Korea ékkövei

Playful Kiss

2017. október 9.
Műfaj: romantikus, vígjáték

Részek száma: 16 (+ 7 speciális rész)

Dátum: 2010

Főszerepben: Kim Hyun-Joong (Baek Seung-Jo) és Jung So-Min (Oh Ha-Ni)

Ismertető: Egy gimis, vagy tetszés szerint középiskolás lány, (Oh Ha Ni) aki sok éven át, sorstársaival együtt, plátói szerelmet táplál a suli legjobb tanulója (Baek Seung Jo) iránt. A fiú pofátlanul helyes és pofátlanul jó mindenben. Oh Ha Ni ezzel ellentétben a legrosszabb tanuló, béna és tehetségtelen, ráadásul nem a legszebb a lányok között. Végül egy napon összeszedi bátorságát és szerelmi vallomását egy levéllé formázza, amit oda is ad kiszemelt áldozatának. Seung Jo természetesen visszautasítja a lányt, továbbá készségesen kijavítja a helyesírási hibákat a levélben, megfűszerezve azzal, hogy mindenki előtt leégeti. A megalázó szituációt követően Oh Ha Ni-ék új építésű háza egy földrengés következtében összedől, így kénytelenek édesapja gyerekkori barátjához, és annak családjához beköltözni, míg fel nem épül az új ház. Csodálatos véletlen, hogy a régi barát legidősebb fia Seung Jo.




Véleményem: Egy barátnőm ajánlotta a sorozatot, aki anno, még általános iskolában nagyon szerette. Ha még én is általános iskolás lennék, nem pedig majdnem 19 éves, én is biztos odáig lettem volna érte. De így nem voltam. Ne értsétek félre, a sorozattal nincsen baj, egyszerűen csak kinőttem ebből a korból. Túlságosan... gyerekesnek éreztem. Vegyük például a főszereplő lánykánkat, Oh Ha Ni-t, aki állítólag 20 éves, mégis úgy viselkedett végig, mint egy 14 éves tinilány. Ráadásul úgy tapadt a szerelmére, mint a latex. Normális esetben ez egy fiút inkább taszít, mintsem vonz, de hát ez egy sorozat, ennek így kellett lennie; így igyekeztem ezen túllépni. Na de aztán jött a következő dolog, amit nem tudtam elviselni, és nekem is egyet kell értenem Seung Jo-van: én sem szeretem a buta lányokat. Szegény Oh Ha Ni pedig nagyon-nagyon buta volt. Tudom persze, ez volt a történet lényege, de engem nagyon idegesített. Ezt is csak a korom számlájára tudom írni; ha egy fokkal fiatalabb lennék, biztosan nem zavart volna.

Oh Ha Ni tehát valahogy nem nőtt a szívemhez emiatt a gyerekes, butácska viselkedése miatt, de Beak Seung Jo-t nagyon szerettem. Már korábban is írtam a BOF kapcsán, hogy szeretem a "bunkó" karaktereket, mert jó nézni, valójában mit is takar az a gonosz viselkedés, és hogyan változik meg szépen lassan a lány hatására. Hát Sung Jo nem változott semmit. Ő az elejétől a végéig egy beképzelt bunkó volt, akinek olykor voltak nagyon aranyos és nagyon jó pillanatai is, amiért imádni lehetett. És annak ellenére sem voltak vele kapcsolatban negatív érzéseim, hogy sokszor tényleg nagyon durván viselkedett Oh Ha Ni-val. 

A sztori igazából nem szól sok mindenről, nincsenek benne életet megváltoztató fordulatok, de akad bőven vicces, és kínos jelenet, amit az ember élvezhet, és amin kikapcsolódhat. Elképesztő, milyen cikis helyzetekbe tudott Oh Ha Ni keveredni. Sokszor én szégyelltem magam helyett.

A két főszereplőnk pedig ennél jobban nem is különbözhetett volna, mégis emiatt alkottak olyan aranyos párost. Tetszett az a lassú folyamat, ahogy Beak Seung-Jo szépen rájött, hogy bizony ő is fülig beleszeretett a lányba, és hogy onnantól kezdve bunkóból átment rém-cukiba. Ahogy írtam korábban is, ő nem változott sokat a sorozat alatt, nem ment át “jellemfejlődésen”, csupán megmutatta egy új oldalát, amit a nézők szerintem nagyon is kedveltek benne. A lánykánk sem változott sokat a 16 rész alatt, megmaradt annak a kis bugyuta, de kitartó karakternek, akivel már az elején megismerkedhettünk. 

Összességében úgy gondolom, egy jó sorozatról van szó, de nem az én korosztályomnak. Szívesen ajánlom a 13-16 év közöttieknek, akik egy kis gimis/egyetemes romantikára, kikapcsolódásra vágynak.

The Heirs ~ The Inheritors

2017. október 6.
Műfaj: romantikus, melodráma

Részek száma: 20

Dátum: 2013

Főszerepben: Lee Min Ho (Kim Tan), Park Shin Hye (Cha Eun Sang), Kim Woo Bin (Choi Young Do)

Ismertető: Kim Tan egy bonyolult családi háttérrel rendelkező vállalatörökös, aki történetünk kezdetén az USA-ban végzi tanulmányait, nem túl nagy lelkesedéssel. Napjait inkább a szörfözés és a bulizás tölti ki, s egy ilyen "átlagos" napon felfigyel a szerencsétlenül járt Cha Eun Sang-ra. A lány csak a nővére esküvője miatt érkezett az Államokba, és miután megtalálja, rájön, hogy az esküvő kamu, ahogy sok minden más is, ráadásul a nővére egy óvatlan pillanatban meglép Eun Chan pénzével. Mindez Kim Tan szeme előtt zajlik, aki végül megsajnálja és befogadja szegény lányt, s az együtt töltött idő alatt lassan beleszeret. Eun Sang sokkal reálisabb, nem fűz kettejükhöz nagy reményeket, még ha a búcsú belül neki is fáj. Kis időeltéréssel mindketten visszatérnek Koreába, ahol döbbenten fedezik fel, hogy egy helyen laknak, mivel Eun Sang anyukája időközben Kim Tan családjának a bentlakó házvezetőnője lett. Ezek után Eun Sang megismeri a felső tízezer világát, ugyanis bekerül egy olyan iskolába, ahol köztiszteletben állók (pl. főügyész, miniszter) gyerekei, ifjú vállalatörökösök, részvénytöröklők tanulnak. A saját érdekében titkolnia kell, hogy ő ösztöndíjas, mert ezek a gazdag kamaszok nagyon kegyetlenek tudnak lenni a rangban alattuk állókkal. Mindezek tetejébe ütközési pont válik belőle, miután Kim Tan legnagyobb ellensége, az iskola rosszfiúja, Choi Young Do is érdeklődni kezd iránta.


Felirat: ITT

Véleményem: Nem vagyok a mellébeszélés híve, szóval kimondom, úgy ahogy van: ez a sorozat nagyon rossz. Ahogy utána olvastam azt láttam, hogy két táborra oszlanak a nézők: vannak, akik nagyon szeretik, és akik ki nem állhatják, így most azt kérem azoktól, akik szeretik, hogy csukják be a szemüket.

Az a helyzet, hogy hiába szenvedtem végig ezt a sorozatot, a 20. rész végére sem jöttem rá, hogy valójában miről is szólt. Talán mert nem is szólt semmiről!? Az első pár rész még úgy ahogy elment, néhány jelenet még tetszett is, néhol fel is nevettem, de ennyi volt. Mintha a készítőknek az lett volna a célja, hogy minél több klisével pakolják tele a sorozatukat, és ezeket a kliséket a végletekig elrontsák. Mert a klisékkel addig semmi gond, amíg fel tudnak mutatni valami újat, valami mást, valamit, ami miatt nem érezzük annyira klisének, vagy ha mégis, elnézzük, mert beleillik, jól mutat, odavaló.

De oké, lépjük túl azon, hogy semmiről sem szól a történet. Rémesen zavart az is, hogy mindenki folyamatosan sírt, és nyavalygott. Senki nem tudta megoldani a problémáját értelmesen, helyette mindenki elrohant sírni, és sajnáltatni magát, hogy neki bizony milyen szörnyű sorsa van, mintha attól a világ normális szögbe dőlt volna. Mosoly, emberek! Az hol maradt? A főszereplő lánykánk pedig mintha álladóan citromba harapott volna, olyan fancsali képet vágott. Fogalmam sincs, hogy azért, mert a színésznő nem tud színészkedni – mivel őt eddig más sorozatban nem láttam – vagy azért, mert a rendező ezt adta ki neki utasításként; mindenesetre a lány semmi más arckifejezést nem produkált, csak szomorúan vagy bamba arckifejezéssel nézett 20 részen keresztül.

Na meg hát ez a rettenetesen idegölő, hajat tépő kapcsolat... Kim Tan maga is kimondta “Nincs még egy olyan se veled, se nélküled kapcsolat, mint a miénk.” Hát tutira nincs. Két főszereplőt én még nem láttam ennyire szenvedni a saját hülyeségüktől. Egy ideig ez a se veled dolog is elmegy, láttam már sorozatot, ahol működött – de itt nem. Túlzásba lett víve, el lett húzva, mint a rétes tészta, és élvezhetetlenné tette a sorozatot. Szeretem, ha egy sorozatban akadályok vannak állítva a szerelmeseink elé, de azok az akadályok legyenek egyediek, kreatívak és valósak! Itt mi volt? Na mi? Hát persze hogy gazdagék még az ábrázatát sem akarták látni a szegény csajnak, és még csak egy légtérben sem akarták őt tudni a fiúkkal. Miért? Miért kellett ezt ennyire elrontani?

Aztán ne is beszéljünk arról, hogy a két főszereplőnk között nulla kémia volt. Egyes “csók” jelenetek annyira nevetségesek voltak, hogy szerintem két bálna is több reakciót produkált volna közben. Még az amúgy aranyosnak szánt homlokpuszi is rémesen sült el, Min-Ho ajkai szinte hozzá sem értek a lány homlokához.

Úgy gondolom, hogy a rendezők ezt a sorozatot a nagy nevekre építették: Lee Min-Ho, Kim Woo-Bin, stb. Mert rajtuk kívül ez a sorozat semmi sem adott nekünk. (Komolyan, az egészet Kim Woo-Bin karaktere, Choi Young Do tartotta életben.) Mindent összevetve ez az első sorozat, amire azt mondom, hogy nem ajánlanám senkinek sem. Még csak azt sem tudom elmondani nektek, hogy miről szólt. Próbáltam összefoglalni, mielőtt leültem megírni a véleményem, de nem ment. 

Dream High

2017. október 4.

Műfaj: Romantikus, zenés, dráma, vígjáték

Részek száma: 16

Dátum: 2011

Főszerepben: Kim Soo-Hyun (Song Sam-Dong), Bae Suzy (Go Hye-Mi), TaecYeon (Jin-Kuk), Ham Eun-Jung (Yoon Becky), Wooyoung (Jason), IU (Pil-sook)

Ismertető: A "Dream High" története a Kirin Középiskolában játszódik, ahol a diákok mindent megtesznek azért hogy híresek legyenek. Itt van például Song Sam-Dong ki ezidáig egy falun élt, de mivel első látásra beleszeret Go Hye-Mi-be, követi őt az iskolába, ahol rájön milyen tehetséges. Jin-Guk igen tehetséges táncos, de sajnos kicsit szeleburdi. Jason egy cserediák, ki azért jött hogy megmutassa mennyire jó táncos. Kim Pil Suk egy kicsit kövérkés, de nagyszerűen énekel. Ja és fülig szerelmes Jason-ba. Yoon Baek Hee felnéz barátnőjére Hye-Min-re, de sajnos barátságuk nem sokáig tart. Eria ki már most is egy tinisztár szintén csatlakozik eme kis történetbe. Róluk szól ez a dorama. Az ő álmaikról, vágyaikról és arról miként és mennyi mindent megtesznek azért, hogy álmukat valóra váltsák.


Felirat: ITT

Véleményem: Nagyon örülök, hogy megnéztem ezt a doramát. Így érettségi előtt nagyon is szükségem volt valamire, ami ad egy kis löketet. Ezt a sorozatot elnézve, látva a sok álmot, ami ösztönözte a 6 főszereplőt, és látva, mennyit megtettek érte, én is kicsit motiváltabbnak érzem magam.

A történet, ahogy azt a címe is mutatja, végig az álmok körül forgott. A szereplőink álma megszületett valami vagy épp valaki hatására, kibontakozott, majd pedig keserves munka árán megvalósult. És ezt a folyamatot olyan szépen mutatta be ez a sorozat, hogy öröm volt minden rész. Az igazat megvallva, Kim Soo Hyun miatt kezdtem bele, mert nagyon szerettem volna látni őt egy másik szerepbe, sőt, sok különböző szerepbe. És nem bántam meg, hogy megnéztem. Rengeteget lehetett rajta nevetni (a műfajai között ott is van a vígjáték), aminek főleg Song Sam-Dong, na és az angoltanár volt a forrása. Jól voltak adagolva a rejtélyek és a csavarok is, és persze szívszaggató jeleneteket is kaptunk, például az az eset Song Sam-Donggal összefacsarta a szívem, és valahányszor előjött, mindig elkapott a sírhatnék

Nagyon tetszett a nyaklánc is, mint szimbólum, ami az elejétől kezdve jelen volt a sorozatban. Már a legelső részben is láthattuk, és utána mindig előkerült. Bár csak 4 ember között vándorolt, valójában nekik volt rá a legnagyobb szükségük.

Maguk a karakterek is nagyon jók voltak, konkrétan Song Sam-Dong volt a kedvencem, aki egy falusi remete volt, egy kis naív, álmokkal teli srác, és aki hatalmas átváltozáson ment keresztül, mire véget ért a sorozat. Rettenetesen sajnáltam őt, mert egy ideig úgy tűnt, ő lesz az, akinek – nem önszántából – le kell mondania az álmáról; holott ő érdemelte volna meg a legjobban, hogy valóra váljon. Nagyon, de tényleg nagyon szerettem őt, vicces volt, aranyos, és bár sokszor nem érdemelte meg, de nagyon törődött Hye-mi-vel is.

Hye-mi volt nálam a kritikus pont, aki az első pár részben kiverte a biztosítékot. Úgy a 10. rész felé már kezdtem megbarátkozni vele, és bár az ő karakterfejlődése tetszett a legjobban, valahogy nem nőtt a szívemhez. De tény, hogy tényleg nagyon sokat változott, a végére az érzelmei végre kiültek az arcára, és a dalaiban is ott voltak, ami rengeteg életet vitt a lányba, és már nem csak egy érzéketlen bábu volt.

Jin-Kuk már egy más kérdés. Ő, Sam-Donggal ellentétben inkább csak felidegesített. Annyit nyavalygott a családi problémáiról, hogy rossz volt hallgatni, de komolyan. Én úgy vagyok vele, hogy egy pasi ugyan már nem szenvedjen ilyen látványosan. Igen, tény, hogy a problémája megérdemelt egy-két mondatot, na de hogy minden részben ezt kelljen hallgatni? Hát sok volt, nagyon sok. Holott egyébként az első pár részben, míg zajlott a válogatás nagyon szimpatikus volt. Azt hittem, egy igazi vagány srácot kapunk, aki majd végig poénkodja a sorozatot. Egy percig sem gondoltam, hogy Sam-Dong lesz az, aki megnevetett, Jin-kuk pedig akitől a falra mászok.

Az egyetlen, amit sajnálok, hogy össz-vissz egyetlen egy csók csattant el a kedvenc párosom között, akiket a legelső közös jelenetük óta shippeltem, és konkrétan 16 részt kellett várnom rá, hogy végre együtt legyenek. Szóval fájt a szívem, hogy nem láthattam Sam-Dongott együtt Hye-mivel, mert ő volt az a karakter, aki nagyon-nagyon megérdemelte a boldogságot, főleg azok után, hogy majdnem le kellett mondania az álmáról. De így is elégedett voltam, úgyhogy nem panaszkodom.

A kedvenc párosom viszont ettől eltekintve is Pil-sook és Jason volt. Olyan aranyosak voltak együtt, és annyira összeillettek, sokkal jobban, mint a többi párosaink. Tetszett, hogy Jason miatt Pil-sooknak volt egy indoka, motivációja,hogy lefogyjon. Annak ellenére, hogy már korábban is zavarta az alakja, végül Jason miatt vette rá magát a fogyásra.


A Dream Hight egy az egyben tudom mindenkinek ajánlani, felnőttnek, fiatalnak egyaránt, mert az álmodozás nincs korhoz kötve, és akár gimiben játszódik, akár nem, ugyanúgy mindenkihez szól, mindenki magára ismerhet. A karakterek fergetegesek, a történet pedig nagyszerű, úgyhogy ne hagyjátok ki!