Korea ékkövei
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nam Joo-Hyuk. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nam Joo-Hyuk. Összes bejegyzés megjelenítése

Moon Lovers: Scarlet Heart Ryeo

2018. szeptember 16.

Műfaj: fantasztikus, romantikus, történelmi

Részek száma: 20

Dátum: 2016

Főszerepben: Lee Joon-Gi (Wang So), IU (Hae-Soo), Kang Ha Neul (Wang Wook), Hong Jong-Hyun (Wang Yo), Nam Joo-Hyuk (Baek-Ah), Baekhyun (Wang Eun), Ji Soo (Wang Jung),

Ismertető: Go Hajin 2016-ból egy napfogyatkozás következtében rejtélyes módon visszautazik az időben országa történelmének egy viharos korszakába. A Koreai-félszigeten, a Három Királyság egykori területén éppen új birodalom születik a Korjo-dinasztia (918-1392) formájában. A fiatal nő a nemes kisasszony Haesu testében ébred fel, és az államalapító Taejo király népes udvarába csöppen, ahol udvari intrikák közepette megismerkedik az uralkodó gyönyörű fiaival, a birodalom hercegeivel.


Online: Sorozatbarát

Véleményem: Hűha. Be kell valljam, két napot kellett várjak, míg lecsillapodtak annyira az érzelmeim, hogy beszélni tudjak erről a sorozatról, de még most sem vagyok biztos benne, hogy ez sikerült. Engedjétek, hogy először is pár szóban összefoglaljam, mit gondolok most: csodálatos, eszméletlen, lenyűgöző, fájdalmas, tökéletes. Igen, ezek a legjobb szavaim. Egyszerűen csodálatos volt, gyönyörű, minden. Az, ahogyan belecsöppentünk Gorjo világába, ahogy a főszereplőink megismerkedtek, ahogyan szerelmek és barátságok szövődtek, ahogy a világ szép lassan darabjaira hullott, csaták, cselszövések, boldog és szomorú pillanatok jöttek-mentek; egyszerűen gyönyörű volt. Ahogy néztem egyszerűen csak azt éreztem, hogy minden olyan tökéletes, minden, amit megalkottak, ahogy mindazt életre keltették és bemutatták, majd lezárták. 

De kezdjük is az elején. Bevallom, az első pár perc nekem elég furcsa volt, talán az egyetlen nem-tökéletes jelenet az volt, mikor a főszereplőnk belezuhant a vízbe, és bekerült Gorjo világába. Valahogy nem a legjobban lett megoldva. De aztán a történet vett egy fordulatot, átkerültünk Gorjo alapításának idejébe, Taejo király uralkodásába. A világban, amit bemutattak minden szépnek, könnyűnek és normálisnak tűnt, míg az ember a felszín alá nem nézett, meg nem látta azt, amit olyan jól próbáltak rejtegetni. 

A dekoráció, a ruhák, a környezet, a sminkek, minden egyszerűen gyönyörű volt. Néha még én is irigykedtem, milyen gyönyörű holmikban jártak az emberek, és milyen gyönyörű kiegészítőket hordtak. Ezekkel az apró részletekkel annyira fel tudták dobni az egész hangulatot, hogy az nem igaz. Tényleg minden gyönyörű volt.

Már az első pár rész után annyira beindult a sztori, hogy csak kapkodtam a fejem, minden jelenetben történt valami, s egyszerűen nem tudtam abbahagyni. A sorozat egy szívszorító történetet ölel fel, amiben egy királyi család tragédiáját mesélik el. Hercegekről szólt, akik együtt nőttek fel, szerették egymást, de végül a palota, a trón megváltoztatta őket, és "testvér testvérnek lett gyilkosa". Persze nem mindegyikük. Imádtam a hercegek közti kapcsolatot, hogy barátok és testvérek voltak, olyan szép jeleneteik voltak, hogy azt kívántam, bár úgy maradhatott volna minden. Imádtam Hae-Soo és a hercegek közti barátságot is, mert tiszta és önzetlen volt, amit nem sokszor látni. És aztán ott volt Wang Wook és Hae-Soo szerelmi kapcsolata. Tudtam, mind tudtuk, hogy nem fog megvalósulni, mégis annyira szurkoltam nekik, hogy... nem is tudom, miért szurkoltam. Egyszerűen csak szép volt nézni őket, mert az ő szerelmük is tiszta és önzetlen volt. De ugyanez igaz volt Wang So és Hae-Soo kapcsolatára is, amit azért egy kicsit jobban szerettem. 

Wang So egy nagyon magányos lélek volt, aki rengeteg nehézségen ment keresztül, nem vágyott másra, csak hogy a testvérei és az anyja ne szörnyetegként lássák. Sokat szenvedett, és csak szeretett volna úgy élni, hogy ne annak a szörnyetegnek lássák, akinek gondolta magát. Hae-Soo volt az, aki reményt adott neki, megmutatta, hogyan válhat olyan herceggé, akit mindenkit szeret. Hae-Soo-ban annyi szeretet volt, hogy mindenkinek jutott belőle, és ő mindenkinek adott is, legfőképpen Wang So-nak. Az egész sorozatban ez volt a legszebb elem: a rengeteg szörnyűség, várontás, árulás mellett ott volt ez a lány, akiben annyi szeretet és törődés volt, ami elnyomta a rengeteg szörnyűséget. 

Én a végsőkig reménykedtem, hogy minden jóra fordul, hogy végül megoldódnak a dolgok, de azt hiszem, valahol mélyen számítottam arra, milyen befejezést kap ez a történet. Az utolsó részt, de úgy az egész sorozatot végigsírtam. Gyönyörű volt, de fájdalmas is, egyszerre imádtam, és gyűlöltem. Imádtam, mert tökéletes volt, gyönyörűen összerakott történet, amit egyszerűen mindenkinek látnia kell, de gyűlöltem is, mert annyit de annyit sírtam rajta, és annyira fájt, hogy jobb lett volna egyszerűen abbahagyni. Az utolsó jelenetekben együtt zokogtam Wang Soval, és addig nem is hagytam abba, míg el nem tűnt az utolsó képkocka is, s véget nem ért a sorozat.

Kivétel nélkül, minden egyes szereplőt szerettem. A hercegeket egytől egyik, főképp Eun nyerte meg a szívem. Olyan ártatlan volt és olyan tiszta, hogy egyszerűen nem illett bele ebbe az áruló, gyilkos környezetbe, de közben mégis ott volt a helye, hogy egy kis vidámságot és tisztaságot csempésszen a palota világába. Baek-Ah a maga művész és törékeny lelkével, okosságával nagyon megszerettette magát, szorítottam érte végig, hogy legalább neki, ha senki másnak hát neki had legyen boldog befejezése. Még Wang Yonak is sikerült egy halvány együttérzést kicsikarnia belőlem. Annyira vágyott a trónra, hogy megölt bárkit, aki az útjában állt, a testvéreit, az apját, és ez a tudat végül megőrjítette. Itt jöttem rá, hogy semmi sem csak fekete és fehér, még Wang Yo, a trónbitorló  is a kettő között állt. A túlélésért küzdött, csak épp a rossz eszközökkel. Én, aki egyébként szeretem az ilyen történeteket most letaglózva, és szomorúan néztem, ahogy a sorozat elején felépített kapcsolatok tönkremennek a trónért folyó harc során. Olyan szomorú volt látni, hogy mit el nem dobnak az emberek érte. Igaza volt Hae-Soonak, mikor azt mondta: "ez egy veszélyes szék".

Nem szoktam külön kitérni az OST-kre, most mégis megteszem. Egyszerűen gyönyörűek voltak. Ennyi gyönyörű, szívszorító dalt én még nem hallottam sorozatban. A tökéletes pillanatoknál játszották le a tökéletes zenét, ami csak még gyönyörűbbé, vagy fájdalmasabbá tette a jelenetet.

Nem is tudom, mit mondhatnék még. Kicsit most is elszorul a torkom, ahogy ezeket leírom nektek. Vannak ilyen sorozatok, amik egyszerűen megmaradnak az ember szívében, mindegy hányszor nézi meg, hányszor hallgatja meg a zenéit, vagy mennyi képet néz róluk.
Ez egy olyan sorozat, amit ha egyszer megnézel, onnan mindig szeretni fogod. Tele van szeretettel, tiszta lelkű, ártatlan emberekkel, de gyűlölettel, és árulással is, ami megrontja az embereket. Nem is tudom, hová dicsérjem még ezt a sorozatot. Annyi mindent tudnék írni. Hogy fájni fog azt nem tagadom. De gyönyörű is lesz, élvezni fogjátok, szeretni és sokszor-sokszor megnézni, még akkor is, ha mindemellett fáj. Ez egy ilyen sorozat, amit én tiszta szívből ajánlok mindenkinek.



Talán bűn... Hogy élni akarok?" - Hae-Soo

Ha nem egy világban vagyunk... Meg foglak találni!" - Wang So

Ha nem találkoztam volna vele, nem sóvárognék utána.
Ha nem ismertem volna, nem gondolnék rá ennyit.
Ha nem lettünk volna együtt, nem kellett volna eltűnnöm.
Ha nem lett volna olyan fontos, nem lenne ennyi emlékem.
Ha nem szerettem volna... nem kellene eldobnunk egymást. 
Ha nem álltunk volna szemtől szemben, sosem lettünk volna együtt.
Talán... Ha sosem találkozom veled. - Hae Soo

Bride of the Water God

2018. január 9.
Műfaj: romantikus, fantasztikus

Részek száma: 16

Dátum: 2017

Főszerepben: Nam Joo-Hyuk (Habaek), Shin Se-Kyung (Yoon So-Ah), Lim Ju-Hwan (Shin Ho-Ye), Krystal (Moo-Ra) és Gong Myung (Bi-Ryom)

Ismertető: A történet az ismert mangán alapul, némi változtatással. Habaek, a Vízisten az emberek birodalmába megy, hogy megtalálja az isteni köveket, és királlyá válhasson. Itt találkozik Yoon So-Ah-val, az emberrel, akiről később kiderül, hogy az Istenek szolgája. Mikor Habaek megérkezik az emberek közé elveszíti az erejét, sem lakása, sem pénze, egyedül Nam Soo-Ri, a szolgája van neki. So-Ah egy pszichiáter, aki rengeteg nehézséggel küzd, miután apja elhagyta, anyja pedig meghalt. Hogy az isteneket kell szolgálnia csak rátesz még egy lapáttal. Habeak nekiindul, hogy teljesítse a feladatát, amiért idejött, ám közben a Vízisten, és So-Ah egymásba szeret.



Vélemény: Nagyon vegyes érzéseim vannak ezzel a sorozattal kapcsolatban. Mikor anno elkezdtem, nagy izgatottan ültem neki, és iszonyatosan tetszett. Bitang jól indított, az első pár rész eszméletlen jó volt. Érdekes, lendületes, vicces. Nagyon érdekelt a történet, nagyon kíváncsi voltam, hogy fog elsülni, az meg csak rátett egy lapáttal, hogy még humoros is volt. Aztán egyszer csak az egészet elvágták. Egyik részről a másikra laposodott el, és ment át az egész melodrámába. Csöpögős, szenvedős, mindenki szenved mindentől sorozat lett belőle. A főszereplőink a sorozat felénél már az agyamra mentek. Ezt a se veled se nélküled dolgot a lehető legrosszabb módon oldották meg.

De kezdjük az elején. Mint mondta, nagyon jól indított. Az első részekben imádtam Habaeket. Istenség lévén teljesen egyértelmű, hogy felsőbbrendűként, fenkölten viselkedett, és igazán vicces volt nézni, hogy hogyan próbálja kezelni, hogy ilyen helyzetbe keveredett, ahol se pénze, se lakása, és fogalma sincs az emberek világáról. Zseniális volt, imádtam. Nam Joo-Hyuk remekül alakította ezt a karaktert. Egy ideig. Aztán úgy 6-7 résszel később már baromi unalmas volt, hogy Habaek még mindig ott tart, ahol az első részben is, semmi jellemfejlődés, csak a szokásos felsőbbrendű és arrogáns viselkedés. Hiányzott, hogy kicsit változzon, nem nagyon, tényleg, nem voltam nagyravágyó. Egy pici, apró változás is jó lett volna. De nem. És amennyire jól mutatott Nam Joo-Hyuk ebben a szerepben az első pár részben, annyira elidegenedett tőle a végére. Annyira imádtam, mikor Habaek végre elmosolyodott, egyszerűen öröm volt nézni, és olyan keveset kaptam belőle. Az utolsó pár részben sok ilyen jelenet volt, én meg szinte lefolytam a székről örömömben. Joo-Hyuknak az ilyen aranyos, mosolygós szerepek állnak jól.

So-Ah... na ő az idegeimre ment. Az elején megértettem őt, a problémáit, és hogy kellett róla valakinek beszélnie. De aztán ez is átment a másik végletbe, ugyanúgy mint Habaek személyisége, és mást sem csinált csak panaszkodott. Én mondom nektek, ez a lány többet panaszkodott, mint Kim Tan a The Heirs-ben. Pedig azt aztán nagyon utáltam, de ez annál is rosszabb volt. A másik pedig a pénz. Nagyon antipatikus tud lenni, ha egy karaktert élete csak a pénz körül forog, és csak azzal van elfoglalva, hogy nincs neki. Az elején még ez is okés volt, mikor viccelt Habaekkel, hogy ha már Istenség, igazán gazdaggá tehetné őt. Értettem, viccelt vele, jó is volt így. Na de mikor már az összes részben elmondta, hogy varázsoljon neki pénzt, az nagyon idegesített. Egyáltalán nem volt vicces, még ha a készítők annak is akarták szánni. Szegény srác meg még akart is szerezni neki, és ezért folyton lejáratta magát, amiért pedig még dühösebb voltam So-Ah-ra. Az elején őt is nagyon talpraesettnek találtam, aki igazán jól feltalálta magát, és a legjobbat igyekezett kihozni a helyzetéből, de aztán átment hisztisbe. Ami pedig ezeknél is jobban zavart, hogy látszólag Shin Se-Kyung-nak semmi színészi tehetsége. Más sorozatát nem láttam, így lehet csak ez nem illett hozzá, de ezek után valahogy el is ment a kedvem a többi sorozatától, mert itt is csak a szomorú arc volt az egyetlen, amit ki tudott préselni magából. Talán ha ad némi érzelmet a karakterének, nem lett volna annyira unalmas a sorozat fele.

Ami a két főszereplőnk kapcsolatát illeti, nem értettem őket. Az volt a lényeg, hogy ők nem lehetnek együtt, mert Habaek egy isten, akinek hamarosan vissza kell mennie, és így nem lehetnek együtt. Ebből következik (nyilvánvalóan...), hogy akkor nem is közelednek egymás felé, inkább szenvednek, és sírnak, nem jönnek össze. Tudjátok, az a helyzet, hogy én úgy gondolom, ha valakit szeretsz, és tudod, hogy csak kevés időtök van együtt, akkor azt az időt használjátok ki! Ne szenvedjetek ettől a se veled se nélküled dologtól, hanem legyetek együtt addig, ameddig lehet! Utána, ha már elváltatok lesznek szép emlékeitek, amikre visszagondolhatsz. Ha pedig nem tetted meg, örökre bánni fogod, és azon fogsz gondolkodni, mi lett volna, ha. Hát erre a románcra ez volt a jellemző. Szenvedtek, inkább nem voltak együtt, mert úgyis el kellett válniuk... Ez a gondolkodás engem nagyon idegesített. A végére már So-Ah (ő volt természetesen az, aki a legjobban ellenkezett) is belátta, hogy úgy a jó, ahogy én gondoltam: ha együtt vannak, mielőtt Habaek elmegy. Mindent megtett, hogy minden normális, emberi dolgot megcsináljanak együtt, míg még van rá idejük. Fagyizás, megnézték a naplementét, lerajzoltatták magukat, stb. Ez annyira szép volt, hogy azon siránkoztam, miért nem tették meg előbb? Itt kezdtem csak el sajnálni őket, mikor végre már láttam, hogy próbálnak boldogak lenni, amíg lehet. Az utolsó részek szépen meg is sirattak, pedig nem gondoltam, hogy képes lesz rá.

Lássuk a történetet: az első részek nagyon pörgősek és érdekesek voltak, tűkön ülve vártam a folytatást. Aztán egyszer csak puff, az egész meghalt. Olyan rémesen unalmas lett, hogy abba is hagytam. Valahol a 10 rész tájékán már nem néztem tovább. Attól kezdve néztem, hogy elkezdték leadni, de aztán elveszítettem az érdeklődésem, annyira unalmas lett. Semmi sem történt, tele volt felesleges párbeszédekkel, történésekkel, amik nem vitték előre a sztorit, sőt, csak hátráltatták. Aztán rávettem magam, hogy folytassam, mert nem akartam félbehagyni, ha már nekiálltam, és csak most sikerült befejeznem. Az utolsó pár részt az első pár részhez hasonlóan ledaráltam, mert nagyon jók voltak. Nem tudom, mi történt a forgatókönyvírókkal a sorozat közepén, elfogyott az ihlet, vagy valami, de az rémes volt. A sorozat eleje és vége ütött, nagyszerű volt. A közepe... unalmas. 

Aztán voltak olyan dolgok magában a történetben, amiket nem is egészen értettem, nem magyarázták meg, vagy olyan kacifántosan, hogy szerintem ők sem értették, mit akarnak. Az egész sorozatot Bi-Ryom és Shin úr vitte el, akik viszont nagyon királyak voltak. Bi-Ryom volt a kedvencem, nagyon vagány srác volt, igaz, kissé furán viselkedett, mikor Moo-Raval volt, de hát gondolom ezt teszi a szerelem a pasikkal... 

Összességében tehát nem volt nagy szám. Ezerszer jobb sorozatokat adtak tavaly, amik sokkal jobbak voltak ennél. Egy misét megér, de ne számítsatok nagy dolgokra.