Korea ékkövei

Forgotten

2020. július 12.
Műfaj: thriller, misztikus

Játékidő: 119 perc

Dátum: 2017

Főszerepben: Kang Ha-Neul (Jin Seok) és Kim Moo-Yul (Yoon-Seok)

Ismertető: A 21 éves Jin-Seok új házba költözik apával, anyjával és idősebb testvérével, Yoo-Seokkal. A fiúnak idegösszeomlásai voltak, így gyógyszert kell szednie, ám a kezelésnek köszönhetően normális életet élhet. Egy esős éjjel Jin-seok arra lesz figyelmes, hogy testvérét ismeretlen alakok egy furgonba dobják, és elrabolják. Yoo-Seok 19 nap múlva hazatér, de nem emlékszik semmire az elmúlt napokból. Jin-Seok viszont olyan apróságokat vesz észre bátyján, amelyektől egyre biztosabb abban, hogy nem a testvére tért haza. Mindeközben furcsa és zavaró neszeket hall az előző tulaj holmijait tároló, lezárt szobából.


Online: KATTINTS IDE

Vélemény: Kezdek rájönni, hogy a koreaiak thrillerei nagyon ott vannak. Nagyon király volt ez a film. A történet szépen fel van építve, lassan bontakozik ki, és megrendítő, egy kissé már kiszámíthatatlan. Az elejétől kezdve leköti az ember figyelmét, feszültséget kelt, izgalmas és rejtélyes, és nincs egy perced se, hogy unatkozz. Az események már rögtön az elején beindulnak, és egyre izgalmasabbak lesznek, főleg azután, hogy Jin-Seok bátyját elrabolják, majd a fiú rejtélyes módon hazatér, mi pedig a film utolsó pár percéig semmit sem tudunk arról, hogy mi történt vele abban a 19 napban.

Az egészben az tetszett a legjobban, hogy az ember nem tudta, hogy most ebből mit fognak kihozni. Több csavar is volt a történetben, amire a néző hirtelen köpni-nyelni nem tudott. Milyen ügy áll a háttérben, kik vitték el a fiú bátyját, és az miért változott meg, miután hazatért; ki ő és mit akar, és főleg: valójában kik ezek az emberek? Néhol horror beütése volt, ami csak még jobban fokozta a feszültséget és rángatta a néző idegeit (mivel alapból nem számítottam a horroros beütésre, így egy jelentnél annyira megijedtem, hogy ráborítottam a laptopomra a kávét (R.I.P Suzy - Suzy a laptopom)). A háttérzenék, a szereplők arckifejezései és tettei is nagyon adták a hangulatot, néhol már az a sanda gyanúm támadt, hogy a szereplők totál bekattantak. SPOILER! Az a jelenet, amit a trailerben is mutattak, mikor Yoo-Seok majdnem kiszúrja Jin-Seok szemét a rotringgal, nem volt semmi! A zene alatta, a kamera mozgás, a közelítések, a feszültség: nagyon király volt, az egyik kedvenc jelenetem! SPOILER VÉGE!

Az is tetszett, hogy a végén játszottak az érzelmeimmel, és nem tudtam eldönteni, hogy kit kellene sajnáljak, és ha sajnálom, vajon helyesen teszem-e. Az egész film egy picit tébolyultan is hatott, a hangeffektek, a kameramozgás, a hirtelen vágások, teljesen jól átadta, hogy valami itt nem kóser, és az emberek elméje sem teljesen tiszta. Egy ponton mindenben kételkedni kezdtem, és egyetlen szereplőnek sem hittem. Nem egy olyan film, amit az ember fapofával végig tud nézni, és ez egy pozitívum.

A végén nekem egy kicsit sok volt a duma, túlságosan meg akarták magyarázni a dolgokat, mi miért, mikor és hogyan történt, és nagyon kereken akarták lezárni, ami azért volt egy kissé zavaró, mert a thrillerekben pont az a jó, hogy a végén inkább a nézőnek kell összeraknia a képet, és a készítők nem raknak készen elénk mindent.

Bár egész rövid volt, sikerült bele elég feszültséget és őrületet csempészni, és az a csavar, amit beletettek, hát ütött rendesen. Én mindenkinek ajánlom, mert nagyon klasszra sikerült!

Trap

2020. július 9.
Műfaj: thriller, dráma

Részek száma: 7

Dátum: 2019

Főszerepben: Lee Seo-Jin (Kang Woo-Hyun), Sung Dong-Il (Ko Dong-Kook), Lim Hwa-Young (Yoon Seo-Young)

Ismertető: Kang Woo-Hyun egy nagyon híres tudósító, az emberek tisztelik, szeretik és rajonganak érte. Ő az igazság megtestesítője, a férfi, aki rengeteg emberen segített már, és az elve, hogy az igazság végül mindig kiderül. Az élete látszólag tökéletes: van egy szerető felesége és egy kisfia. Egy nap azonban, épp a házassági évfordulójukat ünnepelve ellátogatnak a kávézóba, ahol a két szülő először randevúzott; és az események hirtelen borzalmas fordulatot vesznek. A kisfiúnak hirtelen nyoma vész, keresés közben pedig rögtön utána a felesége is eltűnik, Kang Woo-Hyun pedig egy játék közepén találja magát, amiben ő a préda, az elkövetők pedig a vadászok. A játék halálig tart: míg a vadászok le nem vadásszák a prédát. Az ügyet egy zseniális nyomozó, Ko Dong-Kook kapja, akinek csapata szó szerint az életet tette fel arra, hogy pontot tegyenek az ügy végére.


Online: ITT

Vélemény: Atya. Úr. Isten. Zseniális. Elképesztő. Tökéletes. Te jó ég, azt sem tudom, hol kezdjem. K-dráma rajongó korom óta nem láttam ilyen őrületes sorozatot. Ez túltett az összesen, amit valaha láttam, pedig csak 7 nyúlfaroknyi részről van szó. Azt sem tudom, hová ragozzam. Általában jegyzetelni szoktam sorozatnézés közben, hogy mikor majd az ismertetőt írom, legyen honnét elindulnom. De most csak szavakat írtam fel egy papírra, és vagy nyolcszor alásatíroztam, mert a sorozat nagy részében csak tátogtam, mint egy hal, és egy értelmes gondolatot nem tudtam megfogalmazni. Úgyhogy most egyszerűen csak ezeket a szavakat fogom sorra venni.

Megrázó. Nem sírtam. Ezt le kell szögezni. Egyszer sem. Egyszerűen még arra is képtelen voltam. Hét részen keresztül csak ültem, mint egy sóbálvány, és csak szemem ugrált ide-oda a képernyőn. Nem kellett, hogy holttesteket lássak, vagy öt litert vért a padlón, késelést, vagy lövöldözést. Az emberi kegyetlenség, a brutalitás, amire az emberek képesek egy másik ember ellen, a hidegvér, a pszichopata élvezet a szemekben... mindez elég volt, hogy teljesen szótlanul nézzem végig ezt a 7 részt.

Kíméletlen. Nincsenek érzelmek, és semmi sem szent. Ne hidd, hogy a kedvenc szereplőd biztonságban van, mert nincs. Ne hidd, hogy a szereplőknek bármi is fontos, mert semmi sem az. Legyen az mellékszereplő, főszereplő, vagy a szomszéd macskája. Senki sem kímél senkit, és a készítők sem kíméltek minket.

Kiszámíthatatlan.Azt hiszed, tudod, mi fog történni? Azt hiszed, megértetted, hogy miről szól ez az egész játszma? Nem. Dehogy is érted. Egyszerűen lehetetlen volt előre következtetni, hogy mi fog történni. Ki hal meg, és ki éli túl... Ki a jófiú és a ki a rossz fiú... Még az utolsó részben is fordul a kocka. Olyan váratlan csavarokat raktak bele, olyan dolgokkal borították fel az egész sorozatot, hogy azt sem tudtam hirtelen, hol vagyok, és biztos, hogy a jó sorozatot nézem-e. 
Hiteles. Amikor a sorozatokban a jó harcol a gonosz ellen, nyilvánvaló, hogy a jó győz. Nyilvánvaló, hogy aki a jó ügyért küzd, annak nem eshet baja. Hányszor láttál olyat (a Trónok Harcán kívül), hogy egyszerűen nem tudhatod, ki marad életben? Ahogy már mondtam, semmi sem szent. A nézők érzelme és lelki állapota sem. Egy leadott lövés, amikor nem mutatják, ki húzta meg a ravaszt, amikor azt hiszed, meghalt, de mégsem, vagy azt hiszed, túlélte, de mégsem. 


Valóságos. A gonosz szereplők gonoszak voltak. Pszichopaták, elmebetegek, velejéig romlottak, és ezt semmiféle logika nem magyarázta, és nem is kerestek felmentést vagy mentséget a gonoszoknak. Nem próbálták meg ész érvekkel megmagyarázni, mi vezérelte őket. Mégis milyen logikus magyarázat lehet arra, hogy egy ember emberre vadásszon, és mindezt beteges módon élvezze? Semmilyen, és a készítők nem is próbálták elhitetni velünk, hogy de, ez bizony tök logikus, és ettől lett olyan hihető és valóságos ez az egész. Aztán ott voltak a rendőrök. Sokszor szeretik őket hősnek bemutatni, akik nem tudnak megsérülni, akik nem halnak meg, akik mindig mindent tudnak. Itt ez nem így volt. Megsérültek, küszködtek, elsiklottak a részletek felett, hibáztak, és (ami a legjobban tetszett), hogy nem voltak legyőzhetetlenek.

Csavaros. Ez így túl szép szó arra, ami történt. Amikor már azt hitted, hogy végre kezd megoldódni az ügy, akkor behoztak egy csavart, ami felborította ez egész eddigi elméletet, és az összes bizonyíték hirtelen teljesen mást bizonyított, mint eredetileg.

Zseniális. Nincs rá más szavam. Ez a sorozat, az első perctől az utolsóig egy zseniális munka. A cselekmény, a szálak, az érzelmek (és azok hiánya!), a kapcsolatok, az átverések, a hátbatámadások, az álszentség, minden. Az akció jelentek, amikor teljesen jogosan féltetted a kedvenced életét, mert egyáltalán nem volt garancia arra, hogy túléli. Nem számított, ki az áldozat, mi a neme, hány éves, honnét jött. Nem volt megalkuvás, hogy valamiért cserébe nem ölik meg egymást, vagy megbánás, hogy "Jaj, rosszat tettem." És zseniális volt, mert egyszerűen senkiben sem lehetett megbízni. 

Mire az utolsó két részhez értem, egyszerűen már nem tudtam meglepődni semmin. A főgonoszaink hidegvérű, érzelemmentes gyilkosok voltak, és én teljesen kiégtem, mire vége lett. Már a szemem se rebbent, és egyszerűen nem tudtam ledöbbenni semmin, csak ültem, és néztem, hogy mégis mi a franc fog ebből kisülni. Abban sem lehettem biztos, hogy akinek túl kell élnie, az valóban túl fogja. Minden esély megvan arra, hogy a gonosz győz, és ez így volt tökéletes. Minden szereplő megsérült, fizikailag, de főleg lelkileg. Van, aki sosem épült fel, és van, aki túlságosan ép maradt. 

És a befejezés? Pontosan ilyet akartam. Ehhez a sorihoz ilyen zárás kellett. Tényleg nem tudom, hová ragozzam még, mert engem teljesen levett a lábamról. Aki szereti a thrillert, a tényleg egyedi gyilkossági ügyeket, annak nagyon ajánlom.

(Ha szereted, és anyagilag is támogatnád a munkámat, az alábbi gombra kattintva ezt egy kávé árával megteheted.)

Kill Me, Heal Me

2020. július 5.
Műfaj: romantikus komédia, kórházsorozat, suspense

Részek száma: 20

Dátum: 2015

Főszerepben: Ji Sung (Cha Do-hyun), Hwang Jung-Eum (Oh Ri-Jin), Park Seo-Joon (Oh Ri-On)

Ismertető: Cha Do-hyun egy gazdag csebolcsalád örököse, azonban családja elől is rejtegeti titkát, miszerint disszociatív személyiségzavarral küzd. Gyerekkorában traumatikus élmények érték, aminek következtében saját énjén kívül hat különálló személyiség él az elméjében: Perry Park, az akcentussal beszélő, nagy lábon élő bombagyártó; Shin Se-Gi, az agresszív bajkeverő; Ahn Yo-Seob, a 17 éves, öngyilkos hajlamú fiú; Ahn Yo-Na, a 17 éves, minden lében kanál tinilány; Nana, a hétéves kislány és Mr X, egy rejtélyes, kalapos úr. Egyik személyisége, Se-Gi elhatározza, hogy megszabadul a fő személyiségtől, Do-Hyuntól. A férfi közben megismerkedik Oh Ri-Jinnel, a pszichiáterrezidenssel, és a segítségét kéri: legyen titokban az orvosa. A nő segítségével Do-Hyun elkezdi kibogozni a múltját, és minél mélyebbre ás, annál több emlék kerül elő arról a szörnyű tragédiáról, ami miatt 7 darabra szakította a lelkét, és aminek úgy tűnik, Oh Ri-Jin is részese.


Vélemény: Fogalmam sincs, hogy kellene nekiálljak ennek az ismertetőnek, főleg mivel tudom, hogy szinte mindenki szerette. Én általában úgy működöm, hogy mialatt nézem a sorozatot, egyszerűen félretolom az olyan dolgokat, amik nem tetszenek, és próbálok arra fókuszálni, ami tetszik és leköt. De mikor odakerülök, hogy ismertetőt írjak, sokkal kritikusabb leszek, és bizony kivesézem, hogy mennyi minden idegesített, amit korábban csak úgy félrelöktem, mert kvázi nem voltam hajlandó elfogadni, hogy ez így nem jó. Pedig most is az a helyzet, hogy annak ellenére, hogy imádtam a sorozatot, vannak olyan elemek, amik nem férnek a fejembe, és amik picit rontották az élményt. De nyilván a jó dolgokkal fogom kezdeni, hisz ebből sokkal több van, szóval lássuk is!

Először is nagyon tetszett az alapötlet. Mostanában nagyon érdekelnek a thrilleres, orvosos és tudathasadásos történetek, ezért is kezdtem bele. Nagyon érdekelt, hogy mi állhat a dolog mögött, mi az a tragédia, ami miatt Do-Hyun 7 részre szakította a tudatát, hogy el bírja viselni. Viszont ez a háttértörténet bennem elég vegyes érzéseket hagyott. Egyrészt megértem, hiszen gyerek volt még. Olyan emberek tettek szörnyű dolgokat körülötte és vele, akiket feltétel nélkül szeretett, és olyan dolgokat látott (megtörténni azokkal, akiket szeret), amik tényleg megviselik az embert, és hatással lesznek a felnőtt korukra is. Viszont én nem hiszem, hogy az a háttértörténet, amit itt kapunk tényleg elég erős ahhoz, hogy valakiben tudathasadást okozzon. Hogy hatással lesz az életére az vitathatatlan, de én kicsit erős túlzásnak tartottam, hogy ez a tragédia szakította szét az elméjét. De nem vagyok pszichológus, és nyilván minden gyerek másként dolgozza fel a traumákat, személyiségtől, akaraterőtől, mentalitástól és még rengeteg dologtól függ, amit egyszerűen nem lehet általánosítani. Szóval igen, megtörténhet, de én picit túlzásnak éreztem.

Aztán a karakterek. A sori műfajaiban is benne van, hogy komédia, és ezt hozta is nagyon szépen. Kaptunk bőven nevetnivalót, humoros és szeretnivaló szereplőket és szituációkat. Külön kiemelném Oh Ri-Ont, aki ha kicsit is kezdett elkomorodni a hangulat, rögtön feldobta valami hülyeséggel. Ha ő ott volt, nem igen kellett feszültségre és szomorkodásra számítani és ezzel nagyon megszerettette magát velem. Ő volt egyben Oh Ri-Jin lelki támasza is - meg az én lelki támaszom is, mert a sok feszültségben szükségem volt az ő könnyed, imádnivaló személyiségére. Nagyon nagy figura volt, a színész mimikája külön Oscart érdemel, mert néha lefordultam tőle a székről.

Oh Ri-Jinnel már kicsit nehezebben békéltem meg. Az első pár részben kifejezetten irritált. Visítozott, ordítozott, sikított, kiabált, mint aki most szabadult a pszichiátriáról. Nagyon-nagyon idegesített, és ha ezen múlt volna, simán abbahagyom a sorozatot. Viszont azt nem tagadom, hogy a színésznő játéka fenomenális volt. Mikor már kezdtem megszokni a visítozását, jókat nevettem az alakításán. Aztán valahol az 5. rész környékén elkezdett normális irányba menni, és sokkal szerethetőbb lett, a visítozást is minimálisra csökkentette. Neki is megvoltak a maga jó tulajdonságai; bolondos volt, kedves, kissé őrült, és mindig pozitív. Ezzel a pozitivitással pedig teljesen megvett, mert ez az, amit hiányolok minden egyes karakterből a koreai sorozatokban.

Direkt hagytam Cha Do-Hyunt a végére, mert az összes személyiségéről külön óhajtok beszélni. Ez a színész egy isten, és én erre csak most jöttem rá. Találkoztam Ji-Sunggal már a Doctor Johnban is, de az ismertetőmben meg is jegyeztem, hogy ez a karakter annyira nem vett le a lábamról, mert elég unalmas volt. Hát, az imáim meghallgatásra találtak, mert amit itt csinált ez a pasi az valami eszméletlen volt. Voltak olyan jelenetek, ahol a személyiségek beszéltek egymással, és nem kellett, hogy más ruhákba, más hajjal mutassák be őket, mert a színész hanghordozásából, a szeme vagy szája állásából tudni lehetett, melyik személyiség beszél épp.

Próbáltam kiemelni a kedvenc személyiségem, de rájöttem, hogy összeset imádtam. Az első, aki megjelenik Shin Se-Gi. Imádom, imádom, imádom. Az agresszív srác, aki keresi a bajt, és ha azt mondod neki, jobbra menjen, balra megy. Se-Gi uralkodni akart Do-Hyun és az összes többi személyiség fölött is, Do-Hyunt pedig gyengének és teszetoszának tartotta; ami érthető, ha belegondolunk, hogy ő volt Do-Hyunnak az a része, akit a legtöbb fájdalom ért. Do-Hyun ugyebár nem emlékezett a múltjára, ami miatt DID-es lett, de Se-Gi igen, és ettől volt olyan keserű és agresszív. A végén az a jelenet, ahol elbúcsúzott Do-Hyuntól... Hát imádtam, komolyan.

Ahn Yo-Seob az öngyilkos hajlamú 17 éves srác, aki... Nos, még Se-Ginél is veszélyesebb, mert gondol egyet, aztán elmegy megöngyilkolni magát. Yo-Seob amikor épp nem öngyilkos akar lenni, akkor szeret olvasni, verseket írni és zenét hallgatni. Olyan szerethetőnek mutatták be ezt a személyiséget, hogy mindig alig vártam, hogy megjelenjen, még akkor is, ha nagy volt az esély rá, hogy megint valami szuicid próbálkozásba kezd. A fiú nagyon szoros kapcsolatot épít ki Oh Ri-Jinnel, ami kifejezetten jó hatással van az egészségére is...

Ahn Yo-Na Yo-Seob ikertestvére; és egyben a legnagyobb liba, akit láttam. És imádom. Egy kis fruska, aki imádja a sminket (igen, srácok, Do-Hyun egyik személyisége egy lány! Kell magyaráznom, hogy ez mennyi poént jelent?), a ruhákat és a cuki dolgokat; és ki nem állhatja Oh Ri-Jint, aki mindig meg akarja mondani neki, mit csináljon. Nagyszájú, káromkodik, ja, és nem mellesleg oda van Oh Ri-Onért. Borzalmas, hogy sokkal több jelenetet akartam látni vele, és olyan keveset kaptam.

Perry Parknak több jelentősége volt a sorozatban, mint azt elsőre hinné az ember. Ő sem éppen egy veszélytelen személyiség, bár neki nincsenek szuicid hajlamai... Csak bombái, amiket hobbiból gyárt, mikor épp unatkozik. Ez azért kevésbé veszélyes, nem?

A sorozat, bár konkrétan nem mondja ki, de jól megmutatja, hogy mindegyik személyiség egy része Cha Do-Hyunnak. Ahogyan egy egészséges embernek is támadnak néha öngyilkos gondolatai (mint Yo-Seobnak), vagy őrült ötletei (mint Perry Parknak), vagy csak bosszút akar állni az egész világon (mint Se-Gi), úgy Cha Do-Hyunban is megvan mindez, ám ő a trauma miatt széthasított elmével él, és így ezek a tulajdonságok felerősödnek, önálló életre kelnek. Nem kis kihívás Do-Hyunnak megbirkózni a személyiségekkel, és mondanom sem kell, hogy a sorozat fő humor forrása az, amikor személyiséget vált, aztán mindegyik megy a maga dolgára, majd szegény Do-Hyunnak kell összetakarítania utánuk. Kicsit már olyan beütése volt, mintha lenne hat rendetlen testvére, csak épp ezek a fejében élnek, és random átveszik az agya és a teste (na meg a ruhásszekrénye (khm Se-Gi és Perry...) felett az irányítást.
(Két személyiséget nem említettem, de azok erős spoilerek lennének, így bocsássátok meg nekem.)

Aztán amit nagyon szerettem még azok a zenék és a hangulat. A dalok, a karakterek és a humor adta meg a sorozatnak azt a picit szomorkás, mégis vidám hangulatot, azt a kissé misztikus és őrült érzést, amiért minden este leültem nézni. Ezek így összességében tehetnek arról, hogy annyira imádtam a sorozatot.

A sorozat utolsó két része különösen tetszett. SPOILER! Az, ahogy Oh Ri-Jin ajándékot vett, és elbúcsúzott a személyiségektől egyszerűen gyönyörű volt. És bár igazából nem volt jó, hogy léteztek, mégis annyira sajnáltam, hogy elmentek. Örültem, hogy mindegyikük békében tűnt el. SPOILER VÉGE! Nagyon szépen oldották meg a személyiségek kérdését, jól meg is sirattam az utolsó két részt. Tetszett az is, hogy nem a csebol témán volt a hangsúly, nem az volt a főszereplők célja, hogy Cha Do-Hyun azért gyógyuljon meg, hogy átvehesse a vállalatot, és hogy ennek csak mellékes szerepe volt a történetben. Ez egy jó pont, mert én már unom a csebol sztorikat.

Na de most, hogy ennyi szépet és jót írtam, kicsit beszéljünk a negatív dolgokról. Amit sajnáltam ezzel a tudathasadással kapcsolatban, az az volt, hogy nem fejtették ki. Bár már rájöttem, hogy a koreai drámáktól nem lehet elvárni, hogy túlságosan mélyen vájkáljanak az emberek fejében, hiszen a nagy többség (aki a bevételt hozza), az csak a szánnivaló karakterek szerelmi életére kíváncsi, nem pedig a mélyebb okokra és következményekre, amikkel a betegségük jár. De a sorozat fő témája a tudathasadás, és így elvártam volna, hogy ebbe jobban belemenjünk. Persze láttuk, hogy általában mikor törnek elő a személyiségek, miért és hogyan, és hogy Cha Do-Hyun már szinte rutinosan próbálja helyretenni a dolgokat, de ez még nagyon kevés - legalábbis nekem, aki külön emiatt kezdtem el nézni.

Ezenkívül pedig Oh Ri-Jin elvileg Cha Do-Hyun titkos orvosa/pszichiátere volt. Tudjátok, ez miből állt? Abból, hogy (nyilvánvalóan) beköltözött a pasi lakásába, mert hát Do-Hyunnak nulla-huszonnégyben felügyelet kell (végül is a korábbi életét sem egyedül élte le, dehogy). Az összeköltözést nyilván nem lehet kihagyni, hát hogy máshogy zúgnának egymásba? De ha már pszichiáter, akkor nem kellett volna... nem is tudom, lehet őrülten hangzik, de nem kellett volna mondjuk kezelnie? Beszélgetnie vele, mint orvos a pácienssel? Erre nagyjából három jelenetet kaptunk, azt is csak azért, hogy tessék, itt van a terápia, most már nem panaszkodhatsz! Oh Ri-Jin szerepe pszichiáterként annyi volt, hogy ott legyen, amikor Cha Do-Hyun személyiséget vált, és vigyázzon rá, nehogy valami őrült nagy marhaságot csináljon (bár legtöbbször még ez sem sikerült neki). Ettől a pszichiáter-beteg kapcsolattól picit többet vártam, mert ez így nekem annyira nem volt hiteles. De nem csak Oh Ri-Jin, Cha Do-Hyun korábbi orvosa sem volt sok segítség. Az volt az egész lényege, hogy Do-Hyunt kezeljék, és kigyógyuljon, ezért volt a titkos orvos, meg a korábbi orvosa is, aztán ezek ketten nagyjából semmit sem csináltak pszichiáterként.

Igazából a negatív meglátásaim mind a sorozat pszichológiai részére vonatkoznak, mivel engem érdekel a téma, és ezért nagyon kevésnek találom a részletességét. Persze azt se felejtsük el, hogy a személyiségek sem tűnnek el csak úgy, egyik napról a másikra, csak mert hirtelen helyre teszed a dolgokat fejben - ez egy hosszú folyamat. Vígjátéknak, drámának tehát klassz volt, de a pszichológiai része egyáltalán nem hiteles.


"Az egyetlen, amire vágyom, az a szabadság." - Perry Park
"Egy bántalmazásban, amiben egy ember lelke szétszakadt, három szereplő van: az áldozat, az elkövető, és a szemtanú." - Shin Se-Gi
"Ez nem fenyegetés, inkább egy szívesség. Ha félelemet érzel, mikor valaki szívességet kér, az a fenyegetés. Mert a félelem egy olyan dolog, amit saját magadnak kreálsz." - Shin Se-Gi

K-pop idolok, akik követtek már el bűncselekményt

2020. július 1.
Korea szereti nagyon makulátlannak és tökéletesnek bemutatni a hírességeit, és felállítani nekik egy olyan álarcot, ami sokszor a közelébe sem ér a valóságnak, és az idol valójában gyökeres ellentéte annak, mint amilyennek a cége mutatja. Nyilván az ember vigyáz az imázsára, de Korea ebben igen gyakran átesik a ló túlsó oldalára. Most azonban egy olyan poszt következik, ami bizonyítja, hogy az idolok is követnek el olyan (vagy rosszabb) törvényszegéseket, mint az átlag emberek. Ebben a bejegyzésben olyan idolokat gyűjtöttem össze, akik kisebb-nagyobb bűncselekményeket követtek el; némelyiküket le is tartóztatták, némelyiküket azonban nem.

1. Cha Ju Hyuk

Név: Cha Ju Hyuk
Bűncselekmény: Erőszak
Született: 1991
Banda: Co-ed School

A kiskorú alkohol fogyasztás csak a jéghegy csúcsa az énekesből lett színész számára. Ju Hyuk ugyanis intézetbe került, miután (még a debütálás előtt) megerőszakolta egy iskolatársát.


2. Kim Hyun Joong

Név: Kim Hyun Joong
Bűncselekmény: családon belüli erőszak
Született: 1986
Banda: SS501

2014-ben Hyun Joongot letartóztatták, mert megverte a barátnőjét. A lány többszörös sérüléseket szenvedett (törött kar és törött bordák), és hetekig kórházban feküdt.



3. Dasom

Név: Dasom
Bűncselekmény: Kiskorú alkoholizmus és szervezett erőszak
Született: 1993
Banda: Sistar

Dasom egy hírhedt középiskolai banda tagja volt, amely szexpartik szervezéséről volt ismert, amit abból a pénzből finanszíroztak, amit a többi gyerektől loptak.  A pénzlopásról és az ezekben a bulikban való részvételről a cyworldjén (a koreai Facebook) beszélt.


4. Kangin

Név: Kang In
Bűncselekmény: ittas vezetés és cserbenhagyásos gázolás
Született: 1985
Banda: Super Junior

2009-ben Kangint letartóztatták, mert részegen szétvert egy benzinkutat. Egy hónappal a bűncselekmény után újra letartóztatták, méghozzá egy cserbenhagyásos gázolás miatt. Vezetés közben ráadásul alkohol hatása alatt állt.



5. Ji-Yeon

Név: Jiyeon
Bűncselekmény: szexkamera
Született: 1993
Banda: T-Ara

Ji-Yeon 14 éves kiskorú volt még, amikor is videóra vette magát, ahogy (szépen szólva) intim előadást tartott online.


6. Choi Jong-Hoon

Név: Choi Jong-Hoon
Bűncselekmény: zaklatás
Született: 1990
Banda: FT Island

Jong-Hoon aranyos és ártatlan maszkja mögött egy hazug csaló rejlik. A középiskolás évei alatt több mint 3 tanulónak is iskolát kellett váltania, mert nem bírták elviselni Jong-Hoon zaklatását.


7. Soyou

Név: Soyou
Bűncselekmény: kiskorú alkoholizmus
Született: 1992
Banda: Sistar

Soyouról azt pletykálták, hogy egy il-jin volt (olyas valaki, aki zaklat másokat, iszik, cigizik, lop és megkeseríti a többi diák életét), és az alábbi képek alátámasztani látszanak ezt a pletykát.


8. Gain

Név: Gain
Bűncselekmény: kiskorú alkoholizmus és dohányzás
Született: 1987
Banda: Brown Eyed Girls

Gaint azzal vádolták, hogy zaklatta a diáktársait, elvette a pénzüket, hogy alkoholt és cigarettát vegyen belőle.



9. Nana

Név: Nana
Bűncselekmény: kiskorú alkoholizmus, dohányzás, zaklatás, lopás
Született: 1991
Banda: After School

Nana sosem szégyellte a múltját, sőt nosztalgikusan beszélt a "rossz lány" korszakáról, amire azt mondta, hogy szerinte muszáj volt keresztülesnie egy ilyenen is. Az ő esetében ez a "korszak" zaklatást, lopást, ivást és dohányzást jelentett.



10. Nichkun

Név: Nichkhun
Bűncselekmény: ittas vezetés
Született: 1988
Banda: 2 PM

2012-ban Nichkhunt ittas vezetés miatt tartóztatták le. A szituáció azért volt sokkoló a rajongóknak, mert Nichkhun nem egyszer oktatta ki Victoriát a "We Got Married" műsorban a biztonságos vezetésről.


11. Ailee

Név: Ailee
Bűncselekmény: kiskorú pornográfia 
Született: 1989

2013-ban Ailee ex-barátja közétett egy videót, amiben a lány meztelenül énekelt és táncolt. Habár a cége azt állította, hogy egy fehérnemű márka meghallgatására készült a videó, ezt senki nem vette be. Ezenkívül több más meztelen kép is előkerült Ailee-ről, amelyek fizetett pornóoldalakra voltak feltöltve.


12. Jaejoong

Név: Jaejoong
Bűncselekmény: ittas vezetés
Született: 1986
Banda: JYJ

Jaejoongot 2006-ban tartóztatták le ittas vezetésért. Bár ő azt állította, hogy csak egy korty sojut ivott, az alkohol szintje 0,071%-os volt, ami bőven elég volt ahhoz, hogy elvegyék a jogosítványát.


13. Park Bom

Név: Park Bom
Bűncselekmény: drog csempészet
Született: 1984
Banda: 2NEI

Hivatalosan is megerősítették, hogy Park Bom 2008 és 2014 között pszichoterápiás gyógyszereket csempészett Dél-Koreába. Bár ő azt állította, hogy azt hitte, a pirulák legálisak Dél-Koreában, a kapszulákat mégis egy plüss maciba rejtve találták meg.



Forrás: ITT
(Szívesen támogatnád a munkámat? Az alábbi gombra kattintva ezt egy kávé árával megteheted.)