Korea ékkövei

City hunter

2017. szeptember 23.

Műfaj: romantikus, akció

Részek száma: 20

Dátum: 2011

Főszerepben: Lee Min Ho (Lee Yun-Seong), Park Min-Young (Kim Na-na) és Kim Sang-Joong (Lee Jin-Pyo)

Ismertető: Egy félresikerült katonai akcióval kezdődik minden, melynek egyetlen túlélője, Lee Jin Pyo bosszút esküszik társai halála miatt. E terv megvalósítása érdekében elrabolja elhunyt katonatársa újszülött gyermekét, Lee Yoon Sung-ot, hogy kemény harcossá nevelje, s társa legyen a bosszúban. A komoly fizikai, és szellemi megpróbáltatásoknak alávetett fiú felnőttként, új identitással elhelyezkedik a Kék Házban, hogy beindítsa a bosszú hadműveletét. A nehéz gyermekkora ellenére mégis jószívű, játékos természetűvé érett férfi egyre több titokzatos műveletet hajt végre, míg eléri, hogy a város hősének kiáltsák ki, aki levadássza a rosszfiúkat (így lesz a neve City Hunter). A bosszú végrehajtása jó úton halad, egyetlen nehézséggel kell csak szembenézniük, a Kék Ház fiatal, bájos testőrnőjének személyében, akibe Yoon Sung akarata ellenére beleszeret.


Felirat: ITT

Vélemény: Ez volt Min-Ho-tól a harmadik sorozatom, és egyben a második kedvencem. Maga sorozat egy olyan mély bosszúvágyról szól, amit a rengeteg, konkrétan 27 év sem tudott eltemetni. Olyan bosszú ez, ami teljesen jogos volt, és amit elgondolkodtató jeleneteken keresztül mutatott be a sorozat. Én személy szerint eleinte utáltam Jin-pyot, főleg azért, amit a “fiával” tett, de a végére be kellett látnom, hogy igenis igaza volt. A módszerei ugyan nagyon különböztek a fiáétól, és nem is helyeseltem őket, ahogy Yun-Seong sem, de teljesen jogosan tette, amit tett. Miután az a félresikerült akció véget ért, az egész életét erre tette fel, és azért küzdött, hogy igazságot szolgáltasson – még akkor is, ha ez így konkrétan nem volt kimondva, és ha Jin-Pyo maga nem is igazságszolgáltatásnak szánta, valójában ez történt.

Na de a sorozat nem csak mély gondolatokkal volt tele, csempésztek bele vidámságot és mosolyt is, ami nagyon is kellett ennyi bosszú mellé. Ezek a jelenetek jókor voltak jó helyen. A mi rettentően menő Yun-Seong-unk beleszeret egy lányba, annak ellenére, hogy apja arra utasította “Ne szeress senkit!” Ez konkrétan az első számú szabály volt. Az első és legfontosabb és az első, amit Yun-Seong megszegett. A két szerelmes jelenetei hol vidámak, hol szomorúak voltak, de szinte minden esetben nagyon romantikusak. Örültem, hogy nem egyből lettek halálosan szerelmesek, hanem szépen, az idő haladtával váltak fontossá egymás számára. 

Annak is örültem, hogy Yun-Seong nem küzdött az érzései ellen, és nem vetett véget a dolognak csak az apja szabályai miatt. Mikor ellökte magától Kim Na-Na-t, azt azért tette, hogy megóvja a lányt, és ne essen semmi baja, nem pedig azért, mert „ezt mondták neki”. De nem a szerelem kapott hangsúlyt ebben a sorozatban, annak ellenére sem, hogy a műfajai között ott van, és nekem ez nagyon tetszett, mert különben a románc a sorozat rovására mehetett volna. Imádtam az akció jeleneteket, na meg az aláfestő zenét. Nagyon-nagyon szeretem azt a zenét, és nagyon jól el lett találva. Min-Ho itt (is) nagyot alakított. Nagyon jól kidolgozták ezeket, nem csak felületesen mutattak néhány fortélyt, amivel be lehet bizonyítani a korrupciót, hanem bizony minden jelenet más, egyedi volt, és élvezet volt nézni, ahogy Yun-seoung besurran az elnök irodájába, vagy épp lehallgatja őket.

Yun-Seong az a srác volt, aki bár az egész bosszúba azért keveredett bele, mert rosszkor volt rossz helyen Jin-Pyo legjobb barátjának fia volt, és bár a bosszú személyes ügye is volt, mégsem úgy képzelte el, ahogyan azt Jin-Pyo: vagyis hogy egytől egyig mindenkit megöl. Voltak saját tervei és gondolatai, és ez nagyon tetszett. Mert így nem egy egyszerű katonává, egy bábbá vált, amit a nevelőapja úgy rángatott, ahogy ő akart.

Jin-Pyo sorsát az elejétől kezdve sejteni lehetett, és ez a lappangó tudat adott egy kis szomorúságot az egésznek. Ha nem így ért volna véget, szerintem teljesen elrontotta volna a hangulatát és az értelmét a sorozatnak.

Kim Na-Na egy nagyon belevaló csajszi volt, már az első perctől kezdve nagyon szerettem. Szeretem, ha egy karakter nem sablonos, nem hisztis, és kibírhatatlan. Ő egy velejéig bátor és erős lány volt, ráadásul nem fojtotta magába az érzéseit, hanem igenis kimondta őket. Ha pedig arra volt szükség, bárki seggét szétrúgta. És mindemellett nagyon aranyos volt.

Nekem egyébként bármilyen furcsa, Yun-Seong és Kim Young Joo (ügyész) kapcsolata volt a kedvencem. Annyira imádtam, ahogy utálták egymást, de azért a végén mégis segíteni akartak egymásnak.

Volt azonban két dolog, ami eléggé szúrta a szemem: például az az idióta maszk. Yun-seung felvette, és puff senki sem ismerte fel. Pedig hát azért valljuk be, nem egy símaszk volt, mint az amerikai filmekben, ami tényleg takar is valamit. Konkrétan egy orvosi maszknak felelt meg, ami eltakarja a szád és az orrod. Ennyi. Sokszor még sapka sem volt rajta, és annyira egyértelműen látszott rajta, hogy kicsoda is ő, hogy az már idegesítő volt. Na de ezen még túl lehet tenni magunkat. A másik viszont, ami nagyon tetszett, az a sorozat befejező része.  Ez ugyanis agyonvágta ezt a jól kidolgozott történetet, mert rettenetesen össze volt csapva. Nem értem, miért nem szenteltek neki még egy részt, és dolgozták ki rendesen a végkifejletet, mert így nagyon-nagyon rémes volt.

Összességében egy nagyon jó sorozatról van szó, aminek botrányos véget kanyarintott a rendező, de ha ezen túllépünk, akkor 19 nagyon klassz rész vár ránk. Szépen feszengették a témát, és mutatták be lassan, milyen korrupt is nem csak Dél-Korea, de a mi egész világunk.


A werewolf boy (film)

2017. szeptember 19.
Műfaj: dráma

Idő: 125 perc

Dátum: 2012. szeptember 31.

Főszerepben: Song Joong-Ki (Chul-Soo) és Park Bo-Young (Soon-Yi)

Ismertető: Egy anya a lányaival vidékre költözik. Az idősebbik lány Soon Yi (Park Bo Young) tüdőbetegségben szenved és az orvos tanácsára kellett neki egy kis levegőváltozás. Hármuknak hatalmas házba költöznek, amit egy éve elhunyt apjuk üzlettársának a fia vesz nekik. Miután szépen berendezkedtek, kiderül, hogy az előző tulaj nagyon szerette a farkasokat és velük kapcsoltban végzett kutatásokat. Egy napon egy szakad ruhájú fiú jelenik meg az udvarban, akinek a Chul Soo (Song Joong Ki) nevet adják. Egy időre befogadja a család, mert nem tudják csak úgy árvaházba tenni. A fiú nem tud beszélni és igen érdekes étkezési szokásai vannak. Az épp depresszív időszakát élő Soon Yi felfigyel a srác kutyatermészetére és elkezdi tanítani. Lassan elválaszthatatlanok lesznek egymástól, ám jön a ház tulaja, aki felségül szándékozik venni a lányt és Chul Soo titka felforgatja az életüket.


Felirat: ITT

Vélemény: Ez volt az egyik legszomorúbb film, amit láttam. Az a fajta, amit az ember végigbőg. Valójában az egész történet nagyon az érzelmekre koncentrált, de azokra olyannyira ráfókuszált, hogy ahogy haladt a történet, félóránként biztos történt valami, ami olyat csavart a szívemen, hogy a végére teljesen elfáradtam érzelmileg. Egy gyönyörű történetről van szó, ami ugyan nem hibátlan, sok nyitott kérdést hagy maga után, megválaszolatlan rejtélyeket, amik engem nagyon érdekeltek volna, de összességében tekintve egy csodálatos szerelmi történetet kaptam. És ebbe a szerelembe belefacsarodott a szívem.

De lássuk csak azokat a megválaszolatlan kérdéseket: például engem nagyon érdekelt volna az a bizonyos előző tulaj, akiről olyan sokat hallottunk a filmben. Valami visszaemlékezés, esetleg egy teljesen önálló jelenet is megtette volna, hogy kicsit belepillantsunk, miért is kezdte el az a bizonyos ember tanulmányozni a farkasokat, és mire jutott. Mert sajnos enélkül egy kicsit homályos volt minden. A történet úgy indult, hogy már adott volt a helyzet, adottak voltak a szereplőink, és minden folyt a maga medrében. A szereplőkről nem sokat tudtunk meg, ami csak még inkább azt bizonyítja, hogy itt bizony az érzelmeken van a hangsúly. Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy novellát vittek volna filmre.  

Na de ha ettől eltekintünk - én nagyon könnyen el tudtam tekinteni tőle -, akkor egy csodás, szívfacsaró szerelmi történetet kapunk. Én teljesen padlót fogtam Song Joong-Ki-től. Az egész filmben konkrétan 3 mondatnál több nem hagyta el a száját, mégis annyira hihetetlenül játszotta a szerepét, hogy minden tiszteletem az övé. Imádtam Chul-Soo-t, a karakterét. Imádni való volt, vicces, és közben megszakadt érte a szívem a végén. A farkasfiú kitartása és hűsége annyira gyönyörű volt, hogy nem bírtam abbahagyni a sírást. Belegondolva, hogy miután a lány elhagyta őt, búcsúkép pedig egy üzenetet hagyott neki azokkal a szavakkal, hogy: “Várj meg, vissza fogok térni.” és ő tényleg megvárta... 47 évet várt rá... Az egyszerűen szívfacsaró volt.

Ami a női karaktert illeti: Soon-Yi nekem az elején nem volt szimpatikus, eléggé magának való volt, aki igazából nagyon jól el van saját magával. Kezdetben Chul-Soo-val is gorombán bánt, de nagyon tetszett, ahogyan a kapcsolatuk lassan, de biztosan elmélyült, s ezzel együtt teljesen megváltoztatta a lányt is. Kedvenceim voltak azok a jelenetek, mikor tanítgatta a fiút, hogyan is működnek a dolgok az emberek között. Miután Chul-Soo jól teljesített, mindig megsimogatta a fejét, és a végére a fiú már minden feladatért odadugta a fejét egy simogatásra - imádni való volt ez a jelenet. Nem bántam volna, ha kapunk egy kis magyarázatot arra vonatkozóan, hogy vajon gondolt-e a fiúra, mialatt leélte az életét (jó persze, biztosan gondolt, de azért ez egy szép jelenet lett volna).

Őszintén, ez az a film, amit én mindenkinek csak ajánlani tudok, mert remek történet, szívfacsaró, vicces, és a végletekig gyönyörű, amit szerintem mindenkinek látnia kell.

 

Most induló sorozat - Temperature of Love

2017. szeptember 18.
Műfaj: romantikus, vígjáték

Részek száma: 40 (35 percesek)

Csatorna: SBS 

Első epizód: 2017. szeptember 18.

Vetítési idő: hétfő és kedd, 22:00

Főszerepben: Seo Hyun-Jin (Lee Hyun-So) és Yang Se-Jong (On Jung-Sun) 

Ismertető: A történet két olyan ember szerelmi életét mutatja be, akik az internet világában nőttek fel. Hyun-So egy feltörekvő drámaíró, akit az interneten "Jane"-ként ismernek, és aki egy nap chatelni kezd egy "Good Soup" nevű felhasználóval, aki a valóságban Jung-Sun. Jung-Sun álma, hogy egy nap egy francia étterem séfje lesz. Aztán egy napon találkoznak a való életben…

Előzetes videó: 1., 2.

Cinderella and Four Knights

2017. szeptember 17.
Műfaj: romantikus, vígjáték

Részek száma: 16

Dátum: 2016

Főszerepben: Jung Il Woo (Kang Ji-Woon), Park So-Dam (Eun Ha-Won), Ahn Jae-Hyeon (Kang Hyun-Min), Lee Jung-Shin (Kang Seo-Woo), Son Na-Eun (Park Hye-Ji)

Ismertető: Eun Ha Won (Park So Dam) egy középiskolás diák, aki arról álmodik, hogy egyszer tanár válik belőle, ám oktatásához pénzre van szüksége. Egy nap segít valakinek, nem sokkal később pedig már egy kastélyban él, három harmadik generációs chaebol unokatestvérrel. Kang Hyun-Min (Ahn Jae Hyun) gazdag, aki azt csinál, amit csak akar, míg Kang Ji Woon (Jung Il Woo) lágyszívű, de magányos és vad. A harmadik unokatestvér, Kang Seo Woo (Lee Jung Shin), énekes-dalszerző, aki igen jól bánik Ha Won-nal. Lee Yoon Sung (Choi Min) pedig az elnök titkára, és testőre. Vajon hogy kerül ki a fiatal lány ebből az izgalmas szituációból? 


Online: Felirat



Véleményem: Ezt a sorozatot a címe alapján választottam ki, mert nagyon szeretem a Disney meséket, és a feldolgozásokat is szívesen megnézem, szóval örültem, mikor láttam, hogy Dél-Korea is hozzányúlt a régi meséhez. 

Nekem már maga az alapfelállás is nagyon tetszett: adott 3 három szuper-helyes, de annál beképzeltebb srác, akik összeakadnak a totálisan ellentétesen működő női párjukkal. Eun Ha-Won egy kedves, jószívű lány, aki remekül gondoskodik önmagáról, hiszen a családja konkrétan a létezését is utálja. Nagyon örültem, amiért nem egy állandóan nyavalygó főszereplőt kaptunk, hanem egy pozitív, mosolygó lányt, aki nem szorult mások segítségére és a legtöbb helyzetben feltalálta magát.. Szerintem egy nagyon erős karakter volt.


Tetszett a sorozat nemes egyszerűsége, hogy a történet nem fajult melodrámává, és ezt a „se veled, se nélküled” dolgot is csak az egészséges mértékekig húzták. Ezer hálám és dicsőítő imám, hogy a főhősnő nem agyalt a két srác között, hanem a legelején letette a voksát az egyik mellett, és nem ingott meg egyszer sem. 


Aki nekem nagyon nem volt szimpatikus, az Hyeji. Illetve nem is úgy konkrétan vele volt problémám, hanem a “kapcsolatával” Hyunminnal. Amit azok ketten műveltek, attól néha borsódzott a hátam. Félig-meddig megértettem Hyunmin indokait, néha még Hyejiét is, de az én gyomromnak ez akkor is sok volt. Olyan sokáig húzták ezt a “se veled, se nélküled” dolgot, hogy már alig vártam, hogy véget érjenek a közös jeleneteik. Szó szerint fellélegeztem, mikor megoldották a dolgokat, mert már annyira elegem volt kettejükből. Hyunminnal önmagában semmi bajom nem volt, szerettem a karaktert, ő dobta fel az egész sorozatot, de ez a szál nekem nagyon nem jött be.


Seowoo-t kicsit sajnáltam, mert nem kapott valami nagy hangsúlyt a karakter, pedig szerintem a három fiú közül ő volt a legaranyosabb. Eun Ha-Won szegényre egy picike figyelmet sem fordított, pedig milyen imádni való volt... Na de ha nem, hát nem.


Összességében én úgy gondolom, hogy egy nagyon jó sorozat kerekedett ki ebből a meséből. Kellően voltak benne csavarok, amik bár nem egetrengető fordulatok voltak, de mégis elérték, hogy folyamatosan izguljunk. A romantikus jelenetek nagyon édesek voltak, nem bonyolították túl a történetet és a kapcsolatokat sem (Hyeji és Hyunmin a kivétel). Egy nagyszerű, kellemes élmény volt az a sorozat, bátran ajánlom mindenkinek.


Üdvözöllek!

2017. szeptember 15.
Először is, üdvözlök minden látogatót a Korea Ékkövein. Azért hoztam létre a blogot, hogy megoszthassam hozzám hasonló koreaboo-kkal a szeretetem Dél-Korea iránt. Bár a blog eredeti témája a sorozatok kibeszélése, és a róluk írt véleményem volt, mostanra kinőtte magát: vannak nyelvtanulós posztjaim, kultúrával kapcsolatos érdekességek, cikkek, fordítások, ritkán más ázsiai ország sorozatainak ismertetője, BL drámák, OST listák a különböző sorozatokhoz, de még a saját k-pop dalokhoz készült fordításaim is ki szoktak kerülni ide. 

A blogon szabad a vélemény nyilvánítás, tehát nyugodtan írj kommentet, vagy támadd meg a chat ablakot a bal oldalon, ha véleményt vagy észrevételt hagynál, kérdésed van, vagy bármi megfogalmazódik benned!

Remélem, sikerül itt megtalálnotok, amit kerestek, és visszalátogattok máskor is!

Kellemes böngészést!