Korea ékkövei

The Heirs ~ The Inheritors

2017. október 6.
Műfaj: romantikus, melodráma

Részek száma: 20

Dátum: 2013

Főszerepben: Lee Min Ho (Kim Tan), Park Shin Hye (Cha Eun Sang), Kim Woo Bin (Choi Young Do)

Ismertető: Kim Tan egy bonyolult családi háttérrel rendelkező vállalatörökös, aki történetünk kezdetén az USA-ban végzi tanulmányait, nem túl nagy lelkesedéssel. Napjait inkább a szörfözés és a bulizás tölti ki, s egy ilyen "átlagos" napon felfigyel a szerencsétlenül járt Cha Eun Sang-ra. A lány csak a nővére esküvője miatt érkezett az Államokba, és miután megtalálja, rájön, hogy az esküvő kamu, ahogy sok minden más is, ráadásul a nővére egy óvatlan pillanatban meglép Eun Chan pénzével. Mindez Kim Tan szeme előtt zajlik, aki végül megsajnálja és befogadja szegény lányt, s az együtt töltött idő alatt lassan beleszeret. Eun Sang sokkal reálisabb, nem fűz kettejükhöz nagy reményeket, még ha a búcsú belül neki is fáj. Kis időeltéréssel mindketten visszatérnek Koreába, ahol döbbenten fedezik fel, hogy egy helyen laknak, mivel Eun Sang anyukája időközben Kim Tan családjának a bentlakó házvezetőnője lett. Ezek után Eun Sang megismeri a felső tízezer világát, ugyanis bekerül egy olyan iskolába, ahol köztiszteletben állók (pl. főügyész, miniszter) gyerekei, ifjú vállalatörökösök, részvénytöröklők tanulnak. A saját érdekében titkolnia kell, hogy ő ösztöndíjas, mert ezek a gazdag kamaszok nagyon kegyetlenek tudnak lenni a rangban alattuk állókkal. Mindezek tetejébe ütközési pont válik belőle, miután Kim Tan legnagyobb ellensége, az iskola rosszfiúja, Choi Young Do is érdeklődni kezd iránta.


Felirat: ITT

Véleményem: Nem vagyok a mellébeszélés híve, szóval kimondom, úgy ahogy van: ez a sorozat nagyon rossz. Ahogy utána olvastam azt láttam, hogy két táborra oszlanak a nézők: vannak, akik nagyon szeretik, és akik ki nem állhatják, így most azt kérem azoktól, akik szeretik, hogy csukják be a szemüket.

Az a helyzet, hogy hiába szenvedtem végig ezt a sorozatot, a 20. rész végére sem jöttem rá, hogy valójában miről is szólt. Talán mert nem is szólt semmiről!? Az első pár rész még úgy ahogy elment, néhány jelenet még tetszett is, néhol fel is nevettem, de ennyi volt. Mintha a készítőknek az lett volna a célja, hogy minél több klisével pakolják tele a sorozatukat, és ezeket a kliséket a végletekig elrontsák. Mert a klisékkel addig semmi gond, amíg fel tudnak mutatni valami újat, valami mást, valamit, ami miatt nem érezzük annyira klisének, vagy ha mégis, elnézzük, mert beleillik, jól mutat, odavaló.

De oké, lépjük túl azon, hogy semmiről sem szól a történet. Rémesen zavart az is, hogy mindenki folyamatosan sírt, és nyavalygott. Senki nem tudta megoldani a problémáját értelmesen, helyette mindenki elrohant sírni, és sajnáltatni magát, hogy neki bizony milyen szörnyű sorsa van, mintha attól a világ normális szögbe dőlt volna. Mosoly, emberek! Az hol maradt? A főszereplő lánykánk pedig mintha álladóan citromba harapott volna, olyan fancsali képet vágott. Fogalmam sincs, hogy azért, mert a színésznő nem tud színészkedni – mivel őt eddig más sorozatban nem láttam – vagy azért, mert a rendező ezt adta ki neki utasításként; mindenesetre a lány semmi más arckifejezést nem produkált, csak szomorúan vagy bamba arckifejezéssel nézett 20 részen keresztül.

Na meg hát ez a rettenetesen idegölő, hajat tépő kapcsolat... Kim Tan maga is kimondta “Nincs még egy olyan se veled, se nélküled kapcsolat, mint a miénk.” Hát tutira nincs. Két főszereplőt én még nem láttam ennyire szenvedni a saját hülyeségüktől. Egy ideig ez a se veled dolog is elmegy, láttam már sorozatot, ahol működött – de itt nem. Túlzásba lett víve, el lett húzva, mint a rétes tészta, és élvezhetetlenné tette a sorozatot. Szeretem, ha egy sorozatban akadályok vannak állítva a szerelmeseink elé, de azok az akadályok legyenek egyediek, kreatívak és valósak! Itt mi volt? Na mi? Hát persze hogy gazdagék még az ábrázatát sem akarták látni a szegény csajnak, és még csak egy légtérben sem akarták őt tudni a fiúkkal. Miért? Miért kellett ezt ennyire elrontani?

Aztán ne is beszéljünk arról, hogy a két főszereplőnk között nulla kémia volt. Egyes “csók” jelenetek annyira nevetségesek voltak, hogy szerintem két bálna is több reakciót produkált volna közben. Még az amúgy aranyosnak szánt homlokpuszi is rémesen sült el, Min-Ho ajkai szinte hozzá sem értek a lány homlokához.

Úgy gondolom, hogy a rendezők ezt a sorozatot a nagy nevekre építették: Lee Min-Ho, Kim Woo-Bin, stb. Mert rajtuk kívül ez a sorozat semmi sem adott nekünk. (Komolyan, az egészet Kim Woo-Bin karaktere, Choi Young Do tartotta életben.) Mindent összevetve ez az első sorozat, amire azt mondom, hogy nem ajánlanám senkinek sem. Még csak azt sem tudom elmondani nektek, hogy miről szólt. Próbáltam összefoglalni, mielőtt leültem megírni a véleményem, de nem ment. 

Dream High

2017. október 4.

Műfaj: Romantikus, zenés, dráma, vígjáték

Részek száma: 16

Dátum: 2011

Főszerepben: Kim Soo-Hyun (Song Sam-Dong), Bae Suzy (Go Hye-Mi), TaecYeon (Jin-Kuk), Ham Eun-Jung (Yoon Becky), Wooyoung (Jason), IU (Pil-sook)

Ismertető: A "Dream High" története a Kirin Középiskolában játszódik, ahol a diákok mindent megtesznek azért hogy híresek legyenek. Itt van például Song Sam-Dong ki ezidáig egy falun élt, de mivel első látásra beleszeret Go Hye-Mi-be, követi őt az iskolába, ahol rájön milyen tehetséges. Jin-Guk igen tehetséges táncos, de sajnos kicsit szeleburdi. Jason egy cserediák, ki azért jött hogy megmutassa mennyire jó táncos. Kim Pil Suk egy kicsit kövérkés, de nagyszerűen énekel. Ja és fülig szerelmes Jason-ba. Yoon Baek Hee felnéz barátnőjére Hye-Min-re, de sajnos barátságuk nem sokáig tart. Eria ki már most is egy tinisztár szintén csatlakozik eme kis történetbe. Róluk szól ez a dorama. Az ő álmaikról, vágyaikról és arról miként és mennyi mindent megtesznek azért, hogy álmukat valóra váltsák.


Felirat: ITT

Véleményem: Nagyon örülök, hogy megnéztem ezt a doramát. Így érettségi előtt nagyon is szükségem volt valamire, ami ad egy kis löketet. Ezt a sorozatot elnézve, látva a sok álmot, ami ösztönözte a 6 főszereplőt, és látva, mennyit megtettek érte, én is kicsit motiváltabbnak érzem magam.

A történet, ahogy azt a címe is mutatja, végig az álmok körül forgott. A szereplőink álma megszületett valami vagy épp valaki hatására, kibontakozott, majd pedig keserves munka árán megvalósult. És ezt a folyamatot olyan szépen mutatta be ez a sorozat, hogy öröm volt minden rész. Az igazat megvallva, Kim Soo Hyun miatt kezdtem bele, mert nagyon szerettem volna látni őt egy másik szerepbe, sőt, sok különböző szerepbe. És nem bántam meg, hogy megnéztem. Rengeteget lehetett rajta nevetni (a műfajai között ott is van a vígjáték), aminek főleg Song Sam-Dong, na és az angoltanár volt a forrása. Jól voltak adagolva a rejtélyek és a csavarok is, és persze szívszaggató jeleneteket is kaptunk, például az az eset Song Sam-Donggal összefacsarta a szívem, és valahányszor előjött, mindig elkapott a sírhatnék

Nagyon tetszett a nyaklánc is, mint szimbólum, ami az elejétől kezdve jelen volt a sorozatban. Már a legelső részben is láthattuk, és utána mindig előkerült. Bár csak 4 ember között vándorolt, valójában nekik volt rá a legnagyobb szükségük.

Maguk a karakterek is nagyon jók voltak, konkrétan Song Sam-Dong volt a kedvencem, aki egy falusi remete volt, egy kis naív, álmokkal teli srác, és aki hatalmas átváltozáson ment keresztül, mire véget ért a sorozat. Rettenetesen sajnáltam őt, mert egy ideig úgy tűnt, ő lesz az, akinek – nem önszántából – le kell mondania az álmáról; holott ő érdemelte volna meg a legjobban, hogy valóra váljon. Nagyon, de tényleg nagyon szerettem őt, vicces volt, aranyos, és bár sokszor nem érdemelte meg, de nagyon törődött Hye-mi-vel is.

Hye-mi volt nálam a kritikus pont, aki az első pár részben kiverte a biztosítékot. Úgy a 10. rész felé már kezdtem megbarátkozni vele, és bár az ő karakterfejlődése tetszett a legjobban, valahogy nem nőtt a szívemhez. De tény, hogy tényleg nagyon sokat változott, a végére az érzelmei végre kiültek az arcára, és a dalaiban is ott voltak, ami rengeteg életet vitt a lányba, és már nem csak egy érzéketlen bábu volt.

Jin-Kuk már egy más kérdés. Ő, Sam-Donggal ellentétben inkább csak felidegesített. Annyit nyavalygott a családi problémáiról, hogy rossz volt hallgatni, de komolyan. Én úgy vagyok vele, hogy egy pasi ugyan már nem szenvedjen ilyen látványosan. Igen, tény, hogy a problémája megérdemelt egy-két mondatot, na de hogy minden részben ezt kelljen hallgatni? Hát sok volt, nagyon sok. Holott egyébként az első pár részben, míg zajlott a válogatás nagyon szimpatikus volt. Azt hittem, egy igazi vagány srácot kapunk, aki majd végig poénkodja a sorozatot. Egy percig sem gondoltam, hogy Sam-Dong lesz az, aki megnevetett, Jin-kuk pedig akitől a falra mászok.

Az egyetlen, amit sajnálok, hogy össz-vissz egyetlen egy csók csattant el a kedvenc párosom között, akiket a legelső közös jelenetük óta shippeltem, és konkrétan 16 részt kellett várnom rá, hogy végre együtt legyenek. Szóval fájt a szívem, hogy nem láthattam Sam-Dongott együtt Hye-mivel, mert ő volt az a karakter, aki nagyon-nagyon megérdemelte a boldogságot, főleg azok után, hogy majdnem le kellett mondania az álmáról. De így is elégedett voltam, úgyhogy nem panaszkodom.

A kedvenc párosom viszont ettől eltekintve is Pil-sook és Jason volt. Olyan aranyosak voltak együtt, és annyira összeillettek, sokkal jobban, mint a többi párosaink. Tetszett, hogy Jason miatt Pil-sooknak volt egy indoka, motivációja,hogy lefogyjon. Annak ellenére, hogy már korábban is zavarta az alakja, végül Jason miatt vette rá magát a fogyásra.


A Dream Hight egy az egyben tudom mindenkinek ajánlani, felnőttnek, fiatalnak egyaránt, mert az álmodozás nincs korhoz kötve, és akár gimiben játszódik, akár nem, ugyanúgy mindenkihez szól, mindenki magára ismerhet. A karakterek fergetegesek, a történet pedig nagyszerű, úgyhogy ne hagyjátok ki!



Vampire's Flower

2017. október 2.
Műfaj: fantasy, romantikus

Részek száma: 6 (12 percesek)

Dátum: 2014

Főszerepben: Kim Ga Eun (Seo Young), Seo Jae Hyung (Louis), Kim Hyung  Gon (Rekha), Lee Seung Yub (Baekhan) és Moon Hyo Joon (Akan)

Ismertető: A történet a híres internetes regény alapján készült, melyet a dél-koreai Alkonyatként tartanak számon. Seo Young, az emberlány és Louis, a vámpír története, akik a hatalmas erővel rendelkező Vámpírvirágot keresik a vámpírokkal teli világban.


Felirat: ITT

Vélemény:
Hűha. Hát jelenleg úgy érzem magam, mint akit átnyomtak egy részecskegyorsítón, és hirtelen azt sem tudja, hol áll a feje. Mikor először találkoztam a sorozattal, azt hittem csak vicc ez a 6 rész. De nem, komolyan mindössze egy 6 részes web-drámáról van szó. Eléggé fintorogva álltam neki, mert nem igazán tudtam, mi fog kisülni ebből a 70 percből.

Az alap történet nagyon jó. Adott egy hatalommal rendelkező virág, aminek megtalálója az egész vámpírtársadalom felett átveheti az uralmat, és ő maga válik a vámpírok Urává. Az kiderült, hogy a főszereplőnk nem magának akarta megszerezni a virágot, de hogy kinek, vagy minek, azt már nem tudjuk. Hogy akkor minek fáradozott ennyit, azt sem tudom… Tetszett az a momentum, mikor a 4 srác beköltözött a lány házába arra az időre, míg megtalálják a virágot, mert alapból szeretem az ilyet – nem, nem vagyok perverz, egyszerűen csak szeretem nézni, hogy az egyházban élő fiúk közel kerülnek a lányhoz és barátok lesznek; kivétel az az egy, aki szerelmes lesz belé, természetesen. Szóval ez a felállás tetszett. De aztán annyira gyorsan történt minden, hogy mire kettőt pislogtam, már nem is volt virág, a fiúk pedig elköltöztek.

Igen, ez a jó szó, amivel jellemezni tudnám a drámát: gyors. Rettenetesen gyorsan történt minden. Ez persze várható volt, hiszen mindössze 6 részről van szó. Kicsit olyan volt, mintha egy nagyon jól kidolgozott sorozat trailerét láttam volna. Az biztos, hogy nem értem, hogy nem lett ebből sorozat. Mert az alapötlet szerintem nagyon klassz, másrészről, ha mondjuk csinálnak belőle egy rendes 20 részes sorozatot, nagyon jól ki lehetett volna dolgozni, a szerelmi szál is szebb lett volna, az akciók és minden egyéb sokkal de sokkal jobb lehetett volna, lehettek volna benne kellően poénok – a poén forrás szerintem Rekha volt, akiről sosem lehetett tudni, hogy most épp kinek az oldalán áll. 

Az is zavart, hogy szinte semmit nem tudtam meg a vámpírokról: láttunk ugyan néhány képességet, amivel rendelkeznek, de sem azt nem tudjuk, hogyan is születnek a vámpírok, sem azt, milyen körülmények között élnek. A sorozat fő motívumáról, a virágról is csak azt tudjuk, hogy 150 éve ellopták az emberek. Hogy miért, és ki, nem tudni. Hogy miért szimbolizálja ez a hatalmat, nem tudni. Az „aranyvérű” lányról sem derült ki sok, hogy mit is jelent ez pontosan. Azt sem tudom, hogy a két fiú, Akan és Baekhan miért szolgálták Louis-t – főleg hogy ő ugye még csak át sem esett a felnőtté avatási ceremónián.

Szóval a lényeg az, hogy annyira gyorsan történt minden, hogy időm sem volt megemészteni, már történt is valami más. És emiatt nem jutott idejük a készítőknek arra, hogy szépen kidolgozzák a háttér világot, ami ugye a fantasy sztoriknál nagyon fontos. 


De ennek ellenére is tudom ajánlani, mert mint mondtam, az alapötlet jó, és érdekes, megéri egyszer megnézni.

Hana Yori Dango

2017. október 1.
Műfaj: romantikus, vígjáték

Részek száma: 1. évad: 9 rész, 2. évad: 11 rész + egy film.

Dátum: 1. évad: 2005, 2. évad: 2007, film: 2008

Főszerepben: Matsumoto Jun (Domyoji Tsukasa), Mao Inoue (Makino Tsukishi), Shun Oguri (Hanazawa Rui), Shota Matsuda (Nishikado Sojiro), Tsuyoshi Abe (Mimasaka Akira)

Ismertető: Makino egy elit iskolába jár, bár szülei alig keresnek valamit, mindent megtesznek azért, hogy lányuk neves iskolában tanuljon és később jó munkahelye legyen. Az összes tanulónak a szülei valamilyen nemzetközi cég vezetői, így Makino eleve kilóg a sorból. Az iskolában a négy leghelyesebb (és leggazdagabb) fiúnak (akit mindenki csak F4-nak hív) egyik könnyed szórakozása, hogy kiszemelnek egy szerencsétlent az iskolából, akinek egy piros lapot hagynak a szekrényében. Innentől kezdve az iskola tanulói úgy bánnak ezzel a diákkal, ahogy akarnak, a legtöbbször megalázzák, bántalmazzák. Makinónak sem sikerül észrevétlen maradnia, ő is piros lapot kap, ám a lány egyáltalán nem bizonyul könnyű esetnek, ami megtetszik nem csak az F4-os Ruinak, hanem a négyes vezetőjének is, Tsukasának.


Felirat: ITT

Véleményem: Gondolkodtam azon, hogy vajon írjak-e erről a sorozatról, hiszen nem koreai, hanem japán. De aztán úgy voltam vele, hogy efölött a sorozat fölött nem tudok csak úgy elsiklani. Ha esetleg valaki nem ismerné, ez a Boys Over Flowers japán verziója. Előre is bocsánatot kérek, de elkerülhetetlen, hogy anélkül írjak róla, hogy össze ne hasonlítanám a koreaival.

A koreaival ellentétben, ennek minden egyes percét imádtam. A színésznő megértette velem, hogyan is lehetséges, hogy egy olyasvalaki, mint Domyoji beleszeressen egy szegény, nincstelen lányba. Erre a koreai színésznő képtelen volt. Míg Ku Hye-sun-ban semmi nőiesség nem volt, és leginkább taszított minden tettével, minden mimikájával, addig Mao Inoue bebizonyította, hogy a főszereplőnk jól döntött, mikor a nincstelen lányt választotta. Tsukishi karaktere tipikusan az a karakter, akit nagyon szeretnék még sok drámában látni: egy erős, kitartó lány, aki nem fél tenni azért, amit el akar érni, és aki ugyanakkor végtelenül érzékeny is.

A legszebb szerintem a sorozatban Domyoji jellemfejlődése volt. Mert annyira szembetűnően megváltozott, miután beleszeretett Tsukishi-ba, hogy azt öröm volt nézni. Úgy írom most ezt az értékelést, hogy nagyjából 20 perce fejeztem be az utolsó részt is, szóval minden érzésem friss. Ez tipikusan az a sorozat, ami megtölti az ember szívét érzelmekkel. Nagyon sokat lehet nevetni rajta, főleg Domyoji-n. Őszintén, imádtam azokat a párbeszédeket, mikor Domyoji szerencsétlenkedett a szavakkal. Mikor összekeverte a mondásokat, vagy teljesen értelmetlen szavak használt egy mondatban, ami miatt tök értelmetlen lett minden, amit mondott, és senki nem tudta, miről beszél. Nagyon szerettem még Tsukishi főnökasszonyát is. Azok az állandó történetek az ex-szerelmeiről teljesen feldobták a sorozatot.

Bevallom, az elején úgy voltam vele, hogy az egyetlen dolog, ami jobban tetszett a koreai verzióban, az az F4 kapcsolata volt. Mert ha mást nem is, a koreaiban a srácok barátságát gyönyörűen mutatták be. Nagyon szerettem nézni a jeleneteiket, ahogy segítettek egymáson, ahogy együtt szórakoztak, vagy csak együtt lógtak, anélkül, hogy bármit is csináltak volna. A japán verzió eleinte csak a két főszereplőnk körül forgott, nem sokat láthattam abból az erős kapocsból, ami összekötötte az F4-et. Ám a végére, mikor Rui és Domyoji veszekedései kezdtek elhatalmasodni, akkor végre megkaptam ezt is. Volt egy jelenet, ahol egyszerre mind a négyen verekedtek, Rui Domyoji-val, Sojiroh Akira-val. Az volt az a jelenet, ahol nem arra gondoltam, hogy „mekkora hülye mind a négy, mégis mit művelnek?” Hanem azt gondoltam, hogy tényleg annyira szeretik egymást, hogy képesek megverni a másikat, hogy észhez térítsék, még akkor is, ha nekik maguknak is fájdalmat okoz ez. És nem egy ilyen jelenet volt. Domyoji mind a három barátjának behúzott legalább egyszer, mire persze megjelent Akira, a csapata ésszerű tagja, aki megpróbálta leállítani az eseményeket, amiért persze ő maga is kapott néhányat az arcába. De mégsem azt éreztem, hogy ezek a fiúk rémesen rossz barátok. Hanem hogy mennyire törődnek egymással…

Külön tetszett, hogy Rui model szerelmét, Shizukát nem írták ki a sorozatból úgy, mint a koreaiban, hanem visszahozták őt. Én valahogy itt is oda meg vissza voltam Rui-ért. A koreaiban is nagyon szerettem Ji-Hoo-t, annak ellenére, hogy nem zavart sok vizet a sorozatban. Nagyon-nagyon sokáig drukkoltam nekik Tsukishival, annak ellenére, hogy tudtam, nem ők fognak összejönni a végére.

Volt azonban két dolog, amit nem egészen értettem. Az egyik, hogy míg a koreaiban a bizonyos incidens után kiírták Oh Min-Ji-t a sorozatból, addig a japánban benne hagyták. Tudjátok, ő az, aki szerelmes volt Jun-Pyoba, és ezért kibabrált Jan-Di-val. Őt ugye a koreai sorozatban hamar el is tüntették - szerencsére. Itt viszont bennhagyták, sőt mi több, egy pálfordulást is végrehajtott a kislány, megbánta bűneit, és utána mindenki úgy kezelte, mintha mi sem történt volna, amit nem egészen értettem. Ugyanez történt a történet végén is a leányzóval, aki el akarta csavarni Domyoji fejét, miután amnéziás lett. Megbánta tetteit, és bocsánatot kért. Nekem ez elég hiteltelen volt. Na de ezt a kis apróságot leszámítva, tényleg semmi hibát nem tudok kiemelni a sorozatból. :)

Külön tetszett még, hogy a kiegészítő filmben megmaradt a humor, ami feldobta az egészet, és bár sokkal komolyabb dolgok történtek, mint a sorozatban, így kevésbé éreztük súlyosnak a történteket. És persze az F4-es jelenetek itt is a kedvenceim voltak. Örültem, hogy a film nem csak a két főszereplő körül forgott, hanem az F4 is ugyanúgy jelen volt, hogy megdobogtassa a szívünket. Egyik kedvenc jelenetem volt, mikor ellopták a Vénusz Mosolyát, és Domyoji a tolvaj után eredt. Azok az akció jelenetek nem semmik voltak. :)

Nagyon ajánlom ezt a sorozatot mindenkinek, aki szerette a BOF-et, de annak főleg, aki ugyanúgy nem szerette, mint én, viszont adna még egy esélyt a történetnek. Ez a legjob új esély, megéri megnézni!