Korea ékkövei

Hogy mondd koreaiul I. "Nem!"

2019. december 8.
Nagyon érdekes, hogy egy olyan egyszerű dolgot is, mint a nem többféle képen mondhatjuk koreaiul. Ennek az oka pofonegyszerű: mint azt már tudjátok, a koreai nyelvben mindent el lehet mondani formálisan, informálisan és standard (vagyis köznapi) módon. Formálisan a nálad idősebbekkel, rangban feletted állókkal, informálisan pedig a barátaiddal (akik egyidősek veled!), vagy a nálad fiatalabbakkal beszélsz. Ebből kifolyólag azt az egyszerű szót, hogy "nem" is el tudod mondani legalább háromféle képpen, attól függően, hogy kivel beszélsz! Szóval akkor vágjunk is bele! 

I. Formális és Standard

1. 아니요 (aniyo)

Van még két alternatíva, amit használhatsz, ezek az 아니오 (anio) és az 아뇨 (anyo), de a helyes verzió az 아니요 (aniyo).

Példa:
A: 김치를 좋아해요? (gimchireul joahaeyo)
Szereted a kimcsit?
B: 아니요, 싫어해요. (aniyo, sireohaeyo)
Nem, nem szeretem. (szó szerint: utálom)


2. 아니오 (anio)

Ez a "nem" régi verziója, az old-school. Általában történelmi sorozatokban lehet hallani. Magyarán szólva, a "régi öregek" használják, tehát a fiatalabb generációnál annyira nem hallani ezt.

Példa:
    A: 바쁘세요? (bappeuseyo)
    Elfoglalt vagy?

   B: 아니오. (anio)
   Nem. 

II. Informális

1. 아니 (ani)

Ha informálisan akarsz beszélni (és meggyőződtél róla, hogy ezt meg is teheted), akkor egyszerűen hagyd el a 요 (yo) végződést. Akkor használhatod ezt, ha valakihez nagyon közel állsz, vagy ha hasonló korúak vagytok.

Példa:
A: 김치를 좋아해? (gimchireul joahae)
Szereted a kimcsit?

B: 아니, 싫어해! (ani, sirheohae) - Ahogy látjátok, innét is eltűnt a 요 (yo).
Nem, utálom.

III. 아니요 (aniyo) vagy 아니에요 (anieyo) vagy 아니다 (anida)?

Na ez már trükkös. Sok koreaiul tanuló keveri az 아니요 (aniyo) és az 아니에요 (anieyo) kifejezéseket, ami teljesen érthető, hisz egyetlen hang a különbség a kiejtésben/írásban. Annak van ebben az esetben a legkönnyebb dolga, aki tanul angolul is. Először az angolosoknak próbálom elmagyarázni a különbséget.

Itt van ez a két szó jelentése angolul:
아니요 (aniyo) - No.
아니다 (anida) - Not.

És szerintem ezzel mindent el is mondtam. Angolul máris érezhető a különbség, de akkor nézzük azok kedvéért is, akik nem tanultak angolt. 

아니요 (aniyo) - Nem.
아니다 (anida) - Nem vagyok... Nem az... Nem ez... 

Formális beszédben az  아니다 (anida) megváltozik 아니에요 (anieyo)-ra, vagy 아닙니다 (animnida)-ra. Informális beszédben pedig 아니야 (aniya)-ra. Maga az alap szó a
아니다 (anida), amit attól függően alakítasz, hogy formálisan, vagy informálisan beszélsz.

Összefoglalva: 
Formális: 아니다 (anida) → 아니에요 (anieyo) / 아닙니다 (animnida)
Informális: 아니다 (anida) → 아니야 (aniya)


Vagyis, az 아니다 (anida) egy tagadó szerkezet, ebből következtetve pedig az 아니에요 (anieyo) és az 아닙니다 (animnida) is az. Mikor például valaki megkérdezi, hogy "Éhes vagy?" És te azt mondod: "Nem vagyok az", akkor azt az 아닙니다 (animnida), 아니에요 (anieyo) vagy 아니야 (aniya)-val fejezed ki (attól függően, hogy kivel beszélsz). Ilyenkor tehát nem szimplán annyit válaszolsz, hogy "Nem.", hanem azt, hogy "Nem vagyok éhes." Vagyis tagadsz valamit.

De nézzünk rá pár példát! Szóról szóra el fogom magyarázni, hogy mit miért úgy használunk! Itt is van három változat, a formális, az informális és standard.

1. Formális

A: 일본사람입니까? (ilbonsaramimnikka)
Japán (nemzetiségű) vagy?
B: 아니요, 일본사람 아닙니다. (aniyo, ilbonsaram animnida)
Nem, nem vagyok japán.

Akkor szedjük szét! Az első "nem" az 아니요 (aniyo), ugye a korábbiakból kiindulva. Szimplán annyit mondtál, hogy nem, tehát az szimplán
아니요 (aniyo). A mondat második részében viszont azt mondod, hogy "nem vagyok japán". Itt már az 아닙니다 (animnida)-t használod, mivel valamirről azt állítod, hogy az nem úgy van.

2. standard

A: 영국사람이에요? (yeongguksaramieyo)
Brit (nemzetiségű) vagy?
B: 아니요, 영국사람 아니에요. (aniyo, yeongguksaram anieyo)
Nem, nem vagyok brit.

Na és ez a tökéletes példánk. Az első "nem" az 아니요 (aniyo), az előzőekből megtanulva, a mondat második részében azonban azt mondod, hogy "nem vagyok brit", és mit látjátok, itt az 아니에요 (anieyo)-t alkalmazzunk, mivel tagadunk valamit.


3. Informális

A: 중국사람이야? (jungguksaramiya)
Kínai (nemzetiségű) vagy?
B: 아니, 중국사람 아니야 (ani, jungguksaram aniya)
Nem, nem vagyok kínai.

Ahogy azt korábban megtanultuk, az  아니 (ani) a "nem" informális verziója, így a mondat második részében, ahol azt mondod, "nem vagyok kínai", ott az 아니 (ani) tagadó változatát fogod használni, az 아니야 (aniya)-t. Mivel ugye letagadtunk valamit, és azt is megtanultuk, hoyg tagadásban az 아니 (ani)-ból 아니야 (aniya) lesz.

További szavak, hogy azt mondd "Nem!"

1. 안돼요 (andwaeyo)
Azt jelenti, "semmiféle képen", vagy szó szerint "nem megengedett".

Példa:
A: 맥주를 주세요 (maekjureul juseyo)
Sört, legyen szíves!
B: 안돼요! (andwaeyo)
Nem! (Szó szerint: Nem lehet! / Semmi képen! / Nem engedélyezett!) 

2. 못해요 (mothaeyo)
Azt jelenti, "nem tudok".
Példa: 
A: 수영할 수 있어요? (suyeonghal su isseoyo)
Tudsz úszni?
B: 못해요 (mothaeyo)
Nem. (Szó szerint: Nem tudok.)


3. 없어요 (eopseoyo)
Azt jelenti: "nem létezik".
Példa:
A: 현금이 있어요? (hyeongeumi isseoyo)
Van nálad készpénz?
B: 없어요 (eopseoyo)
Nincs.

El is érkeztünk a végéhez. Remélem, hasznosnak találtátok ezt a cikket, és tanultatok belőle (magyarul: remélem, sikerült elmagyaráznom rendesen a dolgokat). Bármiféle kérdést kommentben feltehettek. Személy szerint azt tanácsolom, hogy ti, mint veterán dorama nézők mostantól figyeljetek oda, mikor egy sorozatban a „nem”-t halljátok. Figyeljétek meg, mikor melyik verziót használják! Jó tanulást!


Forrás: ITT

20 K-pop csapat, akik eredetileg más név alatt debütáltak volna

2019. október 27.
Találtam egy érdekes cikket, amiben 20 k-pop bandát sorolnak fel, akik eredetileg teljesen más név alatt debütáltak volna. Nagyon sok esetben hálát adhatunk, hogy nem az eredeti verzió mellett döntöttek, mert némelyik borzalmasan, míg mások egyenesen nevetségesen hangzanak. De azért persze vannak normálisak is, majd meglátjátok! Az eredeti cikket ITT olvashatjátok el.

1. BTS

A fiúk neve a "Bulletproof Boy Scouts" illetve mostanában a "Beyond The scene" rövidítése. De eredetileg olyan nevek merültek fel, mint a Young Nation és Big Kids. Én személy szerint örülök, hogy ezeket elvetették, mert egyik sem illik rájuk.



2. EXO

A rajongók tudják, hogy az EXO neve az "exoplanet"-ből jön, na de vajon tudják-e, milyen nevekkel kísérletezett az SM, mielőtt e mellett döntöttek? A fiúk ugyanis majdnem a Boy's Paradise néven debütáltak volna. Furcsán cseng ez a név rajtuk használva, nem igaz?



3. Sistar

Ez az egyik kedvencem, komolyan. A lányok neve ugyanis eredetileg nem más, mint a Diridiri Daradara Duruduru Bop lett volna. Hál' a jó égnek a kiadó rájött, hogy nem csak nevetségesen hangzik, de kiejthetetlen is. 



4. MAMAMOO


Nos, ők nem más, mint Wah Wah Girls lettek volna. Furán, és idegenül hangzik, szóval örüljünk, hogy elvetették ez ötletet. 





5. BIGBANG



Ők eredetileg Diamond lettek volna. Ha engem kérdeztek, ez kissé klisésen hangzik, de még mindig ez a legjobb az eddigiek közül. 





6.  TVXQ

Furcsa lenne őket más névvel elképzelni, de ők is átestek a névválasztási folyamaton, és nekik is voltak alternatíváik. Ők ugyanis SM5 vagy The Five Visceras lettek volna.




 7. Oh My Girl

Nos, kövezettek meg, de nekem ez a név se jön be annyira, de tény, hogy jobb, mint a Puzzle vagy Nameless Girls. Ilyen névvel tutira névtelenek maradtak volna. :'D



8. Lovelyz

És akkor itt az egyetlen banda, akiknek személy szerint tényleg jó volt a másik, pre-debüt nevük. Ők ugyanis Radiance lettek volna, ami ragyogást jelent.



9. GFRIEND

Nekik is volt pár alternatívájuk, köztük a World Peace, Guardian Angel és Hug Hug.  



10. BLACKPINK

Az ő alternatívájuk nem állt messze a végeleges verziótól, merthogy a kiadó a Pink Punk név gondolatával játszott el. 

 
11. f(x)

Meow, Flower vagy a Bomb nevek szerepeltek az ő listájukon. 



12. VIXX

A mi kis koncepció királyaink, az MV isteneknek is voltak ám érdekes pre-debüt neveik! Hakyeon egyszer elárulta, hogy majdnem Bluefish lett a nevük. Most képzeljük el ezt a nevet, és mondjuk a Voodoodoll MV-t egyszerre. 


13. Wonder Girls

 Az ő pre-debüt nevük az LC, ami a Ladies Club rövidítése lett volna.



14. INFINITE

Kedvenc fiaimnak is érdekes alternatív neveik voltak, listán volt a Blackberry, Supersonic és The Big Dipper is. Köszönöm, Woollim Papa, hogy meggondoltad magad!




15. MONSTA X

A Starship eljátszott a High Top név gondolatával, de végül meggondolták magukat, így lett a mostmár jól ismert MONSTA X.


16. CLC


Ismerős a Go Go Girls, vagy a Jewerly Shop név? Nem? Pedig ezek mind a CLC pre-debüt nevei voltak!




17. BTOB


Bár az ő nevüket is simerjük már, de régen egyáltalán nem ezzel debültátak volna a fiúk! Ők Asian King vagy Sonic lettek volna.


18. 9MUSES

A lányoknak két nevük is volt, amik felmerültek: Poppy! és Daughter of Empire. A cikk szerint és szerintem is jó választás volt a 9MUSES, mert nagyon egyedivé tette őket.


19. Girls's Generation


Tudtátok, hogy a lányok eredetileg a Super Junior hasonmásai lettek volna? Bizony, emiatt pedig régen egyszerűen Girl Groupnak, vagy  Super Girls-nek hívták őket.



20. SHINee

Minden bandát furcsa más névvel elképzelni, na de képzeljétek el ezeket a tehetségeket a The Kiddies! névvel!




Ez a cikk ennyi is lett volna! Remélem, érdekesnek találtátok!


Angel's Last Mission: Love

2019. szeptember 1.
Műfaj: fantasztikus, romantikus

Részek száma: 32 (fél órásak)

Dátum: 2019

Főszerepben: Shin Hye-Sun (Lee Yeon-Seo), Kim Myungsoo (Kim Dan), Lee Dong-Gun (Ji Kang Woo), Kim In-Kwon (Hoo)

Ismertető: Lee Yeon Seo sorsa tragikus. Meghaltak a szülei, egy baleset következtében elveszítette a látását és fel kellett adnia az álmát, az egyetlen dolgot, amit szeretett: hogy balerina legyen. Így hát nem csoda, hogy egy "jéghercegnővé" vált. Rideg és elutasító, éles nyelvű, mogorva, aki semminek sem tud örülni, és legfőképpen: nem hisz a szerelemben. Ezzel szemben Kim Dan egy optimista, bajkeverő angyal, akit azzal bíznak meg, hogy találja meg Yeon Seo számára az igaz szerelmet. Ha teljesíti ezt a küldetést, visszatérhet a mennyországba. Az angyallal való találkozása lassan kiolvasztja Yeon Seo jeges szívét, a küldetés mégis veszélybe kerül, ugyanis Dan beleszeret a lányba.



Véleményem: Nagyon nehéz úgy elfogulatlannak lenni egy sorozattal, hogy a kedvenced játszik benne, ráadásul nem is akárhogyan. Ez már megint egy olyan sori, amit Kim Myungsoo miatt kezdtem el nézni. Aki követi a blogom egy ideje, az tudja, hogy nagy Infinite rajongó vagyok, és amit csak lehet, megnézek a fiaimtól. Így került listára ez a sori, méghozzá legelőre, megelőzve mindegyik másikat.

A sorit a legelejétől, hétről hétre néztem. Komolyan, nincs is annál jobb, mint mikor hétről hétre vársz egy sorozatot. Nagyon régen néztem már így valamit, még talán anno a Teen Wolfnál. Úgyhogy nagyon szomorú voltam, mikor vége lett, nem csak azért, mert egy nagyon jó sztori volt, hanem a hangulata, meg az izgalom miatt is, hogy na, ma megint soris nap nap van. Szóval, akkor most megpróbálom nektek összefoglalni a véleményem, lehetőleg fangörcsök nélkül. Az esetleges kilengéseimet kérlek bocsássátok meg.

A sorozat alaptörténete nem valami egyedi, vagy különleges, igazából ezer sorozatban, ezer fimben, ezer könyvben találkoztunk már ezzel a történettel. Egy angyal beleszeret egy emberebe, és a végsőkig küzdenek a szerelmükért, ami persze tiltott. Tényleg nem valami újszerű ötlet, de valljuk be: mindannyian szeretjük ezt a történetet. Még ha ezelőtt már ezren el is mesélték, kicsit másként, kicsit más szemszögből, akkor is: ez olyan, mint a Rómeó és Júlia. Hiába ismerjük a sztorit, attól még ezredszerre is ugyanolyan jó tud lenni; persze, ha jól van megcsinálva, és ha ad valami újat, amit előtte a többi ilyen nem adott. Szóval a lényeg, hogyha ugyan ezerszer-elmesélt is a történet, akkor is szerethető. És ebben a sorozatban nagyon sok dolog volt, ami különlegessé, egyedivé és mássá tette a történetet.

Nos, az alaptörténetet már el is mondtam. Adott Kim Dan, az angyal, aki mindig valami megbízást teljesít a földön, és most megkapta az utolsót: érje el, hogy Yeon-Seo szerelembe essen. Ha sikerrel jár, hazatérhet a Mennybe. Ha nem... nos, akkor megszűnik létezni. Az persze nem volt benne a pakliban, hogy Dan is beleszeret a lányba, ami elméletileg tilos, és korábban már megtörtént: elég tragikus kimenetellel. Ez a fenyegetés tehát, hogy Dan megszűnhet létezni folyamatosan a feje felett lebeg, és elég sok szabály van, amit be kell tartania, különben pont, pont, pont. Dannak persze nincs könnyű dolga, hisz nem véletlenül kapta épp Yeon-Seot. A lány ugyanis mindent akar, csak szeretni nem. Yeon-Seo életében - ahogy az lenni szokott - rengeteg tragédia történt, rengeteg embert veszített el, és olyanok verték át, és szúrták hátba, akiktől a legkevésbé várta, így érthető, hogy egy zárkózott, mogorva és a-néző-szeretné-pofáncsapni lány lett belőle, aki inkább taszítja, mintsem vonzza az embereket. Egy szó, mint száz, Dannal ennél jobban ki sem szúrhattak volna.

Meg kell mondjam, a sorozat igazi bája a kémia volt a két karakterek között. Mint a molotov-koktél két alapanyaga; robbantak, hacsak egymásra néztek. Hogy fér meg egy fedél alatt egy ateista lány meg isten egyik angyala anélkül, hogy le ne tépjék egymás fejét? Arról nem is beszélve, hogy Kim Dan optimizmusa és bizalma az emberekben nem egyszer verte ki a biztosítékot a gyanakvó és pesszimista Yeon-Seonál.
Yeon-Seo stílusa már az első részben hanyatt vágott. Nem is tudjátok, mennyire szeretem ezeket a lázadó, (kissé) ellenséges karaktereket. Már iszonyúan unom a kis ártatlan, mit sem sejtő, alázatos kislányokat a sorozatokban (főleg akkor ha ezek a tinédzserként viselkedő nők már harmincon túl vannak). Szóval már az első részben fellélegeztem. A dölyfös Yeon-Seo egyébként nagyon szerethető volt, jól átjött, amit képviselt, amiért és ahogyan harcolt. Volt tartása, voltak nagyon szerethető és elismerésre méltó pillanatai. Nem hisztizett, mindent ésszel és érvekkel próbált megoldani, nem adta fel, nem várta el másoktól, hogy megoldják a problémákat helyette, hanem igenis ment, és a kezébe vette a dolgokat. Nem volt hajlandó beletörődni az elkerülhetetlenbe, és ezt nagyon tisztelem benne, Nem hozott hülye döntéseket, amiktől a néző szerette volna kivágni a  TV-t az ablakon, és ez iszonyú sokat dobott nem csak a karakterén, hanem az egész sorin is. Sajnáltuk is őt, meg nem is, szerettük is meg nem is, de azért a végére mind megkedveltük, és szurkoltunk érte/értük.

Kim Dan persze egyáltalán nem ilyen volt. Az elején iszonyúan naiv volt, de azon az aranyos módon, amit az ember megmosolyog. Párszor arra gondoltam "milyen szép, hogy valaki úgy bízik az emberekben, mint ő."  Mintha az embereknek nem lettek volna hibáik, és mind megbízhatóak, jóravalóak lettek volna. Úgyhogy fájt érte a szívem, mikor rádöbbent, hogy tévedett, és csalódott, mert az emberek olyanokra voltak képesek, amiket ő nem hitt el Yeon-seonak, aki párszor megpróbálta felvilágosítani erről. Ne jó, de ne vegyük ilyen komolyra a szót, ez nem az a sorozat. Dan a legjófejebb angyal volt, akit valaha láttam. Amekkora hülyeségeket ez csinált, meg mondott, meg amilyen lehetetlen helyzetekbe ez belekerült, hát komolyan, minden elismerésem annak, aki ezt kitalálta. Nem volt olyan jelenete, amin ne kellett volna nevetni. A külföldi ismertetőben a "játékos" jelzővel illették, de ő inkább szeleburdi és komolytalan volt, aki állandóan bajba került. Nagyon rég találkoztam ilyen jó fej és szerethető férfi főszereplővel, szóval le a kalappal.

Külön kiemelném a szereplők közül Hoo-t, aki Dan mentora, felettese, tanára vagy nem is tudom milyen volt. Ő vigyázott Danra, ami azt jelenti, hogy ő rohangált és hozta helyre, amit Dan elszúrt, ő szidta le részenként legalább kétszer, amiért ilyen kelekótya és felelőtlen, és ő próbálta meg észhez téríteni - mondanom sem kell, nem sok sikerrel. Ő is hozott áldozatokat, és bebizonyította, mennyire szerette Kim Dant, amivel alaposan megsiratott engem, és még szerintem sok más nézőt is. 

Hogy a harmadik főszereplőről, Kang-Wooról mit mondjak, azt nem tudom. Az ő története szomorú volt ugyan, és én nem vagyok egy lelketlen dög, úgyhogy persze, megértettem őt, sajnáltam is egy kicsit, de amúgy ki nem állhattam a hülye megszállott, minden-lében-kanál fejét. Kang-Woo volt Yeon-Soo balett tanára, akkor jött a városba, mikor a lány visszanyerte a látását, és eltökélte, hogy kerül amibe kerül, ő bizony újra híres balett táncost farag belőle. Sok helyen olvastam, hogy szerették őt, különböző okok miatt, és ne kövezzetek meg, nekem nem jött be a karaktere. Amúgy van egy vicces sztorim hozzá: SPOILER! én az elejétől fogva sejtettem, hogy ki ő, és mondogattam is a részek alatt, és aztán mikor igazam lett szó szerint felpattantam, és körbeugráltam a házat azt kiabálva, hogy "Én megmondtam! Én megmondtam! Én megmondtam!" Szerencsére ezt a jelenetet senki sem látta. Lehet akkor a zárt osztályról írnám nektek ezt a bejegyzést. SPOILER VÉGE! Lényeg a lényeg, én nem csíptem a csávót. Eleve megszállott volt: egy olyan lányt üldözött, aki isten tudja mióta halott volt. Ahelyett, hogy elengedte volna, belé kapaszkodott, és úgy gondolta, joga van birtokolni valakit, aki nem volt az övé. Úgy járt Yeon-Seo után, hogy normál esetben az ember már távoltartási végzést kérne ellene. Nem egyszer szerettem volna belefojtani valamibe, mikor csak úgy random felbukkant körülötte, vagy éppen megpróbálta Dan-t eltüntetni a közeléből, mintha bármiféle indok őt feljogosítaná erre. Persze megértem - sajnos - a srácot, de ettől nem kedveltem meg. A végére már olyan megszokott lett, hogy ott van, ahol nem kéne, és már előre tudtam, hogy na, ő most tönkre fogja tenni a szerelmeseink romantikus pillanatait valami pesszimista beszólással. De a végére azért megkedveltem, és örültem, hogy az ő dolgai is jóra fordultak, mert megérdemelte.

SPOILER Yeon-Seo családjából egy valakit emelnék ki, ő pedig Ru-Na. Ő volt a balett táncos, Ni-Na nővére. Ni-Na szegény mindig csak egy kis második volt Yeon-Seo mellett, az ő árnyékában élt, így érthető, hogy nem csak ő, a családja is szerette volna Ni-Na-t látni a főszerepekben Yeon-Seo helyet. Először azt hittem, Ru-Na egy velejéig romlott ember, akit semmi sem állít meg abban, hogy elérje a célját. Azzal a címszóval, hogy ő mennyire szereti a húgát próbálta meg eltenni láb alól Yeon-Seot, és én eleinte azt hittem, hogy szimplán csak egy romlott ember. De aztán a sori készítői feladták nekünk a leckét: Ru-Na jelenetei alá bevágtak egy bizonyos kísértetiesen csengő, akár túlviláginak is ható zenét. Először azt hittem, a lány is egy angyal, vagy legalábbis az volt. Részről részre vártam, hogy ez kiderüljön, de semmi, továbbra is csak beadták azt a zenét a jelenetei alá, én meg ültem, és rágtam a körmöm, hogy mi a franc ez... aztán rájöttem. A lány megőrült, és ezt ezzel a zenével próbálták felerősíteni vagy a tudtunkra adni. A végére már látszott is, hogy Ru-Na őrült, azon a pszichiátriai módon, nem volt épeszű. Ezzel csak azt akartam elmondani, hogy iszonyú jól megcsinálták, még ha nekem nem is esett le először. Az a zene az ő őrületének szimbóluma volt, és annyira, de annyira jól hatott a jelenetei alatt, hogy libabőrös lettem tőle. Még ha nem is kedveltem, nagyon szerettem a jeleneteit, talán emiatt. SPOILER VÉGE.

Hogy ismét egy kicsit komolyra vegyük a szót: az egész sorozatnak a legnagyobb érzelmi központja a remény volt. Dan reménye az emberek és Isten felé. Yeon-Seo reménye a kegyelem felé. Hoo reménye Danban. Az én reményem, hogy nem fognak brutális módon megsiratni. Minden szereplő reménykedett valamiben, céljaik voltak, sebeik, amik visszahúzták, akadályozták, hátráltatták őket, vagy épp ostoba döntések meghozatalára késztették őket. A remény az első résztől az utolsóig megvolt. Ahogy a bizonytalanság és a fenyegetés is, hogy hiába minden remény, és hiába az imáik meg a küzdelmük, végül minden összeroppanhat. A sori vidámnak indul, tele van élettel, vicces, poénos helyzetekkel, ami kitart legalább a sorozat háromnegyedéig. Ott egy picit elsötétednek a dolgok, hisz Dan ideje lassan lejár, be kell fejeznie  a küldetést, így addigra kevesebb lesz a humor is, és több félelem, az izgalom, a komolyság.  Ezek az érzelmek voltak az egyik alapjai annak a hangulatnak, ami vitte az egész sorozatot.
Plusz pont, hogy nagyon sok balettos rész volt a soriban. Örülök, hogy nem csak említés szintjén volt benne, hanem tényleg be is mutatták az előadásokat, meg a táncokat, a táncosokat, az edzéseiket, a konfliktusaikat, nagyon jó volt nézni.



Ami ezt a kissé átlagos alapsztorit különlegessé tette, azok a szereplők és a hangulat volt. A zenék, az effektek, a hangok, poénok, a helyek, ahol forgatták, a színészek, a kémia; minden egyszerűen adott egy hangulatot a sorozatnak. A történet is hiába ezerszer elmondott, mégis más volt, mert a karaktereink is mások voltak. A történet végére Dan megkomolyodott, Yeon-Soo pedig elkezdte értékelni azokat a kis eseményeket, boldogságmorzsákat, ami jutott nekik. Mindketten harcoltak a szerelmükért - ami nyilvánvaló okokból tiltott volt. A karakterfejlődések szuperek voltak. Dan, aki az elején szabálykövető angyal volt most fellázadt. Yeon-Soo, aki hitetlen volt most hinni kezdett. Kang-Woo, aki semmi értelmet nem látott az életben most reménykedni kezdett. Szóval tényleg, annyira szuperül megcsinálták, nem hiába bőgtem végig az utolsó két részt. Ó, és persze volt benne akció, meg izgulni való is bővel. És ha azt hiszitek, tudjátok, hogyan fog végződni ez a történet, akkor tévedtek!

Nem is tudom, mi rosszat mondhatnék a sorozatra. Gondolkodtam, hogy mi nem tetszett, vagy mi az, ami gyengére sikerült, de igazából ha volt is ilyen, akkor annyira nem tűnt fel. Talán a vége volt az, amit elsőre nem nagyon értettem, de így később visszagondolva meg emésztgetve a történteket már van értelme. Ez tényleg csak az az élvezni való sorozat, amit az ember leül, és néz, mert megnevetteti, megsiratja. Lehet azért volt nekem ilyen jó élmény, mert hétről hétre néztem. Szerintem ha még nem láttátok, ti is így nézzétek, kisebb kihagyásokkal, adjátok meg a módját, hogy átjöjjön a hangulat, ne egyszerre daráljátok le.

__________

És egy icipicit hadd dicsérjem Kim Myungsoot, aki Kim Dant játszotta. Szinte az összes sorozatát láttam már, még akkor is, ha még nem írtam róla nektek véleményt, és nagyon-nagyon fura látni, mennyit fejlődött a sorikkal. Az utóbbi, a Ruler: Master of the Mask volt az, ami iszonyúan megdöbbentett. Úgy játszott, hogy én csak tátogtam, mint a hal, sokszor csak azért tekertem vissza, mert újra látni akartam az arckifejezését, vagy éppen a hangját akartam hallani, ahogy valamit mondott. Itt, az Angel's Last Mission: Love-ban pedig egy eddig nem látott karaktert formázott meg: ezt a játékos, bajkeverő és optimista angyalt, és mégis iszonyú jól csinálta. Ő eredetileg énekesként debütált, mégis egy pár színésznek tanult embert lepipál az alakításával. Iszonyatosan jól átadta a dolgokat, nem is értem, hogy csinálja. Szóval nagyon büszke vagyok rá, nagyon sokat fejlődött.