Korea ékkövei

Szószedet I. | Alapok

2020. február 2.
*A szószedetekben ki fogom írni romanizálva a szavakat, de a nyelvtanulós posztokban nem. Tudom, hogy szívás, de muszáj, hogy menjen romanizálás nélkül is az olvasás, mert az átírásból tanulni a kiejtést nagyon nem lesz jó. 

한국 사람 (hangug saram) = koreai ember/személy
한국어 (hangug-eo) = koreai nyelv (A koreaiaknak a koreai nyelvtanóra 국어 수업 (gug-eo sueob), de a 수업 -ot el lehet hagyni. 수업 = tanóra)
한국인 (hangug-in) = koreai ember/személy
한국 역사 (hangug yeogsa) = koreai történelem (az iskolában a történelemórát 한국사 수업 (hangugsa sueob)-nek hívják.)
한국 문화 (hangug munhwa) = koreai kultúra
한국 경제 (hangug gyeongje) = koreai gazdaság
한국 전쟁 (hangug jeonjaeng) = a koreai háború
한국주식시장 (hangugjusigsijang) = koreai tőzsde
한국어능력시험 (hangug-eoneunglyeogsiheom) = koreai nyelvvizsga (TOPIK)
대한민국 (daehanmingug) = Ez az ország hivatalos neve.
도시 (dosi) = város
이름 (ireum) = név
저 (jeo) = én (formális)
나 (na) = én (informális)
남자 (namja) = férfi
여자 (yeoja) = nő
이 (i) = ez
그 (ku) = az
저 (jeo) = (am)az (amikor valami nagyon messze van)
것 (got) = dolog
이것 (igeo) = ez (a dolog)
그것 (kugeo) = az (a dolog)
저것 (jogeo) = az (a dolog - ha nagyon messze van)
의자 (uija) = szék
탁자 (takja) = asztal
선생님 (seongsaengnim) = tanár
침대 (chimdae) = ágy
집 (jib) = ház
차 (cha) = autó
사람 (saram) = ember/személy
책 (chaek) = könyv
컴퓨터 (keompyuteo) = komputer
나무 (namu) = fa/erdő
소파 (sopa)= szófa
중국(jung-gug) = Kína
일본 (ilbon) = Japán
문 (mun) = ajtó
의사 (uisa) = doktor
학생 (haksaeng) = tanuló
이다 (ida) = lenni (angolosoknak: to be)
네 (ne) = igen
아니 (anyi) = nem
Kifejezések
안녕하세요 (annyeonghaseyo) = Helló/Jó napot!
감사합니다 (gamsahabnida) = Köszönöm!
잘 지내세요? (jal jinaeseyo?) = Hogy vagy?
제발 (jebal) = Kérlek.

(Szívesen támogatnád a munkámat? Az alábbi gombra kattintva ezt egy kávé árával megteheted.)

Hwarang: The Beginning

2020. február 1.

Műfaj: történelmi, romantikus

Dátum: 2016

Részek száma: 20 + 4 speciális rész

Főszerepben: Park Seo-Joon (Sun-Woo), Go Ara (Ah-Ro), Park Hyung-Sik (Ji-Dwi, aka Jinheung király), Choi Minho (Soo-Ho), Do Ji-Han (Ban-Ryu), Kim Taehyung (Han-Sung), Jo Yoon-Woo (Yeo-Wool)

Ismertető: Történetünk az 500-as években, a Három Királyság ideje alatt játszódik, mikor is Silla volt a leggyengébb birodalom. A király halála után a királyné, hogy megvédje a királyságot, és ezzel a fiatal királyt, elrejti fiát a világ elől, hogy mikor majd felkészültté válik, és elég hatalma lesz, átvehesse a trónt, és megerősíthesse a birodalmat. Addig azonban még hosszú az út, és a királyné, hogy megerősítse hatalmát létrehozza a Hwarangot: egy fiatal, gyönyörű férfiakból álló sereget, akiket ő irányít, ezzel nyomást gyakorolva a hivatalnokokra. Azzal azonban nem számol, hogy a fia, lévén hogy senki sem ismeri az arcát, beáll a Hwarangok közé, ahogyan arra sem, hogy egy parasztfiú, akinek nem is szabadna a fővárosban tartózkodnia fenyegetni fogja a fia trónját. Sun-Woo azért jött, hogy megbosszulja a legjobb barátját, akinek azért kellett meghalnia, mert meglátta a király arcát. A dolgok akkor kezdenek bonyolódni, mikor a Hwarang-ház minden tagja arról kezd suttogni, hogy a király közöttük van.


Online: Sorozatbarát

Vélemény: Ez a sorozat ismét rádöbbentett arra, miért szeretem annyira a történelmi sorikat. Őszinte leszek veletek, önző érdekekből álltam neki, hiszen kedvenc bandám, a BTS egyik tagja is szerepet kapott benne. Mikor azonban rákerestem, majd kiugrottam a bőrömből, mert láttam, hogy szinte az összes kedvenc színészem játszik benne! Park Seo-Joon, Park Hyung-Sik és Choi Minho is, ráadásul még a főhősnőt is eléggé szeretem, tehát maga volt a mennyország! Kicsit tartottam a történettől, mert ez a "na akkor rakjunk bele egy csomó gyönyörű férfit a sorozatba" felállás nekem annyira nem fekszik, akárhányszor ez történt, az mindig a történet rovására ment. A készítők gyakran azt hiszik, hogy az embereket meg lehet venni azzal, ha egy rakás jóképű színészt pakolnak eléjük, és onnantól senkit nem fog érdekelni, ha maga a történet egy rakás... Selejt. De ezúttal kellemesen csalódtam, szóval nézzük is, mitől volt olyan jó!

Én eleve nagyon szeretem az olyan történeteket, ahol egy elrejtett/trónjától megfosztott király próbálja visszaszerezni a helyét, és közben elvegyül az emberek között. A Ruler: Master of the masknak is hasonló volt a felállása, és azt is imádtam. Ezúttal kaptunk egy ismeretlen királyt, akit a néptől, de főleg a miniszterektől elzárva tartottak, szinte már fogságban, és ha valaki meglátta az arcát, azt megölték. Ji-Dwi, vagy becses nevén Jinheung király (de én Ji-Dwinek fogom hívni, mert a sorozatban is főleg így hívták) gyűlöli a helyzetet, és úgy dönt, ideje, hogy a sarkára álljon, megerősödjön, és elfoglalja a helyét a trónon. Első lépésként pedig belép az anyja által létrehozott Hwarangba, amit eleve a király megóvására hozott létre.

Őszintén megmondom nektek, nem igazán tudok rosszat mondani a sorozatra. Amit kellett, azt nagyon jól átadta, és nagyon szépen felépítették. Nem volt benne túl sok dráma, nem is ment át túlzott vígjátékba, egyszerűen csak volt min sírni, és volt min nevetni is, és így tökéletesen egyenesbe lettek állítva az érzések. Ha azt vesszük, hogy a legtöbb történelmi sorozat alaposan megsirat, és olyan borzalmas véget ér, hogy a néző először eret akar vágni, aztán egyenesen felakasztani magát (lásd: Moon Lovers), akkor ez a sorozat nagyon szépen meg lett oldva. Épp annyi drámára és halálra került sor, amennyi ahhoz kellett, hogy ne menjen át tündérmesébe a történet.

Furcsa ilyet mondani, de esküszöm, egytől-egyig, mindegyik karaktert imádtam (kivéve a főgonoszt, nyilván). Nagyon szerethetőre alkották meg őket, az ember tényleg azt kívánta, hogy bár mindenki megkapná, amit megérdemel, és a szívem facsarodott, mikor valamelyiküknek baja esett. Sokan voltak, de mindenkinek szépen jutott jelenet és figyelem, és a karakterek is ki tudtak bontakozni, olyannyira, hogy a néző már előre tudta, egy-egy karakter mire hogyan fog reagálni, hiszen elég jól megismertük őket.

Történet szempontjából nem kell valami nagy dologra számítani, épp azt kapjuk, amit az ismertetőben is lefektetnek, rengeteg imádni való karakterrel, poénokkal, mosolygással és sírással.  Picit mondjuk lehetett volna rövidebb, sokallottam ezt a 20 részt, mert kissé el lettek húzva a dolgok, és konkrétan az utolsó 4 részbe raktak minden akciót, én meg azt sem tudtam, melyik körmömet rágjam le épp az izgalomtól. Kicsit fura volt, hogy a viszonylag normál folyású történet az utolsó 4 részben ilyen vágta tempót vett át, de annyira nem volt vészes.

És akkor nézzük is a szereplőinket.

Ji-Dwi végig a dacos, hűvös, de esendő királyként jelent meg. Tudta, hogy mit akar, főleg miután belépett a Hwarangba és szembesült a társadalmi rangrendszerrel, az emberek szenvedéseivel, és a barátai kudarcaival, de közben fogalma sem volt, hogyan szerezze vissza a trónját, és tartsa is meg. Távolságtartó és kimért volt, de ragaszkodott az "embereihez", és bármi áron védelmezte volna őket. Nagyon könnyű volt vele azonosulni, és az ember akarva-akaratlanul is szorított neki. A szerelmi szálnál kezdetben komolyan nem is tudtam, kinek szurkoljak, hol neki drukkoltam, hol meg Sun-Woonak, de Ji-Dwi valahogy mindig bebizonyította, hogy rosszul teszem, hogy nem érte szorítok.

Sun-Woo volt szerintem az egyik legérdekesebb karakter. Azért jött a fővárosba, hogy megtalálja a legjobb barátja családját, de a barátját megölik, ő pedig bosszút esküszik a király ellen. Az idő alatt, míg nem tudja a király kilétét, a kapcsolata egyre szorosabb lesz Ji-Dwivel, és persze akkor kezdenek bonyolódnia  dolgok, mikor rájön, hogy épp a király lett a legjobb barátja. Érdekes volt figyelni az érzelmei változását, a reakcióit, az elkötelezettségét. A történet végére kissé meginog, és a néző nem kicsit kezd el azon parzáni, hogy vajon rossz irányba viszik-e el a karakterét. Én például totál dilemmában voltam, pedig pontosan tudtam, mi fog történni, a karakter mégis annyira érdekes volt, hogy akármi történhetett. A szerelmi szálról annyit, hogy nagyon megérdemelte, és nagyon örülök, hogy úgy alakultak a dolgaik, ahogyan.

Ah-Ro egy nagyon belevaló csajszi volt. A főváros legjobb gyógyítójának lánya, aki maga ugyan nem a legügyesebb, de gyorsan tanul, és megteszi, amit tud, hogy ott segítsen, ahol csak lehet. Ji-Dwi mellett a másik karakter, akivel nagyon azonosulni lehet. Egyrészt simán odamondott, ha valami nem tetszett neki, kiállt magáért, nem kellett megvédeni, tudott ő vigyázni saját magára. Emellett pedig tudott kemény lenni, és tudott sírni is, ha kellett. Volt humora, nagyon sokat lehetett nevetni rajta, mert valahogy mindig belekerült a leglehetetlenebb helyzetekbe, nem drámázta túl a dolgokat, nem hisztizett feleslegesen, és mindenre tök normálisan reagált (ami valljuk be, fura, mert a legtöbb kdrama hősnő egy magatehetetlen bot, akit össze-vissza hajigálnak). És persze, ami miatt kiérdemelte nálam a legjobb főhősnő címet: hogy nem állt neki a két pasi között őrlődni! Istenem, hát el sem hiszem, hogy megértem ezt. Ott volt két totál különböző pasas, mindegyik oda meg vissza volt érte, de ő az első percben eldöntötte, melyiket akarja, és hiába a másik fáradozása, egy percig sem inogott meg. Nem kezdett el dilemmázni, hogy most akkor melyiket válassza, nem szórakozott velük, szóval minden elismerésem neki!

A kedvenc párosom egyértelműen Ban-Ryu és Soo-Ho volt. A két jómadár ki nem állhatta egymást a kezdetekkor, állandóan belekötöttek egymásba, kicsesztek a másikkal, de azt már nem hagyták, hogy ezt valaki más is megcsinálja velük. Ez a történet végére sem változott sokat, végig fújtak egymásra, de végül meglett köztük a brománc, az az "utállak, de ha meghalsz, én foglak kinyírni!" típus. Aggódtak egymásért, de akkor se vallották volna be, ha levágják a fejüket. Az ő kapcsolatuk úgy volt tökéletes, ahogy volt. Ban-Ryu egyébként az egyik kedvenc karakterem volt, hiszen amolyan rossz fiúként kezdett, akit mások irányítanak, és neki nincs befolyása arra, mit kell csinálnia. Nagyon rossz helyre született, nagyon rossz emberek közé, és ha meg akarta tartani a jó helyét (és hát nyilván meg akarta), akkor be kellett hódolnia, és azt tenni, amit mondanak neki, még akkor is, ha az a saját elvei ellen szól. Mindig vele végeztették el a piszkos munkákat, amiért nagyon mérges is voltam, de végül a sarkára állt, és bebizonyította, hogy volt okom szeretni őt. Soo-Ho-val az egyetlen problémám, hogy fel nem foghattam, mit van úgy oda a királynőért. Annyival szebb szerelmi szálat is kaphatott volna, meg is érdemelte volna, de neeem, neki a királynőbe kellett belezúgnia. Minho egyébként irtó jó színész, és csak dicsérni tudom. Akármiben, akárkit eszméletlenül alakít.

És akkor Han-Sung. Nem kapott olyan sok szerepet, karöltve Yeo-Wool-val, de ha ő nem lett volna, akkor nem lett volna meg ugyanaz a hangulata a sorinak. Akármikor felbukkant, mindig felvillanyozta a dolgokat, felengedett a levegő, humorossá és egyszerűvé váltak a dolgok. Mindig jókedvű volt, pozitív, és olyan üde, hogy akármit csinált, csak mosolyogni tudtam rajta. Han-Sung családja utolsó tiszta vérű tagja, akitől így irtó sok mindent várnak el, pedig ő nem akar mást, csak nézni a csillagokat, azt csinálni, amit szeret, és jó távol kerülni a harctól, amihez nem is ért. A bátyja mindenben jobb nála, de mivel félvér, senki sem ismeri el őt. Féltékeny az öccsére, de imádja, és bármit megtenne érte. Borzalmasan sajnáltam őket, és a szívem szakadt meg értük az utolsó pár részben. Úgy emlékszem, akkor sírtam először...

Összességében azt tudom mondani, hogy egy nagyon üdítő kis sorit sikerült összehozniuk, ami tökéletes kikapcsolódás. Lehet rajta sírni, nevetni, a karakterek szeretni valóak, a színészek ügyesek, a zenék is gyönyörűek, és a sztori is izgalmas, így minden megvan benne, ami csak egy jó sorozathoz kell.

Tanulj koreaiul IX. | Kijelentő mondat szórendje

2020. január 30.
Most már egész szépen tudjuk az alapokat, szóval gondoltam, folytassuk a nyelv nehezebb részével: a nyelvtannal, illetve először is a szórenddel. Ebben a bejegyzésben részletesen fogunk azzal foglalkozni, hogyan hogyan kell összerakni egy helyes, koreai kijelentő mondatot.


Bevezető:

A koreai nyelv szórendje a SOV - vagyis alany → tárgy → ige. (Én hamburgert eszek.)
Vagy: alany → melléknév (Én szép (vagyok, de ezt nem mondod hozzá))

Bár nyilvánvaló, azért elmondom, hogy az alany mindig személyre/tárgyra/főnévre utal, vagy akármire, ami valamilyen cselekvést végez. Ez azért fontos, mert ennek a megértésén alapszik majd, hogy a jövőbeli anyagokat is megértésétek.

Az alábbi mondatokban a kiemelt szavak alanyok:

Én elmentem a parkba. (Én végzem a cselekvést, tehát én vagyok az alany)
Az anyukám szeret engem. (Az anyukám az, aki a szeretést végzi, tehát ő az alany.)
A felhők elvonultak.
A kutyák gyorsan futnak.


A mondat tárgya mindig az, akivel/amivel kapcsolatban az alany a cselekvést végzi! Az alábbi mondatokban a kiemelt szavak a tárgyak:

Az anyukám szeret engem. (Az anyukám az alany, és mivel engem szeret, ezért az engem a tárgy.)
A testvérem rizst evett. (A testvérem végzi a cselekvést, így ő az alany, és a rizst eszi meg, tehát a rizs a tárgy.)

Ezenkívül alany mindig szerepel olyan mondatban, amiben melléknevek vannak (pl.: Én szép vagyok.) Viszont soha nincs tárgy olyan mondatban, amiben melléknév van!

A koreai mondatok mindegyikének az alábbiakra kell végződnie:

- ige
- melléknév
- 이다

Az 이다 se nem ige, se nem melléknév, viszont azokhoz hasonlóan viselkedik. Az 이다 használatról ITT tanulhatsz! Minden ige, minden melléknév és az 이다 is 다-ra végződik, így a koreaiban ezt a hármat lehet ragozni!

A koreai másként működik, mint a többi nyelv, mert itt nagyon oda kell figyelnünk arra, hogy a nyelvben mindennek van informális és formális alakja. A formális alak azt jelenti, hogy teljesen máshogy beszélsz valakivel, aki nálad idősebb, vagy tisztelet érdemel, mint valakivel, aki közel áll hozzád és a barátod. A formális beszéd a mi nyelvünkön a magázódásnak felel meg, csak koreaiban sokkal szigorúbban veszik. Egy mondatban a szavak rengeteg féle képen változhatnak, attól függően, hogy kivel beszélsz. Van legalább 5 módja, annak, hogy a köszönömöt (감사합니다) mondj valakinek, attól függően, hogy az illető, akinek mondod milyen rangban áll, mennyivel idősebb nálad, mi a beosztása. De ez egy következ lecke anyaga, szóval ezzel véget is ért a bevezető, és térjünk is rá a szórendre!

Kezdjük egy példával, összehasonlítva a magyar és koreai szórendet!


Magyar szórend szerint: Én megnéztem egy filmet. (alany, ige, tárgy)

Koreai szórend szerint: Én (egy) filmet megnéztem. (alany, tárgy, ige)


나는   영화를       봤어요.

én  (egy) filmet   megnéztem.


A magyarhoz hasonlóan, a koreaiban is el lehet hagyni a névmásokat, tehát a mondatunk így is helyes: 영화를 (egy filmet)  봤어요 (megnéztem). Sőtmitöbb, furcsán hangzik, hogyha a mindennapi életben használod a névmásokat. Csak akkor tedd, hogyha nem világos, hogy ki az alany, vagy ha arra akarod a hangsúlyt fektetni, hogy ki végezte a cselekvést/kiről van szó a mondatban. (Például ha sok emberről van szó, és ezt akarod kifejezni, hogy te volt az, aki látta a filmet, akkor úgy kezd a mondatod, hogy 제가... (jega...).) Minden más esetben elhagyható.


Példa:


선물을         샀어요

ajándékot     vettem



택시를 타고 돌아왔어요

taxival      jöttem haza


(A 를 egyébként egy prepozíció, ami a tárgy viszonyát fejezi ki a mondatban, de ezekről egy másik posztban!)


Akkor most picit bonyolítsuk! (A könnyedség kedvéért ki fogom írni a névmásokat, hogy azok helyét is lássátok a mondatban!)


Mondjuk azt, hogy: Én koreaiul tanulok.


Ez még nem is olyan nehéz, így hangzik a mondatunk: 


저는    한국어를      공부해요. 

 én       koreaiul          tanulok.

alany      tárgy              ige.



Akkor most mondjuk azt, hogy: Én keményen tanulok koreaiul.


Így hangzik koreaiul:


저는   한국어를   열심히      공부해요. 

én     koreaiul     keményen    tanulok.

alany   tárgy      módhatározó     ige



Most adjunk hozzá egy helyhatározót: Én keményen tanulok koreaiul az iskolában.


저는     학교에서      한국어를       열심히      공부해요.

 én       az iskolában   koreaiul       keményen      tanulok.

alany   helyhatározó     tárgy       módhatározó      ige



Na és akkor bonyolítsuk tovább: Én minden nap keményen tanulok koreaiul az iskolában.


저는          매일          학교에서      한국어를       열심히    공부해요 

én       minden nap   az iskolában      koreaiul       keményen      tanulok.

alany    időhatározó   helyhatározó        tárgy        módhatározó      ige


Az időhatározót mondhatod az alany előtt is, vagyis így: 매일 저는 학교에서 한국어를  열심히 공부해요. (maeil jeoneun haggyoeseo hangugeoreul yeolsimhi gongbuhaeyo.)


És mert nagyon szeretlek titeket, vegyünk át még egy mondatot gyakorlás kedvéért, de ezúttal nem megyek végig rajta ilyen részletesen.


Mondat: A húgom reggel sok kimcsit evett otthon.


제 동생은      아침에          집에서           김치를       많이      먹었어요.

a húgom         reggel            otthon            kimcsit      sok(at)        evett.

alany        időhatározó    helyhatározó      tárgy        számnév       ige


Annyiban szerencsénk van, hogy a kérdő mondatok alkotása ugyanígy zajlik, csak a végére odatesszük a kérdőjelet, vagy élőbeszédben felvisszük a hangsúlyt a mondat végén, jelezve, hogy ez egy kérdés, de egyébként mindent ugyanígy kell csinálni. 

Tagadómondatoknál szintén ez a helyzet, ott a tagadást az ige végére illesszük vagy egy szócskát beteszünk az ige elé, amit ugyebár tagadunk. De erről hamarosan érkezik egy poszt, szóval ebbe nem megyek bele, ott majd látni fogjátok.

És ez a poszt ennyi is lett volna! Remélem, sikerült mindent jól elmagyaráznom, de ha nem, kommentben lehet kérdezni! Remélem, hasznos volt! Jó tanulást!

A király és a bohóc

2020. január 25.
Műfaj: dráma, történelmi, BL

Dátum: 2005

Idő: 119 perc

Főszerepben: Lee Joon-Gi (Gong-Gil), Kam Woo-Sung (Jang-Sang) és Jung Jin-Young (Yeonsan király)

Ismertető: Két főszereplőnk, a ravasz, macsó és provokatív Jang-Sang, illetve a nőies vonásairól ismert, visszahúzódó Gong-Gil összeszokott párost alkotó vándorszínészek, akik ezúttal túl nagy fába vágták a fejszéjüket. Jang-Sang fejébe veszi, hogy menjenek Szöulba. Hamar rájönnek azonban, hogy nem olyan egyszerű a nagyvárosban talpon maradni, így kétes tervvel rukkolnak elő: mi lenne, ha kiparodizálnák a királyt és annak rossz hírű ágyasát. Pont olyan pozitívan végződik ez a terv, mint ahogy hangzik. Párosunk hamar a király előtt találja magát, és két lehetőségük van: vagy képesek lesznek megnevettettetni őt a paródiájukkal, vagy meghalnak. Gong-Gil szépsége azonban azonnal felkelti a király érdeklődését, így tovább maradnak az udvarban, mint tervezték. Gong-Gillel pedig a királynak más tervei is vannak, nem csak néhány vicces előadás.


Online: Videa

Vélemény: Jesszus Mária, mit láttam? 
Huh, nem is tudom, hogy hol kezdjem. Már egy ideje szemeztem a filmmel, mert Joon-Gi egy nagy kedvencem, de fogalmam sem volt, miről szól a film. Ma végre rendesen elolvastam az ismertetőt, és azt hittem, hogy "na, akkor ma nézek valami vicces filmet". Aha. Hát ezt már egy párszor bebuktam. Akárhányszor nekiállok egy koreai filmnek, mindig belebukok. Mármint nem azért, mert rosszak, hanem mert mindig valami vidám, mégis jól megcsinált filmet keresek, aztán vagy végigbőgöm az egészet, vagy kvázi depressziós leszek.

Na hát itt nevettem is, meg sírtam is, és legalább hússzor kérdeztem meg magamtól, hogy "Mi a franc? Ez meg mi a francot csinál? Mi a fene történik?" Nagyon jól adagolták a feszültséget és a konfliktusokat, az egészet végigizgultam és feszülten vártam, hogy mi fog történni. Egy percet sem volt időm unatkozni, az elejétől kezdve fenntartotta a figyelmet, érdekes és izgalmas volt, és még a lezárás is értelmesre sikeredett.

Vicces egy üzenete van a sorozatnak, vagy csak én vagyok ilyen beteg humorú? Mint ahogy minden történelmi film, ez is egy bábkirályról szól, aki az apja árnyékában él, és aki konkrétan csak dísznek van. A miniszterek intézkednek helyette, a király pedig csak kihirdeti a döntést, és ezzel a szerepe le is zárult. Szerintem baromi jó, hogy ilyen módon oldották meg a király bosszúját. Otthont adott egy pár vándorszínésznek, akik kiparodizálják először a királyt, később pedig a minisztereket. Az előadásaik során "fényt derítenek" az igazságokra, és ezzel bizonyítékot és eszközt adnak a király kezébe, hogy elintézze a minisztereket, és azokat, akik ellene vannak. Vicces, hogy egy pár bohócnak köszönhető, hogy a bábkirály ledönti a miniszterek hatalmát.

A karakterek egyébként meglepően kidolgozottak, és amilyen szerepet szántak nekik, azt szépen végig is vitték. Sokszor elkövetik azt a hibát, hogy konkrétan kimondják, hogy XY szereplő ilyen védelmező, meg olyan eszes, de a sorozat vagy film ezt később nem képes bizonyítani, így a főhősök karaktere mondvacsinált lesz, és ezzel el is ásták az egészet. De itt nagyon szépen ki voltak dolgozva.

Gong-Gil volt az egyik fő karakterünk. Szó szerint gyönyörű, ami ugye egy férfinál fura, és éppen ezért figyel fel rá a király azonnal. A fiú csendes és visszahúzódó, nem beszél sokat... és úgy konkrétan mást sem csinál. Joon-Gi nagyon jó színész, de ebben a szerepben ezt annyira nem sikerült megmutatnia, mert a karaktere konkrétan életképtelen volt. Másoktól függött, nem tudott önálló döntéseket hozni, nem volt képes megvédeni, akit szeret, és igazából tenni sem tudott semmit. Csak sodródott az eseményekkel, csak úgy megtörténtek vele a dolgok, és ő nem tett semmit. Utálom az ilyen teszetosza karaktereket, rosszabb volt a legbénább női főszereplőknél is. Az még hagyján, hogy nem tudott kiállni a... barátjáért, testvéréért, szerelméért, ahogy tetszik, de még saját magáért sem tudott! Férfi létére nem tudta megvédeni magát, állandóan áttapostak rajta, és a tehetetlensége egy idő után már irritáló volt. 

Jang-Sang viszont sokkal talpraesettebb volt, mindig kiállt Gong-Gilért, annyiszor mentette meg az életét, hogy megszámolni sem tudom. Védelmező volt, domináns, és lehetett rá számítani. Kicsit sajnáltam is őt, mert nyilván nagyon nem tetszett neki, hogy a királyt ennyire érdekli Gong-Gil, és ez ellen nem nagyon tudott mit tenni, de ettől még rendületlenül védte Gong-Gilt, és ezt nagyon szerettem benne.

A király szimplán flúgos volt. Kieszelt egy tervet, és a színészek "segítségével" elkezdte kiírtani maga körül azokat, akik keresztbe tettek neki, vagy összeesküdtek ellene, de a végére szó szerint beleőrült, és totál megzakkant. Néha azt sem tudtam, merre gurult a gyógyszere, akkora hülyeségeket csinált. Őszintén, nem tetszett, hogy ennyire rátette a kezét Gong-Gilre, az meg főleg nem, hogy a fiú hagyta, pedig nyilvánvalóan nem akarta - de mint írtam, szerencsétlen baromi életképtelen volt. 

A féltékenység megtestesítője Nok-Su, a király ágyasa volt. Kezdetben tetszettek neki a színészek előadásai, de mikor rájött, hogy a király többre tartja Gong-Gilt, mint őt, hát azt már nem tudta lenyelni. Azon kívül, hogy féltékenykedett egy sort, meg szegényt kidobták a király szobájából igazából nem sok szerepe volt, de azért sajnáltam szegényt. Végül is... a király lecserélte őt egy férfira, ami azért elég nagy pofon lehetett neki.

A lezárás nagyon meghatóra sikeredett, nekem nagyon tetszett az az utolsó pár perc, mégha szomorkás is volt kissé. Vannak olyan filmek, amiknek egyszerűen muszáj így véget érniük, hogy jó emléket hagyjanak maguk után, és ez egy ilyen volt.

Összességében jó film volt, nekem tetszett. Izgalmas és érdekes, végig fenntartja a figyelmet, és egyszerűen nem lehet beleunni. Már csak a film üzenete miatt is bárkinek ajánlom, aki szereti a történelmi filmeket, és nem zavarja az enyhe meleg szál a történetben.

Szomorú történetek az idolok tetoválásai mögött

2020. január 23.
Koreában a mai napig nem túlzottan vannak oda az emberek a tetoválásokért, olyannyira, hogy nagyon gyakran az idoloknak el kell takarniuk őket egy-egy fellépés, vagy show során. A tetovált idolok ugyanis nagyon gyakran nem kerülhetnek be a TV-be, vagy a közösségi médiára. De mint tudjuk, azt, aki tetováltatni akar nem nagyon fogja megállítani a kultúra, vagy a média ereje. És nagyon sok esetben ezek a tetoválások nem csak szépek, nem csak azért kerültek fel egy idol testére örökre, mert jól mutatnak, vagy mert megtetszett neki, hanem bizony azért, mert komoly jelentéssel bír az illető számára. Most 6 olyan idolt hoztam el nektek, akiknek a tetoválásuk egy szomorú történetről mesél.

1. Hyolyn kereszt mintázatú tetoválása

Az énekesnőnek nem egy tetoválás van a testén, de a legszembetűnőbb a kereszt alakú a hasán. Amellett, hogy Hyolyn keresztény vallásosságát jelöli, van egy sokkal szomorúbb történet is a tetoválás hátterében. Mikor Hyolyn megszületett, több komoly betegséget is diagnosztizáltak nála, köztük a gyermekrákot. Amint megszületett, inkubátorba tették, hogy életben tartsák. Az orvosok sikeres műtétet hajtottak végre rajta, de egy évvel később újabbra volt szükség. És ezek a beavatkozások nyomot hagytak a hasán is.
"Arra gondoltam, mi lenne, ha eltakarnám a heget egy olyan tetoválással, ami illeszkedik az alakjához?" - Hyolyn
Bár a története szomorú, Hyolyn azt mondja, sokkal több önbizalmat adott neki, hogy eltakarta a sebhelyet.


2. Yeri "Aurora" tetoválása

A Red Velvet Yerijének van néhány apró, nem túl feltűnő tetoválása. Az egyik ilyen az AURORA felirat a középső ujján. Yeri nem sokat beszél a tetoválásairól, de a rajongók úgy gondolják, hogy ez Jonghyun Aurora című dalára utalhat. Jonghyun ugyanis Yeri közeli barátja volt.



3. Seungwoo "Don't Lock Me Up" tetoválása

A VICTON és X1 leaderének is van egy tetoválása a kulcscsontja alatt, ami azt mondja: "Don't Rock Me Up" A rajongók eleinte nem értették, mit jelenthet, de egy fansignon Seungwoo elmondta, hogy rosszul lett rátetoválva a mondat. Helyesen "Don't Lock Me Up" lett volna. Ez a mondat arra emlékezteti őt, hogy mikor szomorúnak, vagy mélyponton érzi magát ne zárja el, és tartsa meg magának az érzéseit.


4. Zico tetoválása

Ziconak van egy gyönyörű portré tetoválás a mellkasán, ami az édesanyját ábrázolja. A testvére, Taewoon elárulta, hogy a tetoválást épp a szíve fölé tetette, mert az édesanyja épp annyira fontos neki, mint a szíve.


5. Zico sárga szalag teteoválása

Míg az édesanyjáról mintázott tetoválás szívmelengető, addig ennek a sárga szalagnak a karján sokkal szívszorítóbb története van. Ez a szalag ugyanis a 2014-ben történt, Sewol komp tragédiájának szimbóluma. Több mint 300 ember veszítette életét, mikor a komp elsüllyedt, rengeteg fiatal áldozattal. Sajnálatos módon az egyik áldozat Zico csapatának, a Block B-nek a rajongója volt, és épp a koncertjükre tartott. Zico elment a 17 éves rajongó temetésére, és különleges vendégként elhívta a szüleit a koncertjükre. Zico más módon is lerótta tiszteletét a rajongó előtt: az egyik dala 4 perc 16 másodperces, ezzel emléket állítva a 4.16-án történt balesetnek.


6. Hyuna édesanyjához szóló tetoválása

Zico mellett Hyuna is magára varratott valamit, ami az édesanyja iránti szeretetét jelzi. Az övé azt mondja: "Az édesanyám a szívem, mely életben tart." A szavakat két apró csillag is díszíti. A tetoválás történetének szomorú része, hogy Hyunának a karriere miatt nem sok ideje volt az anyjával lenni. Egy műsor során azonban volt alkalma felhívni őt, és könnyek között mondta el neki, mennyire hiányolja.



Forrás: ITT