Korea ékkövei

W - Two Worlds

2018. szeptember 23.
Műfaj: fantasztikus, romantikus

Részek száma: 16

Dátum: 2016

Főszerepben: Lee Jong-Suk (Kang Chul), Han Hyo-Joo (Oh Yeon-Joo), Kim Eui Sung (Oh Sung-Moo), Lee Tae-Hwan (Seo Do-Yoon), Jung Eugene (Yoon So-Hee) és Lee Si- Un (Park Soo-Bong)

Ismertető: A történet főhősei két, egymással párhuzamos világban élnek. A való világban él az orvosként dolgozó Yeon Joo, míg a szupergazdag férfi főszereplő, Kang Chul a lány apja által rajzolt "W" című képregény fikciós világában létezik. A lány, aki rajong az apja által rajzolt manhwa főszereplőjéért, egy nap azon kapja magát, hogy bizonyos események hatására a két világ összekapcsolódik, s ő személyesen találkozik az épp vérben fekvő rajongása tárgyával. Az apja úgy akarja befejezni a 10 éves múltra visszatekintő történetet, hogy megöli a főhőst, de ezt valahányszor meg akarja tenni, a lánya szereplőként megjelenik a történetben, s megmenti a főhőst.



Véleményem: Az alaptörténet, hogy Oh Yeon-Joo édesapja Korea leghíresebb képregényének rajzolója: a W-nak. A képregény 10 éves múltra tekint vissza, mindenki rajong a főhős, Kang Chul történetéért; beleértve Oh Yeon-Joot is. A lány egy nap, mikor elmegy apja műhelyébe egy véletlen folytán felfedezi, hogy a két világ között, a képregény és a való világ között van egy átjáró, és Oh Yeon-Joo belerántódik a képregény világába.

Nagyon tetszett ez a sztori. Érdekes volt, egyedi és izgalmas. Minden részben történt valami, egy percig sem unatkoztam. Alig vártam, hogy a két főszereplő számára világossá váljon, mi is történik, kíváncsi voltam a reakciójukra, hogy hogyan alakulnak az események. Olyan hamar végignéztem, hogy szinte sajnáltam, mikor megnyitottam az utolsó részt. Az egész annyira izgalmas volt, főleg mikor behozták a gyilkost is, mint új főszereplőt. Akkor vett egy fordulatot a történet, egy hajsza vette kezdetét a két világ között. Tetszett, ahogy bemutatták a W világát; megvolt a rizikója annak, hogy Kang Chul, vagy akár bármelyik szereplő egyszer csak eltűnhet, hogyha a történetben nem követi a neki kiszabott szerepet, vagy megszűnik főszereplőnek lenni, és már nem lesz rá szükség. Tetszett, ahogy hirtelen megjelent a "folytatjuk" vagy "vége" felirat és mindenki visszakerült a saját világába, mintha tényleg mindez csak egy egyszerű képregény története lett volna. Azok voltak a legjobb jelenetek, mikor a képregény világában történt eseményeket lerajzolva is láthattuk. Ettől valahogy hihetőbb lett az egész világ.

Kang Chul egy iszonyú akaraterővel rendelkező karakter volt, aki ha valamit egyszer a fejébe vett többet nem tágított. Nagyon tetszett az az ötlet, hogy Kang Chul azért volt képes életre kelni, mert nem volt hajlandó elfogadni a teremtőjének (Oh Sung-Moonak) a rá kiszabott sorsát: nem volt hajlandó meghalni, hiába kényszerítette erre a képregény rajzolója. Oh Sung Moo ugyanis rájött, hogy Kang Chult már nem ő irányítja, és így félni kezdett tőle, és minél hamarabb be akarta fejezni a képregényt úgy, hogy megöli a főszereplőt. Kang Chul azonban nem volt hajlandó elfogadni az értelmetlen halált, elutasította azt. Így a saját akaratából képes volt önálló életre kelni, és irányítani a saját sorsát. Mikor rájött arra, hogy a képregény világban a szereplők csak egyféle utat követhetnek (azt, amit a képregény rajzolója kitalált) különben megszűnnek létezni, akkor eltökélte, hogy ad egy új célt a szereplőknek, hogy megakadályozza, hogy eltűnjenek; így nem csak a saját, de mások sorsát is irányítani tudta. Nagyon szerettem a személyiségét, hogy ilyen akaratos és ellentmondó volt, aki nem tűrte, hogy mások irányítsák. Sajnáltam őt nagyon, mikor megtudta, hogy nem más, mint egy manhwa főszereplője, és emiatt csalódottnak, sértettnek érezte magát. De után eltökélte, hogy változtat azon a sorson, amit kiszabtak neki, és végül jóra fordította a dolgokat.

Oh Yeon-Jooban a kezdetben azt szerettem a legjobban, hogy eldöntötte: nem hagyja, hogy az apja megölje Kang Chult, így amikor csak tudott, átment a manhwa világába, és megmentette. Eleinte Kang Chul számára egy igazi rejtély volt, aki mindig akkor bukkant fel, ha meg kellett őt menteni, aztán eltűnt, mint a kámfor. Nekem tetszett ez a felállás. Aztán Kang Chul kezdett rájönni, hogy valami nagyon furcsa dolog folyik körülötte, furcsállta, hogy Oh Yeon-Joo mindent tud róla, és tudnia akarta, miért. Yeon-Joo pedig nem volt hajlandó elmondani neki, a végsőkig védelmezni akarta. Szerettem a főhősnő karakterét, és nagyon sokszor sajnáltam is őt. Mindig ő itta meg a levét vagy az apja, vagy Kang Chul döntésének. Szerettem a kezdetben kissé szeleburdi és őrült viselkedését, utána pedig az eltökélt nőt, aki lett belőle.

A gyilkos megjelenésével fordult a kocka, és a képregény egy olyan világgá vált, amit a gonosz irányított. Utáltam ezeket a részeket. Nagyon fel tud idegesíteni, mikor a gonoszok uralkodnak, és keresztbe tesznek a főszereplőinknek, de nagyon izgalmas részek voltak, a körmöm rágtam, hogy vajon ki lesz a gyorsabb, ki lép először, ki fog győzni.
 
Sokáig fogalmam sem volt, hogyan fog véget érni ez a történet. Kétszer is azzal "fenyegettek" minket, hogy csúnya vége lesz. Nem is tudom, igazából mit vártam, bár azt biztos, hogy tudtam, hogy jó vége lesz. Egyszerűen csak el sem tudtam képzelni, milyen befejezést kaphat a sztori. 


Meglepődtem azon, milyen eseménydús, izgalmas történetet hoztak össze, és imádtam minden percét. Egyetlen dolog volt, ami nem tetszett: hogy a szereplőink túl hamar szerettek egymásba. Olyan gyakran csinálják ezt sorozatokban és annyira el tudják rontani vele a dolgokat. Ha kicsit több időt töltöttek volna együtt, több időt adtak volna nekik, hogy egymásba szeressenek jobb lett volna. Na de sebaj. Én mindenféle képen ajánlom nektek ezt a sorozatot, mert iszonyú egyedi története van, a karakterek és a színészek is nagyszerűek, és izgalomban sincs hiány.

"Most, hogy pénzt, hírnevet és elismerést szerzett már nincs szüksége rám. Megteremtett és szenvedésre ítélt. Azzal vált sikeressé, hogy hullámvasúttá változtatta az életemet." – Kang Chul

"Kang Chul: Nem tud alkohol nélkül élni. Nincs akarata. Belül mindig is lúzernek érezte magát. Ezért teremtett meg engem, egy férfit, aki fiatal, sikeres, egészséges és népszerű. Valakit, akinek erős akaratereje van. Valakit, aki a maga tökéletes ellentéte! Rajtam keresztül akart más életet élni, hogy elmenekülhessen a valóságból!
Oh Seong Moo: Neked adtam mindent, amit én akartam!" 

 "Ez a tökéletes befejezés annak, aki egy gyilkost keresett és végül maga vált gyilkossá." – Kang Chul 

"Ahelyett, hogy ő falna fel engem, én falom fel őt!" – Oh Seong-Moo

Moon Lovers: Scarlet Heart Ryeo

2018. szeptember 16.

Műfaj: fantasztikus, romantikus, történelmi

Részek száma: 20

Dátum: 2016

Főszerepben: Lee Joon-Gi (Wang So), IU (Hae-Soo), Kang Ha Neul (Wang Wook), Hong Jong-Hyun (Wang Yo), Nam Joo-Hyuk (Baek-Ah), Baekhyun (Wang Eun), Ji Soo (Wang Jung),

Ismertető: Go Hajin 2016-ból egy napfogyatkozás következtében rejtélyes módon visszautazik az időben országa történelmének egy viharos korszakába. A Koreai-félszigeten, a Három Királyság egykori területén éppen új birodalom születik a Korjo-dinasztia (918-1392) formájában. A fiatal nő a nemes kisasszony Haesu testében ébred fel, és az államalapító Taejo király népes udvarába csöppen, ahol udvari intrikák közepette megismerkedik az uralkodó gyönyörű fiaival, a birodalom hercegeivel.


Online: Sorozatbarát

Véleményem: Hűha. Be kell valljam, két napot kellett várjak, míg lecsillapodtak annyira az érzelmeim, hogy beszélni tudjak erről a sorozatról, de még most sem vagyok biztos benne, hogy ez sikerült. Engedjétek, hogy először is pár szóban összefoglaljam, mit gondolok most: csodálatos, eszméletlen, lenyűgöző, fájdalmas, tökéletes. Igen, ezek a legjobb szavaim. Egyszerűen csodálatos volt, gyönyörű, minden. Az, ahogyan belecsöppentünk Gorjo világába, ahogy a főszereplőink megismerkedtek, ahogyan szerelmek és barátságok szövődtek, ahogy a világ szép lassan darabjaira hullott, csaták, cselszövések, boldog és szomorú pillanatok jöttek-mentek; egyszerűen gyönyörű volt. Ahogy néztem egyszerűen csak azt éreztem, hogy minden olyan tökéletes, minden, amit megalkottak, ahogy mindazt életre keltették és bemutatták, majd lezárták. 

De kezdjük is az elején. Bevallom, az első pár perc nekem elég furcsa volt, talán az egyetlen nem-tökéletes jelenet az volt, mikor a főszereplőnk belezuhant a vízbe, és bekerült Gorjo világába. Valahogy nem a legjobban lett megoldva. De aztán a történet vett egy fordulatot, átkerültünk Gorjo alapításának idejébe, Taejo király uralkodásába. A világban, amit bemutattak minden szépnek, könnyűnek és normálisnak tűnt, míg az ember a felszín alá nem nézett, meg nem látta azt, amit olyan jól próbáltak rejtegetni. 

A dekoráció, a ruhák, a környezet, a sminkek, minden egyszerűen gyönyörű volt. Néha még én is irigykedtem, milyen gyönyörű holmikban jártak az emberek, és milyen gyönyörű kiegészítőket hordtak. Ezekkel az apró részletekkel annyira fel tudták dobni az egész hangulatot, hogy az nem igaz. Tényleg minden gyönyörű volt.

Már az első pár rész után annyira beindult a sztori, hogy csak kapkodtam a fejem, minden jelenetben történt valami, s egyszerűen nem tudtam abbahagyni. A sorozat egy szívszorító történetet ölel fel, amiben egy királyi család tragédiáját mesélik el. Hercegekről szólt, akik együtt nőttek fel, szerették egymást, de végül a palota, a trón megváltoztatta őket, és "testvér testvérnek lett gyilkosa". Persze nem mindegyikük. Imádtam a hercegek közti kapcsolatot, hogy barátok és testvérek voltak, olyan szép jeleneteik voltak, hogy azt kívántam, bár úgy maradhatott volna minden. Imádtam Hae-Soo és a hercegek közti barátságot is, mert tiszta és önzetlen volt, amit nem sokszor látni. És aztán ott volt Wang Wook és Hae-Soo szerelmi kapcsolata. Tudtam, mind tudtuk, hogy nem fog megvalósulni, mégis annyira szurkoltam nekik, hogy... nem is tudom, miért szurkoltam. Egyszerűen csak szép volt nézni őket, mert az ő szerelmük is tiszta és önzetlen volt. De ugyanez igaz volt Wang So és Hae-Soo kapcsolatára is, amit azért egy kicsit jobban szerettem. 

Wang So egy nagyon magányos lélek volt, aki rengeteg nehézségen ment keresztül, nem vágyott másra, csak hogy a testvérei és az anyja ne szörnyetegként lássák. Sokat szenvedett, és csak szeretett volna úgy élni, hogy ne annak a szörnyetegnek lássák, akinek gondolta magát. Hae-Soo volt az, aki reményt adott neki, megmutatta, hogyan válhat olyan herceggé, akit mindenkit szeret. Hae-Soo-ban annyi szeretet volt, hogy mindenkinek jutott belőle, és ő mindenkinek adott is, legfőképpen Wang So-nak. Az egész sorozatban ez volt a legszebb elem: a rengeteg szörnyűség, várontás, árulás mellett ott volt ez a lány, akiben annyi szeretet és törődés volt, ami elnyomta a rengeteg szörnyűséget. 

Én a végsőkig reménykedtem, hogy minden jóra fordul, hogy végül megoldódnak a dolgok, de azt hiszem, valahol mélyen számítottam arra, milyen befejezést kap ez a történet. Az utolsó részt, de úgy az egész sorozatot végigsírtam. Gyönyörű volt, de fájdalmas is, egyszerre imádtam, és gyűlöltem. Imádtam, mert tökéletes volt, gyönyörűen összerakott történet, amit egyszerűen mindenkinek látnia kell, de gyűlöltem is, mert annyit de annyit sírtam rajta, és annyira fájt, hogy jobb lett volna egyszerűen abbahagyni. Az utolsó jelenetekben együtt zokogtam Wang Soval, és addig nem is hagytam abba, míg el nem tűnt az utolsó képkocka is, s véget nem ért a sorozat.

Kivétel nélkül, minden egyes szereplőt szerettem. A hercegeket egytől egyik, főképp Eun nyerte meg a szívem. Olyan ártatlan volt és olyan tiszta, hogy egyszerűen nem illett bele ebbe az áruló, gyilkos környezetbe, de közben mégis ott volt a helye, hogy egy kis vidámságot és tisztaságot csempésszen a palota világába. Baek-Ah a maga művész és törékeny lelkével, okosságával nagyon megszerettette magát, szorítottam érte végig, hogy legalább neki, ha senki másnak hát neki had legyen boldog befejezése. Még Wang Yonak is sikerült egy halvány együttérzést kicsikarnia belőlem. Annyira vágyott a trónra, hogy megölt bárkit, aki az útjában állt, a testvéreit, az apját, és ez a tudat végül megőrjítette. Itt jöttem rá, hogy semmi sem csak fekete és fehér, még Wang Yo, a trónbitorló  is a kettő között állt. A túlélésért küzdött, csak épp a rossz eszközökkel. Én, aki egyébként szeretem az ilyen történeteket most letaglózva, és szomorúan néztem, ahogy a sorozat elején felépített kapcsolatok tönkremennek a trónért folyó harc során. Olyan szomorú volt látni, hogy mit el nem dobnak az emberek érte. Igaza volt Hae-Soonak, mikor azt mondta: "ez egy veszélyes szék".

Nem szoktam külön kitérni az OST-kre, most mégis megteszem. Egyszerűen gyönyörűek voltak. Ennyi gyönyörű, szívszorító dalt én még nem hallottam sorozatban. A tökéletes pillanatoknál játszották le a tökéletes zenét, ami csak még gyönyörűbbé, vagy fájdalmasabbá tette a jelenetet.

Nem is tudom, mit mondhatnék még. Kicsit most is elszorul a torkom, ahogy ezeket leírom nektek. Vannak ilyen sorozatok, amik egyszerűen megmaradnak az ember szívében, mindegy hányszor nézi meg, hányszor hallgatja meg a zenéit, vagy mennyi képet néz róluk.
Ez egy olyan sorozat, amit ha egyszer megnézel, onnan mindig szeretni fogod. Tele van szeretettel, tiszta lelkű, ártatlan emberekkel, de gyűlölettel, és árulással is, ami megrontja az embereket. Nem is tudom, hová dicsérjem még ezt a sorozatot. Annyi mindent tudnék írni. Hogy fájni fog azt nem tagadom. De gyönyörű is lesz, élvezni fogjátok, szeretni és sokszor-sokszor megnézni, még akkor is, ha mindemellett fáj. Ez egy ilyen sorozat, amit én tiszta szívből ajánlok mindenkinek.



Talán bűn... Hogy élni akarok?" - Hae-Soo

Ha nem egy világban vagyunk... Meg foglak találni!" - Wang So

Ha nem találkoztam volna vele, nem sóvárognék utána.
Ha nem ismertem volna, nem gondolnék rá ennyit.
Ha nem lettünk volna együtt, nem kellett volna eltűnnöm.
Ha nem lett volna olyan fontos, nem lenne ennyi emlékem.
Ha nem szerettem volna... nem kellene eldobnunk egymást. 
Ha nem álltunk volna szemtől szemben, sosem lettünk volna együtt.
Talán... Ha sosem találkozom veled. - Hae Soo

Suspicious Partner

2018. augusztus 28.
Műfaj: jogi, bűnügyi, romantikus komédia

Részek száma: 40 (30 percesek)

Dátum: 2017

Főszerepben: Ji Chang-Wook (No JiWook), Nam Ji-Hyun (Eun Bong-Hee), Choi Tae-Joon (Ji Eun-Hyuk), Nara (Cha Yoo-Jung), Lee Deok-Hwa (Byeon Young-He), Jang Hyuk Jin (Bang nyomozó) és Dong-Ha (Jung Hyun-Soo)

Ismertető: Noh Ji Wook az ügyész egy váratlan és kínos helyzetben találkozik Eun Bong Hee-vel, az első éves igazságügyi gyakornokkal. Három hónappal később, újra találkoznak oktatóként és próbaidősként. A dolgok rosszabbá válnak, amikor Bong Hee-t elkapják a volt barátja meggyilkolásának gyanúsítottjaként. Bong Hee vádlott lesz és mi lesz Ji Wook következő lépése, aki durva ügyészként ismert?



Vélemény: Nagyon vegyes érzéseim vannak ezzel a sorozattal kapcsolatban. Az eleje bitang jó volt. Pörgős, izgalmas, vicces, minden, ami csak kell. Az elején még tényleg igaz volt rá, hogy jogi, bűnügyi és romantikus-komédia műfajú drámáról van szó. Aztán a közepe felé már elmaradt a jog... a végére meg a bűnügy, és lett belőle romantikus-komédia + melodráma.

Én nagyon szeretem a jogi drámákat, sokat láttam már, és most is reméltem, hogy ismét láthatok egy jót. De sajnos egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ez a sorozat tetszett-e vagy sem. A dorama háromnegyedéig minden isteni volt, rengeteg humort kaptunk, voltak jogi és bűnügyi dolgok is benne bőven, tényleg minden nagyon jól haladt, egyszerűen imádtam. Egy nagyon nevettető, mosolygós sorozat volt, csak néhol akadt egy-egy komoly jelenet. A szereplőket nagyon jól összeválogatták, nem voltak sablonosak, mindegyiküknek megvolt a maga hibája és erőssége, jó volt figyelni őket. A háttérsztorit, azt a tűzesetet egy kissé laposnak találtam, de hát egye fene, mert tényleg isteni volt minden, így emiatt nem panaszkodhattam. 

Ott romlott el minden, mikor Eun Bong-Hee szakított No Ji-Wookkal egy bizonyos incidens miatt (amivel most nem lőném le a poént annak, aki még nem látta). Tényleg, az volt az egész sorozat fekete foltja, ahol minden elromlott. Egészen addig meg volt benne minden, amire csak az ember vágyhat egy ilyen műfajú sorozat kapcsán. De innentől kezdve nem szólt másról, mint ahogy a két főszereplő halálosan kínosan érzi magát egymás társaságában, szenvednek, pedig mindketten együtt lennének, de mégsem teszik. Ettől a ponttól az egész sorozat egyszerűen unalmassá vált. Ráadásul mikor a főgonoszunk amnéziát szenvedett... hát nekem ott lett sok ez az egész. Valaki ráébreszthetné már a készítőket, hogy ez az amnéziás szál már egyáltalán nem menő. Sőt, nagyon idegesítő, és teljesen tönkre lehet vágni vele egy amúgy nagyon jó sorozatot. Főleg mikor épp a főgonosz, akinek semmi sem szent úgy ébred fel, mint egy jóhiszemű kisfiú, és néz az ártatlan boci szemeivel. 

Nagyon nehezen tudtam rávenni magam ezek után arra, hogy továbbnézzem, pedig esküszöm a háromnegyedéig nagyon jól ment mindent. Sajnos ezzel a két dologgal eléggé elrontották, és kissé keserű szájízt hagyott maga után. Persze aki az ilyet szereti, annak semmi akadálya, hogy beleszeressen ebbe a drámába, mert nagyon sok vicces és aranyos jelenetet talál majd benne, illetve lesznek izgalmak is.

Volt még két szál, amiről azért szeretnék beszélni. Egyrészt ott volt a Ji-Wook és Eun-Hyuk közötti ellentét, amiért Eun-Hyun lefeküdt Ji-Wook exével, amiről persze kiderült, hogy nem történt meg, satöbbi. Ezt a szálát a sorozat végére úgy szépen elfelejtettél. Nem mondták el, hogy nekik sikerült-e megoldani a dolgot, vagy sem, amit én egy kicsit hiányoltam, elvégre az egész sori alatt mutatták, hogy Ji-Wook a mai napig dühös emiatt, Eun-Hyuk pedig úgy próbálja kibékíteni a barátját, hogy le se száll róla. Ezek után azért jó lett volna, ha legalább beszélnek róla, de ez valahogy kimaradt. A másik dolog pedig ez a tűzeset volt, ami végül is összekapcsolta a szereplőinket. Már említettem, hogy gáz és lapos volt. Na igen, és az egész sorozatot jól elszúrták vele. Tényleg, egy dráma sem lehet meg tűz nélkül... Régen még működött ez az amnézia meg tragikus tűzeset dolog, amíg még új keletű és izgalmas volt, de most már tényleg unalmas. Hagyjuk ezeket, kérlek.

Lássuk is akkor kicsit a szereplőket. No Ji-Wook egyértelmű kedvencem volt. Imádtam a karakterét, ahogy beszélt, ahogy gondolkodott. Főleg azt szerettem, amikor ügyész volt (nem pedig ügyvéd). Ji-Wook egy igazi seggfej ügyész, aki ha tudja, hogy a gyanúsított bűnös, akkor történjék bármi, be is bizonyítja, és magasról tesz arra, hogy ki mit gondol róla. De emellett egy lágyszívű ember is, aki amikor épp nem rossz fiúkat kap el akkor igazán gyengéd tud lenni. Ő elejétől a végéig megmaradt ennek a karakternek, és ezt szerettem benne. Azt pedig egyszerűen muszáj hozzátennem, hogy ennek a színésznek van a világon a legédesebb mosolya, és leggyönyörűbb, mosolygós szeme. Ez volt az első dolog, ami eszembe jutott, mikor megláttam: hogy milyen gyönyörű, mosolygós szemei vannak. 

Eun Bong-Hee, a női főszereplő is kissé kettős volt nekem. Az elején szerettem a karakterét, mert egy rátermett, magabiztos és nagyszájú lány volt. Aztán ahogy a sorozat, úgy ő is elromlott, átment hisztis libába. Pedig az első pár részben még tényleg nagyon szimpi volt. Mikor aztán szakított Ji-Wookkal, és még ő volt az, aki szenvedett (de úgy igazán, nagyon cifrán), akkor kezdtem el megunni őt. Nem utáltam meg, egyszerűen meguntam a siránkozását. 

Ji Eun-Hyuk volt az egyik kedvencem. Az a nevetés, amit produkált, hát komolyan remek volt. Volt humora, megkapó személyisége, kedves mosolya, és törődő szíve. Ha nem lett volna Ji-Wook, én szurkoltam volna érte. Kicsit sajnáltam is, mert próbálta visszaszerezni a barátját, miután azt rajtakapta őket az exével, pedig valójában semmi sem történt közöttük, és hát Ji-Wook nem könnyítette meg a dolgát.

Bang nyomozó vitte el nálam ezt a sorozatot. Ha ő nincs, nem bírtam volna végignézni. Nagyon nagy karakter volt, akinek minden megmozdulása aranyat ért.

Összességében azt tudom mondani, hogy a sorozat bitang jól indít, és a háromnegyedéig tartja a szintet. Onnan kissé elfogy a lendület, és unalmassá válik, másrészt pedig nagyon-nagyon sokáig húzzák a dolgokat, olyan, akár a rétestészta. Pokoli soknak tartottam ezt a 40 részt, 30-35 is bőven elég lett volna. De nem mondom azt, hogy ne nézzétek meg, mert szerintem látni kell, az utolsó szakaszt pedig ki lehet bírni.