Korea ékkövei
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Gong Yoo. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Gong Yoo. Összes bejegyzés megjelenítése

Train To Busan

2018. október 26.
Műfaj: zombifilm, thriller, akció, horror

Játékidő: 118 perc

Dátum: 2016. július 20.

Főszerepben: Gong Yoo (Seok-Woo), Kim Soo-Ahn (Soo-An), Jung Yu-Mi (Sung-Gyeon), Ma Dong-Seok (Sang-Hwa), Kim Eui Sung (Yong-Suk), Choi Woo-Sik (Young-Gook), Ahn So-Hee (Jin-Hee), Jang Hyuk-Jin (Ki-Chul), Shim Eun-Kyung (A potyautas)

Ismertető: A főhősünk, Seok-Woo épp most van túl egy váláson. A munkájába temetkezik, nem marad sok ideje a kislányára, Soo-An-ra, aki az anyja és az apja között ingázik. Születésnapjára pedig nem kér mást, csakhogy az anyjához utazhasson Busanba. Így Seok-Woo vonatra száll Soo-Annal, és Busan felé veszik az irányt. Ám nem számítanak arra, hogy egy járvány milliónyi embert fertőz meg, és változtat zombivá: a vonaton is. A zombik már minden várost elértek, úgy tűnik, egyedül Busan a biztonságos pont. Vajon biztonságban elérik a várost, vagy mind meghalnak?


Online: Filmezz.eu

Véleményem: Ha valaki arra számít, hogy ez valami amerikai stílusú zombis film, akkor az gyorsan vesse el ezt a gondolatot, mert szó sincs erről! Ezek a zombik sokkal durvábbak és gyorsabbak, mint a nyugati fajtársaik. Rohantak, mint az őrült, és úgy cincálták az embereket, hogy szemmel szinte követni sem lehetett. Nagyon gyorsan történt minden. Akit célba vettek, annak esélye sem volt arra, hogy elmeneküljön, egyszerűen biztos volt, hogy megfertőzik. Őszintén szólva, az egész film alatt féltem. És hogy kiszámítható lett volna, kik maradnak életben? Ugyan! 

De kezdjük is az elején. Adott Seok-Woo, egy túl sokat dolgozó férfi, akinek nincs ideje a kislányára, és Soo-An, aki nem akar mást, csak az apja figyelmét. Seok-Woo a történet elején egy eléggé önző figura, aki csak magával (és jobb esetben a lányával) törődött, felőle mások akár fejen is állhatnak, akkor sem érdekli a sorsuk. Talán ezért is volt olyan rossz viszonyban a lányával, akit főleg az anyja nevelt, és személyiségben egyáltalán nem hasonlított az apjára. A dolgok onnan indulnak be, hogy Soo-An arra kéri az apját, hogy vigye el Busanba az anyjához szülinapja alkalmából. Seok-Woo pedig mit van mit tenni, eleget tesz a kérésnek, és felszállnak a Busanba tartó vonatra (bár hogy egy jól kereső férfi miért száll vonatra autó helyett, fel nem foghatom). És ekkor szabadul el a pokol.

Egy járvány tört ki, ami zombivá változtatta az embereket, akik pedig mindenkit, aki csak élt és mozgott megfertőztek. Na de nem ám akárhogyan, szinte kiharapták az emberek torkát, vagy lendületből leharapták a  fél kezét. Először csak egyetlen zombilány szállt fel a vonatra, de mire a filmnek vége lett, nem volt élő ember a vagonokban, sőt, máshol se nagyon. Olyan tempóban fertőzték meg az embereket, hogy csak pislogtam. A nagyobb városok is hamarosan teljesen zombiuralom alá kerültek, így a Busanba tartó vonat utasai sehol sem tudtak biztonságban megállni. Először nagyjából husan maradtak életben, és úgy tűnt, hogy többé kevésbé segítik egymást, de aztán, mikor azt hitték, hogy a csapat egyik fele megfertőződött, egymás ellen fordultak. Kicsit megértettem ezt a helyzetet, kicsit mégsem. Végül is a saját életüket mentették, de közben semmi bizonyíték nem volt arra, hogy a többiek tényleg fertőzöttek. Ezek a többiek voltak azok, akiről a néző azt hihette, nehézségek árán, de mind életben maradnak majd, és eljutnak Busanba. De nem így történt. Fogalmam sem volt, ki mikor fog meghalni, és ez adott egy kiszámíthatatlan hangulatot az egész filmnek, amitől a körmömet rágva néztem, ahogy egyik szereplő hal a másik után. Teljesen jogosan izgultam egy-egy emberért, hisz akár ő is meghalhatott (és sok esetben meg is halt). Tetszett, hogy nem lehetett tudni, ki lesz a következő, de közben szomorú is voltam, mikor a kedvenceim sorra hullottak. Ez a kiszámíthatatlanság adta a lelki löketet a filmnek.

Emlékeztek, hogy az elején azt írtam, Seok-Woo önző volt? A történet legelején simán hagyta volna, hogy a többi ember a zombik áldozata legyen, csak hogy magát és a kislányát mentse. De ahogy haladt a történet Seok-Woo is vele változott, és végül ő lett az, aki összetartotta a kis csapatot és megvédte az embereket. Tetszett, hogy ilyen irányba változott, mert ha önző marad, lehet nem szerettem volna meg ennyire. 

Soo-An volt az apja tökéletes ellentéte, egy végletekig önzetlen, naiv kislány, aki mindenkinek segíteni akart, mindenkiért visszarohant, nem hagyott hátra senkit. Bár Seok-Woo próbálta arra tanítani, hogy néha törődjön saját magával, Soo-An nem volt erre képes.

Sang Hwa és Sung Kyung egy tipikus kis házaspár voltak. Olyan aranyos volt, ahogy egymás mellé tették a nagydarab, durva külsejű férfit, és a kis alacsony, vékony, törékeny nőt, én mindig imádom az ilyen felállást egy pár között. Sang Hwa pontosan Seok-Woo ellentéte. Neki mindene a családja, a felesége és a kisbaba. Mindenkit, a családját és barátait is védelmezte a végsőkig, még Seok-Woo-t is, akit amúgy seggfejnek tartott. Nem egyszer ment vissza érte, hogy megments, vagy segített a lányának. Jó volt nézni, ahogy ezek ketten összefogtak annak ellenére, hogy ellenkeztek a nézeteik, és igyekeztek megvédeni, és épségben Busanba juttatni a csapatot.

Még Yong-Sukról írnék pár sort: utáltam, úgy ahogy volt. Egy velejéig romlott, önző dög volt, aki mások élete árán mentette magát. Szó szerint kilökte az embereket a zombik elé. Már alig vártam, mikor fertőzik végre meg őt is, mert az összes kedvenc szereplőm miatta halt meg.

Összességében nekem nagyon tetszett ez a film, pedig nem vagyok egy nagy zombi rajongó. Izgalmas volt, kiszámíthatatlan, és lendületes.
 Úgyhogy én mindenkinek tudom ajánlani, főleg ha Halloweenre keres filmet, ahogy én is tettem.


Goblin

2018. március 11.

Műfaj: romantikus, fantasztikus

Dátum: 2016

Részek száma: 16

Főszerepben: Kim Go-Eun - Ji Eun- Tak, Gong Yoo - Kim Shin, Lee Dong-Wook - Kaszás, Yoo In-Na - Sunny, Yook Sung-Jae - Yoo Duk-Hwa

Ismertető: Több száz évvel ezelőtt Kim Shin-re, a hős hadvezérre mestere által lesújtott egy kard, de ő csodával határos módon mégsem halt meg, hanem egy örök életű dokkaebi (koreai mitológiai lény) lett belőle. A jelenben Kim Shin épp ott tart, hogy már nagyon elege van a halhatatlanságból, szeretne végre békére lelni, de ez nem olyan egyszerű. Hogy vágya teljesülhessen, egy emberi menyasszonyra van szüksége, s fel is bukkan Eun Tak, az életvidám, középiskolás lány, aki megoldás lehet a problémájára. Tervébe azonban hiba csúszik, ugyanis egyre jobban belehabarodik a lányba. Vajon e hatalmas szerelem vet véget az életének?

Online: Sorozatbarát, Viki.com, 


Vélemény: Nem is tudom, mikor került elém legelőször ez a sorozat. Elolvastam az ismertetőjét, de aztán végül nem álltam neki. Aztán egyre többen ajánlották, hogy nézzem meg, és végül beadtam a derekam. Az volt a baj, azért nem mertem nekiülni, mert azt hittem, hogy ez valami komoly sorozat lesz, ahol állandóan sírni fogok, és nagyon nem vágytam akkor ilyenre. Aztán az első pár rész után csak pislogtam, hogy mekkorát tévedtem!

Nagyon örülök, hogy végül rávettem magam, hogy megnézzem, mert komolyan mondom, az egyik legjobb sorozat, amit eddig láttam! Nem komoly volt, ahogy hittem, hanem vicces, pörgős, rengeteget lehetett rajta nevetni, és a karakterek is nagyon jók voltak! A történet is nagyon érdekes lett, és igen, szívszorító volt, ahogy azt sejtettem, de a készítőek ezt a "szomorú szerelem" témát a lehető legviccesebb módon hozták össze, ami előtt le a kalappal. Persze voltak benne tényleg szomorú jelenetek, nem egyszer sírtam rajta, de az egész annyira jól és szépen volt felépítve, hogy néha csak pislogtam, hogy "wow, ez nagyon jó lett!"

A szerelmi sztori mellett nekem egyértelműen a Kaszás és Kim Shin párosa volt a kedvencem. Ezek ketten felülmúlhatatlanok, überelhetetlen páros! Imádtam minden jelenetüket. Csak nevetni lehetett, ha ezek ketten egy légtérbe kerültek, imádtam a harcaikat, a szóváltásaikat, a szövetségüket, a poénjaikat. Ahogy kezdetben utálták egymást, majd elviselték, végül megszerették egymást. Annyira jó volt nézni őket, és már most hiányoznak.

Kim Shin, a 900 éves hadvezér a múltban egy becsületes, kiváló harcos volt, aki rendületlenül védte a hazáját. A sors nem volt kegyes hozzá, nem azt kapta, amit érdemelt volna. Ami a legjobb volt az egészben, hogy a jelenkori Kim Shin és a múltbéli még véletlenül sem hasonlít egymásra.

Ezalatt a hosszú idő alatt Kim Shin kissé felengedett, már nem az a kemény hadvezér, aki volt. Nem egy vicces pillanatot köszönhettünk neki, és én sokkal jobban örültem, hogy ilyen irányban változott, mintha még annál is zárkózottabb és csendesebb lett volna, mint amilyen hadvezérként volt. Sokáig sajnáltam őt, amiatt, ami történt vele. Megértettem, miért akart annyira megszabadulni az életétől, és hogy miért vágyott annyira a megnyugvásra - amit nem kapott meg. Sokat kellett szenvednie, és irtó sokat kellett várnia, míg végre úgy élhetett, ahogy azt megérdemelte.

A kaszás (Kim Woo-Bin, vagy Wang Yeo, vagy a sok neve közül az egyik) volt a kedvencem. Kezdetben elég merev és szófukar volt, aztán mikor beköltözött Kim Shin lakásába, szépen lassan felengedett, és megmutatta melegszívű, jóságos oldalát. (És mellesleg: annyira aranyos volt, mikor mosolygott!) Imádtam, egyszerűen imádtam. Nem tudnám megmagyarázni, miért... Talán a kisugárzása, a mosolya, a jelleme miatt, a tettei és persze a vicces szituációi miatt. Őt talán még Kim Shinnél is jobban sajnáltam. A dokkaebinek volt 900 éve, hogy megeméssze magában a történteket, de a Kaszásnak nem volt. Ő épphogy csak megtudta, miket tett, már szembe is kellett néznie a következményekkel, a büntetéssel. Iszonyúan sajnáltam őt, és közben imádtam is. A szerelmi története Sunny-val gyönyörű volt, nem csak a karaktereik, de a színészek is tökéletes párost alkottak. Nekik jobban szurkoltam, mint a dokkaebi párnak.

Ji Eun-Tak. Őt is szerettem, szomorú sorsa ellenére egy életvidám, mosolygós lány volt, aki mindenben a jót látta, sosem lankadt le a lelkesedése. Állandóan pörgött, feldobta a sorozatot. Egyetlen egy problémám volt, és ez volt ez egyetlen nagy bajom a sorozatban is: iszonyúan zavart a korkülönbség a színésznő és a színész között. Ránézésre Gong Yoo simán az apja lehetett volna Go-Eunnak. Még a sorozatban is kimondták, hogy a lány 19 éves, a férfi pedig a 30-as évei közepén jár (mármint járt, mikor dokkaebi lett belőle)! A valóságban a lány idősebb, de akkor is iszonyúan látszott, hogy nem illenek egymáshoz korban, és ez engem nagyon zavart. Nagyon fura volt nézni, mikor csókolóztak, vagy szenvedélyesebben egymáshoz értek. De ezzel vége is a "mi nem tetszett" listának.

Sunny volt a kedvenc női szereplőm. Örültem, hogy rá és a kaszásra is nagyjából annyi időt fordítottak, mint a dokkaebi párra. Az ő szerelmi történetük nekem jobban is tetszett, szebb, de szomorúbb is volt. Sunny pedig egy nagyszerű karakter. Egy kissé beképzeltnek tűnt az elején, és az biztos, hogy nagyon büszke egy nő volt, aki igazán hatásosan tudta faképnél hagyni kedvenc kaszásomat, de a végére ez annyira természetessé vált, és emiatt volt annyira szerethető. Egyébként pedig egy kedves, a saját világában élő nő volt, aki nem hisztérikázott sosem, viszont nagy szája volt, ami a szívén az a száján, igazi vagány csaj. A kedvenc részem volt, mikor Sunny egy virágzó barackfaágával leverte a láthatatlan Kaszásról a kalapját, ezzel felfedve őt. Vagy négyszer visszapörgettem azt a részt. Aztán később megkérdezte Kim Shinttől: "Téged ütött már meg nő virágzó barackfaággal?"

Duk-Hwa az a tipikus gazdag örökös volt, akinek mindene a hitelkártyája. Annyira tipikus karakter volt, mégis, hiányzott volna, ha nem lett volna benne. Nagyon szerethető srác, főleg, mikor próbált kiigazodni a bácsikáin. Szegényt totál hülyének nézték, aztán meg pislogtak, mikor közölte, hogy egyébként nagyon is jól tudja, hogy Kim Shin egy dokkaebi, Wang Yeo meg egy Kaszás. Ügyesen hozta Yook Sung-Jae a karaktert, remélem, máskor is láthatom őt, és egy főszerepet sem bánnék tőle.

Összességében a két pár közül engem sokkal jobban megnyert a Kaszás és Sunny, mint a dokkaebi pár, aminek lehet az az oka, hogy annyira zavart a korkülönbség. Nem szokott ez baj lenni nálam, még a 10+ évnél sem, csak akkor a nő igazán legyen már idősebb, mint 20, és akkor semmi baj. De mondom, ez volt az egyetlen bajom, minden más tökéletes volt. Ilyen gyönyörűen levezetett és bemutatott sorozatot nagyon keveset láttam! A jelenetek tökéletesen voltak megcsinálva, néha csak pislogtam, hogy wow, ez de gyönyörű lett! A történet sem laposodott el, izgalmas volt, nem volt olyan, hogy ne történt volna valami.

A zenék egyszerűen gyönyörűek voltak! Annyira eltalálták, annyira illettek a jelenetekhez, hogy tényleg, le a kalappal! Lehet, hogyha az OST-k nem lettek volna ilyen tökéletesek, a jelenetek sem lehettek volna ilyen hatásosak.


Én azt mondom, ezt a sorozatot mindenképp látni kell. Nagyszerű történet, nagyszerű színészekkel, nagyszerű kivitelezéssel! Ez egy alapsorozat lett, szerintem. Mindenkinek csak is ajánlani tudom! Bővelkedik humorban és nevetnivalóban, de kapunk szívszorító jeleneteket is, ami facsar kettőt-hármat szívünkön, mielőtt minden tökéletes fordulatot venne.

The Suspect

2017. október 29.
Műfaj: akció, thriller

Időtartam: 137 perc

Dátum: 2013

Főszerepben: Gong Yoo (Ji Dong-Cheol) és Park Hee-Son (Min Se-Hoon)

Ismertető: Ji Dong-cheol az egyik legjobb észak-koreai ügynök, akinek megölik a feleségét és gyermekét, miközben ő egy küldetésen vesz részt. Dezertál Dél-Koreába és elkezdi felkutatni a gyilkosokat, akik szintén ügynökök. De a vadászra is vadászni kezdenek, és megkezdődik a hajsza.



Véleményem: Az idén is megrendezett 10. Koreai filmfesztivál kereteiben láttam ezt a filmet. Külön örültem, hogy egy ideje már megrendezik Pécsen is, hisz különben nem tudtam volna elmenni. Mint ahogy mindenki más, én is a honlapra feltett előzetes videó alapján döntöttem emellett a film mellett. Alapból nagyon szeretem az akció filmeket, így hát nem is volt kérdés. Volt még egy másik film is, amire szívesen elmentem volna, de hát így alakult.

Tehát a film. Tetszett az alapötlet, bár azt nem mondhatjuk rá, hogy hű de egyedi, hiszen nagyon sok akciófilmben találkozunk ezzel a koncepcióval: a főszereplő családját megölték, amiért ő bosszút esküdött. De emellett kaptunk egy másik szálat is, Észak- és Dél-Korea különleges kapcsolatát. A két ország ugyanis megakarta ajándékozni egymást. Dél-Korea egy különleges kémiai vegyi anyag képletét akarta átadni – SPOILER –, amiről mindenki, még maga az ajándékozó ország is azt hitte, hogy egy különleges vegyi fegyverről van szó. Pedig hát nagyon nem. SPOILER VÉGE.

Itt is megjelent a korrupció, a pénz utáni sóvárgás, és láthattuk, hová vezeti ez az embereket.
Na de nekem az akció jelenetek voltak a szívem csücskei. Eszméletlen jól voltak megcsinálva. Szinte tízpercenként kaptunk belőlük, és mindegyik egytől-egyig rettentő jól lett kivitelezve. Az aláfestő zenék pedig csak még jobban dobtak egyet a hangulaton.

Rettentően sajnáltam Ji Dong-Cheol. Már az elején megtudtuk, hogy a feleségét és a lányát megölték. Ám egyszer csak kiderült, hogy a lánya mégis életben van, majd pedig ismét azt hazudták neki, hogy halott. Szegénynek végig játszottak a szívével, meg hát az enyémmel is, mert nagyon sajnáltam a férfit. Ő viszont egyszer sem tört meg, onnantól, hogy megtudta, él a lánya már nem csupán az volt a célja, hogy felkutassa a gyilkost és megölje, hanem hogy előbb megtudja, hol a lánya. És ez valahogy adott neki egy kis életet, mert korábban egy üres testnek tűnt, aki teszi, amit tennie kellett. De ahogy felcsillant a remény, úgy kicsit ő is megváltozott. Egyedül azt sajnáltam a végén, hogy bár megtudtuk, hogy megtalálta a lányát, egyetlen ölelést, vagy bármilyen „végre megtaláltalak” jelenetet sem láthattunk, mindketten csak álltak és sírtak. Persze egy akciófilmhez ez dukál, de én, mint női lélek, hiányoltam ezt.

Bár a film elég borongós hangulatú volt, azért a végére becsempésztek egy kis humort, és ezzel konkrétan fel is oldották az egész film sötét hangulatát. Épp az utolsó percekre tették ezeket a jeleneteket, és nagyon jól eltalálták így.

Tetszett a két főszereplő, Ji Dong-Cheol és Min Se-Hoon közti kapcsolat is. Kezdetben Min Se-Hoon feladata volt, hogy levadássza Ji Dong-Cheolt, de mire őt magát is meg akarták ölni, végül mellé állt. Szó szerint Ji Dong-Cheol kezébe adta a pisztolyt, hogy lője le a férfit, aki eladta a lányát Kínába. Utána pedig szándékosan hagyta megszökni – ez volt az egyik poénos jelenet a film végén. Nélküle talán Ji Dong-Cheol nem is találta volna meg a lányát… de hát ugye nem tudjuk, hogyha nem így tesz, akkor Ji Dong-Cheol meg tudott-e volna szökni, vagy sem… Az ő kapcsolatuk így volt jó.

Összességében mint látjátok, tetszett a film. Imádtam az akció jeleneteket, a történet alakulását, a karaktereket (na persze nem mindegyiket, néhányat szerettem volna kirugdosni az univerzumból), és úgy mindent. Nagyon ajánlom nektek, hogy nézzétek meg legalább egyszer, mert megéri, nagyon jó filmről van szó.