozatot. Annyi mindent tudnék írni. Hogy fájni fog azt nem tagadom. De gyönyörű is lesz, élvezni fogjátok, szeretni és sokszor-sokszor megnézni, még akkor is, ha mindemellett fáj. Ez egy ilyen sorozat, amit én tiszta szívből ajánlok mindenkinek.



Talán bűn... Hogy élni akarok?" - Hae-Soo

Ha nem egy világban vagyunk... Meg foglak találni!" - Wang So

Ha nem találkoztam volna vele, nem sóvárognék utána.
Ha nem ismertem volna, nem gondolnék rá ennyit.
Ha nem lettünk volna együtt, nem kellett volna eltűnnöm.
Ha nem lett volna olyan fontos, nem lenne ennyi emlékem.
Ha nem szerettem volna... nem kellene eldobnunk egymást. 
Ha nem álltunk volna szemtől szemben, sosem lettünk volna együtt.
Talán... Ha sosem találkozom veled. - Hae Soo